JÁNOS APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES ELSŐ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

A mi kezdettol fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk + , a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjérol.
Ján. 1,1., Ján. 1,3., Ján. 1,14., 2 Pét. 1,16., Luk. 24,39., Ján. 20,20., Ján. 20,27., Ján. 20,28.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök + életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
Ján. 1,4., Ján. 17,3.
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az o Fiával, a Jézus Krisztussal.
Ján. 17,21.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
Ján. 15,11., Ján. 16,24., 2 Ján. 1,12.
És ez az az üzenet, a melyet tole hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen o benne semmi sötétség.
Ján. 1,9., Ján. 8,12., Jak. 1,17.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
Ha pedig a világosságban járunk, a mint o maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az o Fiának vére megtisztít minket minden buntol.
Zsid. 9,14., Jel. 1,5., Jel. 7,14.
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bun mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
Péld. 20,9., Préd. 7,20.
Ha megvalljuk buneinket, hu és igaz, hogy megbocsássa buneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Péld. 28,13.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük ot, és az o ígéje nincsen mi bennünk.
Préd. 7,20.