"Ez a beszámoló hiányzik a legjobb görög nyelvű kéziratból; ezek a következők: p66, p75, Sínai, B, L, N, T, W, X, Δ, Θ, Ψ, 33, 157, 565, 1241 és fam. 1424. Az A és C kódexel töredékesek, viszont nagyon valószínű, hogy ezt a szakaszt ezek sem tartalmazzák, mivel kevesebb oldal hiányzik mint amennyin ez a szakat, a hiányzó szakasszal együtt elfért volna. Tatianos Diatesszaronjának régi szír és arab fordítása nem ismeri ezt a szakaszt, ehhez hasonlóan a Pesitta legjobb minőségű kéziratai sem. Ugyanígy a régi kopt egyház sem vette be a Bibliájába, mivel a szahidi, az al-achmim és a régebbi bihari kéziratokból is hiányzik. Néhány örmény kéziratból éppúgy, mint a régi grúz fordításból szintén kimaradt. Nyugaton hiányzik a gót fordításból, valamint több ólatin fordításból. (am f, l*, q).
    Még jelentősebb annak a ténye, hogy a perikópára, mint a negyedik evangélium részére Krisztus után mintegy ezer évig egyetlen görög egyházatya sem utal, közöttük olyanok sem, mint Órigenész, Khrüszosztomosz és Nonnosz (időmértékes átiratban), akik az egész evangéliumot versről versre földolgozták. Az első görög író, aki ezt a szakaszt is magyarázza, Euthümiosz Zigabenosz, aki a 12. század első felében élt, s ő is elismeri, hogy az evangélium szövegének pontosabb másolatai nem tartalmazzák azt. 
    Ha valaki a külső bizonyságoknak e meggyőző és sokszínű listájához hozzáadja azt a néhány további tényezőt, hogy a perikópa írásmódja és szókincse jelentősen eltér a negyedik evangélium többi részétől, hogy megszakítja a 7,52 és a 8,12kk. közötti folytonosságot, a jánosi szerzőség elleni érvek meggyőzőnek tűnnek. 
    A legkorábbi görög nyelvű kézirat, amelyik tartalmazza ezt a szakaszt, az 5. századi Codex Bezae, amelyből több ólatin kézirat is átvette. A perikópa nyilvánvalóan a szájhagyomány egy olyan részlete, amelyet a nyugati egyházrész bizonyos területein adtak tovább szájról szájra. Ezt követően több helyen több kéziratba is bekerült. A legtöbb másoló azt gondolta, hogy a legkevésbé akkor szakítja meg János elbeszélését, ha a 7:52 után toldja be azt (D, E, F, G, H, K, M, S, U, ... stb.). A régi grúz fordítás 11. századi, az athoszi György által elvégzett felülvizsgált szövegében a szakasz a 7:44 után következik. A fam. 13 elődjének a másolója egy másik evangéliumba toldotta be, nevezetesen a Lk 21:38 után. Figyelemre méltó módon számos olyan kéziratban, amelyik tartalmazza ezt a szakaszt, obelusszal, fekvő nyíllal (S) vagy csillaggal (E, M) jelölték meg; ezzel azt jelezték, hogy noha e kéziratok másolói ezt a beszámolót is átvették, annak hitelessége felől kétségeik voltak. 
    Néhány kézirat, amelyik tartalmazza ezt a történetet, egy rövid kiegészítést ad hozzá a 8,8 zárásában. Bizonyára nem egy olvasó szerette volna tudni, hogy vajon Jézus mit is írhatott a földre. Egy ismeretlen másoló ezt a természetes kíváncsiságot azzal elégítette ki, hogy odaírta: "az ő bűneiket"
     A legjobb megoldás kétségtelenül az, ha ezt a perikópát teljes egészében a negyedik evangélium végén közöljük, lábjegyzetben tájékoztatva az olvasót, hogy az ókori forrásokban e szakasznak nincs rögzült helye." - Forrás: Bruce M. Metzenger és Dart D. Ehrman - Az újszövetség szövege 357 és 358 oldal