Pál levele a rómaiakhoz.

Rész

Pál Krisztus Jézus rabszolgája, elhívott apostol (kiküldött), az Isten evangéliumára kiválasztva,
amelyet előre megígért a próféták által a szent iratokban
a Fiáról, aki Dávid magvából lett (hús)test szerint,
aki Isten Fiának bizonyult (lett rendelve) hatalomban a Szentség Szellem szerint a halottak közül való feltámadása által,
aki által kaptunk kegyelmet és apostolságot (kiküldtetést) a hit(hűség)beli engedelmesség végett az összes nemzetek között, az Ő nevéért,
akik közé tartoztok és (akik között vagytok) ti is, Jézus Krisztus elhívottai,
mindazoknak, akik Rómában vagytok Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek. Kegyelem néktek és békesség az Atyától, az Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.
Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hit(hűség)eteknek híre van az egész világban szerte,
mert tanú(bizonyságtevő)m az Isten, akinek szolgálok szellemben az Ő Fia evangéliumának hir(detés)ében, hogy mindig említést teszek rólatok,
mindenkor imádságaimban könyörögve, hogy valahogyan már egyszer végre sikerüljön (jó út nyíljék számomra) Isten akaratából eljutnom hozzátok,
mert sóvárogva vágytam látni titeket, hogy valami szellemi (kegyelmi) ajándékot adjak át nektek a ti megszilárdításotokra,
ez pedig az, hogy kölcsönös segítséget nyerjünk köztetek az egymásban levő hit(hűség) által, a tiétek és az enyém által is,
nem akarom pedig, hogy ti ne tudjátok, testvérek, hogy sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok – de gátolva voltam idáig -, hogy valami gyümölcsöm legyen köztetek is, mint a többi nemzetek között is.
Görögöknek is, barbároknak is, bölcseknek is, meggondolatlanoknak is tartozom ezzel (adósa vagyok).
Így hát, ami engem illet, kész vagyok néktek is, akik Rómában vagytok, az örömüzenetet hirdetni,
mert nem szégyenlem az örömüzenetet (evangéliumot), mert Istennek hatalma (hatóereje, képessége) az minden hívő üdvösségére (megmentésére), zsidónak elsősorban, és görögnek,
mert Isten igazságossága benne nyilvánul meg, mely hit(hűség)ből hit(hűség)be vezet, amint meg van írva: a megigazult pedig hit(hűség)ből él,
mert lelepleződik (megnyilvánul) Isten haragja az égből az emberek minden istentelensége és igazságtalansága fölött, akik a való(igaz)ságot igazságtalansággal elnyomva tartják,
mivel hogy az, ami Istenből megismerhető, nyilvánvaló bennük, mert az Isten nekik láthatóvá tette;
amik ugyanis Belőle láthatatlanok; felfoghatatlan hatalma és istensége a világteremtésétől fogva alkotásaiból észrevehetők (ésszel felfoghatóak) és átláthatók, ezért nincs tehát mentségük,
mivelhogy fölismerték az Istent és mégsem dicsőítették Istenként, nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró balga szívük elsötétült.
Bár mondogatták, hogy bölcsek ostobákká lettek,
és a soha el nem múló (mindig élő) Isten dicsőségét, múlandó emberek, madarak, négylábúak és csúszómászók bálványképmásával cserélték fel,
ezért oda adta őket az Isten szívük vágyai szerint tisztátalanságra, hogy egymás testét megbecstelenítsék,
mint akik felcseréltél az Isten való(igaz)ságát a hazugsággal és a teremtményt szolgálták (tisztelték) és részesítették hódolatban a Teremtő helyett, aki áldott (világ)korszakokba nyúlóan. Ámen
Ezért adta őket az Isten gyalázatos szenvedélyekre, mert asszonyaik felcserélték a természetes szokást természetellenesre.
Hasonlóképp a férfiak is elhagyták az asszonnyal való természetes kapcsolatot (élést), egymás iránt gyulladtak vágyra, férfi férfival fajtalankodott és meg is kapják tévelygésük kellő (megszolgált) bérét (ön)magukban,
és minthogy nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben tartsák, az Isten méltatlan gondolkodásra adta őket, hogy azt tegyék, ami illetlen,
telve is vannak minden igazságtalansággal, gonoszsággal, kapzsisággal (bírvággyal), rosszasággal, tele irigységgel, gyilkossággal (vérszomjassággal) civakodással, ravaszsággal, rosszindulattal,
pletykálkodók, rágalmazók, Isten-gyűlölők, erőszakoskodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak (fejüket rosszban törők), szüleik iránt engedetlenek,
meggondolatlanok, megbízhatatlanok, lelketlenek (szeretetlenek), könyörtelenek, (irgalmatlanok),
akik bár pontosan tudják az isteni igazságosság rendjét, hogy akik ilyesmit tesznek, halálra méltóak, nemcsak megteszik ezeket, hanem helyeselnek is az ezeket művelőknek.

Rész

Ezért nincs mentség számodra ó ember, bárki légy, aki ítélkezel, mert amiben a másikat ítéled, (ön)magadat ítéled el, mert ugyanazokat teszed te is, aki ítélsz,
tudjuk pedig, hogy az Isten ítélete való(igaz)ság szerint van azokon, akik ilyeneket tesznek.
Arra számítasz hát (azt gondolod pedig) ó ember, aki elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek és ugyanazokat csinálod, hogy te megmenekülhetsz Isten ítélete elől?
vagy semmibe veszed (lenézed) jóságának és elnéző türelmének és hosszútűrésének a gazdagságát, nem érted meg, hogy az Isten jóság(oság)a gondolkodásmód megváltoztatásra (észretérésre) indít?
de a te keménységed és észrevenni (gondolkodásmód megváltoztatást) nem akaró szíved csak haragot halmoz fel a haragnak és az Isten igaz(ságos) ítélete megnyilvánulásának (lelepleződésének) napjára.
aki megfizet majd mindenkinek, tetei szerint:
azoknak, akik kitartó jó munkával dicsőségre, megbecsülésre és romolhatatlanságra törekszenek, (világ)korszakokra nyúló élettel;
azoknak pedig, akik viszálykodók és nem enged(elmesked)nek a való(ság)nak, hanem engednek az igazságtalanságnak, haraggal és indulattal.
Nyomor(úság) és szorong(at)ás minden emberi lélekre, aki műveli a rosszat, zsidónak elsősorban, de görögnek is.
ámde dicsőség és megbecsülés és béke mindenkinek, aki a jót munkálja, zsidónak elsősorban és görögnek is.
Mert nincs személyválogatás Istennél,
mert azok, akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek el, és akik törvény alatt vétkeztek, törvény által kapják ítéletüket,
mert nem azok igazulnak meg Isten előtt, akik a törvény hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megteszik,
mert amikor a nemzetbeliek (pogányok), akiknek nincs törvényük, a természet szavára a törvény dolgait teszik, akkor ők, akiknek bár nincs törvényük, önmaguk a törvényük maguknak,
akik igazolják, hogy a törvény teljesítése a szívükbe van írva, erről tanúbizonyságot tesznek lelkiismeretük és gondolataik, amikor hol vádolják, hol felmentik egymást,
azon a napon, amelyen megítéli az Isten az emberek rejtett dolgait (titkait), az én örömüzenetem (evangéliumom) szerint Krisztus Jézus által.
Ha pedig te zsidónak neveztetel és megnyugszol a törvényben és dicsekedsz Istenben,
és ismered akaratát, és dönteni tudsz, mi a különb(ség), mert oktatást nyertél a törvényből,
meg vagy győződve, hogy te a vakok vezetője vagy, fénye a sötétben lévőknek,
az oktalanok oktatója, a kiskorúak tanítója, birtokodban van az ismeret formája és a való(igaz)ság a törvényben,
aki a másikat tanítod, magadat miért nem tanítod? aki hirdeted: nehogy lopj, lopsz-e?
aki mondod: nehogy házasságot törj, házasságot törsz-e? aki utálod a bálványokat, szentélyrabló vagy?
aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény áthágásával gyalázod (becsületétől megfosztod) az Istent?
mert az Isten nevét miattatok káromolják a nemzetek között, amint írva van,
mert a körülmetélés ugyan használ, ha a törvényt megteszed, de ha törvényszegő vagy, a körülmetélésed, körülmetéletlenséggé változik,
ha tehát a körülmetéletlen a törvény igazságossá tevő utait megőrzi, körülmetéletlensége nem körülmetéltségnek számít-e?
és a természet szerinti körülmetéletlen, aki a törvényt betölti, megítél téged, (a)ki az Írás és a körülmetélkedés ellenére törvényszegő vagy,
mert nem az a zsidó, aki láthatóan az, és nem az a körülmetéltség, ami külsőleg (szemmel láthatóan) a hústesten van,
hanem az, aki a rejtett (titkos) zsidó és a szív körülmetélése Szellemben, nem a betű szerint, akinek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Rész

Mi tehát a zsidó előnye, vagy mi haszna a körülmetélkedésnek?
minden szempontból (tekintetben) sok, mert először is Isten rájuk bízta szózatait,
mert ha egyesek hitetlenek (hűtlenek) lettek is, vajon hitetlenségük Isten hűségét hatástalanítja?
Távol legyen! Isten igaz, minden ember pedig hazug, amint írva van; igazságosnak bizonyulsz Igéidben, és győzni fogsz, amikor vádolnak téged,
ha pedig a mi igazságtalanságunk Isten igazságosságát megerősíti (igazolja), mit mondjunk? Nem igazságtalan az Isten, amikor ránk hozza a haragot? - emberi módon szólok -
Távol legyen! Mert hogyan ítéli el Isten akkor a világot?
Ha pedig az Isten való(igaz)sága az én hazugságom által gyarapodott (növekedett) az Ő dicsőségére, miért ítélnek el engem továbbra is mint bűnöst?
és talán hogyan vádolnak is minket, és hogyan némelyek hangoztatják is, hogy mi így beszélünk: tegyünk rosszat, hogy jó származzék (jöjjön ki) belőle, az ilyeneket méltán (igazságosan) éri az ítélet.
Hát hogy is van? Különbek vagyunk? egyáltalán nem, hiszen az előbb azzal vádoltuk a zsidókat és a görögöket, hogy mind bűn alatt vannak,
amint írva van, hogy: nincs igaz (megigazult) egy sem,
nincs aki értelmes, nincs aki keresi Istent,
mind letértek az útról, egyszersmind hasznavehetetlenné váltak, nincs aki jót tenne, nincs egy sem!
Nyitott (tátongó) sír a torkuk, nyelvükkel csalnak áspiskígyó mérge van ajkuk alatt,
a szájuk telve átokkal és keserűséggel,
a lábaik gyorsak a vérontásra,
pusztulás és nyomorúság nyomukban,
és a béke útját nem ismerik,
nincs istenfélelem a szemük előtt.
Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény (hatálya) alatt vannak, hogy minden száj be legyen tömve, és méltó legyen az igazságos ítéletre az egész világ Isten előtt,
mivelhogy a törvény munkájából nem igazul meg egyetlen (hús)test sem Ő előtte, mert a törvény által van a bűn felismerése.
Most pedig a törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazságossága, ezt tanúsítják a törvény és a próféták is,
éspedig Istennek az az igazságossága, amely Jézus Krisztus hithűsége által, minden hívő számára van, mert nincs különbség,
mert mind(nyájan) vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét,
megigazulásukat ingyen (ajándékba) kapják, a kegyelem révén a Krisztus Jézusban való megváltásuk által,
Akit az Isten előre elrendelt a vérében való hit által engesztelő áldozatul, megmutassa igazságosságát ama bűnök elnézése miatt, amelyek azelőtt történtek,
és hogy kimutassa igazságosságát a mostani időszakban az Isten hosszútűrése, hogy igazságos legyen és igazzá nyilvánítója annak, aki Jézus hit(hűségé)ből való.
Hol tehát a dicsekvés? Kizáratott. Miféle törvény által? A tettek törvénye által? Nem, hanem a hit(hűség) törvénye által.
mert mi valljuk, hogy hit(hűség) által igazul meg az ember a törvény cselekedetei nélkül,
vagy egyedül csak a zsidóké csak az Isten? Nem a nemzeteké is ? Igen, a nemzeteké is,
mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hit(hűség)ből és a körülmetéletlent hit(hűség) által.
Tehát a törvényt hatálytalanná tesszük (eltöröljük) a hit(hűség) által? Távol legyen! Hanem inkább a törvényt erősítjük.

Rész

Mit mondjunk tehát, mit ér el Ábrahám, a mi ősatyánk hústest szerint?
mert ha Ábrahám tettekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem Isten előtt,
mert mit mond az Írás? Hitt pedig Ábrahám az Istennek és ez számíttatott be neki a megigazulásba,
annak pedig, aki munkálkodik, a bért nem kegyelem szerint számítják be, hanem tartozás címén,
annak pedig, aki munkálkodik, de hisz abban, aki igaznak nyilvánítja az istentelent, annak a hit(hűség)e számítódik be megigazulására,
amiképpen Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságosságot tulajdonít tettek nélkül.
Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvénytelenségei és akinek befödöztettek vétkeik.
Boldog az a férfiú, akinek nem rója fel az Úr a vétkét,
ez a boldogság tehát a körülmetéltségre szól, vagy a körülmetéletlenségre is? mert azt mondjuk: Ábrahámnak a hit(hűség)et számították be a megigazuláshoz.
Tehát hogyan számították be? körülmetélt állapotban vagy körülmetéletlenségben?
A körülmetélkedés jelét a hit(hűség)ből való megigazulás pecsétjéül vette, amikor még körülmetéletlen volt, hogy így atyja legyen mindazoknak, akik hisznek, bár körülmetéletlenségben vannak, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság(osság),
és a körülmetélkedés atyja lett azoknak, akik nem csak körülmetélkedésből valók, hanem akik követik a mi atyánk Ábrahám körülmetéletlenségben való hitének nyomdokait,
mert nem a törvény által szólt az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő utódainak, hogy (sors)részese lesz a világnak, hanem a hitből való megigazulás által,
mert, ha azok a (sors)részesek, akik a törvényből valók, akkor üressé lett a hit(hűség) és hatálytalanná az ígéret,
mert a törvény haragot munkál, de ahol nincs törvény, törvényszegés sincs,
azért hit(hűség)ből, hogy kegyelemből legyen, hogy így szilárd legyen az ígéret az egész magnak, nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hit(hűség)éből valónak is, aki nekünk mindnyájunknak atyánk,
amint meg van írva: sok nemzetnek atyjává tettelek téged, az előtt az Isten előtt, Akiben hitt, Aki megeleveníti a halottakat és létrehívja a nem létezőket, mint meglévőket.
Aki a reménysége ellen(ére) hitte, hogy sok nemzet atyjává lesz aszerint, amint megmondták neki: így lesz a te magod
és nem gyengült meg hit(hűség)e, nem gondolt a maga életerejét vesztett testére, bár majdnem százesztendős volt, sem Sára elhalt méhére,
sem pedig Isten ígéretébe nem kételkedett hitetlenül, hanem megerősödött a hit(hűség) számára, dicsőséget adott Istennek,
és teljesen megbizonyosodott afelől, hogy képes ígéretének megtételére is,
és ezt beszámították neki igazságosságul,
de nem csak őérte van megírva, hogy beszámították neki,
hanem (mi)értünk is, akiknek majd számítja, mint akik hiszünk Abban, aki életre keltette Jézust, a mi Urunkat a halottak közül,
Aki a mi bűnbeeséseinkért (eleséseinkért) adatott és életre kelt a mi megigazulásunkért.

Rész

Mivel tehát hit(hűség)ből igazultunk meg, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által (Krisztuson keresztül),
Aki által odamenetelünk van hitben abba a kegyelembe, amelyben állunk és dicsekedünk az Isten dicsőségének (elváró) reménységével,
de nem csupán ezzel, hanem dicsekszünk nyomorúságokban is, tudva, hogy a nyomorúság kitartást (alatta maradást) munkál,
a kitartás kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet,
a reménység pedig nem szégyenít meg, mert az Isten szeretete kiáradt (kiöntetett) szívünkbe a nekünk adott Szent Szellemen keresztül,
mert, amikor még erőtlenek voltunk, még idejében meghalt Krisztus értünk, istentelenekért,
hiszen még az igaz(ságos)ért is alig halna meg valaki, a jóért talán hamarabb elszánja magát valaki, hogy meghal,
az Isten pedig azzal mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.
Miután tehát most megigazultunk, az Ő vére árán, még sokkal inkább megment általa a haragtól,
mert ha amikor ellenségek voltunk, megbékéltünk (kiengesztelődtünk) az Istennel a Fiának halála által, most hogy megbékültünk Vele, sokkal inkább üdvözülünk élete által,
de ezen felül még dicsekedünk az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, Akin keresztül (Aki által) most a megbékélést kaptuk,
ezért, ahogy egy ember által jött be a világba a bűn (céltévesztés), és a bűn által (bűnön keresztül) a halál és így a halál minden emberre elhatolt, mivel mindnyájan vétkeztek,
mert a törvényig volt vétek a világban; de a vétek nincs felróva, ha nincs törvény,
de úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetéhez hasonlóan vétkeztek, aki az Eljövendőnek előképe,
de a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset, mert ha egynek a bűnesete (mellélépése) folytán meghaltak sokan, az Isten kegyelme és ajándéka az egy ember Jézus Krisztus kegyelme folytán még inkább kiárad sokakra,
de az ajándék sem úgy van, mint egyetlen bűnös által, mert az ítélet ugyan egyből van a kárhoztató elítélésre, a kegyelmi ajándék pedig sokaknak a bűnbeesése folytán megigazulásra vezet,
mert ha egynek a bűn(be)esése folytán a halál uralomra jutott az által az egy által, sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem és az igazságosság kegyelmi ajándékainak bőségét kapják (elfogadják).
Így tehát amint egy bűneset minden emberbe kárhoztató ítéletet hozott, ugyan úgy hozott egy Megigazító minden emberbe életet adó megigazulást,
mert, amint egy embernek engedetlensége miatt sokak bűnössé váltak, így az Egynek engedelmessége által sokak megigazultak,
a törvény pedig mellesleg jött be, hogy a bűn megszaporodjék, ahol pedig megsokasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem,
amint uralomra jutott a bűn a halálban, úgy a kegyelem is uralomra jutott a megigazulás által a (világ)korszakokra szóló életbe, a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Rész

Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk bűnben, hogy a kegyelem bőségesebb legyen?
Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűn számára, hogyan élhetnénk tovább benne?
vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban bemerítkezünk, az Ő halálába merültünk be(le)?
eltemetkeztünk tehát Vele együtt a bemerítés által a halálba, hogy amint életre kelt Krisztus a halottak közül az Atya dicsősége által, úgy mi is az élet megújulásában járjunk,
mert ha eggyé lettünk (összenőttünk) Vele a halálának hasonlóságában, akkor a feltámadásában is azok leszünk.
Mert tudjuk, hogy a mi óemberünk azért lett keresztre feszítve Vele együtt, hogy a bűn teste tehetetlenné váljon, nehogy rabszolgáivá legyünk a bűnnek,
mert aki meghalt, mentes (felmentést nyert) a bűntől,
ha pedig meghaltunk Krisztussal együtt, hisszük, hogy élni is fogunk Vele együtt,
tudjuk, hogy Krisztus életre kelt a halottak közül, többé meg nem hal, a halál Rajta többé nem uralkodik,
mert ami (benne) meghalt, a bűn számára halt az meg egyszer s mindenkorra, ami pedig él, az Istennek él,
így ti is úgy tartsátok magatokat, hogy halottak vagytok ugyan a bűn számára, de élők az Isten számára Krisztus Jézusban.
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy enge(delmesked)jetek vágyainak,
nehogy odaadjátok tagjaitokat igazságtalanság fegyvereiül a bűn számára, hanem adjátok (bocsássátok rendelkezésére) magatokat Istennek, mint akik halottakból lettetek élők és adjátok a tagjaitokat az igazságosság fegyvereiként az Isten számára,
mert a bűn rajtatok már nem fog uralkodni, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt,
mi hát (a helyzet)? Vétkezzünk, hogy ne legyünk törvény alatt, hanem kegyelem alatt?
nem tudjátok, hogy akinek odaadjátok magatokat rabszolga gyanánt engedelmességre, annak vagytok a rabszolgái, akinek enged(elmesked)tek: vagy a bűnnek, amely halálba vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásba vezet?
de az Isten kegyelme, hogy bár a bűn rabszolgái voltatok, de szívből enged(elmesked)tetek annak a tanításnak, amelyet mintául átadtam,
felszabadultatok pedig a bűntől és rabszolgáivá lettetek az igazságosságnak,
emberi módon szólok, a ti (hús)testetek erőtlensége (gyarlósága) miatt, mert ahogyan odaadtátok a ti tagjaitokat rabszolga gyanánt a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek, úgy most adjátok oda a ti tagjaitokat rabszolga gyanánt az igazságosságnak a megszentelődésre,
mert amikor rabszolgái voltunk a bűnnek, szabadok voltunk az igazságosságtól.
milyen gyümölcsét vettétek hát akkor? Azokat, amiken most szégyenkeztek, mert azoknak a vége halál,
most pedig megszabadultatok a bűntől, és rabszolgáivá lettetek az Istennek, megvan (birtokoljátok) a gyümölcsötök a megszentelődésre, a vége pedig a (világ)korszakokra szóló (aioni) élet,
mert a bűn zsoldja: halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig (világ)korszakokra szóló (aioni) élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Rész

vagy nem tudjátok testvérek, hiszen törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amennyi ideig él?
a férjes asszony az életében élő férjéhez van kötve a törvény által, de ha meghal a férj, mentesül az asszony a férj törvényétől,
következőleg tehát a férj életében házasságtörőnek nevezik, ha más férfié lesz, ha azonban meghal a férje, szabad a törvénytől, úgyhogy nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
Épp(en) így testvérek, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy másé legyetek, Azé, Aki a halottak közül életre kelt, hogy gyümölcsöt teremjünk az Istennek,
mert mikor hústestben voltunk, a bűnöknek a törvény által fölébresztett szenvedélyei működtek a tagjainkban, hogy gyümölcsöt érleljenek (hozzanak) a halálnak,
de most mentesültünk (felszabadultunk) a törvény hatálya alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott minket, úgy hogy új Szellemben (a Szellem új-ságában) (rab)szolgálunk és nem a betű régiségében (szerint, mint a régiekben),
mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! hanem a bűnt csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánság nem vált volna bennem tudatossá, ha a törvény nem mondaná: ne kívánd meg!
de a bűn a bűn a tiltó parancs által támaszpontot talált (lökést kapott), és felkeltett bennem minden(féle) kívánságot, mert a törvény nélkül a bűn halott,
én pedig törvény nélkül éltem egykor, de mikor jött a parancsolat, a bűn feléledt,
én pedig meghaltam, és ugyanaz a parancsolat, amely életre szólt, halálba vitt,
mert a bűn kiinduló (tám)pontot talált a parancsolat által: megcsalt engem (tévútra vezetett), és megölt általa.
Így (te)hát a törvény szent, a parancsolat is szent, igazságos és jó.
Tehát a jó lett (vált) nekem halálommá? Szó sincs róla! hanem a bűn, hogy kitűnjék bűn volta, a jó által halált munkál számomra (halálomat okozza), hogy így szerfelett vétkessé váljék a bűn a parancsolat által,
mert tudjuk, hogy a törvény szellemi, de én (hús)testi vagyok, eladva (rabnak) a bűn által,
mert amit teszek, nem értem, mert gyakorlatilag nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök,
ha pedig amit nem akarok, azt teszem, egyetértek a törvénnyel, hogy (eszményi) jó,
de már nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lak(oz)ó (otthonra lelt) bűn,
mert tudom, hogy nem lakik bennem, azaz a (hús)testemben jó, mert kész vagyok akarni, de az eszményi(szépe)t véghezvinni nem bírom,
mert nem azt teszem, amit akarok, a jót, hanem amit nem akarok, a rosszat, azt gyakorolom,
ha pedig amit nem akarok, azt teszem, már nem én viszem véghez, hanem a bennem lak(oz)ó bűn,
azért azt a törvény találom magamban, hogy (bár) eszményi(jó)t akarom tenni, hozzám (mégis) a rossz fekszik közel,
mert gyönyörűségem lelem Isten törvényében a belső ember szerint,
de egy másfajta törvény látok a tagjaimban, amely küzd (hadban áll) értelmem törvényével és foglyul ejt engem a bűn törvényébe zárva, amely az én tagjaimban van,
én nyomorult ember, ki ragad ki engem a halál e testéből?
Az Istennek kegyelme az Úr Jézus Krisztus által. Azért (te)hát én magam az eszemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, de (hús)testemmel a bűn törvényének.

Rész

Nincs azért most már kárhoztató ítélet azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak,
mert az élet Szellemének törvénye Krisztus Jézusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényéből,
mert amire a törvény nem volt képes, mert gyenge volt a hústest miatt, az Isten saját Fiát küldte el a bűn (hús)testének hasonlóságában a bűn miatt elítélte a bűnt a hústestben,
hogy a törvény igazságossága betel(jesed)jék bennünk, akik (már) nem (hús)test szerint járunk, hanem Szellem szerint,
mert akik (hús)test szerint vannak, azok a (hús)test dolgain gondolkodnak (jár az eszük), akik pedig Szellem szerint, azok a Szellem dolgaival törődnek,
mert a (hús)test gondolatvilága: halál, a Szellem gondolatvilága: élet és békesség,
ezért a hústest gondolatvilága ellenségeskedés Isten iránt, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, mert nem képes rá,
mert, akik (hús)testben vannak, Istennek tetszését nem képesek elnyerni,
de ti nem vagytok (hús)testben, hanem Szellemben, ha valóban Isten Szelleme lakozik bennetek, ha pedig valaki Krisztus Szellemét nem birtokolja, az nem az Övé,
de ha Krisztus bennetek (van), a test ugyan halott a bűn miatt, de a Szellem él az igazzá nyilvánítás által,
ha pedig Annak Szelleme, Aki életre keltette Jézust a halottak közül, bennetek lakozik, akkor az, Aki életre keltette Krisztus Jézust, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lak(oz)ó Szellem által,
ezért tehát testvérek, nem vagyunk adósai (lekötelezettjei) a (hús)testnek, hogy a (hús)test szerint éljünk,
mert ha (hús)test szerint éltek, meghaltok, ha pedig a Szellemmel a hústest tetteit megölitek (halálba viszitek), éltek (majd),
mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Isten fiai
mert nem kaptátok a rabszolgaság szellemét, hogy újra féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, amelyben kiáltjuk: Abba, ó Atya!
maga a Szellem tesz tanú(bizony)ságot a mi szellemünkkel együtt, hogy gyermekei vagyunk Istennek,
ha pedig gyermekek, (sors)részesek is, Isten (sors)részesei, Krisztusnak pedig (sors)részes társai vagyunk, és ha (valóban) együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk,
mert azt gondolom, hogy nem mérhetők (méltók) a mostani időszak szenvedései az eljövendő dicsőséghez, amely majd láthatóvá lesz rajtunk,
mert a teremtett világ epedő sóvárgása az Isten fiainak megjelenését várja,
mert a hiábavalóságnak (múlandóságnak) vettetett alá a teremtett világ, nem önként, hanem Azért, aki alá vetette, abban a reményben,
hogy maga a teremtett világ is meg fog szabadulni a romlandóság rabszolgaságából az Isten gyermekei dicsőségének szabadságára,
mert tudjuk, hogy a teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig,
de nem csak az, hanem mi magunk is, akik a Szellem első termésének (zsengéjének) csíráit magunkban (bensőnkben) hordjuk, sóhajtozunk magunkban és várjuk a fiúvá fogadást, a testünk megváltását,
mert megmentésünk reménységre szól: a meglátott reménység pedig nem reménység, mert amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
ha pedig, amit nem látunk reméljük, kitartással várjuk.
Ugyanígy pedig a Szellem is segít(ségünkre siet) a mi gyengeségünknek, mert amit imában kérünk, ahogyan tennünk kell, nem tudjuk, hanem maga a Szellem jár közben érettünk szavakba nem önthető (kimondhatatlan) sóhajtozásokkal,
aki pedig a szíveket fürkészi, tudja hogy mi a Szellem gondolata (elgondolása), mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért,
tudjuk pedig, hogy azoknak, akik szeretik Istent, minden együttmunkál a javukra, mint olyanoknak, akik előzetes terv szerint elhívottak,
mert azokat, akiket előre ismert, előre el is rendelte, hogy hasonlók legyenek a Fia képmásához, hogy legyen Ő elsőszülött a sok testvér között,
akiket pedig előre elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett azokat meg is dicsőítette,
mit mondjunk hát ezekhez? ha az Isten értünk, ki ellenünk?
hisz, aki saját Fiát nem kímélte, hanem értünk, mindnyájunkért odaadta Őt, hogyne ajándékozna (kegyelemből) vele együtt minden(eke)t nékünk?
ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki megigazít?
ki ítél el? Krisztus Jézus, Aki meghalt, sőt életre is kelt, Aki az Isten jobbján van és közbenjár értünk?
Ki szakíthat el a Krisztus szeretetétől? nyomorúság vagy szükség, vagy üldözés, vagy éhínség, vagy mezítelenség, vagy (élet)veszély, vagy (harci)kard?
Amint meg van írva, hogy: miattad visznek halálba minden nap, vágójuhoknak számítanak,
de mindezekben diadalmaskodunk mód felett is az által, Aki minket szeret,
mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem hírvivők (angyalok), sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok,
sem magasság, sem mélység, sem másféle (egyéb) teremtmény nem szakíthat (választhat) el minket az Isten szeretetétől, mert Krisztus Jézus Urunkban van.

Rész

Való(igaz)ságot mondok a Krisztusban, nem hazudok, együtt tesz tanú(bizony)ságot velem a lelkiismeretem a Szent Szellemben,
hogy szomorúságom nagy és szüntelen a fájdalma a szívemnek,
mert kívánnám, hogy én magam legyek kiátkozva, Krisztustól (elszakítva) az én testvéreimért, (hús)test szerinti rokonaimért,
akik izraeliták, akiké a fiúvá fogadás és a dicsőség és a szövetségek és a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek,
akiké az atyák és akikből van a Krisztus a (hús)test szerint, az pedig akik mindenek felett van, Isten, áldott a világkorszakokba (aion) nyúlóan. Ámen
Nem úgy van mintha megdőlt volna Isten Igéje, mert nem mindenki aki Izraelből való, izraelita,
és nem mindnyájan gyermekek azért, mert Ábrahám magva (leszármazottja), hanem: Izsákban hívják el a te magodat,
azaz: nem a hústest gyermekei az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit számítják magnak,
mert az ígéret szava ez: "ez időszakban eljövök és Sárának fia lesz",
de nemcsak ő, hanem Rebeka is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait,
mert mielőtt megszülettek, sem jót, sem rosszat nem tehettek, hogy az Isten kiválasztásának előzetes végzése megmaradjon,
nem a tettekből, hanem az elhívó akaratából megmondatott neki: "a nagyobb rabszolgája lesz a kisebbnek",
amint meg van írva: "Jákóbot megszerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem",
mit szóljunk hát ehhez? nem igazságtalan ez Istennél? Szó sincs róla! (Távol legyen)
mert Mózesnek ezt mondtam: könyörülök, akin könyörülök és megszánom azt, akit megszánok.
Azért hát nem azé, aki erőlködik (akarja), sem azé, aki törtet (fut), hanem a könyörülő Istené,
mert ezt mondja az írás a fáraónak: éppen ezért keltettelek életre téged, hogy megmutassam benned hatalmamat és így hirdessék nevemet a föld minden táján,
azért tehát akin akar, könyörül, és akit akar megkeményít,
ezt mondod tehát nekem: akkor meg mit hibáztat? Hiszen az Ő szándékának ki állhat ellent?
ó ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon mondhatja-e az (agyagminta)készítmény az (agyagminta)készítőnek: miért csináltál engemet így?
vagy nincs hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az agyagból egyiket értékes edénynek csinálja, másikat pedig közönségesre (tisztességtelenre) ?
és ha meg akarja az Isten mutatni haragját és megismertetni (tudatni) hatalmát, elhordozza sok hosszútűréssel a harag pusztulásra elkészített edényeit?
másfelől azért is, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre alkotott,
akiket el is hívott, nemcsak bennünket a zsidó közül, hanem nemzetekből is,
amint Hóseásnak is mondja: népemnek hívom, amely nem az én népem, és a nem-szeretettet szeretettnek
és azon a helyen ahol megmondták neki: Ti nem vagytok a népem! Ott az élő Isten fiainak hívják majd őket.
Ézsaiás pedig ezt kiáltja Izrael felől: Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, akkor is csak a maradék menekül meg,
mert szavát beteljesíti (véghez viszi) és teljes mértékben valóra váltja a földön,
ahogy előre megmondta Ézsaiásnak: ha a Seregek Ura, nem hagyott volna magot (utódot) nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma és Gomorához lettünk volna hasonlóvá.
Mit mondjunk tehát? Hogy a nemzetek, akik igazságosságra nem törekedtek, megkapták a megigazulást, mégpedig a hithűségből való igazzá nyilvánítást.
Izrael pedig, mely az igazságosság törvényére törekedett, a megigazulás törvényére nem jutott el.
Miért? Mert nem hit(hűség)ből, hanem tettekkel kereste, beléütközött a megütközés kövébe,
amint írva van: lám, leteszem Sionban a megütközés kövét és a botrány (kő)szikláját és aki hisz benne (magát rábízza), nem szégyenül meg.

Rész

Testvérek, szívem jókívánsága és Istenhez való könyörgésem ugyan értük van,
mert tanú(bizonyság)ot teszek mellettük, hogy buzgóság van bennük Isten iránt, de nem felismerés szerint,
mert nem ismerték fel az Isten igazságosságát és a sajátjukat igyekeztek érvényesíteni, az Isten igazságosságának nem vetették (rendelték) magukat alá,
mert a törvény célja és vége: Krisztus, mindenkinek megigazulására, aki hithű,
mert Mózes azt írja a törvényből való megigazulásról, hogy aki megteszi, élni fog általa.
A hit(hűség)ből fakadó igazságosság pedig ezt mondja: nehogy ezt mond szívedben: Ki megy fel az Égbe? azaz, hogy Krisztust lehozza.
Vagy ki meg le az alvilágba (feneketlen mélységbe)? Azaz, hogy Krisztust a halottak közül felhozza,
hanem mit mond? Közel van hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben; azaz a hit(hűség) Igéje, amelyet mi hirdetünk,
mert ha megvallod a száddal az Úr Jézust, és hiszed a szívedben, hogy az Isten Őt életre keltette a halottak közül, üdvözülsz (megtartatol),
mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal pedig vallást teszünk az üdvösségre.
mert azt mondja az Írás: senki meg nem szégyenül, aki hisz Őbenne,
mert nincs különbség zsidó és görög között, mert ugyan Ő az Ura mindnyájunknak, aki gazdag (bőkezű) mindenkihez, akik segítségül hívják Őt,
mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül (megmenekül),
de hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? de hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? de hogyan hallanának igehirdető (hírnök) nélkül?
de hogyan hirdetnék, ha nem küldik őket? úgy amint meg van írva: mily szépek a lábai az örömüzenet vivőknek (akik jóhírt hirdetnek),
de nem mind(nyájan) hallgattak az örömüzenetre, mert Ézsaiás ezt mondja: Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?
azért a hit(hűség) hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszédén keresztül (beszédén keresztül),
hanem ezt mondom: nem hallották? Sőt, inkább az egész földre kiment (szárnyal) a hangjuk zengése, és a lakott földkerekség végére elhatnak beszédeik,
de ezt is mondom: Talán Izrael nem értette meg? elsőnek Mózes mondja: én féltékenységre ingerellek titeket egy nem-nemzet ellen, egy értetlen nemzet ellen haragítalak meg titeket.
Ézsaiás pedig merészen ezt mondja: megtaláltak engem, akik nem kerestek, láthatóvá lettem azoknak, akik nem is kérdezősködtek utánam.
Izraelnek pedig ezt mondja: naphosszat (az egész napon) kiterjesztettem a kezeimet egy engedetlen, és ellenszegülő nép felé.

Rész

Én ezért azt mondom: talán elvetette (eltaszította) az Isten az Ő népét? Szó sincs róla! mert én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből,
nem vetette (taszította) el az Isten az Ő népét, amelyet előre ismert, vagy nem tudjátok Illésről mit mond az Írás, hogyan szólalt fel Istennél Izrael ellen:
Uram, a prófétáidat megölték, oltáraidat lerontották (feldúlták), és én maradtam meg egyedül, nekem is életemre törnek,
de mit mond az isteni döntés: meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baálnak,
így hát a mostani időszakban is lett maradék a kegyelemből való kiválasztás szerint,
ha pedig a kegyelem alapján, akkor nem tettekből, mert akkor a kegyelem nem volna már kegyelem,
hogyan van tehát? amire törekedett Izrael, azt nem érte el, de a kiválasztottak elérték, a többiek pedig megkeményíttettek(megkérgesedtek),
amint meg van írva, az Isten a kábultság szellemét adta nekik, szemeket, hogy ne lássanak, és füleket, hogy ne halljanak mind a mai napig.
és Dávid is mondja: legyen az asztaluk hurokká (tőrré) és vadhálóvá és csapdává és megtorlássá nekik,
sötétüljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és a hátukat mindenkorra görbítsd meg,
ezt mondom tehát, talán azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla, hanem elesésük folytán lett a megtartás a nemzeteké, hogy féltékenységre sarkallja őket,
ha pedig az ő elesésük a világ gazdagsága és az ő megfogyatkozásuk a nemzetek gazdagsága, mennyivel inkább azzá lesz teljességre jutásuk?
de néktek mondom a nemzet(beli)eknek, amennyiben ugyanis én vagyok a nemzetek apostola, diakónus szolgálatomat azzal dicsőítem,
ha valahogyan féltékenységre ingerelhetném azokat, akik (hús)testem és vérem és megmentek némelyeket közülük,
mert ha az ő elvettetésük a világnak megbékülést hozott, mi más lesz visszafogadásuk, ha nem élet a halálból,
ha pedig a zsenge szent, a tészta is az és ha a gyökér szent, az ágak is azok,
ha pedig némely ág kitöretett is, te pedig a vadolajfa létedre beoltódtál azokba és részese lettél, az olajfa bőzsírú gyökerének,
nehogy kérkedj az ágak rovására, ha pedig mégis kérkednél: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged,
mondhatnád tehát: azért törték ki az ágakat, hogy engem beoltsanak,
így van, a hitetlenség következtében törték ki, te pedig hit által állsz, nehogy fennhéjázó légy, hanem félj,
mert ha az Isten a természetes ágaknak nem kedvezett (kímélte), téged sem kímél,
Lásd meg tehát Isten jóság(osság)át és szigorát, azok iránt, akik elestek, szigorúságát, veled szemben jóságát, ha ugyan ebben megmaradsz, egyébként téged is kivágnak,
azok pedig, ha netán nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltódnak, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket,
mert ha téged a természetes vad olajfáról levágtak és a természet rendjén felül emelkedve nemes olajfába oltottak, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is odavalók,
mert nem akarom testvérek, hogy e titok dolgában egyéni elgondolás (értelmezés) vezessen benneteket, hogy a megkeményedés csak részben érte Izraelt, amíg a nemzetek teljes számban be nem mennek,
és így az egész Izrael üdvösségben részesül, amint meg van írva: eljön Sionból a Kiszabadító és elfordítja Jákóbtól az elvetemültséget,
és ez lesz velük az én szövetségem: akkor megbocsátom bűneiket,
az örömüzenet (evangéliumot) tekintve ellenségek ugyan, de a kiválasztás szerint szeretettek az (ős)atyákért,
mert az Isten kegyelmi ajándéka és elhívása megbánhatatlanok,
mert amint ti is egykor nem engedelmeskedtetek Istennek, most pedig irgalomra találtatok az ő engedetlenségük következtében,
úgy ezek is engedetlenek lettek, hogy a rajtuk gyakorolt irgalom folytán ők is irgalmat nyerjenek,
mert Isten mindenkit engedetlenségbe zárt össze, hogy mindenkin irgalmat gyakoroljon (könyörüljön).
Ó, Isten gazdagságának és bölcsességének és ismeretének mélysége, mily kifürkészhetetlenek (kikutathatatlanok) ítéletei és kinyomozhatatlanok az útjai,
mert ki ismerte meg az Úr értelmét? Ki lett neki tanácsadója?
vagy ki adott előbb neki, hogy annak visszafizetését várhassa?
Mivelhogy Belőle fakad, Rajta át halad és Beléje torkollik a mindenség, a dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban. Ámen.

Rész

Kérlek titeket testvérek, Isten irgalmára, adjátok oda a testeteket Isten számára élő, szent, és neki tetsző áldozatul, ez legyen a ti ésszerű, igeszerű istentiszteletetek.
és nehogy hozzáidomuljatok ehhez a világkorszakhoz, hanem gondolkozás(mód)otok megújulásával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten akarata, mi az ami jó, kedves és tökéletes,
mert azt mondom a nekem adott kegyelemnél fogva mindenkinek, aki közöttetek van, hogy többet ne gondoljon magára, mint amit gondolnia kell, hanem józanul gondolkodjék mindenki, amint kiosztotta az Isten a hit(hűség) mértékét,
mert ahogy egy test(ünk)ben sok tagunk van, mindegyik tagnak pedig nem ugyanaz a gyakorlati működése,
így akik sokan egy test(ület) vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai,
de különböző kegyelmi ajándékaink vannak, éspedig a nekünk adott kegyelem szerint, akár prófécia a hit(hűsé) aránya szerint,
akár (diakónia) szolgálat a diakóniai szolgálatban, akár aki tanító, a tanításban,
akár aki intő az intésben, aki adakozó, egyszerűségben, aki elöljáró buzgalomban, aki könyörülő a derűben,
a szeretet legyen képmutatás mentes (kétszínűség nélküli), utáljátok a gonoszt, ragaszkodjatok a jóhoz,
a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők,
a serénykedésben nehogy meglankadjatok, a szellemben buzgók, az Úrnak szolgáljatok,
a reménységben (váradalomban) örülők, a nyomor(úság)ban kitartók (béketűrők), az imádkozásban állhatatosak(ragaszkodók),
a szentek szükségeiben vállaljatok közösséget, a vendégbarátságot gyakoroljátok,
áldjátok azokat, akik titeket üldöznek, áldjátok és nehogy átkozzátok,
örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal,
egymás iránt ugyanazzal az érzülettel legyetek, nehogy fellengző dolgokon járassátok eszeteket, hanem tartsatok együtt az alacsonyan lévőkkel, nehogy okosak legyetek magatok előtt,
senkinek rosszal rosszért ne fizessetek, azon gondolkodjatok amik minden ember előtt eszményi szépek,
ha lehetséges, amennyiben tőletek függ, minden emberrel békében éljetek,
ne szolgáltassatok magatoknak igazságot (ne szerezzetek megtorlást magatokért) szeretteim, hanem az Isten haragjának adjatok helyet, mert meg van írva: enyém a bosszú, én majd megfizetek, mondja az Úr,
sőt, ha éhezik az ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni, mert amikor ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére,
nehogy legyőzzön a rossz, hanem győzd le jóval a rosszat.

Rész

Minden lélek a fölöttes hatalmasságnak vesse alá magát, mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami pedig van, azt Isten rendelte (el).
így hát aki ellenszegül a hatalmasságnak (hatóságnak), Isten rendelésének szegül ellene, az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet.
Mert a felettes hatóságok nem arra valók, hogy a jótettől ijesszenek el, hanem rossztól: Akarod pedig hogy ne félj a hatóságtól? tedd a jót és dicséretet kapsz tőle,
mert Isten szolgája az, a javadra, ha pedig a rosszat teszed, félj, mert nem a látszat kedvéért viseli a kardot, mert Isten szolgája, hanem hogy megtorlója legyen annak, aki a rosszat teszi,
azért alá kell vetned magadat neki, nemcsak a megtorlás miatt, hanem a lelkiismeret szerint is,
mert azért fizettek adót is, mert Isten szolgálatvégző szolgái ők, amikor ebben tevékenykednek,
adjátok meg mindenkinek amivel tartoztok, akinek az adóval, az adót, akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet, akinek a megbecsüléssel, a megbecsülést.
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hacsak azzal nem, hogy egymást szeressétek, mert aki szereti a másikat, betöltötte a törvényt (tartalmat adott neki),
mert ez: ne légy házasságtörő, ne lopj, másét ne kívánd, és ami egyéb parancsolat van, ez az ige foglalja egybe (ebben az igében tetőzik): "Szeresd felebarátodat, mint magadat",
a szeretet a felebarátnak rosszat nem művel, a törvény teljes betöltése a szeretet,
és ezeket tegyétek úgy, látva az alkalmas időszakot, hogy már itt az óra, hogy az álomból felébredjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk,
az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett, tegyük félre (vessük le) hát a sötétség tetteit és öltsük fel a fény fegyvereit,
mint nappal, illedelmesen járjunk, ne tivornyázásban és részegeskedésben, ne bujálkodásban, és kicsapongásban, ne hivalkodásban és irigységben,
hanem öltsük (öltözzük) fel az Úr Jézus Krisztust és a hús(test) szándékát a bűnös kívánságokra nehogy megtegyétek.

Rész

A hitben erőtlent pedig karoljátok fel, anélkül, hogy felfogását elítélnétek,
van, aki azt hiszi, hogy minden(félé)t megehet, aki pedig erőtlen (gyenge), zöldségfélét eszik,
aki eszik, nehogy megvesse azt, aki netán nem eszik, aki pedig nem eszik, nehogy elítélje azt, aki eszik, mert Isten őt magáévá fogadta.
Ki vagy te, aki ítélkezel más szolgája felett? saját urának áll vagy esik, de állni fog, mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy felállítsa,
mert egyik ugyan az egyik napot a másiknál többre becsüli, a másik pedig egyformának ítél minden napot, ki-ki a saját meggyőződésében legyen határozott,
aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi, és aki eszik az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad az Istennek, és aki (netán) nem eszik, az Úrért nem eszik és az is hálát ad az Istennek,
közületek senki sem (ön)magának él és senki sem (ön)magának hal meg,
mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha pedig meghalunk, az Úrnak halunk meg, tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
Mert azért halt meg és lett élővé Krisztus, hogy mind a halottaknak, mind az élőknek Ura legyen,
te pedig mi(ér)t ítéled el testvéredet, vagy miért nézed le (veted meg) felebarátodat, hiszen mindnyájan odaállunk majd Isten ítélőszéke (díjkiosztó emelvénye) elé,
mert meg van írva: élek én – ezt mondja az ÚR – hogy nekem hajoljon meg minden térd és minden nyelv vallást tesz az Istennek.
azért tehát mindegyikünk magáról ad számot az Istennek,
Tehát többé nehogy ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azon legyetek, hogy testvér miattatok ne ütközzék meg vagy meg ne botránkozzék,
tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem közönséges önmagában, csak annak, aki közönségesnek tartja,
mert ha az eledeled miatt a testvéred megszomorodik, akkor nem szeretet szerint jársz el, a te eledeleddel ne veszítsd el azt, akiért Krisztus meghalt,
nehogy káromolják azt, ami nektek jó (csodálatraméltó),
(mert) az Isten királyi uralma nem evés és ivás, hanem igazságosság és békesség és öröm a Szent Szellemben,
mert aki ebben (rab)szolgál Krisztusnak, kedves az Istennek és megbízható (kipróbált) az embereknek,
ezért tehát törekedjünk azután, ami a békességre és egymás épülésére szolgál.
Az eledelek miatt le ne rombold az Isten munkáját, minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközést keltve eszi.
Szép dolog húsételt nem enni, bort nem inni, semmi olyat nem tenni, ami miatt testvéred megbotránkozik,
te azt a hit(hűség)edet, amelyet bírsz magadban, tartsd meg az Isten előtt, boldog az aki nem ítéli el magát abban, amit kipróbáltnak tart,
aki pedig kételkedik, ha eszik, ítéletet von magára, mivelhogy nem hitből eszik, minden pedig, ami nincs hitből, az bűn.

Rész

Tartozunk pedig mi, az erősek a gyengék gyengeségeit hordozni és nehogy a magunk tetszését keressük,
közülünk mindenki felebarátja tetszését keresse arra nézve, ami jó az épülésére,
mert Krisztus sem maga tetszését kereste, hanem, amint meg van írva: a gyalázóid szidalmai rám hullottak,
mert amiket előre megírtak, a mi tanításunkra (tanulságunkra) írták, hogy a kitartás által és az Írások vigasztalása (bátorítása) által a reménységet megtartsuk,
a kitartásnak és vigasztalásnak Istene adja nektek, hogy ugyanazon gondolaton legyetek egymás között a Krisztus Jézus szerint,
hogy egy szívvel és egy szájjal dicsőítsétek az Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
Azért karoljátok fel egymást (vegyétek egymást szívetekre), amint a Krisztus is felkarolt benneteket az Isten dicsőségébe,
mert mondom, hogy Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát azért, hogy megerősítse az atyáknak tett ígéretet,
a nemzetek pedig az irgalmasságáért dicsőíthessék az Istent, amint meg van írva: ezért megvallak Téged a nemzetek között és a nevednek zengenek éneket
és újra így szól: örvendezzetek (vigadjatok) nemzetek, az Ő népével együtt!
és újra: magasztaljátok az Urat minden nemzetek és mondjatok Rá magasztalást minden népek
és ismét Ézsaiás mondja: lesz (sarjad) a Jessének egy gyökere, aki felemelkedik, hogy uralkodó fejedelme legyen a nemzeteknek, benne reménykednek (reá várnak) a nemzetek,
a reménység Isten pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hit(hűség)ben, hogy bővölködővé tehesse a reménységeteket a Szent Szellem erejében.
Meg vagyok pedig győződve, testvéreim, én magam is felőletek, hogy tele vagytok jósággal, bővölködtök minden ismerettel, képesek vagytok egymást is figyelmeztetni (meginteni),
de merészebben írtam nektek, részben mintegy újra emlékeztetve titeket, ama kegyelem által, amely Istentől adatott nekem,
azért, hogy Krisztus Jézus szolgája legyek a nemzetek között, aki az Isten örömüzenetének szent (papi) szolgálatát végzi, hogy a nemzetek áldozata kedves legyen, megszentelve a Szent Szellemben.
Krisztus Jézusban tehát van dicsekedni valóm az Isten előtt,
mert nem merek olyasmit szólni, amit nem Krisztus vitt véghez (munkált) általam, a nemzetek engedelmességére szóval és tettel,
jelek és csodák erejével, a Szent Szellem erejében, úgyhogy én Jeruzsálemtől és környékétől Illíriáig betöltöttem Krisztus örömüzenetét,
ezért azonban becsületbevágó ügynek tekintettem, hogy ne ott hirdessem az örömüzenetet, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy mások rakta alapra építsek,
hanem ahogyan meg van írva: azok, akiknek nem hirdették (nem adtak hírt róla), meglátják és megértik majd azok, akik hírét sem hallották,
ez is akadályozott engem oly sokszor, hogy hozzátok elmenjek.
de most nincs már többé helyem ez éghajlat alatt, vágyakozom már elég sok éve hozzátok,
mihelyt Hispániába elmegyek, mert remélem, hogy átutazóban meglátogathatlak benneteket, és útbaigazítást kaphatok tőletek, ha előbb veletek is egy kissé beteltem,
most pedig Jeruzsálembe indulok a szent diakóniai szolgálatra,
mert jónak látta Makedónia és Akhája, hogy közös gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei javára (számára),
mert így látták jónak, de tartoznak is ezzel nekik, mert ha a nemzetek szellemi javakban részesültek, kötelesek (tartoznak) a (hús)testet illető dolgokban segítségükre lenni,
ezt mihelyt befejeztem és ráütöttem a pecsétet ezen (szolgálatunk) gyümölcsére, elmegyek rajtatok keresztül Hispániába,
tudom pedig, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus örömüzenetének teljes (bőséges) áldásával érkezem,
arra kérlek pedig titeket testvérek a mi Urunk Jézus Krisztus által és a Szellem szeretete által, tusakodjatok velem együtt imáitokban értem Isten felé (irányában),
hogy megszabaduljunk azoktól, akik Júdeában ellenszegülnek és az én jeruzsálemi (diakóniai) szolgálatom kedves legyen a szentek számára,
hogy örömmel jöhessek hozzátok Isten akarat által, hogy körötökben felüdüljek (megpihenjek nálatok).
A békesség Istene pedig legyen mindnyájatokkal. Ámen.

Rész

Ajánlom pedig nektek Foibét, nőtestvérünket, aki a kenkreai (kihívott) gyülekezet (eklézsia) szolgá(ló)ja,
hogy fogadjátok őt az Úrban, szentekhez méltóan és támogassátok, amiben rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is.
Köszöntsétek Priszkát és Akvillát, munkatársaimat Krisztus Jézusban,
akik életüket kockáztatták értem, akiknek nem csak én vagyok hálás, hanem a nemzetek eklézsiái is mind.
És a házukban lévő (kihívott) gyülekezetet (eklézsiát) köszöntsétek, az én szeretett Epainétoszomat, aki Akhája zsengéje a Krisztusban.
Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott érdekünkben,
Köszöntsétek Andronikost és Juniát, az én rokonaimat és fogolytársaimat akik kiválóak az apostolok között, akik már előbb mint én Krisztuséi lettek.
Köszöntsétek Ampliatust, akit szeretek az Úrban.
Köszöntsétek Urbanust, a munkatársunkat Krisztusban és a szeretett Sztachiszomat.
Köszöntsétek Apellest, aki kipróbált (megbízható) a Krisztusban.
Köszöntsétek Aristobulosékat, köszöntsétek rokonomat Heródiont, köszöntsétek Narkisszoszéktól azokat, akik az Úrban vannak.
Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát, akik fáradoznak az Úrban.
Köszöntsétek a szeretett Persist, aki sokat fáradozott az Úrban, köszöntsétek Rufoszt, az Úr választottját, és az anyját, aki nekem is anyám.
Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Pátrobászt, Hermászt, és a velük együtt lévő testvéreket.
Köszöntsétek Filológoszt és Juliát, Néreuszt és nő(test)vérét és Olümpiászt és a velük lévő szenteket mind.
Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszönt titeket a Krisztus minden (kihívott) gyülekezete (eklézsiája).
Intelek pedig titeket testvérek, ügyeljetek azokra, akik széthúzásokat és botrányt (kelepcét) csinálnak, ellentétben a tanult tanítással, amelyet tanultatok és kerüljétek őket,
mert az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak és jóságtól csöpögő szavakkal és jól hangzó szólamokkal becsapják (megtévesztik) az ártatlanok (gyanútlanok) szívét,
mert a ti engedelmességtek (szófogadásotok) mindenhova eljutott, örülök tehát nektek, akarom pedig, hogy bölcsek legyetek a jóra, de képtelenek a rosszra,
a békesség Istene pedig összetiporja a sátánt lábaitok alá gyorsan. A mi Urunk Jézusnak a kegyelme veletek.
Köszönt titeket Timótheus, a munkatársam és Lukiosz, és Jászon, és Szoszipatrosz, a rokonaim.
Köszöntlek titeket én Tertiusz, aki a levelet írtam, az Úrban.
Köszönt titeket Gáiosz, a házigazdám nekem és az egész (kihívott) gyülekezetnek (eklézsiának). Köszönt titeket Erasztisz, a városi gondnok és Kvartusz, a testvér.
A mi Urunknak Jézus Krisztusnak a kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen
Annak pedig, akinek hatalma van arra, hogy megerősítsen titeket az én örömüzenetemben és a Jézus Krisztusról szóló igehirdetésben, ama titok leleplezése szerint, amelyre világkorszakokon át tartó (aioni) idők óta csend borult (el volt hallgatva),
de amely most nyilvánvaló (látható) lett a prófétai írások által a örök (világkorszakos) Isten rendelkezése szerint a hit(hűség)beli engedelmessége végett, minden nemzet előtt közismertté lett,
az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, Neki legyen dicsőség a világkorszakoknak világkorszakaiba (aionok aionaiba). Ámen.