JÁNOS APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES ELSO LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

  1. Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentol született; és mindaz, a ki szereti a szülot, azt is szereti, a ki attól született.
    1 Ján. 4,2., 1 Ján. 4,15., Ján. 1,12., Ján. 1,13.
  2. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az o parancsolatait megtartjuk.
  3. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az o parancsolatait; az o parancsolatai pedig nem nehezek.
    Ján. 14,15., Ján. 14,23., Ján. 15,10., Mát. 11,30.
  4. Mert mindaz, a mi az Istentol született, legyozi a világot; és az a gyozedelem, a mely legyozte a világot, a mi hitünk.
    1 Ján. 4,4., Ján. 16,33., Róm. 8,37.
  5. Ki az, a ki legyozi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!
  6. Ez az, a ki víz és vér által jo vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság.
    Ján. 19,34.
  7. Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.
    Mát. 28,19.
  8. És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három is egy.
  9. Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, a melylyel bizonyságot tett az o Fiáról.
    Ján. 5,37., Ján. 8,17., Ján. 8,18.
  10. A ki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. A ki nem hisz az Istennek, hazuggá tette ot; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, a melylyel bizonyságot tett Isten az o Fiáról.
    Róm. 8,16., Gal. 4,6.
  11. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az o Fiában van.
    Ján. 1,4.
  12. A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.
    Ján. 3,36.
  13. Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.
    Ján. 20,31.
  14. És ez az a bizodalom, a melylyel o hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az o akarata szerint, meghallgat minket:
    1 Ján. 3,22.
  15. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk o tole.
  16. Ha valaki látja, hogy az o atyjafia vétkezik, de nem halálos bunt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bunnel vétkezik. Van halálos bun; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.
    Mát. 12,31., Mát. 12,32., Zsid. 6,4., Zsid. 6,6.
  17. Minden igazságtalanság bun; de van nem halálos bun is.
    1 Ján. 3,4.
  18. Tudjuk, hogy valaki Istentol született, nem vétkezik: hanem a ki Istentol született, megorzi magát, és a gonosz nem illeti ot.
    1 Ján. 3,6., 1 Ján. 3,9.
  19. Tudjuk, hogy Istentol vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.
  20. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az o Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és + az örök élet.
    Luk. 24,25., Róm. 9,5., Ján. 17,3.
  21. Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!
    1 Kor. 6,9., 1 Kor. 10,14., 1 Pét. 4,3.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.