MÓZES
ÖT KÖNYVE ÉS A HAFTÁRÁK
Szerkesztette:
DR. HERTZ J. H.
A BRIT BIRODALOM FŐRABBIJA
HAFTÁRÁK
I.
Berésith.
XLII,5–XLIII,10. Izráel rendeltetése.
Így szól Isten, az Örökkévaló, aki az egeket alkotta és boltozta, aki a földet kiterjeszté minden sarjadékaival, aki lelket ad a népnek és szellemet a rajta járóknak.
Én az Örökkévaló hívtalak igazsággal téged és megfogtam kezedet, Izráel, és őriztelek és tettelek népek szövetségéül, hogy légy nemzetek világossága!
Hogy megnyisd a világtalan szemeket, hogy kihozd börtönéből a rabot, a fogság házából a sötétség lakóit!
Én vagyok az Örökkévaló, ez az én nevem és dicsőségemet másnak át nem engedem, sem dícséretemet a faragott bálványoknak!
Az első jóslatok így már beteljesedtek és én újakat hirdetek; mielőtt kisarjadnak, közlöm tivéletek.
Daloljatok azért az Örökkévalónak új dalt, zengjétek dícséretét a föld széleiről, ti tengeren járók és minden ami a tengert betölti a szigetek és lakóik!
Zengjenek dalt a sivatagok és a városok és a falvak, melyekben Kédár lakik, énekeljenek a sziklák lakói, a hegyek ormáról harsogjanak!
Fejezzék ki Isten iránt a hódolatot és az ő dicsőségét hirdessék a szigeteken!
Mert íme Isten indul mint hadak hőse, mint a harcok embere szít buzgalmat, riadót fúj és harsog, ellenségein erőt veszen.
Szól az Isten: hallgattam rég, ősidők óta, némán vesztegeltem, féken tartottam magam; mint szülő asszony ziháltam, aléltan lihegtem;
de most fölforgatom a hegyeket és bérctetőket, minden fűszálat elhervasztok, a nagy folyamokat szigetekké változtatom és a tavakat kiszárítom.
És vezérelni fogom a vakokat olyan úton, amelyet sohasem ismertek, irányítom őket ösvényeken, melyekről nem tudtak, a sötétséget átváltoztatom előttük világossággá és a hepehupás tájat egyenes síksággá; ezeket a dolgokat végrehajtom és abba nem hagyom!
Meg fognak hátrálni és szégyent vallanak a faragott bálványban bízók, akik az öntött képnek mondják: te vagy a mi Istenünk!
Óh ti süketek, kezdjetek hallani, óh ti vakok, nézzetek, hogy láthassatok!
Ki hát a vak? – ha nem az én szolgám Izráel? és ki a süket, ha nem az én követem, akit küldék? Ki annyira vak, mint az én meghittem és annyira világtalan, mint „Isten szolgája?” –
Óh sokat látsz, de nem őrzöd meg, füled nyitva, de nem hallasz.
Pedig Adonáj akarja, igazsága diadaláért, hogy naggyá tegye a Tórát és hatalmassá!
Az pedig – „Istennek szolgája” – kiprédált, kifosztott nép, odvakban elrekesztve és börtönökben elrejtve mind, martalékul estek és nincs megmentőjük, zsákmányul lettek – és nincs, aki szólna: adjátok vissza!
Vajjon köztetek ki tud figyelni erre, ki tud visszafelé figyelmezni és hallgatni a multra?
Ki dobta prédául Jákóbot, martalócok elé Izráelt? Nem az Örökkévaló-e, aki ellen vétkeztünk, akinek útján nem akarnak járni és szent tanítására nem hallgattak? –
És ezért kiönté rájuk haragja dühét és a háború erejét és körülgyujtotta lánggal, de ő nem is vetett ügyet reá és már égette a láng és még mindíg nem vette szívére!
Most azonban így szól hozzád az Örökkévaló, a te Teremtőd, óh Jákób és a te Alkotód, óh Izráel: Ne félj! mert én megváltalak, neveden hívlak, enyém vagy!
Ha vizek árjában jársz, veled vagyok, ha áradó folyamokban, nem öntenek el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg és a lobogó láng nem gyujt meg téged.
Mert én vagyok a te Örökkévaló Istened, Izráel Szentje, a te oltalmazód, váltságdíjul adom érted Egyiptomot, Ethiopiát és Szebát helyetted,
Minthogy drága vagy szememben, becses vagy és én szeretlek, embereket adok helyetted és népeket lelked helyett.
Ne félj, mert veled vagyok Én, napkelet felől elhozom ivadékaidat és napnyugat felől összegyüjtelek.
Szólok az északnak: Add elő és a déli tájnak: Ne tartsd vissza őket; adjátok elő fiaimat a messzeségből és lányaimat a föld széleiről;
mindazokat, akik nevemet viselik, akiket dicsőségemre alkottam, létesítettem és teremtettem!
Bocsássátok szabadon a világtalan embereket, akiknek szemük van és a süketeket, akiknek fülük van.
Mind a népek összeseregeljenek, gyülekezzenek össze a nemzetek, hallassák előttünk, van-e közöttük valaki, aki ezt és az előzőket előre hirdette, adják elő tanúságukat, hogy igazaknak bizonyuljanak, hogy hallják és mondják: Ez igazság!
Izráel népe, ti vagytok az én tanúim, úgymond az Örökkévaló, te vagy az én szolgám, akit kiválasztottam, hogy tudjátok és hittel higgyetek bennem és fogjátok föl, hogy én vagyok Az egyedül, előttem nem támadt Isten és utánam nem leend.
II.
Nóé
Jesája LIV–LV,5.
Dalolj vidám éneket magtalan asszony, aki nem szűlt gyermeket, törj ki örömdalba és ujjongj, aki még magzatot nem hozott világra, mert ime, magára hagyott asszony, most több a te gyermeked, mint a férjes asszonyé.
Tágítsd ki sátrad területét és hajlékod szőnyegei terjeszkedjenek; ne vess gátat neki, – hosszabbítsd meg sátrad köteleit és tedd erősebbé sátorcölöpeidet,
mert jobbfelé és balfelé ki fogsz terjeszkedni és a te ivadékod népeket vesz örökségbe és lakottakká telepíti az elpusztult városokat.
Ne félj, mert nem fogsz szégyent vallani, ne szégyenkezz, mert nem lesz okod pirulásra, mert ifjúkorod elhagyottságának szégyenét elfelejtheted és özvegykorod megalázottságára nem kell emlékezned többé,
mert a te Alkotód lészen gondviselő urad, akinek neve a seregek Örökkévaló Ura és Izráelnek Szentje lesz a te megváltód, aki az egész föld Istenének neveztetik.
Mert mint elhagyott és fájdalmas lelkű asszonyt hívott téged az Örökkévaló és úgymond a te Istened: Az ifjúságnak hitvesét vajjon lehet-e megvetni örökre.
Rövid pillanatra hagytalak el csupán és végtelen nagy kegyelemmel gyüjtelek magamhoz.
A haragnak hullámtajtékával csak egy pillanatra rejtettem el arcomat előled és örökkévalóságig tartó szeretettel fogadlak kegyembe, úgymond megváltód, az Örökkévaló.
Mert a harag tajtéka olyan előttem, mint Nóé özönvíze, amely felől megesküdtem, hogy Nóé özönvize nem fogja többé elárasztani a földet; így esküdtem meg, hogy nem neheztelek reád és nem háborgok ellened;
mert a hegyek megrendülhetnek és a bércek ingadozhatnak, de az én szeretetem tőled el nem tántorul és az én békeszövetségem veled nem ingadozik; így szól, aki irgalmas hozzád, az Örökkévaló!
Viharvert szegény asszony, szegény vigasztalan nő, íme most már én, az Úr, szép színessé teszem köveidet és fundamentumot vetek hajlékodnak zafír ékkövekből,
oromzatodat rubintokból rakom és kapuidat lángszín ékkövekből, egész határodat drágakövekké teszem.
És fiaid mind Isten növendékei lesznek és nagy lesz fiaid békéje.
Az erény által fogsz megszilárdulni, csak tartsd távol magadat az erőszaktól, mert nem fognak félni tőled, – és a rettegéstől, mert nem érhet közel hozzád.
Aki ellened tábort ver, az távol áll tőlem; aki ellened tábort üt, miattad elbukik.
Ime, Én teremtettem a fegyverkovácsot, aki tűzben szítja a zsarátnokot és szerszámot készít az ő művéhez és ugyancsak Én alkottam a pusztítót, hogy rombolást okozzon.
De minden fegyver, amely ellened készül, céltévesztő lesz és minden nyelvet, amely síkra száll ellened, megcáfolsz; ez az erő Isten szolgáinak öröksége és igazságuk győzedelme Tőlem való, úgymond az Örökkévaló.
Ti szomjazók, jöjjetek a víz felé, és az is, akinek nincs ezüstpénze, csak jöjjetek, vásároljatok és táplálkozzatok, jöjjetek, vásároljatok gabonát pénz nélkül és ár nélkül bort és tejet.
Mért költenétek az ezüstöt ott, ahol nem kaptok érte semmit jóllakásra; óh hallgassatok rám és élvezzétek a jót és gyönyörködjék dús lakomán a ti lelketek.
Irányítsátok figyelmezésre fületeket és jöjjetek Elém, hallgassatok Reám és éledjen meg a lelketek, hadd kötöm meg számotokra az örök szövetséget, a Dávidnak igért hűséges szeretettel.
Íme őt tanúvá tettem nemzetek számára, fejedelemmé és parancsolóvá nemzetek fölött!
Azért hívhatsz magadhoz nemzetet, amelyet nem ismersz és a nemzet, amely téged nem ismer, hozzád siet az Örökkévaló, a te Istened miatt és Izráel szentjének kedvéért, aki téged kitüntetett!
III.
Lekh lekhá.
Jesája XL,27–XLI,16.
Miért mondod Jákób és miért szólsz így Izráel: Rejtve van az én sorsom az Örökkévaló előtt és az én Istenemet elkerüli ügyem?
Nem tudod, nem értesültél róla, hogy a világ Istene az Örökkévaló, aki alkotta a föld széleit, nem ismer fáradtságot, sem bágyadtságot és kifürkészhetetlen az Ő bölcsessége?
Erőt ad a lankadónak és az erőtlennek kitartását gyarapítja.
Elfáradhatnak az ifjak és kimerülhetnek, erős fiatalok is kidűlhetnek,
de akik Istenben bíznak, megújítják erejüket; szárnyat növesztenek, mint a sasok; ha futnak, nem fáradnak, ha járnak, nem lankadnak.
Figyelmezzetek Reám szigetek, és a nemzetek vegyenek új erőt, lépjenek elő, nyilatkozzanak, lépjünk együtt a törvény elébe.
Vajjon ki ébresztette, serkentette napkelet felől azt, akinek győzelem éri lába nyomát, aki leterít maga előtt nemzeteket és királyokat leigáz, akinek kardja porrá zúzza őket, és harci íja szétzilált tarlóvá,
üldözi őket, míg maga békében nyomul előre ösvényeken, amelyeken lába még sohasem járt.
Ki idézte elő, ki mívelte ezt? Csakis Az, aki a korszakokat hívja kezdettől fogva, Én az Örökkévaló, aki első vagyok és az utolsók mellett is ott leszek.
Látták a szigetek mindezt és félelem fogta el őket, látták a föld szélei és megrémültek, közeledtek, összejöttek,
egyik nép a másikat támogatja és testvérének mondja: Légy erős!
Bátorítja a fegyverkovács a csiszolót, a kalapáccsal símító az üllőn döngetőt; azt mondja a forrasztásról, hogy jó és erősítgeti szögekkel, hogy ne ingadozzék.
Te azonban, szolgám Izráel, Jákób, akit kiválasztottalak, kedveltem, Ábrahám magzatja,
akit megragadtam a föld széleiről, akit hívtalak annak határszéleiről, mondván néked: Szolgám vagy, kiválasztottalak, nem kicsinyeltelek,
te ne félj, mert veled vagyok Én, ne rendülj meg, mert Én vagyok a te Istened, megerősítettelek, megsegítettelek és támogattalak győzedelmes jobbommal.
Valljanak szégyent, piruljanak mindazok, akik ellened torzsalkodnak, legyenek semmivé és enyésszenek el, akik viszálykodnak véled.
Keresve keresd és ne találd meg a veled viaskodókat, legyenek semmivé, váljanak enyészetté támadó ellenségeid.
Mert Én a Örökkévaló a te Istened megragadom a te jobbodat, szólok hozzád: Ne félj, Én vagyok a te segítséged.
Ne félj kicsiny féreg, Jákób, te csekélyszámú Izráel, Én segítelek – úgymond az Örökkévaló, Izráel Szentje a te megváltód.
Ime, olyanná teszlek, mint egy fogas új cséplőhenger, hegyeket fogsz szétforgácsolni és összemorzsolni és a halmokat pozdorjává teszed,
szétszórod őket és a szélvész elsodorja és a vihar szerteszórja, te pedig örvendezz az Örökkévalóban és Izráel szentje által dicsőségedre emelkedel.
IV.
Vájjérá.
II. Kir. IV,1–37.
Egy asszony a próféta fiainak feleségei közül kiáltott Elisához, mondván: A te szolgád, az én férjem meghalt és te tudod, hogy a te szolgád istenfélő volt és most jött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet szolgául magának.
És felelt neki Elisa: Mit cselekedjek véled? mondd meg nékem, mi van még birtokodban a házban? És szóla a nő: Nincs a te szolgálódnak semmi egyebe a házban, csak egy kenetnyi olaja.
Erre a próféta szólt: Menj, kérj kölcsön edényeket összes szomszédnőidtől, üres edényeket, de ne keveset
és menj be a házba és zárd be magad mögött és gyermekeid mögött az ajtót és öntsd az olajat azokba az edényekbe és amelyik megtelt, állítsd félre.
És elment a nő a prófétától, bezárta az ajtót maga és gyermekei mögött; ezek hordták az edényeket eléje, ő pedig öntött vala.
És történt, mikor megteltek az edények, szóla a nő a fiához: Hozz még edényt, és ő felelt neki: Nincs több edény. Erre az olaj elfogyott.
És ment a nő és jelentette az Isten emberének, az pedig mondá neki: Menj, add el az olajat, fizesd meg adósságodat, és ami megmarad, azon élj te és fiaid.
Történt pedig egy napon, hogy átment Elisa Sunembe; ott volt egy nagytekintélyű asszony, aki őt tartóztatta, hogy náluk egyék kenyeret; történt tehát valahányszor átment, mindig betért oda kenyeret enni.
És szólott az asszony férjéhez: Ime kérlek, tudom, hogy Isten embere és szent férfiú az, aki mindig átjön hozzánk,
készítsünk egy kis felsőszobát falakkal és helyezzünk oda számára ágyat, széket, asztalt és mécset és midőn majd eljön hozzánk, térjen be oda.
S elkövetkezett a nap és a próféta odaérkezett és betért a felső szobába és lefeküdt ott,
majd szóla legényének Géházinak: Hívd ezt a sunemi nőt. Midőn hívta, a nő megállott a próféta előtt.
és a próféta szólott legényéhez: Mondd meg neki, íme olyan nagyon buzgólkodtál, mit lehetne tenni érted, talán kellene szólni ügyedben a királynak vagy a hadseregparancsnoknak? És szólott a nő: Én a saját népem körében lakom.
És szóla a próféta: „Vajjon mit lehetne tenni érte? és szóla Géházi: Nincsen gyermeke és férje öreg.
Szóla a próféta: Hívd vissza; visszahívta és a nő megállott az ajtóban
és szólt a próféta: Esztendő multán ebben az időben fiúgyermeket fogsz ölelni. És felelt a nő: Óh uram, ne ámítsd a te szolganődet.
És a nő várandós lőn, fiút szűlt esztendő multán abban az időpontban, melyet megjósolt neki Elisa.
Megnőtt a gyermek és történt egy napon, hogy kiment atyjához, az aratók közé
és szóla atyjához: Óh fejem, fejem! És az apa szóla legényéhez:Vidd haza anyjához. –
És fölemelte és elvitte anyjához és ült a gyermek délidőig anyja térdén és aztán meghalt.
És fölvitte az anyja és lefektette Isten emberének ágyára és bezárta rája az ajtót, midőn távozott.
És hivatta férjét és szóla néki: Küldj nekem egyet legényeid közül és egyet szamaraid közül, hadd futok Isten emberéhez, legott visszatérek.
És szóla a férj: Mért mégy hozzá, ma nincs sem újhold napja, sem szombat napja. És szólott a nő: Béke veled!
És fölnyergelé az öszvért és szólott legényéhez: Vezesd és menj és ne tartsd vissza a vágtatásban, csak ha szólok neked.
És ment és elérkezett Isten emberéhez Karmel hegyére és történt, midőn megpillantá Isten embere őt magával szemben, szóla Géházihoz, az ő legényéhez: Ime ez a sunemi nő,
most hát fuss elébe és szólj hozzá: Vajjon békességben vagy-e, békességben van-e férjed, békességben van-e gyermeked? és a nő felelt: Békességben!
De fölment Isten emberéhez a hegyre, lábához borult, Géházi odalépett, hogy eltaszítsa onnan és szóla Isten embere: Hagyd őt, mert keserűséggel tele a lelke, és Isten titokban tartotta előttem és nem adta tudtomra.
És szóla a nő: Vajjon kértem-e én gyermeket uramtól, hiszen mondtam, ne áltass engem!
Erre szólt a próféta Géházihoz: Csatold övedet derekadra, vedd az én támaszbotomat kezedbe és menj, ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, ha az köszönt téged, ne felelj neki és helyezd támaszbotomat a gyermek arcára.
És megszólalt a gyermek anyja: Az élő Istenre! és lelked életére! Esküszöm, nem hagylak itt! Erre fölkelt a próféta és követte őt. Géházi pedig haladt előttük és a támaszbotot a gyermek arcára helyezé, de se hang, se nesz, mire visszatért ura elé és jelenté neki, mondván: Nem ébredt föl a gyermek.
És beméne Elisa a házba és íme a gyermek holtan fekszik az ágyán.
És belépett és rázárta az ajtót kettejükre és imádkozott az Örökkévalóhoz
és odament az ágyhoz és ráborult a gyermekre és illeszté ajkát ajkára, szemét szemére, kezét kezére és melengette és melegedni kezdett a gyermek teste
és a próféta visszament az ágytól, föl- és alájárt a házban, majd újra odalépett és melengette a gyermeket és a gyermek tüsszentett, hétszer egymásután s a gyermek kinyitotta szemeit.
És kiáltott a próféta Géházinak és mondá: Hívd ezt a sunemi nőt és hívta és bejött és szóla a próféta: Vedd föl fiadat!
És odalépett és lábai elé borult és lehajolt a földig és fölemelte fiát és távozott.
V.
Chájjé-Szára.
I. Kir. I,1–31
Dávid király igen magaskorú és elaggott lőn és betakargatták ruhákkal és nem tudott fölmelegedni.
És szólának neki szolgái: Hadd keressenek Uram Királyomnak egy hajadon leányzót, aki állandóan a király előtt legyen, mint a király ápolónője, közelében pihenjen, hogy melegség vegye körül Uramat, a Királyt.
És keresének egy szép leányt Izráel egész határában és megtalálták sunemi Abiságot és elvitték a király elé.
A leány nagyon szép vala és ápolója lőn a Királynak és szolgált a Király körül, de az nem ismeré őt.
Ez időben Adonija, Haggith fia nagyratört, mondván: én fogok uralkodni! És szerze magának hadiszekereket és lovasságot és ötven fullajtár vágtatott előtte.
Apja sohasem bánt vele ridegen születése óta, hogy mondta volna: mért cselekedtél így? – és ő is igen megnyerő külsejű vala és őt szűlé anyja Absalom után.
És megbeszélései valának Jóabbal, Cerujja fiával és Ebjatárral, a pappal, kik Adonija pártjához szegődtek.
Ellenben Cádok, a pap meg Benajahú Jehojáda fia, Nátán a próféta, továbbá Simei és Réi meg Dávidnak régi vitézei nem tartottak Adonijával.
És áldozott Adonija juhot, szarvasmarhát és ürüt a Szivárgó kő mellett, amely Rógel forrása mellett van és meghítta összes fivéreit, a király fiait és Juda összes férfiait, a király szolgáit.
Azonban Nátán prófétát, Benájáhut, a régi vitézeket és fivérét Salamont nem hívta meg.
És szóla Nátán Bát-Sébának, Salamon anyjának, mondván: Ugyebár hallottad, hogy uralkodásra lépett Adonija, Hággit fia és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit.
Most pedig jövel, hadd adjak tanácsot néked, mentsd meg tulajdon személyedet és Salamon fiad életét.
Indulj és menj be Dávid királyhoz és mondd neki: Hiszen te uram király esküt tettél a te szolganődnek mondván: Bizony Salamon, a te fiad fog uralkodni utánam és ő fog ülni trónomon, – akkor hát mért lépett uralomra Adonija?
Miközben pedig te még beszélsz a királlyal, én belépek utánad és teljessé teszem a te szavaidat.
Csakugyan elment Bát-Séba a királyhoz a belső terembe, a király pedig már nagyon öreg volt és a sunemi Abiság teljesített szolgálatot a király előtt.
És meghajolt Bát-Séba mélyen és leborult a király előtt és szólott a király: Mi van veled?
És felelt neki a nő: Uram, te esküt tettél Örökkévaló Istenedre a te szolganődnek, mondván: A te fiad Salamon fog uralkodni utánam és ő fog ülni trónomon
és most íme király lett Adonija és te uram királyom nem tudsz felőle,
és máris áldozott ökröt, ürüt és juhot bőven és meghívta a király összes fiait, és Ebjátárt a papot, meg Jóábot a hadvezért, de szolgádat Salamont nem hívta meg.
És most uram királyom, egész Izráel szeme rajtad csüng, hogy kijelentsd nékik, ki fog ülni Uram, királyom trónján, utána.
Különben az fog történni, hogy amidőn Uram királyom pihenni fog őseinél, akkor én és fiam Salamon bűnrováson leszünk.
És íme, míg a nő beszélt a királlyal, Nátán, a próféta megjelent.
És jelentették a királynak, mondván: Ime Nátán a próféta! Az pedig belépett a király elé és meghajolt a király előtt arccal a földig.
És szóla Nátán: Uram király, vajjon azt mondtad-e te: Adonija fog uralkodni utánam és ő fog ülni trónomon?
Mert ő ma lement és áldozott ökröt, ürüt és juhot bőven és meghívta a király összes fiait és a seregparancsnokokat, meg Ebjátárt a papot és íme most lakmároznak és isznak előtte és kiáltoznak: Éljen Adonija a király.
De engem, a te szolgádat, Cádokot a papot, Benáját, Jójáda fiát és szolgádat Salamont nem hívta meg.
Vajjon uramtól, a királytól származik ez a dolog és te nem is tudattad a te szolgáddal, ki fog uramnak a királynak a trónján ülni utána?
Erre szót emelt Dávid, a király és mondá: Hívjátok vissza elém Bát-Sébát! – Ő bejött, a király elé járult és megállott a király előtt.
És a király megesküdött szólván: Mint ahogy él az Isten, aki megváltott engem annyi veszélytől,
úgy fogok cselekedni a mai napon, amint megesküdtem neked az Örökkévalóra, Izráel Istenére, mondván, hogy a te fiad, Salamon fog uralkodni utánam és ő fog uralkodni helyettem, – bizony így fogok cselekedni a mai napon.
Erre Bát-Séba meghajtotta magát arccal a földig és leborult a király előtt a földig és szóla: Éljen az én Uram királyom Dávid mindörökké.
VI.
Tóledóth.
Maleáki I,1–II,7.
Az Örökkévaló igéjének hirdetése Izráelhez Maleáki által:
Szerettelek benneteket, úgymond az Örökkévaló, és ti kérdezitek, miben áll a te szereteted? Nemde testvére volt Ézsau Jákóbnak, úgymond az Örökkévaló, és én kedveltem Jákóbot
és Ézsaut gyűlöltem, hegyeit pusztasággá változtattam és birtokát a sivatag sakáljainak adtam oda.
Ha azt mondja Edóm, föl lettünk bár dúlva, de újra fölépítjük az omladékokat, így felel az Örökkévaló, a Sereg Ura: Ők építenek, de Én lerombolom és nevezik őket kárhozat határának és Istentől örökre megátkozott népnek.
A ti szemetek látni fog és magatok fogjátok akkor mondani: Nagy az Örökkévaló, túl Izráel határain…
A fiú tiszteli atyját és a szolga az ő urát, de ha atyátok vagyok, hol van az én tiszteletem, ha uratok vagyok, hol vagyon a hódolat irántam, így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura hozzátok, ti papok, megvetői szent Nevemnek, bár azt mondjátok: „Miben tanusítottunk megvetést szent Neved iránt?
Azzal, hogy bemutattok oltáromon tisztátalan kenyeret. És azt kérditek, mivel szennyeztük be oltárodat, holott magatok mondjátok: Isten asztala megvetni való.
Ha pedig bemutattok áldozatra vak állatot, azt nem tartjátok helytelennek, ha bemutattok béna és beteg állatot, az szemetekben nem bűn. Mutasd be a te helytartó parancsnokodnak, vajjon kedvelni fog-e érte, vagy jóakarattal lesz-e irántad, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Most csak kérleljétek az Örökkévalót, hogy kegyelmébe fogadjon minket – magatok vagytok okai ennek – vajjon jóakaratára méltat-e bárkit közületek? – úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Bár akadna köztetek valaki, aki végleg bezárná a szentély kapuit és nem gyujtanátok hiába tüzet oltáromon; nem találok kedvet bennetek, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, és lisztáldozatot nem fogadok kegyesen tőletek.
Mert napkelettől napnyugatig nagy az Én Nevem a nemzetek között és minden helyen tömjént füstölögtetnek és áldoznak Nevem tiszteletére, tiszta áldozatot, mert nagy az én Nevem a nemzetek között, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Ti pedig megszentségtelenítitek azt, midőn azt mondjátok, az Isten asztala meg van gyalázva és a gyümölcse és kenyere megvetésre méltó.
És azt is mondjátok: micsoda gyötrődés ez! és lekicsinylitek, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, és áldozatul hozzátok a rablott állatot, a bénát és a beteget és vele hozzátok a lisztáldozatot, vajjon kegyesen fogadjam azt kezeitekből? – mond az Örökkévaló.
Átkozott az álnok, akinek van nyájában hím és fogadalmat tesz és hibásat áldoz az Istennek, mert nagy uralkodó vagyok Én, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, és Nevem félelmetes a nemzetek között.
Most pedig hozzátok szól e parancs ti papok.
Ha nem hallgattok rá és nem veszitek szívetekre, hogy tiszteletet adjatok Nevemben úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, úgy Én reátok bocsátom az átkot és megátkozom áldásaitokat és máris megátkoztam, mert nem veszitek szívetekre.
Ime, Én átokkal sujtom tinéktek a vetőmagot és hulladékot borítok arcotokra, ünnepeitek hulladékát és azzal együtt titeket is eltakarítanak.
Majd megtudjátok egykor, hogy ezt a parancsolatot azért küldtem hozzátok, hogy szövetségem fennálljon Lévi törzsével, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Szövetségem vele az élet és béke szövetsége volt és adtam neki tekintélyt, mert félve tisztelt engem és Nevem előtt alázatosan meghajolt.
Akkor az igazság tana volt szájában és álnokság nem találtatott ajkain, üdvben és egyenességben járt Velem és tömegeket térített meg a bűntől.
Mert a papnak ajkai tartoznak őrizni a tudást és szent tanítást keresnek szájából, mert az Örökkévaló Istennek küldötte ő.
VII.
Vájjécé
Hósea XII,13–XIV,10.
Menekült vala Jákób Árám mezejére és szolgált Izráel egy asszonyért, egy asszonyért őrizte a nyájat.
És prófétája által hozta föl Isten Izráelt Egyiptomból és prófétáival őriztette Izráelt,
de Efráim keservesen haragra ingerelte Istent, azért vérontásának bűnét rajta hagyja Isten és gyalázatáért megfizet néki az ő ura!
Midőn Efráim Istenfélelemmel szólt, magasra emelkedett Izráelben, de mikor bűnbeesett Báállal, pusztulásnak indult.
De még mindig tetézik bűnüket, alkotnak maguknak öntött bálványokat, ezüstjükből értelmük szerint való bálványképeket, mind csupa mesterséges alkotás; róluk mondhatják, hogy embereket áldoznak és barmokat csókolnak.
Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, amely korán eltűnik, mint a polyva, amely kiviharzik a szérűről és mint a füst, mely elszáll a kürtőből.
Holott Én vagyok a te Örökkévaló Istened Egyiptom óta. Rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz és nincs is segítő számodra kívülem.
Én ismertelek a sivatagban, a tikkadt aszály földjén.
Mihelyt legelőjük volt, rögtön jóllaktak, mihelyt jóllaktak, felfuvalkodott a szívük, azért elfelejtettek engem;
én pedig olyan lettem hozzájuk, mint az oroszlán, mint párduc járok az úton,
megtámadom őket, mint kölykétől megfosztott medve, letépem szívük páncélját s marcangolom őket, mint egy hímoroszlán, hogy végül a mezei vadak fölkoncolják.
Óh Izráel, elpusztítottad önmagadat, de bennem megtalálod segítségedet.
Hol van a királyod, merre van, hogy segítsen rajtad a te összes váraidban; hol vannak bíráid, akik azt mondjátok mindíg: Adjatok nekem királyt és fejedelmeket!
Adtam én neked királyt haragomban és elvettem tőled fölháborodásomban…
Efráimnak bűne jól el van téve, megőrizve az ő vétkessége.
Szülő asszony fájdalmai jönnek reá és ő balgatag gyermek, mert különben meg nem állna annyi ideig a vajudás kapujában.
És mégis, az alvilág hatalmából is megszabadítanám őket, a haláltól is megváltanám őket; hol volnának a te gyötrelmeid, ó halál, hol volnának dögvészeid, ó alvilág! De a szánakozás maradjon távol szemem elől!
Bárha pázsitok között virít, eljő mégis a keleti szél, Isten vihara föltámad a sivatagból és elapad élete forrása, kiszárad kútfeje és a keleti szél elrabolja minden drágasága kincsét.
Bűnhődni fog Somron, mert Isten ellen zendült, harcosai kard által hullnak, gyermekei szétzúzatnak és váró asszonyai felkoncoltatnak.
Óh térj meg hát Izráel az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, mert leroskadtál bűneidben.
Vigyetek magatokkal mentő szavakat és térjetek az Örökkévalóhoz, szóljatok Hozzá: Aki minden bűnt megbocsátasz és elfogadod a jót, engedd, hogy helyettesítsük az áldozati tulkot imádkozó ajkainkkal.
Belátjuk, Assziria nem fog segíteni rajtunk, lovakon nem vágtatunk és nem mondjuk többé kezünk művének: Te vagy az árvának irgalmas védője.
És Isten szólni fog: Meggyógyítom tévelygésükből, szeretem őket ok nélkül önszántamból, mert elszállt hangom tőlük.
Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat; hadd viruljon, mint a liliom és verjen mély gyökeret, mint a Libanon.
Terjeszkedjenek szívógyökerei és legyen méltósága olyan, mint az olajfáé és illata, mint a Libanoné.
Jöjjenek vissza az árnyában pihenők, termeljenek gabonát és viruljanak, mint a szőlőtő és híre legyen olyan, mint Libanon boráé.
Óh Efráim, mi közöd a bálványokhoz, én hallgattalak meg, én tartottalak szemmel, én tettelek olyanná, mint a zöldelő ciprus, minden dús termésed tőlem való.
Hol van a bölcs, aki ezt fölfogja, hol van a mélyértelmű, aki ezt átlátja? hogy egyenesek az Örökkévaló útjai, az igazak bizton járhatnak rajtuk, de a bűnösök elbuknak rajtuk.
VIII.
A. Vájjislach.
Hósea XI,7–XII,12.
(Egyes hitközségek
liturgiája szerint.)
Az én népem még mindíg tőlem való elpártolásához ragaszkodik, hasztalan hívják magasságok felé, egyáltalán nem emelkedik.
De Én hogyan adhatnálak oda ó Efráim, hogy szolgálhatnálak ki, ó Izráel, hogyan tehetnélek Ádmához hasonlóvá, változtathatnálak olyanná, mint Cebáim, ellenem fordulna a szívem, szánalmam minden érzése fölindulna.
Nem hajtom végre lángoló haragom rajta, nem fogom újra kiirtani Efráimot, mert Isten vagyok Én és nem halandó ember, mert szentséges vagyok Én a te körödben és nem jövök feléd lángoló haraggal.
Majd az Örökkévaló után fognak ők járni, amikor ordít mint az oroszlán; amikor Ő hallatja ordítását, fölriadnak fiai a tenger felől.
Fölrebbennek, mint a madár Egyiptom felől és mint a galamb Assur országa felől és visszaviszem őket házaikba, úgymond az Örökkévaló.
Pedig körülvett engem Efráim hitszegéssel és Izráel háza álnoksággal, csak Júda tart ki még Isten mellett és egyedül ő hű a Szentségeshez.
Efráim vihart táplál és keleti szelet kerget egész nap, hazugságot és pusztítást halmoz; szövetséget kötnek Assziriával és olajat visznek ajándékul Egyiptomba.
De pöre van az Örökkévalónak Júdával és büntetnie kell Jákóbot az ő útjai szerint, hogy cselekedeteihez mérten fizethessen neki.
Már az anyaméhben sarkonragadta testvérét és erejének önteltségében küzdött az Istennel.
Viaskodott az angyallal és győzött is, pedig az sírt és könyörgött neki, hogy Bét-Élben meg fogja találni és ott fog szót váltani velünk.
Az Örökkévaló azonban a Seregek Istene: Örökkévaló, ez az Ő imádott neve!
Azért térj te vissza Istenedhez, a szeretetet és jogot őrizzed meg és remélve bízzál Istenedben mindenkor!
Kanaán, kezében hamis mérleggel zsarolásban leli kedvét;
Efráim is azt mondja: Mégis meggazdagodtam, hatalomra tettem szert, minden fáradozásomban nem találhatnak elítélni való bűnt rovásomon.
Én azonban a te örök Istened vagyok Egyiptom országától fogva. Foglak Én még sátrakba telepíteni, mint az ünnepi napokon.
Szólottam eleget a prófétákhoz, szaporítottam a látomásaikat és a próféták által hasonlatokban nyilatkoztattam ki magamat.
Ha Gileád bálványimádás fészke, hiábavalóságra voltak abban, mikor Gilgálban tulkokat áldozatak; azért oltáraik is olyanokká válnak, mint kőhalmok a mező barázdái fölött.
VIII.
B. Vájjislach.
Óbadja.
(A legtöbb hitközség liturgiája
szerint.)
Óbadja látomásai: Így szól az Örökkévaló Isten Edómhoz: Üzenetet hallottunk az Örökkévalótól, követ küldetett a nemzetek közé „Keljünk fel ellene – Edóm ellen – háborúra!”
Íme kicsinnyé tettelek, óh Edóm a nemzetek között, megvetett vagy te nagyon.
Szívednek ádázata rosszra ösztönzött téged, magas székhelyeden ki vagy, sziklaodukban lakozó! Azt mondod szívedben, ki szállíthat le engem a földre?
Ha magasra emelkedel, mint a sas és akár a csillagok közé rakod fészkedet, még onnan is leszállítalak, úgymond az Örökkévaló.
Ha tolvajok jöttek ellened, vagy éjszakai fosztogatók, hogyan jutottál ilyen leromlásra, hiszen azok csak addig rabolnak, amíg elég nekik? – Ha szüretelők jöttek ellened, hiszen azok is hagynak böngészni valót!
Óh mennyire ki lett motozva Ézsau, elrejtett kincseit föltárták.
Egész a határig űztek a te szövetséges társaid, félrevezettek, legyűrtek, akikkel békét kötöttél. Kenyeredért kelepcét tesznek eléd és nincs okulás benne.
Hiszen azon a napon, úgymond az Örökkévaló, elveszejtem a bölcseket Edómból és az értelmet Ézsau hegyéről
és megrendülnek a te hőseid Téman, hogy annál jobban ki legyen irtva mindenki Ézsau hegyéről az öldöklés által.
A testvéreden, Jákóbon elkövetett kegyetlenség miatt takarjon téged gyalázat és légy kiirtva örökre.
Azon a napon, amikor veszteg álltál, azon a napon, amikor idegenek vitték fogságba erejét, amikor vad idegenek hatoltak be várkapuiba és sorsot vetettek Jeruzsálem felett, akkor te is olyan voltál, mint bármelyik közöttük.
Nem kellett volna tétlenül nézned a te testvérednek végzetnapját, balsorsának idejét, nem kellett volna örvendened Júda fiai fölött pusztulásuk napján és nem kellett volna fennhéjázó szavakat hangoztatnod veszedelmek idején.
Nem kellett volna bemenned népem kapujába a sorscsapások napján, nem kellett volna kárörvendve nézni testvéred balvégzetét szerencsétlensége napján, nem kellett volna kinyujtanod kezed az ő vagyonára veszedelmének napján.
Nem kellett volna a keresztúton állanod, hogy kiirtsad menekültjeit, nem kellett volna kiszolgáltatnod megmaradottjait a veszedelem idején.
Mert közeledik Isten ítéletnapja az összes nemzetek fölé; amint te cselekedtél, úgy cselekszenek véled is és megszolgált béred visszaszáll fejedre.
Mert amint ti megittasodtatok szent hegyemen, úgy fognak inni a népek, állandóan inni fognak, dőzsölni, olyanokká lesznek, mintha már nem is volnának.
Cijón hegyén azonban menekülés lészen és szent leend az, Jákób háza pedig birtokba veheti azok elhagyott birtokát
és Jákób háza olyan lesz, mint a tűz, József háza, mint a láng, Ézsau háza pedig olyan lesz, mint a tarló és fölgyujtják és elemésztik és nem lesz maradéka Ézsau házának, mert az Örökkévaló hirdeti ezt.
És birtokba veszik a délvidéket Ézsau hegyével és a rónaságot a filiszteusokkal, újra birtokba veszik Efráim mezőségét, Sómron mezőségét és Benjámin területét a Gileáddal
és Izráel fiai seregének fogságba jutott része, amely a Kanaániták között van Corfátig és a Jeruzsálemből fogságba jutottak csoportja, amely Szefárádban van, birtokba fogja venni a délszak várait
és fölmennek a fölszabadítók Cijón hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegye fölött és Istené lészen az uralkodás.
IX.
Vájjéseb.
Ámosz II,6–III,8.
Így szól az Örökkévaló: Izráel három bűne és négy bűne miatt nem fordítom el róla a balvégzetet, mert ismételten eladták ezüstért az igazat és a védtelen szegényt egy pár saruért.
Azok ők, akik a föld porára áhítoznak és a szegények fejére bosszút lihegnek, az alázatoslelkűek útját összekuszálják, míg a fiú az apával együtt jár a bűn útján, hogy megszentségtelenítsék szent Nevemet
és zálogba vett ruhákon terpeszkednek, minden oltár mellett bírságként elvett bort isznak Istenük házában!
Ámbár én kiirtottam az Emóritát előlük, akiknek magassága olyan volt, mint a cédrusok magassága és akiknek ereje olyan volt, mint a nyárfáké, Én mégis elpusztítottam gyümölcseit fölül és gyökereit alant.
Ámbár Én hoztalak föl benneteket Egyiptom országából és vezéreltelek benneteket a sivatagon negyven esztendőn át, hogy végül birtokba vegyétek az Emóri országát.
Én támasztottam fiaitok közül prófétákat, ifjaitok közül nazireusokat – avagy nem így történt, Izráel? – úgymond az Örökkévaló.
Ti azonban iszákosságra bírtátok a názireusokat borral és a prófétákra ráparancsoltatok, mondván: Ne prófétáljatok!
Azért íme Én szorongatni fogom alattatok a földet, amint szorongatja azt a kévékkel telerakott szekér
és elvész a menekülés lehetősége a gyors futó elől és az erőset nem tartja fönn ereje és a hős vitéz nem tudja megmenteni önmagát
és a kézíj feszítője nem tud megállani és a könnyűlábú nem tud tovafutni és a lovon vágtató nem tudja megmenteni önmagát
és a legbátrabb szívű a hősök között meztelenül fog menekülni azon a napon, úgymond az Örökkévaló.
Hallgassátok meg azért ezt az igét, amelyet az Örökkévaló hirdet rólatok, Izráel háza! és erről az egész nemzetségről, amelyet fölhoztam Egyiptom országából, mondván:
Csak titeket ismertelek a föld minden nemzetségei közül, azért számonveszem rajtatok mind a ti bűneiteket!
Ha ketten együtt járnak nem azt jelenti-e, hogy a találkozásban megegyeztek?
Vajjon hallatja-e az oroszlán ordítását az erdőben, ha nincs előtte martalék; vajjon fölemeli-e hangját a fiatal hím oroszlán barlangjából, ha nem ejthet zsákmányt?
Vajjon beleesik-e a madár a földön lévő csapdába, ha nincs fölállítva már előbb a kelepce? Vajjon emelkedik-e a csapda a földből, ha nem azért, hogy prédát fogjon?
Vajjon lehetséges-e, hogy fölharsan a vészkürt egy városban és a nép meg nem rendül, vajjon lehetséges-e, hogy balvégzet ér egy várost és az nem Istentől ered?!
Bizony nem cselekszik a Örökkévaló, az Úristen semmit, ha annak titkát, előbb ki nem nyilatkoztatta szolgáinak, a prófétáknak! –
Oroszlán ordít, ki ne félne?! Az Úristen szól, ki ne hirdetné a próféta-igét?!
X.
Mikkéc.
I. Kir. III,15–IV,1.
Fölébrede Salamon és íme, álom volt csupán; és elment Jeruzsálembe és megállott az Örökkévaló szövetségének frigyszekrénye előtt és égőáldozatokat mutatott be és békeáldozatokat hozott és ünnepi lakomát rendezett összes szolgáinak.
Akkor eljöve két céda nő és járula a király elé és megállottak színe előtt
és szóla az egyik: Kérlek uram, én és ez a másik asszony egy házban lakunk és én gyereket szűltem a házban az ő közelében.
Harmadnapra szülésem után ez a nő is gyermeket hozott a világra és mi együtt voltunk a házban, nem volt velünk idegen, csak mi ketten együtt a házban.
És meghalt ennek a nőnek a fia éjnek idején, mivelhogy rajta feküdt
és fölkelt ez a nő éjnek közepén és elvette fiamat mellőlem, míg szolgálód aludt és a maga ölébe fektette, és az ő halott fiát az én ölembe.
Midőn fölkeltem reggel, hogy megszoptassam fiamat: Íme az halott, de midőn reggel jobban megfigyeltem, íme nem is az én fiam, akit szültem.
Erre a másik nő így szólt: Nem; az én fiam az élő és a te fiad a halott, amaz pedig így felelt: Nem, hanem a te fiad a halott és az én fiam az élő; és szavakkal vitáztak a király előtt.
Erre megszólalt a király: Ez a nő azt mondja: ez az én fiam, az élő és a te fiad a halott, amaz pedig azt mondja: nem, hanem a te fiad halott és az én fiam az élő,
és szóla a király: Hozzatok kardot! – és hozták a kardot a király elébe
és szóla a király: Vágjátok ketté az élő gyermeket és adjátok egyik felét az egyik nőnek a másik felét a másik nőnek.
És az a nő, akinek a fia az élő volt, szóla a királyhoz, mert érzelmei megindultak fia miatt és mondá: Kérlek Uram, adjátok neki az élő szülöttet, csak meg ne öljétek, amaz pedig szólt: Se nekem, se neked ne legyen. Vágjátok ketté!
És szót emelt a király és szóla: Adjátok ennek a nőnek az élő szülöttet és ne öljétek meg, ez az anyja!
És hallotta egész Izráel az ítéletet, melyet hozott a király és félve tisztelték a királyt, mert látták, hogy Istentől való bölcsesség van benne hogy ítéletet tegyen.
És uralkodóvá lőn Salamon király egész Izráel fölött.
XI.
Vájjiggas.
Ezekiél XXXVII,15–28.
És vala az Örökkévaló igéje hozzám következőképen:
Te pedig ember fia végy magadnak fából készült pálcát és írd reá: Júdáé és társaié, Izráel fiaié; ezután végy egy másik fapálcát és írd reá: Józsefé Efráim fája és a hozzácsatlakozó Izráel házáé.
Illeszd őket egymáshoz, hogy egy fapálcává legyenek és eggyé váljanak kezedben.
És ha szólanak hozzád néped fiai, mondván: talán megmondanád nekünk mit jelentenek ezek a dolgok neked,
felejt nekik: Így szól az Örökkévaló Isten: Íme én veszem József fáját, amely tulajdonképen Efrájim és a hozzá csatlakozó törzsek kezében van és hozzájuk illesztem Júda fáját és egy fává alakítom őket, hogy eggyé váljanak kezemben.
A fapálcák pedig, amelyekre felírod ezeket, a kezedben legyenek szemeik láttára.
És beszélj hozzájuk: Így szól az Örökkévaló Isten: Íme én visszaveszem Izráel gyermekeit a nemzetek közül, ahová elszéledtek és összegyüjtöm őket köröskörül és visszaviszem őket saját földjükre.
És egy nemzetté teszem őket az országban Izráel hegyei között és egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött és nem oszlanak többé két nemzetté és nem szakadnak többé két birodalomra.
És nem fogják többé beszennyezni magukat bálványaikkal és undokságaikkal és minden bűneikkel és megszabadítom őket mindazon lakóhelyeik szennyétől, ahol vétekben éltek és tisztává avatom őket. És lesznek számomra népül, én pedig leszek az ő Istenük.
És szolgám Dávid lesz király fölöttük, egy pásztora lesz mindnyájuknak és törvényeimben fognak járni és rendelkezéseimet megőrzik és teljesítik.
És lakozni fognak az országban, amelyet szolgámnak Jákóbnak adtam, ahol laktak atyáitok és honolni fognak abban ők, gyermekeik és unokáik örökké. És Dávid az én szolgám lesz az ő fejedelmük mindörökig.
És békeszövetséget kötök velük, örök szövetség lesz az vélük és elhelyezem és gyarapítom őket és szentélyemet közéjük helyezem mindörökké.
És az én hajlékom fölöttük leend és én Istenül leszek nekik és ők lesznek nekem népemül.
És megtudják a nemzetek, hogy én az Örökkévaló szentelem meg Izráelt azáltal, hogy szentélyem közöttük leend mindörökre.
XII.
Vájjechi.
I. Kir. II,1–12.
És közeledének Dávid napjai az elhalálozás felé és meghagyta fiának Salamonnak, amint következik:
Én elmegyek minden földi élet útján, te pedig légy erős és légy férfi
és őrizd meg, amit az Örökkévaló őrzendőt rád bízott, hogy járj útjain, hogy kövesd rendeleteit, parancsolatait, törvényeit és bizonyságait, amint azok meg vannak írva Mózes Tórájában, hogy boldogulj mindabban, amit cselekszel és mindenütt ahová fordulsz.
Hogy fönntartsa az Örökkévaló kijelentését, melyet felőlem tett, mondván: Ha, fiaid őrzik útjukat, hogy járjanak előttem igazságban egész szívükkel, és egész lelkükkel, akkor nem lesz kiirtva leszármazóid közül egy sem Izráel trónjáról.
Ámde te magad is tudod, mit tett ellenem Jóáb, Ceruja fia, mit cselekedett Izráel két hadvezérével, Ábnérrel, Nér fiával és Ámászával, Jeter fiával, akiket megölt és belevitte a háború vérontását a békességbe és háborús vérontást helyezett övébe, amely derekán volt és sarujába lábain.
Azért cselekedj te bölcsességed szerint és ne engedd ősz fejét büntetlenül a sírba.
Azonban a gileádi Barziláj fiaival gyakorolj szeretetet és legyenek asztalod vendégei, mert ők szeretettel közeledtek hozzám, midőn menekültem Ábsálomtól, fivéredtől.
De íme, itt van körödben Simei, Géra fia, a benjáminita Báhurim városából, aki engem kegyetlen átokkal átkozott, amidőn mentem Máhánájimba, azonban később elém járult a Jordán mellett és én megesküdtem neki az Örökkévalóra, mondván: nem foglak karddal megölni.
Te azonban ne hagyd büntetlenül, hiszen bölcs ember vagy és fogod tudni, mit tégy vele, hogy leszállítsd vérét aggkorban a sírba.
És nyugodni tért Dávid őseihez és eltemettetett Dávid várában.
Az idő pedig, melyben Dávid uralkodott Izráel felett, negyven esztendő; Hebronban uralkodott hét évig és Jeruzsálemben uralkodott harminchárom évig.
És Salamon elfoglalta atyjának Dávidnak trónját és uralma megszilárdult nagyon.
XIII.
Chanukka első szombatja.
Zekarja II,14–IV,7.
Ujjongj és örvendj Cijón leánya, mert íme Én eljövök és körödben lakozom, úgymond az Örökkévaló.
És csatlakozni fog számos nép az Örökkévalóhoz azon a napon és az Én népemmé válnak, de Én a te körödben fogok lakozni és megismered, hogy az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött engem hozzád.
Akkor az Örökkévaló birtokába veszi Judát, örök tulajdonát a Szentföldön és újra kiválasztja Jeruzsálemet.
Némuljon el minden halandó az Örökkévaló előtt, mivel fölrezzent szent hajlékából.
És megmutatta nékem az Örökkévaló Józsuát, a főpapot, amint állott Isten angyala előtt és a vádló angyal ott volt jobbja mellett, hogy vádat emeljen ellene.
És szólott az Örökkévaló a vádló angyalhoz: Megró téged, óh Sátán, az Örökkévaló és megfenyít téged Isten, aki Jeruzsálemet kiválasztotta; hiszen ez a főpap égő zsarátnok, ami megmaradt a régi tűzből.
Józsua pedig szennyes ruhába volt öltöztetve, úgy állott az angyal előtt.
És szólott az angyal a körülte állókhoz: Távolítsátok el róla a szennyes ruhát! És Józsuához így szólott: Íme eltávolítottam bűneidet és most felöltöztetlek díszes ruhába.
És én így szóltam: Helyezzenek tiszta süveget fejére! És rátették a tiszta süveget fejére és felöltöztették díszes ruhába; és az Örökkévaló angyala ott állt mellette.
És intette az Örökkévaló angyala Józsuát a következőképpen:
Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: Ha az én utaimon jársz és megbízásomat teljesíted és a törvényt megtartod az Én házam fölött is ítélsz és őrzöd pitvaraimat, akkor Én szabad járást adok neked az itt állók között.
Figyelj ide, Józsua főpap és társaid is, kik előtted ülnek, mivel jelentős emberek ők: Íme én elhozom szolgámat, a fakadó sarjat,
íme itt a kő, melyet Józsua elé helyeztem; egy kövön hét szó férőhely van; íme én bevésem az írást, úgymond az Örökkévaló Isten: „Eltörlöm ennek az országnak bűnét egy napon”.
Azon a napon, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, meg fogja hívni minden ember a felebarátját a szőlőtő és a fügefa alá.
És visszatért hozzám az angyal, akivel beszéltem és felébresztett, mint aki felocsudik álmából
és szólt hozzám: Mit látsz? És én feleltem: Láttam: íme előttem van tiszta arany lámpás, fölötte öntőcsésze és hét mécses rajta és hét-hét öntőcső vezet minden mécseshez, amely a lámpa tetején van.
És két olajfa van mellette, egyik az öntőcsészétől jobbra, a másik az öntőcsészétől balra.
Erre szót emeltem és szóltam az angyalhoz, aki velem beszélt, mondván: Mit jelentenek ezek, óh Uram?
És felelt az angyal, aki velem beszélt és szólott hozzám: Nem tudod, mit jelentenek ezek? És én válaszoltam: Nem tudom Uram!
És újra szólt hozzám az angyal és mondá nékem: Isten Igéje ez Zerubábelhez: „Nem hadsereggel és nem hatalommal, hanem szellememmel!” Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Ki vagy te, hegyóriás? Zerubábel előtt síksággá változol! Ő fel fogja tenni a szentély zárókövét és örömzajban „Üdv, üdv!” köszöntés száll felé!
XIV.
Chanukka második szombatja.
I. Kir. VII,40–50.
És elkészítette Hiram az üstöket, a lapátokat, a medencéket és befejezte Hiram az egész munkát, amelyet végzett Salamon király megbízásából Isten házában.
A két oszlopot és az oszlopfők koronáit az oszlopok tetejére kettőt, két hálós díszítményt az oszlopfők koronáinak beborítására az oszlopok tetején.
És a négyszáz gránátalmát a két díszítmény számára, két sor gránátalmát egy-egy díszítményre, az oszlopok csúcsán lévő két korona beborítására.
És a tíz állványt a hozzávaló tíz mosdótállal, melyek az állványokon voltak.
És egy víztartó réztengert, tizenkét réztulokkal a medence alatt.
És az edényeket, a lapátokat, a kisebb medencéket és mind azokat a felszereléseket, melyeket Hiram elkészített Salamon király számára Isten házában csiszolt rézből.
A Jordán síkságában öntette meg ezeket a király, a föld agyagrétegében Szukkoth és Cartan között.
És úgy hagyta Salamon az edényeket, szertelen nagy sokaságuk miatt, anélkül, hogy megmérték volna a réznek súlyát.
És elkészíté Salamon az összes fölszereléseket az Örökkévaló háza számára, az aranyoltárt és az asztalt, amelyen az Isten színe előtt levő kenyér volt, aranyból.
És a lámpákat, ötöt jobbról és ötöt balfelől a csarnok előtt, színaranyból; a virágdíszeket, a mécseseket és a fogókat szintén aranyból.
A csészéket, a hamvvevőket, a medencéket, a merítőkanalakat és a serpenyőket színaranyból; az ajtósarkokat a belsőház, a Szentek Szentjének, a ház ajtainak, a templomcsarnok számára, mind aranyból.
XV.
Rós-Chódes szombatja.
Jesája LXVI.
Így szól az Örökkévaló: Az égbolt az én trónom és a föld az én lábaim zsámolya; miféle házat építhetnétek nekem és milyen lenne az én nyugalmam helye?
Hisz mindezeket kezem alkotta és így jöttek létre mindezek, úgymond az Örökkévaló. És nem tekintek másra, csak a szegényre, a megtört lelkűre és aki buzgó az én igémre.
Az, aki ökröt vág áldozatul olyan, mint aki embert öl, az aki bárányt áldoz olyan, mint aki ebnek szegi nyakát; aki lisztáldozatot hoz olyan, mint aki sertésvért áldoz, aki tömjént illatoztat olyan, mint aki bálványt imád; ezek maguk választották útjukat és undokságaikat kedveli lelkük.
Azért Én is választom az ő megcsúfolásukat és amitől félnek, azt hozom rájuk, mert amikor kiáltottam, senkisem felelt; amikor szólottam, senkisem hallgatta meg, hanem azt cselekedték, ami rossz az Én szememben és azt választották, amiben nem telik kedvem.
Halljátok az Örökkévaló szavát ti, akik felbuzdultok az Ő igéjén; Így szóltak testvéreitek, akik a ti ellenségeitek, akik kiközösítenek benneteket: Az én nevem miatt legyen meg Istennek dicsősége! – hogy mi lássuk a ti örömötöket; azok pedig valljanak szégyent.
Riadalom hangja a város felől; hang a Szentély felől; az Örökkévalónak hangja, aki megfizet ellenségeinek.
Íme Cijón anélkül, hogy vajúdott volna megszülte gyermekeit; mielőtt fájdalom érintette volna, már fiút szült a világra.
Ki hallott ilyesmit? Ki látott ilyet? Vajjon megszülethetik-e egy ország egy nap alatt? Vajjon létrejöhet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert íme, alig vajúdott, máris megszülte Cijón az ő fiait.
Így szól az Örökkévaló: Midőn az idő méhét megnyitom, vajjon nem fogom-e világrahozni szülöttét; Én, aki a születést elősegítem, vajjon el fogom-e zárni a megszületést? Így szól a te Istened.
Örvendezzetek Jeruzsálemmel és vigadjatok vele mind, akik szeretitek, ujjongjatok vele nagy ujjongással mind, akik eddig gyászoltátok,
hogy ti is fölüdüljetek az ő vigasztalásának tején, hogy ti is részesüljetek benne és ti is gyönyörködjetek dicsőségének gazdagságán.
Mert így szól az Örökkévaló: Mint egy folyamot, úgy terelem feléd a békét és mint egy áradó patakot a népek tiszteletét és azt szívjátok, mint karon hordozott, térden dédelgetett gyermek.
Mint férfit, akit anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én benneteket és Jeruzsálemben lesz vigasztalástok.
Látni fogjátok majd és örül a szívetek és csontjaitok virulnak, mint a fakadó növény, és megismerik Isten kezét szolgáin és haragját ellenségein.
Mert íme az Örökkévaló tűzben közelít és mint a fergeteg olyanok hadiszekerei, hogy végrehajtsa forró indulattal az Ő haragját és az Ő felháborodását lángoló tűzzel.
Mert tűzzel tart az Örökkévaló ítéletet és kardjával minden halandó fölött, és számosan lesznek az Örökkévaló elejtettjei.
Azok, akik kertekben bálványszertartással szentelgetik és tisztogatják magukat a középen álló alak körül, akik eszik a sertést, az undorító hüllőt és az egér húsát, együtt fognak elpusztulni, úgymond az Örökkévaló.
Mert Én ismerem gondolataikat és cselekedeteiket; eljön az idő, hogy összegyüjtöm mind a nemzeteket és nyelveket és eljönnek és látják az Én dicsőségemet.
És csodajelet adok reájuk és küldök közülük menekülőket a nemzetek közé, Tarsisba, Pulba, Lydiába, az íjfeszítőkhöz, Tuvalba és Görögországba a távoli szigetekre, ahol még nem hallották híremet és nem látták dicsőségemet és hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.
És elhozzák a ti testvéreiteket mind az összes nemzetek közül ajándékképpen az Örökkévalónak, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – úgymond az Örökkévaló –, amint viszik Izráel gyermekei a lisztáldozatot tiszta edényben Istennek házába.
És azok közül is ki fogok válogatni papokat és levitákat – úgymond az Örökkévaló.
Mert amiképpen az új ég és az új föld, amelyet alkotok, megállanak előttem – úgymond az Örökkévaló – úgy lesz maradandó a ti ivadékotok és nevetek.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, minden szombatról szombatra, odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
És ők elvonulnak és látni fogják a tőlem elpártolt emberek tetemeit, mert a féreg, amely azokat emészti, nem pusztul el és a tűz, amely azokat égeti, nem alszik ki és borzadály tárgyai lesznek minden halandó előtt.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, szombatról szombatra odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
XVI.
Machar-Chódes.
I. Sám. XX,18–42.
Szólt vala Jónathán Dávidhoz: Holnap újhold van és hiányozni fogsz, mert üres lesz a helyed.
Azért harmadnap jöjj le iziben és menj el arra a helyre, ahol rejtőzködtél az emlékezetes esemény napján és maradj ott Ezel köve mellett.
Én pedig oldalvást három nyilat fogok kilőni egy célpontra irányítva magam előtt
és íme el fogom küldeni legényemet mondván: menj, keresd meg a nyilakat. Ha közben szólani fogok a legényhez: íme, a nyilak erre vannak felőled, akkor vedd föl és jöjj hozzám, mert ez azt jelenti, hogy béke vár reád és nincs semmi veszély, amint él az Isten:
Ha azonban így szólok az ifjúhoz: Íme a nyilak messze túl vannak tőled, akkor menj, mert az Isten elküld téged!
És ami azt illeti, amit megbeszéltünk egymással, én és te, íme az Örökkévaló a tanú köztem és közted mindörökké!
És elrejtőzött Dávid a mezőn és eljött az újhold és leült a király a lakomához, hogy egyék.
Leült a király szokott ülőhelyére, mint minden más alkalommal, a falnál levő ülőhelyre, Jónathán pedig felállott, Abner pedig leült Saul oldala mellett és üresen maradt Dávid helye.
De nem szólt Saul semmit azon a napon, mert azt gondolta, valószínűleg véletlen eset, talán nem tiszta, bizonyára nem tiszta!
És történt, hogy az újhold másodnapján ismét feltűnt, hogy Dávid helye üres és szólott Saul fiához; Jónathánhoz: Miért nem jött el Jisáj fia, sem tegnap, sem ma a lakomához?
És felelt Jónathán Saulnak: Dávid tőlem kért engedelmet betlehemi útra.
És szólott hozzám: Bocsáss el engem, mert családi áldozásunk van a városban és ő maga, testvérem parancsolta meg nekem, tehát ha kegyet találtam szemedben, hadd induljak el oda, hogy láthassam testvéreimet. Ezért nem jött el Dávid a király asztalához.
És föllobbant Saul haragja Jónathán ellen és szólott hozzá: Te lázadó asszonynak elfajult fia, jól tudtam én, hogy a te választásod Jisáj fiára esett szégyenedre és szülőanyád szégyenére,
mert ameddig Jisáj fia él ezen a földön, nem szilárdulsz meg sem te, sem a te uralmad, most tehát küldj érte és hozasd őt elém, mert halálnak fia ő.
És felelt Jónathán atyjának, Saulnak és szóla hozzá: Miért haljon meg, mit cselekedett?
És megragadta Saul a dárdát ellene, hogy lesújtsa; erről megtudta Jónathán, hogy elvégeztetett atyja előtt, hogy megöli Dávidot.
És fölkelt Jónathán az asztaltól felindult haraggal és nem evett az újhold másodnapján semmit, mert búsult Dávid miatt, mivel megszégyenítette őt atyja.
És történt reggel, hogy kiment Jónathán a mezőre a találkozóra Dáviddal és egy kicsiny fiú volt vele.
És szóla kísérőjéhez, fuss, találd meg a nyilakat, amelyeket én kilövök; a fiú futott, ő pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlröpüljön rajta.
A fiú már elérkezett a nyíl helyére, amelyet Jónathán kilőtt, midőn Jónathán utána kiáltott és szóla: Hiszen a nyíl túl van terajtad,
és újra kiáltott Jónathán a fiú után: gyorsan, siess, meg ne állj! – És fölszedte a fiú a nyilakat és visszatért urához.
A fiú nem vett észre semmit, de Jónathán és Dávid tisztában voltak a dologgal.
És odaadta Jónathán fegyvereit a fiúnak, aki kísérője volt és szólott hozzá: Menj, vidd a városba!
A fiú elment, Dávid pedig fölkelt a déli határ felől, leborult arccal a földre, meghajolt háromszor; és megcsókolták egymást és siratta egyik a másikát, míg Dávid túltett rajta.
Erre szólt Jónathán Dávidhoz: Menj békességgel! – amint megesküdtünk mi ketten egymásnak az Örökkévaló nevére, mondván: Legyen az Örökkévaló tanú köztem és közted, ivadékom és ivadékod között, ez örökre szól.
MÓZES MÁSODIK KÖNYVÉNEK
HAFTÁRÁI •
EXODUS
I. A)
Semóth.
(Askenáz ritus szerint.)
Jesája XXVII,6–XXVIII,13.
és XXIX,22–23.
A jövendőben gyökeret ver Jákób, bimbót hajt és virágzik Izráel és megtelik a világ színe gyümölccsel.
Vajjon eleddig úgy sújtotta-e őt az Isten, amint sujtotta sujtó ellensége; avagy az általa megöltek mértéke szerint mészároltatott-e Izráel?
Bizonyára bűnrovásának mértéke szerint száműzetést róva reá, szálltál pörbe véle, Isten! aki kemény viharával elsodorta őt a keleti szélvihar napján.
Tehát csak akkor nyer engesztelést Jákób bűne és csak akkor lesz meg bűne eltüntetésének minden eredménye, ha a bálványoltárok minden kövét összezúzott görgetegkövekké teszi, hogy nem támadhatnak fel többé a bálványligetek és a napimádó bálványoszlopok.
Bizony, az erős város magánosan áll, elhagyott, néptelen hajlék, olyan, mint a sivatag; ott legelész a borjú, ott hever és pusztítja hajtásait;
ha elszáradnak gallyai, letörik őket, asszonyok jönnek és föltüzelik, mert nem értelmes nép ez, azért nem irgalmaz néki Alkotója és Teremtője nem kegyelmez néki.
De lészen majd azon a napon, hogy cséplést végez az Örökkévaló a nagy folyam örvénylő sodrától Egyiptom patakjáig, azután össze lesztek szedve egyenként, ti, Izráel fiai!
És lészen azon a napon, hogy hatalmas kürtön riadó zendül és visszajönnek mind, akik Asszíria országában tévelyegnek és akik Egyiptom országában számüzetésben züllenek és hálatelten leborulnak az Örökkévaló előtt a Szentség hegyén Jeruzsálemben.
De jaj neked, Efrájim iszákosainak büszke koronája és pompázó ékességének hervadó virága, mely a bortól legyőzöttek kövér tájának csúcsán emelkedik,
mert erős és hatalmas Istennek végzése, mint jégeső zápora, mint vészes vihar, mint hatalmas vizek sodró árja, úgy tör az országra hatalommal.
Lábak tiprásával tapossa szét Efrájim iszákosainak büszke koronáját.
És lészen pompázó ékességének hervadó virága, mely a dús tájak kimagasló ormán emelkedik, mint a korán érő füge, mikor még nincs itt a gyümölcsszedés ideje, amelyet alig hogy megpillant a szemlélő, még alig van tenyerében, már hirtelen lenyeli.
Azon a napon az Örökkévaló Isten, a Seregek Ura lészen az ő megmaradt népének dicső koronája és pompás koszorúja.
És mint az ítélet szelleme lesz azzal, aki az ítélőszéken ül és mint a hatalom szelleme lesz azokkal, akik visszaverik a háborút a kapuknál.
Ámde ők még mindíg bortól támolyognak és a részegítő italtól tántorognak, pap és próféta mámoritaltól szédelegnek, a bornak hatalmában révedeznek, a szeszes italtól megzavarodnak, tévednek a látásban és bizonytalanok az ítéletben.
Így minden asztal telve van már szennyel határtalanul.
Kit lehet így tanítani tudásra? Kivel lehet megértetni Isten üzenetét, talán a tejtől elválasztott, az anyakebelről elszakasztott csecsemőkkel?
Mert „parancsra parancs, parancsra parancs, utasításra utasítás, rendelkezésre rendelkezés, itt egy kicsi, ott egy kicsi”,
mert mintha idegen ajakkal és más népnek nyelvén szólna ehhez a néphez az Isten,
aki kijelentette néki, hogy abban van a nyugalom, ha nyugalmat szereznek a lankadónak és abban van a megenyhülés; de ők nem akarták meghallgatni,
ezért bekövetkezik, hogy Isten szava valóban parancsra parancs, utasításra utasítás, rendelkezésre rendelkezés, egy kicsit itt, egy kicsit ott, – azért, hogy jártukban visszatántoruljanak, összetörjenek, kelepcébe jussanak és tőrben vergődjenek.
Mégis így szólt Jákób házához az Örökkévaló, aki megváltotta Ábrahámot: ezúttal nem fog szégyent vallani Jákób és nem fog most elsápadni arca,
mert midőn gyermekei szemlélik kezeim művét rajta, ők fogják megszentelni nevemet, hirdetik Jákób Szentjének szentségét és Izráel Istenét félő hódolattal tisztelik.
I. B)
Semóth.
(Szefárd ritus szerint.)
Jeremiás I,1–II,3.
Jirmejának, Hilkijáhu fiának igéi, aki egyike volt az Ánathóthbeli papoknak Benjámin tartományában,
akihez szólt Isten igéje Jósijáhunak, Ámon fiának, Júda királyának idejében, uralkodásának tizenharmadik esztendejében,
és Jójákim, Jósijáhu fiának, Júda királyának idejében egészen Cidkijáhu, Jósijáhu fiának, Júda királyának tizenegyedik uralkodási éve befejeztéig, eladdig, amíg Jeruzsálem népe hontalanságba ment az ötödik hónapban.
Volt pedig az Örökkévaló igéje hozzám következőképpen:
Mielőtt alkottalak az anyaméhben, már ismertelek, mielőtt világrajöttél, megszenteltelek, a népek prófétájává tettelek.
És szólottam: Ó Uram, Örökkévaló Isten, íme nem tudok igét hirdetni én, mert még gyermek vagyok.
És szólt az Örökkévaló hozzám: Ne mondd: gyermek vagyok én, hanem ahová küldelek, mindenüvé menj és amit rád bízok, mind hirdesd!
Ne félj tőlük, mert veled leszek én, hogy megmentselek, úgymond az Örökkévaló.
És kinyujtotta az Örökkévaló az Ő kezét és megérintette ajkamat és szólt az Örökkévaló hozzám: Íme elhelyeztem igéimet szádban.
Lásd, a mai napon a nemzetek és birodalmak fölé rendeltelek, hogy gyökerestől kitépj, rombolj, irts és ledönts és építs és plántálj…
És volt az Örökkévaló igéje hozzám a következőképpen: Mit látsz ott most Jirmeja? és feleltem: Rügyező mandulaágat látok én.
És szólt az Örökkévaló hozzám: Jól láttál, mert így buzgólkodom Én az Én szavamon, hogy megvalósítsam…
És volt az Örökkévaló igéje újból hozzám: Mit látsz? és feleltem: Gőzölgő, párolgó edényt látok én és észak felől van az eleje.
És szólott az Örökkévaló hozzám: Valóban észak felől indul a vész az ország összes lakóira.
Mert íme Én előhívom észak birodalmainak összes nemzetségeit, úgymond az Örökkévaló és eljönnek és mindegyik felüti tanyáját Jeruzsálem kapuinak bejárata előtt és összes falai körül a Júda minden várai körül.
És én hangoztatom ítéleteimet Jeruzsálem lakói fölött minden bűneik miatt, hogy elhagytak engem és tömjént áldoztak idegen isteneknek és leborultak saját kezeik művei előtt.
Te pedig övezd derekadat és kelj föl és hirdesd nekik mindazt, amit meghagytam neked; ne félj tőlük, nehogy Én megfélemlítselek előttük,
íme Én olyanná teszlek a mai napon, mint egy megerősített vár, mint egy ércoszlop, mint egy bronz várfal szemben az egész országgal, Júda királyaival, fejedelmeivel, papjaival és a föld népével.
Hadakoznak ellened, de nem bírnak veled, mert veled leszek Én – úgymond az Örökkévaló –, hogy megmentselek…
És volt az Örökkévaló szava hozzám:
Menj és hirdesd Jeruzsálem fülei hallatára, mondván: Így szól az Örökkévaló, megemlékszem néked ifjúságod szeretetéről, menyasszonykorod vonzalmáról, mikor jöttél utánam a sivatagban, kietlen földön.
Szent volt Izráel az Örökkévaló előtt, Isten termésének zsengéje; akik pusztítják, megbűnhődnek, pusztulás jő rájuk, úgymond az Örökkévaló.
II.
Váérá.
Ezekiél XXVIII,25–XXIX,21.
Így szól az Örökkévaló Isten: Amidőn összegyüjtöm Izráel házát a népek közül, ahová szétszórattak, meg leszek szentelve általuk a nemzetek szeme láttára és lakni fognak földjükön, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adományoztam.
Lakni fognak ottan biztonságban, házakat építenek és szőlőkerteket ültetnek; biztonságban fognak lakni, mivelhogy ítéletet fogok végrehajtani mindazokon, akik becsmérlik őket a környezők közül és meg fogják tudni, hogy Én vagyok az Örökkévaló, az ő Istenük!
A tizedik esztendőben, annak tizedik havában, a hónap tizenkettedik napján volt hozzám az Örökkévaló szava a következőképpen:
Emberfia, irányítsd arcodat Fáraó Egyiptom királya felé és mondj róla próféta-igét és egész Egyiptomról.
Beszélj és mondd, így szól az Örökkévaló Isten: Ime, Én ellened fordulok, Fáraó Egyiptom királya, te nagy vízi szörnyeteg, amely heverész folyamágai között, aki azt mondja, enyém az én Nilusom és én alkottam magamnak.
Én horgokat vetek állkapcsaidba és pikkelyeidhez fűzve folyamod halait, kiemellek a te nagy folyamodból és folyamágaid minden hala pikkelyedhez tapad.
Azután otthagylak a pusztaságban téged és folyamágaid minden halát, a mező színén fogsz elhullani, el sem takarítanak és föl sem szednek, a föld vadjának és az ég madarának vetlek eledelül.
És meg fogják tudni Egyiptom minden lakói, hogy Én az Örökkévaló cselekszem ezt, mivel hogy nádszál-támaszul szolgáltak Izráel házának.
Mikor megmarkoltak téged kezükkel, összeroppantál és fölhasítottad mindenkinek karját és amikor rád támaszkodtak, összetörtél és ingadozóvá tetted mindenkinek derekát.
Azért így szól az Örökkévaló Isten: Íme, Én kardot hozok reád és kiirtok közüled embert és állatot,
és Egyiptom országa pusztasággá és romhalmazzá lészen és megtudják, hogy Én vagyok az Örökkévaló! annak okáért, hogy azt mondta: Enyém a Nilus és én alkottam azt.
Azért íme, Én ellened vagyok és folyamágaid ellen és Egyiptom országát omladékok puszta romhalmazává teszem, Szevéné őrtornyától Etiópia határáig.
Ember lába nem fog járni ott és barom lába nem fog járni rajta és lakatlan lesz negyven éven át.
És Egyiptomot az elpusztult országok között is pusztasággá teszem és városai a földúlt városok között is kietlen leromboltság képei lesznek negyven éven át és Egyiptom lakosságát szétszórom a nemzetek között és elszélesztem az országokban.
Mert úgymond az Örökkévaló Isten: Negyven év multán újra egybegyüjtöm Egyiptomot a népek közül, ahová elszéledtek,
és visszaterelem Egyiptom száműzötteit és letelepítem őket Pátrosz országában, származásuk földjén és ott törpebirodalmat fognak alkotni.
A királyságok között a legalacsonyabb lesz és nem emelkedik föl többé a nemzetek fölé és csekélyszámúvá teszem őket, hogy ne zsarnokoskodjanak a nemzetek fölött,
hogy ne legyen többé Egyiptom Izráel házának vélt menedéke, mely bűnt juttat eszükbe, midőn feléjük fordulnak. Így meg fogják tudni, hogy Én vagyok az Örökkévaló Isten.
Azután történt a huszonhetedik és első hónapjának első napján, hogy az Örökkévaló szava szólt hozzám:
Emberfia, Nebukadrecár, Babilónia királya nagy munkát végeztetett hadseregével Tyrusnál; minden fej kopasszá lett és minden váll meg lett nyúzva az erőfeszítésben, de jutalma nem volt sem neki, sem hadseregének Tyrus révén azért a nagy munkáért, amit ott végbevitt.
Ezért így szól az Örökkévaló Isten: Íme, Én Egyiptomot odaajándékoztam Nebukadrecárnak, Babilónia királyának és elviszi annak tömegét és zsákmányul ejti kincseit és prédául viszi martalékát és ez legyen a jutalma az ő hadseregének.
Megszolgált bérül, amelyért megdolgozott, neki adom Egyiptom országát, amiért számomra munkálkodott, úgymond az Örökkévaló Isten.
Aznap hatalmat sarjasztok Izráel házának, neked pedig szabad szólást adok közöttük és föl fogják ismerni, hogy Én vagyok az Örökkévaló!
III.
Bó.
Jeremiás XLVI,13–28.
Az ige, amelyet az Örökkévaló Jirmeja prófétához intézett arról, hogy Nebukadrecár Babilónia királya föl fog vonulni, hogy megverje Egyiptom országát:
Hirdessétek Egyiptomban és hallassátok Migdólban, hangoztassátok Memphiszben és Daphnéban és mondjátok: sorakozz és állj készen, mert máris kard emészti környezetedet!
Miért sodortattak el a te legkiválóbb hőseid, hogy nem tudott megállani egy sem, mert Isten döntötte őket le!
Egyre több lett a leroskadó; egymásra hullott az ember és szólottak: jertek, menjünk haza a mi népünkhöz, a mi országunkba a sebző kard elől!
Kiáltozva hívják ott Fáraót, Egyiptom királyát, pusztító zűrzavar elmulasztja a kellő időt.
Életemre! – úgymond az a király, akinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura –, amily bizonyos, hogy a Tábor a hegyek között és a Kármel a tenger mellett van, oly bizonyos, hogy eljő!…
Ó, Egyiptom leánya, ottan lakozó! száműzöttségbe menők holmiját, fölszerelését készítsd elő magadnak, mert Memphis pusztasággá lesz, fölgyujtják és lakatlan marad.
Egyiptom szépséges fiatal üsző és a mészárlás már észak felől közeledik, bizton eljő.
Zsoldosai is az ő körében olyanok, mint a hízó borjak, bizony még ezek is hátat fordítottak, futva menekültek együttesen, meg sem állottak, mert balvégzetük napja eljött rájuk, a leszámolás időszaka.
Az ő hangja mint egy kígyó siklik, tömegek vonulnak föl, fejszékkel jönnek ellene, mint az erdőirtók.
Ki fogják irtani erdejét, úgymond az Örökkévaló, mert nincs se szeri, se száma, többen vannak, mint a sáskák és nem lehet őket megszámlálni.
Egyiptom lánya szégyent vallott, az északi nép kezébe jutott.
Így szól az Örökkévaló a Seregek Ura, Izráel Istene: Íme, én megbüntetem Ámont, aki Nó-ból való és Fáraót és Egyiptomot és isteneit és királyait; Fáraót is a benne bízókkal együtt.
És kiszolgáltatom azoknak a kezébe, akik életére törnek, Nebukadrecár, Babilónia királyának és szolgáinak kezébe. Azután (Egyiptom) újra lakottá válik, mint az előző időben, úgymond az Örökkévaló.
Te pedig ne félj, szolgám Jákób, ne remegj Izráel, mert én a messzeségből visszasegítelek téged és ivadékaidat fogságuk országából és hazatér Jákób, pihenni fog és biztonságban lesz és nem lesz, aki fölriassza.
Ne félj tehát szolgám Jákób, úgymond az Örökkévaló, mert veled vagyok Én; mert végpusztulást hozok azokra a nemzetekre, ahová téged kitaszítottalak, de nem viszlek végpusztulásba téged, csupán igaz ítélet szerint fenyítelek, de teljesen ki nem irtalak soha.
IV.
Besállách.
Bírák IV,4–V,31.
(A szefárd hitközségben,
valamint egyes askenáz hitközségekben az V. fejezettel kezdik ezt a
haftárát.)
Debóra prófétanő, Lapidóth felesége bíráskodott ebben az időben Izráel fölött.
Debóra pálmája alatt tanyázott Ráma és Béthél között, Efrájim hegyén. Oda mentek föl hozzá Izráel gyermekei ítélkezésre.
És elküldött Debóra és elhívatta Bárákot Abinoám fiát Kedes-Naftáliból és szólott hozzá: Nemde megparancsolta az Örökkévaló, Izráel Istene, tehát menj és vonulj föl Tábor hegyére, végy magad mellé tízezer férfit Naftáli és Zebúlon fiai közül,
és én elébed terelem Kisón völgyébe Sziszrát, Jábin hadvezérét, szekérhadát és hadseregét kezedbe szolgáltatom.
És felelt néki Bárák: Ha velem jössz, akkor megyek, ha nem jössz velem, akkor én sem megyek.
És szólott a prófétanő: Veled megyek, csakhogy így nem lesz dicsőséged azon az úton, amelyen haladsz, mert asszony kezébe fogja Isten kiszolgáltatni Sziszrát. És fölkelt Debóra és ment Bárákkal Kedesbe.
És Bárák összetoborozta Zebúlont és Naftálit Kedesbe és tízezer férfi vonult fel nyomában és vele ment Debóra is.
A kénita Héber pedig különvált a kénita törzstől, Mózes apósának, Hóbábnak fiaitól és fölütötte sátorát az Élónig terjedő területen Cáánanimban, Kedes közelében
És Sziszrának jelentették, hogy Bárák Abinóam fia fölvonult Tábor hegyére.
És összehívta Sziszra egész szekérhadát, kilencszáz hadiszekeret vasból és az egész népet, amely vele volt Háróseth-Hággojimból, Kisón folyójához.
És szólott Debóra Bárákhoz: Indulj, mert ez a nap, mikor Isten Sziszrát kezedbe adja, hiszen az Örökkévaló halad előtted. És leszállott Bárák Tábor hegyéről és tízezer embere a nyomában.
És az Örökkévaló megzavarta Sziszrát és az egész szekérhadat és az egész tábort Bárák előtt a kardnak élével és Sziszra leszállott díszszekeréről és gyalog futott meg.
És Bárák űzőbe vette és üldözte a szekérhadat és a tábort Hároset Hággojimig és elesett Sziszra egész tábora kard által; nem maradt meg egy sem.
És Sziszra gyalog futott a kénita Héber feleségének Jáélnek sátorához, mert békesség volt Jábin Hácór királya és a kénita Héber háza között.
És kijött Jáel Sziszra elébe és szólt hozzá: Térj be uram, térj be hozzám, ne félj! És betért hozzája a sátorba és az asszony betakarta szőnyegtakaróval.
És megszólalt Sziszra: Adj nékem egy kevés vizet inni, mert megszomjaztam és a nő kinyitotta a tejestömlőt és megitatta és újra betakarta.
És újra megszólalt Sziszra: Állj a sátor kapujába és ha jönne valaki és kérdezné van-e itt valaki, mondd neki: nincsen.
És Jáél, a Hébernek felesége vett egy sátorszöget és kezébe fogta a pörölyt és odament nesztelenül és halántékába verte a szöget, úgy hogy az behatolt a földbe, mert Sziszra mélyen aludt és elalélt és meghalt.
És íme, Bárák üldözőbe vette Sziszrát és kiment Jáél elébe és mondta néki: Jöjj és megmutatom neked a férfit, akit keressz. És íme, Sziszra ott feküdt holtan, leroskadva, a sátorszöggel halántékában.
És megalázta Isten aznap Jábint, Kanaán királyát Izráel gyermekei előtt,
és Izráel fiainak keze egyre jobban ránehezült Jábinra, Kanaán királyára, amíg teljesen meg nem semmisítették Jábint, Kanaán királyát.
És énekelt Debóra és Bárák Abinoám fia azon a napon, mondván:
Mivel fölszabadító hősök emelkedtek föl Izráelben, mivel önként ajánlotta föl magát a nép, áldjátok az Örökkévalót!
Halljátok meg, ó királyok, figyeljetek ide fejedelmek, én az Örökkévalónak, az Örökkévalónak énekelek én, dalt zengek az Örökkévalónak, Izráel Istenének.
Ó, Örökkévaló, midőn elindultál Széir felől, midőn vonultál Edom mezejéről, a föld rengett, az ég is cseppeket hullatot, a felhők is vizet ontottak.
A hegyek szétolvadtak az Örökkévaló előtt, még a Szinaj is, az Örökkévaló, Izráel Istene előtt.
Sámgárnak, Anath fiának idejében, Jáel napjaiban megszüntek a karavánutak és akik ösvényeken mentek, kusza utakon voltak kénytelenek járni.
Megszüntek a nyilt falvak Izráelben, teljesen megszüntek, amíg fel nem keltem én, Debóra, amíg fel nem keltem, mint anya Izráelben.
Új embereket választott Isten, akkor harc volt a kapuknál, pedig negyvenezer között Izráelben alig volt látható pajzs és dárda.
Szívem, Izráel, a törvénytevőidé, akik önként ajánlkoztak a népből, ezért áldjátok az Örökkévalót!
Akik fehér nőstény szamarakon nyargalnak, akik szőnyegeken ülve törvényt látnak és akik az úton járnak, mind emeljetek szót!
Az íjászok hangjaitól távol, az itatóvályuk között hirdessétek Istennek győzelmét, az Ő győzedelmét a földmíves falvakért. Akkor leszállott a várkapukba az Örökkévaló népe…
Ébredj, ébredj Debóra, ébredj, ébredj, mondj éneket, kelj fel Bárák és ejts foglyokat magadnak, Ábinoám fia.
Akkor aratott diadalt a maradék, a hatalmasok fölött a nép, az Örökkévaló győzött javamra a hősök fölött.
Efráim felől, akinek gyökere Amálékba nyúlik, nyomon követ téged Benjámin csapataid között, Máchir köréből leszállanak a törvényhozók és Zebúlonból, akik az írónak vesszejét vonják.
És Jisszákárbeli fejedelmeim Debórával voltak és amint Jisszákár, éppúgy Bárák is a völgybe ront az ő lábanyomán; ellenben Reubén vízerei között nagyok voltak a szívnek tanakodásai.
Hát te mért maradtál az aklok között, hogy hallgasd a nyájak tilinkóit? Reubén vízereinél bizony nagyok a szívnek tépelődései,
Gileád és Jordánon túl nyugalomban marad és Dán miért tanyáz hajókon? Ásér a tengerek fövénypartján hever és öbleinél pihen.
Zebúlon olyan nép, amely el van szánva a halálra és Naftáli kitűnik a harcmező magaslatain.
Királyok jöttek és hadat viseltek, ott ütköztek meg Kanaán királyai, Táánakban, a Meggidó vizei mellett, pénzt érő zsákmányt nem vittek el.
Az égből is harcoltak, a csillagok pályáikról harcoltak Sziszrával.
A Kisón patakja elragadta őket, az őskori patak, a Kisón patakja! – Ó lelkem, feszítsd meg erődet tovább.
Akkor dübörögtek a lovak patái, csataméneinek dobogó dobbanásaival.
Átkozzátok meg Méróz városát, így szól Isten angyala, átkozva átkozzátok meg lakosait, mert nem jöttek az Örökkévaló segítségére, az Örökkévaló segítségére a hősök között.
De legyen áldva az asszonyok között Jáél, a kénita Héber felesége, a sátorban élő asszonyok között legyen áldott.
(Sziszra) vizet kért és ő tejet adott néki, hatalmasok csészéjében tejszínt hoz,
keze azalatt a sátorszög után nyúlt és jobbkarja a munkások kalapácsa után és sujtotta Sziszrát, átütötte fejét és összezúzta, átfúrta halántékát.
Lábainál térdrerogyott, elesett, elterült, lábainál térdrerogyott, elesett; ahol térdreroskadt ott eldűlt élettelenül…
Az ablakon át kitekint és sóhajtozik Sziszra anyja, az ablakon át kitekint: Mért késedelmezik az ő díszfogata, bár már jönne! mért késik hadiszekereinek robogása?
Udvarhölgyei közül a legbölcsebbek felelnek neki, önmaga is ad választ szavaira önmagának:
Bizonyára találtak zsákmányt és osztoznak rajta, egy rabnőt, két rabnőt minden férfiúnak, díszes ruhák zsákmányát Sziszrának, hímzett díszruhák zsákmányát, színes két oldalon hímzett varrottas ruhákat a zsákmányul ejtett rabnők nyakára…
Így vesszenek el a te ellenségeid mind, ó Örökkévaló! De akik őt szeretik, legyenek olyanok, mint a nap, midőn fölkel fönséges hatalmában! És nyugalma volt az országnak negyven éven át.
V.
Jitró.
Jesája VI,1–VII,6. és IX,5–6.
Uzzijáhu király elhalálozása évében láttam az Örökkévalót, amint ült egy magas és fönséges trónon és ruhájának uszálya betöltötte a templomot.
Szeráfok állottak mögötte, hat-hat szárnya volt mindegyiknek, kettővel befödi arcát, kettővel eltakarja lábát és kettővel röpülhet,
és kiáltott egyik a másikhoz és szólott: Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura, az egész föld telve van fenségével.
És megrendültek a tetőgerendák oszlopai a kiáltó hangtól és a ház megtelt füsttel.
És én szóltam: Jaj nekem, mert végem van, mivelhogy tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom, mert a Királyt, az Örökkévalót a Seregek Urát látták szemeim.
És odaröpült hozzám egy a szeráfok közül és kezében zsarátnok volt, amelyet fogóvassal vett föl az oltárról,
és szájamhoz érintette és szólott: Íme megérintette ez ajkadat és eltávozik a te bűnöd és vétked engesztelést nyer.
És hallottam az Örökkévalót, amint szólt: Kit küldjek és ki fog menni nekünk? És szóltam: Ime itt vagyok, küldj engem!
És szólott: Menj és mondd meg a népnek: Hallani fogjátok, de nem fogjátok megérteni, látni fogjátok, de nem lesz bennetek tudássá.
Hájas ennek a népnek a szíve, a füle nehézhallású és a szeme homályos, mert különben látna szemével és hallana fülével és a szíve megértené és megtérne és meggyógyulna,
és szóltam én: Meddig lesz ez így, ó Uram? és Ő szólott: Ameddig a városok pusztán üresen nem tátonganak, lakó nélkül és a házak emberek nélkül és a föld sivataggá nem sorvad.
És az Örökkévaló eltávolítja az embert és nagy lesz az elhagyatottság az ország belsejében.
És ha még megmarad benne egy tizedrész és az is újra pusztulásra lesz, mégis mint a tölgyfa és a nyárfa, melynek megdőlte után is megmarad törzse, így az ő törzse is szentség magvának megmarad.
És történt Áháznak, Jótám fiának, Uzzijáhu unokájának, Júda királyának napjaiban, Recin, Aram királya és Pekáh, Remáljáhu fia, Izráel királya hadba vonult Jeruzsálem ellen, hogy ostromolja, de nem bírt harcolni ellene.
És Dávid házának hírül adták, mondván: Táborba szállt Aram Efráimmal együtt, erre rengeni kezdett a szíve és népének szíve, amint ingadoznak az erdő fái a szél előtt.
És szólott az Örökkévaló Jesájához: Menj ki Áház elé te és Seár-Jásúb, a te fiad, a felső vízgyüjtő medence levezető csatornájának széléhez, a ruhamosók mezejének ösvényére,
és szólj hozzá: Őrizkedjél és maradj nyugodtan és szíved ne gyöngüljön el a két füstölgő üszök végső maradványa miatt, a lángoló haragú Recin és Aram és Remáljáhu fia miatt.
Mivelhogy rosszat tervelt ellened Aram, Efráim és Remáljáhu fia, mondván:
Menjünk föl Júda ellen és ejtsük rémületbe és foglaljuk el magunknak és tegyük meg benne királynak Tabeal fiát!
Mivelhogy gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk és annak a vállán lesz az uralkodás és a neve lészen „csodálatos tanácsadó, hatalmas hős, hűséges atya, békefejedelem!”
És az uralom gyarapításának és a békének nem lesz határa Dávid király trónján és birodalma fölött, hogy meg legyen erősítve és szilárdítva joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. Az Örökkévalónak, a Seregek Urának buzgalma míveli ezt!
VI.
Mispátim.
Jeremiás XXXIV,8–22. és XXXIII,25–26.
Az ige, amely az Örökkévalótól Jirmejához jött, miután Cidkijáhu király megkötötte a szövetséget az egész néppel, amely Jeruzsálemben volt és meghirdette nekik a szabadságot:
hogy bocsássa el mindenki héber rabszolgáját és héber rabszolganőjét teljesen szabadokká, hogy ne végeztessen senki zsidó testvérével rabszolgamunkát.
És engedelmeskedtek mind a fejedelmek és az egész nép, akik szövetségre léptek, hogy szabadon bocsátja kiki rabszolgáját és rabnőjét és nem fogja őket többé rabszolgamunkára; ők engedelmeskedtek és szabadon is bocsátották azokat.
De azután megváltoztatták gondolatukat és visszavették a rabszolgákat és a rabszolganőket, akiket már szabadon bocsátottak és erőhatalommal ismét szolgákká és rabnőkké tették őket.
Erre volt az Örökkévaló igéje Jirmejához az Örökkévaló színe elől következőképpen:
Így szól az Örökkévaló Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal, midőn kihoztam őket Egyiptom országából, a szolgaság házából, mondván:
Hét év elteltével bocsássátok el kiki az ő héber testvérét, aki eladatott néked és hat évig szolgáljon téged; azután bocsásd szabadon a te hatalmadból; – de atyáitok nem hallgattak reám és nem hajtották erre fülüket.
Ti azonban megértetek most Engem és azt cselekedtétek, ami helyes az Én szememben, szabadságot hirdetvén kiki az ő felebarátjának és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amelyre nevem ruháztatott.
Ámde ti újra visszaléptetek ettől és megszentségtelenítettétek az Én nevemet és visszavette kiki az ő szolgáját és szolganőjét, akiket előbb szabadon bocsátottatok magukra és újra hatalmatokba kerítettétek őket, hogy szolgáitok és rabszolganőitek legyenek újra.
Ezért így szól az Örökkévaló: Ti nem hallgattatok Énreám, hogy szabadságot hirdessetek kiki testvérének és felebarátjának: Azért – úgymond az Úr – Én szabadságot hirdetek reátok a kardnak, a dögvésznek és az éhinségnek és iszonyodás tárgyává teszlek benneteket a föld minden birodalmai előtt.
És kiszolgáltatom az embereket, akik megszegték szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség rendelkezéseit, amelyet megkötöttek előttem, kettévágva az áldozati borjút és keresztülvonulva két darabja között;
Júda fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari tiszteket és a papokat és a föld népét, mindazokat, akik átvonultak az áldozati borjú darabjai között,
átadom őket ellenségeik kezébe, azoknak hatalmába, akik életükre törnek és hullájuk eleségül lesz az ég madarának és a mező vadjának.
Cidkijáhut pedig, Júda királyát és fejedelmeit kiszolgáltatom ellenségeik kezébe és azok kezébe, akik életükre törnek, Babilónia királya hadseregének kezébe, amelynek hadtestei már elvonultak tőletek.
Íme, Én elrendelem – úgymond az Örökkévaló – és visszaterelem őket e város ellen és ostromolják és elfoglalják és tűzben elhamvasztják; és Júda többi városait is lakatlan pusztasággá teszem.
Így szól az Örökkévaló: Ha nem állhat fönn az Én szövetségem nappal és éjjel, akkor az égnek és földnek törvényeit sem rendeltem volna el.
Akkor Jákób ivadékát és Dávid szolgámat is megvetem és nem veszek közülük uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákób magzata fölé, akkor sem, ha visszahozom számkivetett foglyaikat és könyörülök rajtuk.
VII.
Terúma.
I. Kir. V,26–VI,13.
És az Örökkévaló bölcsességet adott Salamonnak, amint igérte neki és béke volt Hirám és Salamon között és szövetséget kötöttek egymással,
és Salamon király robotmunkásokat sorozott egész Izráelből és a munkára kötelezettek száma volt: harmincezer férfi.
Ezeket elküldte Libánonba, tízezer dolgozott egy-egy hónapig fölváltva, egy hónapig voltak Libánonban, két hónapig pedig otthonukban és Adónirám volt a robotmunkások főparancsnoka.
És volt Salamonnak még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője,
Salamon őrségeinek parancsnokain kívül, akik a munkára ügyeltek, számszerint háromezren és háromszázan voltak azok, akik parancsoltak a munkavégző népnek.
És a király parancsára óriási köveket fejtettek, értékes köveket, hogy lerakhassák a ház alapjait faragott kövekből.
És metszettek Salamon építőmesterei és Hirám építőmesterei és a Bybloszbeliek és előkészítették a fákat és köveket a ház építésére.
És történt az izraeliták egyiptomi kivonulásának négyszáznyolcvanadik esztendejében, Salamon király Izráel fölötti uralkodásának negyedik évében, Ziv havában, vagyis a második hónapban, hogy fölépítette a házat az Örökkévalónak.
És a ház, amelyet Salamon király épített az Örökkévalónak, hatvan könyök hosszú, húsz könyök széles és harminc könyök magas volt,
és az előcsarnok a ház szentélycsarnokának homlokzatánál húsz könyök hosszú volt megfelelően a ház szélességének és a szélessége tíz könyök volt a ház előrészén,
és készített a ház számára teljesen zárt és mégis átlátszó ablakokat,
és épített a ház fala mentén emeletsorokat a ház falai körül, a szentélycsarnok és a hátsó csarnok körül és oldaltermeket készített köröskörül.
Az alsó emelet öt könyök szélességű volt, a középső hat könyök és a harmadik hét könyök szélességű, mert keskenyedést adott az épületnek kívülről köröskörül, hogy ne kelljen az emeletek tartógerendáival megterhelni a háznak főfalait.
És a ház, amint fölépült, egész kövekből épült, úgy amint kifejtették; kalapács, szekerce, vasszerszám hangját nem lehetett hallani a házban, mikor épült.
Az alsó emelet középső termének ajtaja a ház jobboldalán volt és csigalépcsőn mentek föl a középsőbe, a középsőből a harmadikra.
Így építette föl a házat és befejezte a beborította a ház belsejét táblákkal és lemezekkel cédrusfából,
és úgy építette az emeletet az egész ház mentén, hogy mindegyiknek öt könyök volt a magassága és befoglalta a házat cédrusfával.
És az Örökkévaló szava volt Salamonhoz mondván:
Íme ez a ház, amelyet te építesz; ha járni fogsz az Én törvényeimben és rendeleteimet teljesíted és megtartod összes parancsolataimat és követed őket: akkor beteljesítem rajtad szavaimat, amelyeket atyádhoz, Dávidhoz intéztem,
és lakozni fogok Izráel gyermekei között és nem hagyom el népemet, Izráelt soha!
Salamon templomának alaprajza.
B
és J = A Bóáz és Jákin oszlopok. – P
= Az előcsarnok. – H = A héchál, a
szentélycsarnok. – D = A debir, a hátsó csarnok
(a szentekszentje). – T = A színkenyerek asztala. –
S = Csigalépcső a felső oldaltermekhez. – E =
Bejárat az oldaltermekhez. – 1. 2. 3. stb. = Az ezekiéli
templom oldaltermei.
(A „Dictionary of the Bible IV.
kötete alapján.)
VIII.
Tecávve.
Ezekiél XLIII,10–27.
Te pedig, emberfia, hirdess Izráel nemzetségének igét a Házról, hogy piruljanak bűneik miatt és mérjék ki a tervét.
És ha már pirulni fognak mindazért, amit elkövettek, akkor ismertesd meg velük a ház alakját, szerkezetét, kijáratait és bejáratait, minden formáját és minden törvényét, minden alakját és intézkedését és foglald írásba is szemeik előtt, hogy meg tudják őrizni alakját és összes törvényeit és azok szerint tudjanak eljárni.
Íme ez a háznak törvénye: A hegy tetején egész határa köröskörül megszentelt hely, a legszentebb legyen, íme ez a háznak törvénye.
Az oltár méretei könyökben a következők: egy könyök és egy könyök meg egy tenyérnyi, a belső terület egy könyök és a szélesség ismét egy könyök, azonfelül a szegély a szélén köröskörül egy arasznyi, ily méretű legyen az oltár alapja.
A föld színén lévő belső területtől az alsó alapzatig két könyök magasság legyen, egy könyök szélességgel. Ettől a kisebbb alapzattól a nagy alapzatig négy könyök, ismét egy könyöknyi szélességgel;
és fölötte a tulajdonképpeni égőoltár ismét négy könyök magas és annak tetején fölül négy sarokdíszítmény.
Az égőoltár tűzhelye tizenkét arasz hosszú és tizenkét arasz széles, négyzetalakú, négyoldalú legyen,
és az alatta lévő alsó építmény felülete tizennégy arasz hosszú, tizennégy arasz széles a négy oldal mértéke szerint és a pereme félkönyök, üres terület körülötte egy könyök és a lépcsőzete a keleti oldalon legyen.
És szólt hozzám az ige: Emberfia, így szól az Örökkévaló Isten: Ezek az oltár szabályai, amidőn elkészül, hogy rajta égőáldozatot mutassanak be és vért hintsenek reá.
És a papoknak, a levitáknak, akik Cádók nemzetségéből valók, akik közel állanak hozzám – úgymond az Örökkévaló Isten – adj át, hogy engem szolgáljanak, egy fiatal tulkot, bűnengesztelő áldozatul.
És végy annak a véréből és tégy belőle az oltár négy sarkára és az alsó építmény négy szögletére és a szegélyzetre köröskörül: így tisztítsd meg és hozz reá engesztelést.
Azután vedd a bűnáldozati tulkot és égessétek el a háznak e célra rendelt külön helyén a szentélyen kívül.
És a második napon mutass be kecskebakot, hibátlant, bűnáldozatul és újra avassák fel az oltárt, amint avatták a tulokáldozattal.
Midőn befejezted ezt a tisztítási szertartást, mutass be áldozatul egy hibátlan fiatal tulkot és egy hibátlan kost a nyájból.
Mutassák be ezeket Isten színe előtt és hintsék meg a papok sóval és helyezzék az oltárra, az Örökkévalónak égőáldozatul.
Hét naon át végezd ezt, egy bűnáldozati bakot naponta; egy fiatal tulkot és a nyájból egy kost, mind hibátlant áldozzanak.
Hét napon át hozzanak engesztelést az oltárra és tisztítsák meg és avassák föl.
Miután befejezték ezeket a napokat, a nyolcadik napon és azontúl végezzék el a papok az oltáron a ti égőáldozataitok és békeáldozataitok bemutatását és Én kegyembe fogadlak benneteket – úgymond az Örökkévaló Isten!
IX. Ki
thissza.
I. Kir. XVIII,1–39.
És Hosszú idő elteltével jött az Örökkévaló szava Élijáhuhoz a harmadik aszályos esztendőben, mondván: Menj és mutatkozz Áhábnál és Én esőt adok a föld színére.
És elment Élijáhu, hogy mutatkozzék Áháb előtt; és igen erős éhinség volt Sómrónban.
Áháb közben hivatta Óbadjáhut, a háznagyot. Óbádjáhu nagyon istenfélő volt.
Mert így történt, hogy midőn Izebel kipusztította az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhu vett száz prófétát és elrejtette őket, ötven férfit egy-egy barlangban és ellátta őket kenyérrel és vízzel.
És szólt Áháb Óbadjáhuhoz: Járd be az országot, menj mind a forrásvizekhez és a patakokhoz, talán találunk valami füvet és életben tudjuk tartani a lovat és az öszvért és nem kell kiirtani a jószág egy részét.
És fölosztották maguk között az országot, hogy bejárják. Áháb ment az egyik úton egyedül és Óbadjáhu ment a másik úton egyedül.
Midőn Óbadjáhu úton volt, íme Élijáhu jött elébe és amint fölismerte, leborult előtte arcára és szólott: Te vagy az, uram, Élijáhu?
És felelt néki: Én! menj, szólj uradnak: Íme, itt van Élijáhu.
Amaz pedig szólott: Mit vétettem, hogy te kiszolgáltatod szolgádat Áháb kezébe, hogy megölessen?
A te Örökkévaló Istened életére mondom, nincs nemzet és birodalom, ahová ne küldött volna az én uram, hogy téged keresselek és mindenütt mondták: Nincs itt és esküt vett attól a birodalomtól és nemzettől, hogy csakugyan nem találnak téged.
És te most azt mondod nekem: menj, szólj a te gazdádnak! Íme itt van Élijáhu.
És lészen, hogy mihelyt én elmegyek tőled, Isten szelleme el fog ragadni téged olyan helyre, amelyről én nem tudok; és én Áháb elé megyek néki jelentést tenni és ő nem talál meg téged, azután engem kivégeztet, holott a te szolgád féli az Istent gyermekkora óta.
Talán tudtára adták uramnak, hogy mit cselekedtem, mikor Izebel megölette az Örökkévaló prófétáit, hogy én elrejtettem az Örökkévaló prófétái közül százat, ötven-ötven férfit egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel.
És most te azt mondod nékem: Menj, szólj az uradnak: Íme, itt van Élijáhu és ő aztán megölet engem!
És felelt Élijáhu: Él az Örökkévaló, a Seregek Ura, akinek színe előtt állottam, én még a mai napon megjelenek Áháb előtt.
És elment Óbadjáhu Áháb elébe és jelentette néki és elindult Áháb Élijáhu felé,
és midőn megpillantotta Áháb Élijáhut, szólott Áháb: Te vagy-e az, Izráel megrontója?
És amaz felelt: Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és atyád háza, midőn elhagytátok az Örökkévaló parancsait és jártatok a Báál-szobrok után.
Most tehát küldj és gyüjtsd össze elém egész Izráelt Kármel hegyére és a Báál prófétáit is, négyszázötvenet és az Aséra prófétáit, négyszázat, Izebel asztalának vendégeit.
És szerte küldött Áháb Izráel összes fiai közé és összegyüjtötte a prófétákat Kármel hegyére,
és Élijáhu az egész nép elé lépett és szólott: Meddig fogtok még billegni két ágon? Ha az Örökkévaló az Isten, járjatok utána és ha Báál, akkor kövessétek őt! És nem felelt a nép semmit szavaira.
És újra szólott Élijáhu a néphez: Én egyedül maradtam prófétája az Örökkévalónak, a Báál prófétái pedig négyszázötvenen vannak.
Adjanak nekünk két tulkot, az egyiket válasszák ők maguknak, darabolják fel, helyezzék a tüzelőfákra, de tüzet ne tegyenek alája és én is elkészítem a másik tulkot, elhelyezem a tüzelőfára, de tüzet nem teszek alája.
Azután hívjátok Istenetek nevét és én hívom az Örökkévaló nevét, és amelyik felel a tűzben, az az igaz Isten. És felelt a nép és mondta: Nagyon helyes a dolog.
És szólott Élijáhu a bálvány prófétáinak: Válasszátok ki magatoknak az egyik tulkot és végezzétek elsőnek a munkát, mivel ti vagytok többségben. Kiáltsátok istenetek nevét, de tüzet ne rakjatok.
És vették ők a tulkot, amelyet átadott nekik és elkészítették és kiáltották Báál nevét reggeltől délig mondván: Oh Báál, halgass meg minket! De se hang, se válasz; erre táncot lejtettek az oltár körül, amelyet készítettek.
És történt délidőn és gúnyolni kezdte őket Élijáhu és szólt: Kiáltsatok hangosan, hiszen isten ő, talán beszélnivalója van, talán gátolva van, talán úton van, talán alszik, hadd ébredjen föl.
Erre igen hangosan kiáltozni kezdtek és szokásaik szerint szabdalni kezdték testüket kardokkal és dárdákkal, amíg vér nem omlott rajtuk.
És amikor elmult dél is, prófétáltak az estáldozat idejéig és se hang, se nesz, se válasz!
Erre szólt Élijáhu az egész néphez: Lépjetek hozzám és odalépett mellé az egész nép. És ő helyreállította az Örökkévaló lerombolt oltárát.
És vett Élijáhu tizenkét követ Jákób fiai törzseinek száma szerint, akihez Isten szava szólt, mondván: Izráel legyen a te neved.
És fölépítette a kövekkel az oltárt az Örökkévaló Isten nevében és árkot készített az oltár körül, két mérő vetőmag számára valót.
Azután elrendezte a fákat, földarabolt a tulkot és a fák fölé helyezte,
és szólott: Töltsetek meg négy korsót vízzel és öntsétek az áldozatra és a fára és szólt: Ismételjétek meg és megismételték s újra szólt: Öntsétek le harmadízben is! és úgy cselekedtek harmadszor is.
És körülfutott a víz az oltáron és az árkot is megtöltötte.
És történt az estáldozat bemutatásának idején, odalépett Élijáhu próféta és szólt: Ó Örökkévaló! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene, a mai napon legyen nyilván tudomásra, hogy Te vagy Isten Izráelben és én vagyok a Te szolgád és hogy a Te szavadra cselekedtem mindezeket!
Hallgass meg Örökkévaló, hallgass meg, hadd tudja meg ez a nép, hogy Te vagy az Örökkévaló Isten és Te hagytad szívüket elfordulni Tőled.
Erre Isten tüze leomlott a magasból és megemésztette az égőáldozatot és a fát, még a köveket és a port is, és a vizet, amely az árokban volt, fölszívta.
És midőn látta ezt az egész nép, arcára borult és így szóltak: Az Örökkévaló az Isten, az Örökkévaló az Isten!
X. A)
Vájjákhél.
(Askenáz ritus szerint.)
XI. B) Pekúdé.
(Szefárd
ritus szerint.)
I. Kir. VII,40–50.
És elkészítette Hirám az üstöket, a lapátokat, a medencéket és befejezte Hiram az egész munkát, amelyet végzett Salamon király megbízásából Isten házában.
A két oszlopot és az oszlopfők koronáit az oszlopok tetejére kettőt, két hálós díszítményt az oszlopfők koronáinak beborítására az oszlopok tetején.
És a négyszáz gránátalmát a két díszítmény számára, két sor gránátalmát egy-egy díszítményre, az oszlopok csúcsán lévő két korona beborítására.
És a tíz állványt a hozzávaló tíz mosdótállal, melyek az állványokon voltak.
És egy víztartó réztengert, tizenkét réztulokkal a medence alatt.
És az edényeket, a lapátokat, a kisebb medencéket és mindazokat a felszereléseket, melyeket Hirám elkészített Salamon király számára Isten házában csiszolt rézből.
A Jordán síkságában öntette meg ezeket a király, a föld agyagrétegében Szukkoth és Cartan között.
És úgy hagyta Salamon az edényeket, szertelen nagy sokaságuk miatt, anélkül, hogy megmérték volna a réznek súlyát.
És elkészítette Salamon az összes fölszereléseket az Örökkévaló háza számára, az aranyoltárt és az asztalt, amelyen az Isten színe előtt levő kenyér volt, aranyból.
És a lámpákat, ötöt jobbról és ötöt balfelől a csarnok előtt, színaranyból a virágdíszeket, a mécseseket és a fogókat szintén aranyból.
A csészéket, a hamvvevőket, a medencéket, a merítőkanalakat és a serpenyőket színaranyból; a sarkokat a belsőház, a szentekszentjének ajtói számára, a háznak – a templomnak – ajtói számára aranyból.
X. B)
Vájjákhél.
(Szefárd ritus szerint.)
I. Kir. VII,13–26.
És küldött Salamon király és elhozatta Hirámot Tyrusból.
Ez egy özvegyasszony fia volt Naftáli törzséből és apja tyrusi ember, rézműves és telve volt minden bölcsességgel, szakértelemmel és tudománnyal, alkotni mindenféle művet rézben. És eljött Salamon királyhoz és elvégezte annak minden munkáját,
és alkotta a két oszlopot rézből, tizennyolc könyök az egyik oszlop magassága és tizenkét könyök hosszú szalag fogta körül a másik oszlopot,
és két oszlopkoronát készített, elhelyezendőt az oszlopok tetejére, rézből öntve: öt könyök egyik korona magassága és öt könyök a másik korona magassága.
Hálóművű recézetet láncszerű rojtokkal készített a koronákra, melyek az oszlopok tetején voltak, mégpedig hetet az egyik koronára és hetet a másik koronára,
és fölszerelte az oszlopokat, két sor díszítést adva az egyik recézetre, hogy takarják a koronákat, amelyek a gránátalmaszerű oszlopfők fölött voltak és hasonlóképp járt el a másik koronával.
A koronák pedig, amelyek az oszlopok tetején voltak, liliomalakúak voltak, négy rőf átmérőjűek voltak a belső térben.
Azonkívül koszorúk díszítésül a két oszlopon is fölül, a domborodással szemben, amely átellenben volt a recézettel és kétszáz gránátalma díszítés kettős sorban körül és hasonlókép a másik csúcskoronán.
És fölállította az oszlopokat a szentély csarnoka számára és midőn a jobboldalit fölállította, elnevezte azt Jákinnak és fölállította a másik oszlopot és elnevezte azt Bóáznak.
És az oszlopok tetején volt a liliomalakú mű; ezzel befejeződött az oszlopok munkája.
Azután elkészítette a vízmedencét, rézből öntve, tíz könyök egyik szélétől a másikig, köralakúra, öt könyök magas és harminc könyöknyi fonal fogta körül,
és növénydíszítmények voltak a szegélyek alatt, körülvették azt tíz könyöknyire, bekerítették a víztartó medencét két sorban és a díszítmények egyöntésűek voltak az egésszel.
És az egész tizenkét rézből öntött szarvasmarhán állott, három fordult észak felé, három fordult nyugat felé, három dél felé, három pedig kelet felé; fölöttük nyugodott a víztartó medence és a hátsó részük befelé irányult.
A medence vastagsága tenyérnyi volt és a széle olyan volt, mint liliomvirág formára készült serleg széle, kétezer bát tartalommal.
XI. A)
Pekúdé.
(Askenáz ritus szerint.)
I. Kir. VII,51–VIII,21.
És befejeződött az egész munka, amelyet Salamon király végeztetett az Örökkévaló háza részére és elvitte Salamon atyjának, Dávidnak szent tárgyait, az ezüstöt és az aranyat és az edényeket, és elhelyezte az Örökkévaló házának kincstárában.
Akkor egybegyüjtötte Salamon Izráel véneit és mind a törzsek fejeit, az atyai házak fejedelmeit Izráel gyermekei köréből magához Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Örökkévaló frigyszekrényét Dávid várából, azaz Cijónból.
És összegyülekeztek Salamon király elébe Izráel összes férfiai Étánim havában, az ünnepen vagyis a hetedik hónapban.
És eljöttek Izráel vénei mind és a papok fölemelték a frigyszekrényt.
És fölvitték a papok és leviták az Örökkévaló frigyszekrényét és a találkozás sátorát és mind a szent edényeket, melyek a sátorban voltak.
És Salamon király és Izráel egész gyülekezete, akik összesereglettek körülötte, a frigyszekrény előtt áldoztak juhot és szarvasmarhát megszámlálhatatlan mennyiségben.
És bevitték a papok az Örökkévaló frigyszekrényét helyére, a ház belső csarnokába, a szentekszentjébe, a Kerubok szárnyai alá.
Mert a Kerubok kiterjesztették szárnyaikat a frigyszekrény helye fölé, úgyhogy a Kerubok befödték a frigyszekrényt és rúdjait fölülről.
És a rudak előrenyúltak és végeik láthatók voltak a szentélyből a belső csarnok színén, de kívül nem látszottak és úgy is maradtak mind a mai napig.
Nem volt a frigyszekrényben semmi egyéb, csak a két kőtábla, amelyet Mózes ott elhelyezett Hóreb hegyén, mikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel fiaival Egyiptomból való kivonulásuk idején.
És történt, hogy midőn a papok kiléptek a szentélyből, megtöltötte a borulat az Örökkévaló házát,
és nem tudtak a papok megállani, hogy szolgálatot végezzenek a borulat miatt, mert az Örökkévaló dicsősége megtöltötte az Örökkévalónak házát.
Akkor szólott Salamon: Az Örökkévaló mondta, hogy felhőborulatban fog lakozni.
Íme, én építettem örök lakóhelyet számodra, erős hajlékot, hogy ott honolj mindörökké.
Erre a király megfordult arccal a nép felé és megáldotta Izráel egész gyülekezetét és Izráel egész gyülekezete állt.
És szólott a király: Legyen áldva az Örökkévaló, Izráel Istene, aki szavával hirdette atyámnak, Dávidnak és karjával beteljesítette, mondván:
Amióta kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam ki Izráel törzsei közül egy várost sem, hogy nevem tiszteletére ott építsenek házat, de kiválasztottam Dávidot, hogy uralkodjék népem, Izráel fölött…
Azonban atyám, Dávid szívében volt, hogy házat építsen az Örökkévaló, Izráel Istene nevének tiszteletére.
Azért szólt az Örökkévaló atyámhoz, Dávidhoz: Mivelhogy a te szívedben volt, hogy házat építs az Én nevem tiszteletére; jót műveltél, hogy ez volt a szívedben.
Azonban ne te építsed a házat, hanem fiad, aki tőled származik, az építse a házat nevem tiszteletére.
És az Örökkévaló megvalósította szavát, amelyet mondott és fölkeltem és atyám, Dávid helyett és elfoglaltam Izráel trónját, amint Isten meghirdette és fölépítettem ezt a házat az Örökkévaló Izráel Istene nevének tiszteletére.
És készítettem ott helyet a frigyszekrénynek, amelyben az Örökkévalónak szövetsége van, amelyet őseinkkel kötött, amikor kivezérelte őket Egyiptomból.
XII.
Machar-Chódes.
I. Sám. XX,18–42.
Szólott Jónathán Dávidhoz: Holnap újhold van és hiányozni fogsz, mert üres lesz a helyed.
Azért harmadnap jöjj le iziben és menj el arra a helyre, ahol rejtőzködtél az emlékezetes esemény napján és maradj ott Ezel köve mellett.
És én oldalvást három nyilat fogok kilőni egy célpontra irányítva magam előtt
és íme el fogom küldeni legényemet mondván: Menj, keresd meg a nyilakat. Ha közben szólani fogok a legényhez: íme, a nyilak innen vannak felőled, akkor vedd föl és jöjj hozzám, mert ez azt jelenti, hogy béke vár reád és nincs semmi veszély, amint él az Isten:
Ha azonban így szólok az ifjúhoz: Íme a nyilak messze túl vannak tőled, akkor menj, mert az Isten elküld téged!
És ami azt illeti, amit megbeszéltünk egymással, én és te, íme az Örökkévaló a tanú köztem és közted mindörökké!
És elrejtőzött Dávid a mezőn és eljött az újhold és leült a király a lakomához, hogy egyék.
Leült a király szokott ülőhelyére, mint minden más alkalommal, a falnál levő ülőhelyre, Jónathán pedig felállott, Abnér pedig leült Saul oldala mellett és üresen maradt Dávid helye.
De nem szólt Saul semmit azon a napon, mert azt gondolta, valószínűleg véletlen eset, talán nem tiszta, bizonyára nem tiszta!
És történt, hogy az újhold másodnapján ismét feltűnt, hogy Dávid helye üres és szólott Saul fiához, Jónathánhoz: Miért nem jött el Jisáj fia, sem tegnap, sem ma a lakomához?
És felelt Jónathán Saulnak: Dávid tőlem kért engedelmet betlehemi útra.
És szólott hozzám: Bocsáss el engem, mert családi áldozásunk van a városban és ő maga, testvérem parancsolta meg nekem, tehát ha kegyet találtam szemedben, hadd induljak el oda, hogy láthassam testvéreimet. Ezért nem jött el Dávid a király asztalához.
És föllobbant Saul haragja Jónathán ellen és szólott hozzá: Te lázadó asszonynak elfajult fia, jól tudtam én, hogy a te választásod Jisáj fiára esett szégyenedre és szülőanyád szégyenére,
mert ameddig Jisáj fia él ezen a földön, nem szilárdulsz meg sem te, sem a te uralmad, most tehát küldj érte és hozasd őt elém, mert halálnak fia ő.
És felelt Jónathán atyjának, Saulnak és szólt hozzá: Miért haljon meg, mit cselekedett?
És megragadta Saul a dárdát ellene, hogy lesújtsa; erről megtudta Jónathán, hogy elvégeztetett atyja előtt, hogy megöli Dávidot.
És fölkelt Jónathán az asztaltól felindult haraggal és nem evett az újhold másodnapján semmit, mert búsult Dávid miatt, mivel megszégyenítette őt atyja.
És történt reggel, hogy kiment Jónathán a mezőre a találkozóra Dáviddal és egy kicsiny fiú volt vele.
És szólt a kísérőjéhez, fuss, találd meg a nyilakat, amelyeket én kilövök. A fiú futott, ő pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlröpüljön rajta.
A fiú már elérkezett a nyíl helyére, amelyet Jónathán kilőtt, midőn Jónathán utána kiáltott és szólt: Hiszen a nyílvessző túl van rajtad.
És újra kiáltott Jónathán a fiú után: gyorsan, siess, meg ne állj! – És fölszedte a fiú a nyilakat és visszatért urához.
A fiú nem vett észre semmit, de Jónathán és Dávid tisztában voltak a dologgal.
És odaadta Jónathán fegyvereit a fiúnak, aki kíségője volt és szólott hozzá: Menj, vidd a városba!
A fiú elment, Dávid pedig fölkelt a déli határ felől, leborult arccal a földre, meghajolt háromszor; és megcsókolták egymást és siratta egyik a másikat, míg Dávid túltett rajta.
Erre szólt Jónathán Dávidhoz: Menj békességgel! amint megesküdtünk mi ketten egymásnak az Örökkévaló nevére, mondván: Legyen az Örökkévaló tanú köztem és közted, ivadékom és ivadékod között, ez örökre szól.
XIII.
Rós-Chódes szombatja.
Jesája LXVI.
Így szól az Örökkévaló: Az égbolt az én trónom és a föld az én lábaim zsámolya; miféle házat építhetnétek nekem és milyen lenne az én nyugalmam helye?
Hisz mindezeket kezem alkotta és így jöttek létre mindezek, úgymond az Örökkévaló. És nem tekintek másra, csak a szegényre, a megtört lelkűre és aki buzgó az én igémre.
Az, aki ökröt vág áldozatul olyan, mint aki embert öl, az aki bárányt áldoz olyan, mint aki ebnek szegi nyakát; aki lisztáldozatot hoz olyan, mint aki sertésvért áldoz, aki tömjént illatoztat olyan, mint aki bálványt imád; ezek maguk választották útjukat és undokságaikat kedveli lelkük.
Azért Én is választom az ő megcsúfolásukat és amitől félnek, azt hozom rájuk, mert amikor kiáltottam, senkisem felelt; amikor szólottam, senkisem hallgatta meg, hanem azt cselekedték, ami rossz az Én szememben és azt választották, amiben nem telik kedvem.
Halljátok az Örökkévaló szavát ti, akik felbuzdultok az Ő igéjén; Így szóltak testvéreitek, akik a ti ellenségeitek, akik kiközösítenek benneteket: Az én nevem miatt legyen meg Istennek dicsősége! hogy mi lássuk a ti örömötöket; azok pedig valljanak szégyent.
Riadalom hangja a város felől; hang a szentély felől; az Örökkévalónak hangja, aki megfizet ellenségeinek.
Íme Cijón anélkül, hogy vajúdott volna, megszülte gyermekeit; mielőtt fájdalom érintette volna, már fiút hozott a világra.
Ki hallott ilyesmit? Ki látott ilyet? Vajjon megszülethetik-e egy ország egy nap alatt? Vajjon létrejöhet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert íme, alig vajúdott, máris megszülte Cijón az ő fiait.
Így szól az Örökkévaló: Midőn az idő méhét megnyitom, vajjon nem fogom-e világrahozni szülöttét; Én, aki a születést elősegítem, vajjon el fogom-e zárni a megszületést? Így szól a te Istened.
Örvendezzetek Jeruzsálemmel és vigadjatok vele mind, akik szeretitek, ujjongjatok vele nagy ujjongással mind, akik eddig gyászoltátok,
hogy ti is fölüdüljetek az ő vigasztálásának tején, hogy ti is részesüljetek benne és ti is gyönyörködjetek dicsőségének gazdagságán.
Mert így szól az Örökkévaló: Mint egy folyamot, úgy terelem feléd a békét és mint egy áradó patakot a népek tiszteletét és azt szívjátok, mint karon hordozott, térden dédelgetett gyermek.
Mint férfit, akit anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én benneteket és Jeruzsálemben lesz vigasztalástok.
Látni fogjátok majd és örül a szívetek és csontjaitok virulnak, mint a fakadó növény, és megismerik Isten kezét szolgáin és haragját ellenségein.
Mert íme az Örökkévaló tűzben közelít és mint a fergeteg olyanok hadiszekerei, hogy végrehajtsa forró indulattal az Ő haragját és az Ő felháborodását lángoló tűzzel.
Mert tűzzel tart az Örökkévaló ítéletet és kardjával minden halandó fölött, és számosan lesznek az Örökkévaló elejtettjei.
Azok, akik kertekben bálványszertartással szentelgetik és tisztogatják magukat a középen álló alak körül, akik eszik a sertést, az undorító hüllőt és az egér húsát, együtt fognak elpusztulni, úgymond az Örökkévaló.
Mert Én ismerem gondolataikat és cselekedeteiket; eljön az idő, hogy összegyüjtöm mind a nemzeteket és nyelveket és eljönnek és látják az Én dicsőségemet.
És csodajelet adok reájuk és küldök közülük menekülőket a nemzetek közé, Tarsisba, Pulba, Lydiába, az íjfeszítőkhöz, Tuvalba és Görögországba a távoli szigetekre, ahol még nem hallották híremet és nem látták dicsőségemet és hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.
És elhozzák a ti testvéreiteket mind az összes nemzetek közül ajándékképpen az Örökkévalónak, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – úgymond az Örökkévaló –, amint viszik Izráel gyermekei a lisztáldozatot tiszta edényben Istennek házába.
És azok közül is ki fogok válogatni papokat és levitákat, úgymond az Örökkévaló.
Mert amiképpen az új ég és az új föld, amelyet alkotok, megállnak előttem – úgymond az Örökkévaló – úgy lesz maradandó a ti ivadékotok és nevetek.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, minden szombatról szombatra, odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
És ők elvonulnak és látni fogják a tőlem elpártolt emberek tetemeit, mert a féreg, amely azokat emészti, nem pusztul el és a tűz, amely azokat égeti, nem alszik ki és borzadály tárgyai lesznek minden halandó előtt.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, szombatról szombatra odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
XIV.
Sekálim.
II. Kir. XI,17–XII,17.
És megkötötte Jójáda a szövetséget az Örökkévaló és a király meg a nép között, hogy a nép Isten népe legyen; és a király meg a nép között.
És behatol az országnak egész népe a bálvány házába és lerombolták oltárait és szobrait jól összetörték és Mátánt, a Báál papját megölték az oltárok előtt. És a főpap szolgálattevő csoportokat rendelt Isten házának különböző részeibe.
És vette a századparancsnokokat, a testőrséget és a futárokat és az ország népét és lehozták a királyt Isten házából, a futárok kapuján át a király palotájába vitték és elfoglalta a régi királyok trónját.
És örvendett az ország egész népe és a város megnyugodott és Átálját megölték karddal a király házában.
Hét éves volt Jóás, mikor uralomra lépett,
Jéhu, Izráel királyának hetedik évében lett Jóás király Júda fölött és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyja neve Cibja volt Beérsébából.
És Jóás azt cselekedte, ami helyes volt Isten szemében, egész életén át, amint tanította őt Jójáda, a főpap.
Csak az áldozati magaslatok nem szűntek meg, a nép még mindíg áldozott és tömjént égetett a magaslatokon.
És szólt Jóás a papokhoz: Mind a szentcélú ezüstöt, amit hoznak Isten házába, amit a népszámlálásnál adnak, amit saját becslése szerint kiki lelke váltságára hoz, mind az ezüstöt, amit bárki szíve sugallatára visz Isten házába,
vegyék át a papok, mindenki az ő ismerősétől és a papok gondoskodjanak Isten házának tatarozásáról mindenben, ahol tatarozni való mutatkozik.
De történt, hogy Jóás király huszonharmadik évében a papok még mindíg nem hozták rendbe a háznak hiányait.
Erre magához hivatta Jóás király Jojádát és a papokat és szólt hozzájuk: Mért nem hozzátok rendbe a háznak hiányait; most tehát ne fogadjatok el ezüstöt ismerőseitektől, csak ha a ház tatarozására fordítjátok.
És megegyeztek a papok, hogy nem fogadnak el többé ezüstöt a néptől és nem vállalják többé a háznak javítását.
És Jójáda vett egy ládát, az ajtajára nyílást vágott és elhelyezte az oltár mellett jobbfelől. Midőn valaki belép Isten házába, akkor a küszöbön őrtálló papok abba helyezik mind az ezüstöt, amit Isten házába hoznak.
És úgy volt, hogy midőn látták, hogy sok az ezüst a szekrényben, fölment a királynak számtartója és a főpap és összegyüjtötték és megszámlálták az ezüstöt, ami Isten házában találtatott.
És odaadták a lemért pénzt a munkavezetők kezébe, akik ki voltak rendelve az Örökkévaló házába és ezek kifizetik az ácsoknak és építőknek, akik dolgoznak Isten házában,
és a kőműveseknek, a kőfaragóknak, továbbá építőfa és terméskő beszerzésére, a ház hiányának rendbehozására és mindarra, ami a ház megerősítésére szolgált.
Csakhogy nem készítettek az Örökkévaló háza számára ezüst csészéket, késeket, tálakat, kürtöket, semmi arany edényt és ezüst edényt azon az ezüstön, amit Isten házába hoztak,
hanem a munkavégzőknek juttatták és Isten házának megerősítésére fordították.
És nem követeltek számadást azoktól a férfiaktól, akiknek kezébe adták az ezüstöt, hogy a munkavégzőknek juttassák, mert bizalom alatt működtek ők.
Bűnáldozatok és vétekáldozatok céljára adott ezüst nem kerül az Örökkévaló házába, hanem a papokat illeti.
XV.
Záchór.
I. Sám. XV,1–34.
És szólt Sámuel Saulhoz: Engem küldött az Örökkévaló, hogy fölkenjelek téged királlyá népe, Izráel fölé, most tehát hallgass az Örökkévaló szavainak hangjára.
Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: Számon vettem, amit Amálék cselekedett Izráellel, amit művelt vele az úton, midőn fölvonult Egyiptomból.
Azért most menj és győzd le Amáléket és pusztítsátok el mindazt, ami az övé, ne kíméld, hanem öld meg! Ha férfi vagy nő, gyermek vagy kisded, barom vagy bárány, teve vagy szamár.
És Saul összehívta a népet és Teláimban megszámlálta őket, kétszázezer gyalogos és azonkívül tízezer júdabeli.
És elérkezett Saul Amálék városához és megkezdte az ellenségeskedést a völgyben,
és üzent Saul a kénita nemzetségnek: Menjetek, távozzatok, vonuljatok le az amálékiták közül, mert különben kénytelen lennék téged is vele együtt elpusztítani, holott te szeretetet gyakoroltál Izráel fiaival, midőn fölvonultak Egyiptomból. Erre a kénita elhúzódott Amálék területéről.
És Saul megverte Amáléket, üldözte Havilától Súr vidékéig, amely Egyiptom előtt van.
És elfogta Agagot, Amálék királyát élve és egész hadát elpusztította kardéllel.
És Saul és a nép megszánta Agagot és a juhnak és szarvasmarhának legjavát, a kétéveseket, a kövér juhokat és mindazt, ami jó és nem akarták elpusztítani, ellenben mind a silány és hitvány jószágot elpusztították.
Erre volt az Örökkévaló szava Sámuelhez következőkép:
Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert visszafordult nyomdokomból és szavaimat nem teljesítette. Ez nagyon fájt Sámuelnek és esdekelt az Örökkévalóhoz egész éjjelen át.
Korán reggel azonban elment Sámuel Saul elé és hírül adták Sámuelnek, mondván: Saul már elment Kármel felé és íme már emlékjelet állít magának, és Sámuel megfordult, továbbvonult és lement Gilgálba.
És elment Sámuel Saulhoz és szólt hozzá Saul: Légy te áldva az Örökkévaló előtt; beteljesítettem az Örökkévaló szavát.
És szólt Sámuel: És mit jelent a juhok hangja, amelyet hallok fülemmel és a szarvasmarhák hangja, amelyet szintén hallok?
És felelt Saul: Az amálékitáktól hozták el, mivelhogy a nép sajnálta a juhok és barmok legjavát azért, hogy áldozatot mutassunk be az Örökkévalónak a te Istenednek, a többit azonban elpusztítottuk.
És szólt Sámuel Saulhoz: Hagyd abba, hadd mondom meg neked, mit szólt hozzám az Örökkévaló az éjjel. És (Saul) felelt: Beszélj!
És szólt Sámuel: Nemde, ha kicsiny vagy is a saját szemedben, mégis Izráel törzseinek feje vagy és az Örökkévaló fölkent téged királlyá Izráel fölött,
és az Örökkévaló küldött téged megjelölt úton és mondta: Menj, pusztítsd el a vétkezőket, Amáléket, viselj hadat ellene, míg megsemmisíted őket.
Miért nem hallgattál az Örökkévaló hangjára, hanem lecsaptál a zsákmányra és helytelenül cselekedtél Isten szeme előtt.
És válaszolt Saul Sámuelnek: Én hallgattam az Örökkévaló hangjára és mentem az úton, amelyre az Örökkévaló küldött és elhoztam Agagot, Amálék királyát, és Amáléket elpusztítottam.
De a nép vett a zsákmányból juhot és szarvasmarhát, az elpusztításra szánt tilalmas dolgok javát, hogy áldozatot mutasson be Örökkévaló Istenednek Gilgálban.
És szólt Sámuel: Vajjon lehet-e olyan kedves Isten előtt az égő- és vágóoldozat, mint az Örökkévaló szavának meghallgatása? Íme, az engedelmesség jobb az áldozatnál és a meghallgatás többet ér, mint az áldozati kosok hája,
mert az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne és az ellenszegülés olyan, mint a teráfim imádása. Mivelhogy te Isten szavát megvetetted, ő is megvet téged, hogy ne légy király.
És szólt Saul Sámuelhez: Vétkeztem, hogy megszegtem az Örökkévaló parancsát és a te szavadat, mert féltem a néptől és hallgattam hangjukra,
azért bocsásd meg bűnömet és térj vissza velem, hogy leboruljak az Örökkévaló előtt.
És felelt Sámuel Saulnak: Nem térek vissza veled, megvetetted az Örökkévaló szavát és megvetett téged az Örökkévaló, hogy ne légy többé király Izráel fölött.
És elfordult Sámuel, hogy távozzék és Saul megragadta a köntöse szárnyát és az elszakadt.
És szólt hozzá Sámuel: Letépte rólad az Örökkévaló Izráel királyságát e napon és társadnak adja majd, aki jobb náladnál.
És Izráelnek dicsőséges Istene nem áltat és nem változtatja meg végzését, mert nem halandó, hogy megbánja elhatározását.
Erre szólt Saul: Vétkeztem, de mégis add meg most nekem a tiszteletet népem vénei előtt és térj vissza velem, hogy leborulhassak Örökkévaló Istened előtt.
És Sámuel visszatért Saul nyomába és Saul leborult az Örökkévaló előtt.
És szólt Sámuel: Léptessétek elém Agagot, Amálek királyát! És Agag eléje ment vidám hangulatban és mondta Agag: Valóban már eltűnt a halál keserűsége.
És szólott hozzá Sámuel: Amint asszonyokat gyermekeiktől megfosztott kardod, úgy legyen az asszonyok között gyermekétől megfosztva anyád. És kettéhasította Sámuel Agagot Isten színe előtt Gilgálban.
És eltávozott Sámuel Rámába, Saul pedig hazament házába Gibeát Saulba.
XVI.
Páráh
Ezekiél XXXVI,16–38.
És az Örökkévaló szava jött hozzám következőképpen:
Emberfia, amíg Izráel háza saját földjén lakott, tisztátalanná tette azt az útjaival és cselekedetei által. Útjuk olyan volt előttem, mint a tisztátlanná vált asszonyé.
Haragomat kiöntöttem rájuk a vér miatt, amit kiontottak a földre és bálványimádásuk miatt, amellyel tisztátalanná tették.
Azért szétszórtam őket a nemzetek közé és elszéledtek az országokban, útjaik és cselekedeteik szerint szabtam ítéletet rájuk.
És eljutottak a nemzetek közé, ahová elkerültek és ott is megszentségtelenítették Szent nevemet, mivelhogy azt mondták róluk: Hát ez az Örökkévaló népe?! és az Ő országából jöttek ezek?
Azért megkímélem immár Szentséges nevemet, amelyet megszentségtelenített Izráel háza a nemzetek között, ahová eljutottak.
Ennélfogva szólj Izráel házához! Így szól az Örökkévaló Isten: Nem ti miattatok cselekszem Én, ó Izráel háza, hanem Szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettek a nemzetek között, ahová eljutottatok,
és meg fogom szentelni az Én nagy nevemet, amely be lett szennyezve a nemzetek között, amelyet beszennyeztetek ti azok között, hadd tudják meg a nemzetek, hogy Én vagyok az Örökkévaló, – így szól az Úristen –, midőn az ő szemeik láttára megszenteltetem rajtatok.
Mert elhozlak titeket e nemzetek közül és összegyüjtelek titeket mind az országokból és hazaviszlek titeket tulajdon földetekre.
És meghintelek titeket a tisztaság vizével és megtisztultok minden tisztátalanságotokból és minden szennyetektől tisztává teszlek titeket.
És adok nektek új szívet és új szellemet helyezek bensőtökbe és eltávolítom a kőszívet testetekből és adok nektek érző hússzívet,
és szellememet adom belétek és odahatok, hogy törvényeimben járjatok, rendeleteimet őrizzétek és megtartsátok,
és így lakozhassatok az országban, amelyet őseiteknek adtam és legyetek az Én népemmé, hogy Én legyek a ti Istenetek.
És megszabadítalak titeket minden tisztátalanságtól és hívom a gabonát és megszaporítom és nem bocsátok többé reátok éhinséget.
És megszaporítom a fák gyümölcsét és a szántóföld termését, hogy ne viseljétek többé az éhinség szégyenét a nemzetek között.
Azért emlékezzetek meg bűnös útjaitokról és cselekedeteitekről, amelyek nem jók és riadjatok vissza önmagatoktól bűneitek és undok cselekedeteitek miatt.
Ó, nem ti miattatok cselekszem Én – úgymond az Örökkévaló Isten: – vegyétek ezt tudomásul, szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, ó Izráel háza! –
Így szól az Örökkévaló Isten: Aznapon, midőn megtisztítalak benneteket minden bűneitektől, újra lakottakká teszem a városokat és fölépülnek az omladékok,
és a kietlenné vált föld újra műveltté lesz annak ellenére, hogy sokáig kopár volt minden arra járó szeme előtt.
És mondani fogják: Ez az ország, amely annyira elpusztult, olyanná lett, mint az Édennek kertje és a földúlt, rombadőlt és elpusztult városok megint várfalakkal megerősített lakott városokká lettek.
Erről fölismerik a nemzetek, melyek körülöttetek megmaradnak, hogy Én az Örökkévaló építettem föl a lerombolt városokat, ültettem be a kietlen területeket, Én az Örökkévaló hirdettem ezt és megcselekedtem.
Így szól az Örökkévaló Isten: Még ebben az egyben megkérleltetem Magam Izráel háza által, hogy megtegyem nekik, megszaporítom őket, mint egy embernyájat.
Mint megszentelt nyájat, mint Jeruzsálem nyáját az ünnepeken; annyira telve lesznek az elpusztult városok embernyájakkal és erről fölismerik, hogy Én vagyok az Örökkévaló.
XVII.
Háchódes.
Ezekiél XLV,16–XLVI,18.
Az egész nép az országban legyen teherviselője ennek a szent fölajánlásnak a fejedelem számára Izráelben.
És a fejedelemre háruljon az égőáldozatok, a lisztáldozat és az italáldozat gondja az ünnpeken, az újholdakon, a szombatokon, Izráel házának összes ünnepein, ő gondoskodjék a vétekáldozatról, a lisztáldozatról, az égőáldozatról és a békeáldozatról, hogy engesztelést szerezzen Izráel háza számára.
Így szól az Örökkévaló Isten: Az első hónap első napján végy egy hibátlan fiatal tulkot és végezz szertartást a szentély megtisztítására,
és vegyen a főpap a vétekáldozat véréből és adjon belőle a háznak ajtófélfájára és az oltárszegély négy sarkára és a belső pitvar kapujának ajtófélfájára,
és hasonlóképp cselekedjél a hónap hetedik napján a tévelygő és balga ember áldozatával és hozzatok engesztelést e szent hajlékra.
Az első hónap tizennegyedik napján pedig legyen számotokra Peszách ünnepe; hét napos ünnepen át kovásztalan kenyeret egyenek,
és mutasson be a fejedelem azon a napon önmagáért és az ország egész népéért tulkot vétekáldozatul.
És az ünnep hét napján mutasson be égőáldozatul az Örökkévaló előtt hét tulkot, hét kost, teljesen hibátlanokat, naponta hét napon át és vétekáldozatul egy kecskebakot minden nap.
Továbbá egy éfa lisztáldozatot minden tulok után és egy éfa lisztáldozatot minden kos után és egy hin olajat minden éfa után.
A hetedik hónapban, a hónap tizenötödik napján, az ünnepen ugyanígy járjon el, tehát hét napon át mind a vétekáldozattal, mind az égő- és lisztáldozattal, valamint az olajjal.
Így szól az Örökkévaló Isten: A belső pitvar kapuja, amely kelet felé fordul, legyen zárva a hat köznapon át és hetedik napon legyen nyitva és újhold napján is legyen nyitva.
És jöjjön a fejedelem a kapu előcsarnokának útján kívülről, álljon meg a kapu ajtófélfájánál, ezalatt a papok készítsék el égőáldozatát és békeáldozatait és ő boruljon le a kapu küszöbén, azután vonuljon vissza, de a kapu ne zárassék be estig.
És az ország népe boruljon le ugyanazon kapu bejáratánál szombatokon és újhold napokon az Örökkévaló előtt.
És az égőáldozat, amelyet a fejedelem bemutat az Örökkévalónak szombat napján, álljon hat teljesen hibátlan bárányból és egy teljesen hibátlan kosból.
A lisztáldozat legyen egy éfa a kos után, a bárányok után kinek-kinek keze képessége szerint és egy hin olaj az éfa után.
És újhold napján legyen egy hibátlan fiatal tulok és hat bárány és kos, mind hibátlan legyen,
továbbá egy éfa a tulok után és egy éfa a kos után szolgáljon lisztáldozatul, és a bárányok után, kinek-kinek tehetsége szerint és egy hin olaj az éfa után.
És midőn bemegy a fejedelem, a kapu előcsarnokának útján menjen és ezen az úton térjen vissza.
De ha az ország népe járul az Örökkévaló elé az ünnepeken, aki az északi kapu felé jön leborulni, az távozzék a déli kapu útján, aki pedig a déli kapu felől jön, az távozzék az északi kapu útján. Ne távozzék azon a kapun át, amelyen jött, hanem a szemben lévőn távozzék.
És ha a fejedelem is közöttük van, akkor velük együtt menjen be és együtt távozzanak.
Ünnepeken és gyülekezési szent napokon a lisztáldozat a tulok után és a kos után mindíg egy-egy éfa legyen, a bárányok után ellenben kinek-kinek tehetsége szerint és az olaj egy hin az éfa után.
És ha a fejedelem önszántából mutat be külön égő- vagy békeáldozatot, mint fölajánlást az Örökkévalónak, akkor nyissák ki számára a kelet felé forduló kaput, mutassa be égőáldozatát és békeáldozatát úgy, amint azt végzi szombat napján, azután távozzék és zárják be a kaput távozása után.
És minden nap készíts egy esztendős bárányt, teljesen hibátlant égőáldozatul az Örökkévalónak minden reggel, nap-nap után készítsd el azt.
És készíts hozzá lisztáldozatot minden reggel egy hatod éfát és olajat egy harmad hinnel a lángliszt meghintésére lisztáldozatul az Örökkévalónak örök törvényként állandóan.
És mutassátok be a bárányt, a lisztáldozatot és az olajat reggelenként, mint állandó égőáldozatot.
Így szól az Örökkévaló Isten: Ha a fejedelem fiai egyikének adományt juttat, legyen az annak örökrésze, fiai tulajdona legyen, birtokuk örökrész gyanánt.
És ha a maga birtokából ad adományt szolgái egyikének, bírja azt a szolga a szabadság évéig, akkor visszaszáll a fejedelemre, úgyhogy az mint az ő örökrésze fiait illeti és övék legyen;
de ne foglaljon el a fejedelem a nép birtokából, hogy kiforgassa őket birtokbavett tulajdonukból; a maga birtokrészéből juttasson fiainak, nehogy az Én népem tagjai elszakadjanak mindegyik a maga birtokától.
MÓZES HARMADIK KÖNYVÉNEK
HAFTÁRÁI •
LEVITICUS
I.
Vájjikrá.
Jesája XLIII,21–XLIV,23.
Ezt a népet magamnak alkottam, hogy dicsőségemet hirdessék.
De te nem Engem hívtál, ó Jákób, mert máris belém fáradtál, ó Izráel.
Nem hoztad el nékem áldozati bárányaidat és oltári áldozataiddal nem tiszteltél meg, pedig Én nem fárasztottalak lisztáldozattal és nem terheltelek tömjénkívánással.
Nem szereztél nékem ezüstön illatos nádat és vágóáldozataid zsírjával nem láttál el engem. Azonban kifárasztottál a te bűneiddel és a te vétkeiddel kimerítettél.
Mégis Én vagyok az, aki eltörli bűneidet Enmagamért, és vétkeidet nem tartom emlékezetben.
De te emlékeztess Engem, szálljunk ítéletbe egymással, beszélj te, hogy igazad legyen.
Már első ősatyád vétkezett és a te szószólóid is hűtlenek voltak hozzám.
Azért megaláztam szentséges fejedelmeit és átokra adtam Jákóbot, gyalázásnak szolgáltattam ki Izráelt.
Most azonban halljad Jákób szolgám és Izráel, akit kiválasztottam,
így szól az Örökkévaló a te teremtőd és alkotód, aki születésed óta gyámolít: Ne félj szolgám, Jákób és Jesúrún, választottam!
Amint vizet öntök a szomjú földre és hömpölygő vízáradatot a száraz talajra, úgy öntöm szellememet a te magzatodra és áldásomat sarjadékaidra,
és dúsan tenyésznek a sarjú között, mint a fűzfák a vizek patakjai mellett.
Az egyik így szól: Az Örökkévalóé vagyok én és a másik Jákób nevére hivatkozik. Az egyik Istennek írja kezét és a másik Izráel nevével dicsőíti magát.
Így szól az Örökkévaló Izráel királya és megváltója a Seregek Ura: Én vagyok első és utolsó és rajtam kívül nincsen Isten,
és ki volna képes, úgy mint Én, hogy hívja a korszakokat és előre hirdesse és elrendezze Előttem, mint Én, mióta elhelyeztem az Örökkévalóság népét; és a jövendőket és amik elkövetkeznek, jelentsék meg a népeknek.
Ti pedig ne féljetek és ne remegjetek, hiszen már régesrég közöltem veled és hallattam veled, tehát ti lehettek tanúim. Van-e Isten rajtam kívül? Ugye nincs más kőszirt, nem tudok róla.
A bálványfaragók mind kábák és imádott drága bálványaik haszontalanok, alkotóik maguk tanuskodhatnak, hogy nem látnak és nem tudnak semmiről; hogy szégyent valljanak.
Kik azok, akik Istent alkotnak és bálványalakot öntenek céltalanul?
Íme minden hívük szégyent vall és alkotóművészeik csak emberek; gyűljenek össze mind, álljanak elő, rémüljenek meg és valljanak szégyent együttesen.
A fémkovács fejszét készít, izzó szénnel dolgozik és kalapácsokkal formálja, kidolgozza karja erejével, éhezett is és nem volt már ereje, nem ivott vizet és elbágyadt.
A fafaragó mérőzsinórt feszít, az alakot kivonalazza krétakővel, előkészíti gyalúval, formálja cirkalommal, kidolgozza emberi mintára, mint házban lakó emberi szépséget.
Erre a célra cédrusokat vág ki, cserfát és tölgyet válogat, az erdő fái között a legerősebbet keresi, még fenyőt is ültet és várja, hogy az eső megnövelje,
és abból a fából, amit az ember tüzelőre használ, vett magának, melegszik mellette, fűt és kenyeret süt és Istent csinál és leborul előtte. Ő alkotta bálvánnyá és meghajtja magát előtte.
A felét elégette tűzben, a felén húst készít magának, hogy megegye, sültet süt, hogy jóllakjék, föl is melegszik mellette és azt mondja: Hej, de jól megmelegedtem, élveztem a tüzet,
és a többiből Istent készít, bálványt, amely előtt meghajol, amelyhez imádkozik, így szólva hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az én Istenem.
Tudatlanok ezek, oktalanok, be van tapasztva szemük, hogy ne lássanak és a szívük, hogy ne legyen bennük értelem.
Ó, hogy nem veszi szívére és nincs benne annyi tudás és felfogás, hogy mondaná: A felét elégettem tűzben, kenyeret is sütöttem parazsán, húst sütöttem és jóllaktam és most a maradékából bálványt készítsek? Egy fatönk előtt hajoljak meg?
Ez a hamuban legelő, akit az elámított szív félrevezetett, nem fogja megmenteni lelkét és nem mondhatja: Nincsen-e hazugság az én jobbkezemben!
Ezekre gondolj Jákób és Izráel, mert szolgám vagy, arra teremtettelek, hogy szolgám légy, ó Izráel, te nem fogsz engem elfelejteni.
Eltörlöm, mint a párázatot bűneidet és mint a felleget a te vétkeidet. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak.
Ujjongjatok dalban, ti egek, mert cselekszik az Isten, riadozzatok örömben a földnek mélységes alapzatai, bércek törjetek ki örömdalban, erdők és minden fájuk, mert megváltotta az Örökkévaló Jákóbot és Izráelben dicsőségét leli.
II.
Cáv.
Jeremiás VII,21–VIII,3; IX,22–23.
Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokkal tetézzétek vágóáldozataitokat és egyétek a húst,
mert Én nem szóltam atyáitoknak és nem adtam parancsot nekik, midőn kivezéreltem őket Egyiptom országából, semmiféle égő- vagy vágóáldozatról,
hanem ezt a dolgot parancsoltam meg nekik, mondván: Hallgassatok hangomra és akkor Én leszek a ti Istenetek és ti lesztek az Én népem; és járjatok mind azon az úton, amelyet Én parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen.
De ők nem hallgatták meg és nem hajtották fülüket reá, hanem jártak rossz tanácsok nyomán szívük gonosz konoksága szerint és így hátrább jutottak, nem előre.
Attól a naptól fogva, amikor őseitek kivonultak Egyiptomból, a mai napig, állandóan küldöttem hozzátok szolgáimat mind, a prófétákat, nap-nap után idejekorán küldve őket.
De ők nem hallgattak reám és nem hajlították felém fülüket, hanem dacosan, kemény nyakszirttel még gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik.
Azért intézd hozzájuk mindezeket a szavakat, bár nem hallgatnak reád és hirdesd nékik mindezeket az igéket, bár nem felelnek neked.
És mondd nekik: Ez az a nemzet, amely nem hallgatott Örökkévaló Istene szavára és nem fogadott el oktatást; elveszett a hűség és ki van irtva ajkukról is.
Tarold le hajkoronádat és szórd szét és emelj a bércek fölött gyászdalt, mert megvetette Isten és eltaszította haragjának nemzedékét.
Mert Júda fiai gonoszat műveltek az Örökkévaló Isten szemében, úgymond az Úr, elhelyezték undorító bálványaikat a házba, amely szent nevemet viseli, hogy azt tisztátalanná tegyék
és fölépítették a Thófeth-máglya magaslatait Benhinnóm vögyében, hogy elégessék fiaikat és leányaikat a tűzben, amit Én nem parancsoltam és Én nem szándékoltam.
Azért íme eljönnek a napok, úgymond az Örökkévaló, midőn nem mondják többé Thófeth és Hinnómvölgy, hanem nevezik azt a mészárlás völgyének és temetni fognak Thófethben, úgyhogy nem marad már benne hely.
És a nép hullái temetetlenül ott maradnak eledelül az ég madarainak és a föld vadjainak és nincs aki elhessegesse azokat.
És megszüntetem, kiirtom Júda városaiból és Jeruzsálem tereiről az öröm és vígság hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját, mert romhalmazzá lesz az egész ország.
Abban az időben – úgymond az Örökkévaló – kiszedik Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok és próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait sírjaikból,
és kiszórják azokat a nap és a hold és az ég minden seregei előtt, hiszen azokat szerették, azokat imádták, azok után jártak, azokat követték, azok előtt borultak le és nem takarítják el őket és nem lesznek eltemetve, mint hulladék maradnak a föld színén.
Kívánatosabb lesz a halál, mint az élet az egész maradéknak, amely megmarad ebből a bűnös nemzetségből mindazokon a még meglevő helyeken, ahová kitaszítom őket, így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Így szól az Örökkévaló: Ne keressen dicsőséget a bölcs az ő bölcsességében és ne keressen dicsőséget a hős az ő erejében és ne keressen dicsőséget a gazdag az ő gazdagságában,
hanem abban keressen dicsőséget a dicsvágyó, hogy engem fölfog és ismer, hogy Én vagyok az Örökkévaló, aki a szeretetet, a jogot és az igazságot teremti a földön, mert ezekben találom kedvemet.
III.
Semini.
II. Sám. VI,1–VII,17.
És újra összetoborzott Dávid minden ifjút Izráelben, számszerint harmincezret,
és fölkelt Dávid és elindult Báálé Jehúdából az egész nép kíséretében, hogy fölvigye onnan az Isten frigyszekrényét, melyre a szent név ruháztatott, az Örökkévaló, a Seregek Urának neve, aki a kerubok felett honol.
És új szekérre tették Isten frigyszekrényét és elszállították Ábinádáb házából, mely Gibeában volt, Uzza és Áhjó, Ábinádáb fiai vezették az új szekeret.
Elindították Ábinádáb házából, mely Gibeában van, Isten frigyszekrényével és Áhjó haladt a frigyszekrény előtt.
És Dávid és egész Izráel háza hangszereken játszottak az Örökkévaló előtt, ciprusfából készült mindenféle hangszeren, hárfán, fuvolán és dobokkal, csengettyűkkel és cimbalmokon.
És midőn elérkeztek Nákón szérűjéhez, Uzza kinyujtotta kezét Isten frigyszekrényéhez és megragadta, mert megcsúsztak a szekérvonó állatok.
És Istennek haragja fölgerjedt Uzza ellen és lesújtotta őt Isten ott a botlás helyén és meghalt ott az Isten frigyszekrénye mellett.
És nagyon zokon esett Dávidnak, hogy az Örökkévaló vesztébe döntötte Uzzát és elnevezte azt a helyet Uzza-vesztének mind a mai napig.
És félelem fogta el Dávidot azon a napon az Örökkévaló előtt és mondta: Hogyan jöhetne az Örökkévaló frigyszekrénye énhozzám?
És nem akarta Dávid magához vitetni az Örökkévaló frigyszekrényét Dávid várába, hanem letérítette azt más útra a Gáthbeli Óbéd-Edóm házába.
És ott maradt az Örökkévaló frigyszekrénye a Gáthbeli Óbéd-Edóm házában három hónapon át és megáldotta az Örökkévaló Óbéd-Edómot és egész házát.
Nemsokára hírül hozták Dávid királynak, mondván: Megáldotta az Örökkévaló Óbéd-Edóm házát és mindazt, ami az övé az Isten frigyszekrénye miatt. És Dávid elment és fölvitette Isten frigyszekrényét Óbéd-Edóm házából Dávid várába nagy örvendezéssel.
És történt, hogy amint a frigyszekrény vivői hat lépést léptek, Dávid király ökröt és ürüt áldozott.
És Dávid teljes erejéből táncot lejtett az Örökkévaló előtt; és Dávid föl volt öltöztetve gyolcs köntösbe.
És Dávid és egész Izráel háza vitték az Örökkévaló frigyszekrényét riadó és kürtszó mellett.
És amint elérkezik az Örökkévaló frigyszekrénye Dávid várába, Mikál, Saul leánya kitekintett az ablakon és látta Dávid királyt, amint szökdelt és táncolt az Örökkévaló előtt és megvetette őt szívében.
Azután bevitték az Örökkévaló frigyszekrényét és fölállították a maga helyén a sátorban, amelyet fölszerelt számára Dávid; és Dávid bemutatott az Örökkévaló előtt égő- és békeáldozatokat.
És befejezte Dávid az égő- és békeáldozatok bemutatását és megáldotta a népet az Örökkévalónak, a Seregek Urának nevében.
És kiosztott az egész népnek, Izráel egész tömegének, férfinak éppúgy, mint nőnek, fejenként egy kerek kenyeret, egy szelet húst és egy szőlőskalácsot, azután a nép elszéledt és mindenki hazament házába. (A szefárdok itt fejezik be.)
Azután visszatért Dávid, hogy áldással köszöntse házát és elébe jött Mikál, Saul leánya és szólt: Mily dicső volt ma Izráel királya, aki úgy lépett föl ma szolgái rabnőinek szeme láttára, mint a léhák egyike szokott mutatkozni nyilvánosan.
És Dávid szólt Mikálhoz: Az Örökkévaló előtt történt ez, aki kiválasztott engem, inkább mint atyádat és egész házát és engem rendelt arra, hogy vezér legyek az Örökkévaló népe, Izráel fölött; az ő színe előtt vigadoztam.
És ha még csekélyebbnek látszanék és ha alacsonyabbá válnék is saját szememben, azokkal a rabnőkkel, kikről szólottál, megtisztelve látnám magamat közöttük.
És Mikálnak, Saul leányának nem született gyermeke halála napjáig.
És történt, hogy midőn a király házában ült és az Örökkévaló nyugalmat szerzett neki, minden ellenségétől körös-körül,
így szólott a király Náthán prófétához: Íme lásd, én cédruspalotában lakom és Istennek frigyszekrénye szőnyegsátorban lakik.
És Náthán próféta felelt a királynak: Mindazt, ami szívedben van, menj, tedd meg, mert Isten veled van.
És történt azon az éjszakán, és volt az Örökkévaló szava Náthánhoz következőképpen:
Menj és mondd meg szolgámnak Dávidnak, így szól az Örökkévaló: Vajjon te építenél-e házat hajlékomul?
Amióta fölhoztam Izráel gyermekeit Egyiptomból mind a mai napig nem lakoztam házban, csak sátorban és hajlékban vonultam.
Akárhol jártam Izráel gyermekei között, vajjon szóltam-e egy szót Izráel törzseinek egyikéhez, amelyet rendeltem, hogy legeltesse népemet, Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusfaházat?
Ezért így szólj szolgámhoz, Dávidhoz: Úgymond az Örökkévaló a Seregek Ura, Én elhoztalak téged a legelőről, a nyáj mellől, hogy úr légy népem, Izráel fölött
és veled voltam mindenütt, ahol jártál és kiirtottam minden ellenségedet előled és szereztem neked nagy nevet, mint a legnagyobbak neve a földön.
És helyet készítettem népemnek, Izráelnek és odaültettem és most nyugodtan lakozik a maga helyén és nem kell remegnie és nem gyötörhetik többé alávaló emberek, mint annakelőtte
és mint azon nap óta, amikor bírákat rendeltem népem, Izráel fölé, és neked nyugalmat szereztem minden ellenségedtől és kijelentette néked azt is az Örökkévaló, hogy uralkodóházat teremt néked az Örökkévaló.
Ha majd letelnek napjaid és pihenni térsz atyáid mellé, akkor én föltámasztom a te magzatodat, aki tőled származik, te utánad és megszilárdítom az ő uralmát.
Ő fog építeni házat az Én nevem tiszteletére és megerősítem uralmának trónját mindörökre.
Én atyja leszek és ő lesz az én fiam; ha véteni fog, megfenyítem őt emberek vesszejével és emberfia csapásaival,
de szeretetemet nem vonom el tőle, amint elvontam Saultól, akit elmozdítottam előled.
És maradandó lesz a te királyi házad és uralmad örökre te előtted; trónod szilárd lesz mindörökké.
Mindezek az igék szerint és e látomás szerint szólott Náthán próféta Dávidhoz.
IV.
Tházriá.
II. Kir. IV,42–V,19.
Egy férfi jött Báál-Sálisából és hozott az Isten emberének zsenge gabonából készített kenyeret, húsz kenyeret; azonkívül árpát és gabonát zsákjában és szólott: Adj a népnek, hogy egyenek.
És a próféta szolgája erre azt mondta: Hogyan adhatom ezt száz ember elé? A próféta így szólt: Add oda a népnek, hadd egyenek, mert így szólt az Örökkévaló: Enni fognak és még marad is.
Eléjük adta tehát és ettek és még maradt is, az Örökkévaló igéje szerint.
És Náámán, Arám királyának hadvezére, nagy férfiú volt az ő ura előtt, nagy tekintélyű, mert általa adott az Örökkévaló győzelmet Arámnak; és a férfiú kiváló vitéz volt, de poklos.
És az arameusok csapatokban indultak harcba és foglyul ejtettek Izráel országából egy fiatal leányt és ez Náámán felesége előtt mint szolganő foglalatoskodott.
Egy ízben szólott úrnőjéhez: Bárha az én uram a próféta elé kerülne, aki Sómrónban van, az megszabadítaná őt poklosságától.
És a nő ment és elmondta urának, mondván: Így és ekkép beszélt az Izráel országából való leányzó.
És Árám királya így szólt: Indulj el és menj oda, és én levelet fogok küldeni Izráel királyához. És Náámán elment, kezéhez vett tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat és tíz öltözet ruhát.
És elvitte Izráel királyához a levelet, amely így szólt: Midőn ez a levél megérkezik hozzád, íme, elküldöttem tehozzád szolgámat Náámánt, gyógyítsd meg poklosságából.
És történt, hogy midőn elolvasta Izráel királya a levelet, megszaggatta ruháit és szólott: Vajjon Isten vagyok én, hogy halált és életet osszak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak egy embert poklosságából? Bizony vegyétek tudomásul és lássátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.
És történt, midőn meghallotta Elisa, Isten embere, hogy Izráel királya megtépte ruháit, elküldött a királyhoz mondván: Miért tépted meg ruháidat? Jöjjön hozzám, hadd tudja meg, hogy van próféta Izráelben.
És Náámán elment lovaival és díszszekerével és megállott Elisa házának ajtaja előtt.
És kiküldött hozzá Elisa egy követet, mondván: Menj és fürödj meg hétszer a Jordánban és helyreáll a te tested egészsége és tisztulj meg.
De megneheztelt erre Náámán és eltávozott és szólott: Íme, azt gondoltam, sietve jön elém és megáll, hívja Örökkévaló Istene nevét és kezét végighúzza a beteg helyen és megszűnik a poklosság.
Hiszen Ámáná és Párpár, Damaszkusz folyói jobbak Izráel összes vizeinél; inkább megfürdök azokban és megtisztulok. És megindult és elment haragban.
És odaléptek hozzá szolgái és beszéltek vele és mondták: Atyám, nagy dolgot mondott a próféta tenéked, talán jobb volna, ha megtennéd, annál inkább, mert azt mondta néked: Fürödj meg és tisztulj meg.
Erre Náámán leszállt és alámerült a Jordán vizében hétszer, Isten emberének szava szerint. És visszatért testének épsége, olyan üde volt, mint egy fiatal gyermek teste és teljesen megtisztult.
És visszatért Isten emberéhez ő és egész tábora és bement és megállott előtte és szólott: Íme, most már tudom, hogy nincs Isten az egész földön sehol másutt, csak Izráelben és most kérlek, fogadj el egy kis áldást a te szolgádtól.
És szólott Elisa: Él az Isten, akinek színe előtt állottam, nem fogadok el semmit. És amaz kérlelte, hogy fogadja el, de a próféta ellenállott.
És szólt Náámán: Ha már nem, engedd meg szolgádnak, hogy innen földet vihessen oltáremelésre, amennyit egy öszvérpár elbír, mert a te szolgád nem fog többé se égő, se vágóáldozatot bemutatni más isteneknek, csak az Örökkévalónak.
Csak egyet bocsásson meg az Örökkévaló a te szolgádnak: midőn az én királyom bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon és ő karomra támaszkodik és én kénytelen vagyok leborulni Rimmón házában, ezt bocsássa meg az Örökkévaló a te szolgádnak.
És szólt hozzá a próféta: Menj békében. És eltávozott tőle egy kis dűlőföld jártányira.
V.
Mecóra.
II. Kir. VII,3–20.
Négy poklos férfi volt a város kapuján kívül és szóltak egymáshoz: Mit ülünk itt addig, amíg meghalunk?
Ha azt mondjuk: menjünk be a városba, és a városban éhínség van, meghalunk ott. És ha itt maradunk, meghalunk itt. Azért rajta, induljunk, törjünk be Arám táborába; ha életben hagynak, élni fogunk, ha megölnek, meghalunk.
És fölkerekedtek alkonyatkor, hogy bemenjenek Arám táborába és elérkeztek a tábor széléhez és íme, nem volt ott egyetlen ember sem.
Az Örökkévaló ugyanis hangot hallatott Arám táborával, hadiszekerek hangját, paripák hangját, nagy hadsereg hangját és szólottak egymáshoz: Lám Izráel királya fölbérelte ellenünk a Hettita királyokat és Egyiptom királyait, hogy megtámadjanak minket.
És fölkeltek és elfutamodtak az alkonyatban, és otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort úgy amint volt és futottak az életükért.
És odajöttek a poklosok a tábor széléhez, bementek az egyik sátorba, ott ettek és ittak és elvittek onnan ezüstöt, aranyat és ruhákat és elmentek és elrejtették azokat; és visszatértek, bementek egy másik sátorba, onnan is elvitték, amit találtak és elmentek és elrejtették.
Azután szólottak egymáshoz: Nem helyes, amit mi cselekszünk, a mai nap öröm napja és mi hallgatunk és várakozunk, míg kivilágosodik a reggel és így bűn fog terhelni minket, ezért induljunk és jelentsük a király házának.
És elmentek és szólították a vár kapusát és elmondták az őrségnek következőképpen: Mi elmentünk Arám táborába és íme, nincs ott egyetlen ember sem és nincs emberi hang, hanem a lovak ki vannak pányvázva és a szamarak ki vannak pányvázva és a sátrak úgy vannak, amint voltak.
És kiáltott a kapuőrség és jelentést tettek belül a királyi háznak.
És fölkelt a király éjjel és szólott szolgáihoz: Megmondom nektek, hogy mit tesznek velünk az arameusok, tudják, hogy éhezünk, azért kimentek a táborból, hogy elrejtőzzenek a réten, gondolván, ha kijönnek a várból, akkor elevenen elfogjuk őket és benyomolunk a városba.
Erre szót emelt szolgáinak egyike és mondta: Hát vegyünk ötöt a megmaradt lovakból, ha megmaradnak, akkor megmaradnak úgy, mint Izráel egész tömege, ha elpusztulnak, úgy pusztulnak el, mint Izráel egész tömege, azért hát küldjük el őket és lássuk.
És vettek két szekeret lovakkal és elküldte azokat a király Arám tábora után, mondván: Menjetek és lássátok.
És ezek elmentek utánuk egészen a Jordánig és íme, az egész út tele van elszórt ruhákkal és fegyverekkel, amelyeket az arameusok eldobáltak, mikor sietve menekültek. És visszatértek a követek és jelentették a királynak.
És kivonult a nép és zsákmányul ejtette Arám táborát és rögtön egy mérték lángliszt egy sekelbe és két mérték árpa egy sekelbe került, Isten igéje szerint.
És a király a tisztet, akinek karjára támaszkodott, a kapuba rendelte, ott azután a tömeg összetiporta és meghalt, amint megjósolta Isten embere, amint előre megmondta, mikor a király leszállott hozzája.
És úgy történt, amint Isten embere előre megmondotta, mikor beszélt a királlyal, mondván: két mérték árpa egy sekelért, egy mérték lángliszt lesz kapható egy sekelért holnap ilyenkor Sómrón kapujában.
És akkor az a tiszt felelt az Isten emberének, mondván: Bizonyára Isten rácsnyílásokat készít az égre, vajjon történhet-e olyan dolog? És válaszolt neki a próféta: Szemeddel látni fogod, de belőle enni nem fogsz!
És így történt vele, összetiporta a nép a kapuban és meghalt.
VI.
Acháré móth.
Ezekiél XXII,1–19.
Volt az Örökkévaló igéje hozzám következőképpen:
És te, emberfia, kész vagy-e ítéletbe szállani, ítéletbe szállani a vérontás városával? Akkor hát tudasd véle cselekedeteinek minden undokságát.
Mondd meg neki, így szól az Örökkévaló Isten: Vérontó város! – eljön az ideje! A vér fölött bálványokat faragó! – tisztátalanná válik!
A vér által, amit kiontottál, elkárhozol és a bálványok által, amelyeket készítettél, tisztátalan leszel, közelebb hoztad végnapjaidat és életéveidhez eljutottál, ezért adtalak gyalázás tárgyául a nemzeteknek és gúny tárgyául az összes országoknak.
A közellevők és távollevők gúnyt űznek belőled, tisztátalan nevű és zendüléssel teli!
Íme, Izráel fejedelmei közül mindenki csak a maga karjának szolgált benned, hogy mennél több vért onthasson.
Apát és anyát lekicsinyeltek benned, az idegennel erőszakos elnyomást gyakoroltak benned és az árvát és az özvegyet gyötörték benned.
Szentségeimet megvetetted, szombatjaimat megszentségtelenítetted.
Rágalomterjesztők voltak benned, hogy vérontást idézzenek elő és a hegyeken bálványlakomákon tobzódtak benned, erkölcstelenséget gyakoroltak benned,
az apa ellen vérfertőzést követtek el benned, a havi tisztulón erőszakot tettek benned.
Egyik a másiknak feleségét meggyalázta és a férfi az ő menyét megbecstelenítette erkölcstelenséggel és nőtestvérét, atyjának leányát gyalázattal üldözte.
Megvesztegetést fogadtak el benned vérontásért, kamatot és uzsorát szedtél és barátaidat megzsaroltad erőszakkal, és Engem elfelejtettél, – úgymond az Örökkévaló Isten.
És én, íme összecsapom kezeimet a te haszonlesésed fölött, amit műveltél és a te vérontásod fölött, ami végbement benned.
Vajjon megállhat-e a te szíved, vajjon erősek maradnak-e a te karjaid azokon a napokon, amikor én leszámolok veled? Én, az Örökkévaló, aki szólok és cselekszem.
És szétszórlak benneteket a nemzetek között és szétterítelek az országokban és kipusztítom belőled tisztátalanságodat.
És te magadban meg leszel szentségtelenítve a népek szemeláttára, és akkor meg fogod tudni, hogy Én vagyok az Örökkévaló.
És újra volt az Örökkévaló szava hozzám:
Emberfia, Izráel háza előttem olyan, mint a salak mind, a réz, az ón, a vas, az ólom az olvasztó kohóban, csak salakja a színezüstnek.
Azért így szól az Örökkévaló Isten: Mivel most már mindannyian salakká váltatok, azért Jeruzsálem közepére összesöpörlek benneteket.
VII. A.
Kedósim.
(Askenáz ritus szerint.)
Ámosz IX,7–15.
Hiszen ti Izráel gyermekei nem vagytok különbek előttem, mint a négerek szülöttei! úgymond az Örökkévaló! Hiszen, amint Izráelt fölhoztam Egyiptom országából, a filiszteusokat is fölhoztam Kréta szigetéről és az arameusokat Kirből.
Íme, az Örökkévaló Isten szeme erre a bűnös birodalomra irányul és kiirtom azt a föld színéről, azonban Jákób házát, úgymond az Örökkévaló, nem fogom teljesen kiirtani.
Mert íme, én elrendelem és szétrázom Izráel házát az összes nemzetek közé, úgy amint a rostában rázzák a gabonát, de egy búzaszem sem hull a földre.
Népem bűnösei mind elpusztulnak kard által, akik azt mondják: Minket nem érhet utól és velünk nem jöhet szembe a veszedelem.
De azon a napon föltámasztom Dávid leomlott sátorát és védőfallal zárom el tört réseit és omladékait föltámasztom és fölépítem olyanná, aminő volt a hajdankor napjaiban,
hogy birtokba vegyék Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyek méltók, hogy nevemet viseljék, – így szól az Örökkévaló, aki végrehajtja ezt.
Íme, napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, amikor nyomon követi a szántóvető az aratót és a szőlősajtoló a vetés barázdavonóját és a hegyek mustot csepegtetnek és mind a halmok olvadoznak.
És visszaterelem népem, Izráel hontalanjait, és fölépítik a földúlt városokat és laknak bennük, szőlőkerteket ültetnek és isszák borukat, gyümölcsöskerteket alkotnak és élvezik gyümölcseiket.
És elültetem őket saját földjükön és nem lesznek többé kitépve saját földjükből, amit nékik adtam, úgymond az Örökkévaló, a te Istened.
VII. B.
Kedósim.
(Szefárd ritus szerint.)
Ezekiél XX,2–20.
És volt az Örökkévaló igéje hozzám következőképpen:
Emberfia, szólj Izráel véneihez és mondd nekik: Így szól az Örökkévaló Isten: Vajjon azért jöttök-e, hogy Engem megkérdezzetek? Életemre! nem engedem Magam megkérdeztetni tőletek, úgymond az Örökkévaló Isten.
De te vajjon kész vagy-e velük ítéletbe szállni emberfia? Akkor tudasd vélük apáik undok bűneit
és mondd el nekik, így szól az Örökkévaló Isten: Midőn kiválasztottam Izráelt és kezemet emeltem Jákób házának magzata felé és megismertettem Magam velük Egyiptom országában, fölemelve kezemet feléjük és szólva: Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek:
Azon a napon azért emeltem kezemet feléjük, hogy kivezéreljem őket Egyiptom országából olyan országba, amelyet kikutattam számukra, tejjel-mézzel folyó országba, amely dicsősége az országoknak.
És szóltam hozzájuk: Mindenki dobja el szeme bálványát és Egyiptom bálványképeivel ne szennyezzétek be magatokat, Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
De ők ellenem szegültek és nem akartak hallgatni reám; szeme bálványát senki se dobta el és Egyiptom bálványképeit nem hagyták el, ezért elhatároztam, hogy kiöntöm haragomat reájuk, kitöltöm fölháborodásomat rajtuk Egyiptom országának közepén.
Azonban szent Nevem kedvéért, hogy az ne legyen megszentségtelenítve annak a népnek szemében, amely között laknak és akiknek szeme láttára megnyilatkoztam, hogy ki fogom vezérelni őket Egyiptom országából,
mégis kivezéreltem őket Egyiptom országából és kivittem őket a sivatagba.
És átadtam nekik törvényeimet és közöltem vélük rendeleteimet, amelyeknek gyakorlásával él az ember.
És szombatjaimat is nekik adtam, hogy az szövetségjel legyen köztem és köztük és általa fölismerjék, hogy Én, az Örökkévaló, megszenteltem őket;
és ők, Izráel háza ellenem szegültek újra a sivatagban, törvényeimben nem jártak és rendeleteimet megvetették, amelyeknek gyakorlása által él az ember és szombatjaimat megszentségtelenítették szerfölött nagyon; ekkor újra elhatároztam, hogy kiöntöm rájuk haragomat a sivatagban, hogy elpusztítsam őket.
De ismét másként cselekedtem szent Nevem miatt, hogy ne legyen az megszentségtelenítve a nemzetek szeme előtt, akiknek szeme láttára kivezéreltem őket Egyiptomból.
Már-már el is vontam kezemet tőlük a sivatagban, hogy ne vigyem be őket az országba, melyet nekik adtam, mely tejjel-mézzel folyó és dicsősége az összes országoknak,
mert megvetették törvényeimet és nem jártak az Én rendeleteim szerint és szombatjaimat megszentségtelenítették, mert bálványaik után járt a szívük.
Azonban szemen megszánta őket, hogy ne irtsam ki őket és nem végeztem rajtuk teljes pusztítást a sivatagban.
És újra szólottam fiaikhoz a sivatagban: Atyáitok életmódját ne kövessétek és az ő útmutatásukat ne tartsátok meg és bálványaik által ne váljatok tisztátalanokká.
Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, törvényeim szerint járjatok, rendeleteimet őrizzétek és gyakoroljátok.
És szombatjaimat szenteljétek meg és legyenek a szövetség jeléül köztem és köztetek és általa megtudjátok, hogy Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
VIII.
Emór.
Ezekiél XLIV,15–31.
A levita papok, Cádók fiai, akik szentélyem szolgálatát teljesítették, midőn Izráel gyermekei eltévelyedtek Tőlem, ők járuljanak Elém, hogy szolgáljanak Engem, ők álljanak színem előtt, hogy bemutassák az oltáron az áldozatok vérét és zsírját, így szól az Örökkévaló Isten.
Ők lépjenek be szentélyembe, ők járuljanak asztalomhoz, hogy szolgáljanak Engem és őrizzék, aminek őrzését reájuk bíztam.
És amikor belépnek a belső pitvar kapuiba, lenruhákat öltsenek és ne legyen rajtuk gyapjú, amidőn szolgálatot teljesítenek a belső pitvar kapuiban vagy azon belül,
lenből készült fejdíszek legyenek fejükön és len alsóruhák derekukon, ne övezzék magukat verejtéket okozó ruházattal.
Amidőn kilépnek a külső előcsarnokba, a külső pitvarban a néphez, vessék le azokat a ruhákat, amelyekben szolgálatot végeznek és helyezzék el azokat a szentély fülkéiben és öltsenek magukra más ruhákat, nehogy ruháikkal a népet szentségessé tegyék.
Fejüket ne nyírják le kopaszra, de nagyon hosszú hajat se növesszenek, hanem szabályosan nyírják hajzatukat.
Bort ne igyék egyetlen kóhén sem, midőn be kell mennie a belső pitvarba.
Feleségül özvegyet vagy elvált asszonyt ne vegyenek, csakis hajadonokat Izráel házának sarjából, ellenben özvegyet, aki kóhén után özvegy, feleségül vehetnek.
És népemet tanítsák különbséget tenni szent és szentségtelen között és oktassák, hogy megkülönböztessék a tisztátalantól a tisztát.
Pörös ügyben ők álljanak ítéletet tenni, törvényeim szerint tegyenek igazságot abban, tanaimat és rendeleteimet összes ünnepeimen őrizzék és szombatjaimat szenteljék meg.
Halott emberhez ne lépjen be a kóhén, nehogy tisztátalanná váljék, ellenben apa, anya, fiú, leánygyermek, fivér és olyan nővér miatt, aki még nem volt férjnél, kitehetik magukat a tisztátalanságnak.
És megtisztulása után hét napot számláljanak neki.
És amely napon belép a szentélybe a belső pitvarba, hogy szolgálatot teljesítsen a szentélyben, mutassa be vétekáldozatát, úgymond az Örökkévaló Isten.
És ez legyen az ő birtokrészük, Én vagyok az osztályrészük, de földtulajdont ne adjatok nékik Izráelben, Én vagyok az ő örökrészük.
A lisztáldozat, a vétekáldozat és a bűnáldozat legyen az ő táplálékuk és minden, ami átoktilalom alá jut, az övék legyen,
és minden termés zsengéjének elseje és minden felajánlott adomány összes fölajánlott adományaitokból a papoké legyen és kenyérterméstek zsengéjét adjátok a papnak, hogy áldást biztosíts házadnak.
Elhullott vagy vadtól széttépett állat húsát, akár madárét, akár baromét, ne fogyasszák a papok.
IX.
Behár.
Jeremiás XXXII,6–27.
És így szólt Jirmejáhú: az Örökkévaló igéje volt hozzám következőképpen:
Íme Hánámél, a te nagybátyád, Sallum fia eljő hozzád, mondván: Vásárold meg az én földemet, amely Ánáthóthban van, mert téged illet a megváltás joga, hogy azt megszerezd.
Csakugyan eljött hozzám nagybátyámnak fia, Hánámél Isten szava szerint az őrség udvarába és szólott hozzám: Vásárold meg földemet, amely Ánáthóthban van, Benjámin országrészében, mert tiéd az öröklés joga és téged illet a megváltás, szerezd meg azt; és én tudtam, hogy ez Isten igéje szerint van.
Így megvásároltam a földet nagybátyám fiától Hánáméltól, amely Ánáthóthban volt és lemértem néki az ezüstöt, hét sekelt és tíz ezüstpénzt.
És írásba foglaltam levélben, lepecsételtem, tanúkat hívtam és lemértem az ezüstöt mérlegen.
És vettem a vétellevelet, a pecséttel lezártat a rendelkezés és a szabályozás szerint és a nyilt levelet,
és átadtam a vétellevelet Báruknak, Nérija fiának, Máhszéja unokájának, Hánámél rokonom szeme előtt és a vétellevelet aláíró tanúk szeme előtt és minden júdabeliek szeme előtt, akik az őrség udvarában ültek.
És meghagytam Báruknak szemük láttára mondván:
Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Vedd ezeket a leveleket, ezt a vétellevelet, a lepecséltet és a nyitottat és helyezd el cserépedénybe, hogy tartósak legyenek hosszú időn át.
Mert így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házakat, mezőket, szőlőket és földeket vásárolni ebben az országban.
És imádkoztam az Örökkévalóhoz, miután átadtam a vétellevelet Báruknak, Nérija fiának következőképpen:
Ó, Uram Istenem, íme, Te alkottad az eget és a földet a Te nagy erőddel és kinyujtott karoddal; nem haladja meg a Te hatalmadat semmi sem.
Te kegyelmet gyakorolsz ezrediziglen és megfizeted az apák bűnét gyermekeik ölébe utánuk. Mindenható, nagyhatalmú Isten, kinek neve Örökkévaló, Seregek Ura,
ki nagy vagy a tervelésben és hatalmas a kivitelben, kinek szeme nyitva van az ember fiainak útjai fölött, hogy megadd mindenkinek, ami útjai szerint őt megilleti és cselekedeteinek gyümölcse szerint,
aki jeleket adtál és csodákat Egyiptom országában mind a mai napig, és Izráelen meg az emberiségen is és szereztél magadnak dicsőséget a mai napig,
és kihoztad népedet, Izráelt Egyiptom országából, jelekkel, csodatettekkel, erős kézzel, kinyujtott karral és félelmet parancsoló nagy hatalommal,
és nekik adtad ezt az országot, amelyről esküt tettél őseiknek, hogy nekik fogod adni a tejjel-mézzel folyó országot,
és valóban eljöttek és birtokba vették azt, de nem hallgattak hangodra és nem jártak tanodban, mindazt, amit parancsoltál nekik, hogy megtegyék, nem teljesítették, ezért érte őket mindez a baj.
Íme az ostromtöltések már elérték a várost, hogy elfoglalják és a város nemsokára a káldeusok kezébe kerül, akik ostromolják, a kard, az éhség és a dögvész miatt; és bekövetkezett mindaz, amit Te megmondtál, és íme Te is látod.
És Te most azt mondod nekem Uram, Istenem: Vásárold meg magadnak a földet ezüstön és rendelj tanúkat, pedig a város a káldeusok kezébe jut!
És volt az Örökkévaló szava Jirmejáhúhoz következőképpen:
Íme, én vagyok az Örökkévaló, minden élő lénynek Istene, vajjon van-e valami, ami tőlem ki nem telik?
X.
Bechúkkótái.
Jeremiás XVI,19–XVII,14.
Örökkévaló, Erőm, Erősségem és Menedékem veszedelem napján! Elébed nemzetek járulnak a föld széleiről és szólnak: Bizony csak hazugságot örököltek a mi őseink, hívságos dolgokat, amikben semmi üdvös nincs.
Vajjon készíthet-e az ember magának Istent? Bizony azok nem istenek!
Azért ez alkalommal tudtul adom nekik, megismertetem velük karomat és hatalmamat és így megtudják, hogy az Én Nevem: Örökkévaló.
Júdának bűne föl van róva érc íróvesszővel és gyémántheggyel, be van vésve szívük táblájára és oltáraitok sarkaira,
valameddig fiaik emlékezni fognak oltáraikra és bálványligeteikre, minden lombos fára a magas halmokon.
Ó, Én szent hegyem a mező közepén! a te gazdagságodat, mind a te kincseidet zsákmányul adom a te bálványoltáraid miatt, a te vétked miatt egész határodon.
És föl fogod adni önhibádból a te örökrészedet, amelyet néked adtam és rabszolgává teszlek, hogy szolgáld ellenségeidet ismeretlen országban, mert haragomban tüzet gyujtottatok, mely örökké lobog.
Így szól az Örökkévaló: Átkozott a férfi, aki emberben bízik és halandó testet választ támaszul, de Istentől elpártol a szíve,
olyan lesz, mint a katáng a sivatagban, amely nem érzi, mikor jön a jóidő és szikkadt talajon lakik a pusztaságban, szikes földön, amely nem lakható.
De áldott a férfi, aki bízik az Örökkévalóban, mert Isten az ő biztos menedéke.
Olyan lesz, mint a víz mellé plántált fa, mely folyó felé bocsátja gyökereit, nem érzi, ha jő a bőség és a levele dús zöld marad, nem aggódik az aszály évében és nem szűnik meg gyümölcsöt hozni.
Ó, csalárdabb a szív mindennél és gyarló nagyon, ki ismerheti azt eléggé?
Én, az Örökkévaló vizsgálom a szíveket, fürkészem a veséket, hogy megadjam minden embernek, ami megilleti útjai szerint és cselekedetei gyümölcse szerint.
A túzok kikölti azt is, ami nem az ő tojása, ilyen az, aki gazdagságot szerez jogtalanul, azt is elhagyja napjainak felében és a végén becstelenné lesz.
Isteni dicsőség trónja, magasztos kezdettől fogva, te vagy szentélyünk székhelye!
Izráel reménysége, ó, Örökkévaló, akik Téged elhagynak, szégyent fognak vallani és akik Tőled elpártolnak az országban, balsorsra lesznek írva, mert elhagyták az élővizek forrását, az Örökkévalót.
Ó, gyógyíts meg engem, hogy meggyógyuljak, segíts meg engem, hogy meg legyek segítve, mert te vagy az én dicsőségem.
XI.
Machar-Chódes.
I. Sám. XX,18–42.
Szólott Jónathán Dávidhoz: Holnap újhold van és hiányozni fogsz, mert üres lesz a helyed.
Azért harmadnap jöjj le iziben és menj el arra a helyre, ahol rejtőzködtél az emlékezetes esemény napján és maradj ott Ezel köve mellett.
És én oldalvást három nyilat fogok kilőni egy célpontra irányítva magam előtt
és íme el fogom küldeni legényemet mondván: Menj, keresd meg a nyilakat. Ha közben szólani fogok a legényhez: íme, a nyilak innen vannak tetőled, akkor vedd föl és jöjj hozzám, mert ez azt jelenti, hogy béke vár reád és nincs semmi veszély, amint él az Isten:
Ha azonban így szólok az ifjúhoz: Íme a nyilak messze túl vannak tőled, akkor menj, mert az Isten elküld téged!
És ami azt illeti, amit megbeszéltünk egymással, én és te, íme az Örökkévaló a tanú köztem és közted mindörökké!
És elrejtőzött Dávid a mezőn és eljött az újhold és leült a király a lakomához, hogy egyék.
Leült a király szokott ülőhelyére, mint minden más alkalommal, a falnál levő ülőhelyre, Jónathán pedig felállott, Abnér pedig leült Saul oldala mellett és üresen maradt Dávid helye.
De nem szólt Saul semmit azon a napon, mert azt gondolta, valószínűleg véletlen eset, talán nem tiszta, bizonyára nem tiszta!
És történt, hogy az újhold másodnapján ismét feltűnt, hogy Dávid helye üres és szólott Saul fiához, Jónathánhoz: Miért nem jött el Jisáj fia, sem tegnap, sem ma a lakomához?
És felelt Jónathán Saulnak: Dávid tőlem kért engedelmet betlehemi útra.
És szólott hozzám: Bocsáss el engem, mert családi áldozásunk van a városban és ő maga, testvérem parancsolta meg nekem, tehát ha kegyet találtam szemedben, hadd induljak el oda, hogy láthassam testvéreimet. Ezért nem jött el Dávid a király asztalához.
És föllobbant Saul haragja Jónathán ellen és szólott hozzá: Te lázadó asszonynak elfajult fia, jól tudtam én, hogy a te választásod Jisáj fiára esett szégyenedre és szülőanyád szégyenére,
mert ameddig Jisáj fia él ezen a földön, nem szilárdulsz meg sem te, sem a te uralmad, most tehát küldj érte és hozasd őt elém, mert halálnak fia ő.
És felelt Jónathán atyjának, Saulnak és szólt hozzá: Miért haljon meg, mit cselekedett?
És megragadta Saul a dárdát ellene, hogy lesújtsa; erről megtudta Jónathán, hogy elvégeztetett atyja előtt, hogy megöli Dávidot.
És fölkelt Jónathán az asztaltól felindult haraggal és nem evett az újhold másodnapján semmit, mert búsult Dávid miatt, mivel megszégyenítette őt atyja.
És történt reggel, hogy kiment Jónathán a mezőre a találkozóra Dáviddal és egy kicsiny fiú volt vele.
És szólt kísérőjéhez, fuss, találd meg a nyilakat, amelyeket én kilövök. A fiú futott, ő pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlröpüljön rajta.
A fiú már elérkezett a nyíl helyére, amelyet Jónathán kilőtt, midőn Jónathán utána kiáltott és szólt: Hiszen a nyílvessző túl van rajtad.
És újra kiáltott Jónathán a fiú után: gyorsan, siess, meg ne állj! – És fölszedte a fiú a nyilakat és visszatért urához.
A fiú nem vett észre semmit, de Jónathán és Dávid tisztában voltak a dologgal.
És odaadta Jónathán fegyvereit a fiúnak, aki kísérője volt és szólott hozzá: Menj, vidd a városba!
A fiú elment, Dávid pedig fölkelt a déli határ felől, leborult arccal a földre, meghajolt háromszor; és megcsókolták egymást és siratta egyik a másikat, míg Dávid túltett rajta.
Erre szólt Jónathán Dávidhoz: Menj békességgel! amint megesküdtünk mi ketten egymásnak az Örökkévaló nevére, mondván: Legyen az Örökkévaló tanú köztem és közted, ivadékom és ivadékod között, ez örökre szól.
XII.
Rós-Chódes szombatja.
Jesája LXVI.
Így szól az Örökkévaló: Az égbolt az én trónom és a föld az én lábaim zsámolya; miféle házat építhetnétek nekem és milyen lenne az én nyugalmam helye?
Hisz mindezeket kezem alkotta és így jöttek létre mindezek, úgymond az Örökkévaló. És nem tekintek másra, csak a szegényre, a megtört lelkűre és aki buzgó az én igémre.
Az, aki ökröt vág áldozatul olyan, mint aki embert öl, az aki bárányt áldoz olyan, mint aki ebnek szegi nyakát; aki lisztáldozatot hoz olyan, mint aki sertésvért áldoz, aki tömjént illatoztat olyan, mint aki bálványt imád; ezek maguk választották útjukat és undokságaikat kedveli lelkük.
Azért Én is választom az ő megcsúfolásukat és amitől félnek, azt hozom rájuk, mert amikor kiáltottam, senkisem felelt; amikor szólottam, senkisem hallgatta meg, hanem azt cselekedték, ami rossz az Én szememben és azt választották, amiben nem telik kedvem.
Halljátok az Örökkévaló szavát ti, akik felbuzdultok az Ő igéjén; Így szóltak testvéreitek, akik a ti ellenségeitek, akik kiközösítenek benneteket: Az én nevem miatt legyen meg Istennek dicsősége! hogy mi lássuk a ti örömötöket; azok pedig valljanak szégyent.
Riadalom hangja a város felől; hang a szentély felől; az Örökkévalónak hangja, aki megfizet ellenségeinek.
Íme Cijón anélkül, hogy vajúdott volna, megszülte gyermekeit; mielőtt fájdalom érintette volna, már fiút hozott a világra.
Ki hallott ilyesmit? Ki látott ilyet? Vajjon megszülethetik-e egy ország egy nap alatt? Vajjon létrejöhet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert íme, alig vajúdott, máris megszülte Cijón az ő fiait.
Így szól az Örökkévaló: Midőn az idő méhét megnyitom, vajjon nem fogom-e világrahozni szülöttét; Én, aki a születést elősegítem, vajjon el fogom-e zárni a megszületést? Így szól a te Istened.
Örvendezzetek Jeruzsálemmel és vigadjatok vele mind, akik szeretitek, ujjongjatok vele nagy ujjongással mind, akik eddig gyászoltátok,
hogy ti is fölüdüljetek az ő vigasztalásának tején, hogy ti is részesüljetek benne és ti is gyönyörködjetek dicsőségének gazdagságán.
Mert így szól az Örökkévaló: Mint egy folyamot, úgy terelem feléd a békét és mint egy áradó patakot a népek tiszteletét és azt szívjátok, mint karon hordozott, térden dédelgetett gyermek.
Mint férfit, akit anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én benneteket és Jeruzsálemben lesz vigasztalástok.
Látni fogjátok majd és örül a szívetek és csontjaitok virulnak, mint a fakadó növény, és megismerik Isten kezét szolgáin és haragját ellenségein.
Mert íme az Örökkévaló tűzben közelít és mint a fergeteg olyanok hadiszekerei, hogy végrehajtsa forró indulattal az Ő haragját és az Ő felháborodását lángoló tűzzel.
Mert tűzzel tart az Örökkévaló ítéletet és kardjával minden halandó fölött, és számosan lesznek az Örökkévaló elejtettjei.
Azok, akik kertekben bálványszertartással szentelgetik és tisztogatják magukat a középen álló alak körül, akik eszik a sertést, az undorító hüllőt és az egér húsát, együtt fognak elpusztulni, úgymond az Örökkévaló.
Mert Én ismerem gondolataikat és cselekedeteiket; eljön az idő, hogy összegyüjtöm mind a nemzeteket és nyelveket és eljönnek és látják az Én dicsőségemet.
És csodajelet adok reájuk és küldök közülük menekülőket a nemzetek közé, Tarsisba, Pulba, Lydiába, az íjfeszítőkhöz, Tuvalba és Görögországba a távoli szigetekre, ahol még nem hallották híremet és nem látták dicsőségemet és hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.
És elhozzák a ti testvéreiteket mind az összes nemzetek közül ajándékképpen az Örökkévalónak, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – úgymond az Örökkévaló –, amint viszik Izráel gyermekei a lisztáldozatot tiszta edényben Istennek házába.
És azok közül is ki fogok válogatni papokat és levitákat, úgymond az Örökkévaló.
Mert amiképpen az új ég és az új föld, amelyet alkotok, megállnak előttem – úgymond az Örökkévaló – úgy lesz maradandó a ti ivadékotok és nevetek.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, minden szombatról szombatra, odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
És ők elvonulnak és látni fogják a tőlem elpártolt emberek tetemeit, mert a féreg, amely azokat emészti, nem pusztul el és a tűz, amely azokat égeti, nem alszik ki és borzadály tárgyai lesznek minden halandó előtt.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, minden szombatról szombatra odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
XIII.
Záchór.
I. Sám. XV,1–34.
És szólt Sámuel Saulhoz: Engem küldött az Örökkévaló, hogy fölkenjelek téged királlyá népe, Izráel fölé, most tehát hallgass az Örökkévaló szavainak hangjára.
Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: Számon vettem, amit Amálék cselekedett Izráellel, amit művelt vele az úton, midőn fölvonult Egyiptomból.
Azért most menj és győzd le Amálékot és pusztítsátok el mindazt, ami az övé, ne kíméld, hanem öld meg! Ha férfi vagy nő, gyermek vagy kisded, barom vagy bárány, teve vagy szamár.
És Saul összehívta a népet és Teláimban megszámlálta őket, kétszázezer gyalogos és azonkívül tízezer júdabeli.
És elérkezett Saul Amálék városához és megkezdte az ellenségeskedést a völgyben,
és üzent Saul a kénita nemzetségnek: Menjetek, távozzatok, vonuljatok le az amálékiták közül, mert különben kénytelen lennék téged is vele együtt elpusztítani, holott te szeretetet gyakoroltál Izráel fiaival, midőn fölvonultak Egyiptomból. Erre a kénita elhúzódott Amálék területéről.
És Saul megverte Amálékot, üldözte Havilától Súr vidékéig, amely Egyiptom előtt van.
És elfogta Agagot, Amálék királyát élve és egész hadát elpusztította kardéllel.
És Saul és a nép megszánta Agagot és a juhnak és szarvasmarhának legjavát, a kétéveseket, a kövér juhokat és mindazt, ami jó és nem akarták elpusztítani, ellenben mind a silány és hitvány jószágot elpusztították.
Erre volt az Örökkévaló szava Sámuelhez következőkép:
Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert visszafordult nyomdokomból és szavaimat nem teljesítette. Ez nagyon fájt Sámuelnek és esdekelt az Örökkévalóhoz egész éjjelen át.
Korán reggel azonban elment Sámuel Saul elé és hírül adták Sámuelnek, mondván: Saul már elment Kármel felé és íme már emlékjelet állít magának, és megfordult, továbbvonult és lement Gilgálba.
És elment Sámuel Saulhoz és szólt hozzá Saul: Légy te áldva az Örökkévaló előtt; beteljesítettem az Örökkévaló szavát.
És szólt Sámuel: És mit jelent a juhok hangja, amelyet hallok fülemmel és a szarvasmarhák hangja, amelyet szintén hallok?
És felelt Saul: Az amálékitáktól hozták el, mivelhogy a nép sajnálta a juhok és barmok legjavát, azért, hogy áldozatot mutassunk be az Örökkévalónak, a te Istenednek, a többit azonban elpusztítottuk.
És szólt Sámuel Saulhoz: Hagyd abba, hadd mondom meg neked, mit szólt hozzám az Örökkévaló az éjjel. És (Saul) felelt: Beszélj!
És szólt Sámuel: Nemde, ha kicsiny vagy is a saját szemedben, mégis Izráel törzseinek feje vagy és az Örökkévaló fölkent téged királlyá Izráel fölött,
és az Örökkévaló küldött téged megjelölt úton és mondta: Menj, pusztítsd el a vétkezőket, Amálékot, viselj hadat ellene, míg megsemmisíted őket.
Miért nem hallgattál az Örökkévaló hangjára, hanem lecsaptál a zsákmányra és helytelenül cselekedtél Isten szeme előtt.
És válaszolt Saul Sámuelnek: Én hallgattam az Örökkévaló hangjára és mentem az úton, amelyre az Örökkévaló küldött és elhoztam Agagot, Amálék királyát, és Amálékot elpusztítottam.
De a nép vett a zsákmányból juhot és szarvasmarhát, az elpusztításra szánt tilalmas dolgok javát, hogy áldozatot mutasson be Örökkévaló Istenednek Gilgálban.
És szólt Sámuel: Vajjon lehet-e olyan kedves Isten előtt az égő- és vágóáldozat, mint az Örökkévaló szavának meghallgatása? Íme, az engedelmesség jobb az áldozatnál és a meghallgatás többet ér, mint az áldozati kosok hája,
mert az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne. Mivelhogy te Isten szavát megvetetted, ő is megvet téged, hogy ne légy király.
És szólt Saul Sámuelhez: Vétkeztem, hogy megszegtem az Örökkévaló parancsát és a te szavadat, mert féltem a néptől és hallgattam hangjukra,
azért bocsásd meg bűnömet és térj vissza velem, hogy leboruljak az Örökkévaló előtt.
És felelt Sámuel Saulnak: Nem térek vissza veled, megvetetted az Örökkévaló szavát és megvetett téged az Örökkévaló, hogy ne légy többé király Izráel fölött.
És elfordult Sámuel, hogy távozzék és Saul megragadta a köntöse szárnyát és az elszakadt.
És szólt hozzá Sámuel: Letépte rólad az Örökkévaló Izráel királyságát e napon és társadnak adja majd, aki jobb náladnál.
És Izráelnek dicsőséges Istene nem áltat és nem változtatja meg végzését, mert nem halandó, hogy megbánja elhatározását.
Erre szólt Saul: Vétkeztem, de mégis add meg most nekem a tiszteletet népem vénei előtt és térj vissza velem, hogy leborulhassak Örökkévaló Istened előtt.
És Sámuel visszatért Saul nyomába és Saul leborult az Örökkévaló előtt.
És szólt Sámuel: Léptessétek elém Agagot, Amálek királyát! És Agag eléje ment vidám hangulatban és mondta Agag: Valóban már eltűnt a halál keserűsége.
És szólott hozzá Sámuel: Amint asszonyokat gyermekeiktől megfosztott kardod, úgy legyen az asszonyok között gyermekétől megfosztva anyád. És kettéhasította Sámuel Agagot Isten színe előtt Gilgálban.
És eltávozott Sámuel Rámába, Saul pedig hazament házába Gibeát Saulba.
XIV.
Páráh
Ezekiél XXXVI,16–38.
És az Örökkévaló szava jött hozzám következőképpen:
Emberfia, amíg Izráel háza saját földjén lakott, tisztátalanná tette azt az útjaival és cselekedetei által. Útjuk olyan volt előttem, mint a tisztátlanná vált asszonyé.
Haragomat kiöntöttem rájuk a vér miatt, amit kiontottak a földre és bálványimádásuk miatt, amellyel tisztátalanná tették.
Azért szétszórtam őket a nemzetek közé és elszéledtek az országokban, útjaik és cselekedeteik szerint szabtam ítéletet rájuk.
És eljutottak a nemzetek közé, ahová elkerültek és ott is megszentségtelenítették Szent Nevemet, mivelhogy azt mondták róluk: Hát ez az Örökkévaló népe?! és az Ő országából jöttek ezek?
Azért megkímélem immár Szentséges nevemet, amelyet megszentségtelenített Izráel háza a nemzetek között, ahová eljutottak.
Ennélfogva szólj Izráel házához! Így szól az Örökkévaló Isten: Nem ti miattatok cselekszem Én, ó Izráel háza, hanem Szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettek a nemzetek között, ahová eljutottatok,
és meg fogom szentelni az Én nagy nevemet, amely be lett szennyezve a nemzetek között, amelyet beszennyeztetek ti azok között, hadd tudják meg a nemzetek, hogy Én vagyok az Örökkévaló, – így szól az Úristen –, midőn az ő szemeik láttára megszenteltetem rajtatok.
Mert elhozlak titeket e nemzetek közül és összegyüjtelek titeket mind az országokból és hazaviszlek titeket tulajdon földetekre.
És meghintelek titeket a tisztaság vizével és megtisztultok minden tisztátalanságotokból és minden szennyetektől tisztává teszlek titeket.
És adok nektek új szívet és új szellemet helyezek bensőtökbe és eltávolítom a kőszívet testetekből és adok nektek érző hússzívet,
és szellememet adom belétek és odahatok, hogy törvényeimben járjatok, rendeleteimet őrizzétek és megtartsátok,
és így lakozhassatok az országban, amelyet őseiteknek adtam és legyetek az Én népemmé, hogy Én legyek a ti Istenetek.
És megszabadítalak titeket minden tisztátalanságtól és hívom a gabonát és megszaporítom és nem bocsátok többé reátok éhinséget.
És megszaporítom a fák gyümölcsét és a szántóföld termését, hogy ne viseljétek többé az éhinség szégyenét a nemzetek között.
Azért emlékezzetek meg bűnös útjaitokról és cselekedeteitekről, amelyek nem jók és riadjatok vissza önmagatoktól bűneitek és undok cselekedeteitek miatt.
Ó, nem ti miattatok cselekszem Én – úgymond az Örökkévaló Isten: – vegyétek ezt tudomásul, szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, ó Izráel háza! –
Így szól az Örökkévaló Isten: Az napon, midőn megtisztítalak benneteket minden bűneitektől, újra lakottakká teszem a városokat és fölépülnek az omladékok,
és a kietlenné vált föld újra műveltté lesz annak ellenére, hogy sokáig kopár volt minden arra járó szeme előtt.
És mondani fogják: Ez az ország, amely annyira elpusztult, olyanná lett, mint az Édennek kertje és a földúlt, rombadőlt és elpusztult városok megint várfalakkal megerősített lakott városokká lettek.
Erről fölismerik a nemzetek, melyek körülöttetek megmaradnak, hogy Én, az Örökkévaló építettem föl a lerombolt városokat, ültettem be a kietlen területeket, Én az Örökkévaló hirdettem ezt és megcselekedtem.
Így szól az Örökkévaló Isten: Még ebben az egyben megkérleltetem Magam Izráel háza által, hogy megtegyem nekik, megszaporítom őket, mint egy embernyájat.
Mint megszentelt nyájat, mint Jeruzsálem nyáját az ünnepeken; annyira telve lesznek az elpusztult városok embernyájakkal és erről fölismerik, hogy Én vagyok az Örökkévaló.
XV.
Háchódes.
Ezekiél XLV,16–XLVI,18.
Az egész nép az országban legyen teherviselője ennek a szent fölajánlásnak a fejedelem számára Izráelben.
És a fejedelemre háruljon az égőáldozatok, a lisztáldozat és az italáldozat gondja az ünnepeken, az újholdakon, a szombatokon, Izráel házának összes ünnepein, ő gondoskodjék a vétekáldozatról, a lisztáldozatról, az égőáldozatról és a békeáldozatról, hogy engesztelést szerezzen Izráel háza számára.
Így szól az Örökkévaló Isten: Az első hónap első napján végy egy hibátlan fiatal tulkot és végezz szertartást a szentély megtisztítására,
és vegyen a főpap a vétekáldozat véréből és adjon belőle a háznak ajtófélfájára és az oltárszegély négy sarkára és a belső pitvar kapujának ajtófélfájára,
és hasonlókép cselekedjél a hónap hetedik napján a tévelygő és balga ember áldozatával és hozzatok engesztelést e szent hajlékra.
Az első hónap tizennegyedik napján pedig legyen számotokra Peszach ünnepe; hét napos ünnepen át kovásztalan kenyeret egyenek,
és mutasson be a fejedelem azon a napon önmagáért és az ország egész népéért tulkot vétekáldozatul.
És az ünnep hét napján mutasson be égőáldozatul az Örökkévaló előtt hét tulkot, hét kost, teljesen hibátlanokat, naponta hét napon át és vétekáldozatul egy kecskebakot minden nap.
Továbbá egy éfa lisztáldozatot minden tulok után és egy éfa lisztáldozatot minden kos után és egy hin olajat minden éfa után.
Az ünnep hetedik, a hónap tizenötödik napján ugyanígy járjon el, tehát hét napon át mind a vétekáldozattal, mind az égő- és lisztáldozattal, valamint az olajjal.
Így szól az Örökkévaló Isten: A belső pitvar kapuja, amely kelet felé fordul, legyen zárva a hat köznapon át és a hetedik napon legyen nyitva és újhold napján is legyen nyitva.
És jöjjön a fejedelem a kapu előcsarnokának útján kívülről, álljon meg a kapu ajtófélfájánál, ezalatt a papok készítsék el égőáldozatát és békeáldozatait és ő boruljon le a kapu küszöbén, azután vonuljon vissza, de a kapu ne zárassék be estig.
És az ország népe boruljon le ugyanazon kapu bejáratánál szombatokon és újhold napokon az Örökkévaló előtt.
És az égőáldozat, amelyet a fejedelem bemutat az Örökkévalónak szombat napján, álljon hat teljesen hibátlan bárányból és egy teljesen hibátlan kosból.
A lisztáldozat legyen egy éfa a kos után, a bárányok után kinek-kinek keze képessége szerint és egy hin olaj az éfa után.
És újhold napján legyen egy hibátlan fiatal tulok és hat bárány és kos, mind hibátlan legyen,
továbbá egy éfa a tulok után és egy éfa a kos után szolgáljon lisztáldozatul, és a bárányok után, kinek-kinek tehetsége szerint és egy hin olaj az éfa után.
És midőn bemegy a fejedelem, a kapu előcsarnokának útján menjen és ezen az úton térjen vissza.
De ha az ország népe járul az Örökkévaló elé az ünnepeken, aki az északi kapu felé jön leborulni, az távozzék a déli kapu útján, aki pedig a déli kapu felől jön, az távozzék az északi kapu útján. Ne távozzék azon a kapun át, amelyen jött, hanem a szemben lévőn távozzék.
És ha a fejedelem is közöttük van, akkor velük együtt menjen be és együtt távozzanak.
Ünnepeken és gyülekezési szent napokon a lisztáldozat a tulok után és a kos után mindíg egy-egy éfa legyen, a bárnyok után ellenben kinek-kinek tehetsége szerint és az olaj egy hin az éfa után.
És ha a fejedelem önszántából mutat be külön égő- vagy békeáldozatot, mint fölajánlást az Örökkévalónak, akkor nyissák ki számára a kelet felé forduló kaput, mutassa be égőáldozatát és békeáldozatát úgy, amint azt végzi szombat napján, azután távozzék és zárják be a kaput távozása után.
És minden nap készíts egy esztendős bárányt, teljesen hibátlant égőáldozatul az Örökkévalónak minden reggel, nap-nap után készítsd el azt.
És készíts hozzá lisztáldozatot minden reggel egy hatod éfát és olajat egy harmad hinnel a lángliszt meghintésére lisztáldozatul az Örökkévalónak örök törvényként állandóan.
És mutassátok be a bárányt, a lisztáldozatot és az olajat reggelenként, mint állandó égőáldozatot.
Így szól az Örökkévaló Isten: Ha a fejedelem fiai egyikének adományt juttat, legyen az annak örökrésze, fiai tulajdona legyen, birtokuk örökrész gyanánt.
És ha a maga birtokából ad adományt szolgái egyikének, bírja azt a szolga a szabadság évéig, akkor visszaszáll a fejedelemre, úgyhogy az mint az ő örökrésze fiait illeti és övék legyen;
de ne foglaljon el a fejedelem a nép birtokából, hogy kiforgassa őket birtokbavett tulajdonukból; a maga birtokrészéből juttasson fiainak, nehogy az Én népem tagjai elszakadjanak mindegyik a maga birtokától.
XVI.
Sábbáth Hággádól.
Maleáki III,4–24.
Akkor kedves lesz az Örökkévaló előtt Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az őskor napjaiban, mint a hajdani években.
És ítéletre közeledem hozzátok és leszek siető tanú a varázslók, a házasságtörők, a hamisesküvők ellen, akik jogtalanságot követnek el a bérmunkás bérével, az özveggyel és az árvával, akik elferdítik az idegen jogát és nem félnek Tőlem, így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura:
Mert Én, az Örökkévaló, nem változtam meg és ti, Jákób gyermekei, nem szüntetek meg.
Ősapáitok kora óta eltértetek törvényeimtől és nem őriztétek azokat, most már térjetek vissza Hozzám, hogy Én is visszatérhessek hozzátok, így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura. És ti azt mondjátok: Mi módon térjünk vissza,
vajjon az ember megkárosíthatja-e az Istent, hogy ti rajtam akartok nyerészkedni és ti azt mondjátok: Mivel károsítottunk meg Téged? Nos hát: a tized és a szentély adója körül.
Ennek fejében átok sújt titeket és ti azt hiszitek, hogy Nekem okoztatok kárt, ti, az egész nemzet.
Hozzátok el mind a köteles tizedet a kincstárba, hogy legyen szolgáim számára eleség házamban. Tegyetek próbára ezzel, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, hogy nem fogom-e megnyitni számotokra az ég csatornáit és nem fogok-e rátok áldást üríteni az elégen is túl.
És én megfeddem a sáskát, hogy ne pusztítsa el előletek a föld gyümölcsét és ne tegye meddővé számotokra a szőlőtőt a mezőn, így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura.
És akkor üdvözölni fognak benneteket mind a nemzetek, mert ti lesztek a gyönyörűséges ország, így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Nagyon vakmerőkké váltak a ti szavaitok ellenem, úgymond az Örökkévaló, de ti azt mondjátok: Hát mit szóltunk ellened?
Azt mondtátok: Céltalan szolgálni az Istent és mi haszon van azon, hogy őrizzük, amit ránk bízott őrizetül és hogy leverten jártunk az Örökkévaló, a Seregek Urának színe előtt.
És most mi üdvözölhetjük a megátalkodottakat, mert megerősödnek a bűntevők, Istent kisértik és megmenekülnek.
Ám az istenfélők máskép beszélnek egymás között és rájuk figyel az Örökkévaló és meghallgatja és fel lesz jegyezve színe előtt az emlékezés könyvébe, az istenfélők és Nevét tisztelők javára.
És szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: Enyéim lesznek ők arra a napra, amelyet Én saját tulajdonul alkotok magamnak és Én úgy fogom kímélni őket, mint az apa kíméli fiát, aki hűségesen szolgálja őt.
Majdan ti is odajuttok, hogy látni fogjátok a különbséget az igaz és a gonosz között, a között, aki az Istent szolgálja és a között, aki nem szolgálja,
mert íme eljön az ítéletnek napja, lángolva, mint egy lobogó tűzhely és mind a megátalkodottak és mind a gonosztevők olyanok lesznek előtte, mint a száraz tarló és elhamvasztja azokat az eljövendő nap, így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura és nem hagy belőlük se gyökeret, se hajtást.
De fölragyog számotokra, Nevemnek tisztelői, az igazság napja és gyógyulást hoz sugaras szárnyain és fölvonultok és vidáman szökdeltek, mint a hízlalóban föltáplált fiatal borjak.
És leigázzátok a gonosztevőket, hamuvá lesznek lábatok talpa alatt azon a napon, melyet én szerzek, így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Emlékezzetek Mózes szolgámnak Tórájára, amelyet meghagytam neki a Hórébon egész Izráelre, törvényeket és rendeleteket.
Majdan elküldöm Én számotokra Élijáhút, a prófétát, mielőtt eljő az Örökkévaló nagy és félelmetes napja.
Ő fogja az apák szívét a fiúkhoz téríteni és a fiúk szívét az apákhoz, nehogy eljöjjek és átokkal sújtsam a földet.
Majdan elküldöm Én számotokra Élijáhút, a prófétát, mielőtt eljő az Örökkévaló nagy és félelmetes napja.
MÓZES NEGYEDIK KÖNYVÉNEK
HAFTÁRÁI •
NUMERI
I.
Bemidbár
Hósea II,1–22.
És olyan lesz Izráel fiainak száma, mint a tenger fövénye, ami meg nem mérhető és meg nem számlálható. És annak helyében, amit mondanak nekik: ti nem vagytok az Én népem, azt fogják mondani róluk: Ők az élő Isten fiai!
És össze fognak gyülekezni Júda fiai és Izráel fiai együvé és egy vezért helyeznek maguk fölé és táborba vonulnak föl az országból, mert nagy Jizreel napja.
Mondjátok testvéreiteknek: az Én népem; és nővéreiteket nevezzétek Isten kegyeltjének.
De szálljatok pörbe anyátokkal, szálljatok pörbe, mert nem tekintem őt hitvestársamnak és én nem vagyok az ő ura és mondjátok neki, hogy távolítsa el lederségét arcából és paráznaságát kebléről;
mert különben levetkőztetem őt csupaszra és kitaszítom őt anyaszült meztelenül, olyanná teszem, mint a sivatag, olyanná, mint a tikkadt föld és veszni hagyom szomjúságában,
és gyermekein sem könyörülök, mert erkölcstelenség szülöttei ők.
Mert parázna volt anyjuk, szégyenben élt szülőanyjuk, midőn így szólt: az én barátaim nyomában akarok járni, akik kenyeremet adják és italomat, gyapjamat és a lenemet, olajamat és mustáromat.
Ezért zárom el utadat tövissel és körülkerítem bozótsövénnyel, hogy ne találja meg ösvényeit.
És rohanni fog barátai után, de nem éri el őket, keresni fogja őket, de nem találja meg és akkor így szól: Visszamennék én, visszatérnék első uramhoz, mert jobb volt akkor nekem, mint most.
És ő nem tudta, hogy én adtam neki a gabonát, a mustot, az olajat és én szaporítottam számára az ezüstöt és az aranyat, amiből bálványt készítettek.
Azért visszaveszem gabonámat kellő időben, mustomat kitűzött idején, megmentem gyapjúmat és lenemet, hogy ne legyen mivel eltakarnia szégyenét.
Most pedig föltárom hitványságát barátainak szeme előtt és nem mentheti meg tőlem senki.
Megszüntetem minden vígságát, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepi gyülekezetét.
Elpusztítom szőlőjét és fügefáit, melyekről azt mondta: Ezeket ajándékul adták nékem az én barátaim! És olyanná teszem, mint az erdő fái, melyeket a mezei vad lerág.
Számonkérem tőle a Báaloknak szentelt napokat, amelyeken tömjént füstölgtetett nekik, midőn magát gyűrűivel és nyakláncaival ékesítette és barátai után járt, engem meg elfelejtett, úgymond az Örökkévaló.
Ezért rábeszélem és kivezetem őt a sivatagba és ott beszélek szívére.
És szőlőkertül adom neki ott a sivatagot és az enyészet völgyét, mint a remény kapuját. És ottan fog ő újra énekelni, mint egykor ifjúsága napjaiban, mint azon a napon, midőn feljött Egyiptom országából.
És azon a napon, úgymond az Örökkévaló, így fogsz szólítani engem: Isi és nem fogsz többé engem így szólítani: Báali.
Mert eltávolítom ajkairól a Báalok nevét, hogy a nevük se legyen említve többé soha.
És azon a napon szövetséget kötök számukra az erdei vadakkal, az ég madaraival és a földnek csúszó-mászó állataival; az íjat, a kardot és a háborút kitöröm az országból és nyugodni hagyom őket biztonságban.
Akkor majd eljegyezlek téged magamnak örökre, eljegyezlek téged igazsággal és joggal, szeretettel és kegyelemmel.
És eljegyezlek téged magamnak hittel, hogy ismerjed az Örökkévalót!
II.
Nászó
Bírák XIII,2–25.
Volt egy férfi Cáreából, Dán nemzetségéből, kinek neve Mánóah volt és a felesége meddő nő volt, nem volt gyermeke.
Egyszer megjelent Isten angyala a nő előtt és mondta neki: Te eddig meddő voltál és nem szültél, most várandós leszel és fiúnak fogsz életet adni.
Tehát őrizkedjél nagyon, ne igyál bort vagy szeszesitalt és ne egyél semminemű tisztátalant.
Mert áldott állapotban leszel és fiúgyermeket fogsz szülni, de ne érje annak fejét borotva, mert az a gyermek Istennek názirja lesz születésétől fogva és ő fogja megkezdeni Izráel fölszabadítását a filiszteusok kezéből.
És ment a nő és elbeszélte férjének, mondván: Eljött hozzám Istennek embere, megjelenése olyan volt, mint Isten angyaláé, nagyon félelmes és én nem kérdeztem, honnan való és nevét nem közölte velem.
És azt mondta nekem: Te várandós leszel, fiúgyermeket fogsz szülni, tehát ne igyál bort vagy szeszesitalt és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek názirja lesz a gyermek születésétől fogva halála napjáig.
Ekkor Mánóah könyörgött Istenhez és mondta: Kérlek, ó Uram, hadd jöjjön hozzánk újra Istennek embere, akit küldöttél és tanítson bennünket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel.
És Isten meghallgatta Mánóah könyörgését és eljött Isten angyala ismét a nőhöz, aki a mezőn tartózkodott és férje Mánóah nem volt jelen,
és a nő sietett és futott s jelentette férjének és mondta neki: Íme megjelent nálam az a férfiú, aki a minap eljött hozzám.
És elindult Mánóah és ment felesége után és odaérkezett ahhoz a férfiúhoz és szólott hozzá: Te vagy az a férfi, aki az asszonynak szólott? És az felelt: Én vagyok!
És szólt Mánóah: Most, ha beteljesedik a te szavad, mi legyen a fiúnak törvénye és a bánásmód vele?
És az Örökkévaló angyala szólott Mánóahhoz: Őrizkedjék az asszony mindentől, ami felől neki szólottam.
Ami szőlőből való, abból ne fogyasszon, bort és szeszesitalt ne igyék, tisztátalant ne egyék, mindazt kövesse, amit neki megparancsoltam.
És szólott Mánóah az Örökkévaló angyalához: Engedd kérlek, hogy vendégül itt tartsunk téged és hogy készíthessünk eléd egy kecskegödölyét.
És szólott az Örökkévaló angyala Mánóahhoz: Ha vendégül itt tartasz, nem eszem kenyeredből, de ha égőáldozatot akarsz bemutatni az Örökkévalónak, megteheted! Mert Mánóah nem tudta, hogy Isten angyala ő.
És szólt Mánóah az Örökkévaló angyalához: Mi a te neved, hogy tiszteletben részesíthessünk, amikor beteljesedik a te szavad?
És az Örökkévaló angyala így szólt hozzá: Miért kérdezősködöl nevem után, mikor az titok?
És Mánóah vette a kecskegödölyét meg a lisztáldozatot és föláldozta a kősziklán az Örökkévalónak és ekkor csodás jelenés ment végbe és Mánóah és a felesége látták.
Történt ugyanis, hogy midőn a láng fölcsapott az oltárról az ég felé, az Örökkévaló angyala az oltár lángjában fölszállt és Mánóah és a felesége látták és leborultak arcukkal a földre.
És az Örökkévaló angyala nem jelent meg többé Mánóah és felesége előtt. Ekkor tudta Mánóah, hogy valóban az Örökkévaló angyala volt.
És szólt Mánóah feleségéhez: Nemsokára meg fogunk halni, mert láttuk az Istent.
És felesége mondta neki: Ha az Örökkévaló el akarná venni életünket, akkor nem fogadott volna el kezünkből égő- és lisztáldozatot, nem engedte volna látnunk mindezeket a jelenéseket és nem közölt volna velünk ebben az időben ilyen dolgokat.
És a nő fiút szült, elnevezte nevét Sámsonnak és a fiú növekedett és megáldotta az Örökkévaló.
És az Örökkévaló szelleme kezdte dobogtatni szívét Dánnak táborában Cáreá és Estáól között.
III.
Beháalóthekha.
Zekarja II,14–IV,7.
Ujjongj és örvendj Cijón leánya, mert íme Én eljövök és körödben lakozom, úgymond az Örökkévaló.
És csatlakozni fog számos nép az Örökkévalóhoz azon a napon és az Én népemmé válnak, de Én a te körödben fogok lakozni és megismered, hogy az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött engem hozzád.
Akkor az Örökkévaló birtokába veszi Judát, örök tulajdonát a Szentföldön és újra kiválasztja Jeruzsálemet.
Némuljon el minden halandó az Örökkévaló előtt, mivel fölrezzent szent hajlékából.
És megmutatta nékem az Örökkévaló Józsuát, a főpapot, amint állott Isten angyala előtt és a vádló angyal ott volt jobbja mellett, hogy vádat emeljen ellene.
És szólott az Örökkévaló a vádló angyalhoz: Megró téged, óh Sátán, az Örökkévaló és megfenyít téged Isten, aki Jeruzsálemet kiválasztotta; hiszen ez a főpap égő zsarátnok, ami megmaradt a régi tűzből.
És Józsua szennyes ruhába volt öltöztetve, úgy állott az angyal előtt.
És szólott az angyal a körülötte állókhoz mondván: Távolítsátok el róla a szennyes ruhát! És Józsuához így szólott: Íme eltávolítottam bűneidet és most felöltöztetlek díszes ruhába.
És így szóltam: Helyezzenek tiszta süveget fejére! És rátették a tiszta süveget fejére és felöltöztették díszes ruhába; és az Örökkévaló angyala ott állt mellette.
És intette az Örökkévaló angyala Józsuát a következőképpen:
Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: Ha az Én utaimon jársz és megbízásomat teljesíted és az Én házam fölött is ítélsz és őrzöd pitvaraimat, akkor Én szabad járást adok neked az itt állók között.
Figyelj ide, Józsua főpap és társaid is, kik előtted ülnek, mivel jelentős emberek ők: Íme, én elhozom szolgámat, a fakadó sarjat,
íme itt a kő, melyet Józsua elé helyeztem; egy kövön hét szó férőhely van; íme én bevésem az írást úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Eltörlöm ennek az országnak bűnét egy napon”.
Azon a napon, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, meg fogja hívni minden ember a felebarátját a szőlőtő és a fügefa alá.
És visszatért hozzám az angyal, akivel beszéltem és felébresztett, mint aki felocsúdik álmából
és szólt hozzám: Mit látsz? És én feleltem: Láttam: íme előttem van tiszta arany lámpás, fölötte öntőcsésze és hét mécses rajta és hét-hét öntőcső vezet minden mécseshez, amely a lámpa tetején van.
És két olajfa van mellette, egyik az öntőcsészétől jobbra, a másik az öntőcsészétől balra.
Erre szót emeltem és szóltam az angyalhoz, aki velem beszélt, mondván: Mit jelentenek ezek, ó Uram?
És felelt az angyal aki velem beszélt és szólott hozzám: Nem tudod, mit jelentenek ezek? És én válaszoltam: Nem tudom Uram!
És újra szólt hozzám az angyal és mondá nékem: Isten Igéje ez Zerubábelhez: „Nem hadsereggel és nem hatalommal, hanem szellememmel!” Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Ki vagy te, hegyóriás? Zerubábel előtt síksággá változol! Ő fel fogja tenni a szentély zárókövét és örömzajban „Üdv, üdv!” köszöntés száll felé!
IV.
Selach.
Józsua II,1–24
És elküldött Józsua, Nún fia, Sittimből két férfit, kémekül titokban mondván: Menjetek, nézzétek meg az országot és Jerihót. És ők elmentek és elérkeztek egy vendéglátó asszony házába, akinek neve Ráháb volt és ott megháltak.
És jelentették Jerihó királyának, mondván: Ime Izráel gyermekei közül férfiak jöttek ide az éjjel, kikutatni az országot.
És Jerihó királya elküldött Ráhábhoz, mondván: Add elő a férfiakat, akik eljöttek hozzád, akik bementek házadba, mert ők az országot kikémlelni jöttek.
És vette a nő a két férfit és elrejtette mindegyiket és azt felelte: Valóban eljöttek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók
és történt, midőn a kaput be kellett zárni, a sötétben a férfiak kimentek; nem tudom hová mentek azok a férfiak; vegyétek űzőbe őket iziben, mert még elérhetitek.
Ő pedig felvitte a férfiakat a háztetőre és elrejtette őket a lenkévék alá, amelyek ki voltak terítve a háztetőn.
És azok az emberek üldözőbe vették őket a Jordán felé vezető úton az átjárónál; és a kaput bezárták, mihelyt kimentek az üldözők.
És mielőtt lefeküdtek volna a férfiak, az asszony fölment hozzájuk a háztetőre;
és szólott a férfiakhoz: Tudom, hogy az Örökkévaló nektek adta ezt az országot és hogy a tőletek való félelem máris megszállott bennünket és reszketnek miattatok az ország összes lakói.
Mert hallottuk, hogy az Örökkévaló kiszárította a Sástenger vizeit előttetek, midőn kivonultatok Egyiptomból és hallottuk, mit cselekedtetek az Emóri két királyával a Jordán túlsó partján, Szihónnal és Óggal, akiket elpusztítottatok.
És mihelyt hallottuk mindezt, elolvadt a szivünk és nem maradt többé lélek senkiben miattatok, mert az Örökkévaló a ti Istenetek, aki Isten az égben fönt és a földön alant.
És most esküdjetek meg nekem az Örökkévalóra, mivelhogy én jót cselekedtem veletek, hogy ti is jót fogtok cselekedni apám házával és adjatok nekem erre biztos jelet;
és hagyjátok életben apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és mind az övéiket és mentsetek meg minket a haláltól.
És feleltek neki a férfiak: Magunkat adjuk helyettetek halálra, ha el nem áruljátok ezt a mi dolgunkat; és ha majd az Örökkévaló nekünk adja ezt az országot, mi szeretetet és hűséget fogunk gyakorolni veled.
És ekkor a nő lebocsátotta őket kötélen az ablakon át, mert háza a várfal bástyájában volt és ő tulajdonkép a várfalban lakott.
És mondta nekik: A hegyekbe menjetek, nehogy rátok akadjanak az üldözők és rejtőzzetek ott el három napon át, amíg visszatérnek az üldözők. Csak azután folytassátok utatokat.
És szóltak a férfiak hozzája: Csakis így leszünk feloldva az eskű alól, amellyel megeskettél minket;
íme, amikor mi bejövünk az országba, ezt a bíborszínű kötélcsomót erősítsd meg az ablakban, amelyen át lebocsátottál minket és apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háznépét gyüjtsd össze magadhoz a házba.
És lészen, hogy mindenki, aki kimegy házad kapuiból az utcára, annak vére a fejére száll, mi pedig mentek leszünk; aki pedig bent lesz a házban veled, annak vére fejünkre szálljon, ha bármilyen bántódása lenne.
De ha elárulod a mi megbeszélésünket, akkor is föl vagyunk oldva az eskü alól, amit tőlünk vettél.
És szólt: Teljesen szavaitok szerint úgy legyen. És elbocsátotta őket és ők elmentek és a nő rögtön odakötötte a bíborszínű kötélcsomót az ablakba.
És ők elmentek és eljutottak a hegységbe és ott időztek három napig, amíg visszatértek az üldözők; és az üldözők keresték őket az egész úton, de nem találták.
És visszatért a két férfi és lejöttek a hegyről és átkeltek a folyón és elmentek Józsuához, Nún fiához és elbeszélték neki mindazt, ami érte őket.
És azt mondták Józsuának: Bizonnyal az Örökkévaló máris kezünkbe adta az egész országot és már reszketnek is előttünk az ország összes lakói.
V.
Kórach.
I. Sám. XI,14–XII,22.
És szólt Sámuel a néphez: Menjünk és vonuljunk Gilgálba és alkossuk meg ott az új királyságot.
És elment az egész nép Gilgálba és királlyá tették ott Sáult Isten színe előtt Gilgálban és áldoztak ott vágó- és békeáldozatokat az Örökkévaló előtt és örvendezett ott Sául és Izráel minden férfia igen nagyon.
És szólt Sámuel Izráelhez: Íme, én hallgattam hangotokra mindabban, amit mondtatok nekem és királyt helyeztem fölétek.
És most íme a király itt jár-kel előttetek, én pedig megöregedtem és aggá lettem és íme a fiaim itt vannak veletek, miután én jártam előttetek ifjúságom óta a mai napig.
Íme itt állok, tegyetek tanúságot rólam Isten előtt és fölkentje előtt; kinek a szarvasmarháját vagy szamarát vettem el magamnak, kit zsaroltam, kit nyomtam el, kinek kezéből fogadtam el vesztegetést, hogy szememet behúnyjam vele szemben, és visszatérítem nektek!
És felelték: Nem zsaroltál és nem nyomtál el minket és nem fogadtál el senkinek kezéből semmit.
És szólt hozzájuk: Isten legyen a tanú ellenetek és tanú legyen az ő felkentje a mai napon, hogy nem találtatok kezemben semmit! És szólott: Legyen tanú!
És szólt Sámuel a néphez: Az Örökkévaló, aki teremtette Mózest és Áront, aki fölhozta apáitokat Egyiptom országából!
És most álljatok elém, hadd szálljak ítéletbe véletek az Örökkévaló előtt az Örökkévaló minden igazságáról, ami jót tett veletek és őseitekkel.
Midőn Jákób Egyiptomba jött, apáitok följajdultak az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló küldötte Mózest és Áront és kivezérelték őseiteket Egyiptomból és letelepítették őket ezen a helyen.
De megfeledkeztek az Örökkévaló Istenükről, és ő kiszolgáltatta őket Sziszrának, Hácor hadvezérének kezébe és a filiszteusok kezébe és Móáb királyának a kezébe és ezek hadat viseltek ellenük.
És följajdultak az Örökkévalóhoz és szóltak: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Örökkévalót és imádtuk a Báalokat és Astartékat; ó, ments meg most minket ellenségeink hatalmából és Téged fogunk szolgálni.
És az Örökkévaló Isten küldte Jerubbáalt, Bedánt, Jiftáhot és Sámuelt és megmentett benneteket ellenségeitek kezéből köröskörül és biztonságban lakoztok.
És midőn láttátok, hogy Náhás, Ammón fiainak királya ellenetek indul, így szóltatok hozzám: Nem! ezentúl király uralkodjon fölöttünk, holott az Örökkévaló a ti Istenetek volt a ti királyotok.
Most tehát, íme itt van a király, akit választottatok, akit kértetek és íme adott az Örökkévaló fölétek királyt.
Ha félitek az Örökkévalót, ha szolgáljátok Őt, hallgattok hangjára és nem szegitek meg az Örökkévaló parancsát, akkor ti is meg a király is, aki uralkodik fölöttetek, követni fogjátok az Örökkévalót, a ti Istenteket.
De ha nem hallgattok az Örökkévaló hangjára és megszegitek az Örökkévaló parancsolatját, akkor rajtatok lesz az Örökkévaló keze, amint volt őseiteken.
Most tehát álljatok meg és lássátok azt a nagy eseményt, amit az Örökkévaló végez szemetek láttára.
Nem búzaaratás napja van ma? Kiáltani fogok az Örökkévalóhoz és Ő adni fog mennydörgést és záporesőt; erről tudjátok meg és lássátok be, hogy nagy a ti gonoszságtok, amit végbe vittetek az Örökkévaló szeme előtt, midőn királyt kértetek magatoknak.
És imádkozott Sámuel az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló adott mennydörgést és záporesőt azon a napon s félelem fogta el az egész népet az Örökkévaló és Sámuel előtt.
És szólt az egész nép Sámuelhez: Könyörögj a te szolgáidért Örökkévaló Istenedhez, hogy ne haljunk meg, mivel bűneinket tetéztük azzal, hogy kértünk magunknak királyt.
És felelt Sámuel az egész népnek: Ne féljetek, bár elkövettétek mind e rosszat; csak el ne tántorodjatok az Örökkévalónak nyomából és szolgáljátok az Örökkévalót egész szívetekkel;
és el ne pártoljatok Tőle üres hiúságok után, amelyek nem hoznak sem hasznot, sem menekülést, mert hívságosak ők.
Hiszen nem hagyja el az Örökkévaló az Ő népét az Ő nagy Neve miatt, mert elhatározta az Úr, hogy néppé nevel a maga számára benneteket.
VI.
Chukkath.
Bírák XI,1–33.
A gileádi Jiftáh nagy hős volt, egy parázna nőnek fia, és apja Gileád volt.
Gileádnak felesége is fiúkat szült és a feleségnek a fiai fölnőttek és elüldözték Jiftáht és szóltak hozzá: Te nem örökölhetsz apánk házában, mert más asszonynak szülötte vagy.
És Jiftáh elmenekült testvérei elől és letelepedett Tób országában és hozzája szegődtek rosszhírű emberek és portyázásokra mentek vele.
És történt egy idő mulva, hogy Ammón fiai háborúba elegyedtek Izráellel.
És történt, midőn Ammón fiai háborúba elegyedtek Izráellel, Gileád vénei elindultak, hogy hazahozzák Jiftáht Tób országából.
És szóltak Jiftáhhoz: Jöjj, légy parancsnok fölöttünk, hogy szembeszállhassunk Ammón fiaival.
És szólott Jiftáh Gileád véneihez: Hiszen ti gyűlöltök engem és elüldöztetek apám házából, hát miért jöttetek hozzám most, mikor bajba jutottatok?
És feleltek Gileád vénei Jiftáhnak: Éppen azért tértünk vissza hozzád, hogy jöjj velünk és szállj harcba Ammón fiaival és légy a mi fejedelmünk Gileád összes lakói fölött.
Erre szólt Jiftáh Gileád véneihez: Ha most visszavisztek engem, hogy harcoljak Ammón fiaival és az Örökkévaló őket elébem adja, akkor valóban fejedelmetek leszek?
És feleltek Gileád vénei Jiftáhnak: Az Örökkévaló legyen tanú közöttünk; bizonyosan úgy fogunk cselekedni, amint szavaidban kimondottad.
Erre Jiftáh elment Gileád véneivel és a nép fejedelemmé és parancsnokká tette őt maga fölött és Jiftáh szóba foglalta minden megbeszélését az Örökkévaló előtt Micpában.
És Jiftáh követeket küldött Ammón fiainak királyához, mondván: Mi bajunk nekünk egymással, hogy eljöttél hozzám, hadat viselni országomba?
És Ammón fiainak királya válaszolt Jiftáh követeinek: Azért, mert Izráel elvette az én országomat, amidőn fölvonult Egyiptomból Arnón patakjától a Jabbók medréig és a Jordánig. Most tehát add vissza nekem azokat békességben.
És Jiftáh újra követeket küldött Ammón fiainak királyához
és megüzente néki: Így szól Jiftáh: Nem vette el Izráel Móáb országát és Ammón fiainak országát,
hanem mikor fölvonultak Egyiptomból, Izráel a sivatagba vonult a Sástengerig és elérkezett Kádésbe;
ekkor követeket küldött Izráel Edóm királyához, mondván: Hadd vonulok át országodon! De nem hallgatott rá Edóm királya. És Móáb királyához is küldött, de ő sem egyezett bele, és Izráel vesztegelt Kádésben.
Azután tovább vonult a sivatagban, megkerülte Edóm országát és Móáb országát, és eljutott napkelet felől Móáb országához és táboroztak az Arnón túlsó partján, de nem hatoltak be Móáb határába, mert az Arnón volt Móáb határa.
És Izráel most követeket küldött Szihónhoz, az emóri királyhoz, Hesbón királyához és Izráel kijelentette néki: Engedj átvonulni minket országodon az én területemre.
De Szihón nem bízott Izráelben, hogy átvonuljon az ő határán, hanem összegyüjtötte Szihón egész népét és tábort ütöttek Jáhcában és megütközött Izráellel.
És az Örökkévaló, Izráel Istene, Szihónt és egész népét Izráel kezébe adta és megverték őket és elfoglalta Izráel egész földjét az Emórinak, aki annak az országnak lakója volt.
És birtokba vették Emóri egész határát az Arnóntól a Jabbókig és a sivatagtól a Jordánig.
Így tehát az Örökkévaló, Izráel Istene, elűzte az emórit az ő népe, Izráel elől és most te akarsz annak örökébe lépni?
Hiszen, amit birtokul ad neked Kemós, a te Istened, azt vedd birtokba. De amit az Örökkévaló, a mi Istenünk számunkra kiürített, azt mi bírjuk.
Vajjon különb vagy-e te mint Bálák Cippór fia, Móáb királya? Vajjon ő küzdelemre kelt-e Izráellel vagy viselt-e háborút velük?
Mialatt Izráel lakott Hesbónban és leányvárosaiban, Árorban és leányvárosaiban és az Arnón partján lévő összes városokban háromszáz éven át; miért nem igyekeztetek visszahódítani ez idő alatt?
Én nem vétettem ellened és te rosszat művelsz velem, midőn háborúval támadsz meg engem. Tegyen ítéletet Isten, aki ma bíró Izráel fiai és Ammón fiai között!
De Ammón fiainak királya nem hallgatott Jiftáh szavaira, amelyeket hozzája küldött.
És leszállt az Örökkévaló szelleme Jiftáh fölé és bejárta Gileádot és Menasse törzsének földjét és átvonult Micpé Gileádon, onnan pedig hadbavonult Ammón fiai ellen.
És fogadalmat tett Jiftáh az Örökkévalónak és szólt: Ha kezembe adod Ammón fiait,
akkor ami házam kapujából elémbe jő, midőn visszatérek békében Ammón fiaitól, az Örökkévalónak legyen szentelve és föláldozom égőáldozatul.
És előrenyomult Jiftáh Ammón fiaihoz, hogy megütközzék velük és az Örökkévaló kezébe adta őket.
És megverte őket Ároértól Minnitig húsz városon át Ábél-Kerámimig súlyos vereséggel. És Ammón fiai megtörtek Izráel fiai előtt.
VII.
Bálák.
Mika V,6–VI,8.
És Jákób maradéka olyan lesz a nagyszámú népek között, mint a harmat az Örökkévalótól, mint a záporeső a pázsiton, amely nem emberhez fűzi reményét és nem a halandók fiaitól vár segítséget.
És Jákób maradéka olyan lesz a nemzetek között, a hatalmas népek között, mint az oroszlán az erdei vadak között, mint a fiatal oroszlán a juhnyájakban, amely, ha egyszer elindul, letipor és tép, nincs, aki tőle megmentene.
Föl fog emelkedni a te karod magasra üldözőid fölé és a te ellenségeid kiirtatnak.
És megtörténik azon a napon, úgymond az Örökkévaló, hogy harci paripáidat kiirtom a te körödből és kipusztítom hadiszekereidet.
Megsemmisítem országod várait és lerombolom összes erődítményeidet,
és kipusztítom kezedből a varázslatokat és nem lesznek többé felhőjósaid;
faragott bálványképeidet és oszlopaidat kipusztítom körödből és nem fogsz többé leborulni kezed művei előtt.
Kigyomlálom bálványligeteidet körödből és lerombolom váraidat,
és haragban és fölháborodásban megtorlást veszek a népeken, amelyek nem hallgattak reám.
Ó, hallgassátok meg, amit az Örökkévaló hirdet: Kelj föl, szállj pörbe a hegyekkel és hallgassák meg a halmok hangodat.
Hallgassátok meg ti hegyek az Örökkévaló pörét és ti őshegyek a földnek alaptámaszai; mert pöre van az Örökkévalónak népével és Izráellel vitába száll.
Népem! Mit cselekedtem Én ellened és mivel gyötörtelek? Tégy tanúságot ellenem.
Mert fölhoztalak Egyiptom országából és a rabszolgaság házából kiváltottalak és küldöttem előtted Mózest, Áront és Mirjámot?!
Népem! Emlékezzél, mit tervelt Bálák, Móáb királya és mit felelt neki Bileám, Beór fia, a Sittimtől a Gilgálig? Hogy megismerhesd Isten igaz cselekedeteit.
„Mivel is járulhatnék az Örökkévaló színe elé, és mivel hódolhatnék a magasság Istenének? Vajjon színe elé járulhatok-e égőáldozattal, egyéves tulkokkal?
Vajjon Isten kedvét leli-e áldozati kosok ezrein, áldozati olaj patakjainak tízezrein? Vajjon odaadjam-e elsőszülöttemet bűnöm váltságául, testem gyümölcsét lelkem vétkeiért?”
Kijelentette Ő néked, ó ember, hogy mi az üdvös és mit kíván tőled az Örökkévaló; nem egyebet, mint azt, hogy cselekedjél igazságosan, szeresd a könyörületet és járj alázatos tisztaságban Isteneddel.
VIII.
Pinhász.
I. Kir. XVIII,46–XIX,21.
És az Örökkévaló keze ihlette Élijáhút és fölövezte derekát és Élijáhú futott Aháb előtt Jizreelig.
És elmondta Aháb Izebelnek mindazt, amit Élijáhú cselekedett és hogy megölte az összes álprófétákat karddal.
És Izebel követet küldött Élijáhúhoz mondván: Úgy bánjanak velem az istenek és még különben, ha holnap ilyenkor nem cselekszem úgy veled, mint te cselekedtél azok egyikével.
És midőn ezt látta, fölkelt és ment élete miatt és elérkezett Beér-Sebába, amely Júdához tartozik és ott hátrahagyta legényét.
Ő maga pedig továbbment a sivatagban egy napi járóföldre onnan és elérkezve oda leült egy rekettyebokor alá és lelke áhította a halált és szólt: Elég volt; most már ó, Örökkévaló, vedd el a lelkemet, hiszen nem vagyok én sem jobb apáimnál.
És lefeküdt és elaludt a rekettyebokor alatt és íme egy angyal megérintette őt és szólott hozzá: Kelj föl, egyél!
És fölpillantott és íme feje mellett egy parázsonsült lepény és egy korsó víz volt. Erre fölkelt, evett és ivott és újra lefeküdt.
És Isten angyala ismét visszatért, megérintette őt és szólt: Kelj föl, egyél, mert még nagy út vár reád.
És ő fölkelt, evett és ivott és annak eleségnek erejével ment negyven nap és negyven éjjel, Isten hegyéig, Hórébig.
És bement ott egy barlangba és meghált ott és íme Isten szava volt hozzá és mondá neki: Mit keresel itt Élijáhú?
És ő felelt: Nagyon fölbuzdultam az Örökkévalóért, a Seregek Uráért, mert Izráel fiai elhagyták a Te szövetségedet, oltáraidat lerombolták, prófétáidat karddal legyilkolták és egyedül én maradtam meg, és az én életemre is törnek, hogy elvegyék.
És szólott: Menj ki és állj meg a hegyen az Örökkévaló előtt. És íme, az Örökkévaló elhaladt és hatalmas erős vihar, mely hegyeket tép ki és sziklákat tördel az Örökkévaló előtt, de az Örökkévaló nem volt a viharban és a vihar után földrengés, de az Örökkévaló nem volt a földrengésben,
és a földrengés után tűz, de az Örökkévaló nem volt a tűzben és a tűz után csöndes szelíd hang.
És midőn Élijáhú hallotta, eltakarta palástjával arcát, kiment és megállott a barlang nyílásában. És íme egy hang szólott hozzá: Mit keresel itt Élijáhú?
És felelt: Én nagyon fölbuzdultam az Örökkévalóért, a Seregek Uráért, mert Izráel gyermekei elhagyták a Te szövetségedet, oltáraidat lerombolták és prófétáidat karddal legyilkolták és egyedül én maradtam meg, és az én életemre is törnek, hogy elvegyék.
És szólt az Örökkévaló hozzá: Menj, térj vissza utadra a sivatagba, Damaszkusz felé és menj oda és kend föl Hazáelt királlyá Arám fölött.
És Jéhút, Nimsi fiát kend föl királlyá Izráel fölé és Elisát, Sáfát fiát Ábel Mehóla városából kend föl prófétának a magad helyébe.
És lészen, aki megmenekül Hazáel kardjától, azt megöli Jéhú és aki megmenekül Jéhú kardja elől, azt megöli Elisa.
És meghagyok Izráelben hétezer férfit, azokat a térdeket, amelyek nem hajoltak meg a Báal előtt és az ajkakat, amelyek nem csókolták meg.
És elment Élijáhú onnan és találkozott Elisával, Sáfát fiával, aki éppen szántott; tizenkét pár igás állat járt előtte és ő a tizenkettediknél; és Élijáhú átment feléje és reádobta palástját.
És otthagyta az igavonó barmokat és Élijáhú után futott és szólt: Csak megcsókolom apámat és anyámat és aztán utánad megyek. És mondta neki: Menj vissza, mert mit tettem én érted?
És ő visszatért mögüle, vett egy pár igásbarmot, föláldozta azokat, a jószág edényeiben megfőzte a húst és odaadta a népnek, és azok ettek, azután fölkelt és ment Élijáhú után és szolgálta őt.
IX.
Mattóth.
Jeremiás I,1–II,3.
Jirmejáhúnak, Hilkijáhu fiának igéi, aki egyike volt az Ánatótbeli papoknak Benjámin tartományában,
akihez szólt Isten igéje Jósijáhunak, Ámón fiának, Júda királyának idejében, uralkodásának tizenharmadik esztendejében,
és Jójákim, Jósijáhu fiának, Júda királyának idejében egészen Cidkijáhu, Jósijáhu fiának, Júda királyának tizenegyedik uralkodási éve befejeztéig, eladdig, amíg Jeruzsálem népe hontalanságba ment az ötödik hónapban.
Volt pedig az Örökkévaló igéje hozzám következőképpen:
Mielőtt alkottalak az anyaméhben, már ismertelek, mielőtt világrajöttél, megszenteltelek, a népek prófétájává tettelek.
És szólottam: Ó Uram, Örökkévaló Isten, íme nem tudok igét hirdetni én, mert még gyermek vagyok.
És szólt az Örökkévaló hozzám: Ne mondd: gyermek vagyok én, hanem ahová küldelek, mindenüvé menj és amit rád bízok, mind hirdesd!
Ne félj tőlük, mert veled leszek én, hogy megmentselek, úgymond az Örökkévaló.
És kinyujtotta az Örökkévaló az Ő kezét és megérintette ajkamat és szólt az Örökkévaló hozzám: Íme elhelyeztem igéimet szádban.
Lásd, a mai napon a nemzetek és birodalmak fölé rendeltelek, hogy gyökerestől kitépj, rombolj, irts és ledönts és építs és plántálj…
És volt az Örökkévaló igéje hozzám a következőképpen: Mit látsz ott most Jirmeja? és feleltem: Rügyező mandulaágat látok én.
És szólt az Örökkévaló hozzám: jól láttál, mert így buzgólkodom Én az Én szavamon, hogy megvalósítsam…
És volt az Örökkévaló igéje újból hozzám: Mit látsz? és feleltem: Gőzölgő, párolgó edényt látok én és észak felől van az eleje.
És szólott az Örökkévaló hozzám: Valóban észak felől indul a vész az ország összes lakóira.
Mert íme, Én előhívom észak birodalmainak összes nemzetségeit, úgymond az Örökkévaló, és eljönnek és mindegyik felüti tanyáját Jeruzsálem kapuinak bejárata előtt és összes falai körül és Júda minden várai körül.
És én hangoztatom ítéleteimet Jeruzsálem lakói fölött minden bűneik miatt, hogy elhagytak Engem és tömjént áldoztak idegen isteneknek és leborultak saját kezük művei előtt.
Te pedig övezd derekadat és kelj föl és hirdesd nekik mindazt, amit meghagytam neked; ne félj tőlük, nehogy Én megfélemlítselek előttük,
íme Én olyanná teszlek a mai napon, mint egy megerősített vár, mint egy ércoszlop, mint egy bronz várfal szemben az egész országgal, Júda királyaival, fejedelmeivel, papjaival és a föld népével.
Hadakoznak ellened, de nem bírnak veled, mert veled leszek Én – úgymond az Örökkévaló – hogy megmentselek…
És volt az Örökkévaló szava hozzám:
Menj és hirdesd Jeruzsálem fülei hallatára, mondván: Így szól az Örökkévaló, megemlékszem néked ifjúságod szeretetéről, menyasszonykorod vonzalmáról, mikor jöttél utánam a sivatagban, kietlen földön.
Szent volt Izráel az Örökkévaló előtt, Isten termésének zsengéje; akik pusztítják, megbűnhődnek, pusztulás jő rájuk, úgymond az Örökkévaló.
X.
Maszeé.
Jeremiás II,4–28; III,4; IV,1–2.
Halljátok az Örökkévaló szavát Jákób háza és Izráel házának összes nemzetségei:
Így szól az Örökkévaló: Mit találtak Bennem őseitek igazságtalanságot, hogy eltávolodtak Tőlem és jártak a kábaság után és kábaságba merültek?
És nem mondták ők: Hol van az Örökkévaló, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából; aki vezetett bennünket a sivatagban, a kopárság és kietlenség földjén, a szomjúság és halálárnyék földjén, ahol nem járt senki sem és nem lakott senki.
És elhoztalak titeket a zsendülő termékenység országába, hogy egyétek gyümölcsét és javát és ti eljöttetek és tisztátalanná tettétek az Én országomat és az Én örök birtokomat undorítóvá változtattátok.
A papok nem mondták, hol van az Örökkévaló; és a Tórának hordozói nem ismertek Engem és a pásztorok elpártoltak Tőlem, és a próféták a Báal nevében hirdettek igét és jártak haszontalan dolgok után.
Azért újra perbe szállok véletek, úgymond az Örökkévaló és fiaitok fiaival is pört folytatok.
Mert keljetek bár át a ciprusaik szigeteire és nézzetek körül és küldjetek akár Arábiába és vizsgálódjatok nagyon és lássátok, vajjon történt-e ehhez hasonló?
Vajjon elcserélte-e valamely nép az Istenét, holott azok nem is istenek? De az Én népem elcserélte dicsőségét értéktelen dolgokért!
Iszonyodjatok ezen egek és borzadjatok, rendüljetek meg nagyon, úgymond Örökkévaló.
Mert két rosszat cselekedett az Én népem. Elhagytak Engem, az élő vizek forrását, hogy vájjanak maguknak vízgyüjtő vermeket, rozzant vermeket, amelyek nem tartják meg a vizet.
Vajjon rabszolga-e Izráel vagy házbéli rabnak született-e? Miért jutott így rabszolgasorsra?
Fölötte üvöltenek oroszlánok, hangjukat hallatják és országát sivataggá teszik; városai elhamvadnak, lakatlanokká lesznek.
Még Memfisz és Dafne fiai is összezúzták koponyádat.
Nemde ezt érted el, hogy elhagytad az Örökkévalót, a te Istenedet, midőn az úton vezetett?
Most pedig mi keresni valód van Egyiptom országútján, hogy igyad a Sihór vizét és mi keresni valód van Asszíria országútján, hogy igyad az Eufrátesz vizét?
Megfenyít téged a te romlottságod és a te hűtlenségeid megbüntetnek; ám tudd meg és lásd, mily rossz és keserű, hogy elhagytad az Örökkévalót, a te Istenedet és nincs rajtad az Én félelmem, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Mert azelőtt ősidőktől fogva összetörtem a te rabszolgajármodat, széttéptem a te bilincseidet; és te azt mondtad: Nem akarok nyomában járni; de minden magas dombon és minden terebélyes fa alatt a bálványimádás paráznaságát folytattad.
Pedig én úgy ültettelek el, mint nemes szőlővesszőt, csupa igaz magot; ó, hogyan változhattál át idegen szőlő vadhajtásaivá?
Ha mosakodnál nátronnal és tisztítószereket szaporítanál magadnak, örök folt marad a te bűnöd Én előttem, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
Hogy mondhatod: Nem váltam tisztátalanná, nem jártam a bálványok után? Csak nézd a te utadat a völgyön át és vedd tudomásul, mit cselekedtél; olyan voltál, mint a könnyűlábú nőstényteve, amely össze-vissza kuszálja utait.
A sivataghoz szokott vadszamár lelke vágya szerint lihegve szívja a levegőt; mohóságában ki tarthatja azt vissza? De akik keresik, nem fáradnak el, kellő időben megtalálják.
Azért tartsd vissza lábadat a sarutlan járástól, torkodat a mohó szomjúságtól; de te azt mondod: Mindhiába, szeretem az idegeneket és utánuk fogok járni.
Mint ahogy szégyen éri a tolvajt, mikor rajtaérik, épúgy szégyent aratott Izráel háza, ők, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik,
mikor azt mondják a fának: atyám vagy és a kőnek: te hoztál létre minket. Mert nyakszirttel fordulnak felém és nem arccal; de veszedelmük idejében mégis azt mondják: Ó, jöjj és segíts rajtunk!
Hát hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak alkottál? Keljenek föl, ha tudnak rajtad segíteni veszedelem idején, hiszen ahány városod, annyi istened van már neked, ó, Júda.
Nemde mostantól fogva már így hívsz Engem: Atyám, ifjúságom társa vagy Te!
Ha megtérsz Izráel, úgymond az Örökkévaló, Hozzám térsz meg és ha eltávolítod undokságaidat szemem elől és nem ingadozol,
hanem esküszöl: él az Örökkévaló hűségben, jogosságban és igazságban: akkor áldani fogják Vele magukat a nemzetek és dicsekednek Vele.
XI.
Machar-Chódes.
I. Sám. XX,18–42.
Szólott Jónathán Dávidhoz: Holnap újhold van és hiányozni fogsz, mert üres lesz a helyed.
Azért harmadnap jöjj le iziben és menj el arra a helyre, ahol rejtőzködtél az emlékezetes esemény napján és maradj ott Ezel köve mellett.
És én oldalvást három nyilat fogok kilőni egy célpontra irányítva magam előtt
és íme el fogom küldeni legényemet mondván: menj keresd meg a nyilakat. Ha közben szólani fogok a legényhez: íme, a nyilak innen vannak tetőled, akkor vedd föl és jöjj hozzám, mert ez azt jelenti, hogy béke vár reád és nincs semmi veszély, amint él az Isten.
Ha azonban így szólok az ifjúhoz: Íme, a nyilak messze túl vannak tőled, akkor menj, mert az Isten elküld téged!
És ami azt illeti, amit megbeszéltünk egymással, én és te, íme az Örökkévaló a tanú köztem és közted mindörökké!
És elrejtőzött Dávid a mezőn és eljött az újhold és leült a király a lakomához, hogy egyék.
Leült a király szokott ülőhelyére, mint minden más alkalommal, a falnál levő ülőhelyre. Jónathán pedig felállott, Abnér pedig leült Sául oldala mellett és üresen maradt Dávid helye.
De nem szólt Sául semmit azon a napon, mert azt gondolta, valószínűleg véletlen eset, talán nem tiszta, bizonyára nem tiszta!
És történt, hogy az újhold másodnapján ismét feltűnt, hogy Dávid helye üres és szólott Sául fiához, Jónathánhoz: miért nem jött el Jisáj fia, sem tegnap, sem ma a lakomához?
És felelt Jónathán Sáulnak: Dávid tőlem kért engedelmet betlehemi útra.
És szólott hozzám: Bocsáss el engem, mert családi áldozásunk van a városban és ő maga, testvérem parancsolta meg nekem, tehát ha kegyet találtam szemedben, hadd induljak el oda, hogy láthassam testvéreimet. Ezért nem jött el Dávid a király asztalához.
És föllobbant Sául haragja Jónathán ellen és szólott hozzá: Te lázadó asszonynak elfajult fia, jól tudtam én, hogy a te választásod Jisáj fiára esett szégyenedre és szülőanyád szégyenére,
mert ameddig Jisáj fia él ezen a földön, nem szilárdulsz meg sem te, sem a te uralmad, most tehát küldj érte és hozasd őt elém, mert halálnak fia ő.
És felelt Jónathán atyjának, Sáulnak és szólt hozzá: Miért haljon meg, mit cselekedett?
És megragadta Sául a dárdát ellene, hogy elsújtsa; erről megtudta Jónathán, hogy elvégeztetett atyja előtt, hogy megöli Dávidot.
És fölkelt Jónathán az asztaltól felindult haraggal és nem evett az újhold másodnapján semmit, mert búsult Dávid miatt, mivel megszégyenítette őt atyja.
És történt reggel, hogy kiment Jónathán a mezőre a találkozóra Dáviddal és egy kicsiny fiú volt vele.
És szólt kísérőjéhez, fuss, találd meg a nyilakat, amelyeket én kilövök. A fiú futott, ő pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlröpüljön rajta.
A fiú már elérkezett a nyíl helyére, amelyet Jónathán kilőtt, midőn Jónathán utána kiáltott és szólt: Hiszen a nyílvessző túl van rajtad.
És újra kiáltott Jónathán a fiú után: gyorsan, siess, meg ne állj! – És fölszedte a fiú a nyilakat és visszatért urához.
A fiú nem vett észre semmit, de Jónathán és Dávid tisztában voltak a dologgal.
És odaadta Jónathán fegyvereit a fiúnak, aki kísérője volt és szólott hozzá: Menj, vidd a városba!
A fiú elment, Dávid pedig fölkelt a déli határ felől, leborult arccal a földre, meghajolt háromszor; és megcsókolták egymást és siratta egyik a másikat, míg Dávid túl nem tett rajta.
Erre szólt Jónathán Dávidhoz: Menj békességgel! amint megesküdtünk mi ketten egymásnak az Örökkévaló nevére, mondván: Legyen az Örökkévaló tanú köztem és közted, ivadékom és ivadékod között, ez örökre szól.
XII.
Rós-Chódes szombatja.
Jesája LXVI.
Így szól az Örökkévaló: Az égbolt az én trónom és a föld az én lábaim zsámolya; miféle házat építhetnétek nekem és milyen lenne az én nyugalmam helye?
Hisz mindezeket kezem alkotta és így jöttek létre mindezek, úgymond az Örökkévaló. És nem tekintek másra, csak a szegényre, a megtört lelkűre és aki buzgó és én igémre.
Az, aki ökröt vág áldozatul olyan, mint aki embert ől, az aki bárányt áldoz olyan, mint aki ebnek szegi nyakát; aki lisztáldozatot hoz olyan, mint aki sertésvért áldoz, aki tömjént illatoztat olyan, mint aki bálványt imád; ezek maguk választották útjukat és undokságaikat kedveli lelkük.
Azért Én is választom az ő megcsúfolásukat és amitől félnek, azt hozom rájuk, mert amikor kiáltottam, senkisem felelt; amikor szólottam, senkisem hallgatta meg, hanem azt cselekedték, ami rossz az Én szememben és azt választották, amiben nem telik kedvem.
Halljátok az Örökkévaló szavát ti, akik felbuzdultok az Ő igéjén: Így szóltak testvéreitek, akik a ti ellenségeitek, akik kiközösítenek benneteket: Az én nevem miatt legyen meg Istennek dicsősége! hogy mi lássuk helyettetek a ti örömötöket; azok pedig valljanak szégyent.
Riadalom hangja a város felől; hang a szentély felől; az Örökkévalónak hangja, aki megfizet ellenségeinek.
Íme Cijón anélkül, hogy vajúdott volna, megszülte gyermekeit; mielőtt fájdalom érintette volna, már fiút hozott a világra.
Ki hallott ilyesmit? Ki látott ilyet? Vajjon megszülethetik-e egy ország egy nap alatt? Vajjon létrejöhet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert íme, alig vajúdott, máris megszülte Cijón az ő fiait.
Így szól az Örökkévaló: Midőn az idő méhét megnyitom, vajjon nem fogom-e világrahozni szülöttét; Én, aki a születést elősegítem, vajjon el fogom-e zárni a megszületést? Így szól a te Istened.
Örvendezzetek Jeruzsálemmel és vigadjatok vele mind, akik szeretitek, ujjongjatok vele nagy ujjongással mind, akik eddig gyászoltátok,
hogy ti is fölüdüljetek az ő vigasztalásának tején, hogy ti is részesüljetek benne és ti is gyönyörködjetek dicsőségének gazdagságán.
Mert így szól az Örökkévaló: Mint egy folyamot, úgy terelem feléd a békét és mint egy áradó patakot a népek tiszteletét és azt szívjátok, mint karon hordozott, térden dédelgetett gyermek.
Mint férfit, akit anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én benneteket és Jeruzsálemben lesz vigasztalástok.
Látni fogjátok majd és örül a szívetek és csontjaitok virulnak, mint a fakadó növény, és megismerik Isten kezét szolgáin és haragját ellenségein.
Mert íme az Örökkévaló tűzben közelít és mint a fergeteg olyanok hadiszekerei, hogy végrehajtsa forró indulattal az Ő haragját és az Ő felháborodását lángoló tűzzel.
Mert tűzzel tart az Örökkévaló ítéletet és kardjával minden halandó fölött, és számosan lesznek az Örökkévaló elejtettjei.
Azok, akik kertekben bálványszertartással szentelgetik és tisztogatják magukat a középen álló alak körül, akik eszik a sertést, az undorító hüllőt és az egér húsát, együtt fognak elpusztulni, úgymond az Örökkévaló.
Mert Én ismerem gondolataikat és cselekedeteiket; eljön az idő, hogy összegyüjtöm mind a nemzeteket és nyelveket és eljönnek és látják az Én dicsőségemet.
És csodajelet adok reájuk és küldök közülük menekülőket a nemzetek közé, Tarsisba, Pulba, Lydiába, az íjfeszítőkhöz, Tuvalba és Görögországba a távoli szigetekre, ahol még nem hallották híremet és nem látták dicsőségemet és hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.
És elhozzák a ti testvéreiteket mind az összes nemzetek közül ajándékképpen az Örökkévalónak, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – úgymond az Örökkévaló –, amint viszik Izráel gyermekei a lisztáldozatot tiszta edényben Istennek házába.
És azok közül is ki fogok válogatni papokat és levitákat – úgymond az Örökkévaló.
Mert amiképpen az új ég és az új föld, amelyet alkotok, megállnak előttem – úgymond az Örökkévaló – úgy lesz maradandó a ti ivadékotok és nevetek.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, minden szombatról szombatra, odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
És ők elvonulnak és látni fogják a tőlem elpártolt emberek tetemeit, mert a féreg, amely azokat emészti, nem pusztul el és a tűz, amely azokat égeti, nem alszik ki és borzadály tárgyai lesznek minden halandó előtt.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, minden szombatról szombatra odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVÉNEK HAFTÁRÁI
•
DEUTERONOMIUM
I.
Debárim.
Jesája I,1–27.
Jesájának Ámóc fiának látomása, amelyet látott Juda és Jeruzsálem felől Uzzijáhú, Jótám, Áház, Hizkijáhú, Júda királyainak idejében.
Halgassatok egek és figyelmezz föld, mert az Örökkévaló szól: Fiakat neveltem, naggyá tettem, de ők hűtlenek lettek Hozzám.
A barom ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer Engem, az Én népem nem gondol Reám.
Ó vétkező nemzet, súlyos bűnnel terhelt nép, gonoszok ivadéka, elvetemült gyermekek, akik elhagyták az Örökkévalót, káromolták Izráel Szentjét és eltántorultak Tőle.
Hol érjen még benneteket csapás, hogy még egyre tetézitek az elpártolást, holott már minden fej szenved és minden szív sajog?
Tetőtől-talpig nincs már rajta semmi ép; sebhely, tályog és eves kelevény, ami nincs tisztítva, nincs orvosolva, nincsen olajjal puhítva.
Országotok pusztaság, városaitok tűztől hamvasztottak, termőföldetek gyümölcsét szemetek láttára idegenek emésztik és minden föl van dúlva, mint idegen martalócok dúlása!
És egyedül maradt Cijón leánya, mint egy sátor a szőlőkertben, mint egy hálókunyhó a dinnyeföldön, mint egy temetőváros.
Ó, ha az Örökkévaló, a Seregek Ura nem hagyott volna nékünk egy csekély maradékot, olyanok lennénk, mint Szodoma, Gomorához hasonlítanánk!
Hallgassatok ide Szodoma fejedelmei, figyelmezzetek Istenünk tanítására, Gomora népe!
Így szól az Örökkévaló: Mi szükségem áldozataitok sokaságára, megelégeltem az égőáldozati kosokat, az ürük zsírját, a tulkok, bárányok és bakok vérét nem kedvelem.
Ha eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt, ki várja ezt tőletek, hogy tiporjátok udvaraimat?
Ne hozzatok többé álságos lisztáldozatot; a tömjénezés undorító Nekem, újhold és szombat, ünnepi gyülekezet összehívása! Nem bírom a bűnösséget együtt az ünnepséggel.
Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli a lelkem, terhemre válnak, únom elviselni.
Ha kiterjesztitek kezeiteket, elfordítom szememet tőletek, ha tetézitek az imádságot, nem hallgatom meg, mert vérrel telvék kezeitek.
Előbb mosakodjatok meg, tisztuljatok meg, távolítsátok el cselekvéseitek bűnös voltát szemem elől, hagyjátok abba a gonosz tetteket!
Tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek a jogosságra, támogassátok útján az elnyomottat, szerezzetek jogot az árvának, karoljátok fel az özvegy ügyét!
Rajta hát, győzzük meg egymást, úgymond az Örökkévaló, ha bűneitek olyanok is, mint a karmazsin, fehérré fognak válni, mint a hó, és ha vörösek, mint a bíbor, olyanokká lesznek, mint a gyapjú!
Ha elhatározzátok magatokat és Reám hallgattok, az ország javát élvezhetitek,
de, ha ellenszegültök és ellenálltok, kard által fogtok pusztulni, mert az Örökkévaló igéje szól:
Ó, hogy vált becstelen nővé a hűséges város, amely egykor telve volt a jog uralmával, amelyben az igazság lakozott, és most gyilkosok tanyája.
Az ezüstöd salak, a borod vízzel elegyített,
fejedelmeid pártütők, tolvajok cimborái, megvesztegetést kedvelő mind, bűndíjat kergetők, akik nem védik az árva jogát és az özvegy ügye nem juthat eléjük.
Ezért így szól az Úr, az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel oltalmazója: Ó, jaj, elégtételt szerzek Magamnak ellenségeimtől és megtorlást veszek gyűlölőimen.
Azután kinyujtom kezemet tereád és megtisztítom salakjától erős tisztítószerrel nemes ércedet és eltávolítom minden kiolvasztott nemtelen fémedet.
És visszahelyezem bíráidat, mint előbb és tanácsadóidat, mint hajdan volt, azután majd ismét az igazság várának, hűséges városnak neveztetel.
Cijón csak a jog által váltható meg és megtérői csak az igazság által!
II.
Váethchannán.
Jesája XL,1–26.
Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, úgymond a ti Istenetek!
Szívéhez szóljatok Jeruzsálemnek és hirdessétek neki, hogy letelt az ő nehéz szolgálata, hogy le van róva az ő bűne, hogy elvette az Örökkévaló kezéből minden bűnrovásának kétszeresét.
Egy hang kiált: Egyengessétek az Örökkévaló útját a sivatagban, építsetek egyenes utat a mi Istenünknek a vadonban.
Minden völgy emelkedjék, minden orom és bérc hajoljon le, a zeg-zúgos legyen símává és a szakadékos síkká,
hogy megnyilatkozzék az Örökkévalónak glóriája és minden test együtt lássa, hogy az Örökkévaló ajka szólt…
Egy hang szólal: Hirdesd! és legott közli, mit hirdessek: Minden test hervadó fű és minden kelleme olyan, mint a rét virága!
Elszárad a fű, elhervad a virág, mert az Örökkévaló lehellete ráfuvall; Ó, valóban hervadó fű a nép!
Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre fennmarad!
Magas hegyre menj föl Cijón örömhírhordozója, nagy erővel emeld föl hangodat Jeruzsálem örömhírhordozója; emeld, ne félj, mondd Júda városainak: Íme, a ti Istenetek!
Íme az Úr, az Örökkévaló az Ő erejével jön és karja uralmat teremt neki; íme, az Ő jutalmazása vele van és bérfizetése előtte jár!
Mint a pásztor, aki legelteti nyáját, karjára gyüjti báránykáit és ölében viszi, és az anyaállatokat gondosan tereli.
Vajjon ki az, aki tenyerével megméri a tengereket, araszával kiszabja az égboltozatot, három ujjával összefogja a föld porát, mérlegen mérve a hegyeket és a halmokat a mérlegserpenyőben?
Vajjon ki irányította az Örökkévaló szellemét és hol a férfi, aki tanácsot közölt véle?
Kitől kért Ő tanácsot, ki igazította útba, ki oktatta a helyes irányba, ki tanította tudásra és a mély belátás útját ki ismertette Vele?
Íme, a hatalmas nemzetek olyanok Előtte, mint egy csepp a vödör szélén, mint a mérlegen maradt törmelék. Íme, a szigeteket szétszórja, mint a porszemet.
És a Libánon nem elegendő oltári tüzelőnek és állatvilága nem elegendő oltári áldozatnak!
Mind a nemzetek semmiségek Véle szemben, az üres semminél kevesebbet számítanak Előtte.
És ti kihez akarjátok hasonlítani a Mindenhatót és milyen alakot mértek össze vele?
Vajjon a bálványképet, amelyet a művész megöntött és az ötvös arannyal vont be és az ötvözőnek ezüstlánca ékesít?
Vagy pedig az áldozó szegénynek bálványával, aki nem rothadó fát választ és bölcs mestert keres magának, hogy készítsen olyan bálványt, amely eresztékeiben nem ismer ingadozást?
Talán mégis tudjátok, talán hallottatok róla, talán közölték véletek kezdettől fogva, talán nyertetek valami fogalmat a földnek alapjairól?
Ő az, aki trónol a föld kerületén és lakosai olyanok előtte, mint a sáskák; aki kifeszíti, mint a kárpitot az égboltozatot és kiterjeszti, mint egy lakható sátort,
Ő az, aki uralkodókat semmivé tesz, a földnek bíráit hiú ürességgé!
Még alig vannak elültetve, még alig vannak elplántálva, még alig vert gyökeret rostjuk a földben, már rájuk fuvall és elszáradnak és a szélvihar elsodorja őket, mint a tarlót.
Vajjon kivel hasonlítanátok össze Engem, hogy valóban hasonló legyek hozzá, úgymond a Szentséges.
Emeljétek a magasba szemeteket és nézzétek meg, ki teremtette ezeket? Az, aki kivezérli számszerint seregeiket, valamennyit nevén szólítja! – az Ő hatalmának teljessége és erejének szilárdsága folytán el nem maradhat egyetlen egy sem!
III.
Ékeb.
Jesája XLIX,14–LI,3.
És szólott Cijón: Elhagyott engem az Örökkévaló és az én Uram elfelejtett! –
De vajjon elfelejtheti-e az asszony az ő gyermekét, hogy ne könyörülne teste magzatán? Igen, mindezek elfelejthetők, de Én meg nem feledkezem rólad.
Hiszen tenyerembe rajzoltam képed, várfalaid szüntelen Előttem vannak.
Fiaid Hozzám sietnek, rombolóid és pusztítóid távoznak tőled.
Jártasd körül szemedet és lásd valamennyien összegyűltek, eljöttek hozzád. Életemre, úgymond az Örökkévaló, mindannyit, mint drága ékszert öltöd magadra és magadra csatolod, mint egy menyasszony az ő díszeit.
Mert bizony omladékaid, romhalmaid és földúlt országod most szűk lesz néked lakóhelyül, bizony eltűnnek a te zaklatóid.
Majd szólani fognak füled hallatára, elhagyatottságod gyermekei: Szűk nekem ez a hely, odébb egy lépéssel, hogy én is megtelepedhessek.
Te magad pedig azt fogod mondani szívedben: Ki szülte számomra ezeket, mikor én gyermekeimtől megfosztott és elhagyatott voltam, számkivetett és hontalan bolyongó; – és ezeket ki nevelte föl? Íme, én egyedül maradtam és ezek honnan valók?
Így szól az Örökkévaló Isten: Íme, Én fölemelem karomat a nemzetek felé és a népek felé magasra tartom lobogómat és ők elhozzák fiaidat ölükben és leányaidat vállukon hozzák haza,
és királyok lesznek gyermekápolóid és fejedelemasszonyaik lesznek ápolódajkáid, arccal a földreborulnak előtted és lábad porát nyelik és megtudod, hogy Én vagyok az Örökkévaló, akinek hívei meg nem szégyenülnek!
Vajjon el lehet-e venni a hőstől az ő ragadmányát és elmenekülhet-e a győztes elől, akit foglyul ejtett?
Bizony, így szól az Örökkévaló: A hőstől el lehet venni az ő foglyát és a hatalmas vitéznek ragadmánya elmenekülhet, de a véled perlekedőkkel Én szállok perbe és a te fiaidat Én segítem meg.
És Én megetetem üldözőidet saját húsukkal és meg fognak ittasodni mint édes bortól, a maguk vérén, hogy megtudja minden halandó: Én, az Örökkévaló, vagyok a te Oltalmazód és Megváltód, Jákóbnak hatalmas szirtje!…
Így szól az Örökkévaló: Hol van anyátok válólevele, amely bizonyítaná, hogy elküldtem őt, avagy hol van a hitelező, akinek eladtalak titeket? Csakis bűneitek miatt kerültetek rabságba, csupán bűneitek miatt lett elűzött anyátok!
Miért jöttem hát, ha nem követ senki? Miért kiáltottam, ha nem felel senki; vajjon rövidnek méritek karomat a megváltásra, avagy talán nincs Bennem erő, hogy megmentselek? – Íme, Én fölháborodásomban kiszárítom a tengert, a folyamokat sivataggá teszem, hogy víz híján megbűzhődik haluk és elvész szomjúságban.
Az eget sötétségbe öltöztetem és gyászoló zsákruhába burkolom.
Az én uram az Örökkévaló, rámbízta a tanítás nyelvét, hogy tudjam fölüdíteni a lankadottat az igével; felébreszti reggelente fülemet, hogy halljam, amint a tanítás szól.
Az Örökkévaló Isten megnyitotta fülemet és én nem állottam ellent, nem hátráltam meg.
Inkább odaadtam testemet a bántalmazóknak, arcomat a marcangolóknak, ábrázatomat nem rejtettem el a gyalázás és köpés elől.
Az Örökkévaló Isten meg fog engem segíteni, azért nem borultam szégyenbe, azért tettem keménnyé arcomat, mint a kovakő: meg voltam győződve, hogy nem fogok szégyent vallani.
Közel van az, aki az én igazamat kivívja, ki mer velem pörbe szállani? Rajta hát, álljunk elő együtt: ki az én pörös felem? Lépjen közelebb hozzám!
Íme, az Örökkévaló Isten az én segítőm: ki ítélhet el engem? Íme azok mind, mint a ruha szétmállanak, elpusztítja őket a moly!
Köztetek ki az istenfélő, aki hallgatni kész az Ő szolgájának szavára, aki jár sötétségben és nincs számára fény? Az bízzék az Örökkévaló nevében és támaszkodjék Istenére!
Íme, ti mindnyájan tűzgyujtogatók vagytok, lángnyilakkal fegyverkezők, hát csak járjatok tüzetek világosságában és a lángnyilakban, amelyeket meggyujtottatok; Az Én kezemből ered ez is számotokra; szenvedésben fogtok elhanyatlani!
Ti pedig igazságot áhítók, az Örökkévalót keresők, pillantsatok arra a kősziklára, amelyből faragva lettetek, arra, a kútforrásra, amelyből eredtek!
Pillantsatok ősapátokra, Ábrahámra és Sára szülőanyátokra, mert Ábrahámot mint egyedülállót hívtam és megáldottam és naggyá tettem.
Bizony megvigasztalta az Örökkévaló Cijónt, megvigasztalta minden omladékát, sivatagát Édenné változtatta és vadonját olyanná, mint Isten kertje! Öröm és vígság lesz található benne, háladal és ujjongó ének hangja.
IV.
Reé.
Jesája LIV,11–LV,5.
Viharvert szegény asszony, szegény vigasztalan nő, íme most már Én szép színessé teszem köveidet és fundamentumot vetek hajlékodnak zafir ékkövekből,
oromzatodat rubintokból rakom és kapuidat lángszín ékkövekből, egész határodat drágakövekké teszem.
És fiaid mind Isten növendékei lesznek és nagy lesz fiaid békéje.
Az erény által fogsz megszilárdulni, csak tartsd távol magadat az erőszaktól, mert nem fognak félni tőled és a rettegéstől, mert nem érhet közel hozzád.
Aki ellened tábort ver, az távol áll tőlem; aki ellened tábort üt, miattad elbukik.
Íme, Én teremtettem a fegyverkovácsot, aki tűzben szítja a zsarátnokot és szerszámot készít az ő művéhez és ugyancsak Én alkottam a pusztítót, hogy rombolást okozzon.
De minden fegyver, amely ellened készül, céltévesztő lesz és minden nyelvet, amely síkra száll ellened, megcáfolsz; ez az erő Isten szolgáinak öröksége és igazságuk győzedelme Tőlem való, úgymond az Örökkévaló.
Ti szomjazók, jöjjetek a víz felé, és az is, akinek nincs ezüstpénze, csak jöjjetek, vásároljatok és táplálkozzatok, jöjjetek, vásároljatok gabonát pénz nélkül és ár nélkül bort és tejet.
Miért költenétek az ezüstöt ott, ahol nem kaptok érte semmit jóllakásra; ó, hallgassatok Reám és élvezzétek a jót és gyönyörködjék dús lakomán a ti lelketek.
Irányítsátok figyelmezésre fületeket és jöjjetek Elém, hallgassatok Reám és éledjen meg a lelketek, hadd kötöm meg számotokra az örök szövetséget, a Dávidnak igért hűséges szeretettel.
Íme őt tanuvá tettem nemzetek számára, fejedelemmé és parancsolóvá nemzetek fölött!
Azért hívhatsz magadhoz nemzetet, amelyet nem ismersz és a nemzet, amely téged nem ismer, hozzád siet, az Örökkévaló, a te Istened miatt és Izráel Szentjének kedvéért, aki téged kitüntetett!
IVb.
Rós-Chódes szombatja.
Jesája LXVI.
Így szól az Örökkévaló: Az égbolt az Én trónom és a föld az Én lábaim zsámolya; miféle házat építhetnétek Nekem és milyen lenne az Én nyugalmam helye?
Hisz mindezeket kezem alkotta és így jöttek létre mindezek, úgymond az Örökkévaló. És nem tekintek másra, csak a szegényre, a megtört lelkűre és aki buzgó az Én igémre.
Az, aki ökröt vág áldozatul olyan, mint aki embert öl, az aki bárányt áldoz olyan, mint aki ebnek szegi nyakát; aki lisztáldozatot hoz olyan, mint aki sertésvért áldoz, aki tömjént illatoztat olyan, mint aki bálványt imád; ezek maguk választották útjukat és undokságaikat kedveli lelkük.
Azért Én is választom az ő megcsúfolásukat és amitől félnek, azt hozom rájuk, mert amikor kiáltottam, senkisem felelt; amikor szólottam, senkisem hallgatta meg, hanem azt cselekedték, ami rossz az Én szememben és azt választották, amiben nem telik kedvem.
Halljátok az Örökkévaló szavát ti, akik felbuzdultok az Ő igéjén; így szóltak testvéreitek, akik a ti ellenségeitek, akik kiközösítenek benneteket: Az én nevem miatt legyen meg Istennek dicsősége! hogy mi lássuk helyettetek a ti örömötöket; azok pedig valljanak szégyent.
Riadalom hangja a város felől; hang a szentély felől; az Örökkévalónak hangja, aki megfizet ellenségeinek.
Íme Cijón anélkül, hogy vajúdott volna, megszülte gyermekeit; mielőtt fájdalom érintette volna, már fiút hozott a világra.
Ki hallott ilyesmit? Ki látott ilyet? Vajjon megszülethetik-e egy ország egy nap alatt? Vajjon létrejöhet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert íme, alig vajúdott, máris megszülte Cijón az ő fiait.
Így szól az Örökkévaló: Midőn az idő méhét megnyitom, vajjon nem fogom-e világrahozni szülöttét; Én, aki a születést elősegítem, vajjon el fogom-e zárni a megszületést? Így szól a te Istened.
Örvendezzetek Jeruzsálemmel és vigadjatok vele mind, akik szeretitek, ujjongjatok vele nagy ujjongással mind, akik eddig gyászoltátok,
hogy ti is fölüdüljetek az ő vigasztalásának tején, hogy ti is részesüljetek benne és ti is gyönyörködjetek dicsőségének gazdagságán.
Mert így szól az Örökkévaló: Mint egy folyamot, úgy terelem feléd a békét és mint egy áradó patakot a népek tiszteletét és azt szívjátok, mint karon hordozott, térden dédelgetett gyermek.
Mint férfit, akit anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg Én benneteket és Jeruzsálemben lesz vigasztalástok.
Látni fogjátok majd és örül a szívetek és csontjaitok virulnak, mint a fakadó növény, és megismerik Isten kezét szolgáin és haragját ellenségein.
Mert íme az Örökkévaló tűzben közelít és mint a fergeteg olyanok hadiszekerei, hogy végrehajtsa forró indulattal az Ő haragját és az Ő felháborodását lángoló tűzzel.
Mert tűzzel tart az Örökkévaló ítéletet és kardjával minden halandó fölött, és számosan lesznek az Örökkévaló elejtettjei.
Azok, akik kertekben bálványszertartással szentelgetik és tisztogatják magukat a középen álló alak körül, akik eszik a sertést, az undorító hüllőt és az egér húsát, együtt fognak elpusztulni, úgymond az Örökkévaló.
Mert Én ismerem gondolataikat és cselekedeteiket; eljön az idő, hogy összegyüjtöm mind a nemzeteket és nyelveket és eljönnek és látják az Én dicsőségemet.
És csodajelet adok reájuk és küldök közülük menekülőket a nemzetek közé, Tarsisba, Pulba, Lydiába, az íjfeszítőkhöz, Tuvalba és Görögországba a távoli szigetekre, ahol még nem hallották híremet és nem látták dicsőségemet és hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.
És elhozzák a ti testvéreiteket mind az összes nemzetek közül ajándékképpen az Örökkévalónak, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – úgymond az Örökkévaló –, amint viszik Izráel gyermekei a lisztáldozatot tiszta edényben Istennek házába.
És azok közül is ki fogok válogatni papokat és levitákat – úgymond az Örökkévaló.
Mert amiképpen az új ég és az új föld, amelyet alkotok, megállnak előttem – úgymond az Örökkévaló – úgy lesz maradandó a ti ivadékotok és nevetek.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, minden szombatról szombatra, odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
És ők elvonulnak és látni fogják a tőlem elpártolt emberek tetemeit, mert a féreg, amely azokat emészti, nem pusztul el és a tűz, amely azokat égeti, nem alszik ki és borzadály tárgyai lesznek minden halandó előtt.
És lészen, hogy minden újholdról újholdra, minden szombatról szombatra odajárul minden halandó, hogy leboruljon színem előtt – úgymond az Örökkévaló.
V.
Sófetim.
Jesája LI,12–LII,12.
Én, Én vagyok a ti vigasztalótok; hát ki vagy te, hogy embertől félj, aki halandó? És Ádám fiától, aki olyanná lesz, mint a fű?
És megfeledkezel az Örökkévalóról, a te Alkotódról, aki kiterjeszti az eget és megalapozza s földet; azért élsz félelemben folyton, állandóan szorongásban az ostromló dühétől, amint neki feszül, hogy pusztítson. Ámde hol van már az ostromlónak dühe?
A béklyóban görnyedő hamar kiszabadul, nem hal meg a sírveremben és nem fog szükséget szenvedni kenyérben.
Hiszen Én vagyok az Örökkévaló, a Te Istened, aki háborgásba ejti a tengert, hogy fölzúdulnak hullámai, akinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura!
Én helyeztem igéimet szádba és kezemnek árnyékával eltakartalak, hogy a földre plántálhasd az eget és alapját vethessed a földnek és hirdethesd Cijónnak: Az Én népem vagy.
Rezzenj föl, ocsudj föl, kelj föl Jeruzsálem, aki ittad az Örökkévaló kezéből haragjának serlegét; a tántorgásnak öblös serlegét, aki ittad fenékig kiittad,
akinek nincs vezetője összes fiai között, akiket világra szült, akinek nincs, ki megfogja kezét összes fiai között, kiket fölnevelt!
Kettős balsors ért téged, ki tudná szánalmával bánatod enyhíteni? Az öldöklés, az összeomlás, az éhínség és a pusztító kard ellen mivel vigasztaljalak?
Fiaid elaléltan fekszenek, mint egy hurokhálóban vergődő antilop a terek szélein, amelyek telve vannak az Örökkévaló haragjával, a te Istened fölindulásával.
Azért hallgasd meg ezt, te szerencsétlen szegény, aki ittas vagy, de nem bortól;
Így szól az Örökkévaló, a te Urad és a te Istened, aki harcol népéért: Íme elveszem Én kezedből a tántorgásnak serlegét, haragomnak öblös serlegét nem fogod inni tovább,
hanem kezébe adom azt elnyomóidnak, akik azt mondták neked: Görnyedj a földre, hogy áttiporjunk rajtad és te olyanná tetted testedet, mint a föld és mint az utca a járókelők előtt.
Most ébredj, ébredj, öltsd magadra fönséged, Cijón, vedd föl dicsőséged ruháit, Jeruzsálem, szent város, mert nem jön többé falaid közé pogány és tisztátalan.
Rázkódj föl a porból, kelj föl, ki fogoly voltál eddig Jeruzsálem: oldd le nyakadnak bilincsörveit Cijón fogoly leánya.
Mert így szól az Örökkévaló: Semmiért adtak el rabszolgaságba, és nem pénzen fogtok megváltani.
Mert így szól az Örökkévaló Isten: Önként ment le népem Egyiptomba az őskorban, hogy ott tartózkodjék és Assziria is minden ok nélkül elnyomta.
De így mi marad Számomra itt, mondja az Úr, ha elveszik népemet ingyen, ha zsarnokai ujjonganak, mondja az Úr, és egész nap szakadatlanul káromolják nevemet?
Azért ismerje meg az Én népem nevemet azon a napon, hogy Én vagyok, aki szólottam, íme, Én vagyok!
Ó mily szépek a hegyeken az örömhírhozónak lábai, aki békét hirdet, aki jót hoz hírül, aki segítséget hirdet, aki megmondja Cijónnak: Íme uralomra lépett a te Istened!
Hallga! Kiállított őreid fölemelik hangjukat, együtt dalolnak, mert szemükkel látják, ahogy visszatért az Örökkévaló Cijónba.
Fakadjatok ujjongásra együttesen Jeruzsálem omladékai, mert az Örökkévaló megvigasztalja az Ő népét, megváltja Jeruzsálemet.
Föltűrte az Örökkévaló az Ő szentséges karját az összes nemzetek szemeláttára és látni fogják a földnek összes szélei a mi Istenünk segítségét.
Távozzatok, távozzatok, menjetek ki onnan, tisztátalanhoz ne nyúljatok, menjetek ki onnan; tisztuljatok meg, az Örökkévaló szent edényeinek hordozói;
nem kell rohanva távoznotok, nem kell futva vonulnotok, mert előttetek jár az Örökkévaló fénye és Izráel Istenének oltalma a ti utóvédetek!
VI. Ki
thécé
Jesája LIV,1–10.
Dalolj vidám éneket magtalan asszony, aki nem szült gyermeket, törj ki örömdalba és ujjongj, aki még magzatot nem hozott világra, mert íme, magára hagyott asszony, most több a te gyermeked, mint a férjes asszonyé, mondja az Örökkévaló.
Tágítsd ki sátrad területét és hajlékod szőnyegei terjeszkedjenek; ne vess gátat neki, hosszabbítsd meg sátrad köteleit és tedd erősebbé sátorcölöpeidet,
mert jobbfelé és balfelé ki fogsz terjeszkedni és a te ivadékod népeket vesz örökségbe és lakottakká telepíti az elpusztult városokat.
Ne félj, mert nem fogsz szégyent vallani, ne szégyenkezz, mert nem lesz okod pirulásra, mert ifjúkorod elhagyatottságának szégyenét elfelejtheted és özvegykorod megalázottságára nem kell emlékezned többé,
mert a te Alkotód lészen gondviselő Urad, akinek neve a Seregek Örökkévaló Ura és Izráelnek Szentje lesz a te megváltód, aki az egész föld Istenének neveztetik.
Mert, mint elhagyott és fájdalmas lelkű asszonyt hívott téged az Örökkévaló és úgymond a te Istened: Az ifjúságnak hitvesét vajjon lehet-e megvetni örökre?
Rövid pillanatra hagytalak el csupán és végtelen nagy kegyelemmel gyüjtelek Magamhoz.
A haragnak hullámtajtékával csak egy pillanatra rejtettem el arcomat előled és örökkévalóságig tartó szeretettel fogadlak kegyembe, úgymond Megváltód, az Örökkévaló.
Mert a harag tajtéka olyan Előttem, mint Nóé özönvize, amely felől megesküdtem, hogy Nóé özönvize nem fogja többé elárasztani a földet; így esküdtem meg, hogy nem neheztelek reád és nem háborgok ellened;
mert a hegyek megrendülhetnek és a bércek ingadozhatnak, de az Én szeretetem tőled el nem tántorul és az Én békeszövetségem veled nem ingadozik; így szól, aki irgalmas hozzád, az Örökkévaló!
VII. Ki
thábó.
Jesája LX.
Kelj föl, árassz világosságot, mert eljött a te világosságod és az Örökkévalónak dicsfénye terád sugározott;
mert íme sötétség takarja a földet és ködhomály a nemzeteket, de fölötted sugárzik az Örökkévaló és dicsfénye látható lesz rajtad.
Egykoron nemzetek fognak járni a te világosságodban és királyok a te napodnak tündöklése mellett!
Emeld föl szemedet és tekints körül, mind gyülekeznek, eljönnek hozzád, fiaid távolról jönnek és leányaidat karon hozzák.
Akkoron látni fogod és fölragyogsz és remeg és tágul a szíved, mikor feléd özönlik a tengernyi tömeg és nemzetek kincseit hozzák feléd.
Tevék bősége borít el, Midján és Éfa fiatal tevéi, Sába felől jönnek mind, aranyat és tömjént hoznak és az Örökkévaló dicső tetteiről örömhírt mondanak,
Kédár minden juhnyája összegyülekezik hozzád, Nebájót kosai szolgálatodra vannak, oltáromra jutnak kedves áldozatul és dicsőségem hajlékát újra ékesítem.
Kik azok, akik repülnek, mint a felhők és mint a galambok ducaikhoz?
Bizony a szigetek felém reménykednek és Társis hajói haladnak elől, hogy elhozzák fiaidat a messzeségből, ezüstjük és aranyuk vélük a te Örökkévaló Istened nevének és Izráel Szentjének tiszteletére, aki téged kitüntetett.
És idegenek fiai fogják fölépíteni várfalaidat és királyaik szolgálnak neked, mert Én egykor haragomban sujtottalak ugyan, de kegyelmesen újra szeretetembe fogadlak.
Várkapuid állandóan, éjjel-nappal nyitva fognak állani, be nem záratnak, mert hozzák néked nemzetek kincsét és királyokét, diadalmenetben;
mert a nemzet és birodalom, amely nem szolgál téged, elvész és a népek pusztulva pusztulnak.
Libánon dísze hozzád jő, ciprus, jegenye, fenyő mind együtt, hogy ékesítse szentélyem helyét, hogy lábaim zsámolyát kitüntessem
és meghajolva járulnak eléd üldözőid fiai és leborulnak lábadhoz összes gyalázóid és neveznek téged az Örökkévaló városának, Izráel Szentje Cijónjának.
Ha eddig elhagyott és gyűlölt voltál és senki sem keresett, most a világ büszkeségévé teszlek téged, nemzedékek gyönyörévé;
és szívni fogod a nemzetek tejét, királyok emlőin fogsz jóllakni, megtudod, hogy Én az Örökkévaló vagyok a te segítőd és Jákób hatalmas ura, a te Megváltód!
A réz helyett aranyat adok, a vas helyett adok ezüstöt, a fa helyett rezet és a kövek helyett vasat és hatóságoddá a békét teszem, rendtartóiddá az igazságot.
Nem hallatszik többé erőszaknak híre országodban, sem öldöklés, sem összeomlás határaidban és várfalaidnak nevezed az isteni segítséget és várkapuidnak az isteni dicsőséget.
Nem kell többé, hogy a nap világítson tenéked nappal és nem kell, hogy a hold fénye világítson neked éjjel, mert az Örökkévaló lesz a te örök világosságod és a te Istened a te dicsőséged.
Nem száll le többé a te napod és holdad nem fogyatkozik meg, mert az Örökkévaló lesz a te örök világosságod és véget érnek a te gyászod napjai.
A te néped pedig mind igazakból fog állani, azért örök időkig bírják ezt a földet, ültetvényeimnek őrzött csemetéi lesznek, kezem alkotásai, dicsőségem remekei.
A kicsiny ezerszeresen dús lesz és a csekély hatalmas nemzetséggé; Én, az Örökkévaló fogom azt sürgetni a maga idejében.
VIII.
Niccábim.
Jesája LXI,10–LXIII,9.
Ujjongva örvendek az Örökkévalóban, vidul az én lelkem Istenemben, mert öltöztetett engem az üdv ruháiba, az igazság palástjával övezett engem, mint egy vőlegényt, aki papi fejdíszt vesz magára, mint egy menyasszonyt, aki ékszereivel díszíti magát.
Mert valamint a föld meghozza tenyészetét, mint a kert sarjasztja veteményeit, úgy engedi az Örökkévaló Isten, hogy sarjadjon az igazság és a dicsőség a nemzetek szeme láttára.
Cijón miatt nem hallgatok el, Jeruzsálem miatt nem maradok szótlan, amíg föl nem kel, mint a napfény az ő igazsága, és az ő üdve, mint a lobogó fáklya.
És látni fogják nemzetek a te igazságodat és a királyok mind a te dicsőségedet és elneveznek téged új névvel, amelyet az Örökkévaló ajka fog megállapítani.
Te tündöklő korona leszel az Örökkévaló kezében és a királyi fejdísz Istened tenyerén.
Nem mondhatják többé neked: Elhagyatott. Országodról sem mondhatják többé: Pusztaság. Hanem téged nevezni fognak Isten kedveltjének és országodat gondviseltnek, mert az Örökkévaló kedvel téged és Ő lesz gondviselője országodnak.
Valamint az ifjú frigyet köt a hajadonnal, úgy lesznek veled a te fiaid és valamint a vőlegény örvend menyasszonyának, úgy örvend néked Istened.
Őröket rendelek Én, ó Jeruzsálem, a te várfalaidra, hogy egész nappal és egész éjjel el ne hallgassanak; akik az Örökkévaló nevét említitek: ne vesztegeljetek,
és ne adjatok nyugtot néki, míg meg nem erősíti Jeruzsálemet és nem teszi dicsőségessé a földön.
Mert jobbkarjára és hatalmas karjára megesküdött az Örökkévaló: Nem adom többé a te búzádat eledelül ellenségeidnek, nem fogják többé idegenek fiai inni mustodat, amelyért fáradoztál.
Hanem akik begyüjtik, azok élvezik és magasztalják az Örökkévalót és akik betakarítják, azok fogyasztják Szentségem pitvaraiban.
Induljatok, induljatok a kapukon át, egyengessétek a népnek útját, töltsétek föl, töltsétek föl az emelt utat, tisztítsátok meg kövektől; azután emeljétek föl a hívó lobogót a népek felé!
Íme az Örökkévaló a föld szélei felé hallatta szózatát: Mondjátok meg Cijón leányának: íme elérkezett a te üdvöd! Íme vele van a jutalom és előtte az érdemnek bére!
És nevezni fogják őket a szentség népének, az Örökkévaló megváltottjainak; téged pedig neveznek számontartott, el nem hagyott városnak!
Ki az, aki Edómból jő Bocra felől vérpiros ruhákban, ki az, aki pompás ruházatban lépdel nagy erejében? Én vagyok az, aki igazságban beszél, aki nagy a segítségben.
Miért vörös a te ruházatod és miért olyanok az öltönyeid, mint aki a borsajtót tiporta?
Én tapostam egyedül a borsajtót, nem volt velem egy sem a nemzetek közül, de Én tiportam ellenségeimet haragomban, tapostam fölindulásomban és legyőzésüknek permetege van ruháimon és minden öltözetemet tisztátalanná tettem.
Mert megtorlás napja van szívemben, mert megváltásomnak éve elérkezett,
és körültekintettem és nem akadt segítő, csodálkoztam és nem akadt támogató; de segített tulajdon karom és támogatott fölindulásom
és tiportam népeket haragommal és megittasítottam indulatommal és földre dobtam erejüket!
Az Örökkévaló sok nagy kegyelmét említem, az Örökkévalónak dicsőséges tetteit, mindarról, amit velünk művelt az Örökkévaló és az ő nagy jóságáról Izráel háza iránt, amit gyakorolt velük irgalma és végtelen kegyelme szerint,
midőn szólott: Bizony csak az Én népem ők, fiaim, akik nem lesznek hitszegők; és valóban segítségükre volt!
Minden szenvedésükben velük volt, Szentségének küldöttjével segítette őket, szeretetével és könyörületével megváltotta őket, és emelte és vitte őket a világ minden napjaiban.
IX.
Vajjélekh.
Hóséa XIV,2–10.
Térj meg, ó Izráel, az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, mert elbotlottál a te bűnödben.
Vigyetek magatokkal szavakat és térjetek meg az Örökkévalóhoz, szóljatok Hozzá: mind bocsásd meg a bűnt és fogadd el a jót, hadd rójuk le a tulokáldozatot ajkunk imájával.
Hiszen Assziria nem segít meg minket; nem akarunk többé lovakon vágtatni és nem mondjuk többé kezünk művének: Te vagy a mi Istenünk, akinél irgalmat talál az árva.
Meggyógyítom az ő bűnös hajlamukat, szeretem őket önszántamból, mert megszűnt haragom ellenük;
olyanná leszek Izráel számára, mint a harmat, hadd virágozzék, mint a liliom és verjen gyökeret, mint a Libánon.
Terjedjenek gyökérrostjai és fönséges lombja legyen olyan, mint az olajfáé és illata, mint a Libánoné.
Térjenek vissza az egykor árnyában pihenők, termeljenek gabonát, viruljanak, mint a borág és termésük zamata olyan legyen, mint a Libánon boráé.
Ha Efráim szól: mi keresnivalóm van ezek után a bálványoknál, Én meghallgatom és figyelemmel kísérem; olyan vagyok, mint a zöldelő ciprusfenyő, Tőlem nyered gyümölcsödet!
Ki oly bölcs, hogy belássa ezeket, ki oly értelmes, hogy fölismerje ezeket? Mert egyenesek az Örökkévaló útjai, az igazak járhatnak azokon, de a bűnösök elbotlanak rajtuk.
IXb. Mika. VII,18–20.
Ki olyan, mint Te, ó Örökkévaló, aki megbocsátja a bűnt és engesztelést ad a vétekért népe maradékának, nem ragaszkodik örök időkig haragjához, mert a kegyelmet kedveli.
Újra irgalmas lesz hozzánk, megfékezi bűneinket és a tenger örvényeibe dobja összes vétkeiket.
Te tanusítasz hűséget Jákób iránt, szeretetet Ábrahám iránt, amint esküt tettél őseinknek a hajdankor napjaiban.
IXc. Jóél II,15–27.
Zendítsétek meg a kürtöt Cijónban, szenteljetek bőjtöt, hirdessetek ünnepi gyülekezetet,
gyüjtsétek össze a népet, szent gyülekezést hívjatok egybe, gyüjtsétek össze a véneket, tereljétek össze a kisdedeket és csecsemőket, a vőlegény is jöjjön el az ő otthonából és a menyasszony az ő mennyezete alól.
A csarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Örökkévalónak szolgálattevői és szóljanak: Ó, szánd meg Örökkévaló a te népedet és ne add gyalázatra a Te örök birtokodat, hogy példálózzanak róluk a pogányok; miért mondják a népek között: Hol van az ő Istenük?
Az Örökkévaló pedig szívére fogja venni országa sorsát és megkönyörül népén
és felel az Örökkévaló és szól népéhez: Íme, Én elküldöm nektek a gabonát, a mustot és az olajat és bőségben éltek és nem adlak többé szégyenre benneteket a nemzetek között.
Az északi tábort pedig eltávolítom tőletek és elűzöm a kopárság és pusztaság földjére, arcélét a Keleti tenger felé, utóhadát pedig a Nyugati tenger felé és rothadása fölszáll és bűze fölemelkedik, mert nagy tettet visz végbe.
Ne félj többé, ó termőföld, ujjongj és örvendezz, mert nagy tettet vitt végbe az Örökkévaló.
Ne féljetek többé mezei állatok, mert újra sarjadnak a puszta pázsitjai, mert meghozza gyümölcsét a fa, a fügefa és a szőlőtő megadják erejüket.
Ti pedig, Cijón fiai, örvendezzetek Örökkévaló Istenetekben, mert megadja nektek a korai esőt jótéteményül és hullatja nektek az esőt, az őszi és tavaszi záport már az első hónapban.
És megtelnek a szérűk tiszta búzával és túláradnak a présházak musttal és olajjal.
És kipótlom nektek mindazokat az éveket, amikor pusztított a szapora sáska, a falánk sáska, a tépősáska és a nyírósáska, az Én óriási hadseregem, amelyet rátok bocsátottam
és táplálkozni fogtok bőségben jóllakásig és magasztalni fogjátok az Örökkévaló Istenetek nevét, aki csodásan bánt veletek, és nem fog többé megszégyenülni az Én népem soha.
És föl fogjátok ismerni, hogy Izráel közepette vagyok Én és hogy Én vagyok az Örökkévaló a ti Istenetek és Rajtam kívül senki más és nem fog többé szégyent vallani az Én népem soha!
X.
Háazinú.
II. Sám. XXII.
És elmondotta Dávid az Örökkévaló előtt e dalnak szavait azon a napon, midőn megmentette őt az Örökkévaló ellenségeinek kezéből és Sáúl kezéből.
És szólott: Az Örökkévaló az én szirtem és váram és megmentőm!
Istenem, sziklaváram, akiben menedéket találok, pajzsom, üdvöm erőssége, fellegváram, menedékem, segítőm, aki erőszaktól megment engem!
A Dicsőségest hívom, az Örökkévalót és megmenekülök ellenségeimtől!
Mert körülvettek engem a halál hullámai, rémítettek a vésznek árjai.
Az alvilág kötelékei körülfogtak, elém siettek a halálnak tőrei;
midőn veszélyben voltam, hívtam az Örökkévalót és Istenemhez kiáltottam és Ő meghallgatta hangomat szent lakából és esdeklésem eljutott Hozzá.
És ekkor megrendült, ingadozott a föld, az égnek alapzatai rengtek és ingadoztak, mert föltámadt haragja,
indulatában füst szállt föl és pusztító tűz, lángoló üszkök lobogtak belőle
és lehajtotta az égboltozatot és leszállt és felhőtábor gomolygott lába alatt
és száguldott Kérúbon és repült és megjelent viharszárnyakon
és sátorként helyezte maga körül a sötétséget, vizek zúdulását, az égboltozat fellegeit.
Megjelenésének fényétől tüzes zsarátnokok égtek
és dörgés hangján szólt az égből az Örökkévaló és a Legfölsőbb Lény hallatja hangját
és nyilakat küld és szétszórja elleneit, villámot és elűzi őket.
És föltárultak a tenger mélységének medrei, láthatókká lesznek a világnak alapkövei az Örökkévalónak indulatától, az Ő lehelletének fuvalmától.
A magasból küldi segítségét, fölemel engem, kiemel a rengeteg vizekből,
megment hatalmas ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam;
elém törnek szerencsétlenségem napján, de az Örökkévaló támaszom lett
és szabad térre vezérelt engem, kiszabadított, mert kedvét lelte bennem.
Aztán igaz voltom szerint bánt velem az Örökkévaló, kezem tisztasága szerint részesített jutalomban.
Mert őriztem az Örökkévalónak útjait és nem tértem el gonoszságra az én Istenemtől,
mert minden rendelete előttem van és törvényeitől nem fordulok el
és teljesen az Övé voltam és őrizkedtem bűntől;
azért az Örökkévaló igaz voltom szerint adott jutalmat nékem, tisztaságom szerint, mely szeme előtt volt.
A kegyessel kegyesen bánsz, a gáncstalan hőssel gáncstalanul,
a tisztával tisztán bánsz és a fondorral ziláltan!
De a szegény népet megsegíted és a fennhéjazókra leirányítod szemedet.
Bizony Te vagy az én szövétnekem, Örökkévaló; az Örökkévaló deríti föl a sötétséget körülöttem.
Bizony Tevéled rohanok támadásra hadsereg ellen, Istenemmel intézek rohamot várfalakra.
Az Isten útja tökéletes, az Örökkévaló igéje színtiszta, pajzsa Ő az összes Benne bízóknak.
Hát hol van Isten az Örökkévalón kívül, hol van oltalomnak szirtje a mi Istenünkön kívül?
Isten az én erős váram és a Tökéletes teszi szabaddá utamat.
Olyanná teszi lábamat, mint az őzünöké és bérceimen szilárdan enged állni,
kezemet megtanítja hadviselésre és ércíjon biztossá teszi karjaimat.
Azontúl nekem adtad üdvöd pajzsát és kegyességed naggyá tesz engem.
Alattam lépteimet téressé teszed és nem ingadoznak lábaim:
üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem őket, nem térek vissza, míg el nem pusztultak;
pusztítom, zúzom őket, nem kelnek föl, elesnek lábaim előtt,
mert te öveztél erővel a harcra, Te görnyeszted le ellenségeimet előttem.
És nyakszirttel fordítod felém ellenségeimet, gyűlölőimet, hogy megsemmisítsem őket.
Visszanéznek, de nincs segítőjük, az Örökkévaló felé intenek, de nem felel nekik.
Fölmorzsolom őket, mint a föld porát, mint az utcák sarát taposom, tiprom a földre őket.
Te megszabadítottál engem népem viszálykodásaitól, őriztél engem, hogy nemzetek feje legyek; nép, amelyet nem is ismertem, szolgál nekem,
idegenek fiai hízelkednek nekem, fülhallomásra engedelmeskednek nekem,
idegenek fiai ellankadnak, remegve jönnek váraikból.
Él az Örökkévaló, áldott az én szirtem, és legyen magasztalva az én Istenem, az én üdvöm kősziklája.
Az Isten, aki elégtételt szerez nekem és leszállít népeket hatalmam alá,
engem kiszabadít ellenségeim közül, az ellenem támadók fölé emelsz és az erőszak emberétől megmentesz;
azért hálát adok Néked Örökkévaló a nemzetek előtt és nevednek hálaéneket zengek.
Segítség őrtornya Ő kiszemelt királya számára; szeretetet gyakorol fölkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké.
XI.
Vezóth habberákha.
Józsua I.
És történt Mózesnek, az Örökkévaló szolgájának halála után, szólott az Örökkévaló Józsuához, Nún fiához, Mózes szolgájához következőképpen:
Mózes, az Én szolgám meghalt, te pedig kelj föl, vonulj át ezen a Jordánon te és az egész nép az országba, amelyet Én nekik adok, Izráel fiainak.
Minden hely, amelyet lábatok talpa tapos, nektek adtam azt, amint hirdettem Mózesnek.
A sivatagtól és eme Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyóig, a hittiták egész földjén a nagy tengerig napszállat felé terjedjen a ti határotok.
Nem állhat meg senki előtted egész életeden át; amint Mózessel voltam, úgy leszek veled, nem engedlek ellankadni és nem hagylak el.
Légy erős és szilárd, mert te adod birtokba e népnek az országot, amelyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom.
Csak erős és bátor légy nagyon, ügyelve arra, hogy cselekedj az egész tan szerint, amelyet meghagyott neked Mózes, az Én szolgám, ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy célt érj mindenben, bármerre jársz.
Ne távozzék ennek a tannak könyve a te szádtól, elmélkedjél rajta éjjel-nappal, hogy gondosan aszerint cselekedjél, amint meg van írva benne, mert akkor leszel szerencsés utaidon és akkor fogsz célt érni.
Nemde meghagytam neked: Légy erős és szilárd, ne félj és ne remegj, mert veled van Örökkévaló Istened mindenütt, amerre jársz.
És Józsua parancsot intézett a nép fölügyelőihez, mondván:
Járjátok be a tábort és parancsoljátok a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak úti eleséget, mert három nap múltán átkeltek ezen a Jordánon, hogy bevonulva elfoglaljátok az országot, amelyet az Örökkévaló a ti Istenetek ad nektek, hogy birtokba vegyétek.
Reúbén, Gád és Menasse féltörzséhez pedig így szólt Józsua:
Emlékezzetek arra, amit meghagyott nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája, mondván: Az Örökkévaló a ti Istenetek nyugalmat szerez nektek és nektek adja ezt az országot,
feleségeitek, gyermekeitek és jószágtok telepedjenek meg ebben az országrészben, amelyet Mózes adott nektek a Jordán innenső partján, ti pedig vonuljatok fegyveresen testvéreitek előtt, valamennyi harcképes vitéz és segítsétek őket
mindaddig, míg az Örökkévaló nyugalmat nem szerez testvéreiteknek is, miként nektek és ők is birtokba veszik az országot, amelyet Örökkévaló Istenetek nekik ad, azután pedig visszatérhettek birtokbavett országotokba és bírhatjátok azt, amit nektek adott Mózes, az Örökkévaló szolgája, a Jordán innenső partján, napkelet felől.
És feleltek Józsuának következőképpen: Mindazt, amit parancsolsz nekünk, megtesszük és mindenüvé, ahová küldesz, megyünk.
Úgy amint hallgattunk Mózesre, úgy hallgatunk tereád, csak legyen veled az Örökkévaló, a te Istened, amint Mózessel volt.
Mindenki, aki megszegi parancsodat és nem hallgat szavadra, bármit parancsolsz neki, halállal lakoljon, csak te légy erős és szilárd!