PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSŐ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felho alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2 Móz. 13,21., 2 Móz. 14,22.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhoben és a tengerben;
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
2 Móz. 16,14., 2 Móz. 16,15.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kosziklából, a mely követi vala oket, e koszikla pedig Krisztus volt.
2 Móz. 17,6.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
Ján. 6,49., 4 Móz. 14,29., 4 Móz. 14,35., 4 Móz. 26,65.
Ezek pedig példáink lonek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
4 Móz. 11,4., 4 Móz. 11,33.
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
2 Móz. 20,3., 2 Móz. 32,6.
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
4 Móz. 25,1., 4 Móz. 25,6., 4 Móz. 25,9.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
4 Móz. 21,5., 4 Móz. 21,6.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen o közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
4 Móz. 14,2., 4 Móz. 14,8., 4 Móz. 14,29., 4 Móz. 14,36., Zsid. 3,11., Zsid. 3,17.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az idoknek vége elérkezett.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Róm. 11,20., Róm. 11,22.
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hu az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sot a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
Ésa. 27,8.
Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.
2 Móz. 20,3., 1 Ján. 5,21.
Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti a mit mondok.
1 Kor. 2,15.
A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, + nem a Krisztus testével való közösségünk-é?
Mát. 26,27., Csel. 2,42.
Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbol részesedünk.
1 Kor. 12,27., Róm. 12,4., Róm. 12,5.
Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?
3 Móz. 7,6., 3 Móz. 7,14., 3 Móz. 7,15.
Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?
1 Kor. 8,4., Zsolt. 96,5.
Sot, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.
3 Móz. 17,7., 5 Móz. 32,17., Zsolt. 106,37., Jel. 9,20.
Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.
2 Kor. 6,15.
Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erosebbek vagyunk-é nálánál?
5 Móz. 32,21., Jób. 9,19.
Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.
1 Kor. 6,12.
Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.
1 Kor. 10,33., Róm. 15,2., Fil. 2,4., Fil. 2,5.
Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
1 Tim. 4,4.
Mert az Úré a föld és annak teljessége.
2 Móz. 19,5., Zsolt. 24,1., Zsolt. 50,12.
Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
Luk. 10,7.
De ha valaki ezt mondja néktek: Egy bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.
1 Kor. 8,7.
De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?
Róm. 14,15., Róm. 14,16.
Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?
1 Tim. 4,4.
Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsoségére míveljetek.
Kol. 3,17.
Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.
Róm. 14,13., 2 Kor. 6,3.
Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.
Róm. 15,2.