"Ez
a beszámoló hiányzik a legjobb görög
nyelvű kéziratból; ezek a következők: p66, p75,
Sínai, B, L, N, T, W, X, Δ, Θ, Ψ, 33, 157,
565, 1241 és fam. 1424. Az A és C kódexel
töredékesek, viszont nagyon valószínű, hogy
ezt a szakaszt ezek sem tartalmazzák, mivel kevesebb oldal
hiányzik mint amennyin ez a szakat, a hiányzó
szakasszal együtt elfért volna. Tatianos
Diatesszaronjának régi szír és arab
fordítása nem ismeri ezt a szakaszt, ehhez
hasonlóan a Pesitta legjobb minőségű kéziratai
sem. Ugyanígy a régi kopt egyház sem vette be a
Bibliájába, mivel a szahidi, az al-achmim és a
régebbi bihari kéziratokból is hiányzik.
Néhány örmény kéziratból
éppúgy, mint a régi grúz
fordításból szintén kimaradt. Nyugaton
hiányzik a gót fordításból, valamint
több ólatin fordításból. (am f, l*, q).
Még jelentősebb annak a ténye, hogy a
perikópára, mint a negyedik evangélium
részére Krisztus után mintegy ezer évig
egyetlen görög egyházatya sem utal,
közöttük olyanok sem, mint Órigenész,
Khrüszosztomosz és Nonnosz (időmértékes
átiratban), akik az egész evangéliumot versről
versre földolgozták. Az első görög
író, aki ezt a szakaszt is magyarázza,
Euthümiosz Zigabenosz, aki a 12. század első felében
élt, s ő is elismeri, hogy az evangélium
szövegének pontosabb másolatai nem
tartalmazzák azt.
Ha valaki a külső bizonyságoknak e
meggyőző és sokszínű listájához
hozzáadja azt a néhány további
tényezőt, hogy a perikópa írásmódja
és szókincse jelentősen eltér a negyedik
evangélium többi részétől, hogy
megszakítja a 7,52 és a 8,12kk. közötti
folytonosságot, a jánosi szerzőség elleni
érvek meggyőzőnek tűnnek.
A legkorábbi görög nyelvű
kézirat, amelyik tartalmazza ezt a szakaszt, az 5.
századi Codex Bezae, amelyből több ólatin
kézirat is átvette. A perikópa
nyilvánvalóan a szájhagyomány egy olyan
részlete, amelyet a nyugati egyházrész bizonyos
területein adtak tovább szájról
szájra. Ezt követően több helyen több
kéziratba is bekerült. A legtöbb másoló
azt gondolta, hogy a legkevésbé akkor szakítja meg
János elbeszélését, ha a 7:52 után
toldja be azt (D, E, F, G, H, K, M, S, U, ... stb.). A régi
grúz fordítás 11. századi, az athoszi
György által elvégzett felülvizsgált
szövegében a szakasz a 7:44 után következik. A
fam. 13 elődjének a másolója egy másik
evangéliumba toldotta be, nevezetesen a Lk 21:38 után.
Figyelemre méltó módon számos olyan
kéziratban, amelyik tartalmazza ezt a szakaszt, obelusszal,
fekvő nyíllal (S) vagy csillaggal (E, M) jelölték
meg; ezzel azt jelezték, hogy noha e kéziratok
másolói ezt a beszámolót is
átvették, annak hitelessége felől
kétségeik voltak.
Néhány kézirat, amelyik
tartalmazza ezt a történetet, egy rövid
kiegészítést ad hozzá a 8,8
zárásában. Bizonyára nem egy olvasó
szerette volna tudni, hogy vajon Jézus mit is írhatott a
földre. Egy ismeretlen másoló ezt a
természetes kíváncsiságot azzal
elégítette ki, hogy odaírta: "az ő bűneiket"
A legjobb megoldás kétségtelenül az, ha
ezt a perikópát teljes egészében a negyedik
evangélium végén közöljük,
lábjegyzetben tájékoztatva az olvasót, hogy
az ókori forrásokban e szakasznak nincs rögzült
helye." - Forrás: Bruce M.
Metzenger és Dart D. Ehrman - Az
újszövetség szövege 357
és 358 oldal