PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSŐ
LEVELE
- Úgy tekintsen minket az ember, mint
Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
Mát.
16,19., Kol.
1,25., 2 Kor.
4,5., Mát.
28,19., Mát.
28,20.
- A mi pedig egyébiránt a sáfárokban
megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.
Luk.
12,42., Zsid.
3,5.
- Rám nézve pedig igen csekély dolog,
hogy ti toletek ítéltessem meg, vagy emberi
ítéletnaptól; sot magam sem ítélem meg magamat.
- Mert semmit sem tudok magamra, de nem
ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél,
az Úr az.
2 Móz. 34,7., 1
Ján. 3,21., Zsolt.
35,24.
- Azért ido elott semmit se
ítéljetek, míg el nem jo az Úr, a ki egyrészt
világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt
megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek
az Istentol lészen a dícsérete.
Mát.
7,1., Préd.
12,16., 2
Kor. 5,10., 2
Kor. 10,18.
- Ezeket pedig, atyámfiai, példában
szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy
rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva
van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék
fel az egyikért a másik ellen.
Péld.
3,7., Róm.
12,3., 1 Kor. 3,18.
- Mert kicsoda különböztet meg téged?
Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy
kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
Ján.
3,27., Róm.
12,6., 1
Pét. 4,10., Jak.
1,17., 1
Krón. 29,14.
- Immár beteltetek, immár
meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra
jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok
volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
Jel.
3,17.
- Mert úgy vélem, hogy az Isten minket,
az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra
szántakul: mert + látványossága lettünk a világnak,
úgy angyaloknak, mint embereknek.
Zsolt. 44,23., Róm.
8,36., Zsid.
10,33.
- Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig
bölcsek a Krisztusban; mi erotlenek, ti pedig erosek;
ti dicsoségesek, mi pedig gyalázatosak.
1 Kor.
3,18., 2 Kor.
13,9.
- Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk
is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk
is,
2
Kor. 11,27., Csel.
23,2., 2 Kor.
4,8., 2 Kor.
4,9.
- Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel
munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót
kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel
turjük;
1 Kor.
9,15., Csel.
18,3., Csel.
20,34., 1
Thess. 2,9., 2
Thess. 3,8., Róm.
12,14., Mát.
5,44., Zsolt.
109,28.
- Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte
a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek
söpredékévé egész mostanig.
- Nem azért írom ezeket, hogy
megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes
gyermekeimet intelek.
1
Thess. 2,11.
- Mert ha tízezer tanítómesteretek
lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tolem
vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
1 Kor. 3,6.
- Kérlek azért titeket, legyetek az én
követoim.
1 Kor. 11,1., Fil. 3,17.
- Azért küldtem hozzátok Timótheust,
ki nékem szeretett és hu fiam az Úrban, a ki
eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban,
a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
1
Tim. 1,2., 2 Tim.
1,2.
- De mintha el se mennék ti hozzátok,
úgy felfuvalkodtak némelyek.
- Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha
az úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak
nem a beszédjét, hanem az erejét.
Csel.
18,21., Zsid.
6,3., Jak.
4,15.
- Mert nem beszédben áll az Istennek
országa, hanem eroben.
1 Kor. 2,1., 1 Kor. 2,4., 1 Kor. 2,5., Luk. 17,20.
- Mit akartok? Vesszovel menjek-é
hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek
lelkével?
2
Kor. 10,2., 2 Kor.
10,6., 2 Kor.
10,9., 2
Kor. 10,11.