A Textus Receptust szövegét Rotterdami Erasmus állította össze 1515-ben, az akkor rendelkezésére álló kései, bizánci (vagy más néven szír) szövegtípusú kéziratok alapján. A szöveg legnagyobb részében két, bázeli kolostor könyvtárából származó, inkább másodlagos kéziratra hagyatkozott. Mivel volt olyan rész, ami a Jelenések könyvébõl nem állt rendelkezésére, azt a Vulgatából visszafordította, ezért lehetséges az, hogy van olyan része a Textus Receptusnak, amelyik egyetlen görög kéziratban sem szerel.

A következő rész a Comma Johanneum nevezetű szövegváltozat történetéről ad felvilágosítást:

"Erasmus bírálói közül is kiemelkedett Stunica, Ximenes poliglottájának egyik szerkesztője, aki azzal vádolta Erasmust, hogy a János levelének első fejezetéből kihagyott egy részt, nevezetesen az úgynevezett trinitárius formulát: "mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige, és a Szent lélek: és ez a három egy, és hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön... " (I.Ján. 5:7-8, a Károli fordításban). Erasmus erre azt felelte, hogy egyetlen görög nyelvű kéziratot sem talált, amely e szavakat tartalmazta volna, noha a második kiadás elkészítése során több olyat is megvizsgált, amelyet az első kiadás alkalmával még nem állt módjában. Egy óvatlan pillanatban Erasmus azt az ígéretet tette, hogy a Comma Johanneum-ként ismert szakaszt beveszi a szövegbe, ha akár egyetlen görög kézirat is előkerül a jövőben, amely ezt tartalmazza. S ahogy ez ilyenkor lenni szokott, "találtak" egy ilyen kéziratot - vagy rendelésre készítettek egyet! A jelek szerint a "bizonyíték" 1520 körül készült Oxfordban, egy Froy (vagy Roy) nevű ferences barát keze munkáját dicsérve, aki a latin Vulgata vitatott szavait görögbe ültette át. Így Erasmus ezt a szakaszt műve harmadik kiadásában (1522) már fölvette a szövegbe, mindazonáltal egy tartalmas lábjegyzetben (amely a magyarázatokat tartalmazó kötetbe került) jelezte fönntartásait és abbéli gyanúját, hogy a kéziratot kifejezetten az ő meghazudtolására gyártották.
 Erasmus ideje óta megvizsgált görög kéziratok ezrei között csupán nyolcat ismerünk, amely ezt a szakaszt tartalmazza. E nyolc közül négyben a Comma a szövegben található, a négy másikban pedig széljegyzetként, egyéb szövegváltozatokként van feltüntetve. Ez a nyolc kézirat a Gregory-Aland-féle számozás szerint a következő:

 61: a Codex Montfortianus, kora 16. századi kézirat, a Trinity College-ban, Dublinban őrzik. Egy olyan 10. századi, az oxfordi Lincoln College-ban őrzött kézirat alapján másolták, amelyben nincs benne a Comma. A kódexben  található betoldások a latin szövegre vezethetők vissza.
 88 (v.r): egy 16. századi bejegyzés szerinti szövegváltozat, amely a 12. századi nápolyi Codex Regusban található.
 221 (v.r): az oxfordi Bodleian Library egyik 10. századi kéziratába betoldott szövegváltozat
 429 (v.r): egy Wolfenbüttelben található 15. századi kézirathoz fűzött szövegváltozat.
 629: a vatikáni Codex Ottobonianus. A 14. században készült , s a görög szöveggel párhuzamosan a latin szöveget is tartalmazza, amelyhez a görög szöveget hozzáigazították
 636 (v.r): egy 15. századi nápolyi kézirathoz fűzött szövegváltozat
 918: egy 16. századi, a spanyol Escorialban található kézirat.
 2318: egy 18. századi kézirat (a romániai Bukarestben) amely a Kelemen féle Vulgata jellegét viseli magán.

A Comma legkorábbi ismert idézete egy 4. századi latin nyelvű értekezés, amely a Liber apologeticus cimet viseli és amelyet Priscillanus vagy tanítványa, a hispán Instantius püspök művének tulajdonítják. A Comma valószínűleg - mint annak részlete - a három tanúság képletes magyarázatából eredeztethető, és egy latin nyelvű kéziratnak az I. Jánoshoz fűzött lapszéli jegyzete lehetett, ahonnan az 5. század folyamán valahogyan bekerült a régi latin Biblia szövegébe. A szakaszt a latin Vulgata szövegében Kr. u. 800 előtt nem fordul elő. Annak fényében, hogy a latin Vulgata Kelemen-féle kiadásában (1592) helyet kapott, 1897-ben a római Szent Inkvizíció hivatala XIII. Leó által is jóváhagyva és megerősítve kinyilatkoztatta, hogy nem ajánlatos tagadni, hogy e szakasz János levelének eredeti és hiteles része. Mindazonáltal korunk római katolikus tudósai közül is többen fölismerték, hogy ezek a szavak nem találhatók meg a görög Újszövetségben; például az Újszövetség kétnyelvű kiadásában, amelyet Bover, Merk, Nolli és Bogles szerkesztett, a Comma a tridenti zsinat által elfogadott Vulgata szövegében benne van, míg a latinnal szemközti görög szövegből kimaradt." - Forrás: Bruce M. Metzenger és Dart D. Ehrman - Az újszövetség szövege 166 és 167 oldal