János apostol jelenései

1. Rész

A Felkent Jézus kinyilatkoztatása (lelepleződése), amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa rabszolgáinak, amiknek meg kell lenni gyorsan, és megjelentette és elküldte az Ő angyala által, rabszolgájának, Jánosnak,
aki tanú(bizony)ságot tett az Isten Igéjéről (szaváról), és a Felkent Jézus tanú(bizony)ságtételéről, amennyit látott.
Boldog, aki felolvassa, és akik hallgatják e prófétálás szavait és megőrzik, amik abban meg vannak írva, mert közel az idő(szak).
János, a hét (kihívott) gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség Attól, aki van, aki volt és aki eljön és a hét szellemtől, akik a trónja előtt vannak,
és a Felkent Jézustól, aki a hithű tanú(bizony)ság, Aki a halottak elsőszülötte és a föld királyainak fej(edelm)e, Aki szeret minket és megváltott (feloldott) a mi vétkeinkből, az Ő vérében,
és tett minket királysággá az Ő Istenének és Atyjának papjaivá.Övé a dicsőség és a hatalom a világkorszakok világkorszakain át. Ámen!
Lám, eljön a felhőkkel és meglátja Őt minden szem, és azok is, akik átdöfték és a mellét veri fölötte a föld minden törzse. Igen. Ámen.
Én vagyok az Alfa és az Omega (a kezdet és a vég), mondja az Úr, az Isten, aki van és aki volt és aki lesz, a Mindenható!
Én, János, a testvéretek és közös részestársatok a nyomorúságban (szorongattatásban), és királyságban és Jézus tűrve-várásában, a Pátmosz nevű szigetre jutottam az Isten Igéje miatt és Jézus tanú(bizony)ságtételéért.
Szellemben eljutottam az Úr napján, és hátam mögött erős (nagy) hangot hallottam, mint valami harsonát,
amely ezt mondta: Amit látsz, írd könyv(tekercs)be és küldd el a hét (kihívott) gyülekezetnek: Efézusba és Szmirnába és Pergamonba és Tiatirába és Szárdeszbe és Filadelfiába és Laodikeába.
És megfordultam, hogy lássam a Hangot, amely szólt velem és amint megfordultam, láttam (észrevettem) hét arany mécstartót,
és a mécstartók között az Emberfiához hasonlót, aki lábig (bokáig) érő ruhát viselt és mellét arany öv övezte körül,
a feje pedig és a haja fehér (volt), mint a hófehér gyapjú és a szemei mint a tűz lángja,
és a lábai hasonlók az olvasztókemencében (fehéren)izzó aranyérchez és a hangja, mint sok víznek zúgása,
és a jobb kezében hét csillagot tartott és a szájából kétélű éles kard jött ki (elő) és az arca, mint a nap tündököl erejében,
és amikor megláttam Őt, leestem a lábaihoz, mint egy halott és rámtette jobbját és ezt mondta: Nehogy félj, én vagyok az első és az utolsó,
és az élő; halott voltam (halottá lettem) és lám élő vagyok a világkorszakok világkorszakában (aioni) és birtokomban vannak a halál és az alvilág (láthatatlan sírvilág) kulcsai,
Írd meg, amiket láttál, és amik vannak és amik történni fognak ezután:
a hét csillag titkát, amelyeket láttál a jobbomon és a hét arany mécstartót. A hét csillag: a hét (kihívott) gyülekezet angyala és a hét mécstartóállvány a hét (kihívott) gyülekezet.

2. Rész

Az efézusi (kihívott) gyülekezet angyalának (hírvivő-követének) írd meg: Ezeket pedig mondja az, aki tartja a hét csillagot a jobbjában, aki a hét arany mécstartóállvány között jár(kál),
tudom a dolgaidat (ismerem a munkáidat) és a fáradozásaidat és a kitartásodat, és hogy nem vagy képes elhordozni a rosszakat és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat és nem azok és hazugoknak találtad őket,
és van kitartásod és szenvedést hordoztál a nevemért és nem fáradtál bele,
hanem kifogásom van ellened, hogy a szeretetedet, az elsőt, elhagytad,
emlékezzél tehát rá, honnan estél ki és térj észre (változtass gondolkozásmódot) és az első tetteket cselekedd, ha pedig (netán) nem, eljövök hozzád és elmozdítom a mécstartó állványodat a helyéről, ha netalán nem térsz észre (nem változtatsz gondolkodásmódodon),
hanem az megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták dolgait, amelyeket én is gyűlölök.
Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek. A győztesnek adok majd enni az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van,
és a szmirna(bel)i (kihívott) gyülekezet angyalának ezt írd: Ezeket mondja az első és az utolsó, aki halottá lett és feléledt (életre kelt),
ismerem (tudom) a te szorongattatásodat és koldusszegénységedet, de gazdag vagy és azoknak káromlását (szidalmát), akik zsidónak mondják magukat és nem azok, hanem a sátán zsinagógája (összejövetele).
Nehogy félj a rád jövő (váró) szenvedésektől. Lám! Az ördög börtönbe készül vetni (fog dobni) egyeseket közületek (azért), hogy próbára tegyen és nyomorúságotok (szorongattatásotok) lesz tíz napig. Légy hű halálig és odaadom neked (megadom majd neked) az élet győzelmi koszorúját.
Akinek füle van, hallja meg amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek. A győztesnek semmiképpen nem árt a második halál,
és a pergamon(bel)i kihívott gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akié a kétélű éles kard:
Tudom, hogy hol lakol, ahol a sátán trónja van, és ragaszkodsz az én nevemhez és nem tagadtad meg az én hithűségemet azokban a napokban sem, amikor Antipast, a hívemet (hithű anúbizonyságtevőmet) megölték nálatok, ahol a sátán lakik,
hanem van egy kevés kifogásom ellened, hogy vannak ott nálad, akik a Bálám tan(ítás)át tartják, aki tanította Bálákot, hogy dobjon botránykövet Izrael fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatból és cédálkodjanak.
így vannak nálad is, akik hasonlóképpen a nikolaiták tanítását tartják.
Térj észre (változtasd meg gondolkodásmódodat) tehát; ha pedig (netán) nem, elmegyek hamar (gyorsan) és harcbaszállok velük az én szám kardpengéjével,
akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek. A győzelmesnek adok majd az elrejtett mannából és adok neki egy fehér vésett kövecskét és a vésett kövecskére írva új nevet, amelyet senki nem ismer (netán), csak az, aki kapja,
és a tiatirabeli kihívott gyülekezet hírvivő követének (angyalának) ezt írd: ezeket mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűz lángja és a lábai hasonlók a bronzérchez,
tudom a te dolgaidat (ismerem a munkáidat) és szeretetedet és hithűségedet és diakóniai szolgálatodat és kitartásodat és tetteidet, az utolsókat is, amelyek többek (többet érnek) az előzőeknél,
hanem van ellened kifogásom, hogy megengeded Jezabel asszonynak, aki magát prófétanőnek mondja, hogy tanítsa és tévútra csábítsa az én rabszolgáimat, hogy cédálkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból,
és adtam neki időt azért, hogy észre térjen és nem akar megváltozni cédaságából.
Lám, betegágyba (psh.: koporsóba) vetem őt és a vele cédálkodókat nagy nyomorúságba, ha észre nem térnek az ő tetteikből,
és a gyermekeiket megölöm halállal és megtudják mind a kihívott gyülekezetek, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója és megfizetek nektek kinek-kinek tetteik szerint,
nektek pedig, a többi tiatirabelinek mondom, akiknél nincs ez a tan(ítás), akik nem ismerik a sátán mélységeit - amint mondják -, nem vetek (rakok) rájuk más terhet,
csak azt bírjátok, amit vállaltatok, tartsátok meg, amíg eljövök,
és aki győz és megtartja mindvégig az én dolgaimat, teljhatalmat adok annak a nemzeteken,
és terelgeti (pásztorolja) őket vasbottal (vasvesszővel); mint cserépedényeket úgy fogja őket összetörni,
amint én is kaptam Atyámtól, és adom annak a hajnalcsillagot.
Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek.

3. Rész

A szárdeszbeli gyülekezet angyalának ezt írd: ezeket pedig az mondja, akinél van az Isten hét Szelleme és a hét csillag: Tudom a dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy,
légy éber (virrasztó), és szilárdítsd meg a többieket, akik halni készülnek (halófélben vannak), mert nem találtam a te dolgaidat teljeseknek (teljes értékűeknek) Isten előtt,
emlékezz vissza, hogyan kaptad és hallottad és tartsd meg és térj észre, változz meg gondolkodás(mód)odban! ha tehát nem virrasztasz, megérkezem mint egy tolvaj (eljövök lopva) és egyáltalán nem tudod, mely órában leplek meg,
de van néhány név (néhány ember) Szárdeszban, akik nem szennyezték be ruháikat és ezek velem járnak fehér ruhában, mivelhogy méltók rá.
Aki győz (a győztest) fehér ruhába öltöztetik és nem törlöm ki a nevét az élet könyv(tekercs)éből, és megvallom nevét az én Atyám előtt és angyalai előtt,
akinek van füle, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek,
a filadelfiai kihívott gyülekezet angyalának (hírvivő követének) ezt írd: ezeket mondja a Szent, a való Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki (amit) felnyit, senki be nem zárja és aki (amit) bezár, senki fel nem nyitja.
Tudom a dolgaidat (ismerem a munkáidat), Lám, adtam elődbe egy felnyitott ajtót, amelyet senki sem képes bezárni, mivelhogy kicsiny erőd van és megtartottad a szavamat (Igémet) és nem tagadtad meg a nevemet,
Lám! Neked adom a sátán zsinagógájából (összejöveteléből) azokat, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak, Lám! megteszem, hogy azok eljöjjenek és hódolattal boruljanak lábaid elé és megtudják, hogy én szeretlek téged,
mivelhogy megtartottad az én kitartásra intő szavamat, én is megtartalak (megőrizlek) téged a megpróbáltatás órájában, amely el fog jönni az egész lakott földre, hogy próbára tegye azokat, akik a földön laknak,
eljövök gyorsan! tartsd meg, ami a birtokodban van, hogy senki el ne vegye a győzelmi koszorúdat.
Aki győz (a győztest), oszloppá teszem az én Istenem templomában és onnan semmiképp ki nem kerül többé és ráírom az én Istenem nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálem nevét, amely az égből száll alá az én Istenemtől és az én új nevemet.
Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek,
és a laodikeabeli kihívott gyülekezet angyalának (hírvivő követének) ezt írd: ezeket mondja az Ámen, a hithű és való igaz tanú, az Isten teremtésének kezdete:
Tudom a te dolgaidat (ismerem a munkáidat), hogy sem hűvös nem vagy, sem forró, bárcsak hűvös volnál vagy forró!
így mivelhogy langyos vagy és sem hűvös, sem forró, ki foglak köpni a számból,
mivelhogy ezt mondod: gazdag vagyok, meggazdagodtam és nem szorulok senkire (nincs szükségem semmire), és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és szánalmas és koldusszegény és vak és mezítelen.
Tanácsolom neked, vásárolj nálam tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj és fehér ruhákat, hogy felöltözködjél és nehogy meglássák (kitűnjön) szégyenletes meztelenséged, és kend be szemeidet szemgyógyító írral, hogy láss,
én akiket kedvelek, megfeddem és megfenyítem (megnevelem), légy buzgó tehát és térj észre (változz meg gondolkodásmódodban)!
Nézd, megálltam ajtódban és kopogok, ha valaki meghallja a hangomat és felnyitja az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem és ő énvelem.
Aki győz (a győztesnek), megadom, hogy üljön velem a trónomban, amint én is győztem és leültem Atyámmal a trónján.
Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek.

4. Rész

Ezek után láttam és lám! ajtó nyílt fel az égben és az előbbi hang, amelyet mint harsonát hallottam velem szólni, ezt mondta: Jöjj fel ide és megmutatom neked, amiknek meg kell történni ezek után,
mindjárt ott termettem szellemben és lám! egy trón volt az égben és a trónon ült valaki,
és aki ült, ránézve hasonló volt a jáspis és szárdeszi kőhöz és a trónt körülvevő szivárvány hasonló a smaragd színéhez,
és a trón körül huszonnégy trón és a trónon láttam ülni huszonnégy vént fehér ruhába öltözve és a fejükön arany koszorú volt,
és a trónból villámlások és hangok és égzengések jöttek ki és hét tüzes fáklya égett a trón előtt, amelyek az Isten hét Szelleme,
és a trón előtt mintegy üvegtenger, kristályhoz hasonló és a trón közepén és a trón körül négy élőlény elöl és hátul tele szemekkel,
és az első élőlény oroszlánhoz hasonló, a második élőlény bikaborjúhoz hasonló, a harmadik élőlénynek olyan az arca, mint az embernek és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonló,
és a négy élőlénynek egyenként hat-hat szárnya volt köröskörül és belül is tele szemekkel és szünet nélkül nappal és éjjel ezt mondják: szent, szent, szent az Úr Isten a Mindenható, aki volt, van és eljövendő,
és amikor az élőlények dicsőséget és tiszteletet és hálát adnak a trónon ülőnek, a világkorszakok világkorszakaiba élőnek,
a huszonnégy elöljáró (vén) leborul a trónon ülő előtt és imádják a világkorszakok-világkorszakaiba élőt és leteszik a koszorúikat a trón elé és ezt mondják:
Méltó vagy, óh Urunk és Istenünk, hogy elvedd a dicsőséget és a tiszteletet és a hatalmat (erőt), mivelhogy Te teremtetted a mindenséget és a Te akaratod által lett és teremtetett.

5. Rész

És láttam a trónon ülő jobbjában belül és hátul teleírott könyvet (könyvtekercset) hét pecséttel lepecsételve,
és láttam egy erős angyalt, aki harsányan (nagy hanggal) kiáltott: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvtekercset és feltörje a pecséteit?
és senki sem volt képes sem az égben, sem a földön, sem pedig a föld alatt felnyitni a könyvtekercset, sem abba tekinteni,
és nagy sírásra fakadtam, hogy senkit sem találtak méltónak, hogy felnyissa a könyvtekercset sem hogy beletekintsen,
és egy a(z elöljáró) vének közül azt mondta nekem: Nehogy sírj! Nézd, győzött az oroszlán a Júda törzséből, Dávid sarja (gyökere), hogy felnyissa a könyvtekercset és annak hét pecsétjét,
és láttam, a trón és a négy élőlény között és a(z elöljáró) vének között egy Bárány(ká)t állani, (úgy) mintha leölték volna, hét szarva volt és hét szeme, ezek az Isten hét Szelleme; kiküldetésük mind az egész a földre szól,
és jött, és elvette a könyvtekercset a trónon ülőnek jobbjából,
és ahogy átvette a könyvtekercset, a négy élőlény és a huszonnégy vén (elöljáró) leborult (arcra borult) a Bárány(ka) előtt, mindegyiknél hárfa volt és egy tömjénnel teli aranycsésze: Ezek a szentek imádságai,
és énekeltek új dicséneket, ezt mondták: Méltó vagy, hogy átvedd a könyvtekercset és felbontsd a pecséteit, mivelhogy megöltek és a véred árán megvásároltál az Istennek minden törzsből és minden nyelvből és népből és nemzetből,
és tetted őket Istennek királyságává és papjaivá és királyként uralkodnak (majd) a földön,
és láttam és hallottam sok angyalnak a hangját a trón és az élőlények és az elöljáró vének körül és a számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt,
ezek nagy hangon ezt mondták: méltó a megölt Bárány(ka), hogy övé legyen a hatalom és gazdagság és bölcsesség és erősség és tisztelet (megbecsülés) és dicsőség és áldás,
és minden teremtmény, ami az égben és a földön és a föld alatt és a tengeren van és minden, ami azokban van, hallottam, hogy ezt mondta: a trónon ülőnek és a Bárány(ká)nak az áldás és tisztelet (megbecsülés) és a dicsőség és a hatalom a világkorszakoknak a világkorszakaiba (aion).
és a négy élőlény ezt mondta: Ámen, és az elöljáró vének leborultak és imádták.

6. Rész

És láttam, amikor a Bárány(ka) felnyitotta a pecsétek közül az elsőt és hallottam, amikor a négy élőlény közül az első ezt mondta égzengéshez hasonló hangon: jöjj!
és láttam és lám! egy fehér ló és a rajta ülő kezében íj volt és koszorút adtak neki és elindult diadalmasan, hogy győzzön,
és amikor felnyitotta a második pecsétet hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: jöjj!
és kijött egy másik, tűzpiros ló és a rajta ülőnek megadták, hogy elvegye a békét a földről és hogy egymást öljék és adtak neki egy nagy harci kardot,
és amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény ezt mondta: jöjj! és láttam és lám! egy fekete ló és a rajta ülő egy mérleget tartott a kezében,
és hallottam egy hangot a négy élőlény között, mely ezt mondta: egy mérő véka búza egy dénár és három mérő véka árpa egy dénár és az olajat és a bort nehogy bántsd!
és amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint mondta: jöjj!
és láttam, és lám! egy zöldes fakó ló és aki ült rajta a neve: Halál, és a láthatatlan sírvilág (Hades) kísérte, és adtak neki teljhatalmat (felhatalmazást) a föld negyedrészére, hogy öljenek kardpengével és éhséggel és halállal és a föld vadállatai által,
és amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az áldozó oltár alatt azoknak lelkeit, akiket megöltek az Isten szaváért (Igéjéért) és a tanúbizonyságért, amelyet bírtak,
és kiáltottak nagy hangon, ezt mondták: Meddig Urunk – te szent és való igaz –, nem ítélsz és nem állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?
és adtak mindegyiknek fehér ruhát és azt mondták nekik, hogy legyenek nyugton egy kevés ideig, amíg betelik a száma mind a rabszolgatársaiknak, mind testvéreiknek, akiket meg fognak ölni, mint ahogy őket,
és láttam, amikor felnyitotta a hatodik pecsétet, és nagy földrengés lett és a nap olyan fekete lett, mint a fekete posztó (szőrzsák), és a hold mint a vér,
és az ég csillagai a földre hullottak (potyogtak), mint ahogy a fügefa ledob(ál)ja éretlen fügéit, amikor nagy szél rázza,
és az ég elhúzódott, mint egy összegöngyölt könyvtekercs és minden hegy és sziget helyéről kimozdult,
és a föld királyai és a nagyjai (előkelői) és vezérei és a gazdagok és erősek és minden rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a hegyek kőszikláiban,
és ezt mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek reánk és rejtsetek el minket a trónon ülő arca elől és a Bárány(ka) haragja elől,
mivelhogy eljött a haragjuknak nagy napja és ki képes megállni?

7. Rész

ezek után láttam négy angyalt állni a föld négy szögletén, akik tartották a föld négy szélét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se semmi élő fára,
és láttam más angyalt feljönni napkeletről, nála volt az élő Isten pecsétje és kiáltott nagy hangon a négy angyalnak, akiknek ki volt adva az, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,
ezt mondták: nehogy ártsatok a földnek, se a tengernek, se az élő fáknak, amíg meg nem pecsételjük az Istenünk rabszolgáit a homlokukon,
és hallottam a megpecsételtek számát: száznegyvennégyezer, Izrael fiainak minden törzséből,
Júda törzséből tizenkétezer megpecsételt, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,
Aser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer,
Simon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Izsakhár törzséből tizenkétezer,
Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer megpecsételt.
Ezek után láttam és lám! egy nagy tömeg, amelyet megszámlálni senki nem volt képes, minden nemzetből, törzsből, és népből és nyelvből állott a trón előtt és a Bárány(ka) előtt, fehér ruhákba öltözve és pálmaágak a kezeikben,
és kiáltottak nagy hangon, ezt mondták: Üdv az Istenünknek, aki a trónon ül és a Bárány(ká)nak,
és az angyalok mind körben álltak a trón és az elöljáró vének és a négy élőlény körül és arcra borultak a trón előtt és imádták az Istent,
ezt mondták: Ámen, áldás és dicsőség és bölcsesség és hála és tisztelet (megbecsülés) és hatalom és erő az Istenünknek a világkorszakok világkorszakaiba (aion). Ámen.
És szólt egy az elöljáró vének közül és ezt mondta nekem: ezek a fehér ruhába öltözöttek kik és honnan jöttek?
és ezt mondtam neki: Uram, te tudod! és ezt mondta nekem: ezek azok, akik a nagy nyomorúságból (szorongattatásból) jöttek és megmosták a ruháikat és megfehérítették a Bárány(ka) vérében,
ezért vannak Isten trónja előtt és (mint papok) szolgálnak neki nappal és éjjel a templomában, a trónon ülő sátrat von rájuk,
nem éheznek többé, sem nem szomjaznak többé, sem nem süti meg őket a nap, sem pedig semmi hőség,
mivelhogy a Bárány(ka), aki fenn a trón közepén van, pásztorolja őket és vezeti őket az élő vizek forrásához és letöröl az Isten minden könnyet a szemeikből.

8. Rész

És amikor felnyitotta a hetedik pecsétet, csend (hallgatás) lett az égben mintegy fél óráig,
és láttam a hét angyalt, akik Isten előtt állnak és adtak nekik hét harsonát (kürtöt psh.: Shofars kosszarv kürt),
és más angyal jött és megállt az áldozati oltár előtt, egy arany füstölő volt nála és adtak neki sok tömjént, hogy odategye a minden (összes) szentek imáihoz az arany áldozati oltárra, amely a trón előtt volt,
és felment a tömjén füstje a szentek imáival az angyal kezéből az Isten elé,
és ekkor vette (fogta) az angyal a tömjénezőt és megtöltötte azt az oltár tüzével és ledobta a földre és támadtak égzengések (dörgések) és hangok és villámlások és földrengés.
És a hét angyal, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonákat (kürtöket).
És az első angyal megfújta a harsonát (kürtölt) és lett jégeső és tűz, vérrel keverve és a földre záporozott és a föld harmada leégett és az (élő) fák harmada leégett és minden zöldelő fű leégett,
a második angyal is megfújta a harsonát (kürtöt) és mintegy tüzes égő nagy hegy zuhant (volna) a tengerbe és a tenger harmadrésze vérré változott,
és meghalt a tengerben levő (élő) állatok harmada, amelyeknek lelke volt, és a hajóknak harmada tönkrement,
a harmadik angyal is megfújta a harsonát (kürtöt) és lehullott az égből egy nagy csillag, amely úgy égett, mint egy fáklya és ráesett a folyók harmadrészére és a vizek forrásaira,
és a csillag neve Üröm volt és a vizek egyharmada ürömmé változott és sok ember meghalt a víztől mivelhogy keserűvé vált (megkeseredett),
a negyedik angyal is megfújta a harsonát (kürtöt) és csapás érte a nap harmadát is és a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy a harmadrészük elsötétedjék és hogy a nappal egyharmada ne legyen világos (ne ragyogjon) hasonlóképpen az éjszakáé sem,
és láttam, és hallottam, hogy repül egy saskeselyű és ezt mondta nagy hangon: Jaj! Jaj! Jaj a földön lakóknak a még hátralévő három angyal harsonahangja miatt, akik ezután készülnek megfújni a harsonát,

9. Rész

az ötödik angyal is megfújta a harsonát (kürtöt) és láttam egy csillagot az égből lehullani a földre és nála volt az alvilág mélysége kútjának a kulcsa,
és felnyitotta az alvilág mélységének a kútfejét és felszállt (feljött) a füst a kútból, mint egy nagy kemence füstje és elsötétült a nap és a levegő a kút füstjétől,
és a füstből sáskák jöttek ki a földre és akkora hatalmuk volt, mint amilyen a föld skorpióinak van,
és meg lett nekik mondva: nehogy bántsák a föld füvét, se semmi zöldet, se semmi (élő)fát, csak azokat az embereket, akiknek nincs meg a homlokukon az Isten pecsétje,
és az volt a feladatuk, (megadták nekik), hogy ne öljék meg őket, hanem kínozzák öt hónapig, és a kínzásuk olyan, mint a skorpió okozta kín, amikor megszúrja az embert,
és azokban a napokban keresik az emberek a halált és semmiképpen nem találják meg azt és kívánnak meghalni, de elfut előlük a halál,
és a sáskák formája hasonló volt a harcra felkészített lovakhoz és a fejükön mintha aranyhoz hasonló koszorú lett volna és az arcuk olyan, mint az emberarc,
és olyan hajuk volt, mint az asszonyok haja és a foguk, mint az oroszlánok foga.
és mellpáncéljuk olyan volt, mint a vaspáncél (vért) és a szárnyuk hangja olyan volt, mint sok csatába száguldó lovasszekér dübörgése,
volt farkuk is, mint a skorpióknak (hasonló a skorpiókéhoz), és fullánkjuk, és a farkukban olyan hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig,
fölöttük az alvilág mélységének angyala volt a király, neve héberül Abaddon és görögül (hellénül) Appollyon (Pusztító) a neve.
Az első jaj elmúlt, lám! jön még két jaj ezek után,
a hatodik angyal is megfújta a harsonát (kürtöt) és hallottam egy hangot az Isten előtt lévő arany áldozati oltár négy szarva felől,
amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona (kürt) volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik meg vannak kötözve a nagy Eufrates folyamnál,
és eloldották a négy angyalt, akik készen álltak órára, napra és hónapra és esztendőre (azért), hogy megöljék az emberek egyharmadát,
és a lovascsapatok száma kétszer tízezerszer tízezer volt, hallottam a számukat,
és így láttam a lovakat a látomásban, és a rajtuk ülőknek tűzvörös és jácintkék és kénsárga mellvértjük (páncéljuk) volt és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje és a szájukból tűz és füst és kén jött ki.
Ettől a három csapástól halt meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kéntől, amely kijött a szájukból,
mert a lovak hatalma a szájukban volt és a farkukban, mert a farkuk a kígyókhoz hasonlított, fejük volt és azokkal ártanak,
és a többi ember, akik nem haltak meg e csapásokban, mégsem tért észre (nem változtatta meg gondolkodásmódját) a kezük alkotásaiból, hogy ne imádják a démonokat és az arany és ezüst és a réz és kő és faanyagból készült bálványaikat, amelyek sem látni nem képesek, sem hallani, sem járni,
és nem tértek észre (nem változtak meg) se a gyilkosságaikból, se a varázslásaikból, se a cédaságukból, se a tolvajkodásaikból (lopásaikból),

10. Rész

és láttam más erős angyalt leszállani az égből, felhőbe volt burkolózva (öltözve) és szivárvány volt a fején és az arca olyan, mint a nap és a lábai, mint a tűzoszlopok.
és a kezében (nyitott) könyv(tekercs)eket tartott és a jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre,
és kiáltott nagy hangon, mint amikor az oroszlán ordít és amikor kiáltott, megszólalt a hét égzengés (dörgés) a maga hangján,
és amikor megszólalt a hét égzengés (dörgés) a maga hangján, írni készültem és hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Pecsételd le, amit a hét égzengés (dörgés) szólt és nehogy leírd!
és az angyal, akit láttam, hogy ál! a tengeren és a földön, felemelte a kezét az égbe,
és megesküdött a világkorszakok világkorszakába (aion) előre, aki terem-tette az eget és amik benne vannak, és földet és amik benne vannak, és a tengert és amik benne vannak, hogy idei többé nem lesz (nincs több idő),
hanem a hetedik angyal hangjának napjaiban, amikor megfújja a harsonát (kürtölni fog) végbe megy az Isten titka, amelyet örömüzenetként közölt a rabszolgáinak, a prófétáknak,
és a hang, amelyet hallottam az égből, újra szólt nekem és ezt mondta: menj, vedd el a felnyitott könyv(tekercs)ecskét, amely annak az angyalnak a kezében van, aki a tengeren és a földön áll,
és odamentem az angyalhoz, mondtam neki, hogy adja nekem a könyv(tekercs)ecskét és ezt mondta nekem: Fogd és edd meg (nyeld le)! és megkeseríti a gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz,
és elvettem a könyv(tekercs)ecskét az angyal kezéből és lenyeltem és a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, keserűvé lett a gyomrom,
és azt mondták nekem: Ismét jövendölnöd (prófétálnod) kell a népek és nemzetek és nyelvek és sok király felől.

11. Rész

és egy bothoz (vesszőhöz) hasonló mérőnádat adtak, ezt mondták: kelj fel és mérd meg az Isten templomát és az áldozati oltárt és az imádókat benne,
és a templom külső udvarát hagyd ki, és nehogy megmérd mivelhogy a nemzeteknek adták és a szent várost tapodni fogják negyvenkét hónapig,
és (a) két tanúbizonyságtevőnek feladatává teszem, hogy prófétáljanak ezerkétszázhatvan napig zsákruhába öltözötten,
ezek a két olajfa és a két mécstartóállvány, amely a föld Ura előtt áll,
és ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki a szájukból és megemészti, felfalja az ellenségeiket és ha valaki ártani akarna nekik, így kell annak megöletnie,
ezeknek meg van a teljhatalmuk (felhatalmazásuk) arra, hogy bezárják az eget, hogy eső ne essék a prófétálás idején és teljhatalmuk van a vizeken, hogy vérré változtassák és annyi csapással sújtsák a földet, amennyire csak akarják,
és amikor elvégzik tanú(bizony)ságtételüket, az alvilág mélységéből feljövő vadállat háborút indít ellenük és legyőzi és megöli őket,
és holttestük annak a nagy városnak a terén lesz, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Aigyptosznak (Egyiptomnak) hívnak, ahol Urunkat is keresztrefeszítették,
és a népekből és törzsekből és a nyelvekből és a nemzetek közül valók szemlélik a hulláikat három és fél napig és nem engedik sírboltba tenni,
és a föld lakói örülnek ennek és ujjongani fognak és ajándékokat küldözgetnek egymásnak, mivelhogy ez a két próféta gyötörte a földön lakókat,
és három és fél nap múlva az élet szelleme ment Istenből beléjük és lábaikra (talpra) álltak és nagy félelem szállt azokra, akik nézték (szemlélték) őket,
és nagy hangot hallottak az égből, amely azt mondta nekik: jertek fel ide! és felhőben felmentek az égbe, és nézték (szemlélték) őket az ellenségeik,
és abban az órában lett nagy földrengés és a városnak tizedrésze leomlott és meghalt a földrengésben hétezer főnyi ember és a többiek megrettentek (megfélemledtek) és dicsőséget adtak az ég Istenének,
a második jaj elmúlt, lám! A harmadik jaj eljön gyorsan,
a hetedik angyal is megfújta a harsonát (kürtöt) és hatalmas hangok szólaltak meg az égben, amelyek azt mondták: a világnak királyi uralma Urunké lett és Krisztusáé (Felkentjéé) és királyként uralkodik a világkorszakoknak világkorszakaiba (aion),
és a huszonnégy (elöljáró) vén, – akik az Isten előtt ülnek a trónjaikon –, arcra borult és imádattal hódolt az Istennek,
és ezt mondták: Hálát adunk neked Urunk, Isten, Mindenható, aki vagy és voltál, hogy átvetted a nagy hatalmadat és királyként uralkodsz,
és a nemzetek megharagudtak, de eljött a Te haragod is, és a halottak megítélésének az időszaka és add meg a bérét a rabszolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek és azoknak, akik félik a nevedet, a kicsinyeknek és a nagyoknak és pusztuljanak a föld megrontói,
és felnyílt az Isten temploma az égben és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomában és villámlások, hangok és égzengések, földrengések és nagy jégeső támadt,

12. Rész

és nagy jel lett láthatóvá az égen: egy asszony, aki a napba öltözött és a hold volt a lábai alatt és a fején tizenkét csillagból koszorú,
és viselős (áldott állapotban) volt és kiabált vajúdásában és szülési fájdalmaiban,
más jel is feltűnt (látható lett) az égen és lám! egy nagy tűzpiros sárkány, amelynek hét feje volt és tíz szarva és a fejein hét diadém,
és a farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét és ledobta azokat a földre és a sárkány odaállt a szülő(félben lévő) asszony elé, hogy mihelyt megszül, a szülöttét felfalja,
és szült egy fiat (fiú gyermeket), aki pásztorolni fog minden nemzetet vaspálcával (vasvesszővel), és elragadtatott a gyermek az Istenhez és a trónjához,
és az asszony elmenekült a pusztába, ahol helyet készített neki az Isten (azért), hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.
És háború lett az égben: Mihály és az angyalai hadakozni kezdtek a sárkány ellen, a sárkány is hadakozott és az ő angyalai,
és nem bírtak ellenállni, nem maradt helyük az égben,
és ledobták a nagy sárkányt, az ősi kígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki tévútra vezeti (megcsalja) az egész lakott földkerekséget és vele együtt ledobták (letaszították) a földre az angyalait is,
és hallottam egy nagy hangot az égben, azt mondta: Most lett meg az Isten üdvössége és hatóereje és a mi Istenünk Királysága és Krisztusának (Felkentjének) teljhatalma, mivelhogy ledobták a mi testvéreink vádlóját, aki az. Istenünk előtt vádolta őket nappal és éjjel,
és ők legyőzték a Bárány(ka) vérével és tanú(bizony)ságuk szavával és mert nem kímélték lelküket halálig,
ezért ujjongjatok (örvendezzetek) egek és akik benne sátoroztok, jaj a földnek és a tengernek, mivelhogy lement az vádló hozzátok, nagy dühös indulattal, tudva, hogy kevés ideje van,
és amikor látta a sárkány, hogy ledobták a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte,
és adtak az asszonynak egy nagy saskeselyű két szárnyát, hogy elrepüljön a pusztába a helyére, hogy időszakig, időszakokig és félidőszakig táplálják ott, távol a kígyótól,
és a kígyó vizet lövelt a szájából az asszony után, mint egy folyamot, azért, hogy őt az áradattal elsodortassa,
de segített a föld az asszonynak, és felnyitotta a föld a száját és elnyelte a folyamot, amelyet a sárkány kilövelt a szájából,
és haragra gerjedt (gyulladt, lobbant, megharagudott) a sárkány az asszonyra és elment, hogy háborút indítson a többiek ellen, akik az asszony magvából (ivadékai közül) valók, akik megtartják (megőrzik) Isten parancsolatait és akiké a Jézus tanúbizonyságtétele,
és kiállt a tenger homokpartjára

13. Rész

és láttam, hogy a tengerből egy vadállat jött föl, tíz szarva és hét feje volt, és a szarvain tíz diadém és a fejeken káromlás nevei,
és a vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, és a lábai mint a medvéé és a szája, mint az oroszlán szája, és neki adta a sárkány a hatóerejét és a trónját és nagy teljhatalmát,
és az egyik fejét halálra sebzettnek láttam és a halálos sebet ki(gyógy)kezelték és csodálta az egész föld a vadállatot,
és imádták a sárkányt, mivelhogy teljhatalmat adott a vadállatnak; imádták a vadállatot is, ezt mondták: Ki hasonlít a vadállathoz és ki képes megharcolni vele?
és adtak neki nagyokat és káromlásokat mondó szájat és adtak neki teljhatalmat azt tenni, amit akar negyvenkét hónapig,
és felnyitotta a száját káromlásra Isten felé, hogy káromolja a nevét és a sátorát és az égben sátorozókat (lakókat),
és megadták neki, hogy háborút viseljen a szentekkel és legyőzze őket és adtak neki teljhatalmat minden törzsön és népen és nyelven és nemzeten,
és imádták őt a földön lakók mind, akiknek nincs beírva a neve a leölt Bárány(ka) életkönyv(tekercs)ébe a világ levetésétől fogva (alapítása óta).
Ha valakinek van füle, hallja meg!
ha valaki mást fogságba hurcol, fogságba kerül, ha valaki harci karddal öl, harci karddal kell megöletnie. Itt van a szentek kitartása és hithűsége,
és láttam egy másik vadállatot feljönni a földből és két szarva volt, hasonló a Bárány(ká)éhoz, de úgy szólt, mint a sárkány,
és az első vadállatnak minden hatalmasságát cselekszi jelenlétében (ő előtte) és megteszi, hogy a föld és annak lakói imádják az első vadállatot, akinek ki(gyógy)kezelték a halálos sebét,
és nagy (csodajeleket tesz, megteszi azt is, hogy tüzet bocsát le az égből az emberek szeme láttára,
és megtéveszti a földön lakókat a csodajelekkel, amelyeket azért adtak neki, hogy tegye a vadállat előtt és azt mondja a földön lakóknak, hogy csinálják meg a képmását (szobrát) a vadállatnak, amelyen harcikard vágta seb van és megéledt (életre kelt, él),
és megadták neki, hogy szellemet adjon a vadállat képmásának (szobrának), hogy megszólaljon a vadállat képmása (szobra) és megtegye, hogy akik a vadállat képmását (szobrát) nem imádják, megölje őket,
és rávesz mindenkit, a kicsinyeket és a nagyokat, a gazdagokat és a koldusszegényeket, a szabadokat és rabszolgákat, hogy tegyenek ismertető bélyeget a kezükre, vagy a homlokukra,
nehogy bárki vásárolhasson vagy eladhasson, hanem csak az, aki viseli a vadállat ismertető bélyegét, vagy a nevének számát.
Itt van a bölcsesség. Akinek esze van, számítsa ki a vadállat számát, mert ember száma és a száma hatszázhatvanhat,

14. Rész

és láttam, hogy lám! A Bárány(ka) ott állt a Sión hegyén és vele száznegyvennégyezren, akiknek az Ő neve és Atyjának neve volt a homlokukra írva,
és hangot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását és mint nagy égzengés hangját és hallottam hárfások hangját, akik hárfáikon hárfáztak,
és új éneket énekelnek a trón előtt és a négy élőlény előtt és az (elöljáró)vének előtt, és senki sem volt képes megtanulni az éneket csak az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva (vásárolva) a földről,
ezek azok, akik asszonyokkal nem szennyezték be (fertőzték meg) magukat, mert szüzek, ezek akik követik a Bárány(ká)t, ahova megy, zsengéül vásárolták meg őket az emberek közül, az Istennek és a Bárány(ká)nak,
és az, ő szájukban nem találtak hazugságot, kifogástalanok,
és láttam más angyalt repülni az ég közepén, akinél a világkorszakra szóló (aion) örömüzenet (evangélium) volt, hogy örömüzenetként (jó hírként) hirdesse a földön lakóknak és minden nemzetnek és törzsnek és nyelvnek és népnek,
ezt mondta nagy hangon: Féljétek az Istent és adjatok neki dicsőséget, mivelhogy eljött ítéletének az órája, és imádjátok, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta,
és egy második (másik) angyal követte, ezt mondta: elesett, elesett a nagy Babilon, aki cédasága gerjedelmének borával itatta mind a nemzeteket,
és egy más, harmadik angyal követte őket, ezt mondta nagy hangon: ha valaki imádja a vadállatot és a képmását és felveszi az ismertető bélyegét a homlokára vagy a kezére,
az is iszik az Isten felgerjedésének borából, amelyet keveretlenül töltött haragjának a poharába, és megkínozzák tűzben és kénkőben a szent angyalok és a Bárány(ka) előtt,
és a kínzások füstje felszáll világkorszakok világkorszakába, és nem lesz nyugtuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik imádják a vadállatot és a képmását és ha valaki felveszi a nevének ismertető bélyegét,
itt van a szentek kitartása, akik megtartják (megőrzik) az Isten parancs(olat)ait és a Jézus hithűségét,
és hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta, írd: boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Igen – mondja a Szellem –, mert megpihennek fáradalmaiktól, mert munkáik (tetteik) elkísérik (követik) őket,
és láttam, lám! Egy fehér felhő és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló, a fején arany koszorú volt, és a kezében éles sarló,
és más angyal jött ki a templomból, nagy hangon odakiáltott a felhőn ülőnek: ereszd neki a sarlódat és arass, mivelhogy elérkezett a te órád, hogy arass, mivelhogy megszáradt a föld aratnivalója,
és ledobta a felhőn ülő a sarlóját a földre és learatták a földet,
és más angyal jött ki az égi templomból, nála is éles sarló volt,
más angyal is kijött az áldozati oltártól, ennek teljhatalma volt a tűzön és odaszólt nagy hangon annak, akinél az éles sarló volt, ezt mondta: indítsd a te éles sarlódat és szüreteld le a föld szőlőtőkéinek a fürtjeit, mivelhogy beértek a szőlőszemek,
és ledobta az angyal a sarlóját a földre és leszüretelte a föld szőlőtőkéjét és beledobálta az Isten felgerjedésének nagy (bor)sajtójába,
és megtaposták a borsajtót a városon kívül és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezerhatszáz futamatnyira (stádiumra),

15. Rész

és láttam más nagy és csodálatos jelet az égben, hét angyalt, akinél hét utolsó (végső) csapás volt, mivelhogy ezekben ér végcélt az Isten haragra gerjedése,
és láttam mintegy üvegtengert tűzzel keverve (tűzben játszó) és azokat, akik győztek a vadállaton és a képmásán, és a nevének számán, az üvegtenger mellett állani Isten hárfáival a kezükben,
és énekelték Mózesnek, az Isten rabszolgájának dicsénekét és a Bárány(ká)nak dicsénekét, ezt mondták: Nagyok és csodálatosak a Te műveid (dolgaid) Urunk, mindenható Isten, igazságosak és való igazak a te utaid, nemzetek Királya.
Ki ne félne Uram és ne dicsőítené a nevedet? Mivelhogy egyedül (csak) Te vagy szent, mivelhogy minden nemzet eljön és imádatra borul előtted, mivelhogy igazságos ítéleteid nyilvánvalókká lettek,
és ezek után láttam, hogy felnyílt a tanú(bizony)ságtétel sátorának temploma az égben,
és kijött a hét angyal, akinél a hét csapás volt, a templomból, tiszta ragyogó vászon(ruhá)ba öltözve és mellüket körülövezve arany övvel,
és egy a négy élőlény közül adott a hét angyalnak hét arany csészét telve a világkorszakok világkorszakaiba élő Istennek haragragerjedésével,
és megtelt a templom füsttel az Isten dicsőségéből és hatóerejéből és senki sem volt képes bemenni a templomba míg végbe nem ment a hét angyal hét csapása,

16. Rész

és hallottam nagy hangot a templomból, amely ezt mondta a hét angyalnak: menjetek és töltsétek (öntsétek) ki az Isten haragragerjedésének a hét csészéjét a földre!
és elment az első és kiöntötte a csészéjét a földre és lett rossz és gonosz fekély azokon az embereken, akiken rajta volt a vadállat ismertető bélyege és akik imádták a képmását,
és a második kiöntötte a csészéjét a tengerbe, és olyanná lett, mint a halott vére és minden élő lélek meghalt (ami) a tengerben (volt),
és a harmadik kiöntötte csészéjét a folyamokba és a vízforrásokba és (azok) vérré váltak,
és hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: igazságos vagy, aki vagy és aki voltál, ó Szent (jóságos), hogy így ítéltél,
mivelhogy a szentek és próféták vérét ontották és vért adtál nekik inni. Megérdemelték (méltók rá, rászolgáltak),
és hallottam, hogy az áldozati oltártól ezt mondták: igen, Uram, mindenható Isten, való igazak és igazságosak a Te ítéleteid,
és a negyedik kiöntötte a csészéjét a napra és megadták neki, hogy perzselje az embereket tűzben.
És eltikkasztotta az embereket a nagy hőség és káromolták az Isten nevét, akinek teljhatalma van ezeken a csapásokon és nem tértek észre, hogy dicsőséget adjanak neki,
és az ötödik kiöntötte a csészéjét a vadállat trónjára és a királysága elsötétült és a nyelvüket rágták a nyomorúságuktól,
és káromolták az ég Istenét a nyomorúságuk és a fekélyeik miatt és nem tértek észre tetteikből (nem változtak meg),
és a hatodik angyal kiöntötte a csészéjét a nagy Eufrátesz folyamára és kiszáradt a vize (azért), hogy elkészüljön a napkeletről jövő királyok útja,
és láttam a sárkány szájából és a vadállat szájából és a hazug (ál)próféta szájából, három tisztátalan (undok) szellemet, mint békákat, kijönni,
mert démonok szellemei ezek, akik csodajeleket tesznek, amelyek elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának a csatájára,
lám! eljövök mint tolvaj, boldog, aki virraszt és megőrzi ruháit, nehogy meztelenül járjon és megpillantsák a szégyellnivalóját,
és összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedonnak hívnak,
és a hetedik (angyal) kiöntötte a csészéjét a levegőbe és nagy hang jött a templomból a tróntól, amely ezt mondta: Meglett!
És lettek villámlások és hangok és égzengések és lett olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta emberek lettek a földön, ilyen földrengés, ilyen nagy,
és a nagy város három részre vált és a nemzetek városai összedűltek és a nagy Babilonról megemlékezés történt Isten előtt, hogy neki adja a haragragerjedése borának poharát,
és minden sziget eltűnt és hegyek sem voltak találhatók,
és talentumnyi jégszemekből nagy jégeső hullott az emberekre az égből és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt, mivelhogy annak csapása roppant nagy volt,

17. Rész

és jött egy, a hét angyal közül akiknél a hét csésze volt és szólt nekem, ezt mondta: jer ide! Megmutatom néked a nagy céda ítéletét, aki a nagy víznél ül,
vele cédálkodtak a föld királyai és megrészegedtek a föld lakói a cédasága borától,
és elvitt engem szellemben egy pusztába és láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, mely tele volt a káromlás neveivel, hét feje volt és tíz szarva,
és az asszony bíborba és skarlátvörösbe volt öltözve és bearanyozva arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, aranypoharat tartott a kezében színig tele cédaságának undokságaival és tisztátalanságaival,
és a homlokára egy név volt írva, Titok: a nagy Babilon a föld cédáinak és undokságainak az anyja,
és láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus tanú(bizony)ságtevőinek vérétől és elcsodálkoztam amikor láttam, nagy csodálkozással,
és mondta nekem az angyal: miért csodálkozol? én elmondom neked az asszony titkát és a vadállatét, amely hordozza őt, amelynek hét feje és tíz szarva van.
A vadállat, amelyet láttál, volt és nincs és fel fog jönni az alvilág mélységéből és a vesztébe megy és csodálkozni fognak a földön lakók, akiknek nincs beírva a neve az élet könyv(tekercs)ébe a világ levetése (kezdete) óta, amikor megpillantják, hogy a vadállat volt és nincs és itt lesz.
Itt van az ész, amely a bölcsességgel párosul: a hét fej hét hegy, amelyeken az asszony ül.
Király is hét van: öt elesett, az egyik megvan, a másik még nem jött el és amikor eljön, egy kicsit kell maradnia,
és a vadállat, amely volt és nincs, ő a nyolcadik, szintén a hét közül való és a vesztébe megy,
és a tíz szarv, amelyet láttál: tíz király, akik királyságot még nem kaptak, hanem teljhatalmat kapnak mint királyok egy órára a vadállattal,
ezeknek egy véleményük van és a hatóerejüket és teljhatalmukat a vadállatnak adják,
ezek a Bárány(ká)val harcolni fognak és a Bárány(ka) legyőzi őket, mivelhogy uraknak Ura és királyoknak Királya, és akik vele vannak elhívottak és kiválasztottak és hithűek.
És ezt mondta nekem: a vizek, amelyeket láttál, ahol a céda ül, népek és néptömegek és nemzetek és nyelvek,
és a tíz szarv, amelyeket láttál a vadállaton, azok gyűlölni fogják a cédát, és pusztává (elhagyottá) és meztelenné (levetkőztetetté) teszik és a húsát megeszik és őt magát elégetik tűzben,
mert az Isten adta a szívükbe, hogy tegyék meg szándékát és egy véleményen legyenek, és adják a királyságukat a vadállatnak, míg végbe nem mennek az Isten szavai,
és az asszony, akit láttál, az a nagy város, amelynek királysága van a föld királyain,

18. Rész

ezek után láttam egy másik angyalt leszállni az égből, nagy (telj)hatalma volt és a föld fénylett a dicsőségétől,
és kiáltott erőteljes hangon, ezt mondta: Elesett, Elesett a nagy Babilon és démonok tanyája (lakóhelye) lett és minden tisztátalan szellem börtönévé és minden tisztátalan és gyűlöletes madár börtönévé,
mivelhogy cédasága gerjedelmének borából ivott minden nemzet és a föld királyai vele cédálkodtak és a föld kereskedői fényűzésének erejéből gazdagodtak meg,
és hallottam más hangot az égből, azt mondta: menjetek ki, én népem, belőle, nehogy közösségben legyetek vétkeivel és hogy csapásaiból ne kapjatok.
mert vétkeik (összeragasztva) az égig érnek és megemlékezett az Isten az igazságtalanságaikról,
fizessetek neki, amint ő is fizetett és kétszeresen viszonozzátok tetteit, poharába, amelybe öntött, öntsetek neki kétszer annyit,
amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi gyötrelmet adjatok neki és gyászt, mivelhogy azt mondja szívében, hogy: Úgy ülök mint királyné és özvegy nem vagyok és gyászt sohasem látok,
ezért egy napon érkeznek el a csapásai: a halál és gyász és éhség és tűzben ég meg, mivelhogy erős az Úr Isten, aki megítéli őt,
és sir(ánkoz)nak, és mellüket verve fölötte (gyászolják) a föld királyai, akik vele cédálkodtak és tobzódtak, amikor látják az ő égésének füstjét.
Gyötrelmeitől való félelmük miatt távol állnak, ezt mondják: Jaj, jaj! a nagy város, Babilon, te erős város, mivelhogy egy órában jött el az ítéleted,
a föld kereskedői is siránkoznak és gyászolnak miatta, mivelhogy hajórakományaikat (áruikat) senki sem vásárolja meg többé,
az arany és ezüstárút, és drágakő-, gyöngy-, patyolatgyolcs-, és bíbor-, és selyem-, és skarlátszövet árút, és mindenféle tujafa anyagot és (mindenféle) elefántcsontedényt (eszközt) a legdrágább faanyagból és rézből, vasból és márványból készült eszközt,
és fahéjat és balzsamot és füstölőszert, és mirhát, és tömjént és bort és olajat és finomlisztet és búzát és barmokat és juhokat és lovakat és szekereket és testeket (rabszolgákat) és emberi lelkeket is,
és a gyümölcs, amire lelkedben vágyódtál, eltűnt előled és minden, ami dús és pompás volt, elveszett számodra, és soha többé azokat meg nem találod,
akik ezekkel kereskedtek, akik ezekből gazdagodtak meg távol állnak tőle gyötrelmeitől való féltükben, siránkoznak és jajgatnak (gyászolnak),
ezt mondják: jaj, jaj! a nagy város, amely patyolatba és bíborba és skarlátba öltözött és arannyal és drágakővel és gyöngyökkel volt ékesítve, hogy egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!
és minden hajókormányos és (minden) révész, hajósok és tengerészek, akik a tengeren dolgoznak, távol megálltak,
és kiáltoztak, amikor megpillantották égésének a füstjét, ezt mondták: melyik hasonló ehhez a nagy városhoz?
És port hintettek a fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: jaj, jaj! a nagy város, amelyben meggazdagodtak mind, akiknek hajóik voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy óra alatt!
Örvendj rajta ég és ti szentek és ti apostolok és ti próféták, mivelhogy kimondta az Isten az ítéletet fölötte, értetek.
és felemelt egy erős angyal egy akkora követ, mint egy malomkő és bedobta a tengerbe, ezt mondta: Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találják,
és a hárfadalosok és zenészek és fuvolások és harsonások hangja egyáltalán nem hallik benned többé, sem semmiféle mesterség mestere sem lesz benned található és a malom zúgása sem hallik benned többé,
és a mécs fénye sohasem világít benned többé és a vőlegény és a menyasszony hangját sem hallja benned senki többé, mivelhogy kereskedőid voltak a földnek a nagyságai, mert a te méregkeverésed vezetett tévútraminden nemzetet.
És benne találták a próféták és a szentek vérét, akiket lemészároltak a földön,

19. Rész

ezek után hallottam nagy hangot, mint egy óriási tömeget az égben, ezt mondta: HalleluJaH! az üdvösség és a dicsőség és a hatóerő a mi Istenünké,
mivelhogy való igazak és igazságosak az ítéletei, mert elítélte a nagy cédát, aki megrontotta a földet a cédaságával és számonkérte a rabszolgáinak vérét a kezéből (amely kezén tapad),
másodszor is mondta: HalleluJaH! és füstje felszáll a világkorszakok világkorszakaiba,
és leborult a huszonnégy vén (elöljáró) és a négy élőlény és imádták az Istent, aki a trónon ül, ezt mondták: Ámen, HalleluJaH!
és egy hang jött ki a tróntól, ezt mondta: dicsérjétek Istenünket mind, ti rabszolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok,
és hallottam, valami nagy tömeg hangját, mint nagy vizek zúgása, mint erő(telje)s dörgésnek hangját, azt mondta: HalleluJaH! mivelhogy megkezdte királyi uralmát Urunk, az Isten, a mindenható,
örüljünk és ujjongjunk és adjunk dicsőséget neki, mivelhogy eljött a Bárány(ka) menyegzője és az asszonya felkészült.
És adatott néki, hogy felöltözzék ragyogó tiszta gyolcsba: mert a gyolcsvászon a szentek igazságos tettei,
és mondta nekem: írd meg: boldogok, akik a Bárány(ka) menyegzői lakomájára hivatalosak. Ezt is mondta nekem: ezek az Isten való igaz szavai,
és leborultam lábai elé, hogy imádva hódoljak neki, és ezt mondta nekem: nézd, nehogy megtedd! rabszolgatársad vagyok neked és a testvéreidnek, akik Jézus tanú(bizony)ságtételét bírják, az Istennek hódolj imádattal, mert Jézus tanú(bizony)ságtétele a prófétaság szelleme.
és láttam a felnyílt eget és lám! egy fehér ló és a rajta ülőt Hithűnek és Valóigaznak hívták és igazságosan Ítél és Harcol,
a szemei pedig olyanok, mint a tűz lángja és a fején sok diadém, fel van írva a Neve, amelyet senki nem ismer, csak ő maga,
és a ruha, amit hord, vérbe van merítve (mártva) és a nevét így hívják: az Isten Igéje,
és az égbeli seregek fehér lovakon kísérik (követik) Őt tiszta fehér gyolcsba öltözve,
és a szájából éles kard jön ki, hogy azzal leverje a nemzeteket és ő (maga) pásztorolja őket vasvesszővel és ő (maga) tapossa a mindenható Isten haragragerjedése borának a sajtóját,
és a ruhájára és a csípőjére (tomporára) név van felírva: Királyok Királya és Uraknak Ura,
és láttam egy angyalt állni a napban és nagy hangon kiáltott, ezt mondta minden madárnak mely az ég közepén repült: jertek ide, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára,
hogy egyétek a királyok húsát és a vezérek (ezredesek) húsát és az erőseknek húsát és a lovaknak húsát a rajtukülőkét is és minden szabadnak és rabszolgának, kicsinynek és nagynak is a húsát,
és láttam: a vadállat és a föld királyai a hadseregükkel összegyűltek, hogy harcba szálljanak a lovon ülővel és hadseregével,
de elfogták a vadállatot és vele a hazug (ál)prófétát, aki a csodákat (jeleket) tette előtte, amelyekkel tévútra vezette azokat, akik a vadállat bélyegét felvették, és képmásának imádattal hódoltak: ezt a kettőt elevenen beledobták a kénkővel égő tűz tavába (mocsárba),
és a többieket megölték a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki és minden madár jóllakott a húsukkal,

20. Rész

és láttam egy angyalt lejönni az égből, a mélység kulcsa és egy nagy lánc volt a kezében,
és megfogta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög, (diabolos, azaz szétdobáló) és a vádlót, és megkötözte ezer esztendőre,
és ledobta őt az alvilág mélységébe és bezárta, le is pecsételte fölül, hogy tévútra ne vezesse a nemzeteket, míg végéhez nem ér az ezer esztendő, ezután kis időre fel kell oldani őt,
és láttam trónokat, amelyekre ráültek, és ítélethozatalt bíztak rájuk, és azoknak lelkeit, akiket lefejeztek a Jézus melletti tanú(bizony)ságtételért és az Isten Igéjéért és akik nem imádták a vadállatot, sem annak képmását és nem vették fel a bélyegét a homlokukra és a kezükre és ezek élnek (felélednek) és királyként uralkodnak Krisztussal ezer évig,
a többiek nem kelnek életre a halottak közül, míg végéhez nem ér az ezer esztendő, - ez az első feltámadás.
Boldog és szent az, aki részt kap (akiknek része van) az első feltámadásban. Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem ezek az Istennek és Felkentnek a papjai lesznek és királyként uralkodnak ezer esztendeig,
és amikor véget ér az ezer esztendő, eloldják a vádlót a börtönéből,
és kijön, hogy tévútra vezesse a nemzeteket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, összegyűjtse őket háborúra, akik annyian vannak, mint a tengerpart homokja,
és felvonultak a föld térségére és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, és tűz szállt alá az égből és megemésztette őket,
és az ördög, aki félrevezette őket, a tüzes és kénköves tóba vettetett, ahol a vadállat is, a hazug próféta is van és kínozzák őket nappal és éjjel a világkorszakok világkorszakaiba (nyúlóan)
és láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld és az ég és helyet nem találtak számukra,
és láttam a halottakat, a nagyokat és a kicsi(nye)ket ott álltak a trón előtt és könyv(tekercs)eket nyitottak fel, egy másik könyv(tekercs)et is felnyitottak: az élet könyv(tekercs)ét és megítélték a halottakat azokból, amik írva voltak a könyv(tekercs)ekben a tetteik szerint,
és kiadta a tenger a benne levő halottakat és a halál és a Hádesz (láthatatlan) is kiadta a benne lévő halottakat és megítéltek kit-kit tettei szerint,
a Halált és a Hádeszt bedobták a tűztóba, ez a második halál: a tűztó,
és ha valakit nem találtak az élet könyv(tekercs)ébe beírva, a tűz tavába vetették,

21. Rész

és láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt és a tenger nem volt többé,
és a szent várost, az új Jeruzsálemet láttam leszállni az égből az Istentől, úgy fel volt készülve, mint egy férje számára felékesített menyasszony,
és hallottam egy nagy hangot a trón felől ezt mondta: nézd! az Isten sátora az emberekkel (van) és velük fog sátorozni és ők az Ő népe lesznek és Ő(maga), az Isten velük lesz,
és kitöröl minden könnyet szemeikből, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem nyomorúság (vesződség, fáradság), mivelhogy az elsők elmúltak,
és ezt mondta a trónon ülő: Lásd, újjá teszek mindent, és ezt mondta: írjad, mivelhogy ezek a szavak hitelesek (megbízhatóak) és valóigazak,
és mondta nekem: megtörtént! én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, én a szomjazónak adok az élet vizének a forrásából ingyen (ajándékképpen),
aki győz, osztályrészül kapja ezeket és leszek annak Istene és ő lesz nekem fiam,
a gyáváknak és hitetleneknek és utálatosoknak és gyilkosoknak és cédáknak és méregkeverőknek és bálványimádóknak és minden hazugnak a része a tűzzel és kénnel égő tóban lesz, ami a második halál,
és jött az egyik a hét angyal közül, akinél a hét csapással tele hét csésze volt és szólt nekem, ezt mondta: Gyere ide, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány(ka) feleségét,
és szellemben elvitt engem egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem a szent várost: Jeruzsálemet, amely az égből szállt le,
amelyben az Isten dicsősége volt, ragyogása (fénye) hasonló volt a legdrágább kőhöz, olyan volt, mint a kristálytiszta jáspiskő,
nagy és magas fala volt, tizenkét kapuja és a kapukon tizenkét angyal és felírott nevek: Izrael fiai tizenkét törzsének a neve.
Keleten három kapu, és északon három kapu és délen három kapu és nyugaton három kapu,
a város falának tizenkét alapköve volt és rajtuk a Bárány(ka) tizenkét apostolának neve,
és aki beszélt velem, annál arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost és a kapuit és a falait,
a város négyszögben fekszik, hossza annyi volt, mint a szélessége és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futamat (stádium), hossza és szélessége és a magassága egyenlő,
és megmérte a falát: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is.
És a falának építőanyaga: jáspiskő, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló.
A város falának alapkövei mindenféle drágakővel voltak ékesítve, az első alap jáspiskő, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
az ötödik szardonix, a hatodik karneol (szárdeszi kő), a hetedik krisolit (aranykő), a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt kő,
és a tizenkét kapu tizenkét gyöngy, mindegyik kapu egy-egy gyöngy és a város utcája színaranyból, olyan mint az átlátszó üveg,
és templomot nem láttam benne, mert az Ur, a mindenható Isten a temploma és a Bárány(ka),
és a városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten dicsősége fényesíti meg és mécse a Bárány(ka).
És a nemzetek az ő fényében járnak és a föld királyai is abba viszik be a dicsőségüket,
és a kapuit egyáltalán nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz ott,
és abba viszik a nemzetek dicsőségét és megbecsülik ajándékát,
és egyáltalán nem megy be abba semmi közönséges és olyan, aki utálatosságot és hazugságot tesz, hanem csak aki be van írva a Bárány(ka) életkönyv(tekercs)ébe,

22. Rész

és megmutatta nekem az élet vizének folyamát, amely ragyogó, mint a kristály, az Istennek és a Bárány(ká)nak trónjából ered,
az utcája közepén és a folyamon innen és túl az élet fája, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden hónapban meghozza gyümölcsét és a fa levelei a nemzetek gyógykezelésére szolgálnak,
és semmi átkozott nem lesz többé és az Isten és a Bárány(ka) trónja benne lesz és az ő rabszolgái szolgálnak neki,
és meglátják az arcát, és a neve a homlokukon lesz,
és éjszaka nem lesz többé és nem lesz szükségük a mécsfényre és napfényre, mivelhogy az Úr Isten fénye ragyog rájuk és királyként uralkodnak, a világkorszakoknak a világkorszakába (nyúlóan),
és mondta nekem: ezek a szavak megbízhatóak és való igazak és az Úr, a próféták szellemének Istene elküldte az angyalát, hogy megmutassa a rabszolgáinak, amiknek meg kell lenni gyorsan,
és lásd, eljövök gyorsan, boldog, aki e könyv(tekercs) prófétálásának a szavait megtartja (megőrzi),
és én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam annak az angyalnak a lábai elé, hogy imádjam, aki megmutatta nekem ezeket,
és azt mondta nekem: nézd, nehogy (megtedd)! rabszolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és e könyv(tekercs) szava megtartóinak (megőrzőinek), az Istennek adj imádva hódolatot,
és mondta nekem: nehogy lepecsételd a könyv(tekercs) prófétálásának a szavait, mert az időszak közel van,
aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és a szennyes, még szennyesebb, és az igazságos tegyen igazságosságot ezután is és a szent még jobban szentelődjék meg,
lásd, eljövök gyorsan és az én bérem velem van, hogy megfizessek mindenkinek tettei szerint,
én vagyok az Alfa és Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég,
boldogok, akik kimossák ruhájukat, hogy felhatalmazásuk legyen az élet fájához és a kapukon át bemennek a városba.
Kinn a kutyák és a méregkeverők és a cédák és a gyilkosok és a bálványimádók, és akik kedvelik és teszik a hazugságot.
Én, Jézus elküldtem az én angyalomat, hogy ezt a tanú(bizony)ságot tegye a kihívott gyülekezetekről. Én vagyok a gyökér és a Dávid ivadéka (sarja), a ragyogó hajnalcsillag,
és a Szellem és a menyasszony ezt mondják: jöjj el! és aki hallja, mondja: jöjj el! és aki szomjazik, jöjjön, aki akarja, vegye el az élet vizét ingyen (ajándékképpen).
Tanú(bizony)ságot teszek és mindenkinek, aki a könyv(tekercs) prófétálásának (jövendölésének) szavait hallja: ha valaki hozzá tesz ezekhez, csapásokkal sújtja az Isten, amelyek meg vannak írva a könyv(tekercs)ben,
és ha valaki elvesz e próféciás könyvv(tekercs) szavaiból, elveszi az Isten a részét az élet fájából, és a szent városból, amik meg vannak írva ebben a könyv(tekercs)ben,
azt mondja aki ezekről tanú(bizony)ságot tesz: igen, eljövök gyorsan. Ámen, jöjj el Uram Jézus!
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal.