Jubileumok Könyve

Az Ószövetségi Apokrif és Pszudoepifgráf válogatásokból

R. H. Charles verzió alapján magyarul.

7. És parancsold meg Izráel fiainak, hogy ne tegyék ezt a dolgot; se ne vegyék, se ne adják a fiatalabbat mielőtt az idősebbet elvennék, mert ez nagyon gonosz.

8. És Lábán monda Jákóbnak: 'Hadd múljon el ennek az ünnepnek a hét napja, és neked adom Rákhelt, hogy szolgálj nekem másik hét évet, hogy legeltesd a birkáimat ahogy tetted az előző évhéten.'

9. És azon a napon, amikor Lea ünnepének hét napja eltelt, Lábán odaadta Rákhelt Jákóbnak, hogy szolgáljon másik hét évet, és adta Rákhelnek Bilhát, Zilpah testvérét, szolgálónak.

10. És ő szolgált még másik hét évet Rákhelért, mert Lea neki lett adva a semmiért.

11. És az Úr megnyitá Lea méhét, és ő teherbe esett, és szült Jákóbnak fiat, aki nevezte őt Rúbennek, a kilencedik hónap tizennegyedik napján, a harmadik évhét első évében.

12. De Rákhel méhe zárva volt, mert az Úr látta, hogy Lea gyűlölve volt, Rákhel pedig szeretve.

13. És Jákób ismét bement Leához, és ő teherbe esett, és szült egy második fiat Jákóbnak, aki nevezte annak nevét Simeonnak, a tízedik hónap huszonegyedikén, ennek az évhétnek a harmadik évében.

14. És Jákób ismét bement Leához, és ő teherbe esett, és szült egy harmadik fiat neki, aki nevezte az ő nevét Lévinek, az első hónapnak újholdján, ennek az évhétnek a hatodik évében.

15. És Jákób ismét bement hozzá, és ő teherbe esett, és szült egy negyedik fiat, s Jákób elnevezte őt Júdának, a harmadik hónap tizenötödikén, a negyedik évhét első évében.

16. És mindezek miatt Rákhel irigyelte Leát, mert nem esett teherbe, és monda Jákóbnak: 'Adj nekem gyermekeket' és Jákób felele: 'Én tartom-e vissza a te méhednek gyümölcsét? Vagy talán elhagytalak téged?'

17. És mikor Rákhel látta, hogy Lea négy fiat szült Jákóbnak, Rúbent, Simeont, Lévit és Júdát, monda neki: 'Menj be Bilhához az én szolgálómhoz, és teherbe fog esni, és szülni fog egy fiat nekem.' (És odaadta (neki) Bilhát az ő szolgálóját feleségül).

18. Jákób pedig bement Bilhához, aki teherbe esett, és szült neki egy fiat, Jákób pedig nevezte annak nevét Dánnak, a hatodik hónap kilencedikén, a harmadik évhét hatodik évében.

19. És Jákób ismét bement Bilhához, másodszor, aki teherbe esett, és szült Jákóbnak másik fiat, és Rákhel nevezte annak nevét Naftalinak, a hetedik hónap tizenötödikén, a negyedik évhét második évében.

20. És mikor Lea látta, hogy terméketlenné vált és nem szült, megirigyelte Rákhelt, és ő is Jákóbhoz adta az szolgálóját Zilpát feleségül, aki teherbe esett és szült egy fiat, és Lea nevezte annak nevét Gádnak, a nyolcadik hónap huszadikán, a negyedik évhét harmadik évében.

21. És Jákób ismét bement Zilpához, aki teherbe esett, és szült neki egy második fiat, és Lea nevezte annak nevét Ásernek a tizenegyedik hónap másodikán, a negyedik évhét ötödik évében.

22. És Jákób ismét bement Leához, aki teherbe esett, és szült neki egy fiat, és Lea nevezte annak nevét Iszakárnak, az ötödik hónap negyedik napján, a negyedik évhét negyedik évében, és (Lea) átadta őt egy dadának.

23. És Jákób ismét bement hozzá, és Lea teherbe esett, és szült két gyermeket, egy fiút és egy lányt, és Lea elnevezte a fiút Zebulonnak, a lányt pedig Dinának, a hetedik hónap hetedikén, a negyedik évhét hatodik évében.

24. És az Úr kegyelmes volt Rákhelhez, és megnyitotta az ő méhét, és ő teherbe esett, és szült egy fiat, és Rákhel elnevezte azt Józsefnek, a negyedik hónap újholdján, ennek a negyedik évhétnek a hatodik évében.

25. És azokban a napokban, mikor József született, szólt Jákób Lábánnak: 'Add nekem feleségeimet és fiaimat, és hadd menjek atyámhoz, Izsákhoz, és hadd csináljak magamnak házat, mert betöltöttem az éveket, amikben szolgáltalak téged két lányodért, és el fogok menni atyámnak házába.'

26. És Lábán felele Jákóbnak: 'Maradj még a te béredért, és legeltesd újra az én nyájamat, és vedd el a te béredet.'

27. És megegyeztek egymással, hogy neki adja béreként a bárányok és kecskék közül amelyek feketének születtek és pöttyösek és fehérek, ezek lesznek az ő bére.

28. És a juhok mind fekete, pöttyös fehér és foltos juhokat ellettek, azok pedig olyan juhokat, mint amilyenek maguk is voltak, és mindaz amely foltos volt Jákobé lett, a nem foltosak pedig Lábáné.

29. És Jákób javai megsokasodtak felette igen, és birtokolt ökröket, birkákat, szamarakat és tevéket és szolgálókat és szolgálólányokat.

30. Lábán és fiai pedig irigyelték Jákóbot, és Lábán visszavette birkáit tőle, és gonosz indulattal tekintett rá.

29 1. És történt, mikor Rákhel Józsefet szülte, hogy Lábán elment juhait nyírni; mert távol voltak tőle, három napi járóföldre.

2. És Jákób látta, hogy Lábán elmegy megnyírni juhait, és Jákób magához hívta Leát és Rákhelt, és kedvesen beszélt velük, hogy jöjjenek vele Kánaán földjére.

3. Mert elmondta nekik, hogyan látott mindent egy álomban, mindazokat, amit Ő beszélt hozzá, hogy térjen vissza atyjának házába, és felelének: 'Minden helyre, amelyre mész, veled megyünk.'

4.És Jákób áldotta atyjának, Izsáknak Istenét, és Ábrahámnak, atyja atyjának Istenét, és felkelt, felszerelte az feleségeit és a gyermekeit, és fogta minden javát és átkelt a folyón, és Gileád földjére érkezett, és Jákób elrejtette szándékát Lábántól és nem mondta el neki.

5. És a negyedik évhét hetedik évében fordította Jákób arcát Gileád felé, az első hónap huszonegyedikén. És Lábán követte őt, és utolérte Jákóbot Gileád hegyén a harmadik hónap tizenharmadikán.

6. És az Úr nem engedte, hogy bántsa Jákóbot; mert megjelent neki éjszakai álomban. És Lábán beszélt Jákóbbal.

7. És azoknak a napoknak tizenötödikén Jákób ünnepet szerzett Lábánnak, és mindenkinek, akik vele jöttek, és Jákób megesküdött Lábánnak azon a napon, és Lábán is Jákóbnak, hogy egyikük sem kel át Gileád hegyén a másikhoz gonosz céllal.

8. És csinált egy halmot bizonyságul; ezért annak a helynek a neve: “A Bizonyság Halma” erről a halomról elnevezve.

9. De előtte Gileád földjét a Refaim földjének nevezték; mert ez volt a refaiták földje, és a refaiták ott születtek, óriások, akiknek magassága tíz, kilenc, nyolc és hét könyök volt.

10. És lakhelyük Ammon gyermekeinek földjétől Hermon hegyéig volt, és a királyságuk székhelyei Karnaim és Astaroth, és Edrei és Misur és Beon voltak.

11. És az Úr elpusztította őket cselekedeteik gonoszsága miatt; mert igen rosszindulatúak voltak, és az amoriták lakoztak helyettük, gonoszak és bűnnel teltek voltak, és nincs olyan nép mindmáig, akik elérték volna azok bűneinek teljességét, és nincs többé életidejük a földön.

12.És Jákób elküldte Lábánt, aki elment Mezopotámiába, Kelet földjére és Jákób visszatért Gileád földjére. És átkelt a Jabbokon a kilencedik hónapban, annak tizenegyedikén.

13. És azon a napon Ézsau, a testvére jött hozzá, és kibékült vele, és elindult tőle Seir földjére, Jákób pedig sátrakban lakozott.

14. És ebben a jubileumban, az ötödik évhét első évében átkelt a Jordánon, és lakozott a Jordánon túl, és legeltette az ő juhait a halom tengerétől Bethshánig, és Dothánig, és Akrabbim erdejéig.

15. És küldött minden vagyonából atyjának, Izsáknak, ruházatot, és élelmet, és húst, és italt, és tejet, és vajat, és sajtot, és valaamennyit a völgy datolyáiból.

16. És anyjának, Rebekának szintén négyszer egy évben, a hónapok idejei között, szántás és aratás között, ősz és az esős évszak között, nyár és tavasz között, az Ábrahám tornyához.

17. Mert Izsák visszatért a Fogadalom Kútjától és felment atyjának, Ábrahámnak tornyához, és ott lakozott, külön fiától, Ézsautól.

18. Mert azokban a napokban, amikor Jákób Mezopotámiába ment, Ézsau elvette feleségül Mahalathot, Izmael lányát, és összegyűjtötte atyjának minden nyáját és feleségeit, és felment és a Seir hegyén lakozott, és otthagyta atyját, Izsákot a Fogadalom Kútjánál egyedül.

19. És Izsák felment a Fogadalom Kútjától és lakozott Ábrahámnak, atyjának tornyában a Hebron hegyein,

20. És Jákób oda küldött mindent, amit küldött az atyjának és az anyjának időről-időre, mindent, amire szükségük volt, és ők teljes szívükből és teljes lelkükből áldották Jákóbot.

30 1. És a hatodik évhét első évének negyedik hónapján felment Sálembe békében, Sékemtől keletre.

2. És ott elragadták Jákób lányát, Dinát, elvitték Sékem házába, aki Hámor fia, hivita, annak a földnek a királya, és az együtt hált vele és bemocskolta, és Dina még kislány volt, tizenkét éves.

3. És (Sékem) kérte atyját és (Dina) testvéreit, hogy legyen neki a lány feleségül adva. És Jákób és fiai megharagudtak, mert Sékem emberei meggyalázták Dinát, lánytestvérüket, és gonosz szándékkal beszéltek velük, és tőrt vetettek elébük, hogy becsapják azokat.

4. És Simeon és Lévi Sékembe törtek váratlanul, és ítéletet hajtottak végre Sékem minden férfiján, és levágtak minden férfit, akit találtak ott, és nem hagytak maradékul egyet sem: levágták mindet kínokban, mert meggyalázták lánytestvérüket, Dinát.

5. És ez többet ne forduljon elő ezentúl, hogy Izráel egy lányát bemocskolják; mert ítélet van rendelve a mennyekben ellenük, hogy pusztítsák el kard által Sékem minden férfiát, mert szégyent hoztak Izráelre.

6. És az Úr Jákób fiainak kezébe adta őket, hogy kiirthassák őket karddal és ítéletet hajtsanak végre rajtuk, és hogy ez többé ne történjen meg Izráelben, hogy Izráel egy szüze bemocskoltasson.

7. És ha van bármely férfi Izráelben, aki szeretné lányát vagy lánytestvérét feleségül adni a nemzetek ivadékának bármely férfiújához, az biztosan haljon meg, és kövezzék meg kövekkel; mert szégyent hozott Izráelre; és égessék meg az asszonyt tűzzel, mert megbecstelenítette atyja házának nevét, és ki kell irtani Izráelből.

8. És ne találtassék házasságtörő nő és tisztátalanság Izráelben a föld nemzedékeinek minden napján keresztül; mert Izráel szent az Úrnak, és minden ember, aki bemocskolta azt, biztosan haljon meg: kövezzék meg kövekkel.

9. Ezért el lett rendelve és felírva a mennyei táblákra Izráel minden magjára nézve: aki bemocskolja azt, biztosan haljon meg, és kövezzék meg kövekkel.

10. És ez a törvény minden időben (érvényes), és nincs elengedés, sem semmi jóvátétel: hanem az az ember, aki bemocskolta lányát, legyen kiirtva egész Izráel közepette, mert Moloknak adta az ő ivadékát, és szentségtörő módon azon munkálkodott, hogy bemocskolja.

11. És te, Mózes, parancsold meg Izráel gyermekeinek és beszélj a lelkükre, hogy ne adják lányukat a nemzeteknek, és ne vegyenek a nemzetek lányaiból fiaiknak, mert ez utálatos az Úr előtt.

12. Ennek okáért megírtam neked a Törvény szavaiban a Sékembeliek minden dolgát, amit Dina ellen tettek, és hogyan beszéltek Jákób fiai, mondván: 'Nem fogjuk a mi lányainkat körülmetéletlen emberhez adni; mert ez szégyen volt ránk.'

13. És ez szégyen Izráelre, azokra, akik élnek, és azokra, akik elveszik a nemzetek leányait; mert ez tisztátalan és utálatos Izráelnek.

14. És Izráel nem fog szabadulni ebből a tisztátalanságból, ha a nemzetek leányai közül van felesége, vagy ha adta bármelyik lányát a nemzetek közül bármelyik embernek.

15. Mert járvány lesz járvány után, és átok lesz átok után, és minden ítélet és járvány és átok el fog jönni: ha ezt a dolgot teszi, vagy elrejti szemeit azoktól, akik tisztátalanságot követnek el, vagy azoktól, akik bemocskolják az Úrnak szentélyét, vagy azoktól, akik meggyalázzák az Ő szent nevét, akkor az egész nemzet együtt lesz megítélve ennek az embernek a tisztátalansága és gyalázata miatt.

16. És nem lesz személyeknek a tisztelete [és nem lesz személyválogató kíméletesség] és nem lesznek az ő kezeiből gyümölcsök, és áldozatok, és égő áldozatok és kövér, sem édes aroma illatja átvéve elfogadásra: és így jár majd minden férfi és asszony Izraelben, aki bemocskolja a szentélyt.

17. Ennek okáért megparancsoltam neked, mondván: 'Tanusítsd ezt a bizonyságot Izráelnek: lássátok, hogyan jártak a Sékembeliek és fiaik: hogy lettek Jákób két fiának kezeikbe adva, akik levágták őket kínzások alatt, és lett ez (beszámítva) nekik igazságosságul, és fel lett jegyezve nekik igazságosságul.

18. És Lévi magja ki lett választva a papságra, hogy Léviták legyenek, hogy szolgáljanak az Úr előtt, ahogyan mi, folyamatosan, és hogy Lévi és fiai legyenek örökké áldottak, mert buzgó volt, hogy igazságosságot és ítéletet és bosszút hajtson végre mindazokon, akik felkeltek Izráel ellen.

19.És ezért áldást és igazságosságot írnak fel róla szóló bizonyságul a mennyei táblákra a mindenség Istene előtt:

20. És mi emlékezünk az igazságosságra, amit ez az ember betöltött élete folyamán, az évnek minden szakaszában; ezer nemzedéken át feljegyzik majd azt, és valóra válik őbenne és leszármazottaiban őutána, és az ő személye fel lett jegyezve a mennyei táblákon barátként és igazságos emberként.

21. Mind ennek következtében megírtam neked, és megparancsoltam neked, hogy mondd Izráel gyermekeinek, hogy ne kövessenek el bűnt, se ne szegjék meg a rendeleteket, se ne törjék meg a szövetséget, ami el lett rendelve nekik, (hanem) töltsék be azt és legyenek feljegyezve barátokként.

22. De ha megszegik és mindenféle tisztátalanságot munkálnak, ellenségként lesznek feljegyezve a mennyei táblákon, és ki lesznek törölve az élet könyvéből, és fel lesznek jegyezve azoknak könyvében, akik el lesznek pusztítva és azokkal együtt, akik ki lesznek írtva a fölről.

23. És azon a napon, amikor Jákób fiai levágták Sékemet, egy írás lett feljegyezve róluk a mennyben, hogy igazságosságot és becsületességet és bosszút hajtottak végre a bűnösökön, és áldásként lett ez felírva.

24. És kivitték Dinát, lánytestvérüket, Sékem házából, és elvittek mindent, ami Sékemben volt, juhaikat, ökreiket, szamaraikat, minden gazdagságukat, minden nyájaikat, és elvitték az összeset Jákóbnak, az ő atyjuknak.

25. És Jákób szemrehányást tett nekik, amiért kardélre hányták a várost, mert félt azoktól, akik azon a földön lakoztak, a Kananeusoktól és a Perizeusoktól.

26. És az Úr félemlítése volt minden városon, ami Sékem körül volt, és nem keltek fel, hogy üldözzék Jákób fiait: mert rettegés szált rájuk.

31 1.És a hónap újholdján Jákób így szólt a háza népéhez: “Tisztítsátok meg magatokat és váltsatok ruhát, és kelljetek fel és menjünk Bételbe, ahol fogadalmat tettem Neki, ama napon, amikor menekültem Ézsau testvérem színe elől, mivel Ő velem volt és békében hozott engem erre a földre – vessétek hát ki az idegen isteneket magatok közül.”

2. És átadták az idegen isteneket, és amik voltak a fülükben, a nyakukban, és a bálványokat, amelyeket Ráhel ellopott Lábántól, atyjától, mindet átadta Jákóbnak. És Jákób elégette és darabokra törte és elpusztította azokat, és elrejtette egy tölgyfa alatt Sekem földjén.

3. És a hetedik hónap újholdján felment Bételbe. És épített ott egy oltárt, azon a helyen, ahol aludt és felállított ott egy oszlopot, és üzenetet küldött atyjának, Izsáknak és anyjának, Rebekának, hogy jöjjenek el áldozatához.

4. És Izsák így szólt: “Jer fiam Jákób, hadd lássalak, mielőtt meghalok!”

5.És Jákób elment atyjához, Izsákhoz és anyjához, Rebekához, Ábrahám házához, és magával vitte két fiát, Lévit és Júdát, és odaért atyjához Izsákhoz, és anyjához Rebekához.

6. És Rebeka kijött a toronyból, annak elébe Jákóbot megcsókolni, és megölelni. Mert szelleme felélénkült, amikor ezt hallotta: “Ímé, Jákób a te fiad megjött”; és megcsókolta.

7. És meglátta két fiát és felismerte őket, és azt mondta neki: “Ezek a fiaid, fiam?” és átölelte és megcsókolta őket, és áldotta őket, mondván: “Bennetek Ábrahám magja híres lesz, és áldásnak bizonyultok majd a földön”

8. És Jákób bement Izsákhoz, atyjához a kamrába, ahol feküdt és két fia vele volt, és megfogta apja kezét és lehajolva megcsókolta őt, Izsák pedig Jákóbnak az ő fiának nyakába kapaszkodott, és sírt annak vállán.

9. És a sötétség elhagyta Izsák szemeit, és látta Jákób két fiát, Lévit és Júdát és szólt: “Ezek a fiaid, fiam? mert olyanok, mint te.”

10. És Jákob mondta neki, hogy valóban a fiai: “És jól látod, hogy ők igazán a fiaim.”

11. És hozzá járultak, és odafordult és megcsókolta őket és együtt ölelte meg mindkettőt.

12. És a prófétálás szelleme szállt a szájára, és vette Lévit jobb keze felől és Júdát bal keze felől.

13. És Lévihez fordult először és kezdte áldani, és így szólt hozzá:“Mindenek Istene, minden korszakok Ura áldjon meg téged és gyermekeidet minden korszakon keresztül.

14. És adjon az Úr neked és magodnak nagyságot és nagy dicsőséget, és cselekedje, hogy minden hús közül te és a te magod jelenjetek meg Előtte és szolgáljatok szentélyében úgy, mint a jelenlét angyalai és a szentek. Hozzájuk hasonlóan, fiaid magja legyen dicsőségre nagyságra és szentségre, és tegye Ő naggyá őket minden korszakokban.

15. És bírák és fejedelmek lesznek és Jákób fiai minden magjának vezetői;
Az Úr beszédét szólják igazságosságban.
És gyakorolják az Ő minden ítéletét egyenességben,
És kijelentik az Én utaimat Jákóbnak
És ösvényemet Izraelnek.
Az Úr áldása lesz szájukba adva
hogy megáldják kedvelt magjának mindegyikét.

16 Anyád Lévinek nevezett,
És igazság szerint adta ezt a nevet;
Mert csatlakozol az Úrhoz
És társa leszel Jákób minden fiainak;
Legyen az Ő asztala tiéd,
És te és a te fiaid egyetek arról;
És legyen asztalod tele minden nemzedékben,
És ne fogyjon el étked minden korszakokon át.

17. És mindaz, aki gyűlöl téged földre borul előtted,
És minden ellenségeid legyenek gyökerestül kitépve és elpusztítva;
És áldott legyen az, aki áld téged,
És átkozott minden nép amely téged átkoz.”

18. És Júdához így szólt:
“Az Úr adjon neked erőt és hatalmat
Hogy megtaposd minden gyűlölődet;
Fejedelem leszel Te és fiaid közül Egy, Jákób minden fiain;
És neved és fiaid neve jusson el minden földre és vidékre.
Akkor a Idegenek félni fognak arcodtól,
És minden nemzetek [emberek] reszketnek
Benned lesz Jákób segítsége,
És benned találtatik majd Izrael szabadítása.

20. És amikor a te igazságosságod méltóságának trónján ülsz
Nagy békesség lesz a kedvelt fiainak minden magjára;
Áldott legyen, aki megáld téged,
És mindaz aki gyűlöl, nyomorgat és átkoz
Legyen kigyomlálva és kipusztítva a földből és legyen átkozott”

21. És megfordult és újra megcsókolta és megölelte őt, és felette örvendezett; mert látta Jákóbnak, az ő fiának fiait, valóságosan.

22. És (Jákob) előre lépett és leborult és meghajolt előtte, és megáldotta őket és aznap este ott pihent Izsákkal az ő apjával, és ettek és ittak örömmel.

23. És elaltatta a Jákób két fiát, az egyiket jobbkeze felől, a másikat a baloldalán, és ez igazságosságul számíttatott neki.

24. És Jákób elmondott mindent apjának ezen az éjszakán, hogy az Úr nagy könyörületet láttatott vele és hogy minden útjában előre vitte és megvédte minden gonosztól.

25.És Izsák áldotta atyjának Ábrahámnak Istenét, aki nem vonta vissza könyörületét és igazságosságát szolgájának, Izsáknak fiaitól.

26. És reggel Jákób elmondta atyjának, Izsáknak az esküt, amelyet tett az Úrnak, és a látomást, amelyet látott, és hogy épített egy oltárt, és hogy minden készen volt az áldozatra, hogy az Úr előtt megtegye azt, ahogy megfogadta, és hogy azért jött, hogy szamárra ültesse Izsákot (és magával vigye).

27. És Izsák így szólt Jákóbhoz, az ő fiához: “Nem vagyok rá képes, hogy veled menjek; mert öreg vagyok és nem bírnám ki az utat: Menj, fiam, békében; mert én ezen a napon százhatvanöt éves vagyok; Nem tudok hosszabb útra menni; Vidd anyádat (a szamáron) és menjen ő veled.

28. És tudom, fiam, hogy miattam jöttél, legyen tehát ez a nap áldott amelyen életben láttál engem, és én is láthattalak téged, fiam.

29. Teljesítsd és vidd végbe az esküt, amelyet fogadtál; és ne szegd meg esküdet; hogy ne légy felelősségre vonva az eskü miatt; most azért igyekezz, hogy megcselekedd azt, és legyen Ő elégedett, aki mindeneket alkotott, akinek tetted a te fogadásodat.”

30. És mondta Rebekának: “Menj Jákób fiaddal!”; és Rebeka elment Jákóbbal, fiával, és Debóra vele, és odaértek Bételbe.

31. És Jákób megemlékezett az imáról, amellyel atyja megáldotta őt és két fiát, Lévit és Júdát és örvendezett és áldotta atyáinak, Ábrahámnak és Izsáknak Istenét.

32. És ezt mondta: “Most tudom, hogy örökkévaló reménységem van, és fiaimnak is, mindenek Istene előtt”; és így van elrendelve kettejük felől; és mintegy örökkévaló bizonyságot jegyzik fel a mennyei táblákon, hogy miként áldotta meg őket Izsák.

32 1. És ott maradt azon az éjjelen Bételben, és Lévi megálmodta, hogy rendelet született és megtették őt a Magasságos Isten papjává, őt és az ő fiait mindörökre; és felébredett alvásából és áldotta az Urat.

2. És Jákób korán reggel felkelt, ennek a hónapnak a tizennegyedikén, és tizedet adott mindenből, ami vele jött, emberből és baromból, aranyból és minden edényből és ruhából, igen, mindenből tizedet adott.

3. És azokban a napokban Rákhel terhes lett fiával, Benjáminnal. És Jákób megszámlálta fiait tőle fölfelé és Lévi esett az Úrnak részére, és atyja felruházta a papságnak ruháival és megtöltötte kezeit.

4. És ennek a hónapnak a tizenötödikén az oltárhoz vitt tizennégy ökröt a marhák közül, és huszonnyolc kost, és negyvenkilenc juhot, és hét bárányt, és huszonegy kecskegidát égő áldozatul az áldozati oltáron, kedves illatul Isten előtt.

5. Ez volt áldozata, esküjének megfelelően, amit megfogadott, hogy egy tizedét adja (mindenének), a gyümölcs áldozatukkal és ital áldozatukkal együtt.

6. És mikor a tűz felemésztette azt, tömjént égetett tűzzel a tűz fölött, és hála áldozatul két ökröt, négy kost, négy juhot, négy bakkecskét, két egyéves juhot, és két kecskegidát; és ezt tette naponta hét napon keresztül.

7. És Jákób és minden fia és férfiai ették ezt ott örömmel a hét nap alatt és áldva és hálálkodva az Úrnak, aki kihozta őt minden megpróbáltatásaiból és megadta neki fogadását.

8. És megtizedelte az összes tiszta állatot, és készített égő áldozatot, de a tisztátalan állatokat (nem) adta Lévinek, fiának, és odaadta neki minden férfi lelkét.

9. És Lévi teljesítette a papi hivatását Bételben atyja, Jákób előtt, tíz testvérénél inkább, és pap volt ott, és Jákób megadta fogadalmát: ezért tizedet adott ismét az Úrnak és megszentelte azt, és az szenté lett Őneki.

10. És ennek okáért ismét el van rendelve a mennyei táblákon a tized törvényként, hogy egyék azt az Úr előtt évről-évre, azon a helyen, amely ki van választva, hogy az Ő neve ott lakozzon, és ez a törvény mindörökké (érvényes).

11. A rendelés úgy szól, hogy töltsék azt be évről-évre, hogy egyék a második tizedet az Úr előtt azon a helyen, amely ki lett választva, és semmi ne maradjon meg abból az idei évről a következő évre.

12. Mert a saját évében legyen a mag elfogyasztva abban az évben a magoknak való betakarításáig, és a bor a bornak napjaiig, és az olaj az ő idényének napjaiig.

13. És minden ami megmarad abból és megavul, legyen az sznnyezettnek tekintve: legyen megégetve tűzzel, mert tisztátalan az.

14. És ezért egyék azt együtt a szentélyben, és ne engedjék, hogy megavuljon.

15. És minden tized az ökrökből és a juhokból szent lesz az Úr előtt, és a papjaié lesznek, amit el fognak fogyasztani Őelőtte évről-évre; mert ezért lett ez elrendelve és bevésve a mennyei táblákra a tizedre nézve.

16. És a következő éjszakán, ennek a hónapnak a huszonkettedik napján, Jákób elhatározta, hogy megépíti azt a helyet, és hogy körbeveszi a kertet egy fallal, és megszenteli azt, és szentté teszi örökké, magának és gyermekeinek őutána.

17. És az Úr megjelent neki éjszaka és megáldotta és mondá neki: 'A te neved ne neveztessék Jákóbnak, hanem Izráelnek fogják nevezni a te neved.'

18. És ismét szólt hozzá: “Én vagyok az Úr, aki alkotta az eget és a földet, és megnövellek és igen-igen megsokasítalak téged, és királyok származnak majd tőled és uralkodni fognak majd minden talpalatnyi helyen, ahová csak emberi láb lép.

19. És a te magodnak adok minden földet, amely az ég alatt van, azok pedig uralkodni fognak minden nemzeten akaratuk szerint, és azután megkapják majd az egész földet és birtokolni fogják azt, örökre.”

20. Miután befejezte beszédét vele, fölemelkedett mellőle. Jákób pedig nézte, amint felszállt az égbe.

21. És látta éjszakai látomásban, Íme egy angyal leszállt az égből hét táblával a kezében és odaadta azokat Jákóbnak és elolvasta azokat és megtudta mindazt, ami írva volt azokban, amelyek megtörténnek majd vele és fiaival az eljövendő korszakokban.

22. És megmutatott neki mindent, ami írva volt a táblákon, és mondá neki: 'Ne építsd meg ezt a helyet, és ne tedd ezt örökkévaló szentéllyé, és ne lakozz itt; mert ez nem az a hely. Menj a te atyád, Ábrahám házához és lakozz a te atyáddal, Izsákkal, a te atyád halálának napjáig.

23. Mert Egyiptomban fogsz meghalni békességben, és ebben a földben leszel eltemetve tisztességben a te atyáid sírjában, Ábrahámmal és Izsákkal.

24. Ne félj, mert ahogy láttad és olvastad, úgy lesz minden; és írj le mindent amit láttál és olvastál.'

25. És Jákób mondá: 'Uram, hogyan emlékezzek mindenre, amit olvastam és láttam?' És felele neki: 'Minden dolgot a te emlékezetedbe fogok juttatni.'

26. És felment tőle, és Jákób felébredt alvásából, és emlékezett mindenre, amit olvasott és látott, és leírta annak minden szavát, amit olvasott és látott.

27. És ünnepelt ott még egy napot, és áldozott mindannak megfelelően, ahogy áldozott az előző napokon, és nevezte ennek nevét 'Kiegészítésnek', mert ez a nap hozzá lett adva, és az előző napokat nevezte 'Az Ünnepnek'.

28. És így nyilvánvaló lett, hogy ennek meg kell lennie, és hogy meg van írva a mennyei táblákon: ezért lelepleződött neki, hogy ünnepelje azt, és adja hozzá az ünnep hét napjához.

29. És ennek neve 'Kiegészítés' lett, mert fel volt jegyezve az ünnepnapok között, az év napjainak száma szerint.

30. És éjszaka, ennek a hónapnak a huszonharmadikán, Debóra, Rebeka ápolója meghalt, és eltemették a város alatt, a folyó tölgye alá, és nevezte ennek a helynek nevét 'Debóra folyójának' és a tölgyet 'Debóra gyásza tölgyének'.

31. És Rebekka elment és visszatért házába (Jákób) atyjához, Izsákhoz, és Jákób küldött keze által kosokat, juhokat és bakkecskéket, hogy készítsen ételt (Rebeka) az ő (Jákób) atyjának, ahogy azt kívánta.

32. És elment anyja után, amíg Kabratan földjére érkezett, és ott lakozott.

33. És Rákhel fiat szült az éjjel, és úgy nevezte annak nevét: 'Az én bánatomnak fia'; mert szenvedett, a szülés során: de atyja nevezte nevét Benjáminnak, ennek a jubileumnak a hatodik évhetének első évében, a nyolcadik hónap tizenegyedikén.

34. És meghalt ott Rákhel és el lett temetve Efrát földjében, ami ugyanaz mint Betlehem, és Jákób oszlopot emelt Rákhel sírján, az úton Rákhel sírja felett.

33 1. És Jákób ment és lakozott Magdaladra'eftől délre. És elment atyjához, Izsákhoz, ő és felesége, Lea, a tizedik hónap újholdján.

2.És Rúben látta Bilhát, Rákhel szolgálóját, atyjának ágyasát vízben fürdőzni egy titkos helyen, és szerette őt.

3. És elbújt éjszaka, és bement Bilha házába [éjszaka], és egyedül aludva talált rá az ágyában az ő házában.

4. És feküdt vele, és Bilha felébredt, és látta: íme Rúben feküdt vele az ágyában, és Bilha felemelte takarójának szegélyét és megragadta őt, és felkiáltott, és felfedezte, hogy Rúben az.

5. És elszégyelre magát miatta, és elengedte őt, és Rúben elszaladt.

6,7. És Bilha rendkívül elkeseredett a dolog miatt, és nem mondta el senkinek. És mikor Jákób visszatért és kereste őt, felele neki: 'Nem vagyok tiszta teneked, mert be lettem mocskolva téged illetően; mert Rúben bemocskolt engem, és az éjjel velem feküdt, én pedig aludtam, és nem jöttem rá, amíg fel nem fedte az én alsóruhámat és lefeküdt velem.'

8. És Jákób rendkívül dühös volt Rúbenre, mert az Bilhával hált, mert felfedte az ő atyjának alsóruháját. És Jákób többé nem közeledett Bilhához, mert Rúben bemocskolta.

9. És bármely ember aki felfedi atyjának alsóruháját, annak cselekedete nagyon gonosz, mert utálatos az az ember Úr előtt.

10. Ennek okáért meg van írva és el van rendelve a mennyei táblákon, hogy az ember ne feküdjön atyjának feleségével, és ne fedje fel atyjának alsóruháját, mert ez tisztátalan: mindketten haljanak meg együtt, az ember aki atyjának feleségével fekszik és a nő szintén, mert tisztátalanságot hoztak a földre.

11. És ne legyen semmi tisztátalan a mi Istenünk előtt a nemzetben, amit kiválasztott Magának tulajdonul.

12. És ismét, írva van másodszor is: “Átkozott, aki apja feleségével hál, mivel felfedte apja szemérmét.” Az Úrnak minden szentjei pedig mondják rá: “Úgy legyen, Úgy legyen”.

13. Te pedig, Mózes, rendeld el Izrael fiainak, hogy tartsák meg ezt az igét; mivel halálos ítélet jár ezért, és tisztátalanság ez. Nincs engesztelés, mely kiengesztelne azért az emberért, aki ezt elköveti, sohasem. Hanem öljék meg és vágják le, és kövezzék meg kövekkel, és irtsák ki a mi Istenünk népének soraiból.

14. Mivel nem szabad élnie akár egyetlen napig is a földön annak, aki ilyet tesz Izraelben, mivel utálatos és tisztátalan az.

15. És ne mondják azt Rúbenről: “Életet nyert és megbocsájtást, miután atyjának ágyasával hált, és az asszony is pedig férje volt neki, és az ő férje, Jákob, Rúben atyja, még életben volt.”

16. Mert addig az ideig nem volt felfedve a rendelet, az ítélet és a törvény annak teljességében minderre vonatkozóan, de a te napjaidban fel lett fedve, mint az időszakok és napok törvénye, és egy örökkévaló törvény az örökkévaló nemzedékeknek.

17. És erre a törvényre nincs a napoknak bevégződése, és nincs jóvátétel érte, hanem mindkettőt ki kell irtani a nemzet közepette: azon a napon amelyiken elkövették ezt, pusztítsátok el őket.

18. És te, Mózes, írd (ezt) le Izráelnek, hogy megtartsák, és ezek szerint a szavak szerint tegyenek, és ne kövessenek el halálra vivő bűnt; mert az Úr a mi Istenünk bíró, aki nem személyválogató és nem fogad el ajándékokat. És mondd el nekik a szövetségnek ezen szavait, hogy hallhassák és megtarthassák, és őrizzék magukat tisztelettel azokra nézve, és ne legyenek elpusztítva és kiirtva a földről; mert tisztátalanság, és utálatosság, és szenny, és mocsok mindenki aki ezt elköveti a földön a mi Istenünk előtt.

20. És nincsen nagyobb vétek, mint a fajtalankodás, amit ők elkövettek a földön; mert Izráel szent nemzet az Úrnak, Istenének, és örökség nemzete, és papi és királyi nemzet és az Ő saját tulajdona; és ne mutatkozzon ilyen tisztátalanság a szent nemzet közepette.

21. És ennek a hatodik évhétnek a harmadik évében Jákób és minden fia elment és lakozott Ábrahám házában, atyjához, Izsákhoz és anyjához, Rebekához közel.

22. És ezek voltak Jákób fiainak nevei: az elsőszülött Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Iszakár, Zebulin, Lea fiai; és Rákhel fiai, József és Benjámin; és Bilha fiai, Dán és Naftali; és Zilpa fiai, Gád és Áser, és Dina, Lea lánya, Jákób egyetlen lánya.

23. És eljöttek és meghajoltak Izsák és Rebeka előtt, akik amikor meglátták őket, áldották Jákóbot és minden fiát, és Izsák rendkívül örvendezett, mert látta Jákóbnak, az ő kisebbik fiának fiait, és megáldotta őket.

34 1. A negyvennegyedik jubileumban ennek az (év)hétnek a hatodik évében Jákób elküldte a fiait hogy legeltessék juhait, és a szolgákat is velük Sekem legelőjére.

2. És az Amoriták hét királya összegyűjtötte magát ellenük, hogy elpusztítsa őket, a fák rejtekéből, és hogy zsákmányként elvigye marháikat.

3. Jákób, Lévi, Júda és József Izsáknak, atyjuknak házában voltak; mert szelleme szomorú volt, és nem akarták elhagyni őt: és Benjámin volt a legfiatalabb, és ezért az apjával maradt.

4. És eljött[ek] Taphi királya[i] és Aresa királya[i] és Seragan királya[i] és Selo királya[i] és Gaas királya[i] és Betoron királya[i] és Maanisakir királya[i] és mindazok akik a hegyekben laknak (és) akik az erdőkben laknak Kánaán földjén.

5. És tudtára adták Jákóbnak, mondván: “Ímé, az Amoriták királyai körülfogták a fiaidat, és kifosztották nyájaidat.”

6. És felkelt házából, ő és három fia és atyjának minden szolgálója, és saját szolgálói, és elment ellenük hatezer emberrel, akik kardokat vittek.

7. És levágta őket Sékem mezőin, és üldözte azokat, akik elfutottak, és levágta őket a kard élével, és levágta Aresa-t és Taphu-t és Saregan-t és Selo-t és Amani-sakir-t és Ga[ga]'as-t, és visszaszerezte nyájait.

8. És uralkodott felettük, és adót vetett rájuk, hogy fizessenek adót neki, öt gyümölcs terményt földjeikről, és megépítette Robel-t és Tamnatares-t.

9.És visszatért békében, és békét kötött velük, és szolgálói lettek, addig a napig, amíg Jákób és fiai lementek Egyiptomba.

10. És ennek az évhétnek a hetedik évében elküldte Józsefet Sékem földjére, hogy tudja meg, hogyan boldogulnak házából való testvérei, és Dothan földjén talált rájuk.

11. És áruló módjára viselkedtek vele, és tervet készítettek ellene, hogy levágják, de meggondolták magukat, eladták Izmaelita kereskedőknek, akik levitték Egyiptomba és eladták Potifárnak, a Fáraó eunuchjának, a szakácsok főnökének, Elew városa papjának.

12. És Jákób fiai levágtak egy gidát, és bemártották József köntösét a vérbe, és elküldték Jákóbnak, atyjuknak a hetedik hónap tizedikén.

13. És Jákób aznap egész éjjel gyászolt, mert este vitték neki oda, és hevessé lett gyásza haláláért, és mondá: 'Egy gonosz vadállat felfalta Józsefet'; és házának minden tagja [gyászolt vele azon a napon és] búsultak és gyászoltak vele egész nap.

14. És fiai és lánya felkelt, hogy vígasztalja, de ő elutasította a vígasztalást a fiáért.

15. És azon a napon Bilha meghallotta, hogy József meghalt, és meghalt őt gyászolva, és Qafratefben élt, és Dina, Jákób lánya szintén meghalt miután József elveszett.

16. És egy hónapban jött Izráelre ez a három gyász. És eltemették Bilhát Rákhel sírkövével átellenben, és Dinát, lányát szintén ott temették el.

17. És gyászolt Józsefért egy évet, és nem szűnt meg (gyászolni), mert mondá: 'Hadd menjek le a sírba gyászolva az én fiamért.”

18. Ennek okáért el van rendelve Izráel gyermekei részére, hogy bánkódjanak a hetedik hónap tizedikén – azon a napon, amikor a hír, amitől siratni kezdte Józsefet, elért Jákóbhoz, atyjához – hogy adjanak jóvátételt magukért, egy fiatal kecskét a hetedik hónap tizedik napján, egyszer egy évben, bűneikért; mert megszomorították atyjuknak szeretetét Józsefnek, fiának irányába.

19. És ez a nap el lett rendelve, hogy búsuljanak azon vétkeik miatt, és minden bűneik miatt és minden hibáik miatt, hogy megtisztíthassák magukat azon a napon, egyszer egy évben.

20. És miután József meghalt, Jákób fiai feleségeket vettek maguknak. Rúben feleségének neve 'Ada; és Simeon feleségének neve Adlba'a, egy kananeus; és Lévi feleségének neve Melka, Arám leányai közül, Terah fiainak ivadékából; és Júda feleségének neve Begasu'el, egy kananeus; és Iszakár feleségének neve Hezaga; és Zebulon feleségének neve Ni'iman; és Dán feleségének neve 'Egla; és Naftali feleségének neve Rasu'u, Mezopotámiából; és Gád feleségének neve Maka; és Áser feleségének neve 'Ijona; és József feleségének neve Asenát, az egyiptomi; és Benjámin feleségének neve 'Ijasaka.

21. És Simeon megtért, és vett magának második feleséget Mezopotámiából, ahogy testvérei.

35 1. És a negyvenötödik jubileum első évhetének első évében Rebeka magához hívta Jákóbot, fiát, és megparancsolta neki atyjára és az testvérére tekintettel, hogy tisztelje őket életének minden napjában.

2. És Jákób mondá: 'Mindent megteszek, ahogy megparancsoltad nekem; mert ez a dolog tisztesség és nagyság lesz nekem, és igazságosság az Úr előtt, hogy tiszteljem őket.

3. És te is, anyám, tudod az időtől, hogy megszülettem, a mai napig, minden cselekedetemet, és mindent, ami az én szívemben van, hogy mindig mindent illetően jót gondolok.

4,5. És hogyan is ne tehetném ezt a dolgot, amit parancsoltál nekem, hogy tiszteljem az én atyámat és az én testvéremet! Mondd el, anyám, milyen romlottságot láttál bennem és elfordulok attól, és kegyelem lesz rajtam.'

6. És felele neki: 'Fiam, nem láttam benned egész életem során semmi romlottságot, hanem csak becsületes cselekedeteket. De most elmondom neked az igazat, fiam: meg fogok halni ebben az évben, és nem fogom túlélni ezt az évet az én életemben; mert álomban láttam halálomnak napját, hogy nem fogok élni százötvenöt évnél tovább: és íme betöltöttem az én életemnek minden napját, amelyet élnem kellett.

7. És Jákób nevetett anyjának szavain, mert anyja azt mondta neki, hogy meg fog halni; és Rebeka szembe ült ővele, erejének teljében, és nem volt meggyengülve erejében; mert kiment és bejött és látott, és fogai erősek voltak, és semmi gyengélkedés nem érintette életének napjaiban.

8. És Jákób így szólt hozzá: “Boldog lennék, anyám, ha az én éveim megközelítenék a te életed éveit, és ha megmaradna erőm bennem, úgy mint a te erőd: Nem halsz meg, hanem tréfálsz velem a halálodat illetően.”

9. És ő (Rebeka) bement Izsákhoz és így szólt hozzá: “Egy kérésem van hozzád: Eskesd meg Ézsut, hogy nem árt Jákóbnak, és nem folytatja az ellenségeskedést; hiszen ismered Ézsau gondolatait (szándékát), hogy romlottak azok ifjúságától fogva, és nincs benne becsületesség; mert elhatározta, hogy megöli, halálod után.

10. És tudod mindazt, amit tett attól a naptól fogva, hogy fivére, Jákób Háránba ment, egészen a mai napig: hogyan hagyott el bennünket egész szívével és gonoszat tett velünk; nyájaidat elvette magának, és minden jószágodat elragadta tőled.

11. És amikor kérdeztük és könyörögtünk neki tulajdonunk miatt, úgy tett, mintha, aki sajnál bennünket.

12. Elkeseredett veled szemben, azért, mert Jákóbot áldottad meg, tökéletes és egyenes fiadat; mivel benne nincs gonoszság, csakis jó, és amióta megérkezett Háránból mindmáig nem rövidített meg bennünket egyáltalán semmivel, hanem mindig mindeneket elénk hoz a maga idénye szerint, és teljes szívével örvendezik, amikor elfogadjuk tőle azokat, és áld minket, és nem hagyott el bennünket Háránból való hazatérte óta egész a mai napig, és folyvást velünk van és tisztel bennünket.

13. És Izsák mondá neki: 'Én is tudom és látom Jákób cselekedeteit, aki velünk van, hogy hogyan tisztel bennünket teljes szívéből; de korábban Ézsaut szerettem jobban, mint Jákóbot, mert ő volt az elsőszülött; de most Jákóbot szeretem jobban Ézsaunál, aki sokféle gonosz cselekedetet tett, és nincs benne igazságosság, mert minden útja igazságtalanság és erőszak, [és nincs körülötte igazságosság].

14. És most szívem nyugtalan az ő cselekedetei miatt, és sem ő, sem magja nem lesz megmentve, mert ők azok, akik el lesznek pusztítva a földről, és ki lesznek irtva az ég alól, mert elhagyta Ábrahám Istenét és feleségei után ment és tisztátalanságuk után és hibáik után, ő és gyermekei.

15. És te megkötsz engem, hogy esküdjön meg, hogy nem fogja levágni Jákóbot, testvérét; még ha megesküszik is nem fog megmaradni esküje mellett, és nem fog jót cselekedni, hanem csak gonoszat.

16. De ha le kívánja vágni Jákóbot, testvérét, Jákób kezeibe lesz adatva, és nem fog menekülni kezeiből, [mert beleesik majd kezeibe].

17. És ne félj Jákób felől; mert Jákób őrizője nagy és hatalmas és méltóságos, és jobban dicsőített, mint Ézsau őrizője.'

18.És Rebeka küldött Ézsauért és magához hívta, és hozzá jött, és Rebeka mondá neki: 'Van egy kérésem, fiam, tefeléd, és ígérd meg, hogy megteszed, fiam.'

19. És felele: 'Megteszek mindent, amit mondasz nekem, és nem fogom a te kérésedet elutasítani.'

20. És mondá neki: 'Megkérlek, hogy azon a napon, amelyen meghalok, vigyél engem és temess el Sárához, a te atyád anyjához közel, és te és Jákób szeressétek egymást és egyikőtök se kívánjon gonoszt a másik ellen, hanem csak kölcsönös szeretetet, és így virágozni fogtok, fiaim, és tisztelve lesztek a földnek közepette, és nem fog semmi ellenség fölöttetek örvendezni, és áldás és kegyelem lesztek mindazok szemében, akik szeretnek titeket.'

21. És felele: 'Megteszek mindent, amit mondtál nekem, és el foglak temetni, amely napon meghalsz Sárához, atyám anyjához közel, ahogy kívántad, hogy csontjai a te csontjaidhoz közel legyenek.

22. És Jákóbot, testvéremet, szintén szeretni fogom minden test felett; mert nincs nekem testvérem az egész földön, hanem csak ő, és ez nem nagy érdem nekem, ha szeretem őt; mert testvérem, és együtt vettettünk be a te testedbe, és együtt jöttünk ki méhedből, és ha nem szeretem az én testvéremet, kit szeressek?

23. És én magam könyörgök neked, hogy tanácsold Jákóbot felőlem és fiaim felől, mert tudom, hogy kétségtelenül király lesz felettem és fiaim felett, mert azon a napon, amikor atyám megáldotta, őt tette a nagyobbá és engem az alacsonyabbá.

24. És megesküszöm neked, hogy szeretni fogom, és nem fogok gonoszt kívánni ellene életemnek minden napjában, hanem csak jót.'

25. És megesküdött Rebekának mindezek a dolgok felől. És Rebeka magához hívta Jákóbot Ézsau szemei előtt, és parancsot adott neki azok a szavak szerint, amiket Ézsaunak mondott.

26. És Jákób felele: 'A te kedvedre teszek; higgy nekem, hogy nem fog tőlem gonosz eredni, vagy az én fiaimtól Ézsau ellen, és nem leszek első semmiben, kivéve a szeretetben.'

27. És ettek és ittak, ő és az ő fiai azon az éjjel, és meghalt (Rebeka), három jubileum és egy évhét és egy év idősen, azon az éjjel, és két fia, Ézsau és Jákób, eltemette a kettős barlangban Sárához, atyjuk anyjához közel.

36 1. És ennek az évhétnek a hatodik évében Izsák magához hívta két fiát, Ézsaut és Jákóbot, és hozzá jöttek, és mondá nekik: 'Fiaim, elmegyek atyáim útjára, az örök házba, ahol atyáim vannak.

2. Azért temessetek közel Ábrahámhoz, atyámhoz, a kettős barlangba a Hitteus Efron mezején, ahol Ábrahám megvásárolta a sírt, hogy temessen abban; a sírba, amit ástam magamnak, oda temessetek engem.

3. És azt parancsolom, fiaim, hogy gyakoroljatok igazságosságot és becsületességet a földön, hogy az Úr rátok hozhassa mindazt, amit az Úr mondott, hogy Ábrahámmal és magjával cselekszik.

4. És szeressétek egymást, fiaim, a ti testvéreteket úgy mint aki szereti a maga lelkét, és mindegyikőtök keresse testvérének hasznát, és cselekedjetek együtt a földön; és szeressék egymást, mint a saját lelküket. És a bálványokkal kapcsolatban megparancsolom és figyelmeztetlek titeket, hogy utasítsátok el azokat és gyűlöljétek azokat, és ne szeressétek, mert tele vannak megtévesztéssel azok számára, akik imádják azokat, és azoknak, akik lehajolnak előttük.

6. Emlékezzetek, fiaim, Ábrahám, a ti atyátok Úr Istenére, és arra, hogy én is hogyan imádtam Őt és szolgáltam Őt igazságosságban és örömben, hogy Ő megsokasítson titeket és megnövelje a ti ivadékaitokat, sokaságban, mint az égnek csillagai, és beplántáljon benneteket a földön, mint az igazságosság növényét, amely nem lesz kiirtva minden nemzedékeken át, örökké.

7. És most megesketlek titeket egy nagy esküre – mert nincs ennél nagyobb eskü, mint a dicsőséges és tisztelt és nagy és nagyszerű és csodálatos és hatalmas Név által, amely alkotta az egeket és a földet és minden dolgot együtt – hogy félni fogjátok Őt és imádni fogjátok Őt.

8. És hogy mindegyikőtök szeretni fogja testvérét ragaszkodással és igazságossággal, és egyikőtök sem fog gonoszt kívánni testvére ellen ezentúl mindörökké a ti életetek minden napjában, hogy sikeresek legyetek minden cselekedeteitekben és ne legyetek elpusztítva.

9. És ha bármelyikőtök gonoszt eszel ki az ő testvére ellen, tudjátok meg, hogy mostantól aki gonoszt tervel testvére ellen, az testvére kezébe essen, és legyen kiirtva az élőknek földjéről, és magja legyen elpusztítva az ég alól.

10.De a zűrzavar és az utálat és a megbotránkozás és a harag napján majd, úgy ahogyan elégette Szodomát, lángolva megemésztő tűzzel, hasonlóan fogja elégetni annak földjét és annak városát és mindent ami azé (az emberé), és neve ki lesz törölve az emberek fiainak nevelésére szóló könyvből, és nem lesz feljegyezve az élet könyvében, hanem abban ami az elpusztításra lett kinevezve, és örök utálatra fog eltávozni; úgy, hogy kárhoztatásuk mindig megújul gyűlöletben és haragban és kínban és megbotránkozásban és dögvészekben és betegségben örökké. Én mondom és tanúsítom nektek, fiaim, az ítélet szerint, ami el fog jönni az emberre, aki ártani kíván testvérének.

12. És elosztotta minden vagyonát a kettő között azon a napon és adta a nagyobb részt az elsőszülöttnek, és a tornyot és mindent akörül, és mindent amit Ábrahám birtokolt a Fogadalom Kútjánál.

13. És mondá: 'Ezt a nagyobb részt az elsőszülöttnek adom.'

14. És Ézsau felele, 'Eladtam Jákóbnak és odaadtam Jákóbnak születési jogomat; neki legyen adva, és nincs egyetlen szavam se erre vonatkozólag, mert az övé.'

15. És Izsák mondá: 'Áldás nyugodjon meg rajtatok, fiaim, és ivadékaitokon ezen a napon, mert megnyugvás adtatok nekem, és nem fáj szívem a születési jog miatt, hogy nehogy bűnösséget munkáljatok annak következtében.

16. A Magasságos Isten áldja meg az embert, aki igazságosságot munkál, őt és ivadékait örökké.'

17. És befejezte parancsolatait és áldásait felettük, és ettek és ittak együtt őelőtte, és (Izsák) örvendezett, mert egy akarat (értelem) volt kettejükben, és kimentek tőle és megpihentek azon a napon és aludtak.

18. És Izsák elaludt ágyában örvendezve; és az örök alvásba merült, és meghalt száznyolcvan évesen. Huszonöt évhetet és öt évet töltött be; és két fia, Ézsau és Jákób eltemették.

19. És Ézsau elment Edom földjére, Seir hegyeihez és ott lakozott.

20. És Jákób Hebron hegyein lakott, atyja, Ábrahám tartózkodása földjének tornyában, és szolgálta az Urat teljes szívéből és a látható parancsolatok szerint, aszerint ahogy Ő felosztotta nemzedékeinek napjait.

21, 22. És Lea, felesége meghalt a negyvenötödik jubileum második évhetének negyedik évében, és eltemette a kettős barlangban anyjához, Rebekához közel, Sárának, atyja anyjának sírjától balra, és minden fiaik eljöttek, hogy gyászolják Leát, az ő feleségét ővele, és hogy megvigasztalják miatta, mert Jákób siratta, mert rendkívül szerette, miután nővére Rákhel meghalt;

23. mert Lea tökéletes és becsületes volt minden útjában, és tisztelte Jákóbot, és mindaz idő alatt, amíg vele élt, Jákób egy durva szót sem hallott szájából, mert gyengéd, békeszerető és becsületes és tiszteletre méltó volt.

24. És Jákób megemlékezett Lea minden cselekedetéről, amiket tett élete folyamán, és nagyon siratta őt, mert szerette teljes szívéből és teljes lelkéből.

37 1. És azon a napon amelyen Izsák, Jákóbnak és Ézsaunak atyja meghalt, Ézsau fiai meghallották, hogy Izsák az idősebb részét a fiatalabbik fiának, Jákóbnak adta, és nagyon dühösek voltak.

2. És versengtek atyjuknál, mondván: 'Miért adta atyád az idősebb részét Jákóbnak, és mellőzött téged, holott te vagy az idősebb és Jákób a fiatalabb?'

3. És felele nekik: 'Mert eladtam a születési jogom Jákóbnak egy kis étel lencséért, és azon a napon, amikor atyám elküldött vadászni és fogni és vinni neki valamit, amit egyen és megáldjon, eljött (Jákób) csellel, és hozott atyámnak ételt és italt, és atyám megáldotta és engem az ő keze alá helyezett.

4. És most az atyánk megesketett minket, engem és őt, hogy nem fogunk kölcsönösen gonoszt tervelni, egyikünk sem a másik ellen, és hogy maradjunk meg szeretetben és békében, mindegyikünk a maga testvérével és ne rontsuk meg a mi utainkat.'

5. És mondák neki: 'Nem fogunk rád hallgatni, hogy békében legyünk vele; mert erőnk nagyobb erejénél, és erősebbek vagyunk nála; elmegyünk ellene és levágjuk, és elpusztítjuk őt és fiait. És ha nem fogsz velünk jönni, neked is ártani fogunk.

6. És most figyelj ránk: Hadd küldjünk Arámba és Filiszteába és Moábba és Ammonba, és hadd válasszunk magunknak válogatott férfiakat, akik buzgóak a harcra, és hadd menjünk ellene és hadakozzunk ellene, és hadd irtsuk ki a földről, mielőtt megerősödik.'

7. És atyjuk felele nekik: 'Ne menjetek és ne háborúzzatok vele, nehogy elessetek őelőtte.'

8. És mondák neki: 'Pontosan ez a te viselkedésed fiatalságodtól mind a mai napig, és behajtod nyakadat az ő igája alá.

9. Nem fogunk hallgatni ezekre a szavakra.' És elküldtek Arámba és 'Aduramhoz, atyjuk barátjához, és közöttük felbéreltek ezer harcoló férfit, válogatott hadakozó férfit.

10. És jöttek hozzájuk Moábból és Ammon gyermekeitől, azok, akik fel lettek bérelve, ezer válogatott férfi, és Filiszteából ezer válogatott hadakozó férfi, és Edomból és a horitákból ezer válogatott harcoló férfi, és a Kittimből erős hadakozó férfiak.

11. És mondák atyjuknak: 'Menj ki velük és vezesd őket, különben le fogunk vágni téged.'

12. És megtelt haraggal és felháborodással látván, hogy fiai ráerőszakolják, hogy menjen előttük, hogy Jákób, az ő testvére ellen vezesse őket.

13. De azután megemlékezett minden gonoszról, ami szívében elrejtve feküdt Jákób, az ő testvére ellen; és nem az esküre emlékezett, amit megesküdött atyjának és anyjának, hogy nem fog gonoszt tervezni Jákób, az ő testvére ellen minden napjaiban.

14. És mindezek mellett, Jákób egész addig nem tudta, hogy jönnek ellene hadakozni, és feleségét, Leát gyászolta, amíg csak azok nagyon közel nem értek a toronyhoz, négyezer harcossal és válogatott hadakozó férfiakkal.

15. És Hebron férfiai hozzá küldtek, mondván: 'Íme testvéred ellened jött, hogy harcoljon veled, négyezer karddal felövezett (emberrel), és pajzsokat és fegyvereket visznek'; mert jobban szerették Jákóbot, mint Ézsaut.

16. Úgyhogy elmondták neki; mert Jákób nagylelkűbb és irgalmasabb ember volt, mint Ézsau. De Jákób nem hitte el, amíg nem jöttek egészen közel a toronyhoz.

17. És bezárta a torony kapuit; és a lőrésekre állt és szólt testvéréhez, Ézsauhoz és mondá: 'Nemes a vigasz, amivel eljöttél vigasztalni engem a feleségemért, aki meghalt. Ez az az eskü, amit megesküdtél atyádnak és ismét anyádnak mielőtt meghaltak? Megszegted az esküt, és abban az percben, amelyben megesküdtél atyádnak, lettél elítélve.'

18. És akkor Ézsau válaszolt és mondá neki: 'Sem az ember gyermekeinek, sem a föld vadállatainak nincs igazságosság esküje, amit esküdve megfogadtak volna (esküként, mely érvényes) örökké; hanem minden nap gonoszt gondolnak ki egymás ellen, és bizony mindegyikük lemészárolja ellenfelét és ellenségét.

19. És te gyűlöltél engem és gyermekeimet örökké.

20. És nincs megtartva a testvéri kötelék teveled. Halld ezeket a szavakat, amiket kijelentek neked, ha a vaddisznó megváltoztathatja bőrét és a sörtéjét puhává teheti, mint a gyapjú, és mikor megteheti, hogy a fejéből szarvak nőjenek ki, mint a szarvasbika szarvai, vagy a juhé, akkor fogom megtartani a testvéri köteléket teveled, és ha az emlők elválasztják magukat anyjuktól, mert nem voltál te testvér számomra.

21. És ha a farkasok békét kötnek a bárányokkal, hogy ne falják fel, vagy bántsák őket,
És mikor a szívük azok felé fordul véglegesen,
Akkor lesz béke a szívemben tefeléd.

22.És ha az oroszlán az ökör barátjává válik és békét köt vele
És ha egy igába lesz kötve és együtt szánt majd vele,
Akkor fogok békét kötni veled.

23. És mikor a holló fehérré válik, mint a raca
Akkor tudd, hogy szerettelek téged
És békét fogok kötni veled
Ki leszel irtva,
És a te fiaid ki lesznek irtva,
És nem lesz számodra béke.

24. És mikor Jákób látta, hogy ennyire gonosz szándékú volt szívével és teljes lelkével irányába, hogy levágja őt, és hogy úgy jött, mint a vaddisznó, ami rárohan a lándzsára, amely felnyársalja és megöli azt,

25. és (mégsem) nem hátrál meg attól; akkor szólt az övéihez és szolgáihoz, hogy támadják meg őt és minden társát.

38 1. És ezután Júda szólt Jákóbhoz, az ő atyjához, és mondá neki: 'Feszítsd az íjad, atyám, és küld ki a te nyilaidat és veszítsd el az ellenfelet és vágd le az ellenséget; és legyen meg tebenned az erő, mert mi nem fogjuk levágni a te testvéredet, mert ő olyan, mint te, és hasonlít tehozzád, hadd adjuk meg neki (ezt) a tiszteletet.'

2. Akkor Jákób kifeszítette az íját és kiküldte a nyilat és az átütötte Ézsaut, az ő testvérét (annak jobb mellén) és megölte.

3. És újra kiküldött egy nyilat és eltalálta az Arámi Adoránt a bal mellén és hanyatt lökte és megölte.

4. És aztán Jákób fiai kimentek, ők és szolgáik, csapatokra osztva magukat a torony négy oldalán.

5. És Júda ment ki elöl, és Naftali és Gád vele, és ötven szolga vele a torony déli oldalán, és levágtak mindenkit, akit találtak maguk előtt, és egy személy sem menekült meg.

6. És Lévi és Dán és Áser kimentek a torony keleti oldalán, és ötven férfi velük, és levágták Moáb és Ammon harcoló férfiait.

7. És Rúben és Iszakár és Zebulon kimentek a torony északi oldalán, és ötven ember velük, és levágták a Filiszteusok harcoló férfiait.

8. És Simeon és Benjámin és Énok, Rúben fia, kimentek a torony nyugati oldalán, és ötven férfi velük, és levágták Edomból és a horitáktól négyszáz férfit, bátor harcosokat; és hatszáz elmenekült, és Ézsau négy fia velük menekült, és hátrahagyták atyjukat, aki halva feküdt, úgy ahogy elesett a dombon, ami Adurámban van.

9. És Jákób fiai üldözték őket Szeir hegyeiig. És Jákób eltemette testvérét a dombon, ami Adurámban van, és visszatért házába.

10. És Jákób fiai keményen hajszolták Ézsau fiait Szeir hegyein, és meghajlították nyakaikat, úgyhogy Jákób fiainak szolgálóivá váltak.

11. És elküldtek atyjukhoz, hogy tudakozódjanak, hogy békét kössenek-e velük, vagy levágják őket.

12. És Jákób üzent fiainak, hogy kössenek békét, és békét kötöttek velük, és a szolgaság igáját rakták rájuk, úgy hogy mindig adót fizettek Jákóbnak és fiainak.

13. És mindaddig a napig megfizették az adót Jákóbnak, amíg az le nem ment Egyiptomba.

14. És Edom fiai nem jöttek ki a szolgaságnak igája alól amit Jákób tizenkét fia vetett ki rájuk mind a mai napig.

15. És ezek azok a királyok, akik uralkodtak Edomban, mielőtt bármilyen király uralkodott volna Izráel gyermekein [eddig a napig] Edom földjén.

16. És a Beor fia Balaq uralkodott Edomban, és városának neve Danaba volt.

17. És meghalt Balaq, És a bóseri Zara fia, Jóbáb uralkodott helyette.

18. És meghalt Jóbáb, és Ásám, Teman földjéről uralkodott helyette.

19. És meghalt Ásám, és Adath, Barad fia, aki levágta Midiánt Moáb mezején, uralkodott helyette, és városának neve Avith volt.

20. És meghalt Adath, és Salman Amaseqából uralkodott helyette.

21,22. És meghalt Salman és Saul a folyó melletti Ra'abothból uralkodott helyette. És meghalt Saul, és Ba'elunan, Ákhbór fia uralkodott helyette..

23. És meghalt Ba'elunan, Ákhbór fia, és Adath uralkodott helyette, és feleségének neve Maitabith volt, Matarat lánya, aki Matebedza'ab lánya volt.

25. Ezek azok a királyok, akik Edom földjén uralkodtak.

39 1,2.És Jákób atyja tartózkodásának földjén, Kánaán földjén lakozott. Ezek Jákób nemzetségei. És József tizenhét éves volt, amikor elvitték őt Egyiptomba, és Potifár, Fáraó egy eunuchja, a legfőbb szakács vette meg őt.

3. És felügyelővé tette egész házán és az Úr áldása volt az egyiptomi házán József miatt, és az Úr felvirágoztatta mindenben, amit tett.

4. És az egyiptomi rábízott mindent József kezeire; mert látta, hogy az Úr volt vele, és hogy az Úr felvirágoztatta minden dolgában.

5. És József külső megjelenése kellemes volt, és megjelenése nagyon szép volt, és gazdájának felesége felemelte szemeit és látta Józsefet, és szerette és könyörgött neki, hogy háljon együtt ővele.

6. De (József) nem adta fel lelkét, és emlékezett az Úrra, és azokra a szavakra, amiket Jákób, az ő atyja szokott felolvasni Ábrahám szavai közül, hogy egy ember se kövessen el paráznaságot asszonnyal, akinek férje van; mert az ilyen emberre halálbüntetés lett elrendelve a mennyekben a Magasságos Isten előtt, és ez a bűn mindig fel lesz jegyezve ellene az örök könyvekben az Úr előtt.

7. És József megemlékezett ezekről a szavakról és megtagadta, hogy feküdjön ővele.

8. És az eunuk felesége egy évig könyörgött neki, de (József) elutasította és nem hallgatott rá.

9. De az megragadta és erősen fogta a házban, hogy rákényszerítse, hogy lefeküdjön vele, és bezárta a ház ajtajait és szorosan fogta (Józsefet); de ő hátrahagyta a köntösét az asszony kezeiben és áttört az ajtón és elmenekült társaságából.

10. És az asszony látta, hogy József nem fog együtt hálni ővele, és megrágalmazta urának jelenlétében, mondván: 'A te héber szolgád, akit szeretsz, kényszeríteni akart engem, hogy lefeküdhessen velem; és az történt, hogy amikor felemeltem a hangom, elfutott és a kezeimben hagyta a köntösét, amikor megfogtam, és áttört az ajtón.'

11. És az egyiptomi látta József köntösét és a törött ajtót, és hallotta feleségének szavait, és börtönbe vetette Józsefet arra a helyre, ahol azok a foglyok voltak, akiket a király bebörtönzött.

12. És ott volt a börtönben; és kedvessé tette az Úr Józsefet a börtönőrök főnöke előtt és együttérzést keltett abban, mert látta (az őr), hogy az Úr volt vele, és hogy az Úr minden cselekedetét felvirágoztatta.

13. És rábízott minden dolgot kezeire, és a börtönőrök főnöke nem is tudott semmiről, amiket rábízott, mert József megcsinált mindent, és az Úr tökéletesítette azokat.

14. És ott maradt két évig. És azokban a napokban Fáraó, Egyiptom királya dühös volt két eunuchjára, a fő komornyikra és a fő pékre, és őrség alá helyezte őket a legfőbb szakács házában, a börtönbe, ahol Józsefet tartották.

15. És a börtönőrök főnöke kinevezte Józsefet, hogy szolgáljon nekik; és szolgált előttük.

16. És mindketten álmot álmodtak, a fő komornyik és a fő pék, és elmondták Józsefnek.

17. És ahogyan ő értelmezte azokat, úgy is történtek velük a dolgok, és Fáraó visszaállította a fő komornyikot a hivatalába és a fő péket megölte, pont ahogyan József megmondta nekik.

18. De a fő komornyik megfeledkezett Józseről a börtönben, pedig József közölte előre, mi fog történni vele, ám a fő komornyiknak nem jutott eszébe hogy tudassa Fáraóval, József hogyan mondta meg neki, mert elfelejtette.

40 1. És azokban a napokban Fáraó egy éjszaka két álmot álmodott egy éhínségre vonatkozólag, ami az egész földre eljön, és felébredt alvásából és hívatta Egyiptom minden álomfejtőjét és varázslóját, és elmondta nekik mindkét álmát, és azok nem voltak képesek megjelenteni (az álmokat).

2. És akkor a fő komornyik megemlékezett Józsefről és beszélt róla a királynak, és Fáraó előhozta a börtönből és elmondta a két álmát József előtt.

3. És ő elmondta Fáraónak, hogy a két álom valójában egy, és mondá neki: 'Hét esztendő jön, amik bőségesek lesznek Egyiptom egész földjén, és azután hét év éhínség jön, olyan éhínség, amilyen még nem volt az egész földön.

4.És most nevezzen ki Fáraó felügyelőket Egyiptom egész földjén, és halmozzák fel az élelmet minden városban a bőség napjainak idején, és így lesz élelem a hét év éhínség idejére, és a föld nem fog elveszni az éhínség miatt, mert az nagyon kemény lesz.'

5.És az Úr kedvessé és kegyelemre méltóvá tette Józsefet Fáraó szemeiben, és Fáraó mondá az ő szolgáinak: 'Nem fogunk ilyen bölcs és megfontolt embert találni, mint ez az ember, mert az Úr szelleme van vele.'

6. És kinevezte másodiknak az egész királyságában, és fennhatóságot adott neki egész Egyiptom felett, és Fáraó második harci szekerén utazhatott.

7. És kagylóselyem köntösökbe öltöztette, és aranyláncot helyezett nyakára, és egy hírnök hirdette előtte járva: 'El 'El wa 'Abirer', és egy gyűrűt helyezett el kezén és egész házának uralkodójává tette, és naggyá tette, és mondá neki: 'Csak a trónon leszek nagyobb, mint te.'

8. És József uralkodott Egyiptom egész földjén, és Fáraó minden hercege, és minden szolgája, és mindenki, aki a király ügyeiben munkálkodott, szerette, mert igazságosságban járt, mert büszkeség és gőg nélkül volt, és nem volt személyválogató, és nem fogadott el ajándékokat, hanem egyenességben ítélkezett a föld minden népe felett.

9. És Egyiptom földje békében volt Fáraó előtt József miatt, mert az Úr volt vele, és adott kedvességet és kegyelmet minden nemzedékére mindazok előtt, akik ismerték és akik csak hallottak róla, és Fáraó királysága jól rendezett volt, és nem volt Sátán és nem volt gonosz személy (abban).

10. És a király a Sephantiphans nevet adta Józsefnek és feleségül adta Józsefhez Potifár lányát, Heliopolis papjának, a legfőbb szakácsnak a lányát.

11. És azon a napon, mikor József Fáraó előtt állt, harminc éves volt.

12. És abban az évben meghalt Izsák. És történt, hogy ahogyan József elmondta a két álom magyarázatában, pontosan aszerint, ahogy mondta, hét bőséges esztendő következett Egyiptom egész földjén, és Egyiptom földje bőségesen termett, egy mérték ezernyolcszáz mértéket (termett).

13. És József összegyűjtötte az élelmet minden városba, amíg tele nem lettek gabonával, és amíg többé már nem tudták megszámolni és megmérni annak sokasága miatt.

41 1. És a negyvenötödik jubileumban, a második évhét második évében Júda feleséget szerzett elsőszülöttének, Hérnek Arám leányai közül, Thámárt.

2. De Hér gyűlölte, és nem hált együtt vele, mert annak anyja Kánaán leányai közül volt, Hér pedig anyjának rokonságából szeretett volna feleséget venni, de Júda, az ő atyja, nem engedte neki.

3. És ez a Hér, Júda elsőszülötte, gonosz volt, és az Úr levágta őt.

4. És Júda mondá Onánnak, a (Hér) testvérének: 'Menj be a testvéred feleségéhez, és végezd el a férj testvérének kötelességét, és támassz magot a te testvérednek.'

5. És Onán tudta, hogy a mag nem lenne az övé, hanem egyedül a testvéréé, és bement testvére feleségének házába, és a földre ontotta ki a magot, és gonosz volt az Úr szemében, és Ő levágta őt.

6. És mondta Júda Thámárnak, az ő menyének: 'Maradj a te atyád házában özvegyként, amíg Séla, az én fiam felnő, és neki adlak majd téged feleségül.'

7. És felnőtt, de Júda felesége, Bedsu'el nem engedte fiának, Sélának, hogy házasodjon. És meghalt Bedsu'el, Júda felesége ennek az évhétnek az ötödik évében.

8. És a hatodik évben Júda felment Timnába, hogy megnyírja juhait.

9. És mondták Thámárnak: 'Íme, apósod felment Timnába, juhainak nyírására.' És levette az özvegyi ruháit, és felvett egy fátylat, és kidíszítette magát, és leült a Timnába vezető út kapujába.

10. És ahogy Júda arra ment, rátalált, és azt hitte, hogy szajha, és mondá neki: 'Hadd jöjjek be hozzád'; és felele neki: 'Gyere be!' És bement.

11. És Thámár mondá neki. 'Add meg a bérem'; és felele neki: 'Nincs kéznél semmim, csak a gyűrűm az ujjamon, és a nyakláncom, és a pálcám, ami a kezemben van.'

12. És Thámár mondá neki: 'Add ezeket nekem, amíg elküldöd a béremet' és felele neki: 'El fogok neked küldeni egy kecskegidát'; és odaadta neki azokat, és Thámár teherbe esett tőle.

13,14. És Júda elment juhaihoz, Thámár pedig elment az atyja házához. És Júda elküldött egy kecskegidát a pásztora keze által, egy adullámbeli által, aki nem találta Thámárt, és megkérdezte a helyi embereket, mondván: 'Hol van a szajha, aki itt volt?'

15. És ők mondák neki: 'Nincsen itt szajha minálunk.' És visszatért és értesítette, és mondá neki, hogy nem találta meg: 'Megkérdeztem a helyi embereket, és mondák nekem: “Itt nincs szajha.” '

16. És felele: 'Hadd tartsa meg őket, nehogy gúnyolódás tárgya legyünk.' És amikor Thámár kitöltött három hónapot, megmutatkozott, hogy állapotos, és elmondták Júdának, mondván: 'Íme Thámár, a te menyed állapotos szajhálkodás által.'

17. És Júda elment Thámár atyjának házához, és mondá annak atyjának és annak testvéreinek: 'Hozzátok elő, és égettessék meg, mert tisztátalanságot cselekedett Izráelben.'

18. És történt, hogy mikor előhozták megégetni, elküldte apósának a gyűrűt és a nyakláncot és a pálcát, mondván:

19. 'Állapítsd meg, kiéi ezek, mert általa vagyok állapotos.' És Júda elismerte, és mondá: 'Thámár igazabb nálam.

20. Így tehát ne égessék meg őt' És ennek okáért nem lett Sélához adva, és Júda többé nem közelített hozzá.

21.És ezután Thámár két fiút szült, Péreczet és Zérákhot, ennek a második évhétnek a hetedik évében.

22. És így fejeződött be a termékenység hét éve, amelyről József beszélt Fáraónak.

23. És Júda beismerte, hogy a cselekedet, amit tett, gonosz volt, mert együtt hált menyével, és gyűlöletesnek találta szemeiben, és beismerte, hogy bűnt követett el és tévúton járt, mert felfedte fiának alsóruháját, és siránkozni kezdett és esedezett az Úr előtt bűne miatt.

24. És elmondtuk neki egy álomban, hogy meg lett bocsátva neki, mert komolyan esedezett, és siránkozott, és többé nem követte el azt.

25. És megbocsátást kapott, mert elfordult bűnétől és tudatlanságától, mert nagyot vétkezett a mi Istenünk előtt; és mindenki, aki így cselekszik, mindaz aki menyével együtt hál, égettessék meg tűzzel, hogy elégjen abban, mert tisztátalanság és szenny van az ilyeneken, tűzzel égessék meg őket.

26. És parancsold meg Izráel gyermekeinek, hogy ne legyen tisztátalanság közöttük, mert mindenki, aki menyével, vagy az anyósával együtt hál, tisztátalanságot cselekszik; tűzzel égessék meg az embert, aki feküdt vele, és hasonlóképpen az asszonyt, és Ő elfordítja a haragot és a büntetést Izráeltől.

27. És Júdának elmondtuk, hogy két fia nem hált együtt Támárral, és ennek okáért az ő magja egy második nemzedékben is biztosítva van, és nem lesz kiirtva.

28. Mert a tekintet egyenességében járt és kereste a büntetést, mégpedig Ábrahám ítélete szerint, amit az megparancsolt a fiainak, ezért akarta Júda megégetni Thámárt tűzzel.

42 1. És a negyvenötödik jubileum harmadik évhetének első évében elérkezett az éhínség a vidékre, és egyeltalán nem adatott eső a földre,

2. És a föld kopárrá vált, de Egyiptom földjén volt élelem, mert József összegyűjtötte a föld magját a bőség hét esztendejében és megőrizte azt.

3. És az egyiptomiak eljöttek Józsefhez, hogy adjon nekik élelmet, és kinyitotta a tárházakat, ahol az első év gabonája volt, és eladta azt a föld népeinek aranyért.

4. És Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van élelem, és elküldte tíz fiát, hogy élelmet szerezzenek neki Egyiptomban, de Benjámint nem küldte el, és megérkeztek a fiai azok között, akik oda mentek.

5. És József felismerte őket, de ők nem ismerték fel őt, és beszélt velük és kikérdezte őket és mondá nekik: 'Nemde kémek vagytok, és azért jöttetek, hogy felderítsétek merről lehet a vidéket megközelíteni?' És őrizet alá helyezte őket.

6. És azután ismét szabadon eresztette őket, és egyedül Simeont tartotta vissza és elküldte kilenc testvérét.

7. És megtöltötte a zsákjaikat gabonával, és az aranyukat a zsákjaikba rakta, és ők nem tudtak róla.

8. És megparancsolta nekik, hogy hozzák el a fiatalabb testvérüket, mert elmondták neki, hogy az atyjuk és a fiatalabb testvérük él.

9. És felmentek Egyiptom földjéről és megjöttek Kánaán földjére; és elmondtak atyjuknak mindent, ami történt velük, hogy milyen gorombán beszélt annak az országnak ura velük, és hogy ott fogta Simeont amíg ők Benjámint oda nem viszik.

10. És Jákób felele: 'Megfosztotok a gyermekeimtől! József nincs és Simeon sincs, és most el fogjátok vinni Benjámint. Rám jön a ti gonoszságotok.'

11. És mondá: 'A fiam nem fog veletek lemenni, nehogy esetleg betegségbe essen; mert az anyja két fiúnak adott életet, de egy elpusztult, és ti ezt az egyet is elvennétek tőlem. Ha véletlenül lázas lesz az úton, azzal megkeserítenétek az én öreg koromat a halálig.'

12. Mert látta, hogy visszakerült a pénz mindenkihez annak zsákjába, és ennek okáért félt elküldeni őt.

13. És az éhínség növekedett és fájdalmassá vált Kánaán földjén, és minden földön, kivéve Egyiptom földjén, mert az egyiptomiak közül sokan magot halmoztak fel élelemnek abból az időből, mikor látták Józsefet összegyűjteni a magokat és tárházakba rakni és megőrizni azokat az éhínség éveire.

14. És Egyiptom népe ellátta magát élelemmel az éhínségük első éve alatt.

15. De mikor Izrael látta, hogy az éhínség nagyon fájdalmas volt a földön, és hogy nincsen enyhülés, mondá fiainak: 'Menjetek ismét, és szerezzetek be élelmet nekünk, hogy meg ne haljunk.'

16. És felelének: 'Nem megyünk; hacsak nem jön fiatalabb testvérünk velünk, nem megyünk.'

17. És Izrael látta, hogy ha nem küldi el velük, mindannyian elpusztulnak az éhínség okán.

18. És Rúben mondá: 'Add őt az én kezembe, és ha nem hozom vissza neked, vágd le két fiamat lelke helyett.'

19. És felele neki: 'Ne menjen veled.' És Júda odalépett és mondá: 'Küldd el velem, és ha nem hozom vissza, hadd hordozzam én a felelősséget előtted az életem minden napján.'

20. És Jákób elküldte velük ennek az évhétnek a második évében, a hónap első napján, és megérkeztek Egyiptomba mindazokkal, akik oda mentek, és ajándékok voltak a kezeikben, mirha és mandulák és terpentin diók és tiszta méz.

21. És mentek és József elé álltak, és látta Benjámint, testvérét, és felismerte, és mondá nekik: 'Ez a legifjabb testvéretek?' És felelének: 'Ő az.' És mondá: 'Az Úr legyen kegyelmes hozzád, fiam!'

22. És beküldte őt házába és előhozta Simeont nekik és lakomát készített nekik, és átadták neki az ajándékokat, amit kezeikben hoztak.

23. És ettek előtte és mindannyiuknak adott egy-egy adagot, de Benjámin része hétszer nagyobb volt, mint bármelyiküké.

24. És ettek és ittak azután felkeltek és a szamaraikkal maradtak.

25. És József kieszelt egy tervet, amiből megismerheti a gondolkodásukat, hogy vajon a béke gondolatai uralkodnak-e közöttük, és mondá a gondnoknak, aki a háza fölött volt: 'Töltsd meg a zsákjaikat élelemmel, és juttasd vissza nekik a pénzüket az edényeikbe, és a kelyhemet, az ezüst kelyhemet, amiből iszom, rakd a legfiatalabb zsákjába, és küldd el őket.'

43 1. És úgy tett, ahogy József mondta neki, és megtöltötte a zsákjukat élelemmel és a pénzüket a zsákjukba rakta, és a kelyhet Benjámin zsákjába rakta.

2. És kora reggel elindultak, és az történt, hogy amikor eljöttek onnét, József így szólt a háza gondnokához: 'Kövesd őket, fuss és fogd meg őket, mondván: 'Jóért rosszal fizettetek nekem; elloptátok tőlem az ezüst kelyhet, amiből az én uram iszik.'

3. És hozd vissza hozzám a legfiatalabb testvérüket, és hozd el gyorsan mielőtt kimegyek az én itélőszékembe.'

4. És utánuk futott és ezeknek a beszédeknek megfelelően szólt velük. És felelének neki: 'Isten őrizz, hogy a te szolgáid ezt cselekedjék, és lopjanak a te urad házából bármi eszközt, hiszen a pénzt, amit a zsákjainkban találtunk első alkalommal mi, a te szolgáid azt is visszahoztuk Kánaán földjéről. Akkor hogyan lopnánk bármi eszközt?

5. Íme itt vagyunk és a mi zsákjaink, keress, és ha megtalálod a kelyhet bárkinek a zsákjában közülünk, legyen az levágva, és mi és a mi szamaraink szolgálni fogunk a te uradnak.'

6. És felele nekik: 'Nem úgy, hanem az embert, akinél megtalálom, csak őt viszem el szolgaként, és ti visszatérhet-tek békében a ti házatokba.'

7. És ahogy keresett az edényeikben, a legidősebbel kezdve és a legfiatalabbal végezve, megtalálta azt Benjámin zsákjában.

8. És meghasogatták a köntöseiket, felmálházták a szamaraikat és visszatértek a városba és József házához mentek, és mindannyian meghajtották magukat arcukkal a föld felé előtte.

9. És József mondá nekik: 'Gonoszt cselekedtetek.' És felelének: 'Mit mondhatnánk és hogyan védhetnénk magunkat? A mi urunk felfedezte szolgái vétkét; íme urunk szolgái vagyunk, és a szamaraink is.'

10. És József mondá nekik: 'Én is félem az Urat; ami titeket illet, menjetek otthonaitokba és legyen a testvéretek szolgám, mert gonoszt cselekedtetek. Nem tudjátok, hogy a férfi örvendezik kelyhének, ahogy én is tettem ezzel a kehelyjel?

11. És mégis elloptátok tőlem.' És Júda mondá: 'Ó uram, könyörgök neked, engedd, hogy a te szolgád szólhasson egy szót az én uram fülébe: a te szolgád anyja két testvért szült a mi atyánknak: egy elment és elveszett, és nem került elő, és egyedül ez maradt meg az anyjától, és a te szolgád, a mi atyánk szereti őt, és élete hozzá van kötődve ennek a fiúnak az életéhez.

12. És az fog történni, hogy mikor elmegyünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, és a fiú nincs velünk, meg fog halni, és a bánat által a mi atyánknak halálát fogjuk okozni.

13. Most tehát hadd maradjak én, a te szolgád, itt a fiú helyett kezesként az én uramnak, és hadd menjen ez a fiú a testvéreivel, mert biztosíték lettem érte a te szolgádnál, a mi atyánknál, és ha nem hozom vissza, a te szolgád lesz a felelős a mi atyánk előtt mindörökre.

14. És József látta, hogy összhangban vannak egymással a jóságban, és nem tudta megtartóztatni magát, és elmondta nekik, hogy ő József..

15. És héber nyelven beszélt velük és a nyakukra borult és zokogott.

16. De nem ismerték fel és zokogni kezdtek. És mondá nekik: 'Ne sírjatok miattam, hanem siessetek és hozzátok atyámat ide; és láthatjátok, hogy az én szájam szól, és testvérem, Benjámin szemei látnak.

17.Mert íme ez az éhínség második éve, és még öt év van hátra szüret, vagy a fák gyümölcse, vagy szántás nélkül.

18. Gyertek le gyorsan, ti és a ti háznépetek, hogy ne vesszetek el az éhínségben, és ne szomorkodjatok a ti javaitok felől, mert az Úr küldött engem előttetek, hogy elrendezzem a dolgokat, hogy sok ember élhessen.

19. És mondjátok el atyámnak, hogy még mindig élek, és ti, íme, látjátok, hogy az Úr olyanná tett, mint Fáraó atyja, és háza fölött és egész Egyiptom földje fölött uralkodóvá tett.

20. És mondjátok el atyámnak az egész dicsőségemet, és minden gazdagságomat és dicsőségemet, amit az Úr adott nekem.'

21. És Fáraó szájának parancsa által szekereket és ellátást adott nekik az útra, és mindannyiuknak sokszínű ruházatot és ezüstöt adott.

21. És az atyjuknak ruházatot és ezüstöt és tíz szamarat küldött, amik gabonát hordoztak, és útnak indította őket.

23. És felmentek és elmondták az atyjuknak, hogy József életben van, és gabonát mér ki a föld minden nemzetének, és hogy uralkodó Egyiptom minden földje felett.

24. És atyjuk nem hitte el, mert magán kívül volt elméjében; de mikor látta a szekereket amiket József küldött, szellemének élete megújult, és mondá: 'Elég nekem, ha József él; lemegyek és meglátogatom, mielőtt meghalok.'

44 1. És Izrael útnak indult Háránból, a házából a harmadik hónap újholdján, és a Fogadalom Kútjának útján ment, és áldozatot mutatott be atyjának, Izsáknak Istenének ennek a hónapnak a hetedikén.

2. És Jákób megemlékezett az álomról, amit Bételben látott, és félt lemenni Egyiptomba.

3. És mialatt azon gondolkodott, hogy üzen Józsefnek, hogy jöjjön el hozzá, és hogy nem megy le, ott maradt hét napig, hátha esetleg látomást látna arról, hogy vajon maradjon-e, vagy menjen le.

4. És megünnepelte az első gyümölcsök aratási ünnepét régi gabonával, mert Kánaán egész földjén nem volt egy maroknyi mag sem, mert éhínség volt minden vadon és barmon és madáron, és minden emberen is.

5,6. És tizenhatodikán az Úr megjelent neki, és mondá: 'Jákób, Jákób'; és ő felele: 'Itt vagyok.' És Ő mondá neki: 'Én vagyok atyáid Istene, Ábrahámnak és Izsáknak Istene; Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek, lemegyek veled és ismét felhozlak majd, és ezen a földön leszel eltemetve, és József fogja lezárni szemeidet. Ne félj, menj le Egyiptomba.'

7. És a fiai felkeltek, és a fiainak fiai, és szekerekre rakták atyjukat és vagyonukat.

8. És elindult Izrael a Fogadalom Kútjától ennek a harmadik hónapnak a tizenhatodik napján, és elment Egyiptom földjére.

9. És Izrael előreküldte Júdát fiához, Józsefhez, hogy megvizsgálja Gósen földjét, mert József azt mondta a testvéreinek, hogy jöjjenek és lakozzanak ott, hogy közel lehessenek hozzá.

10. És ez volt a legszebb föld Egyiptom földjén, és közel volt Józsefhez, elegendő mindannyiuknak és a barmoknak is.

11. És ezek Jákób fiainak nevei, akik lementek Egyiptomba Jákóbbal, az ő atyjukkal: Rúben, Izrael elsőszülöttje;

12. és ezek a fiainak nevei: Énok, és Pallu és Kheczrón és Khármi – öt.

13. Simeon és fiai; és ezek a fiainak nevei: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Czóhár és Saul a zefateus asszonynak fia – hét.

14. Lévi és fiai; és ezek a fiainak nevei: Gerson, Kehát, Mérári – négy. Júda és fiai; és ezek a fiainak nevei:

15. Séla és Pérecz és Zerákh – négy. Iszakár és fiai; és ezek a fiainak nevei:

17. Thóla, Puvah, Jób és Simrón – öt. Zebulon és fiai; és ezek a fiainak nevei: Szered, Élon, Jákhleél – négy.

18. És ezek Jákóbnak fiai és fiaik, akiket Lea szült Jákóbnak Mezopotámiában, hat, és egy lánytestvérük, Dina; és minden lélek Lea gyermekei közül, és fiaik, akik Egyiptomba mentek atyjukkal, Jákóbbal, összesen huszonkilencen voltak, és mivel atyjuk, Jákób velük volt, így voltak harmincan.

19. És Lea szolgálójának, Jákób feleségének, Zilpának fiai, aki szülte Gádot és Ásert.

20. És ezek a fiaiknak nevei akik Egyiptomba mentek vele. Gád fiai: Czifjon, Khaggi, Súni, Eczbón, Héri, Aródi és Areéli. - nyolc.

21. És Áser fiai: Jimnáh, Jisváh, Jisvi, Beriha és Szerakh az ő húguk – hat.

22,23. Az összes lélek tizennégy volt, És Leáéival együtt negyvennégy.

24.És Rákhelnek, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin. És született Józsefnek Egyiptomban Efraim és Manasszé, mielőtt az atyja eljött Egyiptomba, akiket Asenát, Potifárnak, Héliopolisz papjának lánya szült neki - három.

25. És Benjámin fiai: Bela, Bekher, Asbél, Géra, Nahamán, Ekhi, Rós, Muppim, Khuppim és Ard – tizenegy.

26,27. És Rákhel minden lelkei tizennégyen voltak. És Bilhának, Rákhel szolgálójának, Jákób feleségének fiai, akiket Jákóbnak szült, Dán és Naftali.

28. És ezek a fiaik nevei, akik lementek velük Egyiptomba. És Dán fiai Khusim, Sámon, Asudi, Ijaka és Salomon – hat.

29. És meghaltak abban az évben, amikor bementek Egyiptomba, És csak Khusim maradt meg Dánnak egyedül.

30. És ezek Naftali fiainak nevei: Jakhczeél, Gúni, Jéczer, Sillém és Iv.

31. És Iv, aki az éhínség évei után született, meghalt Egyiptomban.

32,33. És Rákhel minden lelkei huszonhatan voltak. És Jákób minden lelke, akik Egyiptomba mentek, hetven lélek volt. Ezek gyermekei és a gyermekeinek gyermekei, összesen hetvenen, de öt meghalt Egyiptomban József előtt, és nem volt gyermekük.

34.És Kánaán földjén Júda két fia meghalt, Hér és Onán, és nem volt gyermekük, és Izrael gyermekei eltemették azokat, akik elvesztek, és ők a hetven idegen nép közé voltak számítva.

45. 1. És Izrael bement Egyiptom országába, Gósem földjére, a negyvenötödik jubileum harmadik évhetének második évében, a hónap negyedik újholdján.

2. És József apja, Jákób elé ment hogy találkozzon vele Gósen földjén és atyja nyakába borult és sírt.

3. És mondta Józsefnek Izrael: “Most már meghalhatok, mivel láthattalak, és most legyen áldott Izrael Ura, Istene, Ábrahámnak és Izsáknak Istene, aki nem tartotta vissza kegyelmét és jóságát szolgájától, Jákóbtól.

4. Az nekem elég, hogy láthattam arcod, amíg élek; Igen, igaz volt a látás amelyet Béthelnél láttam. Áldott legyen az Úr, Istenem örökkön örökké, és legyen áldott Neve.”

5. És József és testvérei kenyeret ettek és bort ittak atyjuk előtt, és Jákób felette igen örvendezett, mert látta Józsefet enni testvéreivel és inni előtte, és áldotta minden dolgok Teremtőjét, aki megőrizte őt, és megmaradt neki mind a tizenkét fia.

6. És József ajándékba adta atyjának és testvéreinek annak jogát, hogy Gósen földjén és Ramszeszban lakjanak és azok körüli területeken, amelyet uralt a Fáraó előtt. És Izrael és fiai letelepedtek Gósen földjén, Egyiptom legjobb részén és Izrael százharminc éves volt, amikor bement Egyiptomba.

7. És József ellátta táplálékkal atyját és fitestvéreit és bőségesen elegendő kenyerük volt az éhínség hét esztendejére.

8. És Egyiptom földje szenvedett az éhínség miatt, és József megszerezte Egyiptom egész földjét Fáraónak élelemért cserébe, és birtokolta az embereket és a barmaikat és mindenüket Fáraó számára.

9. És az éhínség évei befejeződtek, és József magot és élelmet adott a földön levő embereknek, hogy bevessék a földet a nyolcadik évben, mert a folyó kiáradt Egyiptom egész földjén.

10. Mert az éhínség hét évében nem áradt meg és csak a folyó partjain néhány helyen öntözött, de most kiáradt és az egyiptomiak bevetették a földet, és sok gabonát hozott abban az évben.

11. És ez a negyvenötödik jubileum negyedik évhetének első éve volt.

12. És József elvette az aratás gabonájából az ötödrészt a királynak, és négy részt hagyott nekik élelemként és magként, és József rendeletté tette ezt Egyiptom földjének mind a mai napig.

13. És Izrael tizenhét évet élt Egyiptom földjén, és az összes idő, amit megélt három jubileum volt, száznegyvenhét év, és meghalt a negyvenötödik jubileum ötödik évhetének negyedik évében.

14. És Izrael megáldotta a fiait, mielőtt meghalt, és elmondott nekik mindent, ami történik majd velük Egyiptom földjén; és megismertette velük, mi fog elkövetkezni rájuk az utolsó napokban, és megáldotta őket és Józsefnek két részt adott a földön.

15. És elaludt az atyáival, és a kettős barlangban lett eltemetve Kánaán földjén, Ábrahámhoz, atyjához közel, a sírba, amit magának ásott a kettős barlangban, Hebron földjén.

16. És minden könyvét és atyáinak könyvét Lévinek adta, hogy megőrizze azokat és ismételje azokat gyermekei-nek mind a mai napig.

46 1. És történt azután, hogy Jákób elhunyt, hogy Izráel gyermekei megsokasodtak Egyiptom földjén, és nagy nemzetté lettek, és a szívükben egyetértésben voltak, úgyhogy a testvér szerette a testvért és minden ember segítette a testvérét, és növekedtek bőségesen, és felette igen megszaporodtak, tíz évhét alatt, József életének minden napjában.

2. És nem volt sem Sátán, sem semmi gonosz József életének minden napjában, amit élt az ő apja, Jákób után, mert minden Egyiptomi tisztelte Izráel gyermekeit József életének minden napjában.

3. És József meghalt száztíz éves korában; tizenhét évig élt Kánaán földjén, és tíz évig volt szolga, és három évig volt börtönben, és nyolcvan évig volt a király alatt, uralkodván Egyiptom egész földjén.

4. És meghalt ő és minden testvére, mind az a generáció.

5. És megparancsolta Izráel fiainak, mielőtt meghalt, hogy vigyék magukkal az ő csontjait, amikor kimennek Egyiptom földjéről.

6. És megeskette őket a csontjai felől, mert tudta, hogy az egyiptomiak nem vinnék ki és nem temetnék el az ő csontjait Kánaán földjébe, mert Makamaron, Kánaán királya, amíg Asszíria földjén tartózkodott, megharcolt a völgyben Egyiptom királyával, és levágta őt ott, és üldözte az egyiptomiakat Ermon kapujáig.

7. De nem tudott belépni, mert egy másik, egy új király támadt Egyiptomban, aki erősebb volt nála, ezért visszatért Kánaán földjére, és Egyiptom kapui bezárultak, és senki sem ment ki és senki nem jött be Egyiptomba.

8. És József meghalt a negyvenhatodik jubileumban, a hatodik évhét második évében, és Egyiptom földjén temették el és minden testvére is meghalt utána.

9. És kiment Egyiptom királya, hogy háborúzzon Kánaán királyával a negyvenhetedik jubileumban, a második évhét második évében, és Izrael fiai kivitték Jákób gyermekeinek minden csontjait kivéve József csontjait és eltemették azokat a dupla barlang mezején a hegyen.

10. És a legtöbbje (közülük) visszatért Egyiptomba, de néhányan maradtak Hebron hegyeiben, és Amram atyátok velük maradt.

11. És Kánaán királya győzedelmeskedett Egyiptom királya felett és bezárta Egyiptom kapuit.

12. És egy gonosz eszközt tervezett Izrael gyermekeinek nyomorgatására és így szólt Egyiptom népéhez: “Íme Izráel fiainak népe felette megnövekedett és megsokasodott, jobban mint mi.

13. Gyerünk, bánjunk okosan velük, mielőtt túl naggyá válnak, és szorongassuk őket rabszolgasággal, mielőtt háború lenne rajtunk és mielőtt ők is harcolnának ellenünk; különben csatlakoznak ellenségeinkhez és (azok) kiviszik őket földünkről, mert szívük és arcuk Kánaán földje felé irányul.

14. És munkafelügyelőket helyeztek föléjük, hogy nyomorgassák őket, mint rabszolgákat; és erős városokat építettek a Fáraónak, Pitomot és Raamsest és minden falakat és erődítményeket, amelyek Egyiptom városaiban találtatnak.

15. És szigorúan dolgoztatták őket, és minél gonoszabban bántak velük, annál inkább növekedtek és sokasodtak. És Egyiptom népe gyűlölte Izrael fiait.

47 1. És a negyvenhetedik jubileum hetedik évhetének hetedik évében atyád kiment Kánaán földjéről és te megszülettél a negyedik évhét hatodik évében, a negyvennyolcadik jubileumban; ez volt a megpróbáltatás ideje Izrael gyermekein.

2. És Fáraó, Egyiptom királya kiadott egy parancsot rájuk nézve, hogy dobjanak minden fiú gyermeket, amelyek születtek, a folyóba.

3. És behajították őket hét hónapon keresztül, egész addig a napig is, amelyen születtél. És a te anyád három hónapig rejtegetett téged, és beszélni kezdtek felőle.