PÉTER APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES ELSŐ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

  1. Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
    Jak. 1,21., Jak. 4,11., Eféz. 4,22., Eféz. 4,31.
  2. Mint most született csecsemok, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
    1 Pét. 1,23., Mát. 18,3., Zsid. 5,12., Zsid. 5,13., 2 Pét. 3,18., Zsid. 6,4., Zsid. 6,5.
  3. Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
    Zsolt. 34,9.
  4. A kihez járulván, mint élo, az emberektol ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kohöz,
    1 Pét. 2,6., 1 Pét. 2,7., Dán. 2,34., Dán. 2,44., Dán. 2,45.
  5. Ti magatok is mint élo kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
    Eféz. 2,22., Zsid. 3,6., Róm. 12,1., Zsid. 13,15., Zsolt. 51,19.
  6. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
    Ésa. 28,16., Ján. 3,16.
  7. Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A ko, a melyet az építok megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
    Zsolt. 118,22., Mát. 21,42.
  8. A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
    Ésa. 8,14., Róm. 9,32., Róm. 9,33., 1 Kor. 1,23., 1 Thess. 5,9.
  9. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségbol az o csodálatos világosságára hívott el titeket;
    2 Móz. 19,5., 2 Móz. 19,6., Jel. 1,6., Ésa. 3,21.
  10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
    Hós. 2,22., Róm. 9,25., Róm. 11,30., Róm. 11,31.
  11. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
    1 Pét. 1,1., 1 Pét. 1,17., 2 Kor. 5,6., Róm. 7,23., Jak. 4,1., Gal. 5,17.
  12. Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévoket, a jó cselekedetekbol, ha látják azokat, dicsoítsék Istent a meglátogatás napján.
    1 Pét. 3,16., Fil. 2,15., Mát. 5,16., Luk. 19,44.
  13. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
    Róm. 13,1., Róm. 13,5., Mát. 22,21., Tit. 3,1.
  14. Akár helytartóknak, mint a kiket o küld a gonosztevok megbüntetésére, a jól cselekvoknek pedig dícsérésére.
    Róm. 13,4., Róm. 13,3.
  15. Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
    1 Pét. 2,12., 1 Pét. 2,3., 1 Pét. 2,9., Tit. 2,7., Tit. 2,8.
  16. Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
    1 Kor. 7,22., 1 Kor. 8,9., Gal. 5,13., 2 Pét. 2,19., Róm. 6,22.
  17. Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
    1 Pét. 4,8., 1 Pét. 5,9., Róm. 13,7.
  18. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
    Eféz. 6,5., Eféz. 6,6., Tit. 2,9.
  19. Mert az kedves dolog, ha valaki Istenrol való meggyozodéséért tur keseruségeket, méltatlanul szenvedvén.
    Mát. 5,10., Mát. 5,39.
  20. Mert micsoda dicsoség az, ha vétkezve és arczul veretve turtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve turtök, ez kedves dolog Istennél.
    Luk. 12,47., 1 Pét. 15,3., 1 Pét. 15,14., 1 Pét. 15,17., 1 Pét. 4,14., 1 Pét. 4,16.
  21. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az o nyomdokait kövessétek:
    1 Pét. 4,1., 1 Pét. 3,18., Luk. 9,23., Luk. 9,24., Ján. 13,15., Mát. 16,24.
  22. A ki bunt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
    Ésa. 53,9., Ján. 8,46., 2 Kor. 5,21.
  23. A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetozött; hanem hagyta az igazságosan ítélore:
    Ésa. 53,7., Zsid. 4,15., Ján. 18,23.
  24. A ki a mi buneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bunöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel szógyultatok meg.
    Ésa. 53,4., Ésa. 53,5., Kol. 1,22., Gal. 3,13., Gal. 2,20., Róm. 6,11.
  25. Mert olyanok valátok, mint tévelygo juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
    Ésa. 53,6., Zsid. 13,20., Ján. 10,10., Ján. 10,11., Ezék. 34,11.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.