JÁNOS APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES ELSŐ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt.
Ján. 1,12., Gal. 4,5., Ján. 16,3., Ján. 17,25.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk ot látni, a mint van.
Róm. 8,17., 2 Kor. 3,18., Fil. 3,21., Kol. 3,4.
És a kiben megvan ez a reménység O iránta, az mind megtisztítja o magát, a miképen O is tiszta.
2 Kor. 7,1.
Valaki a bunt cselekszi, az a törvénytelenséget cselekszi; a bun pedig a törvénytelenség.
És tudjátok, hogy o azért jelent meg, hogy a mi buneinket elvegye; és o benne nincsen + bun.
Ésa. 53,4., Ésa. 53,5., Ésa. 53,9., 1 Tim. 1,15., 1 Pét. 2,22., 1 Pét. 2,24., 2 Kor. 5,21.
A ki o benne marad, egy sem esik bunbe; a ki bunbe esik, egy sem látta ot, sem meg nem ismerte ot.
1 Ján. 5,18., Róm. 6,14.
Fiacskáim! senki el ne hitessen bennetek: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként O is igaz:
1 Ján. 2,29.
A ki a bunt cselekszi az ördögbol van; mert az ördög kezdettol fogva bunben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
Ján. 8,44.
Senki sem cselekszik bunt, a ki az Istentol született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bunt, mivelhogy Istentol született.
1 Ján. 5,18., 1 Pét. 1,23.
Errol ismerhetok meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentol való, és az sem, a ki nem szereti az o atyjafiát.
1 Ján. 4,8.
Mert ez az üzenet, a melyet kezdettol fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
1 Ján. 2,7., 2 Ján. 1,5., Ján. 13,34., Ján. 15,12.
Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az o testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az o cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.
1 Móz. 4,8., Ján. 8,44., Zsid. 11,4.
Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyulöl titeket a világ!
Ján. 15,18., Ján. 15,19., Ján. 17,14.
Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az o atyjafiát, a halálban marad.
1 Ján. 2,9.
A ki gyulöli az o atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna o benne.
Mát. 5,21., Mát. 5,22.
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy O az o életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.
Ján. 10,11., Ján. 15,13., Róm. 5,8.
A kinek pedig van mibol élnie e világon, és elnézni, hogy az o atyjafia szükségben van, és elzárja attól az o szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?
Jak. 2,15., Jak. 2,16.
Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.
És errol ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká o elotte a mi szíveinket.
Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.
Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
És akármit kérjünk, megnyerjük tole, mert megtartjuk az o parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek elotte.
1 Ján. 5,14., Zsolt. 10,17., Zsolt. 34,16., Zsolt. 145,19., Péld. 15,29., Jer. 29,12., Mát. 7,8., Mát. 21,22., Márk. 11,24., Luk. 11,9., Ján. 9,31., Ján. 14,13., Ján. 15,7., Ján. 16,23., Jak. 1,5., Jak. 5,16.
Ez pedig az o parancsolata, hogy higyjünk az o Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.
Ján. 6,29., Ján. 13,34.
És a ki az o parancsolatait megtartja, az O benne marad és O is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekbol, a melyet nékünk adott.
Ján. 14,23., 1 Ján. 2,27., Róm. 8,9.