MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY
SUMMÁJA
- Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa
a föld is számnak beszédeit!
5 Móz. 31,28.,
Ésa. 1,2.,
Jer. 2,12.
- Csepegjen tanításom, mint
esõ; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos
zápor a gyenge fûre, s mint permetezés a
pázsitra!
- Mert az Úr nevét hirdetem:
magasztaljátok Istenünket!
Zsolt. 96,7.
- Kõszikla! Cselekedete
tökéletes, mert minden õ úta igazság!
Hûséges Isten és nem csalárd; igaz és
egyenes õ!
Préd. 3,14.,
Zsolt. 145,17.,
Dán. 4,34.
- Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok
gyalázatja; romlott és elvetemült + nemzedék.
Ésa. 1,2.,
Ésa. 1,4.,
5 Móz. 28,9.
- Így fizettek-é az Úrnak:
balga és értelmetlen nép?! Nem
atyád-é õ, a ki teremtett? Õ alkotott
és erõsített meg.
2 Móz. 14,30.,
2 Móz. 14,31.
- Emlékezzél meg az õs
idõkrõl; gondoljátok el annyi nemzedék
éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti
néked, a te véneidet és megmondják
néked!
- Mikor a Felséges
örökséget osztott a népeknek; mikor
szétválasztá az ember fiait: megszabta a
népek határait, Izráel fiainak + száma
szerint,
Csel. 17,24.,
Csel. 17,26.,
Jer. 27,5.
- Mert az Úrnak része az õ
népe, Jákób néki sorssal jutott
öröksége.
- Puszta földön találta vala
õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette õt,
gondja volt reá, õrizte, mint a szeme
fényét;
- Mint a fészkén felrebbenõ
sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait,
felveszi õket, és tollain emeli õket:
- Egymaga vezette õt az Úr; idegen
Isten nem volt õ vele.
2 Móz. 40,36.,
2 Móz. 40,38.
- A föld magaslatain járatta
õt, mezõk terméseivel étette,
kõsziklából is mézet szopatott vele,
kovaszirtbõl is olajat;
Ésa. 58,14.
- Tehenek vaját, és juhok
tejét bárányok kövérjével,
básáni kosokat és bakkecskéket a buza java
kövérjével; és szõlõ
vérét, bort ittál.
- És meghízott Jesurun, és
rúgódozott. Meghíztál,
megkövéredtél, elhájasodtál. És
elhagyá Istent, teremtõjét, és
megveté az õ + üdvösségének
kõszikláját.
5 Móz. 31,20.,
Hós. 13,6.,
5 Móz. 32,6.,
5 Móz. 32,9.
- Idegen istenekkel ingerelték,
útálatosságokkal bosszantották.
- Ördögöknek áldoztak, nem
Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak
most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
2 Krón. 11,15.,
Zsolt. 106,37.
- A Kõsziklát, a ki szült
téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenrõl, a ki
nemzett téged.
- Látta ezt az Úr és
megútálta bosszúságában az õ
fiait és leányait.
5 Móz. 32,6.
- És monda: Elrejtem orczámat
elõlök, hadd látom, mi lesz a végök?
Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs
hûség!
5 Móz. 31,18.,
Ésa. 1,2.,
Ésa. 1,4.
- Azzal ingereltek õk, a mi nem isten;
hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én
pedig azzal ingerlem õket, a mi nem népem: bolond
nemzettel + bosszantom õket.
Jer. 2,11.,
Jer. 5,7.,
Róm. 10,19.
- Mert tûz lobban fel haragomban és
leég a Seol fenekéig; megemészti a földet
és gyümölcsét, és felgyújtja a
hegyek alapjait.
Jer. 15,14.,
Jer. 17,4.
- Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat
mind rájok fogyasztom.
5 Móz. 28,22.,
5 Móz. 28,27.,
5 Móz. 28,35.
- Éhségtõl aszottan,
láztól emésztetten és keserû
dögvésztõl - a vadak fogait is rájok
bocsátom, a porban csúszók mérgével
együtt.
5 Móz. 28,53.
- Kivül fegyver pusztít, az
ágyasházakban rettegés: ifjat és
szûzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
- Mondom: Elfuvom õket, eltörlöm
emlékezetöket az emberek közül.
4 Móz. 14,11.,
4 Móz. 14,15.
- Ha nem tartanék az ellenség
bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot
félremagyarázzák, és hogy ezt
mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr
cselekedte mind ezt! -
- Mert tanács-vesztett nép ez,
és nincs bennök értelem.
- Vajha eszesek volnának,
megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a
végök!
Luk. 19,42.
- Miképen kergethetne egy ezeret,
és kettõ hogyan ûzhetne tízezeret, ha az
õ + Kõsziklájok el nem adja õket, és
ha az Úr kézbe nem adja õket?!
3 Móz. 26,8.,
5 Móz. 32,15.
- Mert a mi Kõsziklánk nem olyan,
mint az õ kõsziklájok; ellenségeink is
megítélhetik!
- Mert az õ szõlõjök
Sodoma szõlõje és Gomora mezõsége;
bogyóik mérges bogyók, keserûek a
gerézdjeik.
- Sárkányok mérge az
õ boruk, áspiskígyóknak kegyetlen
epéje.
- Nincsen-é ez elrejtve nálam,
lepecsételve az én kincseim között?
- Enyém a bosszúállás
és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik:
mert közel van az õ veszedelmök napja, és siet,
a mi rájok vár!
Zsolt. 94,1.,
Róm. 12,19.
- Mert megítéli az Úr az
õ népét, és megkönyörül az
õ szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az
erõ, s védett és védtelen oda van.
2 Kir. 14,26.,
2 Kir. 14,27.
- És ezt mondja: Hol az õ
istenök? a Kõszikla, a melyben bizakodtak?
- A kik megették az õ véres
áldozataik kövérjét, megitták az
õ italáldozatuk borát: keljenek fel és
segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
Bir. 10,14.
- Most lássátok meg, hogy én
vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök +
és elevenítek, én sebesítek és
én gyógyítok, és nincs, a ki
kezembõl megszabadítson.
5 Móz. 4,35.,
Ésa. 45,5.,
Ésa. 18,22.,
1 Sám. 2,6.,
Jób. 5,18.,
Jak. 4,12.
- Mert felemelem kezemet az égre,
és ezt mondom: Örökké élek én!
Jer. 22,24.,
Dán. 12,7.
- Ha megélesítem fényes
kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút
állok ellenségeimen és megfizetek
gyûlölõimnek.
- Megrészegítem nyilaimat
vérrel, és kardom jól lakik hússal: a
legyilkoltak és foglyok vérével, az
ellenség vezéreinek fejébõl!
- Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai,
imádjátok! Ti népek, ujjongjatok
népével, Istennek küldöttei,
magasztaljátok hatalmát! mert õ megtorolja az
õ szolgáinak vérét, bosszút
áll az õ ellenségein, népének
földjét megtisztítja a bûntõl!
Róm. 15,10.,
Jel. 19,2.
- Elméne azért Mózes
és elmondá ez éneknek minden
ígéjét a nép füle
hallására, õ és Józsué a
Nún fia.
Józs. 1,1.,
Józs. 1,2.
- És mikor végig elmondá
Mózes mind ez ígéket az egész
Izráelnek,
- Monda nékik: Vegyétek
szívetekre mind ezeket az ígéket, amelyekkel
én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon: és
parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és
teljesítsék e törvénynek minden
ígéjét;
- Mert nem hiábavaló íge ez
néktek; hanem ez a + ti életetek, és ez íge
által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a
földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy
bírjátok azt.
5 Móz. 28,1.,
5 Móz. 28,14.,
5 Móz. 28,15.,
5 Móz. 28,68.,
5 Móz. 30,8.,
5 Móz. 30,10.,
5 Móz. 30,15.
- És ugyanezen a napon szóla az
Úr Mózesnek, mondván:
- Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a
Nébó hegyére, a mely Moáb
földén van és pedig Jérikhóval
átellenben; és nézd meg a Kanaán
földét, a melyet én Izráel fiainak adok
örökségül.
4 Móz. 27,12.,
4 Móz. 27,14.
- És halj meg a hegyen, a melyre
felmégy, és takaríttassál a te
népedhez, a miképen meghalt Áron, a te
testvéred a Hór hegyén, és
takaríttatott az õ népeihez;
4 Móz. 33,38.
- Mivelhogy vétkeztetek ellenem
Izráel fiai között a versengésnek
vizénél, a Czin pusztájában
Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel
fiai között.
4 Móz. 20,2.,
4 Móz. 20,8.,
4 Móz. 20,10.,
4 Móz. 20,13.
- Mert szemközt látod a földet;
de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak,
oda nem mégy be.
5 Móz. 34,4.