MÓZES
ÖT KÖNYVE ÉS A
HAFTÁRÁK
Szerkesztette:
DR. HERTZ J. H.
A BRIT BIRODALOM FŐRABBIJA
EXODUS
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
I. Semóth.
Ezek Izráel gyermekeinek nevei, akik Egyiptomba jöttek, valamennyien Jákóbbal jöttek, mindegyik a maga házanépével.
Reubén, Simeón, Lévi és Jehuda.
Jisszákár, Zebúlon és Benjámin.
Dán és Naftáli, Gád és Ásér.
És volt az összes lelkek száma, akik Jákóbtól származtak, hetven lélek; József pedig már Egyiptomban volt.
És meghalt József és összes testvérei és az egész nemzedék.
És Izráel fiai szaporodtak és gyarapodtak és megsokasodtak és megerősödtek igen nagyon és megtelt velük az ország.
És támadt új király Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet.
És szóla népéhez: Íme Izráel fiainak népe nagy és hatalmasabb nálunk.
Rajta, bánjunk furfangosan velük, nehogy elszaporodjanak, mert ha háború lenne, ők is ellenségeinkhez csatlakoznának, harcolnának ellenünk és eltávoznának az országból.
Ezért helyeztek föléjük robottiszttartókat, hogy megtörjék őket terhes munkájukkal; és ők építettek tárházvárosokat Fáraónak, Pitómot és Ráamszészt.
De mennél jobban gyötörték a népet, annál inkább sokasodott és gyarapodott, úgyhogy megriadtak Izráel fiai miatt.
És rabszolgamunkára fogták az egyiptomiak Izráel fiait, kemény szigorúsággal.
És megkeserítették életüket súlyos szolgálattal agyaggal és téglavetéssel és minden rabszolgamunkával a mezőn, minden szolgálatukkal, amelyre kényszerítették őket keménységgel.
És szólt Egyiptom királya a héber bábaasszonyokhoz, akik egyikének neve Sifra, a másikának neve Púa volt.
És mondta: Midőn szülésben segédkeztek a héber asszonyoknak, tekintsetek a szülőszékre; ha fiú, öljétek meg, ha pedig leány, maradjon életben.
De a bábaasszonyok félték az Istent és nem cselekedtek úgy, amint mondotta nekik Egyiptom királya és életben hagyták a fiúgyermekeket.
Erre hivatta Egyiptom királya a bábákat és szólt hozzájuk: Miért cselekedtétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a fiúgyermekeket?
És szóltak a bábák Fáraóhoz: Azért, mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomi nők, hanem életerősek, szűlnek mielőtt eljön hozzájuk a bába.
És Isten megjutalmazta a bábákat és a nép tovább szaporodott és nagyon erős lett.
És mivel a bábák félték Istent, házakat épített számukra Isten.
Erre Fáraó megparancsolta egész népének, mondván: Minden születendő fiút a folyamba dobjatok és minden leányt hagyjatok életben.
És ment egy férfiú Lévi házából és feleségül vette Lévi leányát.
És fogant a nő és fiút szült és látta, hogy derék gyermek és rejtegette három hónapig.
És mikor nem tudta tovább rejtegetni, vett számára egy kicsiny gyékénykosárkát, betapasztotta azt gyantával és szurokkal és elhelyezte abba a gyermeket és kitette a sás közé a folyam szélén.
És ott állt a nénje távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.
Ekkor lejött Fáraó leánya fürödni a folyóban és kísérő leányzói jártak a folyam partján; és ő megpillantotta a gyékénykosárkát a sás között és küldte szolgálóleányát, hogy hozza el.
És fölnyitotta és meglátta a gyermeket, és íme a fiú sírt. És megszánta őt és szólt: A héberek gyermekei közül való ez!
Ekkor a nénje szólott Fáraó leányához: Elmenjek-e és hívjak számodra szoptató nőt a héber asszonyok közül, hogy táplálja számodra a gyermeket?
És felelt neki Fáraó leánya: Menj! És ment a hajadon és hívta a gyermek anyját.
És mondta neki Fáraó leánya: Vedd ezt a gyermeket és tápláld őt nekem és én megadom a te béredet; és a nő vette a gyermeket és táplálta őt.
És felnőtt a gyermek és elvitte őt Fáraó leányához és az ő fia lett és elnevezte Mózesnek és mondta: Mivelhogy a vízből mentettem meg őt.
És történt azokban az időkben, midőn Mózes felnőtt, hogy kiment testvéreihez és látta nehéz robotmunkájukat és látta, amint egy egyiptomi férfi ver egy héber férfiút testvérei közül.
És fordult jobbra és balra és látta, hogy nincs ott senki más és lesujtotta az egyiptomit és elrejtette a homokban.
És kiment a második napon és íme két héber férfiú civakodott egymással és szólt a bűnösnek: Miért bántod felebarátodat?
Az pedig felelt: Ki tett téged hatalmas férfiúvá, úrrá és bíróvá fölöttünk, vajjon engem is meg akarsz ölni, amint megölted az egyiptomit? – És félelem fogta el Mózest és szólott: Bizonyosan ismertté lett már a dolog!
És midőn Fáraó is meghallotta ezt a dolgot, azon volt, hogy megölje Mózest. De Mózes elmenekült Fáraó elől és tanyázott Midján országában és leült egy kútnál.
Midján papjának hét leánya volt és ők eljöttek és vizet merítettek és megtöltötték a vályukat, hogy megitassák atyjuk juhait.
És jöttek a pásztorok és elűzték őket, de Mózes felemelkedett és segítségükre kelt és megitatta nyájukat.
És midőn hazaértek a leányok atyjukhoz, Reúélhez, ez így szólt: Miért érkeztetek ilyen korán haza a mai napon?
És feleltek: Egy egyiptomi férfiú megmentett bennünket a pásztorok kezéből és vizet is merített számunkra és megitatta a juhokat.
Ő pedig szólt leányaihoz: Merre van ő, miért hagytátok el azt a férfiút? Hívjátok ide, hogy egyék kenyeret!
És beleegyezett Mózes, hogy ott lakjék a férfiúnál és ő leányát, Cippórát feleségül adta Mózesnek.
És az asszony fiút szült és elnevezte őt atyja Gérsómnak, mert mondta: „Gér” jövevény voltam idegen földön.
És történt hosszú idő elteltével, hogy meghalt Egyiptom királya és Izráel fiai felsóhajtottak a rabszolgamunkából és feljajdultak és fohászkodásuk felszállt az Istenhez a rabszolgaságból.
És Isten meghallotta jajkiáltásukat és megemlékezett Isten Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
És látta Isten Izráel gyermekeit és tudomást vett róluk Isten.
Mózes pedig legeltette apósának, Jitrónak, Midján papjának juhait és terelte a nyájat a pusztaságon túl és elérkezett Isten hegyéhez, Hórébhez.
És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből és látta, hogy íme a tüskebokor tűzben ég és a tüskebokor el nem hamvad.
És szólt Mózes: Hadd menjek oda, hogy szemléljem ezt a nagy látványt, miért nem ég el a tüskebokor?
És látta az Örökkévaló, hogy odatér megnézni és kiáltott feléje Isten a csipkebokor közepéből és szólt: Mózes! Mózes! Ő pedig felelt: Itt vagyok.
És szólt: Ne közeledj ide, vesd le sarudat lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.
És szólt tovább: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene! És Mózes eltakarta arcát, mert félt Isten felé tekinteni.
És szólt az Örökkévaló: Látva láttam népem szenvedését, amely Egyiptomban van és hallottam jajkiáltásukat gyötrőik miatt, mert ismerem fájdalmaikat.
És leszállottam, hogy kiszabadítsam őket Egyiptom kezéből és felhozzam abból az országból egy jó és tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a Kanaáni, a Hitti, az Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi helyére.
És most, íme Izráel fiainak jajkiáltása elérkezett hozzám és láttam a kínzást, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket.
Most tehát jöjj, hogy elküldjelek Fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izráel gyermekeit Egyiptomból.
És szólt Mózes az Istenhez: Ki vagyok én, hogy elmenjek Fáraóhoz és hogy kivezessem Izráel gyermekeit Egyiptomból?
És szólt Isten: Bizonnyal veled leszek és ez legyen számodra a jel, hogy Én küldöttelek: mikor már kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok szolgálni Istent.
És szólt Mózes Istennek: Íme, ha én elmegyek Izráel gyermekeihez és azt mondom nékik, Atyáitok Istene küldött engem tihozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? – mit feleljek nékik?
És szólt Isten Mózeshez: Ehje aser ehje – Én vagyok, aki a Lét vagyok – és mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: Ehje, Ki a lét vagyok, az küldött tihozzátok.
És újra szólott Isten Mózeshez: Ekképpen szólj Izráel fiaihoz: Az Örökkévaló, Atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött tihozzátok; amaz az én Nevem örökre és ez az én emlékeztető nevem nemzedékről nemzedékre!
Menj és gyüjtsd össze Izráel véneit és mondd meg nékik: az Örökkévaló, Atyáitok Istene megjelent nékem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, szólván: Megemlékeztem rólatok és arról, amit veletek művelnek Egyiptomban.
És elhatároztam: kihozlak benneteket Egyiptom nyomorúságából, a Kanaáni, a Hitti, az Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi országába, a tejjel-mézzel folyó országba.
És ők majd hallgatnak szavadra és akkor menjetek te és Izráel vénei Egyiptom királyához és mondjátok neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene megjelent nekünk, most tehát hadd menjünk háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek.
De én tudom, hogy Egyiptom királya nem enged benneteket távozni, hacsak nem erős kar hatalma alatt.
És én kinyujtom karomat és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatételemmel, amelyeket végrehajtok benne és majd azután elbocsát titeket.
És akkor kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemében és amikor távoztok, nem fogtok távozni üresen.
Hanem minden asszony kérni fog szomszédasszonyától és házában lakó nőtársától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat és ruhákat és fiaitokra és leányaitokra rakjátok azokat és így vegyetek sarcot Egyiptomon.
És szót emelt Mózes és mondta: De ők nem fognak hinni nekem és nem fognak hallgatni hangomra, hanem azt fogják mondani: Nem jelent meg néked az Örökkévaló!
És szólt hozzá az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? És felelt: Pásztorbot.
És szólt Isten: Dobd a földre. Erre a földre dobta és kígyóvá változott és Mózes menekült előle.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki kezedet és ragadd meg farkát, és ő kinyujtotta kezét és megragadta és újra bottá változott kezében.
Azért, hogy higgyék el, hogy megjelent néked az Örökkévaló, őseik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene!
És szólt újra az Örökkévaló hozzá: Rejtsd kezedet kebledbe! – És kezét keblébe rejtette és mikor kihúzta onnan, íme keze poklossággal volt belepve, fehér volt, mint a hó.
És szólt: Tedd vissza kezedet kebledbe! – És visszatette kezét keblébe és kihúzta és íme ismét olyanná lett, mint a teste.
És úgy lészen, ha nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel hangjára, majd hisznek az utóbbi jel hangjára.
De ha nem hinnének e két jelnek sem és nem hallgatnának hangodra, akkor végy a folyam vizéből és öntsd a szárazföldre és a víz, amelyet a folyamból veszel, vérré változik a száraz földön.
És szólt Mózes az Örökkévalóhoz: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szónak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt, sem amióta először szóltál szolgádnak, hanem nehézajkú és nehézbeszédű vagyok én.
És szólt hozzá az Örökkévaló: Ki az, aki szájat alkotott az embernek avagy ki teheti némává, vagy süketté, látóvá vagy pedig világtalanná? Nemde én, az Örökkévaló?
Most tehát menj és én a te szájaddal leszek és tanítalak arra, hogy mit beszélj!
És felelt Mózes: Kérlek, Uram, küldj üzenetet bárki mással, akit küldeni akarsz!
És föllobbant az Örökkévaló haragja Mózes ellen és szólt: Hiszen ott van Áron, a te Testvéred, a lévita? Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Ő máris elébed indul és midőn meglát téged, örvendeni fog szívében.
Beszélj őhozzá és helyezd a szavakat szájába, én a te száddal leszek és az övével és tanítalak benneteket, hogy mit műveljetek.
És szóljon ő helyetted a néphez és ő legyen neked a szájad helyett, te pedig légy neki Isten helyében.
Ezt a pásztorbotot pedig vedd a kezedbe, amellyel művelni fogod a csodajeleket.
És ment Mózes és visszatért apósához, Jeterhez és szólott hozzá: Hadd menjek, kérlek, hadd térjek vissza testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hadd lássam, élnek-e még? És szólt Jitró Mózeshez: Menj békével!
És szólt az Örökkévaló Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak azok az emberek mind, akik életedre törtek.
És vette Mózes feleségét és fiait és szamárhátra ültette őket és visszatért Egyiptom országába és kezébe vette Mózes Istennek botját.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez? Amidőn mégy, hogy visszatérj Egyiptomba, nézd, hogy végrehajtsad Fáraó előtt mindama csodákat, amelyeket kezedbe tettem; de én megkeményítem az ő szívét és nem fogja elbocsátani a népet.
És akkor mondd meg Fáraónak, így szólt az Örökkévaló: Izráel az én elsőszülött fiam.
És én megmondtam neked, bocsásd szabadon fiamat, hogy szolgáljon engem; te pedig vonakodtál szabadon bocsátani őt, ezért íme én megölöm a te elsőszülött fiadat!…
Ezután történt útközben, a szállóhelyen, Istennek küldötte elérte őt és meg akarta ölni.
De Cippóra éles kovakövet vett elő és körülmetélte fiát és megérintve őt lábainál, szólott: véren szerzett jegyesem vagy nékem!
És midőn megszűnt a veszély, mondta: A körülmetélés vérén szerzett jegyesem ő nekem!
És szólt az Örökkévaló Áronhoz: Menj Mózes elébe a sivatagba; és Áron ment és találkozott vele Isten hegyénél és megcsókolta.
És Mózes közölte Áronnal az Örökkévalónak minden szavát, amellyel őt küldte és a jeleket mind, amelyek felől parancsot adott neki.
És mentek Mózes és Áron és összegyüjtötték Izráel gyermekeinek összes véneit.
És előadta Áron mindazokat a szavakat, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek mondott és elvégezte mind a csodajeleket a nép szeme előtt.
És a nép hitt; és midőn hallották, hogy az Örökkévaló megemlékezett Izráel fiairól és látta az ő szenvedésüket, meghajoltak és a földre borultak…
Ezek után Mózes és Áron elment és így szóltak Fáraóhoz: Így szól az Örökkévaló, Izráel Istene, bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a sivatagban!
És szólott Fáraó: Ki az Örökkévaló, hogy én hallgassak hangjára, hogy elbocsássam Izráelt? – Nem ismerem az Örökkévalót és Izráelt sem bocsátom el!
És szóltak: A héberek Istene megjelent nekünk, hadd menjünk háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek, nehogy dögvésszel vagy karddal támadjon meg bennünket!
És mondta nekik Egyiptom királya: Mózes és Áron! miért riasztjátok el a népet munkájától? menjetek a magatok dolga után.
És szólott Fáraó: Íme, a föld népe most nagyszámú és ti elzavarjátok őket munkájuktól.
És parancsot adott Fáraó azon a napon a nép robottisztijeinek és felügyelőinek, mondván:
Ne adjatok többé szalmát a népnek a téglavetéshez, mint tegnap és tegnapelőtt, hanem ők maguk menjenek és gyüjtsék össze tallózva maguknak a szalmát!
De a téglák számát, amit elkészítettek tegnap és tegnapelőtt, rójátok rájuk, ne vonjatok le belőle, mert renyhék ők, azért kiáltoznak, mondván: Menjünk, áldozzunk Istenünknek.
Legyen nehezebb a munka az embereken és azzal foglalkozzanak és ne forduljanak hazug beszédek felé.
És kimentek a nép robottisztjei és felügyelői és szóltak a néphez, mondván: Így szól Fáraó, nem adok nektek többé szalmát!
Ti magatok menjetek és szerezzetek magatoknak szalmát, onnan, ahol találtok, mert nem lesz levonva a ti munkavégzéstekből semmi!
És elszéledt a nép Egyiptom egész országában, hogy szedjenek töreket szalmának.
A robotmesterek pedig sürgették őket, mondván: végezzétek el munkátokat, a minden napra kiszabott részt a maga napján, épúgy, mint mikor megvolt a szalma!
És megbüntették Izráel fiainak felügyelőit, akiket Fáraó robottisztjei föléjük helyeztek, mondván: miért nem végeztétek el kiszabott részeteket a téglavetésben, mint tegnapelőtt és harmadnap, sem tegnap, sem ma?
Erre elmentek Izráel fiainak felügyelői és felkiáltottak Fáraóhoz: Miért bánsz így szolgáiddal?
Szalmát nem adnak szolgáidnak és – azt mondják – készítsetek téglákat és íme a te szolgáid verést szenvednek, de a bűn a te népedé.
És szólt Fáraó: Renyhék vagytok, renyhék, azért mondjátok, hadd menjünk és áldozzunk az Örökkévalónak.
És most menjetek, dolgozzatok, szalmát nem kaptok s a téglák számát szolgáltassátok be!
És Izráel fiainak felügyelői látták, hogy azok rossz helyzetbe kerültek, midőn mondták nekik: ne csökkentsétek tégláitok napi számát!
És találkoztak Mózessel és Áronnal, akik velük szemben állottak, midőn kiléptek Fáraótól.
És szólottak hozzájuk: Tekintsen rátok az Örökkévaló és legyen bíró, amiért útálttá tettétek a mi páránkat is Fáraó előtt és szolgái előtt, kardot adván kezükbe, hogy legyilkoljanak minket.
És visszatért Mózes az Örökkévaló színe elé és szólt: Uram, miért tettél rosszat ezzel a néppel, minek is küldöttél engem?
Mert amióta elmentem Fáraóhoz, hogy beszéljek Nevedben, még rosszabbul bánt ezzel a néppel és Te nem mentetted meg a Te népedet.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Most fogod látni mit cselekszem Fáraóval, mert erős kar alatt el fogja bocsátani, erős kar alatt el fogja őket űzni országából!
II. Váérá.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló!
És megjelentem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mint Mindenható Isten, de ezen a nevemen: Örökkévaló nem ismertettem meg magamat velük.
Szövetségemet azonban megkötöttem velük, hogy nekik adom Kanaán országát, tartózkodásuk földjét, ahol hajdan tartózkodtak.
Azonfelül Én hallottam Izráel gyermekeinek jajkiáltását, mivelhogy az egyiptomiak rabszolgaságra kényszerítik őket és megemlékeztem szövetségemről.
Azért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Örökkévaló és kivezetlek benneteket Egyiptom szenvedései alól és megmentelek titeket rabszolgaságukból és megváltalak titeket kinyujtott karral és nagy ítéletekkel.
És magamhoz fogadlak benneteket népül és Istenetek leszek és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom kínszenvedései alól.
És beviszlek titeket abba az országba, amelyre felemeltem kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adjam, és most nektek fogom adni örökségül, Én az Örökkévaló!
És így beszélt Mózes Izráel fiaihoz, de ők nem hallgattak Mózesre lehangoltság és nehéz rabszolgaság miatt.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Menj el újra és szólj Fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy bocsássa el Izráel gyermekeit országából.
És szólott Mózes az Örökkévaló előtt, mondván: Íme Izráel fiai nem hallgattak rám, hogy hallgatna rám Fáraó, mikor én nehézbeszédű vagyok?
És Isten újra szólott Mózeshez és Áronhoz és parancsot adott nékik Izráel fiaihoz és Fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptom országából.
Ezek családfejei atyai nemzetségházaiknak: Reubénnek, Izráel elsőszülöttjének fiai: Hanók és Pallú, Hecrón és Kármi; ezek Reubén családjai.
És Simeón fiai: Jemúel, Jámin és Óhad, Jákin, Cóhar és Saul, a kanaánita nőnek fia; ezek Simeón családjai.
És ezek Lévi fiainak nevei származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merári; Lévi életéveinek száma pedig százharminchét év.
Gérsón fiai: Libni és Simei családjaik szerint.
Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél; Kehát életévei pedig százharminchárom év.
Merári fiai: Mahli és Músi; ezek Lévi családjai származásuk szerint.
És Amrám feleségül vette nagynénjét Jókebedet, aki szülte számára Áront és Mózest, Amrám életének évei százharminchét esztendő.
Jichár fiai voltak: Kórah, Nefeg és Zikri.
Uzziél fiai: Misáél, Elcáfán és Szitri.
És Áron feleségül vette Elisébát, Amminádáb lányát, Nahsón nővérét, aki szülte számára Nádábot és Abihút, Eleázárt és Itámárt.
És Kórah fiai voltak: Asszir, Elkána és Abiászáf; ezek valának a Kórahi családok.
És Eleázár, Áron fia feleséget vett magának Pútiel leányai közül, aki szülte számára Pinhászt; ezek a leviták nemzetségházainak fejei családjaik szerint.
Ezek ők, Áron és Mózes, akikhez szólott az Örökkévaló: Vezessétek ki Izráel gyermekeit Egyiptom országából seregeik szerint!
Ők szólottak Fáraóhoz, Egyiptom királyához, avégből, hogy kivezessék Izráel gyermekeit Egyiptomból: ez Mózes és Áron.
És történt azon a napon, midőn szólott az Örökkévaló Mózeshez Egyiptom országában,
hogy mondá az Örökkévaló Mózesnek, szólván: Én vagyok az Örökkévaló; mondd meg Fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok tenéked!
Mózes pedig szót emelt az Örökkévaló előtt: Íme én nehéz beszédű vagyok, hogy hallgatna rám Fáraó!?
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nézd, íme Isten helyébe tettelek Fáraó számára és Áron, a te testvéred lesz a te prófétád.
Te add elő mindazt, amit meghagyok neked, Áron, a te testvéred pedig beszéljen Fáraóhoz, hogy bocsássa szabadon Izráel fiait országából.
Én pedig keménnyé teszem Fáraó szívét és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom országában.
Azonban Fáraó nem fog rátok hallgatni és én kezemet bocsátom Egyiptomra és kivezetem seregeimet, az én népemet, Izráel gyermekeit Egyiptom országából nagy ítéletekkel.
És meg fogja tudni Egyiptom, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor kinyujtom kezemet Egyiptomra és kivezetem Izráel fiait közülük.
És így tett Mózes és Áron; amint az Örökkévaló megparancsolta nékik, akként cselekedtek.
És Mózes nyolcvan éves volt, Áron meg nyolcvanhárom éves, midőn szólottak Fáraóhoz.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván:
Ha így szólna hozzátok Fáraó: „Mutassatok magatok mellett csodajelet”, akkor szólj Áronhoz; vedd botodat és dobd Fáraó elé, változzék kígyóvá.
És ment Mózes és Áron Fáraó elé és akként cselekedtek, amint meghagyta az Örökkévaló és Áron ledobta botját Fáraó elé és szolgái elé és a bot kígyóvá változott.
Erre előhivatta Fáraó a bölcseket és varázslókat és ők is, Egyiptom írástudói hasonlóképpen cselekedtek az ő titkos bűvészetükkel.
Mindegyik ledobta botját és azok kigyókká változtak, de Áron botja elnyelte az övéiket.
És megkeményedett Fáraó szíve és nem hallgatott reájuk, amint előre megmondta az Örökkévaló.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: konok Fáraónak a szíve, nem akarja elbocsátani a népet.
Menj Fáraóhoz reggel, midőn lemegy a vízhez, te állj meg vele szemben a folyam szélén és a botot, amely kígyóvá változott, vedd kezedbe.
És szólj hozzá: az Örökkévaló, a héberek Istene küldött tehozzád, mondván, bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem a sivatagban, és íme, te nem hallgattál erre mindeddig!
Így szól az Örökkévaló: Erről fogod megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló; íme én lesujtok a bottal, amely kezemben van, a vízre, amely a folyamban van és az vérré változik.
És a hal, amely a folyamban van, elpusztul és bűzössé válik a folyam és irtóznak az egyiptomiak, hogy vizet igyanak a folyamból.
És szólott az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd botodat és nyujtsd ki kezedet Egyiptom vizei fölé, folyóik, folyamaik, tavaik és összes vízmedencéik fölé és változzanak vérré és vér legyen Egyiptom egész országában, még a fákon és a köveken is.
És így cselekedtek Mózes és Áron, amint meghagyta az Örökkévaló; és ő fölemelte botját és megsujtotta a vizet, amely a folyamban volt, Fáraónak és szolgáinak szeme előtt és mind a víz, ami a folyamban volt, vérré változott.
És a hal, amely a folyamban volt, elpusztult és bűzössé vált a folyam és az egyiptomiak nem ihattak vizet a folyamból és vér volt Egyiptom egész országában.
És hasonlókép cselekedtek Egyiptom írástudói titkos bűvészetükkel, mire megkeményedett Fáraó szíve és nem hallgatott reájuk, amint megmondta az Örökkévaló.
És megfordult Fáraó és bement házába és nem vetett ügyet szívében erre sem.
És egész Egyiptom ásott a folyam környékén ivóvíz után, mert nem tudtak inni a folyam vizéből.
És eltelt hét nap azután, hogy megverte az Örökkévaló a folyamot.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Menj be a Fáraóhoz és mondd meg néki; így szól az Örökkévaló: Bocsásd szabadon az én népemet, hogy szolgáljanak engem!
Ha pedig vonakodol elbocsátani, akkor én megverem egész határodat békákkal.
És nyüzsögni fog a folyam békáktól és feljönnek és behatolnak házadba és hálókamrádba és ágyadra és szolgáid házába és néped közé és sütőkemencéidbe és dagasztó-teknőidbe.
És tereád és népedre és összes szolgáidra feljönnek a békák.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Mondd meg Áronnak: Nyujtsd ki kezedet botoddal a folyók, folyamok és tavak fölé és hozd fel a békákat Egyiptom országára.
És kinyujtotta Áron kezét Egyiptom vizei fölé és följöttek a békák és elborították Egyiptom országát.
Mire az írástudók hasonlókép cselekedtek bűvészetükkel és szintén felidézték a békákat Egyiptom országára.
Erre Fáraó hivatta Mózest és Áront és szólott hozzájuk: Könyörögjetek az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről és akkor el fogom bocsátani a népet, hogy áldozzanak az Örökkévalónak.
És szólt Mózes Fáraóhoz: Legyen meg ez a fennhéjázásod fölöttem! Mikorra könyörögjek számodra, szolgáidnak és népednek javára, hogy kipusztuljanak rólad és házaidról a békák és csak a folyamban maradjanak?
És felelt Fáraó: Holnapra! És szólt Mózes: Szavaid szerint legyen, hogy megtudd, nincs senki hasonló a mi Örökkévaló Istenünkhöz!
És el fognak távozni a békák rólad, házaidból és szolgáidtól és népedtől, csak a folyamban maradnak.
És elment Mózes és Áron Fáraótól és fölkiáltott Mózes az Örökkévalóhoz a békák miatt, amelyeket Fáraóra hozott.
És az Örökkévaló Mózes szava szerint cselekedett és kipusztultak a békák a házakból, az udvarokról és a rétekről.
És összegyüjtötték őket halmokba és bűzlött az ország.
Mikor pedig látta Fáraó, hogy megkönnyebbülés állott be, megkeményítette szívét és nem hallgatott reájuk; amint az Örökkévaló megmondotta.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondd meg Áronnak: Nyujtsd ki botodat és sujtsd meg a föld porát és változzék férgekké egész Egyiptom országában.
És így cselekedtek és kinyujtotta Áron karját botjával és megsujtotta a föld porát és lett féreg emberen és állaton: a föld minden porából féreg lett egész Egyiptom országában.
És hasonlókép cselekedtek az írástudók bűvészetükkel, hogy előhozzák a férgeket, de nem bírták; azonban a féreg már rajta volt emberen és állaton.
És szólottak az írástudók Fáraóhoz: Isten ujja ez! De Fáraó szíve megkeményedett és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Örökkévaló.
És szólt az Örökkévaló Mózesnek: Kelj fel kora reggel és állj meg Fáraó előtt, amikor kijön a víz mellé és mondd meg néki: Így szól az Örökkévaló; bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem.
Mert ha nem bocsátod szabadon népemet, íme, én rád szabadítom és szolgáidra és népedre és házaidra a gyülevész rovarokat és megtelnek Egyiptom házai a gyülevész rovarokkal és a föld is, amelyen élnek.
És különválasztom azon a napon Gósen földjét, amelyen népem él, hogy ne legyen rajta gyülevész rovar és megtudod: Én vagyok az Örökkévaló e föld közepén.
És védelmet teszek népem és néped közé és holnap teljesül e jel.
És így cselekedett az Örökkévaló és behatolt a temérdek gyülevész rovar Fáraó házába és szolgái házába és Egyiptom egész országába és pusztult az ország a gyülevész rovar miatt.
És hivatta Fáraó Mózest és Áront és mondta: Menjetek, áldozzatok a ti Isteneteknek az ország belsejében.
És felelt Mózes: Nem helyes így cselekedni, mert mi Egyiptom bálványait áldozzuk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek; íme, ha mi áldozzuk Egyiptom bálványait szemük láttára, vajjon nem fognak-e bennünket megkövezni?
Háromnapi járóútat akarunk menni a sivatagban és áldozni fogunk Örökkévaló Istenünknek, amint meghagyja nékünk.
És szólt Fáraó: Én elbocsátalak titeket és áldozzatok az Örökkévaló Isteneteknek a sivatagban, csak ne menjetek nagyon messzire; imádkozzatok értem!
És szólt Mózes: Íme én eltávozom tőled és könyörögni fogok az Örökkévalóhoz, hogy elvonuljon a gyülevész rovar Fáraóról, szolgáiról és népéről holnap; csak ne űzzön játékot többé Fáraó, nem bocsátva el a népet, hogy áldozzon az Örökkévalónak.
És eltávozott Mózes Fáraó elől és könyörgött az Örökkévalóhoz.
És az Örökkévaló Mózes szava szerint cselekedett és eltávolította a gyülevész rovarokat Fáraóról, szolgáiról és népéről; nem maradt egy sem.
És megkeményítette Fáraó az ő szívét ez alkalommal is és nem bocsátotta el a népet.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Menj be Fáraóhoz és szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem!
Mert ha tovább vonakodol őket szabadonbocsátani és még mindig hatalmadban tartod őket,
íme, az Örökkévaló keze nehezedik a te jószágodra, mely a mezőn van, a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra nagyon súlyos dögvészben.
És megkülönböztetést tesz az Örökkévaló Izráel jószága és Egyiptom jószága között és nem pusztul el semmi mindabból, ami Izráel fiaié.
És határnapot tűzött ki az Örökkévaló, mondván, holnap viszi végbe az Örökkévaló ezt a dolgot az országban.
És megcselekedte az Örökkévaló ezt a dolgot másodnapra és elpusztult Egyiptom minden jószága és Izráel fiainak jószágából nem hullott el egy sem.
És elküldött Fáraó és íme, Izráel jószágából nem pusztult el még csak egy sem, de Fáraó szíve ismét makacs lett és nem bocsátotta szabadon a népet.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz: Vegyetek teli marokkal kormot a tűzhelyről és szórja azt Mózes az ég felé Fáraó szeme előtt.
És váljék porfelhővé egész Egyiptom országa fölött és legyen az emberen és állaton fakadó hólyagos fekéllyé Egyiptom egész országában.
És vették a tűzhely kormát és megállottak Fáraó előtt és Mózes felszórta azt az ég felé és lett fakadó hólyagos fekéllyé emberen, állaton.
És nem tudtak az írástudók helytállani Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és egész Egyiptomon.
És az Örökkévaló megkeményítette Fáraó szívét és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Örökkévaló Mózesnek.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Kelj fel korán, kora virradatkor és állj meg Fáraó előtt és mondd meg néki, így szól az Örökkévaló, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem!
Mert most minden sujtó csapásomat szívedre küldöm és szolgáidra és népedre, hogy megismerd: nincs hozzám fogható hatalom az egész földön.
Bizonnyal, ha most kinyujtanám karomat és sujtanálak téged és népedet halálvésszel, kipusztulnál a földről.
Azonban megtartottalak azért, hogy megmutassam neked hatalmamat és hogy hangoztassák Nevemet az egész földön.
Még mindig zsarnokoskodol népem fölött, és nem bocsátod el őket!
Azért, íme, hullatok holnap ilyen időtájban igen nehéz jégesőt, amilyen nem volt Egyiptomban alapításának napja óta mostanig.
Azért küldj ki most embereket és tereltesd be jószágodat és mindazt, amid van a mezőn; minden ember és állat, amit a mezőn találnak és nem vitték be a házba, azokra leszakad a jégeső és elpusztulnak.
Aki félte az Örökkévaló szavát Fáraó szolgái közül, az beterelte gyorsan szolgáit és jószágát a házakba.
Aki pedig nem vetett ügyet szívében az Örökkévaló szavára, az künn hagyta szolgáit és jószágát a mezőn.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki karodat az ég felé és támadjon jégeső Egyiptom egész országában emberre és állatra és a mező minden füvére Egyiptom országában.
És kinyujtotta Mózes botját az ég felé és az Örökkévaló adott mennydörgést és jégesőt és tűz cikázott a földre és hullatott az Örökkévaló jégesőt Egyiptom országára.
És volt jégeső és villanó tűz a jégesőben, fölötte súlyos, amilyen még nem volt Egyiptom egész országában, mióta nemzetté lett.
És elvert a jégeső Egyiptom országában mindent, ami a mezőn volt, embert és állatot és a mező minden füvét sujtotta a jég és a mező minden fáját összetörte.
Csak Gósen földjén, ahol Izráel fiai voltak, nem volt jégeső.
És elküldött Fáraó és hivatta Mózest és Áront és mondta nékik: Én most vétkeztem, az Örökkévaló igaz, én és népem pedig bűnösök vagyunk.
Könyörögjetek az Örökkévalóhoz, legyen már elég Istennek mennydörgéséből és a jégesőből és én el foglak bocsátani titeket és nem fogok többé itten késlekedni.
És mondta neki Mózes: Midőn kimegyek a városból, kiterjesztem kezemet az Örökkévaló felé; a mennydörgések meg fognak szünni és nem lesz tovább jégeső, hogy megtudd: az Örökkévalóé a föld!
Te pedig és szolgáid – jól tudom – még mindig nem féltek az Örökkévaló Istentől.
És a len és az árpa letört a jégveréstől, mert az árpa kalászban, a len pedig bimbózásban állt.
De a búzát és a tönkölyt azért nem verte el a jégeső, mert későn érők.
És eltávozott Mózes Fáraó mellől a városból és kiterjesztette kezét az Örökkévaló felé és megszüntek a mennydörgések és a jégeső és a záporeső nem szakadt többé a földre.
És látta Fáraó, hogy elállt az eső és a jég és a mennydörgés és tovább vétkezett s megkeményítette szívét ő is, szolgái is.
És dacos volt Fáraó szíve és nem bocsátotta el Izráel gyermekeit, amint hirdette az Örökkévaló Mózes által.
III. Bó.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Menj be Fáraóhoz, mivel én megkeményítettem az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy végbevigyem ezeket a jeleimet közöttük,
és hogy elbeszélhesd fiad és unokád füle hallatára mindazt, amit míveltem Egyiptomban és az én csodajeleimet, amelyeket végeztem közöttük, hogy ezáltal megismerjétek: Én vagyok az Örökkévaló!
És bement Mózes és Áron Fáraóhoz és szólottak előtte: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene: meddig vonakodol még alázatot tanúsítani előttem? – Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem!
Mert ha vonakodol elbocsátani népemet, íme én holnap sáskát hozok határodra,
és elborítja az ország színét, hogy nem lehet látni a földet és felfalja a termés megmentett maradványát, ami még megmaradt számotokra a jégeső után és elpusztítja mind a fát, ami nektek terem a mezőkről.
És megtelnek velük házaid és szolgáid házai és egész Egyiptom házai, amilyent nem láttak apáitok és apáitok apái, amióta a földön vannak, mind e mai napig. – És megfordult és kiment Fáraó elől.
És szóltak Fáraó szolgái hozzája: Meddig lesz ez az ember kelepce ellenünk? Bocsásd el azokat az embereket, hadd szolgálják az Örökkévalót, az ő Istenüket; még mindig nem tudod, hogy elveszett Egyiptom?
És visszahozták Mózest és Áront Fáraóhoz és ő szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket: de kik legyenek azok, akik elmennek?
És szólott Mózes: Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepét kell megülnünk.
És szólt hozzájuk Fáraó: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, ahogy én elbocsátalak benneteket és gyermekeiteket; mert lássátok, gonosz szándék van előttetek.
Nem úgy; menjetek csak ti, férfiak és szolgáljátok az Örökkévalót, mert hiszen ez a szándékotok! És kiűzték őket Fáraó színe elől.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki kezedet Egyiptom országa fölé a sáskákért, hogy eljöjjenek Egyiptom országára és elpusztítsák a föld minden füvét, mindazt, amit meghagyott a jégverés.
És kinyujtotta Mózes botját Egyiptom országa fölé és az Örökkévaló indított keleti szelet az országba egész nap és egész éjjel; és midőn reggel lett, a keleti szél elhozta a sáskát.
És fölemelkedett a sáskahad Egyiptom egész országa fölé és leereszkedett Egyiptom egész határán, súlyos volt nagyon, azelőtt nem volt hasonló sáskajárás és utána sem lesz hozzá fogható.
És elborította az egész föld színét és elsötétedett az ország és fölemésztette a föld minden füvét és a fák minden gyümölcsét, amit meghagyott a jég és nem maradt semmi zöld a fákon és a mező füvén Egyiptom egész országában.
Erre Fáraó sietve visszahivatta Mózest és Áront és szólt: Vétkeztem az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.
És most bocsásd meg bűnömet, kérlek, csak ez egyszer és könyörögjetek az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez, hogy vegye le rólam csak ezt a halált.
És Mózes eltávozott Fáraó elől és könyörgött az Örökkévalóhoz.
És az Örökkévaló igen erős nyugati szelet fordított, amely elvitte a sáskákat és leverte őket a Sástengerbe; nem maradt egyetlen sáska sem Egyiptom egész határában.
És megkeményítette az Örökkévaló Fáraó szívét és nem bocsátotta el Izráel fiait.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki karodat az ég felé és legyen sötétség Egyiptom országa fölött és a sötétség legyen tapintható.
És kinyujtotta Mózes karját az ég felé és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napon át.
Nem látta az ember az ő testvérét és nem mozdulhattak el helyükből három napon át, de Izráel minden gyermekének világosság volt otthonában.
És hivatta Fáraó Mózest és szólt: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, csak juhotok és szarvasmarhátok maradjon vissza, gyermekeitek is menjenek veletek.
És szólt Mózes: Sőt még te is fogsz kezünkbe adni vágóáldozatokat és égőáldozatokat, hogy bemutassuk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek.
És a mi jószágunk is velünk fog jönni, nem fog visszamaradni egy csülök sem, mert ezekből vesszük, amivel szolgáljuk az Örökkévalót, a mi Istenünket és mi nem tudjuk, mivel kell szolgálnunk az Örökkévalót, míg oda nem érünk.
És megkeményítette az Örökkévaló Fáraó szívét és nem akarta elbocsátani őket.
És szólt hozzája Fáraó: Távozz tőlem; őrizkedj, ne merészeld többé színemet látni, mert amely napon látod színemet, meghalsz!
És szólt Mózes: Jól beszéltél, nem akarom többé látni arcodat.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Még egy csapást hozok Fáraóra és Egyiptomra, azután el fog bocsátani benneteket innen. És miután elbocsátott benneteket, űzve űz majd innen tova.
Hirdesd a nép füle hallatára, hogy kérjen kiki barátjától, az asszony az ő asszonytársától ezüstedényeket és aranyedényeket.
És az Örökkévaló a népet kedvessé tette az egyiptomiak szeme előtt. És Mózes, a férfi is igen nagy volt Egyiptom országában, Fáraó szolgáinak és a népnek szemében.
És szólt Mózes, így szól az Örökkévaló: Éjféltájban én elindulok Egyiptom belsejébe.
És meg fog halni minden elsőszülött Egyiptom országában, a trónján ülő Fáraónak elsőszülöttjétől a rabszolganő elsőszülöttjéig, aki a kézimalom kereke mögött áll és minden állat elsőszülöttje is.
És lesz nagy jajkiáltás Egyiptom egész országában, amilyen még nem volt és amilyen nem lesz többé soha.
Izráel fiaira pedig még eb sem feni nyelvét, emberre se, állatra se, hogy megtudjátok, milyen különbséget tesz az Örökkévaló Egyiptom és Izráel között.
És le fognak jönni mindezek a te szolgáid én elébem és leborulnak előttem, mondván: Vonulj ki az országból te és az egész nép, amely téged követ! és akkor azután ki fogok vonulni! – És eltávozott Fáraó elől felindult haraggal.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nem hallgat rátok Fáraó, azért, hogy csodatéteim szaporodjanak Egyiptom országában.
És Mózes és Áron pedig végrehajtotta mindezeket a csodatéteket Fáraó előtt, de az Örökkévaló megkeményítette Fáraó szívét és ő nem bocsátotta el Izráel gyermekeit országából.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz Egyiptom országában, mondván:
Ez a hónap legyen számotokra a hónapok kezdete, első legyen nektek az év hónapjai között.
Szóljatok Izráel egész gyülekezetéhez, mondván: E hó tizedik napján vegyen magához minden férfi egy bárányt családi házak szerint, minden házra egy bárányt.
Ha azonban kevesebb a ház lakossága annál, semhogy egy bárány kellene, akkor ő és szomszédja, aki közel van házához, vegyen egy bárányt a lelkek száma szerint, minden egyesnek táplálékához mérten ejtsetek számítást a bárány felől.
Hibátlan, ép bárány, egyéves hím legyen az számotokra; akár a juhok, akár a kecskék közül vehetitek.
És őrizzétek azt a hónap tizennegyedik napjáig, akkor vágja le Izráel egész gyülekezete esti szürkület idején.
És vegyenek a vérből és tegyenek belőle a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokon a házakon, ahol elfogyasztják.
És egyék a húst azon az estén tűzön sütve; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék.
Ne egyetek belőle nyersen vagy vízben főzve, hanem tűzön sütve egészben fejével, lábszáraival és belső részeivel.
És ne hagyjatok meg belőle semmit reggelig; ami pedig megmaradna belőle reggelig, tűzön hamvasszátok el.
És ily módon egyétek azt: Derekatok fölövezve, saruitok lábatokon és vándorbototok kezetekben és egyétek azt sietve: Az Örökkévaló elkerülési ünnepe az.
És én bejárom Egyiptom országát ez éjszaka és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom országában, embert és állatot és Egyiptom minden bálványán ítéletet teszek, én az Örökkévaló.
És legyen a vér számotokra jel a házakon, ahol ti vagytok és látva a vért, elkerüllek benneteket és nem lesz a sujtó csapás pusztító közöttetek, amidőn megverem Egyiptom országát.
És legyen ez a nap számotokra emlékezetül és ünnepeljétek azt, mint az Örökkévalónak szentelt ünnepet, nemzedékeiteken át, örök törvényként ünnepeljétek azt.
Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek, de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házatokból, mert bárki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig, legyen kiirtva az a lélek Izráelből.
És az első napon szent gyülekezet legyen számotokra és a hetedik napon is szent gyülekezet, semmiféle munkát ne végezzetek azokon a napokon, csak ami élelem szükséges minden embernek, egyedül az készüljön számotokra.
És tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezéreltem ki seregeiteket Egyiptom országából és tartsátok meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényül.
Az első hónapban a hónap tizennegyedik napjának estéjétől egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjáig, napestig.
Hét napon át kovász ne legyen található házaitokban, mert aki kovászosat eszik, legyen kiirtva az a lélek Izráel gyülekezetéből, akár idegen, akár honos az országban.
Semminemű kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
És összehívta Mózes Izráel összes véneit és szólott hozzájuk: Vezessetek elő és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint és vágjátok le a Peszach áldozatát.
És szerezzetek magatoknak izsópköteget és mártsátok a vérbe, mely az edényben van és érintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát az edényben levő vérrel; közületek pedig ne menjen ki senki háza ajtajából, míg föl nem virrad a reggel.
És átvonul az Örökkévaló, hogy sujtsa Egyiptomot és ha látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elkerüli az Örökkévaló az ajtót és nem engedi a pusztítót bemenni házaitokba, hogy titeket sujtson.
És őrizzétek meg ezt a dolgot törvényül neked és fiaidnak mindörökké.
És történni fog, midőn bementek abba az országba, amelyet az Örökkévaló nektek ad, amint hirdette, akkor tartsátok meg ezt a szolgálatot.
És ha majdan szólni fognak hozzátok fiaitok: Mit jelent ez a szolgálat számotokra?
Feleljetek nekik: Peszach áldozat ez az Örökkévalónak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, midőn sujtotta Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette. És a nép meghajolt és leborult.
És mentek és megtették Izráel fiai; amint az Örökkévaló meghagyta Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek.
És történt éjfélkor, az Örökkévaló sujtotta mind az elsőszülötteket Egyiptom országában, a trónján ülő Fáraó elsőszülöttjétől a fogolynak elsőszülöttjéig, aki a börtönveremben volt és minden állat elsőszülöttjét is.
És fölkelt Fáraó azon éjjel, ő maga és összes szolgái és egész Egyiptom és lett nagy jajkiáltás Egyiptomban, mert nem volt ház, ahol nem lett volna halott.
És hivatta Mózest és Áront éjnek idején és szólt: Kerekedjetek föl, távozzatok népem köréből, ti magatok és Izráel gyermekei is és menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, amint mondottátok.
Juhaitokat is, szarvasmarháitokat is vigyétek, amint mondottátok és menjetek és áldjatok meg engem is.
És sürgették az egyiptomiak a népet, hogy mennél gyorsabban menjenek el az országból, mert azt mondották, mindnyájan meghalunk!
És fölszedte a nép tésztáját, mielőtt megkelt volna, sütőteknőit bekötve ruháikba vállaikon.
És Izráel fiai cselekedtek Mózes szava szerint és kértek az egyiptomiaktól ezüstedényeket és aranyedényeket és ruhákat.
És az Örökkévaló kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében és odaadták nekik, amit kértek és így vettek sarcot Egyiptomon.
És vonultak Izráel gyermekei Ráamszésztől Szukkótba, mintegy hatszázezer gyalogos férfiú, a gyermekeken kívül.
És nagy gyülevész tömeg is vonult velük és juhnyáj meg szarvasmarha, igen nagy tömege a jószágnak.
És megsütötték a tésztát, amelyet kihoztak Egyiptomból, kovásztalan lepényekké, mert nem kelhetett meg, mivel kiűzték őket Egyiptomból és nem késlekedhettek és utieleséget sem készíthettek maguknak.
És volt Izráel fiainak tartózkodása, ameddig laktak Egyiptomban, négyszázharminc év.
És történt négyszázharminc év elteltével, éppen ezen a napon kivonultak az Örökkévalónak összes seregei Egyiptom országából.
Őrködés éjszakája volt ez az Örökkévaló előtt, hogy kivezesse őket Egyiptom országából; ez az éjszaka az, mely az Örökkévalónak van szentelve, amelyet meg kell őrizni Izráel összes gyermekeinek nemzedékeiken át.
És szólt az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak: Ez a Peszach áldozat törvénye: Senki idegen ne egyék belőle.
De mindenkinek pénzen szerzett szolgája, miután körülmetélted őt, ehetik belőle.
Zsellér és bérszolga nem ehet belőle.
Egy házban fogyasszák el; ne vigyenek ki a húsból a házon kívül és csontot ne törjetek el belőle.
Izráel egész gyülekezetének minden tagja tartsa meg azt.
És ha tanyázik köztetek idegen és végezni akarja a Peszach áldozatot az Örökkévalónak: minden férfiszemély, aki hozzá tartozik, metéltessék körül s akkor közeledhet, hogy elvégezze és olyanná válik, mint az országban honos; de körülmetéletlen ne egyék belőle.
Egy törvény legyen a honos számára és az idegen számára, aki körödben tartózkodik.
És cselekedtek Izráel fiai valamennyien úgy, amint meghagyta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak, akként cselekedtek.
És azon a napon kivezérelte az Örökkévaló Izráel gyermekeit Egyiptom országából seregeik szerint.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Szentelj meg számomra minden elsőszülöttet; minden ami megnyitja anyjának méhét Izráel fiainál, emberben és állatban, enyém legyen!
És szólott Mózes a néphez: Emlékezzetek meg erről a mai napról, amikor kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából, mivelhogy erős karral vezetett ki az Örökkévaló titeket innen és senki ne egyék kovászosat.
Ezen a napon vonultok ki, a kalászérés havában.
És lesz, midőn bevisz téged az Örökkévaló a Kánaáni, a Hitti, az Emóri, a Hivvi és Jebúszi országába, amelyet esküvel ígért őseidnek, hogy neked adja, a tejjel-mézzel folyó országba, akkor végezd el ezt a szolgálatot ebben a hónapban.
Hét napon át egyél kovásztalan kenyeret és a hetedik nap még ünnep legyen az Örökkévalónak.
Kovásztalan kenyeret kell enned a hét napon és ne legyen látható se kovászos kenyér, sem pedig kovász egész határodban.
És beszéld el a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Örökkévaló velem cselekedett, midőn kivonultam Egyiptomból!
És legyen ez a parancs jelül karodon és emlékeztetőül szemeid között, hogy az Örökkévaló törvénye legyen szádban, mivelhogy erős karral vezérelt ki téged az Örökkévaló Egyiptomból.
És őrizd meg ezt a törvényt a maga időszakában évről-évre.
És lesz, midőn bevisz téged az Örökkévaló a Kanaáni országba, amint esküvel ígérte neked és őseidnek, és néked adja,
akkor tereld külön az Örökkévaló számára az anya méhének minden megnyitóját és minden baromnak első ellését, ami lesz neked, a hímje az Örökkévalóé legyen!
És minden szamárnak első fajzását váltsd meg báránnyal, ha pedig nem válthatod meg, szegd nyakát; és a te fiaid között is minden elsőszülöttet meg kell váltanod.
És lesz, hogy ha kérdez téged fiad a jövőben, mondván: mi ez? – feleld neki: Erős karral vezérelt ki minket az Örökkévaló Egyiptomból, a szolgaság házából.
És történt, mivel makacskodott Fáraó minket elbocsátani, hogy az Örökkévaló megölte Egyiptom országában mind az elsőszülötteket, az ember elsőszülöttjétől a barom elsőszülöttjéig, ezért áldozom én az Örökkévalónak minden anyatest elsőszülöttjét, a hímeket; fiaim minden elsőszülöttjét pedig megváltom.
És ez a törvény legyen jelül karodon és homlokdíszül szemeid között, mivelhogy erős karral vezérelt ki minket az Örökkévaló Egyiptomból.
IV. Besállách.
És történt, midőn szabadonbocsátotta Fáraó a népet, hogy az Isten nem vezérelte őket a Filiszteusok országa felé vezető úton, noha az közel volt, mert úgy mondta Isten: nehogy megbánja a nép, ha ütközetet lát és visszatérnének Egyiptomba.
És kerülő úton vezette Isten a népet, a sivatag útján a Sástengerhez és fölfegyverkezve vonultak ki Izráel fiai Egyiptom országából.
És Mózes magával vitte József csontjait, mivel József megeskette Izráel fiait, mondván: Meg fog emlékezni rólatok Isten és akkor vigyétek el magatokkal csontjaimat innen.
És elvonultak Szukkótból és táboroztak Étámban, a sivatag szélén.
És az Örökkévaló járt előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton és éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy mehessenek nappal és éjjel.
Nem mozdult el a felhőoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel a nép elől.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:
Szólj Izráel fiaihoz, forduljanak vissza és táborozzanak Pi-Háhirot előtt, Migdól és a tenger között; Báal Cefón előtt üssetek tábort, vele szemben a tenger mellett.
És Fáraó így fog szólani Izráel fiairól: Eltévedtek ők ebben az országban, bezárult rájuk a sivatag.
És én megkeményítem Fáraó szívét és űzőbe veszi őket és dicsőséget szerzek Fáraón és egész seregén és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló; – és így is cselekedtek.
És hírül hozták Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép és megváltozott Fáraónak és szolgáinak szíve a nép iránt és szóltak: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból?
És befogatta szekerét és hadinépét magával vitte.
És vett hatszáz válogatott hadiszekeret és Egyiptom egész szekérhadát és válogatott vitézek voltak mindegyiken.
És az Örökkévaló megkeményítette Fáraó, Egyiptom királyának szívét és üldözőbe vette Izráel fiait, mert Izráel fiai kivonultak magasra emelt kézzel.
És üldözték őket az egyiptomiak Fáraónak minden lova, szekérhada, lovasai és serege és utól is érték őket, amint táboroztak a tengernél, Pi-Háhirotnál, Báal Cefón előtt.
És midőn Fáraó közeledett, Izráel fiai fölemelték szemüket és íme az egyiptomiak nyomulnak utánuk és féltek nagyon és fölkiáltottak Izráel fiai az Örökkévalóhoz.
És szóltak Mózeshez: Talán mert nincs elég sírhely Egyiptomban, azért hoztál ki bennünket, hogy meghaljunk a sivatagban? – Mit tettél velünk, hogy kivezettél Egyiptomból?
Nem azt mondottuk-e neked Egyiptomban, szólván: hagyj minket, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat? Mert jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint elveszni a sivatagban.
És szólott Mózes a néphez: Ne féljetek, álljatok nyugodtan és nézzétek az Örökkévaló segítségét, amit ma értetek cselekszik, mert amint ama láttátok az egyiptomiakat, nem fogjátok többé őket látni ezentúl soha!
Az Örökkévaló harcol érettetek, ti pedig hallgassatok!
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Miért kiáltasz hozzám? – Szólt Izráel fiaihoz és induljanak!
Te pedig emeld fel botodat és nyujtsd ki karodat a tenger fölé és hasítsd ketté és Izráel fiai menjenek be a tengerbe száraz földön.
És én íme megkeményítem az egyiptomiak szívét és utánuk nyomulnak és dicsőséget szerzek Fáraón és egész seregén, szekérhadán és lovasain.
És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn dicsőséget szerzek Fáraón, szekérhadán és lovasain.
És elvonult Isten angyala, aki előbb Izráel tábora előtt haladt és ment mögöttük és elvonult a felhőoszlop előlük és megállott nyomukban.
És Egyiptom tábora és Izráel tábora közé került és ott volt a felhő és a sötétség; és az bevilágította az éjszakát és nem közeledett egyik tábor a másikhoz egész éjjel.
És kinyujtotta Mózes karját a tenger fölé és az Örökkévaló hatalmas keleti szélviharral megindította a tengert egész éjjel és szárazzá tette a tengert és meghasadtak a vizek.
És Izráel fiai bementek a tenger közepébe száraz földön és a vizek falként álltak mellettük jobbkezük felől és balkezük felől.
És az egyiptomiak üldözőbe vették őket és utánuk nyomultak Fáraó minden lova, szekérhada és lovasa, a tenger közepébe.
És történt reggeli őrváltás idején, hogy letekintett az Örökkévaló Egyiptom táborára tűz- és felhőoszlopban és összezavarta Egyiptom táborát.
És lehullatta hadiszekereinek kerekeit és nehézséggel vonszoltatta; és szólottak az egyiptomiak: meneküljünk Izráel elől, mert az Örökkévaló harcol értük az egyiptomiakkal.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki karodat a tenger fölé és térjenek vissza a vizek az egyiptomiakra, szekérhadukra és lovasaikra.
És kinyujtotta Mózes karját a tenger fölé és visszatért a tenger reggeltájban állandó helyére, az egyiptomiak pedig futottak feléje és az Örökkévaló az egyiptomiakat belesodorta a tenger közepébe.
És visszatértek a vizek és elborították a szekérhadat és a lovasokat Fáraó egész seregével, amely utánuk nyomult a tengerbe; nem maradt meg közülök egy sem.
De Izráel fiai szárazföldön vonultak át a tenger közepében és a víz falként állott mellettük jobbfelől és balfelől.
És megmentette az nap az Örökkévaló Izráelt az egyiptomiak kezéből és Izráel látta az egyiptomiakat holtan a tenger partján.
És meglátta Izráel a hatalmas kezet, amellyel cselekedett az Örökkévaló az egyiptomiakon és félte a nép az Örökkévalót és hitt az Örökkévalóban és Mózesben, az ő szolgájában.
Akkor énekelte Mózes Izráel fiaival ezt a dalt az Örökkévalónak és szóltak, mondván: Hadd énekeljek az Örökkévalónak, mivel oly fönségesen fönséges ő, ki a lovat és lovasát a tengerbe temette.
Az Örökkévaló az én erőm és én énekem és ő volt az én segítségem; ez az én Istenem, akit dicsőítek, atyám Istene, hadd magasztalom őt!
Az Örökkévaló a háború ura, Örökkévaló az ő neve!
Fáraó hadiszekereit és seregét a tengerbe döntötte, harcosainak színe-java a Sástengerbe fulladt.
A hullámok elborították őket, leszálltak a mélységekbe, mint a kő.
A te jobbkarod, ó Örökkévaló, fönséges az erőben, a te jobbkarod, ó Örökkévaló, darabokra zúzza az ellenséget.
A te fönséged nagyságában ledöntöd az ellened támadókat, szabadon engeded haragodat és elemészti őket, mint a polyvát.
Indulatod viharától felduzzadnak a vizek, megállanak, mint a gát, az ömlő hullámok, megdermednek a forgatagok a tenger szívében.
Így szól az ellenség: Űzőbe veszem őket, utólérem, zsákmányt osztok, betelik rajtuk a lelkem, kirántom kardomat és megsemmisíti őket karom.
Te azonban fuvallatoddal leheltél és elborította őket a tengerár, elsüllyedtek, mint az ólom a rengeteg vizekben.
Ki olyan, mint te, a hatalmasok között, ó Örökkévaló? Ki hozzád fogható, szentségben magasztos, dicsőségben félelmetes, csodaművelő?
Kinyujtottad jobbodat, elnyelte őket a föld.
Vezérelted kegyelmeddel ezt a népet, amelyet megváltottál; hatalmaddal terelted szentséged hajléka felé.
Hallották a népek és megrendülnek, remegés fogja el Peleset lakóit.
Akkor megriadtak Edóm törzsfői, Móáb hatalmasait iszonyat ragadja meg, elcsüggednek Kánaán minden lakosai.
Rájuk szakad rettegés és félelem, karod hatalma alatt elnémulnak, mint a kő, míg átvonul a te néped, ó Örökkévaló, míg átvonul ez a nép, amelyet magadnak szereztél.
Elviszed őket és elhelyezed őket örök birtokod hegyén, székhelyedre, melyet hajlékodul alkottál, ó Örökkévaló, a szentélybe Uram, amelyet emeltek kezeid.
Az Örökkévaló uralkodni fog mindörökké!
Mert Fáraó lovassága, szekérhadával és lovasaival behatolt a tengerbe és az Örökkévaló visszaterelte rájuk a tenger vizét, de Izráel fiai átmentek száraz földön a tenger közepén.
És kezébe vette Mirjám, a prófétanő, Áron nőtestvére a dobot és kimentek utána mind a nők dobokkal és körtáncokkal.
És dalba kezdett előttük Mirjám: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fönségesen fönséges ő, a lovat és lovasát a tenger mélyébe döntötte!
És útnak indította Mózes Izráelt a Sástengertől és elmentek Súr sivatagja felé és meneteltek három napon át a sivatagban és nem találtak vizet.
Majd elérkeztek Márába, de nem ihattak vizet Márában, mert keserű volt, ezért is nevezték a helyet Márának [Keserű].
És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: mit igyunk?
És fölkiáltott ő az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló mutatott neki egy fát és azt a vízbe dobta és édessé vált a víz; ott adott számára törvényt és rendelkezést és ugyanott próbára tette őket.
És szólott: Ha hallgatva hallgatsz Örökkévaló Istened hangjára és azt cselekszed, ami egyenes az ő szemei előtt és figyelsz parancsolataira és megőrzöd törvényeit mind, nem hozom reád a sok betegséget, melyekkel az egyiptomiakat sujtottam, mert én, az Örökkévaló vagyok a te gyógyítód.
És elérkeztek Élimbe, és ott volt tizenkét forrás és hetven pálma és ott tábort ütöttek a víz mellett.
És tovább vonultak Élimből és elérkezett egész Izráel gyülekezete Szin sivatagához, amely Élim és Szinaj között van, a második hónap tizenötödik napján Egyiptomból való kivonulásuk után.
És zúgolódott Izráel egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a sivatagban.
És szólottak hozzájuk Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Örökkévaló keze által Egyiptom országában, mikor ültünk a húsosfazék mellett, mikor kenyeret ehettünk jóllakásig, mert kihoztatok bennünket ebbe a sivatagba, hogy megöljétek ezt a nagy gyülekezetet éhhalállal.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Íme, én mint esőt hullatok nektek kenyeret az égből és ki fog menni a nép és szedni fog mindennap arra a napra valót, hogy ezzel próbára tegyem, vajjon fog-e járni az én törvényemben vagy nem?
És ha jön a hatodik nap, tartsák készletben, amit bevisznek és lesz az kétszerese annak, amit naponta szednek.
És szólott Mózes és Áron Izráel fiaihoz: Este meg fogjátok tudni, hogy az Örökkévaló vezetett ki benneteket Egyiptom országából.
És reggel meg fogjátok látni az Örökkévaló dicsőségét, amidőn meghallja zugolódástokat az Örökkévaló ellen, mert mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?
És megmondta Mózes: Ez lesz majd, ha ad az Örökkévaló nektek este húst, hogy egyétek és reggel kenyeret, hogy jóllakjatok, amikor hallja az Örökkévaló a ti zúgolódástokat, amellyel ti ellene zúgolódtok, mert mik vagyunk mi? – Nem ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Örökkévaló ellen.
És mondta Mózes Áronnak: Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez: közeledjetek az Örökkévaló színe elé, mert meghallotta zúgolódástokat!
És történt, midőn Áron szólt Izráel egész gyülekezetéhez: megfordultak a sivatag felé és íme az Örökkévaló dicsősége megjelent a borulatban.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:
Hallottam Izráel fiainak zúgolódását; hirdesd nekik, mondván: szürkület idején húst fogtok enni és reggel jóllakhattok kenyérrel, és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek!
És történt este; fölszálltak a fürjek és elborították a táborhelyet, reggel pedig volt a harmat lerakódása a tábor körül.
És fölszállt a harmat lerakódása, íme a sivatag felületén valami finom pikkelyszerű volt, finom mint a zuzmara a földön.
És látták azt Izráel fiai és szólott egyik a másikhoz: Mi ez? – mert nem tudták mi az. És mondá nekik Mózes; ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül.
Ez az, amiről Isten meghagyta, szedegessetek belőle, kiki étke szerint, fejenként egy ómerrel, a lelkek száma szerint vigyen mindenki azoknak, akik sátrában vannak.
És így cselekedtek Izráel fiai és szedegettek, egyik többet, a másik kevesebbet.
És megmérték ómerrel és nem volt többje annak, aki többet szedett és nem volt kevesebbje annak, aki kevesebbet szedett, mindenki annyit szedett, amennyit elfogyaszthat.
És szólott hozzájuk Mózes: senki se hagyjon belőle reggelre.
De nem hallgattak Mózesre és néhányan meghagytak belőle reggelre és férgessé vált és elbűzhödött; és megneheztelt rájuk Mózes.
És azután szedték azt reggelente, minden reggel kiki étke szerint; mikor pedig a nap melegen sütött, elolvadt.
És történt a hatodik napon, kétannyi kenyeret szedtek, két ómert egy személyre és eljöttek a gyülekezet fejedelmei mind és elmondták Mózesnek.
Ő pedig szólt hozzájuk: ez az, amit meghagyott az Örökkévaló; pihenő ünnep, szentséges szombat lesz holnap az Örökkévalónak; amit megsüttök, süssétek, amit megfőztök, főzzétek, ami fölös pedig megmarad, tegyétek el magatoknak megőrzésre reggelig.
És félretették reggelig, amint megparancsolta Mózes és nem romlott el és féreg nem volt rajta.
És szólott Mózes: fogyasszátok el ma, mert szombat a mai nap az Örökkévaló tiszteletére; a mai napon nem találhatjátok a mezőn.
Hat napon át szedhetitek, de a hetedik nap szombat, azon nem lesz.
És történt a hetedik napon, kimentek néhányan szedegetni, de nem találtak.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és tanításaimat?
Látjátok, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombatot, azért ad ő nektek két napi kenyeret a hatodik napon; maradjon mindenki a maga helyén és ne menjen ki senki helyéről a hetedik napon!
És erre pihenést tartott a nép a hetedik napon.
És elnevezte azt Izráel háza mannának, és az olyan volt, mint a koriandrum magva, fehér, az íze pedig olyan, mint a mézes lepényé.
És szólott Mózes: ez az, amit a Örökkévaló elrendelt:egy teli ómerrel legyen belőle megőrzésre következő nemzedékeitek számára, hogy lássák a kenyeret, amelyet enni adtam nektek a sivatagban, midőn kivezettelek titeket Egyiptom országából.
És szólott Mózes Áronhoz: Végy egy üvegedényt és tégy abba egy ómer mannát és helyezd el azt az Örökkévaló előtt megőrzésre késő nemzedékeitek számára.
Amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy helyezte azt el Áron a bizonyság helye előtt megőrzésre.
Izráel gyermekei pedig negyven éven át ették a mannát, amíg elérkeztek a lakott földre; a mannát ették, amíg elérkeztek Kanaán országának határához.
Egy ómer pedig az éfának tizedrésze volt.
És Izráel fiainak egész gyülekezete Isten szava által rendelt meneteléseik során Szin sivatagjából tovább vonult és tábort ütött Refidimben, és nem volt a nép számára ivóvíz.
És pörbe szállt a nép Mózessel és szóltak: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk. És felelt nekik Mózes: Mit pörlekedtek vélem, mit kísértitek az Örökkévalót?
És szomjúságot szenvedett ott a nép vízre és zúgolódott ott a nép Mózes ellen és szólott: Miért hoztál fel bennünket Egyiptomból, hogy megöljetek engem és fiaimat és jószágaimat szomjúságban?
És felkiáltott Mózes az Örökkévalóhoz, mondván: Mit tegyek ezzel a néppel? Még kevés híja és megköveznek!
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Lépj a nép elé és végy magaddal néhányat Izráel vénei közül és botodat, amellyel a folyamot sujtottad, vedd kezedbe és menj.
Íme, én ott állok előtted a sziklán Hórébnél és sujts a sziklára és ömleni fog belőle a víz és inni fog a nép; és így cselekedett Mózes Izráel vénei előtt.
És elnevezte azt a helyet Masszának és Meribának, Izráel fiainak pörlekedése és az Örökkévaló megkísértése miatt, midőn így szóltak: vajjon köztünk van-e hát az Örökkévaló avagy nincsen?
Ekkor jött Amálék és hadakozott Izráellel Refidimben.
És szólott Mózes Józsuához: Válogass ki nekünk férfiakat és menj, ütközz meg Amálékkal. Holnap én ott állok a domb tetején és Isten vesszeje kezemben lesz.
És Józsua úgy cselekedett, amint Mózes mondta neki, hogy szálljon szembe Amálékkal; és Mózes, Áron és Húr fölmentek a domb csúcsára.
És történt, midőn Mózes felemelte karját, akkor erősödött Izráel és midőn lebocsátotta karját, akkor erősödött Amálék.
És Mózes karjai nehezek voltak, ezért vettek egy követ és elhelyezték alatta és ő leült rája és Áron meg Húr támogatták karját, az egyik innen, a másik túlnan. És így két karja kitartott napszállatig.
És megverte Józsua Amálékot és népét a kard élével.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Írd fel ezt emlékezetül egy könyvbe és helyezd Józsua fülébe is, hogy el fogom törölni Amálék emlékét az ég alól.
És Mózes oltárt épített és elnevezte ezzel a névvel: Az Örökkévaló az én lobogóm!
És szólt: mivel kart emelt Isten trónja ellen, háborúja lesz az Örökkévalónak Amálék ellen nemzedékről nemzedékre!
V. Jitró.
És meghallotta Jitró, Midján papja, Mózes apósa mindazt, amit Isten Mózessel és népével, Izráellel cselekedett, hogy kivezérelte az Örökkévaló Izráelt Egyiptomból.
És vette Jitró, Mózes apósa Cippórát, Mózes feleségét, miután már hazaküldte őt.
És két fiát, akik közül egyiknek neve Gérsóm volt, mivelhogy mondta: Jövevény voltam idegen földön.
És a másiknak neve Eliezér volt, vagyis: Istenem segítsége, mert „Atyám Istene segítségemre volt és megmentett Fáraó kardjától”.
És ment Jitró, Mózes apósa Mózeshez, annak fiaival és feleségével a sivatagba, ahol táborozott, Isten hegyéhez.
És üzente Mózesnek: Én, apósod Jitró jövök hozzád és feleséged és két fia is vele.
És kiment Mózes apósa elé és meghajtotta magát és megcsókolta és tudakolták egymás jólétét. Azután bementek a sátorba.
És elbeszélte Mózes apósának mindazt, amit cselekedett az Örökkévaló Fáraóval és Egyiptommal Izráel javára, mind a viszontagságot, ami érte őket az úton és hogy megmentette őket az Örökkévaló.
És örvendett Jitró mind a jó miatt, amit az Örökkévaló művelt Izráellel, hogy megmentette az egyiptomiak kezéből.
És szólott Jitró: Legyen áldott az Örökkévaló, aki megmentett benneteket az egyiptomiak hatalmából és Fáraó kezéből, aki megmentette a népet az egyiptomiak hatalma alól.
Most tudom, hogy nagyobb az Örökkévaló mind az isteneknél, mert azzal sujtott rájuk, amiben konokul vétettek.
És vett Jitró, Mózes apósa égő és vágó áldozatokat Istennek és odaérkezett Áron és vele Izráel összes vénei, hogy kenyeret egyenek Mózes apósával Isten színe előtt.
És történt másodnap, hogy Mózes leült törvényt látni a nép fölött és állott a nép Mózes előtt reggeltől estig.
És látta Mózes ipja mindazt, amit ő végez a népnek és így szólott: Mi dolog ez, amit te cselekszel a néppel, miért ülsz te egyedül és az egész nép áll körülötted reggeltől estig?
És szólott Mózes apósának: Mivelhogy a nép eljön hozzám Istentől kérdezni.
Ha van nékik valamely ügyük, akkor eljönnek hozzám és ítéletet teszek ember és embertársa között és tudatom Isten törvényeit és tanait.
És szólott Mózes ipja hozzá: Nem helyes a dolog, amit te cselekszel.
Ki fogsz merülni te is és a nép is, amely veled van, mert erődet meghaladja e dolog súlya, nem végezheted ezt el egyedül.
Azért most hallgass hangomra, hadd adok tanácsot néked és legyen véled Isten; légy te tovább a nép helyett Isten előtt és vidd a dolgokat Isten elé.
És buzdítsd őket a törvényekre és tanokra és közöld velük az utat, amelyen járniok kell és a cselekedetet, amelyet végezniök kell.
Azonban szemelj ki magadnak az egész népből derék férfiakat, akik istenfélők, az igazság emberei és a haszonlesés ellenségei és helyezd őket föléjük ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tizek tisztjeivé.
És ők hozzanak ítéletet a népnek minden időben, és úgy legyen, hogy minden nagy dolgot elébed vigyenek és minden kis dolgot ők döntsenek el ítélettel, és így könnyíts magadon és ők viseljék a terhet véled együtt.
Ha ezt a dolgot megteszed és Isten is így hagyja meg neked, akkor megállhatsz és az egész nép is a maga helyére jut békességben.
És hallgatott Mózes apósa hangjára és megcselekedte mindazt, amit mondott.
És kiválasztott Mózes derék férfiakat egész Izráelből és azokat adta főemberekül a nép fölé, mint ezrek tisztjeit, százak tisztjeit, ötvenek tisztjeit és tizek tisztjeit.
És ítélkeztek a nép felett minden időben; a súlyos dolgot Mózes elé vitték, a kisebb dolgokban pedig ők hoztak ítéletet.
És Mózes távozni engedte apósát és az elment saját országába.
A harmadik hónapban Izráel fiainak kivonulása után Egyiptom országából, ezen a napon elérkeztek Szinaj sivatagába.
Elindultak Refidimből és eljutottak Szinaj sivatagába és táboroztak a sivatagban és tábort ütött ott Izráel szemközt a heggyel.
És Mózes fölment az Istenhez és szólította őt az Örökkévaló a hegyről, mondván: Ekként szólj Jákób házához és hirdesd Izráel fiainak:
Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal és hogy felemeltelek benneteket sasszárnyokon és elhoztalak benneteket magamhoz.
Most tehát, ha hallgatva hallgattok hangomra és megtartjátok szövetségemet, akkor értékes kincs lesztek számomra az összes népek közül, mert enyém az egész föld.
És ti lesztek számomra papok birodalma és megszentelt nép! – Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izráel fiainak!
És ment Mózes és összehívta a nép véneit és eléjük tárta mindazokat a szavakat, amelyeket az Örökkévaló meghagyott neki.
És felelt az egész nép együttesen és szóltak: Mindazt, amit az Örökkévaló mondott, meg fogjuk cselekedni! – És Mózes visszavitte a nép szavait az Örökkévalóhoz.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Íme én elébed jövök felhőborulatban, hogy a nép hallja midőn veled beszélek és benned is higyjenek örökké! – és Mózes elmondta a nép szavait az Örökkévaló előtt.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Menj el a néphez és szenteld meg őket ma és holnap és mossák meg ruháikat.
És legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az Örökkévaló az egész nép szeme előtt Szinaj hegyére.
Te pedig vedd körül a népet határsorompóval, megmondván nékik: őrizkedjetek fölmenni a hegyre, vagy annak csak szélét érinteni, mert aki megérinti a hegyet, halállal vész.
Kéz ne érje, hanem vagy kövezzék meg, vagy nyíllal lőjjék le, akár barom, akár ember, ne maradjon életben; mikor hosszasan szól a kürt, akkor felmehettek a hegyre.
És leszállott Mózes a hegyről a néphez és megszentelte a népet és ők megmosták ruháikat.
Aztán szólott a néphez: Legyetek készen a harmadik napra, nőhöz ne közeledjetek.
És történt a harmadik napon, midőn felkelt a reggel, voltak mennydörgések és villámlások és nehéz felhő volt a hegyen és a harsona hangja igen erős volt és megdöbbent az egész nép, amely a táborban volt.
És kivezérelte Mózes a népet Isten elébe a táborból és megállottak a hegy tövében.
És Szinaj hegye füstölgött egészében, mivel leszállott reá az Örökkévaló tűzben és felszállott füstgomolya, mint a tűzhely füstje és rengett az egész hegy igen nagyon.
És midőn a harsona hangja egyre erősebb lett, Mózes beszélt, az Isten pedig felelt neki hangosan.
És leszállott az Örökkévaló Szinaj hegyére, a hegy ormára és hívta az Örökkévaló Mózest a hegy ormára és felment Mózes.
Majd szólt az Örökkévaló Mózeshez: Szállj le, intsd meg a népet, ne rontsanak előre az Örökkévaló felé, hogy lássanak, nehogy elpusztuljanak közülük számosan.
Még a papok is, akik közel lépnek az Örökkévalóhoz, szenteljék meg magukat, nehogy rájuk törjön az Örökkévaló.
És szólott Mózes az Örökkévalóhoz: A nép nem mehet fel Szinaj hegyére, mivel Te megintettél bennünket, mondván: Zárd körül határral a hegyet és szenteld meg azt.
És mondta az Örökkévaló neki: Mégis menj, szállj le és azután jöjj föl, te és Áron veled, a papok és a nép pedig ne rontsanak előre, hogy felmenjenek az Örökkévalóhoz, nehogy rajtuk törjön.
Erre lement Mózes a néphez és közölte vélük.
És kihirdette Isten ezeket az igéket következőképpen:
Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából.
Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt.
Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van.
Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek.
És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják.
Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az ő Nevét.
Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed.
Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat.
A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van.
Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind ami benne van és megpihent a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.
Ne ölj. Ne légy házasságtörő. Ne lopj. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé!
És mind a nép látta a mennydörgést és a villanó lángokat, a harsona hangját és a füstölgő hegyet. És látta a nép és megrendült és megállott a távolban.
És szólottak Mózeshez: Beszélj hozzánk te és meg fogjuk hallgatni; és ne szóljon hozzánk Isten, nehogy meghaljunk.
És szólott Mózes a néphez: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket és hogy az Ő félelme legyen arcotokon és ne vétkezzetek.
És megállott a nép távolabb és Mózes odalépett a felleghez, ahol Isten volt.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Így beszélj Izráel fiaihoz: Ti láttátok, hogy az égből szólottam hozzátok.
Ne készítsetek mellettem ezüstisteneket és aranyisteneket ne készítsetek magatoknak.
Földből oltárt készíts nekem, azon áldozd égő- és békeáldozataidat, juhodat és szarvasmarhádat; mindazokon a helyeken, ahol nevemet említeni engedem, eljövök hozzád és megáldalak.
Ha pedig kőoltárt készítesz nekem, ne építsd faragott kövekből, mert kardodat emelted reá és ezzel megszentségtelenítetted azt.
És ne menj fel lépcsőkön oltáromra, nehogy pőreséged fel legyen fedve rajta.
VI. Mispátim.
És ezek a törvények, amelyeket eléjük helyezz:
Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedik évben pedig menjen el szabadon, váltságdíj nélkül.
Ha egyedül jön, egyedül távozzék, ha felesége van, akkor menjen felesége vele.
Ha gazdája ad neki feleséget és ez szült számára fiakat vagy lányokat, a nő és gyermekei legyenek a nő gazdájáé, ő pedig távozzék egyedül.
De ha azt mondja a szolga: Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok elmenni szabadon,
akkor állítsa ura a bíró elé és vezesse az ajtóhoz vagy az ajtófélfához és gazdája fúrja át az ő fülét árral és azután szolgálja örökké.
Ha valaki eladja leányát szolganőnek, a leány ne szabaduljon olymódon, amint a rabszolgák szabadulnak.
Ha nem tetszik gazdája szemében, aki őt magának szánta, akkor engedje megváltani; de ne legyen hatalma idegen népnek eladni, miután hűtlenül bánt vele.
Ha pedig fiának szánta, a családbeli leányok törvénye szerint bánjon vele.
Ha más nőt vesz magának, az előbbinek táplálékát, ruházatát és házastársi igazát ne vonja meg tőle.
Ha ezt a három dolgot nem cselekszi, akkor a nő menjen el szabadon, váltságdíj nélkül.
Aki embert leüt úgy, hogy meghal, halállal vesszen.
Aki azonban nem állott lesben és az Isten juttatta kezére, annak számára helyet rendelek, ahová menekülhet.
És ha valaki szántszándékkal tör felebarátjára, hogy megölje fondorlattal, oltárom mellől vidd el, hogy meghaljon.
Aki apját vagy anyját bántalmazza, halállal vesszen.
Aki emberi személyt elrabol s eladja vagy kezei közt találják, halállal vesszen.
Aki átkozza apját vagy anyját, halállal vesszen.
És ha férfiak civódnak és egyik megüti a másikat kővel vagy ököllel és az nem hal meg, de ágynak esik,
ha felkel és jár az utcán az ő támaszbotján, akkor büntetlen maradjon a bántalmazó. Csak mulasztását térítse meg és gyógyíttassa.
Ha valaki megüti rabszolgáját vagy szolganőjét bottal és az meghal keze alatt, legyen tette megtorolva.
Ha azonban egy vagy két napig megmarad, ne legyen megtorlás, mert pénzbeli vesztesége ez.
Ha tusakodnak férfiak és megütnek egy terhes nőt és az elveszti magzatát, de életveszély nem támad belőle, akkor bírsággal sujtsák, ahogy kiveti reá az asszony férje és rója le a bíróság kivetése szerint.
De ha életveszély áll be, akkor adj embert emberért,
szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.
Égési foltot égési foltért, sebet sebért, sérülést sérülésért.
És ha valaki megüti rabszolgájának vagy szolgálónőjének szemét és elpusztítja azt, bocsássa szabadon őt szeme fejében.
És ha szolgájának vagy szolgálónőjének fogát üti ki, bocsássa szabadon foga fejében.
Ha egy ökör felöklel férfit vagy nőt és az meghal, kövezzék meg az ökröt, húsát ne fogyasszák el és az ökör tulajdonosa fel van mentve.
Ha azonban az ökröt öklelőnek ismerték már előbb, tegnap, tegnapelőtt és meg is lett róva gazdája előtt, de ő nem vigyázott reá és megölt egy férfit vagy egy nőt: az ökröt kövezzék meg és a tulajdonosát is ítéljék halálra.
Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor fizesse meg élete váltságát teljesen, úgy amint kivetik reá.
Ha fiúgyermeket vagy leánygyermeket öklelt meg, ezen törvény szerint bánjanak el vele.
Ha rabszolgát öklel meg az ökör vagy szolgálóleányt harminc sekel ezüstöt fizessen a gazdájának és az ökröt kövezzék meg.
Ha valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás és nem födi be és oda beleesik egy ökör vagy szamár,
a verem tulajdonosa fizessen kárpótlást, árát ezüstben adja tulajdonosának és az elhullott állat legyen az övé.
Ha egyik embernek ökre megdöfi a másiknak ökrét és az belepusztul, akkor adják el az élő állatot és felezzék meg árát és az elhullottat is felezzék meg.
De ha köztudomású, hogy az ökör veszedelmes döfő állat volt már régebben és gazdája nem vigyázott rá, akkor fizessen kártérítést, ökröt ökörért és az elhullott legyen az övé.
Ha valaki ökröt lop vagy juhot és levágja vagy eladja: öt szarvasmarhát fizessen az ökörért és négy anyajuhot a bárányért.
Ha betörésnél tetten érik a tolvajt és megütik úgy, hogy meghal, nincs miatta vérbűn.
De ha feljött már a nap, vérbűn van miatta; de fizetni tartozik a tettes a kárért és ha nincs semmije, adassék el tolvajlása fejében.
Ha kezében találják a lopott dolgot, ökröt, szamarat vagy bárányt élő állapotban, kétszeresen fizessen.
Hogyha valaki lelegelteti a mezőt vagy szőllőkertet, vagyis szabadjára bocsátja legelő jószágát és másnak a mezején legeltet, kártérítést fizessen mezejének legjavából és szőllőjének legjavából.
Ha tűz támad és tövisbozótba kap és azután felemészt egy asztagot, lábon álló termést vagy rétet, kártérítést fizessen az, aki meggyujtotta a tüzet.
Ha valaki őrizetbe ad felebarátjához pénzt vagy edényeket és ellopták annak a férfiúnak a házából, ha megtalálják a tolvajt, az fizessen kétszereset.
Ha pedig nem találják meg a tolvajt, akkor lépjen a ház gazdája a bíró elé, hogy nem nyujtotta ki kezét felebarátjának tulajdona után.
Minden hűtlenségi ügyben, akár ökörről, akár szamárról, juhról vagy ruházatról van szó, akár elveszett tárgyról, amelyről kijelenti, hogy ez az, a bíró elé kerüljön kettejük ügye; akit elítél a bíró, kétszereset fizessen felebarátjának.
Hogyha valaki felebarátjához szamarat, vagy ökröt vagy juhot vagy bármilyen barmot ad megőrzésre és az elpusztult vagy megsérült, vagy elhajtották és nincs senki, aki látta az esetet,
az Örökkévalóra tett eskü legyen kettejük között, hogy nem nyujtotta ki kezét felebarátja tulajdonára és annak gazdája fogadja ezt el és ne legyen kártérítés.
De ha ellopták tőle, akkor fizessen a tulajdonosnak.
Ha vadállat tépte szét, mutassa be bizonyításra; a széttépetért ne fizessen.
És ha kölcsönkér valaki felebarátjától és az állat megsérül vagy elhull, midőn gazdája nincs vele, a kölcsönvevő fizesse meg a kárt.
Ha a gazdája vele van, nem tartozik fizetni; ha bérben van, ki van egyenlítve bérdíjával.
Ha egy férfi elcsábít egy hajadont, aki még nincs eljegyezve és él vele, mátkabérrel tartozik azt feleségül venni.
Ha azonban leány atyja vonakodik hozzáadni, ezüstöt mérjen le a hajadonok mátkabére szerint.
Varázslónőt ne hagyj élni.
Aki barommal hál, halállal haljon.
Aki akármilyen istennek áldoz az Örökkévalón kívül, irtassék ki.
Idegent ne gyötörj és ne zaklass, mert idegenek voltatok Egyiptom országában.
Özvegyet és árvát ne sanyargass.
Ha sanyargatod őt, bizony, midőn fölkiált hozzám, meghallgatom kiáltását.
És fellángol haragom és elpusztítalak karddal titeket és feleségeitek özvegyek lesznek és gyermekeitek árvák.
Midőn pénzt adsz kölcsön az én népem közül valakinek, aki szegény, ne légy vele szemben mint hitelező, ne terheld őt kamattal.
Ha zálogként lefoglalod felebarátod ruháját, mielőtt leszáll a nap, add vissza néki,
mert ez az ő egyedüli leple, testének takarója; mibe burkolódzzék fekvőhelyén? És lesz, hogy midőn fölkiált hozzám, én meghallgatom, mert én könyörületes vagyok.
Bírót ne szidalmazz és népedben fejedelmet ne átkozz!
Gazdag aratásod és szőllőszüreted áldozatát ne halaszd; fiaid elsőszülöttjét szenteld nékem.
Így cselekedj barmoddal, juhoddal; hét napig legyen anyjával, a nyolcadik napon szenteld nékem.
És szent emberek legyetek nekem; és a mezőn talált szétmarcangolt húst ne egyétek, az ebnek vessétek oda!
Ne terjessz hamis hírt. Ne kapcsold össze kezedet a gonosszal, hogy hamis tanúként lépj fel.
Rossz irányban ne kövesd a sokaságot és pörben ne tégy részrehajló tanúságot a sokaságot követve jogferdítésre,
a szegénynek se kedvezz az ő pörében.
Ha rátalálsz a te ellenséged ökrére vagy szamarára, amely eltévedt, juttasd vissza hozzá.
Ha látod ellenséged szamarát, amint leroskad terhe alatt, ne tedd, hogy őt magára hagyd; inkább hagyj mellette segítséget.
Ne ferdítsd el a te szűkölködő szegényed jogát az ő pörében.
Tartsd magadat távol a hazugság szavától, ártatlant és igazat halálra ne adj, mert én nem mentem föl a gonosztevőt.
És vesztegetést ne végy el, mert a vesztegetés megvakítja az éleslátókat és elferdíti az igazak érveit.
És idegent ne sanyargass, hiszen ti ismeritek az idegennek lelkületét, mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában.
Hat éven át vesd be termőföldedet és gyüjtsd be termését.
A hetedik évben hagyd magára ugaron és termését fogyasszák néped szegényei és maradékát egye a mező vadja; így járj el szőllőddel és olajligeteddel.
Hat napon át végezd el munkádat és a hetedik napon szünetelj, hogy pihenjen ökröd és szamarad és magához térjen szolgálód fia és az idegen.
És mindarra, amit mondottam nektek, ügyeljetek és idegen istenek nevét ne említsétek, ne legyen az hallható szájatokból.
Háromízben szentelj nékem ünnepet az esztendőben.
A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg gondosan, hét napon át egyél kovásztalan kenyeret, amint meghagytam néked, a kalászérés hónapjának idején, mert akkor mentél ki Egyiptomból és színem előtt ne jelenjetek meg üresen.
És ünnepét az aratásnak, munkád zsengéjének, amivel beveted meződet és a betakarítás ünnepét, mikor távozik az év, midőn begyüjtöd termésedet a mezőről.
Háromszor egy évben jelenjen meg minden férfi az Úr, az Örökkévaló színe előtt.
Ne mutasd be kovászos kenyéren a nekem szentelt áldozat vérét és ne maradjon a nekem szánt ünnepi áldozat hája éjjelen át reggelig.
Földed zsengéjének elejét vigyed Örökkévaló Istened házába; ne főzd a gödölyét anyjának tejében.
Íme, én küldök angyalt előtted, hogy őrizzen az úton és hogy elvezéreljen téged arra a helyre, amelyet számodra fönntartottam.
Vigyázz magadra előtte és hallgass hangjára, ne szegülj ellene, mert nem fogja a ti bűnötöket megbocsátani, mivelhogy Nevem benne van.
De ha hallgatva hallgatsz hangjára és megcselekszed mindazt, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és támadója támadóidnak.
Mert az én küldöttem fog előtted járni és elvisz téged az Emóri, a Hitti, a Perizzi, a Kanaáni, a Hivvi és a Jebúszi földjére és én megsemmisítem őket.
Ne borulj le isteneik előtt és ne szolgáld őket, ne utánozd az ő műveiket, hanem döntsd le őket és zúzva zúzd össze oszlopaikat.
És szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket és ő megáldja a te kenyeredet és vizedet és eltávolítom a betegséget a te körödből.
Nem lesz elvetélő és magtalan nő országodban és napjaidnak számát teljessé teszem.
A félelmet, mely tőlem ered, küldöm előtted és rémületbe ejtem mind a népet, amely ellen indulsz és ellenségeidet nyakszirttel fordítom feléd.
És küldöm előtted a darázshadat és elűzi a Hivvit, a Kanaánit és a Hittit előled.
Nem üldözöm el őket előled egy év alatt, nehogy az ország kietlenné váljon és elszaporodjék rajtad a mező vadja.
Lassan-lassan űzöm el őket előled, míg megsokasodol és birtokba veszed az országot.
És megszabom határodat a Sástengertől a filiszteus-tengerig, a sivatagtól a folyamig, mert kezetekbe adom az ország lakosait és elűzöd őket magad elől.
Ne köss velük és isteneikkel szövetséget.
Ne lakjanak országodban, nehogy vétkessé tegyenek titeket ellenem, mivel ha szolgálnád az ő isteneiket, ez kelepcévé válna számotokra.
És Mózeshez így szólott: Jöjj föl az Örökkévalóhoz te meg Áron, Nádáb és Ábihú és hetven férfi Izráel vénei közül és boruljatok le távol.
És Mózes lépjen egyedül az Örökkévaló elé, de amazok ne lépjenek oda és a nép ne menjen föl vele.
És ment Mózes és közölte a néppel az Örökkévaló igéit mind és az összes törvényeket és felelt az egész nép egy hanggal és szóltak: Mindazokat az igéket, melyeket az Örökkévaló kijelentett, teljesítjük!
És Mózes fölírta az Örökkévaló összes igéit és fölkelt korán reggel és oltárt épített a hegy alján és tizenkét oszlopot Izráel tizenkét törzse szerint.
És előreküldötte Izráel gyermekeinek ifjait és bemutattak égőáldozatokat és tulkokat áldoztak vágóáldozatul és békeáldozatul az Örökkévalónak.
És vette Mózes a vérnek felét és medencékbe tette, a vérnek másik felét pedig az oltárra hintette.
És vette a szövetség könyvét és felolvasta a nép füle hallatára és ők újra szóltak: Mindazt, amit az Örökkévaló kijelentett, megtesszük és híven meghallgatjuk.
És vett Mózes a vérből és a népre hintette és szólott: Íme, ez a szövetség vére, amelyet kötött az Örökkévaló veletek mindezen igékre.
És fölmentek Mózes és Áron, Nádáb és Abihú és hetvenen Izráel vénei közül.
És látták Izráel Istenét, lábai alatt volt valami olyasféle, mint a szafir kristályának fényhatása és mint az ég színének tisztasága!
De Izráel fiainak előkelőire nem bocsátotta ihletét, ezek csupán látták az Istent, azután ettek és ittak.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj ott, hogy átadjam neked a két kőtáblát, a törvényt és a parancsolatot, amelyet följegyeztem az ő tanításukra.
És fölkelt Mózes és Józsua, az ő kísérője és Mózes felment Isten hegyére.
És a véneknek mondta: Várjatok itt ránk, míg visszatérünk hozzátok, és íme, Áron és Húr veletek marad; akinek ügye van, lépjen eléjük.
És felment Mózes a hegyre és a felhő eltakarta a hegyet.
És honolt az Örökkévaló dicsősége Szinaj hegye fölött és a felhő befödte hat napon át. És hívta Mózest a hetedik napon a felhő közepéből.
És az Örökkévaló dicsfényének jelenése olyan volt, mint emésztő tűz a hegy tetején Izráel fiainak szeme előtt.
És Mózes bement a felhő közepébe és fölment a hegyre és ottmaradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjen át.
VII. Terúma.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Beszélj Izráel fiaihoz, hogy hozzanak nékem szent adományt, minden férfiútól, akit a szíve erre buzdít, fogadjátok el a nekem szóló szent adományt.
És ez legyen a szent adomány, amit tőlük elfogadtok: arany, ezüst és réz.
Kékbíbor, pirosbíbor, karmazsin, bisszus és kecskeszőr.
Pirosra festett kosbőrök, táhásbőrök és sittimfák.
Olaj világításra, illatos fűszerszámok a kenetolajhoz és a füstölőszerekhez.
Sóhamkövek és foglalni való kövek az éfód és melldísz számára.
És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam!
Egészen úgy, amint én megmutatom neked a hajlék mintáját és minden fölszerelésének mintáját, akként készítsétek.
És készítsenek sittimfából ládát, két és fél könyök legyen a hossza, egy és fél könyök legyen a szélessége, egy és fél könyök a magassága.
És vond be tiszta arannyal, kívül és belül vond be és készíts reá aranypárkányt köröskörül.
És önts számára négy aranykarikát és erősítsd meg azt a négy sarkán, vagyis két karikát az egyik oldalon és két karikát a másik oldalon.
És készíts rudakat sittimfából és vond be arannyal.
És illeszd a rudakat a karikákba a láda oldalán, hogy szállítható legyen a láda rajtuk.
A láda karikáiban maradjanak a rudak, ne legyenek eltávolítva onnan.
És helyezd el a ládába a bizonyságot, amelyet én neked átadok.
És készíts födelet tiszta aranyból, két és fél könyök legyen a hossza, egy és fél könyök a szélessége.
És készíts két kerúbot aranyból, vertművű munkával készítsd azokat, a födélnek két széle felől.
És készítsd az egyik kerúbot az innenső végén és a másik kerúbot a túlsó végén; a födélből kiverve készítsétek a kerúbokat mind a két szélén.
És legyenek a kerúbok kiterjesztett szárnyúak a magasság felé, betakarva szárnyaikkal a födelet, ábrázatukkal pedig egymás felé, de a födél felé is legyen irányítva a kerúbok arca.
És helyezd a födelet a ládára fölülről, a ládába pedig helyezd a bizonyságot, melyet néked átadok.
És ott fogok találkozni véled és onnan fogom elmondani néked, a födél tetejéről, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládája fölött vannak, mindazt, amit parancsolok általad Izráel gyermekeinek.
És készíts asztalt sittimfából; két könyök legyen a hossza, egy könyök a szélessége, másfél könyök a magassága.
És vond be tiszta arannyal és készíts számára aranypárkányt köröskörül.
És készíts számára tenyérnyi keretet köröskörül és a keretnek is készíts köröskörül aranypárkányt.
És készíts számára négy aranykarikát és helyezd el a karikákat a négy szögleten, mely a négy lábnak megfelel.
A kereten legyenek a karikák, hüvelyekül a rudaknak, hogy az asztal szállítható legyen.
És készítsd a rudakat sittimfából és vond be őket arannyal, hogy ezekkel vihessék az asztalt.
És készítsd el tálait, csészéit, kannáit és kancsóit, melyekkel áldozatot végeznek; tiszta aranyból készítsd azokat.
És helyezd el az asztalra színem elé állandóan a színkenyeret.
És készíts színarany lámpatartót, vertművű munkával készüljön a lámpás, törzse, csövei, kelyhei, bimbói és virágai egy darabból legyenek.
Hat cső induljon ki oldalaiból, három lámpatartó cső az egyik oldalból és három lámpatartó cső a másik oldalából.
Három mandulavirágalakú kehely legyen az egyik csövön, bimbó és virág és három mandulavirágalakú kehely a másik csövön, bimbó és virág; így legyen mind a hat csővel, amelyek kiágaznak a lámpásból.
És magán a lámpatartón négy mandulavirágalakú kehely legyen bimbóival és virágaival.
És minden két cső alatt bimbó legyen belőle magából és ismét bimbó a két cső alatt belőle magából és újra bimbó a két cső alatt belőle magából, így legyen mind a hat csővel, amely kiágazik a menórából.
Bimbóik és csöveik belőle magából legyenek, az egész egy vert mű legyen tiszta aranyból.
És készítsd el mécseseit, hetet és midőn felrakják mécseseit, világítsanak előtere felé.
És koppantói és hamvgyüjtői tiszta aranyból legyenek.
Egy kikkár színaranyból készítsék azt mindezen edényeivel együtt.
És lásd és készítsd el mintájuk szerint, amelyet bemutattak neked a hegyen.
És a hajlékot készítsd tíz szőnyeggel, sodrott bisszusból, kékbíbor, pirosbíbor és karmazsinfonálból, kerúbokkal mintázva szövőmunkával készítsd azokat.
Egy szőnyegnek hossza huszonnyolc könyök és mindegyik szőnyeg szélessége négy könyök; és ugyanegy mértéke legyen az összes szőnyegeknek.
Öt szőnyeg legyen összefűzve egymáshoz és ismét öt szőnyeg legyen összefűzve egymáshoz.
És készíts kékbíbor hurkokat az egyik szőnyeg szélére a szegélyen az összefűzés vonalán és hasonlókép készítsd a szélső szőnyeg szegélyén a másik összefűző vonalon.
Ötven hurkot készíts az egyik szőnyegen és ötven hurkot készíts azon a szőnyegszélen, amelyik a másik összefűző vonalon van; átellenesek legyenek a hurkok egymás irányában.
És készíts ötven aranykapcsot és kapcsold össze a szőnyegeket egymáshoz a kapcsokkal, hogy a hajlék eggyé váljon.
És készíts kecskeszőr szőnyegeket sátorul a hajlék fölé. Tizenegy szőnyeget készíts ezekből.
Mindegyik szőnyeg hossza harminc könyök és szélessége négy könyök, ilyen legyen egy szőnyeg és egyméretű legyen mind a tizenegy szőnyeg.
És fűzz össze öt szőnyeget külön és hat szőnyeget külön és a hatodik szőnyeget kétrétűen tedd fel a sátor előrésze fölé.
És készíts ötven hurkot az egyik szőnyeg szegélyére, amely szélső az összefűzésben s ötven hurkot a szőnyeg szélére a másik összefűzésnél.
És készíts ötven rézkapcsot és tedd be a kapcsokat a hurkokba és fűzd össze a sátort, hogy eggyé váljon.
És a fölösen maradó lefüggő rész a sátor szőnyegeiből, vagyis a fölösnek mutatkozó félszőnyeg nyúljon le a hajlék hátsó falán.
És a könyöknyi többlet innen is, túlnan is sátor szőnyegeinek hosszúságából nyúljon le a hajlék oldalán, innen is, túlnan is, hogy azt takarja.
És ezenfelül készíts takarót a sátor számára pirosra festett kosbőrökből és táhásbőr borítót legfölül.
És készítsd el a falideszkákat a szentély számára sittimfából, álló helyzetben.
Tíz könyök legyen egy deszka hossza és másfél könyök szélessége egy-egy deszkának.
Két beeresztő csapja legyen minden egyes deszkának, hozzáillő mindegyik a párjához, így tégy a hajlék összes deszkáival.
Így készítsd el a deszkákat a hajlék számára, húsz deszkát a déli szélen, a déli oldal felé.
És negyven ezüsttalapzatot készíts a húsz deszka alá, két talapzatot az egyik deszka alá, annak két csapja számára és két talapzatot a másik deszka alá, annak két csapja számára.
És a hajlék másik oldalfala számára az északi szélen szintén húsz deszkát.
És negyven talapzatukat ezüstből, vagyis két talapzatot az egyik deszka alá és két talapzatot a másik deszka alá.
És a hajlék hátsó fala számára a nyugati oldalon készíts hat deszkát.
És még két deszkát készíts a hajlék szögleteire a hátsó falon.
Legyenek kettősök alant és teljesen egybeilleszkedők legyenek fönt egy karikában; így legyen mindkettővel; a két sarok számára készüljenek.
Így legyen ott nyolc deszka és talapzataik ezüstből: tizenhat talapzat, két talapzat az egyik deszka alá és két talapzat a másik deszka alá.
És készíts átfutó reteszeket sittimfából, ötöt a hajlék egyik oldalfalának deszkái számára.
És öt reteszt a hajlék másik oldalfalának deszkái számára; és öt reteszt a hajlék fala deszkáinak számára a hátsó oldalon, nyugat felől.
Azonban a középső retesz a deszkák közepén fusson végig egyik széltől a másikig.
És a deszkákat vond be arannyal és gyűrűiket készítsd aranyból, hüvelyül a reteszeknek és a reteszeket is borítsd be arannyal.
És a hajlékot állítsd föl annak rendje szerint, amint megmutatták néked a hegyen.
És készíts kékbíborból és pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból függönyt, szövöttművű munkával készítse azt kerúbokkal.
És helyezd azt négy arannyal borított, sittimfából készült oszlopra, horgaik is aranyból legyenek és négy ezüsttalapzaton nyugodjanak.
És helyezd a függönyt a kapcsok alá. És vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját. És válassza el a függöny számotokra a szent helyet a szentekszentjétől.
A födelet pedig helyezd a bizonyság ládája fölé a szentekszentjébe.
És az asztalt helyezd el a függönyön kívül és a menórát az asztallal szemközt, a hajléknak déli oldala felé, az asztalt pedig helyezd az északi oldalra.
És készíts takaró-függönyt a sátor bejárata számára kékbíborból, pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból, hímző munkával.
És készíts a takaró-függöny számára öt sittimfa-oszlopot és vond be ezeket arannyal és horgaik aranyból legyenek és önts számukra öt réztalapzatot.
És készítsd az oltárt sittimfából, öt könyök a hossza és öt könyök a szélessége, négyzetalakú legyen az oltár és három könyök legyen a magassága.
És készítsd az oltár szarvait a négy sarkára, vele egy darabból legyenek az oltár szarvai és vond be őket rézzel.
És készítsd el edényeit a lehamvazáshoz, lapátjait, medencéit, villáit és serpenyőit; összes edényeit rézből készítsd.
És készíts számára rácsozatot, hálószerű munkával rézből és a hálóra készíts négy gyűrűt rézből a négy végén.
És helyezd azt az oltár párkánya alá alulról és érjen a háló az oltár feléig.
És készíts rudakat az oltár számára, sittimfából készült rudakat és vond be őket rézzel.
És a rudak legyenek elhelyezve karikákban és legyenek a rudak az oltár két oldalán, midőn szállítják.
Táblákból, belül üregesen készítsd, amint megmutatták néked a hegyen, úgy készítsék.
És készítsd el a hajlék udvarát; a dél felőli oldalon legyenek szőttes vászonfalak az udvar számára sodrott bisszusból, száz könyök hosszúságban az egyik oldalon.
És oszlopai száma húsz legyen és talapzataik rézből szintén húsz, az oszlopok horgai és pántjai ezüstből legyenek.
És így az északi oldalon hosszában szőttes vásznakat száz könyök hosszúságban húsz oszloppal és húsz réztalapzattal. Az oszlopok horgai és pántjai ezüstből.
És az udvar szélessége számára a nyugati szélen szőttes vásznak ötven könyöknyi szélességben tíz oszloppal és tíz talapzattal.
És az udvar szélessége a napkeleti oldalon ötven könyök.
Mégpedig tizenöt könyök szőttes vászon az egyik vállon, három oszloppal és három talapzattal.
És a másik vállon tizenöt könyök szőttes vászon, három oszloppal és három talapzattal.
És az udvar bejáratán legyen húsz könyök széles takarófüggöny kékbíborból, pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból, hímzőmunkával, négy oszloppal és négy talapzattal.
Az előudvar összes oszlopai köröskörül összepántolva ezüsttel, horgaik ezüstből és talapzataik rézből.
Az előudvar hossza száz könyök, szélessége ötven-ötven, magassága öt könyök, sodrott bisszusból és talapzataik rézből.
A hajlék minden szerszáma mindenféle szolgálat céljára, és összes szögei és az előudvar összes szögei is rézből legyenek.
VIII. Tecávve.
És te hagyd meg Izráel fiainak, hogy hozzanak eléd világítás céljára tört, tiszta olajat, hogy örökmécsest gyujtsanak vele.
A találkozás sátorában, kívül a függönyön, mely a bizonyságot takarja, rendezzék el azt Áron és fiai; estétől reggelig legyen az Örökkévaló színe előtt; örök szabály legyen ez nemzedékeik számára Izráel fiai részéről.
És te engedd magad elé járulni fivéredet Áront és fiait vele, Izráel fiainak köréből, hogy pappá avasd nékem őket, Áront, Nádábot és Abihút, Eleázárt és Itámárt, Áron fiait.
És készíts szent ruhákat fivérednek, Áronnak méltóságra és fényes díszül.
És te szólj mind a bölcs szívűekhez, akiket megtöltöttem a bölcsesség szellemével és azok készítsék Áron ruháit, hogy föl legyen szentelve és pappá legyen avatva nékem.
Ezek a ruhák, amelyeket készítsenek: Melldísz, éfód, köpeny és szegélyes szövésű köntös, süveg és öv és készítsék el a szent ruhákat fivéred, Áron és fiai számára, hogy papokká legyenek avatva nekem.
És ők vegyék át az aranyat, a kékbíbort, a pirosbíbort, a karmazsint és a bisszust.
És készítsék az éfódot aranyból, kékbíborból, pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból szövött munkával.
Két összeilleszthető vállrésze legyen a két szélén, hogy összekapcsoltassék.
És kapcsolórészének szövése, mely rajta van, hasonló művű és belőle magából legyen, aranyból, kékbíborból, pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból.
És végy két ónixkövet és vésd rájuk Izráel fiainak neveit.
Hat nevet az egyik kőre és a többi hat nevet a másik kőre, születésük szerint.
Kőmetsző munkával, pecsétvéséssel vésd ki a két követ Izráel fiainak neveivel, körülvéve aranyszegéllyel készítsd azokat.
És helyezd a két követ az éfód vállrészeire emlékkövekül Izráel fiainak és viselje Áron az ő neveiket az Örökkévaló színe előtt két vállán emlékezetül.
És készíts aranyfoglalatokat.
És két láncot tiszta aranyból, egymásba öltve készítsd azokat kötélfonás munkájával és erősítsd a kötélszerű láncokat a foglalatokra.
És készítsd a törvénytevő melldíszt szövőmunkával, az éfód készítése szerint készítsed, aranyból, kékbíborból, pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból készítsed el azt.
Négyzetalakú legyen és kétrétű, arasznyi hosszú és arasznyi szélességű.
És foglalj bele kitöltő köveket, négy sor követ. Az első sor rubinkő, topáz és smaragd.
A második sor karbunkulus, zafír és türkiz.
A harmadik sor opál, achát és ametiszt.
És a negyedik sor berill, onix és jáspis; arannyal keretelve legyenek foglalataikban.
És a kövek legyenek Izráel fiainak neve szerint tizenkettő, neveik szerint, pecsétvéséssel mindegyiknek a nevére a tizenkét törzs számára.
És készíts a melldíszre egymásba öltött láncokat kötélfonó munkával, tiszta aranyból.
És készíts a melldíszre két aranygyűrűt és erősítsd a két gyűrűt a melldísz két szélére.
És illeszd a két aranyfonatot a két gyűrűbe a melldísz szélen.
A két fonatnak két végét pedig erősítsd a két szegélyre és csatold az éfód két vállrészére annak előrészén.
Ugyancsak készíts két aranygyűrűt és erősítsd azokat a melldísz két végének szélére, amely az éfód irányában van befelé.
És készíts még két aranygyűrűt és erősítsd azokat az éfód két vállrészére alulról, előrésze felől, kapcsolásával szemben, az éfód összefűzése fölött.
És hurkolják a melldíszt gyűrűinél fogva az éfód gyűrűibe kékbíbor zsinórral, hogy nyugodjék az éfód összefűzésén és ne mozduljon el a melldísz az éfódról.
És viselje Áron Izráel fiainak neveit a törvénytevő melldíszben szíve fölött, midőn belép a szentélybe, emlékezetül az Örökkévaló előtt mindenkor.
És helyezd a törvénytevő melldíszbe az Úrim-ot és a Tummim-ot és legyenek Áron szíve fölött, midőn az Örökkévaló színe elé lép, viselje Áron Izráel fiainak ügyét az Örökkévaló előtt állandóan szíve fölött.
És készítsd az éfódnak köpenyét teljesen kékbíborból.
És legyen fejének nyílása középütt, nyílásának szegélye legyen köröskörül takácsmunkával, olyan legyen rajta, mint a páncéling pereme, hogy el ne szakadjon.
És készíts alsó szegélyeire kékbíbor, pirosbíbor és karmazsin gránátalmákat, alsó szegélyein köröskörül és aranycsengetyűk legyenek közöttük köröskörül.
Aranycsengetyű és gránátalma, aranycsengetyű és gránátalma legyen a köpeny alsó szegélyein köröskörül.
És legyen Áronon szolgálattevés alkalmára és hallassék hangja, midőn belép a szentélybe, az Örökkévaló színe elé és midőn távozik, hogy meg ne haljon.
És készíts aranylemezt tiszta színaranyból és vésd rá pecsétgyűrűvéséssel: „Szent az Örökkévalónak!”
És erősítsd kékbíbor szalagra és legyen a süvegen, a süveg előoldalán legyen.
És legyen Áron homloka fölött és viselje Áron a felelősséget a szentségekért, melyeket Izráel fiai szentelnek mind az ő szent adományaik felajánlásával és legyen az ő homlokán állandóan, hogy kegyet nyerjen számukra az Örökkévaló előtt.
És szegélyezd a köntöst bisszussal és készíts bisszus-süveget és övet is készíts hímzőmunkával.
És Áron fiainak készíts köntösöket és készíts nekik öveket és magas süvegeket készíts számukra méltóságra és dísz gyanánt.
És öltöztesd be azokba testvéredet Áront és fiait vele és kend föl őket és töltsd meg kezüket és szentelt meg őket, hogy pap szolgálatot teljesítsenek előttem.
És készíts számukra gyolcs alsóruhákat, hogy eltakarják csupaszságukat, ágyékuktól combjukig érjenek.
És legyenek Áronon és fiain, midőn belépnek a találkozás sátorába vagy midőn odalépnek az oltárhoz, hogy szolgálatot teljesítsenek a szentélyben és ne vegyenek bűnt magukra, nehogy meghaljanak; örök törvény ez számára és ivadékai számára utána.
És ez az eljárás, amit végezz velük, hogy fölszenteld őket papi szolgálatra előttem: Végy egy fiatal tulkot és két hibátlan kost.
Továbbá kovásztalan kenyeret és kovásztalan lepényeket olajjal keverve és kovásztalan kalácsokat megkenve olajjal, tiszta búza lánglisztből készítsd azokat.
És helyezd azokat egy kosárba és mutasd be azokat a kosárban és a tulkot és a két kost.
És Áront és fiait léptesd a találkozás sátorának ajtajához és fürösztesd meg őket vízben.
Azután vedd a ruhákat és öltöztesd Áront a köntösbe és az éfód köpenyébe és add rá az éfódot és melldíszt és övezd őt át az éfód fűzőjével.
És helyezd a süveget fejére és illeszd a szent koronát a süvegre.
És vedd a kenet olaját és öntsd fejére és kend föl őt.
És léptesd közelebb fiait és öltöztesd őket köntösökbe.
És csatolj rájuk övet, Áronra és fiaira és erősíts fejükre magas süvegeket és legyen papságuk örök törvényül nekik és avasd fel hivatásukra Áron kezét és fiainak kezét.
És vezettesd a tulkot a találkozás sátora elé és támasszák Áron és fiai kezüket a tulok fejére.
És vágd le a tulkot az Örökkévaló előtt a találkozás sátorának bejáratánál.
És végy a tulok véréből és adj az oltár szarvaira ujjaddal és mind a vért öntsd az oltár aljára.
És vedd az egész zsírt, amely takarja a belső részeket és a hártyát a májon és a két vesét és a hájat, amely rajtuk van és hagyd füstben felszállani az oltáron.
A tuloknak húsát pedig és bőrét és hulladékát hamvasszad el tűzben a táboron kívül; vétekáldozat az.
És az egyik kost vedd és Áron és fiai támasszák kezüket a kos fejére.
És vágd le a kost és vegyed vérét és hintsd azt az oltáron köröskörül.
És a kost tagold fel tagjaira, füröszd meg belső részeit és lábszárait és helyezd ezeket tagjaira és fejére.
És égesd el az egész kost az oltáron, égőáldozatul az Örökkévalónak; kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.
És vedd a másik kost és támasszák Áron és fiai kezüket a kos fejére.
És vágd le a kost és végy véréből és adj belőle Áronnak és fiainak jobbfülük cimpájára és jobbkezük hüvelykujjára és jobblábuk hüvelykujjára és hintsd a vért az oltárra köröskörül.
És végy az oltáron levő vérből és a kenet olajából és hints Áronra és ruháira, fiaira és fiainak ruháira véle, hogy szentté legyen ő és ruhái és fiai és fiainak ruhái véle.
És vedd a kosból a kövérséget és a farkrészt és a beleket borító zsírt és a máj hártyáját és a két vesét és a hájat, ami rajtuk van és a jobb lapockát, mivelhogy beiktatásnak kosáldozata az,
és egy egész kenyeret, egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyerek kosarából, mely az Örökkévaló előtt van.
És helyezd mindazt Áron tenyerére és fiainak tenyerére és lengesd szertartásos lengetéssel az Örökkévaló előtt.
És vedd át ezeket kezükből és égesd el az oltáron az égőáldozat fölött kellemes illatul az Örökkévaló színe előtt, tűzáldozat ez az Örökkévalónak.
És vedd a szegyet az iktatás kosából, amely Ároné és lengesd azt az Örökkévaló előtt és legyen az neked osztályrészül.
És szenteld meg a lengetésre szolgáló szegyet és a fölajánlásra szolgáló lapockát, amelyet lengettek és fölajánlottak az iktatás kosából, abból, amely Ároné és abból, amely fiaié.
És legyen az Áronnak és fiainak örök osztályrészeül Izráel fiaitól, mert felajánlott adomány az; és felajánlott adomány legyen mindenkor Izráel fiaitól békeáldozatok után, felajánlott adományuk az Örökkévalónak.
És a szent ruhák, amelyek Áronéi, fiait illessék utána, hogy fölkenjék őket és beiktassák őket azokban.
Hét napon át öltse fel őket a pap, aki helyébe lép fiai közül, midőn belép a találkozás sátorába, hogy szolgálatot teljesítsen a szentélyben.
Az iktatás kosát pedig vedd és főzd meg húsát szent helyen.
És fogyasszák el Áron és fiai a kos húsát és a kenyeret, mely a kosárban van a találkozás sátorának kapujában.
És egyék meg azt, amivel engesztelés végeztetett, hogy beiktassák és fölszenteljék őket, de idegen ne igyék belőle, mert szentség az.
És ha reggelig megmarad valami az iktatás húsából és a kenyérből, égesd el a maradékot tűzben, ne egyék azt, mivel szentség az.
És cselekedj Áronnal és fiaival eképpen mindenben úgy, amint meghagytam neked, hét napon át iktasd őket.
És vétekáldozati tulkot is mutass be naponta engesztelés céljára, ezzel tisztísd az oltárt, midőn engesztelést hozol reá és kend föl, hogy megszenteljed.
Hét napon át végezz engesztelő szertartást az oltáron és szenteld föl és legyen az oltár a legszentebb; mindenki, aki az oltárt érinti, legyen szent.
És ez legyen, amit bemutatsz az oltáron: esztendős bárány, kettő naponta, állandóan.
Az egyik bárányt mutasd be reggel és a másik bárányt mutasd be alkonyatkor.
És egy tized lánglisztet megkeverve egy negyed hin tört olajjal, öntőáldozatul pedig negyed hin bort egy bárány után.
A másik bárányt készítsd el alkonyatkor, a reggeli lisztáldozat és annak öntőáldozata szerint járj el vele, kellemes illatul tűzáldozatként az Örökkévalónak.
Állandó égőáldozat legyen nemzedékeiteknek a találkozás sátorának bejáratában az Örökkévaló előtt, ahol találkozom veletek, hogy beszéljek hozzád ott.
És találkozásom lesz ott Izráel fiaival, hogy megszenteltessék a sátor dicsfényem által.
És megszentelem a találkozás sátorát és az oltárt; és Áront és fiait megszentelem, hogy papi szolgálatot teljesítsenek nekem.
És lakozni fogok Izráel fiai között és Istenük leszek.
És megtudják, hogy én az Örökkévaló vagyok az ő Istenük, aki kivezettem őket Egyiptom országából, hogy lakozzam közöttük, én, az Örökkévaló, az ő Istenük.
És készíts oltárt füstölőszer elégetésére, sittimfából készítsd azt.
Egy könyök legyen hossza, egy könyök szélessége, négyzetalakú legyen és két könyök a magassága; oltárszarvai egy darabból legyenek vele.
És vond be azt tiszta arannyal, tetőfelületét és oldalait köröskörül és oltárszarvait és készíts reá aranypárkányt köröskörül.
És két aranygyűrűt készíts reá párkányán alul, két oldalfalára készítsd kétfelől és szolgáljanak hüvelyül a rudaknak, hogy szállíthassák velük.
És készítsd a rudakat sittimfából és vond be arannyal.
És helyezd a függöny elé, amely a bizonyság ládájánál van, a födél előtt, mely a bizonyság fölött van, ahol találkozom veled.
És füstölögtessen azon Áron füstölő fűszerszámot reggelenként, midőn rendbehozza a mécseket, füstölögtesse azt.
És midőn estefelé meggyujtja Áron a mécseket, engedje füstjét felszállani; állandó füstölőszer legyen az az Örökkévaló előtt, nemzedékeiteken át.
Ne mutassatok be rajta idegen füstölőszert és égő- vagy lisztáldozatot és italáldozatot ne öntsetek reá.
És Áron végezzen az oltár szarvainál engesztelést egyszer az évben, az engesztelő vétekáldozat vérével, egyszer az évben szerezzen engesztelést nemzedékeitek számára; Szentségek szentsége az Örökkévalónak az!
IX. Ki thissza.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:
Ha fölveszed Izráel fiainak fejszámát megszámlálásuk alkalmával, akkor adja meg mindenki lelkének váltságát az Örökkévalónak, midőn számba veszik őket és ne legyen rajtuk csapás, midőn megszámlálják őket.
Ezt adják: Minden egyes, aki átmegy a számláláson, adjon fél sekelt a szent sekel szerint; egy sekel húsz gerát tesz ki; fél sekel legyen a fölajánlott adomány az Örökkévalónak.
Mindenki, aki átmegy a számláláson, húsz évestől fölfelé, adja meg az Örökkévaló adományát.
A gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet fél sekelnél, hogy leróják az Örökkévaló adományát engesztelésül lelketekért.
Te pedig vedd át az egesztelés pénzét Izráel fiaitól és fordítsd azt a találkozás sátorának szolgálatára, hogy emlékezésül legyen az Örökkévaló előtt Izráel fiainak, engesztelésre a ti lelketekért.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Készíts rézmedencét rézalapzattal mosdásra és helyezd azt a találkozás sátora és az oltár közé és adj abba vizet.
És Áron és fiai mossák meg benne kezüket és lábukat.
Midőn belépni készülnek a találkozás sátorába, mosdjanak meg vízzel, nehogy meghaljanak; vagy amikor odalépnek az oltárhoz, hogy szolgálatot teljesítsenek, hogy égőáldozatot mutassanak be az Örökkévalónak,
akkor mossák meg kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak és legyen ez nékik örök törvényül, neki is és ivadékainak is nemzedékeiken át.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:
Te pedig végy magadnak kiváló illatszereket, finom mirrhát ötszáz mértékkel, illatos fahéjat félannyit, kétszázötvenet és illatos nádat szintén kétszázötvenet.
És kassziát ötszázat, a szent sékel szerint és egy hin olívaolajat.
És készíts abból szent kenetolajat, illatszerkészítő munkájával előállított keveréket; a szentség kenetolaja legyen az.
És kend föl azzal a találkozás sátorát.
És a bizonyság ládáját. És az asztalt összes edényeivel és a menórát a hozzátartozó edényekkel és a füstölőoltárt.
És az égőáldozat oltárát összes edényeivel és a medencét és talapzatát.
És szenteld föl ezeket és legyenek a legszentebbek; aki hozzájuk ér, legyen megszentelve.
És Áront és fiait kend fel és szenteld meg őket, hogy papi szolgálatot végezzenek nekem.
És szólj Izráel fiaihoz, mondván: a szentség kenetolaja legyen ez számomra a ti nemzedékeiteken át.
Embernek testére ne kenjék és készítésmódja szerint hozzá hasonlót ne készítsetek, szentség az, szentség legyen számotokra.
Aki hozzá hasonlót kever és aki ad abból idegenre, legyen kiirtva népéből.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Végy magadnak fűszereket, gyantát, ónixot, galbanumot, egyéb fűszereket és tiszta tömjént, mind egyenlő mértékben legyen.
És készíts belőle füstölőszert, keveréket illatszerkészítő munkával, sóval elegyítve tiszta és szent legyen.
És dörzsölj belőle egy részt finomra és adj belőle a bizonyság elé a találkozás sátorában, ahol találkozom veled; szentségek szentsége legyen az nektek.
És a füstölőszer, amelyet készítesz – keverésmódja szerint magatoknak olyat ne készítsetek – szentség legyen az neked az Örökkévaló számára.
Aki készít hozzája hasonlót, hogy illatát élvezze, irtassék ki népéből!
És szólott az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:
Lásd, néven hívtam Becálélt, Úri fiát, Húr unokáját Jehuda törzséből.
És eltöltöttem őt Isten szellemével, bölcsességgel, hozzáértéssel és tudással mindenféle munkára,
hogy kigondoljon terveket kivitelre aranyban, ezüstben és rézben.
És befoglalásra szolgáló kő metszésében és fametszésben, hogy alkosson mindenféle mesterségben.
És íme, mellé adtam Oholiábot, Ahiszámák fiát, Dán törzséből és bölcsességet adtam minden bölcslelkűnek elméjébe, hogy elkészítsék mindazt, amit meghagytam neked.
A találkozás sátorát és a ládát a bizonyság részére és a födelet, mely rajta van és a sátor minden szerelvényét.
És az asztalt és edényeit és a tiszta menórát és minden edényét és a füstölőszer oltárát.
És az égőáldozati oltárt és összes edényeit és a medencét és annak talapzatát.
És a szolgálati ruhákat és a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak ruháit papi szolgálatra.
És a kenet olaját és a füstölő fűszerszámot a szentség számára készítsék egészen úgy, amint meghagytam néked.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Te pedig beszélj Izráel fiaihoz következőképpen: Csak szombatjaimat őrizzétek meg, mert jel az közöttem és köztetek a ti nemzedékeiteken át, hogy tudva legyen: Én az Örökkévaló vagyok a ti megszentelőtök.
És őrizzétek meg a szombatot, mert szentség az számotokra; aki megszentségteleníti, halállal haljon, és az a lélek, aki munkát végez azon, legyen kiirtva népe kebeléből.
Hat napon át legyen munkának végzése és a hetedik napon nyugalom szombatja legyen, szentség az Örökkévalónak; aki munkát végez a szombat napján, halállal haljon.
És őrizzék meg Izráel gyermekei a szombatot, hogy megtartsák a szombatot nemzedékeiken át örök szövetségül.
Köztem és Izráel fiai között jel az mindörökre; mivelhogy hat napon át alkotta az Örökkévaló az eget és a földet és a hetedik napon szünetelt és megpihent.
És midőn befejezte hozzája intézett beszédét Szinaj hegyén, átadta Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
És látta a nép, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről és összecsoportosult a nép Áron körül és szólottak neki: Kelj fel, készíts nekünk Istent, aki járjon előttünk, mert ez a férfiú, Mózes, aki felhozott bennünket Egyiptom országából – nem tudjuk, mi történt vele.
És szólott hozzájuk Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülében vannak és hozzátok elébem.
És lerakta az egész nép az aranyfüggőket, melyek fülükben voltak és elvitték Áron elé.
És átvette kezükből és kiformálta vésővel az öntőmintát és alkotott belőle öntött borjúbálványt; és ők mondták: ez a te istened Izráel, aki felhozott Egyiptom országából.
Midőn Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kihirdette Áron és szólott: holnap ünnep lesz az Örökkévalónak.
Erre másnap korán felkeltek és égőáldozatokat mutattak be és hoztak békeáldozatokat és leült a nép enni és inni, azután felkeltek mulatozni.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Menj, indulj lefelé, mert romlásnak indult a te néped, melyet fölhoztál Egyiptom országából.
Hamar letértek arról az útról, melyet megparancsoltam nekik, alkottak maguknak öntött borjúbálványt és leborultak előtte és áldoztak neki és szóltak: ez a te istened, Izráel, aki felhozott Egyiptom országából.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Láttam ezt a népet, hogy íme, keménynyakú nép ez.
Most tehát hagyj magamra, hogy föllobbanjon haragom ellenük és megsemmisítsem őket, téged pedig hadd tegyelek nagy nemzetté.
És esdekelt Mózes az Örökkévaló az ő Istene színe előtt és szólott: Miért lobbanna fel haragod néped ellen, amelyet felhoztál Egyiptom országából nagy erővel és hatalmas karral?
Miért mondják az egyiptomiak, szólván: vesztökre hozta ki őket, hogy elveszítse őket a hegyek között és kiirtsa őket a föld színéről? – Térj vissza fellobbanó haragodból és vedd meggondolóra a népednek szánt balvégzetet.
Emlékezzél Ábrahám, Izsák és Jákób szolgáidra, hogy megesküdtél nékik tenmagadra és kijelentetted nékik: Megszaporítom a ti ivadékaitokat, mint az égbolt csillagait és ezt az egész országot, amelyről szólottam, ivadékaitoknak fogom adni és bírni fogják örökre.
És elállott az Örökkévaló a balvégzettől, amelyet népére hozni szándékozott.
És megfordult és lement Mózes a hegyről és a bizonyság két táblája kezében volt, írott táblák mindkét oldalon, innen is, túlnan is teleírva.
És a táblák Isten műve voltak és az írás Isten írása volt, bevésve a táblákba.
És meghallotta Józsua a nép hangját, amint riadozott és szólott Mózeshez: Háború hangja van a táborban.
És ő felelt: Nem győzelemkiáltás hangja és nem vereségnek hangja az, – karéneknek hangját hallom én.
És történt, midőn közeledett a táborhoz, megpillantotta a borjúbálványt és a körtáncokat és föllobbant Mózes haragja és eldobta kezéből a táblákat és összetörte őket a hegy alján.
És megragadta a borjúbálványt, amelyet alkottak és elégette a tűzben és megőrölte, míg finom porrá nem mállott, azután a víz színére szórta és megitatta vele Izráel fiait.
És szólott Mózes Áronhoz: Mit vétett neked ez a nép, hogy ilyen óriási bűnt hoztál reá?
És szólott Áron: Ne gerjedjen fel Uram haragja; te ismered a népet, hogy rosszra hajlik.
Mert szólottak nekem: Alkoss nékünk Istent, hogy járjon előttünk, mivel ez a férfi, Mózes, aki felhozott bennünket Egyiptom országából, – nem tudjuk mi történt vele?
És én szólottam hozzájuk: Akinek van aranya, vessétek le magatokról! és ideadták nekem és én tűzbe vetettem és előjött ez a borjú.
És midőn látta Mózes a népet, hogy fékeveszett, mert fékeveszetté tette őket Áron, gyalázatra ellenségeik előtt,
felállott Mózes a tábor kapujába és szólott: Aki az Örökkévaló mellett van, jöjjön ide hozzám! És összegyűltek körülötte Lévinek fiai mind.
És szólott hozzájuk: Így szól az Örökkévaló, Izráel Istene: Csatolja mindenki kardját oldalára, járjatok keresztül-kasul a táborban kaputól kapuig és ölje meg mindenki testvérét is és barátját vagy rokonát.
És Lévi fiai Mózes szava szerint cselekedtek és elesett a népből aznap mintegy háromezer ember.
És szólott Mózes: szenteljétek ma kezeteket az Örökkévalónak, bizony mindenki akár a fián, akár a tesvérén; azért, hogy a mai napon áldás szálljon rátok.
És történt másnap, szólott Mózes a néphez: Ti fölötte nagy vétket követtetek el és én most felmegyek az Örökkévaló elé, talán engesztelést szerezhetek vétketekért.
És visszatért Mózes az Örökkévaló elé és szólott: Ó, könyörülj, nagy vétket követett el ez a nép, midőn aranyból istent alkotott magának.
És most, ha megbocsátod bűnüket!… ha pedig nem, törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Aki vétett ellenem, azt törlöm ki könyvemből.
Most pedig menj, vezesd a népet arra a helyre, amelyet mondottam neked; íme, angyalom fog járni előtted és amely napon majd számot kérek, számonveszem akkor rajtok bűnüket.
És az Örökkévaló sújtotta a népet, mivelhogy ők voltak alkotói a borjúnak, melyet Áron készített.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Indulj, menj föl innen te meg a nép, melyet felhoztál Egyiptom országából abba az országba, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: a te ivadékaidnak fogom adni.
És küldök előtted angyalt és elűzöm a Kanaánitát, az Emóritát, a Hittit, a Perizzit, a Hivvit és a Jebúszit,
a tejjel-mézzel folyó országba; de én magam nem megyek közöttetek, mert keménynyakú nép vagytok, nehogy megsemmisítselek az úton.
Midőn a nép hallotta ezt a baljóslatú szót, gyászba borultak és tartózkodtak az italtól, bár mindenkin rajta volt az ékszere.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: Ti keménynyakú nép vagytok; ha egy pillanatig közöttetek haladnék, megsemmisíthetnélek; most pedig tépjétek le ékszereiteket magatokról és meg fogom látni, mit teszek véletek.
És lerakták Izráel gyermekei ékességüket, melyet viseltek Hóréb óta.
Mózes pedig vette a sátort és felütötte a táboron kívül, távol a táborhelytől és nevezte azt a találkozás sátorának, és történt, hogy mindenki, aki kereste az Örökkévalót, kiment a találkozás sátorához, mely a táborhelyen kívül volt.
És történt, hogy midőn Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt és állott mindenki sátra ajtajában és tekintettek Mózes után, míg elért a sátorba.
És történt, hogy midőn elért Mózes a sátorba, leszállott a felhőoszlop és állott a sátor ajtajánál és Isten szólott Mózeshez.
És az egész nép látta a felhőoszlopot, amint állott a sátor ajtajánál és felkelt az egész nép és leborult sátra ajtajában.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez színről-színre, amint ember szól az ő társához. Azután Mózes visszatért a táborba, de szolgája Józsua, Nún fia, az ifjú nem távozott a sátor belsejéből.
És szólott Mózes az Örökkévalóhoz: Lásd, te azt mondod nekem: Vezesd fel ezt a népet, de nem ismertetted meg velem azt, akit velem küldesz, holott azt mondtad: neveden ismerlek és kegyet is találtál szememben.
És most, ha kegyet találtam szemedben, ismertesd meg velem a te utaidat, hogy téged megismerjelek és hogy valóban kegyet találhassak szemedben és nézd, hiszen a te néped ez a nemzet!
És szólott az Örökkévaló: Az én arcom színe halad előtted és én megnyugvást szerzek neked.
És Mózes felelt: Ha arcod színe nem halad velem, úgy ne is vigy föl minket innen.
Mert miből fogom tudni, hogy kegyet találtunk szemedben én és a te néped, ha nem abból, hogy velünk haladsz és különbekké válunk én és a te néped minden népnél, mely a föld színén él.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Ezt a dolgot is, amelyről szóltál, megteszem, mert kegyet találtál szememben és néven ismerlek.
És szólott Mózes: Engedd látnom a te dicsőségedet!
És szólott az Örökkévaló: Én elvonultatom minden jóságomat színed előtt és megjelenek az Irgalmas Örökkévaló néven előtted és irgalmat gyakorlok azon, akinek irgalmazok és könyörületet gyakorlok azon, akin megkönyörülök.
És szólott az Örökkévaló: Nem láthatod színemet, mert nem láthat engem az ember, amíg él.
És újra szólott az Örökkévaló: Íme van mellettem hely, és ott a sziklán fogsz állni.
És lesz, midőn áthalad dicsőségem, elhelyezlek a sziklahasadékban és reádborítom kezemet míg elvonulok.
Azután eltávolítom kezemet és láthatsz engem hátulról, de arcom színe nem látható.
És szólott az Örökkévaló Mózesnek: Faragj magadnak két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak és én reáírom a táblákra az igéket, melyek az első táblákon voltak, amelyeket összetörtél.
És állj készen reggelre és menj föl reggel Szinaj hegyére és ott állj reám várva a hegy ormán.
Senki se menjen föl veled, senki se legyen látható az egész hegyen, még a juh és a szarvasmarha se legeljen azzal a heggyel szemben.
És kifaragta a két kőtáblát, az elsőkhöz hasonlóan és Mózes felkelt korán reggel és fölment Szinaj hegyére, amint meghagyta néki az Örökkévaló és kezébe vette a két kőtáblát.
És leszállott az Örökkévaló a felhőben és ott állott vele hirdette az Örökkévaló nevét.
És elhaladt előtte az Örökkévaló és hirdette: Örökkévaló, Örökkévaló irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban.
Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is.
És sietett Mózes és meghajolt a földig és leborult.
És szólott: Ha valóban kegyet találtam szemedben ó Uram, ó hadd járjon az én Uram közöttünk, mivel keménynyakú nép az és bocsásd meg bűneinket és vétkeinket és végy birtokodba minket.
És az Örökkévaló felelt: Íme, én szövetséget kötök, egész néped előtt csodákat cselekszem, aminőket még nem cselekedtek az egész földön, sem egy nemzet között és az egész nép, amelynek közepette te vagy, látni fogja az Örökkévalónak cselekedeteit, mivelhogy félelmes az, amit én művelek veled.
Jegyezd meg magadnak, amit én ma parancsolok neked. Íme én elűzöm előled az Emóritát, a Kanaánit, a Hittit, a Perizzit, és a Jebúszit.
Őrizkedj nagyon, nehogy szövetségre lépj az ország lakóival, ahová bemégy, nehogy kelepcévé legyen a te körödben.
Hanem romboljátok le oltáraikat, oszlopaikat törjétek össze és bálványligeteiket irtsátok ki.
Bizony nem borulhatsz le idegen isten előtt, mivel az Örökkévalónak féltve őrködő az Ő neve – féltve őrködő Isten Ő!
Nehogy szövetséget köss az ország lakóival, akik tévúton járnak álisteneik után és áldoznak isteneiknek, és valaki meghívna téged és te ennél az ő áldozatából,
és lányai közül feleségeket vennél fiaidnak és leányai tévúton járnának álisteneik után és tévútra csábítanák fiaidat az ő isteneik után.
Öntött bálványokat ne készíts magadnak.
A kovásztalan kenyér ünnepét őrizd meg; hét napon át egyél kovásztalant, amint megparancsoltam néked, a kalászérés idején, mert a kalászérés hónapjában vonultál ki Egyiptomból.
Minden első ellés az enyém legyen és minden jószágodnak születendő hímje, baromnak és juhnak első ellése.
Azonban a szamárnak első ellését váltsd meg báránnyal, ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát. Fiaid között minden elsőszülöttet válts meg és senki se jelenjen meg színem előtt üresen.
Hat napon át munkálkodjál és a hetedik napon pihenj, szántás és aratás idején is nyugodjál.
És a hetek ünnepét tartsd meg a búza zsengéjének aratásakor és a betakarítás ünnepét az évnek fordulóján.
Háromszor az esztendőben jelenjen meg minden férfi közületek az Úr, Izráel Örökkévaló Istenének színe előtt.
Mert én majd elűzök népeket előled és kiszélesítem határodat: nem fogja senki megkívánni országodat, midőn fölmégy, hogy megjelenj Örökkévaló Istened színe előtt háromszor az évben.
Kovászos kenyér fölött ne ontsd ki áldozatom vérét és ne hagyd meg reggelig a Peszach ünnepi áldozatot.
Földed zsengéjének elejét vidd Örökkévaló Istenednek házába; ne főzd a gödölyét anyjának tejében.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Írd fel magadnak ezeket az igéket, mert ez igék alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
És ott maradt Mózes az Örökkévaló mellett negyven napon és negyven éjen át, kenyeret nem evett és vizet nem ivott és felírta a táblákra a szövetség szavaival a Tíz igét.
És történt, hogy midőn leszállott Mózes a Szinaj hegyéről és a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, midőn leszállott a hegyről: Mózes nem tudta, hogy sugárzott arcának bőre, mivel beszélt Vele.
És látták Áron és Izráel összes fiai Mózest és íme sugárzott arcának bőre és féltek közelébe lépni.
És szólította őket Mózes és visszatértek hozzá Áron és mind a fejedelmek a gyülekezetben és szólott hozzájuk Mózes.
Azután közeledtek hozzá Izráel összes fiai és Mózes megparancsolta nékik mindazt, amit az Örökkévaló beszélt vele Szinaj hegyén.
És midőn befejezte Mózes beszédét velök, leplet borított arcára.
De midőn Mózes bement az Örökkévaló elé, hogy beszéljen vele, eltávolította a leplet, amíg ki nem ment és midőn kiment akkor közölte Izráel fiaival, amire parancsot kapott.
És Izráel fiai látták Mózes arcát, hogy sugárzott Mózes arcának bőre. Erre Mózes visszatette a leplet arcára, mindaddig, amíg ismét be nem ment, hogy beszéljen Vele.
X. Vájjákhél.
És egybegyüjtötte Mózes Izráel fiainak egész gyülekezetét és szólt hozzájuk: Ezek a szavak, amelyeket meghagyott az Örökkévaló, hogy teljesítsétek.
Hat napon át legyen munkának végzése és a hetedik napon legyen néktek szent nap, a nyugalom szombatja az Örökkévaló tiszteletére; aki ezen a napon munkát végez, ölessék meg.
Ne gyujtsatok tüzet a ti lakóhelyeiteken sehol szombatnak napján.
És szólott Mózes Izráel fiainak egész gyülekezetéhez következőképpen: Ez a dolog, amit megparancsolt az Örökkévaló, mondván:
Vegyetek a magatokéból áldozatadományt az Örökkévalónak, mindenki, akinek szíve áldozatkész, hozza el azt az Örökkévaló ajándékául, aranyat, ezüstöt és rezet,
és a kékbíbort és pirosbíbort és karmazsint és bisszust és kecskebőrt,
és pirosra festett kosbőröket és táhásbőrt és sittimfát,
és olajat világításra és illatszereket a kenet olajához és a füstölő fűszerekhez,
és sóham-köveket és foglalni való köveket az éfód és a melldísz számára.
És mindenki, aki bölcsszívű köztetek, jöjjön el és készítse el mindazt, amit az Örökkévaló elrendelt.
A hajlékot, annak sátrát és borítóját, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait és talapzatait.
A szent ládát és rudait, a födelet és a takarófüggönyt.
Az asztalt és rúdjait és összes felszereléseit és a színkenyeret.
És a világító menórát, edényeit és mécseseit és a világító olajat.
És a füstölőszer oltárát és rúdjait és a kenet olaját és a füstölőszereket és a bejárat függönyét a hajlék kapujához.
Az égőáldozati oltárt és annak rézrostélyzatát, rúdjait és összes felszereléseit, a medencét és alapzatát.
Az udvar vászonfalait, oszlopait, talapzatait és az udvar kapujának takaróját.
A hajlék szögeit és az udvar szögeit és köteleiket.
A szolgálati ruhákat, szolgálatvégzésre a szentélyben, a szent ruhákat Áronnak a papnak és fiai ruháit papi szolgálatra.
És Izráel egész gyülekezete elvonult Mózes színe elől.
És jöttek mindazok, akiket erre indított a szívük és akiket áldozatkészségre bírt lelkük, elhozták a Örökkévaló ajándékát a találkozás sátrának munkájára és minden szolgálatának céljára és a szent ruhákra.
És eljöttek a férfiak és nők egymásután, minden áldozatrakész szívű ember, elhoztak ékszercsattot, gyűrűt és pecsétgyűrűt és öveket, mindenféle aranytárgyat; és minden férfi azt, amit felajánlott, mint aranyajándékot az Örökkévalónak.
És minden férfi, akinek birtokában volt kékbíbor, pirosbíbor és karmazsin és bisszus és kecskebőr és pirosra festett kosbőr és táhásbőr, mind elhozta.
Aki ezüst- és rézadományt ajánlott fel, azt hozta el az Örökkévaló ajándékául és mindenki, akinek birtokában volt sittimfa a szolgálat minden munkájának céljára, azt hozta.
És minden bölcsszívű asszony font a kezeivel és elhozta a fonottat, a kékbíbort és a pirosbíbort, a karmazsint és a bisszust.
És minden nő, akit szíve késztetett bölcsességgel, megfonta a kecskeszőrt.
És a fejedelmek elhozták a ónix-köveket és a foglalatba való köveket az éfód és a melldísz számára.
És az illatszert és az olajat világításra és a kenetolaj céljára és a füstölő szerekhez.
Minden férfi és nő, akiket a szívük buzdított, hogy hozzanak valamit az egész mű számára, amelynek elkészítését Isten megparancsolta Mózes által, azt elhozták Izráel gyermekei ajándékul az Örökkévalónak.
És szólott Mózes Izráel fiaihoz: Lássátok, az Örökkévaló elhívta nevén Becalélt, Úri fiát, Húr unokáját Jehuda törzséből.
És etöltötte őt isteni szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,
hogy terveljen terveket és alkosson aranyban, ezüstben és rézben,
és foglalásra való kövek metszésében és fametszésben, hogy alkosson minden tervező munkában.
És szívébe adta, hogy másokat is tanítson, ő és Oholiáb, Ahiszámák fia Dán törzséből.
Eltöltötte őket szívbéli bölcsességgel, hogy elkészítsék mindenféle munkáját a kőfaragásnak, a szövőnek és a hímzőnek kék- és pirosbíborban, karmazsinban és bisszusban és a takácsnak, mindenféle munka mesterének és tervezőjének művében.
És munkába fogott Becalél és Oholiáb és minden bölcsszívű férfiú, akikbe az Örökkévaló bölcsességet és hozzáértést adott, hogy legyen tudásuk elkészíteni a szent szolgálat minden művét teljesen úgy, ahogy az Örökkévaló megparancsolta.
És Mózes szólította Becálélt és Oholiábot és mind a bölcs férfiút, akinek szívébe az Örökkévaló bölcsességet adott, mindazokat, akiket szívük buzdított, hogy közeledjenek a munkához, hogy elvégezzék azt.
És átvették Mózestől mind a felajánlott adományt, amelyet elhoztak Izráel gyermekei a szent szolgálat művére, hogy elkészítsék azt és még hoztak eléje minden reggel adományokat.
És jöttek a bölcsek mind, akik végezték a szentély munkáját, mindegyik a maga munkájától, amelyet végzett,
és szólottak Mózeshez, mondván: Sokkal többet hoz a nép, mint amennyi arany elegendő a munka elvégzésére, amelyet elrendelt az Örökkévaló, hogy elkészítsék.
És parancsot adott Mózes és ők hírt vittek a táborba, mondván: Férfi vagy nő ne fejtsen ki több munkát a szent adomány hozásában. És a nép abbahagyta az ajándékozást.
És az eredmény elég volt az egész munkára, hogy elvégezzék és még maradjon is.
És mind a bölcsszívűek a munkavégzők között elkészítették a hajlékot, tíz szőnyeget sodrott bisszusból, kék- és pirosbíborból és karmazsinból, kerúbokkal, szövőmunkával készítették azokat.
Egy-egy szőnyeg hossza huszonnyolc könyök és szélessége négy könyök, egy méretük volt az összes szőnyegeknek.
És összefűzte az öt szőnyeget, egyikét a másikához és hasonlóképpen összefűzte a másik öt szőnyeget, egyikét a másikához.
És készített kékbíbor hurkokat az egyik szőnyeg szegélyére a szélén az összefűzés vonalán, hasonlókép cselekedett a szőnyeg túlsó szegélyével a másik összefűzés vonalán.
Ötven hurkot készített az egyik szőnyegre és ötven hurkot készített a szőnyegnek arra a szélére, amely a másik összefűzés vonalán volt; átellenesek voltak a hurkok egymással szemben.
És készített ötven aranykapcsot és egymáshoz fűzte a szőnyegeket a kapcsokkal és eggyé vált a hajlék.
És készített kecskeszőr szőnyegeket sátorfödélnek a hajlék fölé, tizenegy szőnyegből készítette azt.
Egy szőnyeg hossza harminc könyök és négy könyök egy szőnyeg szélessége; egy mérete volt a tizenegy szőnyegnek.
És összekapcsolta az öt szőnyeget külön és a hat szőnyeget külön.
És készített ötven hurkot annak a szőnyegnek a szegélyére, amely szélső volt az összefűzésben és ötven hurkot készített a szőnyeg szélén a másik összefűzés vonalán.
És készített ötven rézkapcsot, hogy összekapcsolja a sátort és eggyé váljon.
És a sátor fölé takarót készített pirosra festett kosbőrökből és táhásbőrből takarót legfölülre.
És elkészítette a deszkákat a hajlék számára sittimfából, felállítva.
Tíz könyök egy deszka hossza és másfél könyök egy deszka szélessége.
Két csapja volt egy deszkának egymáshoz illeszkedve; hasonlókép járt el a hajlék összes deszkáival.
És elkészítette a deszkákat a hajlék számára, mégpedig húsz deszkát a déli oldalon déli irányban,
és negyven ezüsttalapzatot készített a húsz deszka alá; két talapzatot egy deszka alá a két csap számára és két talapzatot a másik deszka alá a két csap számára.
És a hajlék másik oldalfalára, észak felé készített húsz deszkát.
És talapzatot ezüstből negyvenet, két talapzat egy deszka alá és két talapzat a másik deszka alá.
És a hajlék hátsó fala számára nyugat felé készített hat deszkát.
És két deszkát készített a hajlék sarkaira a hátsó fal két szögletén.
És ezek kettősek voltak alant, de együttesen teljesen eggyé váltak a tetején az egyik karikában; így cselekedett mindkettővel a két szögleten.
Így volt nyolc deszka és talapzataik ezüstből tizenhat talapzat; két-két talapzat egy-egy deszka alatt.
És készített reteszeket sittimfából, ötöt a hajlék egyik oldalfalának deszkáihoz,
és öt reteszt a hajlék másik oldalfalának deszkáihoz és végül öt reteszt a hajlék deszkái számára a hátsó falon nyugat felől.
És elkészítette a középreteszt, hogy átfusson a deszkák közepén egyik végétől a másikig.
És a deszkákat bevonta arannyal és karikáikat készítette aranyból, hüvelyül a reteszeknek és bevonta a reteszrudakat arannyal.
És elkészítette a függönyt kékbíborból és pirosbíborból és karmazsinból és sodrott bisszusból, szövőmunkával készítette azokat kerúbokkal.
És készített számára négy sittimfaoszlopot és bevonta azokat arannyal, horgaikat is aranyból és öntött számukra négy ezüsttalapzatot.
És készített takarót a sátor ajtajára számára kékbíborból, pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból hímzőmunkával.
És oszlopait, számszerint ötöt és horgait elkészítette és bevonta csúcsaikat és pántjaikat arannyal és talapzataikat, ötöt, rézből.
És elkészítette Becalél a szent ládát sittimfából, két könyök és fél volt a hosszúsága, másfél könyök a szélessége és másfél könyök a magassága.
És bevonta tiszta arannyal kívül és belül és készített számára aranypárkányt köröskörül.
És öntött számára négy aranykarikát a négy lába fölött, mégpedig két karikát az egyik oldalon és két karikát a másik oldalon.
És készített rudakat sittimfából és bevonta azokat arannyal.
És elhelyezte a rudakat a karikákban a láda oldalain, hogy hordozható legyen a láda.
És készített tiszta aranyfödelet, két és fél könyök volt a hossza, egy és fél a szélessége.
És készített két kerúbot aranyból, kovácsolt munkával készítette azokat, a födél két széle felől.
Az egyik kerúb az egyik szélről és a másik kerúb a másik szélről; a födéllel egy darabból készítette a kerúbokat a két széle felől.
És a kerúbok fölfelé kiterjesztett szárnyakkal voltak, betakarva szárnyaikkal a földet és arcuk egymás felé, de egyúttal a födél felé is volt a kerúbok arca.
És elkészítette az asztalt sittimfából, két könyök a hossza, egy könyök a szélessége és másfél könyök a magassága.
És bevonta tiszta arannyal és készített rája aranypárkányt köröskörül.
És készített föléje tenyérnyi keretet köröskörül és a keret számára ismét aranypárkányt köröskörül.
És öntött számára négy aranykarikát és megerősítette a karikákat a négy lábnak megfelelő négy sarkon.
A keret mellett voltak a karikák hüvelyül a rudak számára, hogy vihessék az asztalt.
És készítette a rudakat sittimfából és bevonta őket arannyal, hogy így vigyék az asztalt.
És elkészíté az edényeket, amelyek az asztalra valók, tálait, csészéit, kannáit és korsóit, amelyekkel italáldozatot öntenek, tiszta aranyból.
És készítette a menórát tiszta aranyból, kovácsolva készítette a menórát, törzse, csövei, kelyhei, bimbói és virágai mind önmagából valók voltak.
És hat cső indult ki oldalaiból, három lámpatartó cső az egyik oldalából, három lámpatartó cső a másik oldalából.
Három mandulavirág-formájú kehely volt az egyik száron, bimbó meg virág és három mandulavirág-formájú kehely volt a másik száron, bimbó és virág; így volt mind a hat száron, amely kiindult a menórából.
És magán a menóra törzsén négy mandulavirág-formájú kehely, bimbóival és virágaival.
És belőle magából bimbó a két szár alatt és bimbó a két szár alatt belőle magából és bimbó a két szár alatt belőle magából, megfelelően mind a hat szárnak, mely kiindult belőle.
Bimbói és szárai mind belőle voltak, az egész egy kovácsolás volt tiszta aranyból.
És elkészítette mécseseit, számszerint hetet, hamvszedőit meg serpenyőit tiszta aranyból.
Egy kikkar tiszta aranyból készítette azt és összes edényeit.
És elkészítette a füstölőszer oltárát sittimfából, egy könyök a hossza, egy a szélessége, négyzetalakú és két könyök a magassága. Belőle magából voltak sarokszarvai.
És bevonta tiszta arannyal, tetejét és falait köröskörül és sarokszarvait és készített számára aranypárkányt köröskörül.
És két aranykarikát készített számára párkányán alul a két oldalfalon mind a két oldalon a rudak hüvelyéül, hogy vigyék azokon.
És elkészítette a rudakat sittimfából és bevonta őket arannyal.
És elkészítette a kenet olaját, szentségként és az illatos fűszerszámot tisztán illatszerkészítő munkával.
És elkészítette az égőáldozati oltárt sittimfából, öt könyök a hossza és öt könyök a szélessége, négyzetalakúra; és három könyök volt a magassága.
És készítette szögletszarvait a négy sarkára; belőle magából voltak szarvai és bevonta rézzel.
És elkészítette az oltár összes edényeit, a fazekakat, a lapátokat, a medencéket, a villákat és a serpenyőket; összes felszereléseit rézből alkotta.
És készített az oltárra hálóművű rácsozatot rézből, pártázata alá alulról a feléig.
És öntött négy karikát a négy végére a rézrácsozatnak, hüvelyül a rudak számára.
És készítette a rudakat sittimfából és bevonta őket rézzel.
És elhelyezte a rudakat a karikákban az oltár oldalain, hogy ezekkel hordhassák; belül üregesen, táblákból készítette.
És elkészítette a rézmedencét és talapzatát rézből, a táborba gyűlt nők tükreiből, akik ott összesereglettek a találkozás sátorának bejáratánál.
És elkészítette az udvart a déli oldalon; az udvar vásznai sodrott bisszusból voltak, száz könyök.
Oszlopaik száma húsz és talapzataik száma húsz, rézből; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből.
És az északi oldalon száz könyök, oszlopaik húsz és talapzataik húsz, rézből, az oszlopok horgai és pántjai ezüstből.
És a nyugati oldalon ötven könyök vászonfal, oszlopaik tíz és talapzataik tíz; az oszlopok horgai és pántjai ezüstből.
És a napkeleti oldalon ötven könyök.
Tizenöt könyök vászon az egyik vállrészre, három oszloppal és három talapzattal.
És a másik vállrészre innen is és túlnan is az udvar bejáratától tizenöt könyök vászon három oszloppal és három talapzattal.
Az udvar minden vászonkerítése köröskörül sodrott bisszusból.
És a talapzatok az oszlopok számára rézből voltak, az oszlopok horgai és pántjai ezüstből és tetejük bevonata ezüstből és mind ezüsttel voltak összekapcsolva az udvar oszlopai.
És az udvar bejáratának takarója hímzőmunka volt, kékbíborból, pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból és húsz könyök volt a hossza és magassága, szélességben öt könyök, megfelelően az udvar vásznainak.
És oszlopaik száma négy és talapzataik négy, rézből; horgaik ezüstből és tetejük bevonata és pántjaik ezüstből.
És az összes szögek a szentély és az udvar számára köröskörül rézből voltak.
XI. Pekúdé.
Ez a hajléknak, a bizonyság hajlékának elszámolása, amint Mózes rendeletére el lett számolva a leviták munkájával, Itámár, Áron főpap fiai által.
Becalél, Úri fia, Húr unokája Jehuda törzséből elkészítette mindazt, amit megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek.
És vele Oholiáb, Ahiszámák fia, Dán törzséből, kőfaragó-, szövő- és hímzőmester, kékbíborban, pirosbíborban, karmazsinban és bisszusban.
Mind az arany, ami fel lett dolgozva a műre az egész szent munkánál, a felajánlott arany huszonkilenc kikkar és hétszázharminc sekel volt a szent sekel szerint.
A gyülekezet megszámláltjainak ezüstje pedig száz kikkar és ezerhétszázhetvenöt sekel a szent sekel szerint.
Fejenként egy beka, vagyis egy fél sekel a szent sekel szerint, mindazoktól, akik átmentek a megszámláláson, húsz évestől fölfelé, megfelelően hatszázháromezerötszázötven személynek.
És száz kikkar ezüst szolgált a szentély talapzatainak és a függöny talapzatainak megöntésére; száz talapzat száz kikkarból, egy kikkar egy talapzatra.
És az ezerhétszázhetvenöt sekelből készítette a horgokat az oszlopok számára és bevonta tetejüket és összecsatolta őket.
A felajánlott réz pedig volt hetven kikkar és kétezernégyszáz sekel.
Ebből készítette a találkozás sátora bejáratának talapzatát, a rézoltárt és réz rácsozatát és az oltár összes edényeit.
És az udvar talapzatait köröskörül és az udvar kapujának talapzatait és a hajlék összes szögeit és az udvar összes szögeit köröskörül.
A kékbíborból és a pirosbíborból és a karmazsinból készítették a szolgálati ruhákat, szolgálatra a szentélyben; és elkészítették a szentély ruháit Áron számára, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És elkészítette az éfódot, aranyból, kékbíborból, pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból.
Kinyujtották ugyanis az aranylemezeket és abból vágtak fonalakat, hogy bedolgozzák a kékbíbor, a pirosbíbor és a karmazsin közé, meg a bisszus közé szövőmunkával.
Vállrészeket készítettek számára, amelyek összefűzhetők voltak, a két szélén fűzték össze.
És az átkötésre szolgáló kapcsoló, amely rajta volt, belőle magából volt szőve, munkája szerint aranyból, kék- és pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból, amint meghagyta az Örökkévaló Mózesnek.
És földolgozták a ónix-köveket, körülvéve aranykeretekkel, bevésve pecsétgyűrűvéséssel Izráel fiainak neveivel.
És elhelyezte ezeket az éfód vállain emlékkövekül Izráel fiainak, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És elkészítette a melldíszt szövőmunkával, az éfód munkája szerint aranyból, kék- és pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból.
Négyzetalakú volt, kétrétűre készítették a melldíszt, arasznyi volt a hossza és arasznyi a szélessége, kétsorosan.
És belefoglaltak négy sor követ. Az első sor rubinkő, topáz és smaragd.
A második sor karbunkulus, zafir és türkiz.
A harmadik sor opál, achát és ametiszt.
És a negyedik sor berill, onix és jáspis, körülvéve aranykeretekkel foglalatukban.
És a kövek Izráel fiainak nevei szerint voltak, tizenkettő, neveik szerint; pecsétgyűrűvéséssel, mindegyiknek a neve szerint, a tizenkét törzs után.
És készítettek a melldíszre egymásbaöltött művű láncokat kötélfonó munkával tiszta aranyból.
És készítettek két aranykeretet és két aranygyűrűt és elhelyezték a két gyűrűt a melldísz két szélére.
És tették a két aranyfonatot a két karikába a melldísz szélein.
És a két fonatnak két végét megerősítették a két kereten és hozzáillesztették az éfód vállrészéhez előrésze felől.
És készítettek még két aranykarikát és elhelyezték a melldísz két végére azon a szélen, amely az éfód oldalán van belül.
És készítettek ismét két aranykarikát és megerősítették az éfód két vállrészén alulról az előrész irányában, szemben az összefűzéssel és éfód kapcsolója fölé.
És hozzákapcsolták a melldíszt gyűrűinél fogva az éfód gyűrűihez kékbíbor zsinórral, hogy maradjon az éfód kapcsolója fölött és ne mozduljon el a melldísz az éfódról, amint meghagyta az Örökkévaló Mózesnek.
És elkészítette az éfód köpenyét takácsmunkával, teljesen kékbíborból.
És a palást nyílása közepén olyan volt, mint a páncéling nyílása, szegélye volt köröskörül nyílásának, nehogy elszakadjon.
És készítettek a palást alsó széleire gránátalmákat kék- és pirosbíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból.
És készítettek tiszta aranycsöngetyűket és elhelyezték a csöngetyűket a gránátalmák között a palást alsó szélén köröskörül a gránátalmák közé.
Csengetyű és gránátalma, csengetyű és gránátalma a palást alsó szélén köröskörül a szolgálathoz, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És készítették a köntösöket bisszusból, takácsmunkával Áron és fiai számára.
És a süveget bisszusból és a magas díszsüvegeket bisszusból és a len alsóruhákat sodrott bisszusból.
És az övet sodrott bisszusból, kékbíborból, pirosbíborból és karmazsinból hímzőmunkával, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És elkészítették a szentség koronájának lemezét tiszta aranyból és reávésték pecsétgyűrűvéset írásával: Szent az Örökkévalónak.
És adtak reá kékbíbor zsinórt, hogy megerősítsék a süvegen felülről, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És befejeződött a találkozás sátora hajlékának minden munkája. És Izráel fiai teljesen úgy cselekedtek, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, akként cselekedtek.
És elhozták a hajlékot Mózeshez, a sátort és összes edényeit, kapcsait, deszkáit, reteszrudait, oszlopait és talapzatait.
És a pirosra festett kosbőrtakarót és a táhásbőr-takarót és a takarófüggönyt.
A bizonyság ládáját és rudait és a födelet.
Az asztalt és összes felszereléseit és a színkenyeret.
A tiszta menórát, mécseseit, a felszerelés mécseseit és összes edényeit és a világítóolajat.
És az aranyoltárt és a kenetolajat és a füstölőfűszerszámot és a sátor bejáratának takaróját.
A rézoltárt és a rézrácsozatát, rudait és összes edényeit, a medencét és alapzatát.
Az udvar vásznait, oszlopait és talapzatait, a takarót az udvar kapujához, köteleit és szögeit és a hajlék szolgálatának összes felszereléseit a találkozás sátora részére.
A szolgálati ruhákat szolgálat végzésére a szentélyben, a szentség ruháit Áron a pap számára és fiai ruháit papi szolgálatra.
Egészen úgy, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy végezték el Izráel fiai az egész munkát.
És látta Mózes a teljes művet és íme úgy készítették el azt, amint megparancsolta az Örökkévaló, akként készítették el és megáldotta őket Mózes.
És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Az első Újhold-napon, a hónap első napján állítsd föl a találkozás sátorának hajlékát.
És helyezd el ott a bizonyság ládáját és függeszd föl a láda elé a függönyt.
És vidd be az asztalt és rendezd el felszerelését és vidd be a menórát és rakd föl mécseseit.
És helyezd el a füstölőszernek szolgáló aranyoltárt a bizonyság ládája elé és helyezd el a bejárat takaróját a hajlékhoz.
És helyezd el az égőáldozati oltárt a találkozás sátora hajlékának ajtaja elé.
És tedd a medencét a találkozás sátora és az oltár közé és önts bele vizet.
És helyezd el az udvart köröskörül és tedd föl az udvar bejáratának takaróját.
És vedd a kenet olaját és kend föl a hajlékot és mindazt, ami benne van és szenteld föl és összes edényeit és legyen szent.
És kend föl az égőáldozati oltárt és összes felszereléseit és szenteld föl az oltárt és legyen az oltár szentségek szentsége.
És kend föl a medencét és alapzatát és szenteld föl.
És vezesd Áront és fiait a találkozás sátorának kapujához és füröszd őket vízben.
És öltöztesd föl Áront a szentség ruháiba és kend föl őt és szenteld föl őt és teljesítsen papi szolgálatot nekem.
És fiait vezesd oda és öltöztesd föl őket köntösökbe.
És kend föl őket, amint fölkented atyjukat és teljesítsenek előttem papi szolgálatot és arra szolgáljon fölkenetésük, hogy legyen örök papi tisztségük nemzedékeiken át.
És Mózes mindenben akként cselekedett, amint megparancsolta az Örökkévaló neki, akként cselekedett.
És volt a második év első hónapjában, a hónap első napján, fel lett állítva a hajlék.
És felállította Mózes a hajlékot és lerakta talapzatait és elhelyezte deszkáit és beillesztette reteszrudait és fölállította oszlopait.
És kiterjesztette a sátort a hajlék fölé és reátette a sátor borítóját felülről, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És vette és elhelyezte a bizonyságot a ládába és elhelyezte a rudakat a ládán és reátette a födelet a ládára fölülről.
És bevitte a ládát a hajlékba és elhelyezte a takarófüggönyt és eltakarta véle a bizonyság ládáját, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És elhelyezte az asztalt a találkozás sátorába a hajlék oldalán észak felől, kívül a függönyön.
És elrendezte rajta a kenyérfölszerelést az Örökkévaló színe előtt, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És elhelyezte a menórát a találkozás sátorában szemben az asztallal, a hajlék oldalán dél felől.
És fölrakta a mécseseket az Örökkévaló előtt, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És elhelyezte az aranyoltárt a találkozás sátorában a függöny előtt.
És füstölögtetett rajta füstölő fűszerszámot, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És helyére tette a bejárat takaróját a hajlékon.
És az égőáldozati oltárt elhelyezte a találkozás sátora hajlékának bejáratánál és bemutatta rajta az égőáldozatot és a lisztáldozatot, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
És elhelyezte a medencét a találkozás sátora és az oltár közé és adott oda vizet mosdásra.
És abból mosták Mózes és Áron és fiai kezüket és lábukat.
Midőn beléptek a találkozás sátorába és midőn közeledtek az oltárhoz, mosdást kellett végezniök, amint megparancoslta az Örökkévaló Mózesnek.
És felállította az udvart a hajlék és az oltár körül és elhelyezte az udvar kapujának takaróját és ezzel befejezte Mózes a teljes művet.
És betakarta a borulat a találkozás sátorát és az Örökkévaló dicsfénye betöltötte a hajlékot.
És Mózes nem volt képes bemenni a találkozás sátorába, mert fölötte honolt a borulat és az Örökkévaló dicsfénye betöltötte a hajlékot.
És mikor felemelkedett a borulat a hajlékról, akkor útnak indultak Izráel fiai minden vándorútjukon,
de ha nem emelkedett föl a borulat, akkor nem indultak el addig a napig, amíg föl nem emelkedett.
Mert az Örökkévaló felhőborulata volt a hajlék fölött nappal és tűz volt fölötte éjjel, Izráel egész házának szemei előtt minden vándorútjukon.