Héberekhez íródott levél

Rész

Miután a Isten sok részben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták útján,
ezekben az utolsó napokban szólt hozzánk a Fiúban, akit mindennek sorsrészesévé rendelt, aki által a világkorszakokat is alkotta,
aki az Ő dicsőségének visszasugárzása és lényének képmása (metszeti képe), aki hordozza (tartja fenn) a mindenséget hatalma beszédjével, tisztulást szerzett a vétkekből, leült a Felséges jobbján a magasságban,
annyival lett különb az angyaloknál, amennyivel náluk kiválóbb nevet kapott osztályrészül,
mert melyik angyalnak mondta valaha: Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged? És ismét: Én leszek neki Atyja és ő lesz nekem Fiammá.
Amikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földkerekségre, ezt mondja: és imádják Őt Isten minden angyalai
és az angyalokról ezt mondja: aki az Ő angyalait szelekké teszi, és az Ő papi szolgáit tűznek lángjává,
a Fiúhoz pedig: Isten a te trónod a korszakok korszakaiba (az aion aionaiba), és az igazságod jogara a királyságod jogara (királyi pálcád az igazság pálcája),
az igazságosságot szereted és gyűlölöd a törvénytelenséget, azért kent fel téged az Isten, a te Istened ujjongás olajával (részes)társaid fölé
és: Te alapítottad kezdetben Uram a földet, és a te kezeid munkái az egek,
ezek elmúlnak, Te pedig megmaradsz és mindenek mint a ruha elavulnak,
és mint körülvetőt összegöngyölíted és mint (egy) ruha elváltoznak, Te pedig ugyanaz vagy és éveid nem fogynak el.
Melyik angyalnak mondta valaha is: ülj a jobbomra, míg (oda)teszem ellenségeidet lábaid zsámolyává?
avagy nem mind papilag szolgáló szellemek-é, akiket diakóniai szolgálatra küldtek el azokért, akik részesei lesznek az üdvösségnek?

Rész

Ezért kell annál inkább figyelnünk arra, amit hallottunk, nehogy valaha elsodródjunk,
mert ha az angyalok által szólt Ige szilárdnak bizonyult, és minden áthágás és engedetlenség elvette jogos büntetését,
hogyan menekülhetnénk meg mi, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? amely akkor vette kezdetét, amikor az Úr szólt, azok, akik hallották, számunkra megerősítették ezt,
az Isten pedig tanú(bizonyság)ot tett mellettük csodajelekkel és sokféle erőmegnyilvánulásokkal, és a Szent Szellem osztogatta közléseivel akarata szerint,
mert nem angyaloknak vetette alá az eljövendő lakott földkerekséget, amelyről szólunk,
valahol valaki pedig tanú(bizony)ságot tett, ezt mondta: mi az ember, hogy megemlékezel róla? Vagy az ember fia, hogy rája tekintesz?
kissé tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és megbecsüléssel koszorúztad meg,
mindeneket lábai alá vetettél, mert azzal, hogy alávetett neki mindent, semmit sem hagyott neki alávetetlenül, most pedig még nem látjuk, hogy a mindenség az ő uralma alatt áll,
aki pedig kevéssel lett kisebb az angyaloknál, azt a Jézust látjuk, hogy a halál elszenvedéséért a dicsőség és a megbecsülés koszorúját nyerte el azért, hogy Isten kegyelméért mindnyájunkért megízlelte a halált,
mert illő volt, hogy akiért van a mindenség és aki által lett a mindenség, aki sok fiakat elvezet a dicsőségbe, az üdvösség szerzőjét szenvedések által vigye végcélba,
mert aki megszentel és akiket megszentelt, egyből vannak mind, ezért nem szégyenli őket testvéreinek hívni,
ezt mondva: hírül adom a te nevedet az én testvéreimnek, a gyülekezetben (eklézsiában) dicsénekkel dicsőítlek Téged,
és ismét: bizodalmam lesz Benne. és ismét: lásd itt vagyok én és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten,
minthogy tehát a gyermekeknek közös a vérük és a (hús)testük, Ő is hasonlóan részt kapott belőle, (azért) hogy a halál által hatástalanná tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az sátánt,
és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem miatt életükön át mindig rabszolgaságban tartott,
mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel,
ezért kellett minden tekintetben a testvérekhez hasonlóvá lennie, hogy könyörülő (irgalmas) és Istenhez hű főpap lehessen a nép vétkeinek kiengesztelésére,
mert amiben maga is megpróbáltatást (kísértést) szenvedett, abban képes a kísértésben levőkön (megpróbáltatással küzdőkön) segíteni.

Rész

Azért szent testvérek, akiknek égi elhívás jutott osztályrészül, figyeljetek a hitvallásunk Apostolára és Főpapjára, Jézusra,
aki hű volt ahhoz, aki Őt azzá tette, mint Mózes is az egész házában,
mert Őt több dicsőségre tartották méltónak mint Mózest, amennyiben több becsülete van annak, aki a házat építette, a háznál magánál,
mert minden házat épít valaki, aki pedig a mindenséget alkotta, Isten az.
Mózes is hű volt ugyan a házában, mint (megbízott) szolga (cseléd) tanú(bizony)ságul annak, amit hirdetni kellett,
de a Felkent mint Fiú áll a maga háza élén, az Ő háza mi vagyunk, ha bátorságunkat és a reménység dicsekvését mindvégig szilárdan megtartjuk,
ezért amint a Szent Szellem mondja: ma ha az Ő hangját halljátok,
nehogy megkeményítsétek a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a megpróbáltatás napján a pusztában,
ahol atyáitok próbára tettek engem és megkísértettek, bár látták az én munkáimat
negyven esztendeig, ezért megundorodtam ettől a nemzedéktől és azt mondtam: mindvégig tévelyegnek szívükben, nem ismerték meg az utaimat,
úgyhogy megesküdtem a haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!
Vigyázzatok testvérek, nehogy legyen valakiben köztetek hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy elszakadjon az élő Istentől,
hanem bátorítsátok egymást minden nap, amíg azt „má”-nak hívják, hogy meg ne keményítsen köztetek valakit a bűnnek csalárdsága,
mert részestársai lettünk a Felkentnek, ha ugyan a kezdeti bizalmi alapon mindvégig szilárdan megmaradunk (kitartunk).
Mert mikor ezt mondják: ma, ha az ő hangját halljátok, nehogy megkeményítsétek szíveteket mint az elkeseredéskor,
mert kik keseredtek el, amikor hallották? nemde mindazok, akik kijöttek Egyiptomból Mózes által?
kikre haragudott meg pedig negyven esztendeig? nemde azokra, akik vétkeztek, akiknek (holt)testei elhullottak a pusztában?
kiknek esküdött meg pedig, hogy nem mennek be a nyugalmába, ha nem az engedetleneknek?
és látjuk, hogy nem voltak képesek bemenni a hitetlenségük (hűtlenségük) miatt.

Rész

Féljünk tehát, hogy bár hátra van az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, netán valaki azt higgye közületek, hogy ő kimaradt,
mert mi is vettük az örömüzenetet, mint azok, de azoknak nem használt a hallott szó, mert nem vegyítették hittel azokat, akik hallgatták,
mert mi bemegyünk a nyugalomba, akik hívek lettünk úgy, amint kijelentette: amint megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be a nyugalmamba, noha az ő munkái a világ (alapjainak) levetése óta megtörténtek,
mert így szólt valahol a hetedik napról: és megszűnt az Isten a hetedig napon minden munkájából,
itt meg ismét: nem fognak bemenni az én nyugalmamba,
mivel tehát még hátra van, hogy némelyek bemenjenek abba, de akikhez először szólt az örömüzenet, azok nem mentek be hitetlenségük miatt,
ismét meghatároz egy napot, (egy) „má”-t, mint Dávidnak mondja annyi idő után, amit már az előbb mondtunk: ma, ha az ő hangját halljátok, nehogy megkeményítsétek szíveteket,
mert ha Józsué nyugalomhoz juttatta volna őket, nem szólt volna ezek után egy másik napról,
tehát megmarad egy szombatnapi nyugalom az Isten népe számára,
mert aki bement az Ő nyugalmába, maga is megnyugodott az ő munkáitól, mint Isten is a magáétól,
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, nehogy valaki az engedetlenség ugyanabba a példájába essék,
mert élő (eleven) az Isten Szava és hatékony, és élesebb minden kétélű harcikardnál és behatol a lélek és a szellem, ízületek és velők részekre oszlásáig és megítéli a szív gondolatait és indulatait,
és nincs olyan teremtmény, amely láthatatlan (elrejtett) lenne Előtte, sőt minden mez(í)telen és csupasz Annak szemei előtt, Aki felé számadással tartozunk,
van tehát nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk a hitvalláshoz,
mert nem olyan főpapunk van, aki (esetleg) nem képes együttérezni a mi gyöngeségeinkkel, hanem próbára lett téve mindenben, hozzánk hasonlóan, de vétek nélkül.
Jöjjünk tehát bátorsággal a kegyelem trónjához (azért), hogy irgalmat kapjunk és kegyelmet találjunk alkalmas időpontban jövő segítségre,

Rész

mert minden főpapot emberek közül vesznek és emberekért rendelnek az Isten előtti szolgálatra, (azért) hogy áldozati ajándékot és (véres) áldozatot mutasson be a vétkekért,
aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, mivelhogy ő is körül van véve gyöngeséggel,
ezért köteles amint a népért, önmagáért is áldozatot bemutatni a vétkekért
és senki sem veheti magának ezt a tisztséget, csak akit Isten hív el, mint Áront is.
Így a Felkent sem önmaga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpappá lett, hanem az, Aki így szólt hozzá: Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged,
ahogy máshol mondja: Te korszakokra szóló (aioni) pap vagy Melkisédek rendje szerint,
aki (hús)testének napjaiban könyörgéseit és esdekléseit erős kiáltással és könnyek között ahhoz vitte, aki képes volt megmenteni a halálból, és meghallgatást nyert istenfélelméért,
ámbár ő a Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet,
és végcélba jutott, korszakokra szóló üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik ráhallgatnak.
Isten főpappá nevezte ki a Melkisédek rendje szerint.
Róla sok mondanivalónk van nekünk, amit nehéz megmagyarázni, mert nehézkesek lettetek a hallásban,
mert bár ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket az Isten beszédeinek kezdetleges alapszabályaira és olyanokká lettetek, akiknek tej szükséges, nem kemény eledel,
mert mindaz, aki tejen él, járatlan az igaz(ságos)ság szavában, mert kiskorú,
a célbajutottaknak pedig a kemény eledel való, akiknek érzékszervei a gyakorlat által kifejlődtek az eszményi és a rossz megkülönböztetésére.

Rész

Azért hagyjuk el a Felkentről szóló kezdetleges beszédet, törekedjünk a végcélbajutásra, nehogy újra lerakjuk az alapját a holt tettekből való gondolatmód megváltozásnak és az Istenre épült hithűségnek,
a bemerítettségeknek, a kézrátételeknek, a halottak feltámadásának s a korszakokra szóló (aioni) ítéletnek tanítását
ezt meg is tesszük, ha megengedi Isten,
mert lehetetlen, akik egyszer fényt nyertek, és megízlelték az égi ajándékot és részesei lettek a Szent Szellemnek,
és megízlelték Isten eszményi beszédét és a jövendő korszak (aion) hatóerőit,
és elesnek, hogy ismét megújuljanak gondolkodásmód megváltozásra, mert újra keresztre feszítik önmaguknak Isten Fiát és kipellengérezik,
mert a föld, amely beissza a rá hulló gyakori esőt, hasznos termést hoz, azoknak, akik művelik és áldást nyernek (kapnak) Istentől,
de amelyik tövist és bogáncsot terem, a vizsgát nem állja ki, átokhoz van közel, amelynek vége az, hogy megégetik.
De rólatok szeretteim jobbról vagyok meggyőződve, akik az üdvösség birtokában vagytok – ha így szólunk is,
mert nem igazságtalan az Isten, hogy megfelejtkezzék a ti munkátokról, és a szeretetről, amelyet mutattok neve iránt, amikor a szenteknek szolgáltattok és szolgáltok.
Kívánjuk pedig, hogy mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa a reménységnek teljes bizonyossága iránt mindvégig,
hogy ne legyetek nehézkesek, hanem utánzói azoknak, akik hithűségen és hosszútűrésen át részesednek az ígéretben,
mert amikor Ábrahámnak ígéretet tett Isten, mivelhogy semmi nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött meg,
ezt mondta: megáldva megáldalak téged, és megsokasítva megsokasítalak téged,
és így hosszútűréssel megkapta az ígéretet,
mert az emberek nagyobbra esküsznek és minden ellentmondáson túl megerősítésül szogál az eskü,
ezért az Isten mivelhogy különös mértékben akarta megmutatni az ígéret sorsévezőinek szándéka megváltozhatatlanságát, esküvel vállalt kezességet,
így két változhatatlan dolog által – amelyben lehetetlen, hogy Isten hazudjék – erős buzdítást kaptunk mi, akik abban találtunk menedéket, hogy megragadjuk az előttünk fekvő reménységet,
ezt a lelkünk bizt(onság)os és szilárd horgonyának tartjuk, amely a függöny mögé ér,
ahová előfutárként ment be érettünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpappá lett a korszakra (aionba),

Rész

mert ez a Melkisédek, Sálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahám elé ment, amikor a királyok leverésében visszatérőben volt és megáldotta őt,
akinek tizedet adott mindenből Ábrahám, aki ha megmagyarázzuk, először is igazságosság királya, azután pedig Sálem (béke) királya,
apa nélküli, anya nélküli, családfa nélküli, (nemzetség-jegyzék nélküli), sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonlóan az Isten Fiához, pap marad megszakítás nélkül,
Nézzétek meg milyen nagy az, akinek az ősatya Ábrahám tizedet adott a zsákmány legjavából,
és azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, rendeletük van, hogy tizedet szedhetnek a néptől a törvény szerint, azaz a saját testvéreiktől, noha Ábrahám ágyékából származtak,
ő pedig Ábrahámtól szedett tizedet, aki nem az ő nemzetségükből származott, és azt akinek az ígéret szólt, megáldotta,
pedig minden ellentmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet,
és itt ugyan halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről tanú(bizony)ságot tesznek, hogy él,
és Ábrahámon keresztül úgyszólván a tizedszedő Lévi is tizedet adott,
mert még atyjának ágyékában volt, amikor Melkisédek találkozott vele,
ha tehát a végcélba jutás a Lévi papság által lenne, mert a nép az alatt kapta a törvényt, mi szükség volna még egy más papot támasztani a Melkisédek rendje szerint, akit nem Áron rendje szerint neveznek?
Mert a papság megváltozásával szükségszerűen a törvény is megváltozik,
mert akiről ezeket mondjuk, más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az (áldozati) oltárnál,
mert nyilvánvaló, hogy Júdából támadt a mi Urunk, amely törzsre vonatkozólag semmit sem szólt Mózes a papokról
és ez még sokkal nyilvánvalóbbá lesz, ha Melkisédekhez hasonlóan egy más pap áll elő,
aki nem a (hús)testi parancsolat törvénye szerint lett, hanem a felbonthatatlan élet hatóereje szerint,
mert így tesz tanú(bizony)ságot, hogy: Te pap vagy a (világ)korszakra a Melkisédek rendje szerint,
mert egy megelőző parancsolatot ugyan félretesznek hatástalansága és használhatatlansága miatt,
mert a törvény semmit nem vitt végcélba, de bevezetett egy jobb reménységet, amely által közeledhetünk az Istenhez,
és amennyiben ez nem eskü nélkül történt, mert azok ugyan eskü nélkül lettek papokká,
ez pedig esküvel az által, Aki így szólt hozzá: megesküdött az Úr és nem bánja meg, Te pap vagy a korszakra,
eszerint is egy jobb szövetségnek lett kezese (jótállója) Jézus
és azok ugyan többen lettek papokká, mivel a halál megakadályozta, hogy hivatalban maradjanak,
de neki, mivel korszakra megmarad másra át nem szálló papsága,
azért üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Istenhez, mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk,
mert ilyen pap illik hozzánk, szent és ártatlan, szeplőtlen, a vétkezésektől elkülönített, és aki az egeknél magasabbra hatolt,
akinek nincs arra szüksége, mint a főpapoknak, hogy naponként először saját vétkeikért vigyen áldozatot, csak azután a népért, mert ezt egyszer megtette, amikor önmagát föláldozta,
mert a törvény embereket állít be főpapokul, akik erőtelenek, de az eskü szava, amely a törvény után lett, a Fiút, aki a (világ)korszakra (aionba) végcélba jutott.

Rész

Fő dolog az elmondottakban az, hogy olyan főpapunk van, aki a Fölséges trónjának jobbján ül az egekben,
a szentély (papi)szolgálat végzője és az igazi sátoré. Amelyet az Úr vert fel, nem ember,
mert minden főpap ajándékokat és (véres)áldozatok bemutatására van rendelve, ezért szükséges, hogy ő is vigyen valamit áldozatul,
ha ő a földön volna, nem volna pap, mert vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be,
akik az égiek képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan az isteni utasítást kapta Mózes, amikor azon volt, hogy a sátrat bevégezze: mert meglásd – mondta – csinálj mindent azon minta szerint, amelyet (meg)mutattam neked a hegyen,
most pedig annyival kiválóbb (papi)szolgálatot kapott, amennyivel jobb szövetségnek közvetítője, amely jobb ígéretek alapján lett törvénnyé,
mert ha az első kifogástalan lett volna, a másodiknak nem keresett volna helyet.
Mert feddőleg mondja nekik: lám, napok jönnek, mondja az Úr, és az Izrael házával és Júda házával új szövetséget kötök (viszek végbe),
nem olyan szövetséget, amilyent az ő atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről, de mivel ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, mondja az Úr,
mivel ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök ama napok után – mondja az Úr, az én törvényemet az ő elméjükbe adom, és a szíveikbe írom fel azokat, és leszek nekik Istenükké és ők népemmé lesznek,
és senki nem fogja tanítani a felebarátját és a testvérét, ezt mondva: Ismerd meg az Urat, mivelhogy mindenki ismerni fog engem köztük, kicsitől fogva a nagyig,
mivelhogy kiengesztelődöm igaz(ság)talanságaikért, és vétkeikre nem emlékszem többé,
azzal, hogy újat mond, elavulttá tette az elsőt, ami pedig elavult és megöregszik, közel van az enyészethez.

Rész

Megvolt ugyan az előzőnek is a maga istentiszteleti rendje és a világi szentélye,
mert egy sátort szereltek fel; az első részben a mécstartó, és az asztal és a kenyerek kitétele: ezt nevezték szentélynek,
a második függöny mögött pedig a szentek szentjének nevezett sátor(rész),
ebben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, mindenfelől arannyal borítva, ebben a mannát tartalmazó aranykorsó és az Áron kivirágzott vesszeje és a szövetség táblái,
fölötte pedig a dicsőség kérubjai beárnyékolták az engesztelő fedelet, ezekről pedig most nem szükséges részletesen szólni.
Amióta pedig ezeket így elrendezték, az első sátorrészben mindenkor bemennek a papok, akik az istentiszteletet végzik,
a másodikba pedig egyszer egy évben egyedül a főpap, de nem vér nélkül, amelyet áldozatul visz, amelyet magáért és a nép (tudatlanságból elkövetett) tévedéseiért,
azt jelezte ezzel a Szent Szellem, hogy még nem nyílt meg (nem lett nyilvánossá) a szentély útja, amíg az első sátor még fennáll,
amely példázat (utalás) a jelen időszakra, amelyben olyan ajándékokat és áldozatokat visznek, amelyek lelkiismeretében nem képesek végcélba vinni az istentiszteletet végzőt,
ezek csak ételekre és italokra és különböző bemerítésekre vonatkozó (hús)testi megigazító rendszabályokból állnak, amelyek csak a helyes elrendezés időszakáig tartanak.
A Felkent pedig a jövendő javak főpapjaként jelent meg, a nagyobb és a bevégzettebb sátoron át, amelyet nem (ember)kéz csinált, vagyis nem ebből a teremtésből való,
nem a kecskebakok és a borjak vérén keresztül, hanem saját vérén át ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe és korszakra szóló megváltást hozott (szerzett),
mert ha a kecskebakok és a bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel úgy, hogy a (hús)test vonalán megtisztulást szerez,
mennyivel inkább a Felkent vére, aki a korszakos (aioni) Szellem által önmagát vitte hibátlan áldozatul az Istennek, megtisztítja a lelkiismereteteket, a halott tettektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek,
és ezért az új szövetség közbenjárója, mert miután a halála az első szövetség alatt elkövetett kihágások megváltására megtörtént, az elhívottak elnyerjék korszakra szóló sorsrészesedés ígéretét,
mert ahol végrendelet van, ott be kell következni a végrendelkező halálának,
mert a végrendelet a halál után jogerős, különben míg a végrendelkező él, nem érvényes,
innen van, hogy az első végrendelet sem volt beiktatva vér nélkül,
mert miután Mózes minden parancsot elmondott a törvény szerint az egész népnek, vette a borja és a kecskebakok vérét vízzel és skarlátvörös színű gyapjúval, és izsóppal meghintette a könyvtekercset és a népet mind
és ezt mondta: ez a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra
és a sátrat és minden istentiszteleti eszközt hasonlóan meghintette,
és majdnem mindent vérben tisztítanak meg a törvény szerint és vérontás nélkül nincs megbocsátás,
szükséges tehát, hogy ha az ég(bel)i dolgok képmásai (előképei) így tisztulnak meg, akkor maguk az égen lévő(dolgo)k pedig még jobb áldozatokkal, mint azok,
mert nem kézzel csinált szentélybe ment be a Felkent, amely a valódinak (csak) előképe, hanem magába az égbe, hogy most az Isten arca előtt érettünk megjelenjék,
nem is azért, hogy sokszor vigye önmagát áldozatul, mint ahogy a főpap bemegy a szentélybe évenként idegen vérrel,
mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ (alapjainak) levetése óta, de most egyszer jelent meg a korszakok (aionok) bevégződésén, hogy eltörölje a vétkeket áldozata által,
és amint ki van szabva az embereknek számára, hogy egyszer meghaljanak, utána pedig ítélet,
így a Felkent is, egyszer vitetett áldozatul sokak vétkeinek elhordozására, másodszor vétkek nélkül jelenik meg azoknak, akik várják Őt üdvösségükre.

Rész

Mivel a törvényben csak árnyéka van az eljövendő jóknak, nem magának a dolgoknak a képe, azok az áldozatok, amelyeket megszakítás nélkül esztendőnként bemutatnak, sohasem képesek tökéletessé tenni az odamenőket,
mert különben megszűntek volna áldozatot vinni, mivel semmi vétek nem lett volna lelkiismeretükön, akik papi szolgálatot végeztek, ha egyszer megtisztultak volna,
de ezekre a vétkekre még van visszaemlékezés évről-évre,
mert lehetetlen, hogy a bikák és kecskebakok vére elvegye a vétkeket,
ezért mondta mikor bejött a világba: áldozatot és ajándékot nem akartál, sem nem kedveltél, de testet alkottál nekem,
egészen égő áldozatokat és vétekért való áldozatokat nem kedveltél,
akkor mondtam: Nézd, jövök, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy megcselekszem az akaratod óh Isten
Fentebb ezt mondotta: áldozatokat, ajándékokat és egészen égő áldozatokat és vétekért való áldozatot nem akartál, sem nem kedveltél, amelyet a törvény szerint áldozatul visznek,
de később így szól: Íme, itt vagyok, hogy megtegyem akaratodat, eltörli az elsőt, (azért) hogy a másodikat a helyébe állítsa;
ebben az akaratban vagyunk megszentelve a Felkent Jézus testének áldozatul vitele által egyszer s mindenkorra,
és minden pap feláll naponként szolgálni és ugyanazokat az áldozatokat viszi sokszor, amelyek soha nem képesek egészen elvenni a vétkeket,
Ő pedig a vétkekért egy áldozatot mutatott be és egyszer s mindenkorra leült az Isten jobbjára,
most már arra vár, míg az ellenségeit lábai alá zsámolyul teszik,
mert egy(etlen) áldozat vitelével egyszer s mindenkorra végcélba vitte a megszentelteket,
tanú(bizony)ságot tesz pedig a Szent Szellem is (erről), mert miután előbb így beszélt:
ez a szövetség, amit kötök velük (végrendeletül hagyok rájuk) ama napok után – ezt mondja az Úr -, törvényeimet szívükbe adom és elméjükbe írom be azokat
és vétkeikről és törvénytiprásaikról meg nem emlékezem többé.
Ahol pedig ezek bocsánata van nincs többé vétkekért való áldozathozatal.
Mivel tehát testvérek bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vérében,
amelyet nekünk nyitott meg, mint új és élő utat a függönyön át, azaz saját (hús)testén keresztül,
és mivel nagy főpapunk is van az Isten háza felett,
járuljunk oda hozzá igaz szívvel a hithűség teljességében, mint akiknek (vérrel) megtisztult a szívük a gonosz lelkiismerettől és lemosta testüket a tiszta víz,
tartsunk ki a reménységünk megvallásában rendületlenül, mert hűséges az, aki az ígéretet tette,
figyeljünk egymásra, a szeretetre az eszményi munkára való felbuzdulás végett,
nehogy elhagyjuk az összejövetelünket (gyülekezésünket), amint ez szokása egyeseknek, hanem bátorítsuk egymást, annyival is inkább, mivel látjátok közeledni ama napot,
mert ha szándékosan vétkezünk a való(igaz)ság felismerésének elfogadása után, nem marad többé vétekért való (véres) áldozat,
hanem valami rettenetes ítéltenek várása és a tűz hősége, amely megemészti az ellenszegülőket,
ha valaki megszegi Mózes törvényét, irgalom nélkül két vagy három tanú(bizony)ság szavára meg kell halnia,
mit gondoltok mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki az Isten Fiát lábbal tapossa és a szövetség vérét semmibe veszi, amelyben meg lett szentelve, és a kegyelem Szellemét meggyalázza (durván sérti) ?
Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: enyém a megtorlás, én megfizetek és ismét: megítéli az Úr a népét,
félelmet keltő (rettenetes) az élő Isten kezébe esni.
Emlékezzetek pedig vissza a korábbi napokra, amelyekben fényt kaptatok, sok szenvedés küzdelmét viseltétek el,
egyrészt, mikor gyalázásokkal és szorongattatásokkal látványossággá lettetek, másrészt pedig úgy, hogy közösséget vállaltatok azokkal, akikkel így bántak,
mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek és a vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, abban a tudatban, hogy nektek jobb vagyonotok van, ami meg (is) marad.
Nehogy eldobjátok tehát a bátor bizalmatokat, mert nagy a jutalma,
mert kitartónak kell lennetek, hogy az Isten akaratát megtegyétek, és így elnyerjétek az ígéretet,
mert még csak parányi, nagyon parányi idő, és aki eljön, itt lesz és nem késik,
a megigazult pedig hithűségből él, de ha meghátrál, nem leli tetszését abban a lelkem,
mi pedig nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hit(hűség)éi a lélek megnyerésére.

Rész

A hit(hűség) pedig a reményben elvárt dolgoknak valóságként való elfogadása, olyan dolgokról való meggyőződés, amelyeket nem szemlélhetünk.
Mert ebben tettek tanú(bizony)ságot az ősök (elődök),
a hit(hűség) számára érthető, hogy a korszakokat Isten beszéde illesztette egybe, úgy, hogy a láthatatlanból lett a látható.
Hithűséggel áldozott Ábel többet érő áldozatot Istennek, mint Káin, és kapott bizonyságot igaz voltáról, mivel tanú(bizony)ságot tett maga az Isten ajándékairól és ezáltal a holta után is beszél,
hit(hűség)ért lett elragadva Énok, hogy ne lásson halált, és nem találták többé, mivel elragadta őt az Isten, mert felvitele előtt már bizonyságot nyert, hogy tetszik az Istennek.
Hit(hűség) nélkül pedig képtelenség Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megadja bérüket azoknak, akik keresik Őt.
Hit(hűség)ben épített Noé bárkát házanépe megmentésére, amikor felvilágosítást kapott a még nem látható eseményekről istenfélelemmel. E hit által elítélte a világot és a hitének kijáró igazságosság sorsrészesévé lett.
Hit(hűség)től indítva engedett Ábrahám a hívásnak, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet sorsrészül fog kapni, ki is ment, nem tudva, hová megy.
Hit(hűség) által települt át az ígéret földjére, mint idegen földre, sátor(ok)ban lakott, Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéret sorsrészeseivel,
mert várta azt az alapokkal bíró várost, amelynek tervezőművésze és építőmestere az Isten,
hit(hűség) által maga Sára is képességet kapott a magzat foganására még az előrehaladott korán túl is, mert hű(séges)nek tartotta azt, aki az ígéretet tette,
ezért attól az egytől, aki már halott számba ment, származtak oly sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján lévő homok, amely megszámlálhatatlan.
A hit(hűség) vonalán haltak meg ezek mind, bár nem nyerték el az ígéreteket, hanem csak messziről nézték és köszöntötték és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
Mert akik ilyesmit mondanak, kinyilvánítják, hogy hazát keresnek
és ha arra emlékeztek volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszakanyarodni,
de jobbra vágyódtak, az égiekre, ezért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenüknek nevezik, mert várost készített nekik.
Hit(hűség)ben áldozta föl Ábrahám Izsákot, amikor próbára tette és egyszülöttét áldozatra vitte az, aki az ígéreteket kapta,
akihez szólt, hogy: Izsákban hívják elő magodat (lesznek utódaid),
számítva arra, hogy halottak közül is képes őt életre kelteni az Isten, ezért vissza is kapta mintegy előkép gyanánt.
Hit(hűség)ben áldotta meg Izsák Jákóbot és Ézsaut a jövőre nézve.
Hit(hűség)ben áldotta meg a haldokló Jákób József mindkét fiát és imádkozott botja végére támaszkodva.
Hit(hűség)ben emlékezett József élete végéhez érkezve Izrael fiainak kivonulására és csontjairól rendelkezett
Hit(hűség)ben rejtegették Mózest világrajövetele után három hónapig szülei, mivel látták, hogy tetszetős a gyermek és nem féltek a király rendeletétől.
Hit(hűség)gel tagadta Mózes, amikor nagy lett, hogy a fáraó lányának fia,
inkább választotta azt, hogy együtt szenvedje el a rosszat az Isten népével, mint a vétkek egy ideig tartó élvezetét,
nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Felkent gyalázatát, mert a jutalomra tekintett,
hit(hűség)ben hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragragerjedéseitől, mert mintha a láthatatlant látta volna kitartóan.
Hit(hűség)ben rendelte el a páskát, és a vérrel meghintést, (azért) hogy a pusztító angyal elsőszülötteiket ne érintse.
Hit(hűség)ben mentek át a Vörös tengeren úgy, mintha szárazföld volna, amikor pedig az egyiptomiak is megpróbálták ezt, elmerültek.
Hit(hűség)ből omlottak le Jerikó falai, miután hét napon át körüljárták.
Hit(hűség)ből nem veszett oda Ráháb, a céda az ellenszegülőkkel, mivel befogadta a kémeket békével
és mit mondjak még? Kifogynék az időből, ha elsorolnám Gedeont, Bárákot, Sámsont, Jeftát, Dávidot és Sámuelt és a prófétákat,
akik hit(hűség) által királyságokat győztek le, igazságosságot műveltek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,
eloltották a tűz hatóerejét, kard élétől menekültek meg, gyengélkedéseikből erőre kaptak, a háborúban erősek lettek, idegenek táborait megfutamították,
az asszonyok feltámasztás útján visszakapták halottaikat, mások pedig kínpadra vonattak, nem fogadták el a menekvést (azért), hogy jobb feltámadást nyerjenek,
mások pedig a gúny és a megkorbácsolás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is,
megkövezték őket, agyonkínozták próbatételben, ketté fűrészelték, kardélre hányták, bujdokoltak juhbőrben, kecskebőrbe öltözve, nélkülöztek, nyomorogtak, rosszat eltűrték,
akikre nem volt méltó a világ, sivatagban és hegyekben, és barlangokban és szakadékokban bolyongtak,
és ezek mind, noha tanú(bizony)ságot tett mellettük hit(hűség)ük, nem nyerték meg az ígéretet,
mert az Isten számukra valami jobbról gondoskodott (azért), hogy nálunk nélkül végcélba ne jussanak.

Rész

Ezért mi is, akiket a tanú(bizony)ságok ily nagy felhője vesz körül , tegyünk le minden terhet és behálózó vétket, kitartással fussuk meg az előttünk fekvő küzdőteret,
tekintsetek a hit(hűség) fővezérére és beteljesítőjére, Jézusra, aki az előtte fekvő örömre tekintve elviselte a keresztet, gyalázatát megvetve az Isten trónjának jobbjára ültettetett,
fontoljátok meg, hogy ő aki a bűnösöktől ekkora támadást tűrt el azért, hogy el ne lankadjatok lelketekben elcsüggedve,
mert nem álltatok ellen vér(ontás)ig a bűn elleni tusakodásban,
és elfelejtkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, nehogy elcsüggedj, ha dorgál,
mert akit szeret az Úr, megfenyíti (neveli), megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad,
a fenyítésben maradjatok kitartóak, hiszen mint fiaival, úgy bánik veletek az Isten, mert hol van olyan fiú, akit nem fenyít (nem nevel) egy apa?
Ha pedig fenyít(ő nevel)sé nélkül vagytok, amelyekben mindenki részesül akkor korcsok vagytok és nem fiak,
azután: (hús)test szerinti atyáink is fenyít(ő nevel)ést alkalmaztak és tiszteltük őket, nem sokkal inkább alávetjük magunkat a szellemek Atyjának, hogy éljünk?
mert azok ugyan kevés napon át tetszésük szerint fenyítettek, ő pedig hasznunkra, azért, hogy szentségében részesüljünk,
minden fenyít(ő nevel)és ugyan a jelenre nézve nem látszik örvendetesnek, hanem szomorúságosnak, de később a megigazulás békés gyümölcsét adja azoknak, akik általa megedződnek.
Ezért lankadt kezeket és rogyadozó térdeket egyenesítsétek fel
és egyenes nyomon járjatok lábaitokkal, hogy le ne sántuljon,hanem inkább meggyógyuljon.
Törekedjetek a békességre mindenkivel és a megszentelődésre, amely nélkül senki nem látja meg az Urat.
Ügyeljetek arra, hogy senki az Isten kegyelmének híjával ne maradjon, nehogy a keserűség valamely gyökere felnövekedve bajt okozzon és rajta keresztül fertőzést kapjanak sokan,
nehogy valaki céda vagy közönséges (szent dolgok megvetője) legyen, mint Ézsau, aki egy tál ételért odaadta elsőszülöttségét,
mert tudjátok, hogy utána amikor el akarta sorsrészül nyerni az áldást, elutasították, mert nem találta meg a helyét a gondolkozásmódjának megváltoztatására, ámbár könnyek között kereste azt,
mert nem járultatok kézzel tapintható hegyhez és égő tűzhöz, homályhoz és sötétséghez és fergeteghez,
sem harsonazengéshez és szózatok hangjához, amelyet akik hallottak, könyörögtek, hogy tovább ne szóljon hozzájuk,
mert nem viselhették el ezt a parancsot: ha vadállat ér is a hegyhez, kövezzék meg,
és oly félelmetes volt a tünemény, Mózes ezt mondta: megijedtem és reszketek,
hanem a Sion hegyéhez járultatok és az élő Isten városához, az égi Jeruzsálemhez, és angyalok tízezreihez,
az égben összeírt elsőszülöttek seregéhez és gyülekezetéhez és az ítélőbíróhoz, mindenek Istenéhez, és a végcélba jutott megigazultak szellemeihez,
az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz, a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére.
Vigyázzatok, nehogy visszautasítsátok azt, aki szól, mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön az intelmet adót elutasították, sokkal kevésbé mi, ha attól fordulunk el, aki az égből való,
akinek hangja akkor a földet megrengette, mostanra pedig ezt ígéri: még egyszer megrengetem nemcsak a földet, hanem az eget is,
ez a „még egyszer” pedig azt jelenti, hogy azok rendülnek meg, változnak át, amelyek alkotott dolgok, azért, hogy azok maradjanak meg, amelyek nem megrendíthetők,
ezért mi, akik rendíthetetlen királyságot nyertünk, tartsuk meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon (papilag) szolgáljunk, tisztelettel és félelemmel,
mert a mi Istenünk (meg)emésztő tűz.

Rész

A testvéri barátság maradjon meg,
a vendégkedvelésről nehogy elfelejtkezzetek, mert ezáltal némelyek tudtuk nélkül (rejtve maradva) angyalokat láttak vendégül,
emlékezzetek meg a foglyokról, mintha velük együtt ti is megkötözöttek lennétek, azokról akiket a gonosz gyötör, úgy, mint akik magatok is testben vagytok,
tiszteletre méltó legyen a házasság mindenkinél, és a házas ágy szeplőtelen, mert a cédákat és házasságtörőket megítéli Isten.
(Ezüst)pénz-sóvárgás-mentes legyen a ti viselkedéstek, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert ő maga jelentette ki: semmiképpen nem hagylak el, sem nem hagylak cserben.
Úgyhogy bátran mondhatjuk: az Úr nekem segítőm, nem félek, mit tehet nekem ember?
Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik szólták nektek az Isten szavát, akiknek figyeljétek meg életútjuk végét, utánozzátok a hithűséget.
A Felkent Jézus tegnap és ma és a korszakokba (nyúlóan) is ugyan az.
Különféle és idegen tan(ítás)ok nehogy félrevezessenek titeket, mert eszményi kegyelemmel erősíteni meg a szívet, nem eledelekkel, amelyek nem használnak azoknak sem, akik ilyenekben forgolódnak.
Van áldozati oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban (papilag) szolgálnak,
mert amely állatok vérét beviszi a vétkekért a szentélybe a főpap, azoknak a testét elégeti ka táboron kívül,
ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapukon kívül szenvedett,
tehát menjünk ki mi is hozzá a táboron kívül, vállaljuk gyalázatát,
mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.
Általa tehát vigyük fel a dicséret áldozatát mindenkor az Istennek, az Ő nevéről hitvallást tevő ajkaknak gyümölcsét,
a jótékonyságról pedig és a közös adakozásról nehogy megfeledkezzetek, mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek.
Engedelmeskedjetek az elöljáróitoknak és alkalmazkodjatok hozzájuk, mert ők őrködnek lelkeitek fölött, mint számadók. Had tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert az nem lenne előnyös nektek.
Imádkozzatok értünk, mert meg vagyunk győződve, hogy jó lelkiismeretünk van, mindenben eszményien akarunk forgolódni.
Főleg pedig azért kérlek, hogy ezt tegyétek, hogy gyorsabban visszakerüljek hozzátok.
A békességnek Istene pedig, aki felhozta a halottak közül a korszakos (aioni) szövetség vérével a juhoknak nagy pásztorát, a mi Urunk Jézust,
hozzon rendbe titeket minden jóban az Ő akarata megtételére, és munkálja bennünk, ami jótetsző az Ő szemei előtt a Felkent Jézus által, akinek dicsőség a korszakok korszakain át (aionok aionjaiba). Ámen
Kérlek testvérek, fogadjátok el a bátorítás(nak a) szavát, hisz csak röviden írtam e levelet nektek.
Tudjátok meg, hogy Timótheus testvérünk kiszabadult, akivel, ha gyorsan megérkezik, meglátogatlak titeket.
Köszöntsétek mind az elöljáróitokat és mind a szenteket. Köszöntenek titeket az itáliaiak.
A kegyelem mindnyájatokkal!