(Forrás: Itt taláható)

(A régies kifejezéseket az érthetőség miatt a mai magyarhoz igazítottam)

Vizsolyi Biblia előszava

Tekintetes és nagyságos uraknak, vitéz nemes népeknek, Istenfélő községeknek és Isten házában munkálkodó prédikátoroknak, kik egész Magyarországban és Erdélyben vannak.

Az Istennek kegyelmét és a megszentelésnek lelkét Jézus Krisztusban, kívánalma szerint.

AZ egész Szentírás bizonyságot tesz arról, hogy Isten az embert abból a célból teremtette az ő képére és hasonlatosságára (Oldalsó jegyzet: Az ember teremtésének célja az Isten ismerete) és ebből a célból váltotta meg az ő Szent Fia által, hogy őt és az ő örökkévaló voltát, bölcsességét hatalmas mindenhatóságát, igazságát és irgalmasságát az ember megismerhetné és az ő teremtő megváltó Urának szolgálna. Mint az Apostol mondja: Az Isten egy vérből teremtette az egész emberi nemzetséget, hogy lakjanak e földnek színén és keressék az Istent. És Zakariás: Az Isten – úgymond – megváltotta az ő népét, hogy megszabadulva a mi ellenségeinktől, szolgáljunk neki az életünk minden rendjében, szentségben és igazságban ő előtte. Annak okáért az embernek az életében azon kell munkálkodnia, hogy megismerve teremtésének és megváltásának célját, arra igyekezzen amilyen célra teremtetett és megváltatott. Mert noha oly méltóságban teremtett Isten minket, hogy holott a barmok a földre néznek, mi egyenesen az egekre nézzünk: (Oldalsó jegyzet: Az ember nem különbözik a baromtól Istenismeret nélkül) Mindazáltal az oktalan állatoktól az ember semmiben sem különbözik, ha teremtésének célját (végét) nem tudja és az ő teremtésének céljára nem igyekszik. Nem méltó tehát, hogy az emberek közé számláltassanak, akik nem tudják az ő születésük célját (végét). De mivelhogy az Isten hozzáférhetetlen fényességben lakik, akit soha senki nem látott és láthat (Oldalsó jegyzet: I.Tim. 6. Ján.1), más ő, mivelhogy mi gyarló bűnös emberek vagyunk: Nincsen mi bennünk annyi erő és tehetség, hogy mi magunktól az Istennek ismeretére juthatnánk, mint Krisztus mondja: A test és vér ezeket te néked meg nem jelentette. Ismét: Senki nem ismeri a Fiút, hanem az Atya, sem az Atyát, hanem a Fiú, és akinek ő meg akarja jelenteni. (Oldalsó jegyzet: Nincsen az emberben arra való erő, hogy az Istent megismerhesse,…) Innen van, hogy amaz bölcs Simonidesz is, amikor Isten felől kérdezték, azt mondta, hogy annál nehezebb az néki, mennél többet gondolkodik róla. Annak okáért azt mondják, hogy nem csak teremtett és nem csak megváltott minket Isten, hogy őt megismerjük és neki szolgáljunk, hanem ő maga visz is minket vakokat és resteket ő magának és az ő jó voltának ismeretére.

Nagy azért a teremtésnek és megváltásnak jótéteménye, de ez is nagy jótéteménye Istennek, hogy a mi teremtésünknek és megváltásunknak céljára ő visz el bennünket. Azaz ő tanít minket magára, és mint Jób mondja, nem úgy tanít minket, mint a vadakat, madarakat, hanem sokkal különb módon. Mert először az embernek természetébe úgy oltotta be magát Isten, hogy amint még a pogány bölcs is mondja: Soha nem lehet oly goromba nemzetségből való ember, aki nem vallaná, hogy van Isten, aki e világot teremtette és azt igazgatja. Mint az Apostol mondja, hogy az Isten nem messze van mitőlünk, mintha azt mondaná, hogy az ember önmagában megtapasztalhatja Istent, mivelhogy őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Másodsorban a teremtett állatokra is annyira rányomta Isten az ő dicsőségének jegyét, hogy ha az ember szemét felemelve megtekinti a teremtett állatokat e világon, nem tagadhatja semmiképpen Istent: mint szent Pál mondja: Az Istennek láthatatlansága, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és Istensége a teremtésből és a teremtett állatokból megismertetik, melyet Dávid is bizonyít: Az egek úgymond beszélik az Isten dicsőségét és az ő cselekedeteit hirdeti a kiterjesztett Égbolt. De mivelhogy a mi természetünk megromlott, ha az Isten más úton nem visz minket az ő ismeretére, soha ezen az úton, tudniillik a néma mestereknek tanítása által, az ő igaz ismeretére nem juthatunk, és a természetből is – a teremtésből vett Istenismeret nem fog gyümölcsözni bennünk, és annak semmi egyéb hasznát nem vehetjük, hanem csak hogy menthetetlenek legyünk Isten előtt. (Oldalsó jegyzet: A természetnek vallásossága által és a teremtés által nem mehetünk az igaz Isten ismeretére) Mert noha a régi pogányok a természetnek világossága által és a teremtés által meggyőzetve megismerték és megvallották, hogy az Isten egy, és az Örökkévaló hatalmas, mivelhogy a teremtés Istennek mintegy könyve, melyben őt minden ember láthatja, mindazáltal mivelhogy Isten azokat külön nem tanította, annak okáért az igaz Isten ismerete mellől eltávozva, számtalan sok isteneket gondoltak maguknak, és mint szent Pál elmondja: formáltak Istent embernek és oktalan állatoknak formájára. Némelyek imádták Jupitert, kinek a gondviselésben melléje adták Merkuriuszt, Szaturnuszt, Marsot, Vénuszt. Némelyek imádták és tisztelték a Napot, Holdat, csillagokat, az éltető lényeket, tüzet és vizet, az egeket. Némelyek a négylábú állatokat, madarakat, csúszó mászó állatokat. Kik noha sok isteneket imádtak, de azért Isten nélkül valók voltak, mint az Apostol mondja az Efezusbelieknek, hogy Isten nélkül voltak Jézus Krisztus ismerete előtt, melyre nézve a Próféta is azt mondja: hogy a pogányoknak istenei bálványok, mert az Istennek ábrázata Jézus Krisztus, aki nélkül soha senki az Istennek ismeretére nem juthat. Annak okáért, hogy az Isten az embert az ő ismeretére vonhatná, hogy az ő teremtésének célja meglenne az emberben, az ő szentséges száját megnyitva, ő maga szólt és tett bizonyságot sokszor e világnak ő maga felől, irgalmassága, bölcsessége, igazsága felől. Mint mikor azt mondta: Én vagyok a te Wrad Istened, ki Egyiptomból kihoztalak téged. Ismét: Én vagyok az uralkodó erős WR, irgalmas, kegyelmes, nagy türelmű, könyörülő és igaz Isten, ki megtartom irgalmasságomat ezerig, és elengedem(?) az emberek bűneit, aki előtt az ártatlan, nem ártatlan. (?) Ilyen módon pedig sokszor szólt az Isten maga felől.

Jóllehet ezért nagy jótéteménye Istennek, hogy a természetbe oltotta magát, és a teremtett lényekre is az ő dicsőségének jelenségét rányomta, de sokkal nagyobb jótéteménye ez, hogy ő maga szólt maga felől. Mert Dávid is noha azt mondja, hogy az egek hirdetik az Isten dicsőségét, mindazáltal másfelől az Isten beszédét magasztalja és azt mondja: Az Isten beszéde tiszta, igaz, mely a kicsinyeknek bölcsességet ad. Mellyel jelzi azt, hogy az Isten beszédéből világosabban látjuk és ismerjük őt, hogy nem a teremtésből. De lásd meg az Istennek más jótéteményét is. Mivelhogy az emberek természet szerint feledékenyek, és hajlandók minden hamisságra és idegen istentiszteletre, annak okért nem csak csak megjelentette Isten magát az ő szentséges szája által, hanem ezen túl, hogy el ne felejtkezzenek arról, akarta hogy az ő maga felől és akarata felől való bizonyságtétele írásba foglaltasson, hogy az inkább megmaradjon, és az írás az igaz tudománynak szabálya (regulája) legyen minden hamis tudomány ellen. Mert noha sok ideig, közel két ezer esztendeig a teremtéstől fogva Mózesig semmi írás nem volt (noha emlékezik Júdás apostol az Énok könyvéről), hanem Isten csak a maga szentséges szája által szólt, és a szent atyák a tudományt csak fiaikban hordozva, azt kézről kézre adták fiuknak és unokájuknak: Mindazáltal végül Mózesnek parancsolja Isten, hogy mindeneket írjon meg. Írt azért Mózes öt könyvet, a teremtésről, és az Isten Anya Szent Egyházának növekedéséről és az Izrael népének minden dolgairól mind a Kánaán földjére való bemenetelig, mely könyvekről emlékezik Krisztus sok helyen, konkrétan pedig mikor azt mondja: Van Mózesük és Prófétáik, hallgassák azokat. Kinek írásával sok helyen az ő tanítását Krisztus erősíti, azonképpen az Apostol is, noha némely istentelen emberek Mózes felől mosdatlanul szólnak, és azt kérdezik, hogy „Vajon volt valaha Mózes? És ha volt, kitől tanulta a teremtésnek történetét?” Mózes után is voltak próféták, kik nem csak szóval tanították, hanem Isten akaratából leírták tanításukat, mint Sámuel, Dávid, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, és a tizenkét próféta. Ezek nélkül is sok próféták voltak, kiknek írása elveszett, mint ahogy a szentírásból meglátszik, mint az Isten hadairól való könyv (Num. 21.) ….. (nem olvasható) könyve, Náthán, Gád, Semeiás, Haddó, alias, Jéhu könyve, kikről mind emlékezet van a szent írásban.

  Ezek pedig a könyvek, melyeket egy szóval Bibliának nevezünk, az Isten kegyelmes jóvoltából megtartattak, noha emberek viseltek gondot azoknak megőrzésében, és a kegyetlenek nagy szorgalommal akarták azt elveszíteni, mint az Antiochos Epifanes, és Diocletiánusz Császár. Annak okáért nagy jótéteménye az WR Istennek, hogy az ő maga szentséges szájával szólva, az embereknek mind magát mind akaratát kijelentette: De ez is hasonló jótéteménye, hogy a Prófétáknak megírtatta mind magát, kicsoda és minemű létező, mind pedig akaratát, jóllehet ennek is az Isten jótéteményének nem lett olyan előrehaladása amilyet Isten kívánt. Mert az Izraeliták is, akiknek Isten szólt a Próféták által, meg nem elégedve az igaz Istennel, aki őket Egyiptomból nagy sok csodatételekkel kihozta, és nekik szólt, idegen bálvány Isteneket imádtak, mint ahogy azt a Próféták nekik sok helyen szemükre vetik.

  Mert az embernek természete olyan romlott, hogy semmiképpen az Istennek igaz ismeretére nem juthat, ha Isten ő maga szól is neki, ha csak külső füleinek szól. Végül azért mikor az Isten mégis nyilvánvalóbban akarta magát kijelenteni, hogy az emberek őt nyilvánvalóbban ismerjék, az ő maga egyszülött Fiát öltöztette testbe, hogy ő tanítsa meg a világot az Istenre és az Ő akaratára, kinek tanításával meg kell elégednünk addig, míg az Istent színről színre és szemtől szembe látnánk. Kiről azt mondják, hogy minékünk mindeneket minden fogyatkozás nélkül megmondott, melyeket az ő szent Atyjától hallott. Azért mondja az Apostol: Az Isten régen sokféleképpen szólt az atyák a próféták által, ez utolsó időben pedig szólt minékünk az ő fia által. Szent János azt mondja: Senki soha nem látta az Istent, hanem a Fiú, ki az Atya kebelében van, ő beszélte el mi nékünk. Krisztus pedig ő maga azt mondja: Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit cselekszik az Wra. Hanem barátaimnak mondalak titeket, mert valamiket hallottam az én Atyámtól, nektek megjelentettem. Annak okáért valamennyi jót tett Isten a világgal eleitől fogva, mindazt meghaladja ez, és mind annál drágább jótéteménye az Istennek, hogy az ő szent Fiát e világra elbocsátva, az által nékünk mindeneket megjelentet. Ki nem csak megjelent nekünk mindeneket, hanem az ő választott szolgáját is, kik tanításának hallgatói, csodatételeinek látói voltak, szent lélekkel azokat felékesítve, mindez világra kibocsátotta, hogy az Evangéliumot prédikálják és abban az Istennek Jézus Krisztusban való kegyelmességéről bizonyságot tegyenek, kik az ő mesterüknek parancsolata szerint e világot betöltötték az Evangéliummal és Krisztusnak jó illatával. Azután amit prédikáltak megírták mind a Próféták, és az őutánuk valóknak hagyták, hogy a Próféták és az Apostolok írása legyen az anya szent Egyháznak úgy, mint két szeme vagy két emlője, melyet szopnánk és az által növekednének. Azért mondja szent János: Amit láttunk, hallottunk, kézzel tapasztaltunk, tudniillik az életnek igéjét, azt hirdetjük nektek. Szent Péter pedig azt mondja nektek: Nem valami mesterséggel kigondolt beszédet követtünk, mikor prédikáljuk nektek a mi WRunk Jézus Krisztusnak hatalmát és eljövetelét, hanem úgy, mint kik szemeinkkel láttuk az ő méltóságát, és a mi füleinkkel hallottuk az Atyának ő felőle való bizonyságtételét. Annak okért mindezekből azt mondjuk: Először, hogy az Istennek tökéletes és mindentől fogva való akarata, a Prófétáknak és Apostoloknak írásában van, és annak okáért azok az írások méltán neveztetnek szent írásoknak. Másodszor, hogy a Prófétáknak és Apostoloknak írása tökéletes, teljes, fogyatkozás nélkül való, tiszta, igaz. Harmadszor, hogy nem szabad ahhoz semmit adnunk, hogy Istennél bölcsebbeknek ne láttassunk, sem pedig nem szabad abból elvenni, vagy attól elhajolni jobbra vagy balra, hanem azt mindenestől épen kell megtartani, hogy a mi hitünknek és vallásunknak erős és mozdíthatatlan szabályai [legyenek]. Negyedszer, hogy minden teremtett lény tartozik engedelmeséggel ahhoz a tudományhoz, mely a Próféták és Apostolok írásában van. Ötödször, hogy csak azt a tudományt kell bevennünk, mely a Próféták és Apostolok tudományával egyező. Valamely pedig nem egyező, akármi legyen az a tudomány, akár Angyaloké, akár ördögé, akár Pápáé, vagy akármelyik nagy méltóságú embere, akár Conciliomé, semmiképpen nem igaz, és azt be nem kell vennünk, mint a szent Pál mondja: Ha az Isten angyala mást prédikálna, legyen átkozott! Nem kell hát minekünk vakmerően minden tudományt bevennünk, amint azt valaki szájából kibocsátotta, hanem meg kell próbálni, és a Próféták, Apostolok írása mellé kell venni, mint az Isten lelke tanít bennünket. Annak okáért örökkévaló hálaadással tartozunk az Wr Istennek, hogy magát sokféleképpen jelentette ki az embereknek, de kiváltképpen, hogy az ő szent fiát e világra elbocsátotta, és ő általa magát ilyen nyíltan és minden homályosság nélkül jelentette meg, és az Apostolokkal az ő akaratát nem csak prédikáltatta, hanem ezen túl megíratta, kérjük alázatosan ő felségét, hogy a Bibliának könyvét, melyben van az ő jóakarata, tartsa meg, az ördögnek és e világnak dühöngése ellen, az ő szentséges igéjét és abban az ő akaratát hirdesse minénünk az ő szolgái által, és hogy az ő ismeretére juthassunk és abban gyarapodhassunk, szóljon nekünk az ő szent lelke által a mi szíveinknek is. Mert miképpen a természetnek világa által és a teremtés által, szintúgy a Próféták által, Krisztus által és az Apostolok által, csak hiába szól nekünk a mi külső füleinknek, ha a mi belső füleinknek, nem szól. Boldog azért az, kinek Isten szól az ő szent igéje által. De sokkal boldogabbak azok, akiknek szól az ő szent lelke által, és akiket nem csak kívül von, hanem belül is, kikben nem csak az ige által, hanem az ő lelke által is hatalmasan cselekszik. Annak okáért a Krisztus mi nekünk mindaddig haszontalan, és az igében hiába prédikáltatik, mígnem az Isten lelkétől hit által a mi szívünkbe beoltatik és beplántáltatik az igének hallásából. Mert Isten az ő népével való szövetségben egybeköti mind a kettőt, az igét és az ő szent Lelkét. Ez úgymond az én kötésem vele. Az én lelkem, mely tebenned van, és az én beszédeim, melyeket adtam a te fiadba, el nem távoznak tőled és a te nemzetségedtől, mely dologra nézve az Apostol is azt mondja, hogy az Evangélium Isten hatalma minden hívő embernek üdvösségére, azaz, oly eszköz, mely által Isten hatalmasan cselekszik a hívők szívében. Azért hasonlítatik a tűzhöz, pörölyhöz, kétélű fegyverhez, és a szép záporesőhöz, azért mondja a szent Péter, hogy újonnan születtünk halhatatlan és romolhatatlan mag által, mely az Isten igéje.

  Miképpen azért kiváltképpen Isten az, aki minket eltart és a mi életünket táplálja, de úgy, ha a mi hivatalunk szerinti kenyeret keresünk: Azonképpen az Isten lelke az, aki a mi szívünkben lelkünkben cselekszik, hitet formál, újonnan szül, de nem másképpen, mint az igének hallgatásából. Azért, ha azt akarjuk, hogy az Isten mi bennünk cselekedjék, ne legyen semmi előttünk becsületesebb az Istennek igéjénél, annak hallgatásánál, olvasásánál, és tanulásánál.

  De mivelhogy e világ nem akarja, hogy az Isten szent könyvei közönséges nyelven legyenek, és azt mindenek olvassák: azért erről is szólnunk kell. Azt mondják pedig, hogy nem csak akarja Isten a Papok olvassák a szent írást, és a közösség azoknak szájából hallja, hanem azt is akarja, hogy az ó és új Testamentum könyvei minden nemzetségnek nyelvén legyenek és azok olvassák. Hánnyák vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinyek, nagyok, férfiak és asszonyok, Mert az Isten egyaránt minden rendbéli embereket akar üdvözíteni. Hogyha pedig nem akarja Isten, hogy a közösség olvassa az Isten igéjét az ő tulajdon nyelvén, miért íratta azt az ő népének Mózessel, a Prófétákkal, Dáviddal, az ő saját zsidó nyelvükön és nem egyéb nyelven, melyet nem csak a zsidók, hanem a szomszédságban sok egyéb nemzetségek is megértenek? Miért akarta, hogy az ő szent könyve ne csak zsidó nyelven legyen, hanem káldeai és szíriai nyelvre is lefordítsák? Miért olvassa az Isten törvényének könyveit Iosiás király a Salamon templomában a közösség előtt, ha nem illik a királyok kezébe a Biblia? Vagy akik azt mondják, hogy nem szabad közönséges nyelvre fordítani a Bibliát, hogyan bizonyítják, hogy Isten a Bibliát csak Deák nyelven (azaz latinul) szentelte? Bizony, ha a Bibliát egy kiváltképpen való nyelven kellene olvasni, nem volna jobb mint zsidó nyelven (azaz héberül) olvasni, mivelhogy az ó Testamentum könyvei zsidó nyelven irattak. De az Isten így akarta, hogy a szent írás egy nyelv által származzon, azután sok nyelv által sok pogány népek közé terjedjen azoknak üdvösségére, tudniillik, a káldeusok, szíriabeliek, és görögök közé. Nem Istentől volt-é tehát, hogy ama Ptolemeus Philadephus egyiptombeli király, az ő népének kedvéért fölötte nagy munkával és költséggel Jeruzsálemből hetven zsidó bölcset hivatván, a Bibliát zsidóból görögre fordítatta, amint Josephus elbeszéli? Mit mondunk az Istennek ajándékáról, melyet az Apostoloknak adott Pünkösd napján? Kétségtelenül az Apostolok nyelvét el nem változtatta volna Isten, hogy sok nyelven szólhassanak, ha nem akarta volna, hogy az ő neve sok nemzetségeknek nyelvén prédikáltasson. Az Apostolok pedig és az Evangélisták miért írták a Jézus Krisztus tudományát Görög nyelven, mely akkor majdnem az egész világon közönséges (vagy inkább közös, a koiné is ezt fejezi ki) nyelv volt, ha az Isten nem akarta, hogy a szent írás közönséges nyelven olvastassék? A szent Fülöp miért nem feddte meg a Candaké királyné asszonynak szolgáját, hogy az Ézsaiás könyvét olvassa? Avagy nem méltán dicséri szent Lukács a Bérea városbelieket, hogy minden napon forgatták a szent írást, hogy próbára tegyék Pál apostolnak tudományát? De mivel a Patereknek (egyházatyák) írása állandóan ezeknek szájában van, feleljenek meg, a Chrysostomus Doktor miért inti a közösséget, hogy olvassák a szent írást, ha semmi köze a közösségnek ahhoz? Mert ő azt mondja: Kérlek titeket, hogy gyakran jöjjetek ide, és a szent írásnak olvasását szorgalmatosan hallgassátok, nem csak akkor pedig amikor idejöttök, hanem otthon is az Isten Bibliáját kezetekbe vegyétek. Ismét: Mindenkor intelek és nem szűnök meg inteni, hogy ne csak itt hallgassátok, amit mondunk, hanem amikor otthon vagytok is a szent írást olvassátok, és ne mondjad: nem az én dolgom az írások olvasása, hanem azoké, akik e világot megtagadták. Mit mondasz ember? Sokkal inkább a tiéd, mint azoké. Ismét: Hallja meg a közösség: Szerezzetek magatoknak Bibliát, mely a léleknek orvossága, ha egyebe nem, akkor csak az új Testamentum könyveit. Ismét: Ez mint egy kór, ami mindent elveszít, hogy a szent írásoknak olvasását csak a barátokra nézve állítjátok, holott nektek szükségesebb, mint azoknak. Szent Dávid azt mondja, hogy az Isten beszéde a mi lábaink vezére. Másutt: az Isten beszédét kenyérnek és víznek mondja, mely után sohase meg nem éhezzünk, sem meg nem szomjazunk. S. Pál ellenség ellen való fegyvernek. Azért akik a Bibliát csak Deák nyelvre fordítják, és a közösség kezéből kiveszik annak olvasását, és őket a bálványokhoz igazítják, hogy azok legyenek, amint azok szólnak a paráznáknak Babilonja, és azoktól tanuljanak, amint Gergely Pápa mondta: azok minden kétség nélkül a Jézus Krisztus vére hullásával megváltott népet nagy gyalázatos bosszúsággal illetik, azokat a sötétségben vezérlő lámpástól, az ő lelkük kenyerétől vizétől, az ellenség ellen való fegyvertől megfosztva, a sötétségben hagynák, lelki éhséggel szomjúsággal gyötrik, és veszedelembe taszítják. De mit mondjunk? Igen vaknak kell annak lenni, aki ez által nem látja, miért fosztják meg a Rómaiak a közösséget a Bibliának olvasásától. Merthogy az ő tudományuknak hamissága meg ne ismertessék a közösségtől, és hogy mindent szabadon szerezhessenek, végezhessenek, és azt a közösségnek nyakába vethessék minden próbálás nélkül, ezt az okosságot találták, hogy ne legyen szabad a Bibliát közönséges nyelvre fordítani, és a közösségnek olvasni. Soha azért a fejedelmek nagyobb jót nem cselekedhetnek a közösséggel, mintha őket a nagy lelki rabságból kiszabadítva, az Isten igéjét, a Próféták Apostolok írásából prédikáltatják, és nem csak prédikáltatják, hanem arra is gondjuk legyen, hogy az Istennek könyve közönséges nyelven legyen, mindenek kezében forogjon, és mindenektől olvastassék. De mivelhogy nem elégszenek meg a Pápisták azzal, hogy a közösségnek mindenestől megtiltják a Biblia olvasását, és annak közönséges nyelvre való lefordítását, hanem arra a Bibliára akarnak minket szorítani, melyet Vulgata Editionnak neveznek, melyet régen fordítottak, ezért erről is szólnunk kell, hogy ahol az olvasók látják a mi fordításunkat különbözni attól, méltán minket ne szidalmazzanak. Azt mondjuk, hogy e Bibliának fordításában nem köteleztük magunkat a Vulgata Editionhoz, azaz, ama régi Bibliához, hanem követtünk sok jámbor tudós embereket és azoknak fordítását, a hetven magyarázónak görög nyelvre való fordításukat (Ez a Septuaginta). Vatablust, Münstert, Pagninust, Tremelliuszt, ki természet szerint való zsidó fiú volt, és csak nemrég fordította le a Bibliát, emellett sok tudós bölcs magyarázókat. Mert jóllehet méltó nagy dicséretre az ki a régi Bibliát fordította, és sokat igen szépen fordított, és nem volna rossz ha egy bizonyos Biblia volna, mellyel élnénk közönségesképpen, mikor bizonyságot kell előhozni vagy tanításban, vagy vitában (disputálásban). Mindazonáltal kicsoda tilthat el minket, hogy a kútfőből ne igyunk, azaz, hogy az ó Testamentom könyvein a zsidó betűt, az új Testamentumén a görögöt meg ne tekintsük, ha valami igének erejének vagy jegyzésének jobban végére akarunk menni? Vagy ki tilthat el minket, hogy ne kövessük azt, aki jobban vagy igazabb módon fordította másnál a Bibliát? Mert kétség nélkül való dolog, hogy a régi Bibliában sokat nem jól és alkalmatlanul fordítottak, sokat elváltoztattak, sokat megcsonkítottak, sok helyen sokat adtak hozzá, mint azt sok példával és bizonysággal ezután megbizonyítottuk. Méltó jó-é azért azt mindennél inkább követni ki az Istenéből vagy elvett vagy ahhoz adott vagy azt megfertőztette? És amit megváltoztattak az Istenében nem szabad-e követnünk annak helyreállításában a nyelvet, melyen szólt Isten lelke? Kétségtelenül jobb az embernek a forrásból innia, hogy nem a folyásból, és nem lehet az embernek olyan méltósága, mint Istennek. Továbbá a bölcs embereknek megegyező véleményük ez, hogy nem Jeromosé (Ieronymusé) a régi Biblia, noha övének mondják, melyet erős érvekkel bizonyítanak. Mert ő maga elválasztja a Bibliáját a Vulgata Editiontól, mikor azt mondja: Nomini vestro consecravi opus tridui, interpretatione nempe trium voluminum. Salamonis Misle, quas Hebraei parabolas, vulgata autem editio proberbia vocat. Más, ahogy Jeromos az ő írásában sok mondást és bizonyságokat másképpen mond ki, mint ahogy a régi Bibliában van, melyet Vulgata Editionnak neveznek. Erasmus Doktor azt mondja: Én hiszem (mondja), hogy ama régi Biblia a méltóságát és erejét csak a hosszú idő miatt vette. Mert ha közönséges Conciliomban (zsinat, gyűlés) vették volna azt be, mindnyájan azt használták volna, de ugyanazon mondást, másképpen mondja ki Ágoston, másképpen Ambrus Doktor, másképpen Hilarius. Jóllehet Platina azt mondja, hogy a Jeromos Bibliának Damaszus püspök szerzett először méltóságot, mivelhogy előtte a Görög Bibliát használták. Santes Pagninus, aki zsidó nyelvben tudós volt azt írta hetedik Kelemen pápának: A Jeromos Bibliát nem kárhoztatjuk, el nem változtatjuk, attól sok helyen különbözünk, miképpen egyebek is, kik a keresztény hitben egyeznek, az olvasásban különböznek, mint Cipriánus Hilárius, Ambrus, Ágoston, akiknek írásában különbségek és ellentmondások találtatnak, jóllehet amely Bibliát most mindenütt olvastatik, nem hisszük, hogy Jeromomosé. De ha szinte volna is, ennyi idő után könnyen megromolhatott volna az írók (másolók) restsége és gondatlansága miatt. Más az, hogy Jeromos nem kötelezi erővel senkire az ő Bibliáját, hogy nem volna szabad mást használni. Mert azt mondja egy helyen. Kérlek téged olvasó, ne állítsd, hogy az én munkám, egyebek munkáját kárhoztatná. Az Istent templomába minden ember azt visz, amit vihet, némelyek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, bíbort, bársonyt, mi pedig jól cselekszünk, ha csak bőröket és kecskebőrt viszünk. Másutt ismét azt mondja: Ha valahol a fordításban úgy látszom, hogy tévedek, vagy valaki a mi fordításunkban akar valamit megfeddni (kritizálni), nézze meg a héber betűt. az ő maga lelkiismerete vizsgálja meg a beszédnek környezetét (textusát) és rendjét, azután ha lehet úgy rágalmazza a mi munkánkat. Ismét: „kérlek titeket, hogy e könyvnek kiváltképpen való olvasásával megelégedve, az közönséges helyre ki ne vigyétek, és akik eleget ettek, azoknak az ételt ne töltsétek a szájukba, és az olyanok kevélységét utasítsátok el, akik másokat tudnak kárhoztatni, de ők semmit nem tudnak szerezni, ha pedig vannak a testvérek közül olyanok, akiknek a mi munkánk tetszik, azoknak adjátok oda a könyvet, hogy olvassák.” Ha azért Jeromos ő maga senkire erővel nem kötelezte az ő Bibliáját, hanem szabadságban hagyta, aki akarja olvasni vagy nem: A Római Pápa is senkire erővel ne kötelezze azt. Hanem ha az Isten házának előre menetelét kívánja, engedje meg, hogy aki azt nem akarja használni és azt nem akarja olvasni, szabadsága legyen azt használni, és azt olvasni mely neki inkább tetszik, és igaznak láttatik. Mert az Ágoston Doktor is azt mondja: Akik zsidóból (héberből) görögre fordították az írást megszámlálhatjuk, de akik görögből Deákra (latin) fordították, meg nem számlálhatjuk. Mellyel azt mondja, hogy az ő idejében senki nem köteleztetett egy bizonyos Bibliára, hanem mivelhogy szabad volt mindeneknek fordítani, azt használta mindenki, amelyik neki tetszett. Másutt azt mondja, hogy a Deákoknak (latinok) két szárnyuk kell legyen a szent írásra, tudniillik a zsidó és görög nyelv. És hogy az ó Testamentum könyvének igazságát a zsidóból (héber) kell próbára tenni, az új Testamentum könyveinek pedig a Görögből, mely mondás a Gratianus pápa dekrétumában is be van írva.

   Azért jóllehet a Jeromos Bibliának méltóságát mi helyén hagyjuk, és távol legyen mi tőlünk, hogy azt szidalmazzuk, rágalmazzuk, és valakit annak olvasásától elrettentenénk, ha kedveli azt: sőt azt mondjuk, hogy abból mi is igen segítséget vettünk és ahol a szükség hozta, örömest éltük vele. De ahhoz magunkat semmiképpen nem akartuk kötelezni, úgyhogy attól csak egy betűben is ne mernénk eltávozni, mint a Tridenti Conciliomban (zsinat) elhatározták a Római Püspökök, hanem egyéb bölcs embereknek fordítását is hálaadással megvizsgáltuk, olvassuk, és követtük azt, akit a legigazabbnak ismertünk. Méltatlan dolog pedig azt mondani, hogy mennél több nyelvre fordítatik az Isten igéje, annál inkább megfertőztetik. Mert ha ez igaz, miért változtatta el Isten az Apostolok nyelvét Pünkösd napján, hogy az Evangéliumot sok nyelven prédikálják? Ha azért a sok nyelven való prédikálás meg nem fertőztette az Isten beszédét, mimódon fertőztetik meg, ha sok nyelvre fordítják? Más az, hogy a régi szent Doktorok idejében is sok Biblia volt. Mint a zsidó nyelven való Biblia nélkül, arábiai és káldeai nyelven való Biblia, Görög Biblia, Aquila, Symmachus, Theodotion, Origenes Bibliája, és ezek nélkül is sok fordítások, melyek alig számláltathatnak meg, mint Ágoston Doktor mondja. Nemhogy azért Istennek ellene volna, de inkább szép ajándéka az WR Istennek, hogy sok nyelvre fordíttatott a Biblia, és egy nyelven sok fajta fordítások vannak.

   De hogy igaz legyen a mi beszédünk amit mondunk a Vulgata Editionról, azaz, amaz régi Biblia felől, tudniillik, hogy igen megromlott (szó szerint megvesztegettetett) azt bebizonyítjuk. Hogy sokat adtak ahhoz, és abban sok betoldás van e példával bizonyítjuk: Lásd Gen.4:8 A Vulgata Editionban így van: Monda Kain Ábelnek, mennyünk ki. Ez pedig (mennyünk ki), nincsen az igaz betűben, hanem így vagyon: Szóla Káin Ábelnek, és mikor a mezőn voltak. (Megjegyzés: A „menjünk ki” az LXX-ből kerülhetett a Vulgatába, így nem számít betoldásnak, hanem az MT és az LXX eltérései közé tartozik). Gen.32:29 A régi Bibliában így van: Miért tudakozol az én nevemről, mely csodálatos. Ez pedig (mely csodálatos) nincsen az igaz Bibliában. Num. 20:6 A régi Bibliában egyéb vers van, mely nincsen az igaz betűben. Kiáltottak (úgy mond) az Istenhez és mondták: WRam Isten hallgasd meg e népnek kiáltását, és nyisd meg nékik a te kincsesházadat, az élő víznek kútfejét, hogy megelégedjenek és ne zúgolódjanak. Ez nincsen az igaz betűben.

   Az Eszter könyvét is négy vagy öt cáputtal (fejezettel) toldották meg. (Megjegyzés: Ez is LXX alapú szöveg lehetett, mivel ott bővebb az Eszter könyve) A két utolsó könyvét Ezsdrásnak nyilvánvaló szóval mondja Jeromos Doktor álomnak. A Tóbiás Könyve görögül irattatott, nem zsidóul, de azt is annyira megvesztegették, hogy 46 verssel toldották meg, mely az igaz betűben nincsen. Azonképpen a Judit könyvében 48 vers van, mely nincsen a Görög betűben, melyeket a mi Bibliánkban mind elhagytuk, mint a Tóbiás könyvében is. A Példabeszédek könyvében is 19 vers van, mely nincsen az igaz betűben, noha a Görög Bibliában megvannak.

  A Sirák könyvében is, mely görög nyelven íratott 38 vers van, mely nincsen a betűben. Ezenképpen a Dániel könyvében is sok toldalék van. A Rómába írt levélnek negyedik részében, 2. Így van a régi Bibliában: ha Ábrahám megigazult a törvénynek cselekedeteiből, - De az igaz betűben csak így van: ha Ábrahám a cselekedetekből igazult meg.

   Hogy pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilvánvaló. Lásd a Gen. 9:6 Így van: Aki az ember vérét kiontja, kiontassék annak vére. Elhagyták ezt: Ember által, az pedig igen szükséges cikkely. Máté 9. Így van: Nem jöttem hívni az igazakat, hanem a bűnösöket. Elhagyták ezt: Penitentiára (megtérésre) 1 Ján. 5. így van: Ezeket írom nektek, hogy megtudjátok, hogy örök életetek van, akik hisztek az Isten fiának nevében. Az igaz betűben pedig így van: Ezeket írom nektek, kik hisztek az Isten fiának nevében, hogy megtudjátok, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten fiának nevében. Róm. 11. Egy egész szentenciát (mondatot) loptak el. Ha cselekedetekből, immár nem kegyelem, és a cselekedet nem volna cselekedet.

  Ha azért nem szabad semmit az Istenéhet adni, és abból ellopni, miképpen ő maga azt erősen megtiltotta, tehát minden kétség nélkül, felette igen vétkezett az Isten ellen, aki e toldalékokat adta az Istenéhez, és aki azokat ellopta, amelyekről szólunk, akár Jeromos dolga legyen ez, akárkié. És miképpen egy fejedelem levelében méltósága elvész, ha ahhoz valamit adnak vagy elvesznek benne, azonképpen a Bibliának méltóságának gyalázatára cselekedték ezt, akik cselekedték.

  Ezenfelül sokat úgy fordítottak, hogy az ember nem tudhatja micsoda. Mint Jóel 2. Cap. Conuertimini ad Dominumquia benignus est & praestabilis super malitia. Micsoda ez, prestabilis super mailtas? Psal. 67. Si dormitalis inter medios cleros, penne columbe deargentate & posteriora dorsieius in pallore auri. Ezt sem tudhatja ember mit akar. Psal 110. Tecum principium in die virtusis tue, & ez is olyan, mint egy mese.

  Sokat pedig mindenestől elváltoztattak a régi Bibliában. Mint Jud. 11. Non potes esse heres, quia ex adultera matre natus es. Maga nem úgy van, hanem ex altera matre Psal. 132. Vidue eius benedicam, maga vicetui volna. Jel. 22. Beati qui lavantstolas faus in sanguine agni. Maga a betűben így van: Beati qui seruant mandata eius.

  Ezeknek fölötte sok helyen a régi Bibliát a Pápai tudomány (tanítás) mellé szabták. Mint Genes. 3. hogy a Máriának közbenjárását és segítségül való hívását bizonyíthassák, így vesztegették meg a betűt: Ipsa conteret Caput serpentis, maga nem ipsa, hanem ipsum van az igaz betűben. Genes. 14. Obtulit Melchisedech panem & vinum, maga protulit volna. De így fordítják, hogy a Misében való áldozatot bizonyíthassák. Ján. 14. Spiritus S. suggeret quae cunque dixero, maga nem dixero, hanem dixi van a betűben. De így fordítják, hogy azzal bizonyítsák az ő Conciliomoknak (zsinatok) végzését Isten lelke tudományának (tanításának). Mindezekből meglátszik, hogy ok nélkül akarnak minket a régi Bibliához kötelezni, melyet Vulgata Editionnak neveznek, és méltatlanul tették a Tridenti Conciliomban e végzést, hogy semmiben el ne távozzunk attól a Bibliától.

  Magy gondviseletlenség volt azért, és Istenhez és szent igéjéhez nagy idegenség, hogy holott minden nemzetségnek nyelvén van az Isten könyve, a Magyar nemzetség arról ennyi ideig gondot nem viselt. Nem tudom, hogy a Prédikátorokat vádoljam vagy a fejedelmeket. Bizony a Heltai Gáspár munkája és a Melius Péteré bizonyságot tesz arról, hogy lettek volna ilyenek ez előtt is, kik a munkát nem restellték volna, ha a fejedelmek arra gondot viseltek volna, a tanítókat felébresztették volna, és az ő tárházukat Isten tisztességére megnyitották volna. Azért kétség nélkül ha van is ebben valami bűnük a tanítóknak, hogy ennyi ideig a Biblia egészen nem volt Magyar nyelven, de a fejedelmeknek nagyobb bűnük van. Kik nem hogy a Bibliának Magyar nyelvre való fordítására gondot viseltek volna, melyben van az örök életnek beszéde, a kenyér és víz, mely után meg nem éhezünk és szomjazunk: De csak arra sem viseltek eddig gondot, hogy a Magyar nemzetségnek sok szép és nagy dolgainak vagy cselekedeteinek történetét megiratták volna, és azt az ő utánuk valóknak örök emlékezetre hagyták volna, holott nincsen e világon olyan nemzetség, mely arra gondot ne viselne. Noha pedig volt darabonként a Bibliának valami része lefordítva, de mindenestől fogva egészen eddig a mi fordításunkban a mi nyelvünkön nem volt, hanem a kegyelmes Istennek jó kedvéből most megy ki, egynéhány nevezetes jámbor, Istenfélő Nagyságos Wraknak … törekedése, és költsége által, kik annyira nem igyekeztek e dologban e világi hírre és tisztességre, hanem csak az Isten tisztességére, az ő házának épülésére, hogy az ő maguk nevét is nem akarták ide beíratni, megelégedve azzal, hogy az ő nevük az élet könyvében be van írva.

  Meggondolva azért az Anya szent Egyháznak a mi nemzetségünk között e dologban való fogyatkozását, és jövendő épülését, másfelől a mi tisztünket, az Isten nevét segítségül hívva, minek utána hozzákezdtem volna egy néhány Jámbor tudós testvérekkel, kik nekem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghez nem vittem a Bibliának egészen való lefordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillanatig e nagy munkát el nem untam, hanem nagy … és szeretettel munkálkodtam, mígnem elvégeztem azt. Hogy pedig az olvasóknak nagyobb kedvet csináljak, mint az egész Bibliát versenként fordítottuk, mint a Zsidók szoktak, melynek fölötte igen nagy haszna van a betűnek megértésére, melyet mivelhogy ez előtt meg nem tartották, gyakran, ami együvé való volt elszakasztották egymástól, és ami nem együvé való volt, egybekapcsolták, mely dolog igen elhomályosította a betűnek értelmét. A Caputoknak (azaz fejezet) summát (azaz összegzést) csináltam szép értelemmel, hogy amit keres az olvasó, a summát megtekintve, hamarabb megtalálja azt. Amikor valami nehezebb volt a betűben, vagy egy igében, vagy egy egész szentenciában (mondat), azt megmagyaráztam, hogy minden tartozás nélkül haladjon az olvasó az olvasásban. A fordításban éltünk amennyire lehetett a tiszta igaz Magyar szóval, idegen szólásnak módját nem követtük, sőt inkább, ami darabosnak tetszett vagy a Zsidó vagy a Deák szólásnak módjában, annak is kimondásában a Magyar nyelv szólásának módját követtük. Az Istennek lénye szerint való neve I E H O V A, De azt sem tartottuk meg, hanem csak ahol egyéb nem lehetett benne, mint mikor azt mondja Isten Mózesnek, hogy Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnan az ő I E H O V A nevében nem jelent meg. Az Ezékiel is mindenütt Iehovát mond, melyet másképpen nem magyarázhattunk, hanem WR Iehovának, noha néhol Uralkodó Úrnak is fordítottuk. Követtünk e fordításban sok Jámbor tudós embereket, kik a Zsidóból, amely nyelven írattatott az ó Testamentom, igazán fordították a Bibliát, Mint Vatablust, Pagniust, Münstert, Tremelliust, ki természet szerint való Zsidó volt, és újonnan nem sok ideje, hogy a Bibliát lefordította, követtük a Vulgata Editiont is, és emellett sok magyarázó Doktorokat. Akik ezelőtt valami részt fordítottak a Bibliában, azokat sem utáltuk meg, hanem megtekintettük.

  Ezt a mi munkánkat pedig Nagyságotoknak és kegyelmeteknek neve alatt bocsátom ki, és Nagyságotoknak s kegyelmeteknek dedikálom. Nem hogy kételkedném abban, hogy az Isten könyvének méltósága nem lenne ő magában, hanem hogy Nagyságotokat és kegyelmeteket felindítanám a szent írások olvasására, és abban a drágakőnek megkeresésére, melyért az embernek minden marháját is el kell adni. Más az, hogy ebben követnem kellett e világnak és bölcs embereknek szokását, kik az ő munkájukat mindenkor valakinek neve alatt szokták kibocsátani. Nagyságotokat és kegyelmeteket kérem, ezt a mi munkánkat vegyék jónéven, és azzal éljetek a nagy Isten dicsőségére, és tulajdon lelketeknek üdvösségére. Az WR Isten tartsa meg Nagyságotokat és kegyelmeteket, éltesse sok ideig, kegyelmességével, és jóakaratával, mint egy pajzzsal az ő Neve dicsőségére és az ő házának épülésére, Ámen. Göntzön. Boldogasszony havának (Január) első napján. 1589. esztendőben.

                               Nagyságotoknak és kegyelmeteknek
                               szolgája.

Károli Gáspár: A Göntzi Anya szent Egy-
háznak lelki pásztora, és a Kassa völgyén
a Tanítóknak Seniora &c.

AZ O L V A S Ó K N A K

Bizonnyal tudom, és semmit nem kételkedem abban, hogy ennek a mi munkánknak, minekutána emberek közé az kimegy, sok irigye és sok rágalmazója lesz. Mert miképpen a testet követi az árnyék azonképpen a virtust, azaz a jóságos cselekedetet követi az irigység. És akik a rágalmazásra születtek, mivelhogy a más ember munkájához vagy cselekedetéhez hasonlót nem cselekedhetnek, ha másképp annak nem árthatnak, rágalmazzák azt: Mindazáltal senkinek sem irigységével, sem rágalmazásával nem gondolok. Mivel az Isten és az én jó lelkiismeretem nekem bizonyságom, hogy nem egyebet, hanem a nagy Istennek tisztességére, az ő házának épülésére néztem e dologban. Más az, hogy szabad mindennek az Isten házában ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket. Én azt viszem, amit vihetek, tudniillik Magyar nyelven az egész Bibliát, melyet eleitől fogva sokan igyekeztek összerakni, de véghez nem vihették. Annak okáért minden keresztény olvasót kérek, hogy az én munkámért engem ne rágalmazzanak és meg ne keserítsenek, hanem nagy Isteni félelemmel és hálaadással vegyék és olvassák e Magyar nyelvre fordítatott Bibliát. Ha valahol a fordításban tévedtem és a célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségnek, hanem az én gyarlóságomnak. Az olyan helyeket az olvasók ugyan Regestul jegyezzék meg és engem intsenek meg, hogy míg Isten ez életben tart, jobbíthassam meg a mi fordításunkat, mind addig amígnem igen szép és jó lesz. &c.

TYPOGRAPHUS LECTORI.

Jóllehet kegyes olvasó, az én tehetségem és erőm szerint azon igyekeztem, hogy a szent Bibliának könyvei minél szebben, tisztábban, és minden fogyatkozás nélkül az én kezem által kiadasson, a sok szomjúhozó kereszténynek nagy kívánsággal való várakozásának megenyhítésére, és lelkük épülésére. Mindazáltal nem kétlen, hogy (akaratom és igyekezetem ellenére, a korrigálásomra való szerény vigyázásom ellenére is) néhol-néhol eshet hiba a nyomtatásban, főképpen a …..-ban, amik mivel magukban igen aprók, gyakorta a korrigálásban általhágattattanak, ember azokat … nem vevén, Annak okáért az olvasásban, és néhol úgy látszik, hogy ----> Nehezen olvasható szakasz.