A ZSIDÓKHOZ
ÍRT LEVÉL
Fejezetek: 1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.
- Minekutána az Isten sok
rendben és
sokféleképen szólott hajdan az
atyáknak a
próféták által, ez
utolsó
idõkben szólott nékünk Fia
által,
4
Móz. 12,6., 4
Móz. 12,7.
- A kit tett mindennek
örökösévé, a ki
által a
világot is teremtette,
Ján.
1,1., Ján. 1,3.,
Kol.
1,16.
- A ki az õ
dicsõségének
visszatükrözõdése,
és az õ
valóságának
képmása, a ki hatalma
szavával fentartja a mindenséget, a ki minket
bûneinktõl
megtisztítván, üle a
Felségnek jobbjára a magasságban,
2
Kor. 4,4., Ján.
1,29., Márk.
16,19., Fil. 2,9.,
Fil.
2,11.
- Annyival kiválóbb
lévén az angyaloknál, a mennyivel
különb
nevet örökölt azoknál.
Zsid.
5,5.
- Mert kinek mondotta valaha az angyalok
közül: Én Fiam vagy te, én ma
szûltelek
téged? és ismét: Én leszek
+ néki
Atyja és õ lesz nékem Fiam?
Zsolt. 2,7.,
2
Sám. 7,14.
- Viszont mikor behozza az õ
elsõszülöttét a
világba, így
szól: És imádják
õt az Istennek
minden angyalai.
5
Móz. 32,43.,
Zsolt. 97,7.,
Jel.
5,11., Jel. 5,13.
- És bár az
angyalokról
így szól: Ki az õ angyalait
szelekké teszi
és az õ szolgáit tûz
lángjává,
Zsolt. 104,4.
- Ámde a
Fiúról így: A
te királyi széked Isten
örökkön
örökké. Igazságnak
pálczája a te
országodnak pálczája.
Róm.
9,5.
- Szeretted az igazságot
és
gyûlölted a hamisságot:
annakokáért
felkent téged az Isten, a te Istened,
örömnek
olajával a te társaid felett.
Zsolt. 45,8.
- És: Te Uram kezdetben
alapítottad
a földet és a te kezeidnek mûvei az egek;
Zsolt.
102,26., Zsolt.
102,27.
- Azok elvesznek, de te megmaradsz,
és
mindazok, mint a ruha megavulnak.
- És
palástként
összehajtod azokat és elváltoznak, te
pedig ugyanaz
vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
- Melyik angyalnak mondotta pedig
valaha:
Ülj az én jobbkezem felõl,
míglen
ellenségeidet lábaidnak
zsámolyává
teszem?
Zsolt. 110,1.
- Avagy nem
szolgáló
lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra
azokért, a kik örökölni
fogják az
idvességet?
Fejezetek: 1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.