Pál levele a galatákhoz

Rész

Pál apostol nem emberektől, sem ember által, hanem a Felkent Jézus és az Atya Isten által, aki életre keltette Őt a halottak közül,
és a velem együtt lévő testvérek mind a Galácia (kihívott) gyülekezetei (eklézsiái) számára.
Kegyelem néktek és béke az Atya Istentől és Urunk a Felkent Jézustól,
aki önmagát adta a bűneinkért, hogy így kiemeljen minket a jelenvaló gonosz korszakból (aionból) a mi Istenünk és Atyánk akarata szerint,
akinek dicsőség a korszakoknak a korszakaiba nyúlóan (aionok aionjaiba). Ámen.
Csodálkozom, hogy ily gyorsan átpártoltatok attól, aki elhívott titeket a Felkent kegyelmében egy másféle evangéliumba,
holott nincs más, hanem némelyek zavarnak titeket és el akarják ferdíteni a Felkent evangéliumát,
de ha mi, vagy égből jövő angyal evangelizál azonkívül, amit mi hirdettünk örömhírként nektek, legyen átkozott,
ahogyan előbb beszéltünk, és jelenleg is ismét mondom, ha valaki nektek más örömhírt hirdet amellett, amit elfogadtatok, átkozott legyen!
Mert jelenleg embereket, vagy Istent akarom megnyerni? vagy emberek tetszését keresem? ha még embereknek tetszelegnék, a Felkent rabszolgája nem volnék,
mert tudtul adom nektek testvérek, hogy az általam hirdetett örömhír (evangélium) nem emberektől való,
mert én nem emberektől kaptam, sem nem tanultam, hanem a Felkent Jézus kijelentése által,
mert hallottatok az én viselkedésemről egykor a zsidóságban, hogy szerfelett üldöztem az Isten (kihívott) gyülekezetét (eklézsiáját) és pusztítottam azt
és felülmúltam a zsidóságban sok fajtámbeli kortársamat, felettébb vakbuzgó követője voltam az atyai hagyományoknak,
de amikor tetszett Annak (az Istennek), aki kiválasztott (kiszemelt) engem anyám méhétől fogva és elhívott az Ő kegyelme által,
hogy kijelentse a Fiát bennem, (azért) hogy örömhírként hirdessem Őt a nemzetek között, mindjárt nem vetettem alá magam (hús) testnek és vérnek,
sem nem mentem el Jeruzsálembe, apostol elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba,
azután három év múltán felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig,
mást az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét,
amiket pedig írok nektek, lám! Az Isten előtt mondom, hogy nem hazudom,
azután elmentem Szíria és Kilikia vidékeire,
de ismeretlen voltam arcra nézve Júdea a Felkentben hívő (kihívott) gyülekezetei előtt,
hanem csak hallották, hogy: aki minket egykor üldözött, most örömhírként hirdeti a hithűséget, amelynek egykor romlására tört,
és dicsőítették bennem az Istent (azért, amit bennem végzett),

Rész

azután, tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vittem Tituszt is,
kijelentés következtében mentem föl és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet hírnökként hirdetek a nemzetek között, a tekintélyeseknek pedig külön, nehogy valamiképpen hiábavalóvá váljon futásom,
de még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette (senki) körülmetélésre, noha görög volt,
a belopakodott ál-testvérek miatt sem, akik alattomban jöttek be, hogy kikémkedjék a szabadságunkat, amelyet kaptunk a Felkent Jézusban, és hogy minket leigázzanak (rabszolgaságba taszítsanak),
akiknek egy órára sem adtuk meg még az alárendeltségünk látszatát sem, hogy az evangélium való(igaz)sága megmaradjon számotokra.
Azoktól pedig akiket tekintélyeseknek tartanak, bármilyenek voltak is egykor, semmit sem számít, az Isten nem személyválogató, mert a tekintély birtokosai semmit sem róttak rám,
hanem ellenkezőleg, látták, hogy megbízást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek között, ahogy Péter a körülmetéltek között,
mert Aki erőt adott Péternek, mint a körülmetéltség apostolságára együttmunkálkodott bennem is a nemzetek között,
és amikor felismerte a nekem adott kegyelmet Jakab és Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, a közösségvállalás jobbját nyújtották nekem és Barnabásnak (azért), hogy mi a nemzetekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez,
csak legyen gondunk a (koldus)szegényekre, amit igyekeztem is megtenni.
Amikor pedig eljött Kéfás (Péter) Antiókhiába szembeszálltam vele, (szemtől-szembe ellenálltam neki), mivelhogy rászolgált a feddésre,
mert mielőtt néhányan odajöttek volna Jakabtól, a nemzetekből valókkal együtt evett, de amikor megérkeztek, visszahúzódott, és különvált (elkülönítette magát) tőlük, mert félt a körülmetéltektől,
és együtt kétszínűsködött vele a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is magával sodorta a kétszínűsködésbe,
de amikor megláttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium való(igaz)ságához képest, ezt mondtam Kéfásnak mindnyájuk előtt: Ha Te zsidó létedre a nemzetbeli mód(já)ra és nem zsidó módon élsz, hogyan kényszeríted a nemzetbelieket, hogy zsidó szokás szerint éljenek?
Mi természettől fogva zsidók vagyunk és nem nemzetekből való vétkezők (céltévesztettek),
tudjuk, hogy nem igazul meg (lesz igazzá) egy ember sem a törvény tetteiből, hanem csak a Felkent Jézus hithűsége által, mi is a Felkent Jézusban vagyunk hithűek, (azért), hogy igazzá váljunk a Felkent hithűségéből és nem a törvény tetteiből, mivelhogy a törvény tetteiből nem igazul meg egy (hús)test sem,
ha pedig mi, akik a Felkentben keressük a megigazulást, magunk is vétkeseknek találtatunk, akkor a Felkent a bűn szolgája? Szó sincs róla!
Mert ha amiket leromboltam, azokat ismét fölépítem, törvényszegőnek bizonyulok,
mert én a törvény által meghaltam a törvény számára, (azért), hogy Istennek éljek. A Felkenttel együtt keresztre feszítettek,
élek de többé nem én, hanem a Felkent él bennem, amit pedig most (hús)testben élek, hit(hűség)ben élem az Isten Fia számára, Aki szeret engem és önmagát adta ér(et)em.
Nem utasítom vissza Isten kegyelmét, mert ha törvény által van a megigazulás, akkor a Felkent ok nélkül halt meg,

Rész

ó, esztelen galaták! Ki babonázott meg titeket, akiknek szemei előtt a Felkent Jézust úgy írtuk le, mint a keresztre feszítettet?
csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok a Szellemet, vagy a hit(hűség) hallásából?
Ilyen oktalanok vagytok? hogy amit a Szellemben kezdtetek, most (hús)testben végzitek?
Ily sokat szenvedtek hiába – ha ugyan hiába.
Aki tehát adja nektek a Szellemet, és hatóerőket munkál bennetek a törvény műveléséből teszi vagy hit(hűség) hallásából?
Amint Ábrahám hitt az Istennek, és ezt beszámolták neki megigazulásul (igazzá nyilvánítására szolgált),
vegyétek tudomásul tehát, hogy akik hit(hűség)ből valók, azok Ábrahám fiai,
mivel pedig az Írás előre látta, hogy hit(hűség)ből igazítja meg a nemzeteket az Isten, előre hirdette az örömhírt (evangéliumot) Ábrahámnak, hogy: áldást kapnak benned mind a nemzetek.
Úgyhogy a hit(hűség)ből valók kapnak áldást a hithű Ábrahámmal együtt,
mert azok, amennyiben a törvény cselekedetiben vannak, átok alatt vannak, mert meg van írva, hogy átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amelyet megírtak a törvény könyv(tekercs)ében, hogy tegye azokat,
hogy pedig a törvényben senki nem igazul meg az Istennél, az nyilvánvaló, mivelhogy az igazságos hithűségből él,
a törvény pedig nem hithűségből van, hanem: aki teszi azokat, élni fog bennük.
A Felkent titeket megváltott (visszavásárolt) a törvény átkából, amikor átokká lett értünk, mivelhogy meg van írva: átkozott mindenki, aki fán függ,
azért szállt az Ábrahám áldása a nemzetekre a Felkent Jézusban, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük a hit(hűség) által,
testvérek, ember módjára szólok: még az ember által érvényesített szövetségkötést sem hatálytalanítja senki, sem hozzá nem toldhat,
az ígéretek pedig Ábrahámnak és magvának lettek kijelentve, nem azt mondja: és magvaidnak, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről; és a te magodnak, aki a Felkent,
ezt mondom tehát: a szövetségkötést, amelyet Isten előzőleg hitelesítve adott a Felkentre vonatkozólag, a négyszázharminc évvel később adott törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis nem fosztja meg hatályától az ígéretet,
mert ha a törvényből van a sorsrész, akkor többé nem is ígéretből, De Ábrahámnak ígéret alapján ajándékozta az Isten.
Mi tehát a törvény? A törvényszegések miatt toldották az ígérethez, amíg eljön a Mag (leszármazott), Akinek az ígéret szólt angyalok által lett elrendelve közbenjáró kezében,
Közbenjáró pedig nem eggyé, Isten pedig egy,
ellene szól a törvény tehát az Isten ígéreteinek? Szó sem lehet róla! (Távol legyen!) Mert ha olyan törvényt adtak volna, mely képes megeleveníteni, (akkor) tényleg a törvényből volna a megigazulás,
de az Írás mindenkit a bűn alá zárt, hogy az ígéret a Felkent Jézusba vetett hithűség alapján adassék a hithűeknek.
Mielőtt azonban a hithűség eljött, törvény alatt őriztettünk, összezárva a hithűség számára, amelynek kijelentése a jövőre várt.
Így lett a törvény a Felkentre vezető nevelőnkké (mesterünkké) azért, hogy hithűségből igazuljunk meg,
eljött pedig a hithűség és így többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.
Mert mind(nyájan) Isten fiai vagytok a Felkent Jézusban vetett hithűség által,
mert ahányan csak a Felkentbe be lettetek merítve, a Felkentet öltöttétek magatokra,
nincs többé zsidó, sem pedig görög, sem rabszolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, mert mind(nyájan) egyek vagytok a Felkent Jézusban.
Ha pedig a Felkentéi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, az ígéret szerint (vonalán) sorsrészesek.

Rész

Mondom pedig amíg a sorsrészes (örökös) kiskorú, semmiben sem különb(özik) a rabszolgától, noha mindennek ura,
hanem gyámok és gondnokok (felügyelete) alatt van az atyától meghatározott ideig.
Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ alapszabályainak rabszolgaságában voltunk,
amikor azonban eljött az idők teljessége, elküldte az Isten a Fiát, aki asszonytól lett, a törvénynek alárendelve,
azért, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, azért, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük,
mivelhogy fiak vagytok, kiküldte az Isten a Fiának Szellemét a szívünkbe, aki által így kiált: Abbá, ó Atya!
Így tehát nem vagy rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, sorsrészes (örökös) is Istenen át,
de amikor még Istent nem ismertétek, rabszolgái voltatok azoknak, akik valójában természettől nem istenek,
most pedig, amikor megismertétek Istent, sőt az Isten is (meg)ismert titeket, hogyan fordulhattok vissza az erőtlen és nyomorúságos alapszabályokhoz, amelyeknek újra rabszolgái akartok lenni?
Napokat tartotok meg és hónapokat és időszakokat és esztendőket,
féltelek titeket, hogy talán hiába fáradtam értetek.
Legyetek olyanokká mint én, mivelhogy én is olyanná lettem mint ti. Testvérek. (kérve-)kérlek titeket! Semmivel sem bántottatok meg engem,
tudjátok hogy (hús)testem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömhírt először,
és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt, nem vetettetek meg, nem utáltatok meg, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint a Felkent Jézust,
hol van hát a ti boldogságotok? mert tanú(bizony)ságot teszek nektek, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki s adtátok volna nekem.
hát ellenségetek lettem azzal, hogy a (való)igazat megmondtam nektek?
Nem szépen buzgólkodnak értetek, hanem ki akarnak zárni titeket, azért, hogy azután értük buzgólkodjatok,
szép, ha lelkesedtek a szépért mindenkor, nemcsak akkor, amikor közvetlen közeletekben (körötökben) vagyok,
Gyermekeim, újra szülés fájdalmait szenvedem el, míg kiformálódik a Felkent bennetek.
Szeretnék közel lenni hozzátok és változtatni a hangomon, mivel hogy nyugtalankodom (tétovázok) miattatok.
Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt?
Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálóleánytól és egy a szabad nőtől,
de a szolgálótól való (hús)test szerint született, a szabad nőtől való pedig az ígéret alapján,
ennek jelképes értelme van, mert ezek az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sínai hegyről való, amely rabszolgaságra szül, ez Hágár,
mert Hágár a Sínai hegy Arábiában, - a mostani Jeruzsálemnek felel meg -, mert rabszolga sorban él az ő gyermekeivel együtt,
de a fenti Jeruzsálem szabad, amely atyánk nekünk,
mert meg van írva: örvendj te meddő, aki nem szülsz, ujjongj és kiálts, aki nem vajúdol (szülő fájdalmat nem ismersz), mivelhogy több a gyermeke a magánosnak, mint annak, akinek férje van,
ti azonban testvérek olyanok vagytok, mint Izsák: ígéret gyermekei,
de ahogy akkor a (hús)test szerinti üldözte a Szellem szerint valót, úgy van most is,
de mit mond az Írás? dobd ki a szolgálóleányt és a fiát, mert nem lesz sorsrészes a szolgálóleány fia a szabad asszony fiával,
azért testvérek nem a szolgálóleánynak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.

Rész

A szabadságban, amelyre a Felkent minket megszabadított, álljatok meg és nehogy újra rabszolgaság igájába fogjanak be titeket,
íme, én Pál mondom nektek, hogyha körülmetélkedtek, a Felkent nektek semmit nem használ,
tanú(bizony)ságot teszek ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy az köteles az egész törvényt megtartani,
ti, akik a törvényben kerestek megigazulást, elszakadtatok a Felkenttől, a kegyelemből kiestetek,
mert mi Szellemben, hithűségből várjuk a megigazultság reménységét,
mert a Felkent Jézusban mit sem számít (nincs erőssége) sem a körülmetéltségnek, sem a körülmetéletlenségnek, hanem csak a hithűségnek, amely a szereteten át munkálkodik.
Eszményi szépen futottatok, ki akadályozott meg titeket abban, hogy a való(igaz)ságnak enged(elmesked)jetek?
Ez az engedékenységre biztatás nem Abból van, aki elhívott titeket,
egy parányi kovász az egész tésztát megkeleszti,
én bízom bennetek, az Úrban, hogy ti sem vélekedtek másképpen, aki pedig zavart kelt köztetek, viselni (hordozni) fogja az ítéletet, bárki legyen is az,
én pedig testvérek, ha a körülmetélést hirdetem még mindig, miért üldöznek engem továbbra is? Akkor megsemmisült a kereszt (a kínkaró) botránya.
Bár csak ki is metszenék magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek,
mert ti szabadságra vagytok elhívva testvérek, csak hogy a szabadság ne legyen alkalom a (hús)test számára, hanem a szeretet által (rab)szolgáljatok egymásnak,
mert minden törvény egy Igében nyer betöltést, ebben: szeresd felebarátodat (a hozzád legközelebb levőt), mint saját magadat,
ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, mert még elemésztitek egymást,
mondom pedig: Szellemben járjatok és a (hús)test kívánságait (gerjedelmeit) egyáltalán ne vigyétek véghez,
mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test ellen(ére) van, mert ezek egymással ellenkeznek (ellentétben állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok,
ha pedig a Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt,
nyilvánvaló(a)k a (hús)test munkái, ilyenfélék: cédaság, tisztátalanság, kicsapongás,
bálványimádás, varázslás (babonaság), ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, veszekedések, nézeteltérések, szakadások,
irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, dőzsölések és ezekhez hasonlók, amelyekről előre megmondtam, hogy akik ilyeneket tesznek, Isten Királyságának nem lesznek sorsrészesei,
a Szellem gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, béke(sség), hosszútűrés, kedvesség, jóság, hithűség,
szelídség, önuralom (önfegyelem),
az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig a Felkent Jézuséi, a (hús)testet keresztrefeszítették a szenvedélyeivel és kívánságaival együtt,
ha a Szellem számára élünk, a Szellemnek megfelelően viselkedjünk (kövessük a Szellem útmutatásait),
ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívóak, egymásra irigykedők.

Rész

Testvérek, ha egy embert valami botláson (bűnbe esésen) rajta kaptok, ti, akik szellemiek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet a szelídségnek szellemében, ügyelve magatokra, nehogy ti is kísértésbe essetek (megpróbáltatásba jussatok).
Egymás terhét (gyarlóság-batyuját) hordozzátok és így töltsétek be a Felkent törvényét,
mert, ha valaki beképzeli magának (úgy gondolja), hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja (csapja be),
ki-ki a saját munkáját vizsgálja meg és a akkor csak önmaga felé lesz dicsekedni valója és nem más felé,
mert mindenki a saját terhét fogja hordozni.
Akit az Igére oktatnak, tegye közössé oktatójával minden javát.
Nehogy tévelyegjetek. Isten nem hagyja magát megcsúfolni, mert amit vet az ember, azt aratja is majd,
mert aki vet a (hús)testébe, a (hús)testéből arat majd romlást, aki pedig a Szellembe vet, a Szellemből arat korszakokra szóló (aioni) életet,
az eszményi szépnek tevésébe ne fáradjunk bele, mert ha meg nem lankadunk, a maga idejében aratni fogunk.
Amíg tehát alkalmunk van rá, tegyünk jót mindenkivel, de leginkább a hithűségünk házanépével.
Lássátok, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel:
AKIK (hús)TEST SZERINT AKARNAK TETSZENI, AZOK KÉNYSZERÍTENEK TITEKET A KÖRÜLMETÉLKEDÉSRE, CSAK AZÉRT, HOGY A FELKENT KERESZTJÉÉRT NEHOGY ÜLDÖZZÉK ŐKET,
mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt, hanem AZÉRT AKARJÁK a ti körülmetélésteket, hogy a (hús)TESTETEKKEL DICSEKEDHESSENEK!
Éntőlem pedig TÁVOL LEGYEN a DICSEKVÉS, hacsak nem Urunknak, a Felkent Jézusnak keresztjében (kínkarójában), aki által nekem meg van feszítve a világ és én is a világnak,
mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem az új teremtés
és akik e zsinórmértéket követik (mértékmutatóval járnak), béke azokra és irgalom és az Isten Izraelére,
különben nehogy valaki nekem bántásomra legyen, mert én a Jézus sebhelyeit testemben hordozom.
A mi Urunk a Felkent Jézusnak a kegyelme legyen szellemetekkel testvérek, Ámen.