2 Esdras / II. Ezsdrás

4Ezra.1 / IV Ezsdrás 1.

[1] Ezsdrás próféta második könyve, aki a Serája fia, ki Azariás fia, ki Hilkiás fia, ki Sallum fia, ki Sádók fia, ki Ahitub fia,
[2] ki Ahája fia, ki Fineás fia, ki Éli fia, ki Amária fia, ki Azariás fia, ki Mérájóth fia, ki Zerahja fia, ki Uzzi fia, ki Bukki fia, ki Abisua fia, ki Fineás fia, ki Eleázár fia,
[3] ki pedig a Lévi törzsébõl való Áronnak fia, aki fogságban volt a Médek országában Artaxerxes, a perzsák királyának uralma idején.
[4] Az Úr szava lett hozzám, mondván:
[5] Menj és hirdesd népemnek az õ gonosz tetteiket, és gyermekeiknek bûneiket, amelyeket ellenem elkövettek, hogy elmondhassák gyermekeik gyermekeinek
[6] hogy szüleik bûnei megnövekedtek bennük, mivel megfeledkeztek rólam, és idegen isteneknek ajánlottak áldozatokat.
[7] Nem én hoztam-e ki õket Egyiptom földjérõl, a szolgaság házából? De õk felbosszantottak engem és semmibe vették szándékaimat.
[8] Tépd ki hajadnak szálait fejedrõl és vess rájuk minden gonoszságot, mivel nem tartották meg törvényemet – lázongó népek õk.
[9] Meddig viseljem el még õket, akiknek annyi nagyszerû jótéteményt ajándékoztam?
[10] Az õ kedvükért sok királyt félreállítottam: lesújtottam a Fáraóra és szolgáira és minden seregeire.
[11] Népeket töröltem el elõttük, és két keleti tartomány, Tirusz és Szidon népét elszélesztettem; levágtam ellenségeiket.”
[12] De szólj hozzájuk és mondjad, ezt mondja az Úr:
[13] Bizonnyal én hoztalak által a tengeren, és biztos országutakat készítettem nektek ott, ahol nem voltak ösvények sem; Nektek adtam Mózest vezetõül és Áront papotokul;
[14] Fényt nyújtottam nektek a tûzoszlopból, és nagy csodákat tettem köztetek. Mégis megfeledkeztek rólam”, így szól az Úr.
[15] Ezt mondja a Mindenható Úr: A fürjek jelek voltak nektek; táborhelyeket adtam nektek védelmetekre, és panaszkodtatok azokban.
[16] Nem örvendeztetek nevemben az ellenség pusztulásán, hanem a mai napig még mindig panaszkodtok.
[17] Hol vannak a javaim, melyekkel megajándékoztalak titeket? Amikor éheztetek és szomjaztatok a pusztában, nem hozzám kiáltottatok-e,
[18] mondván, 'Miért hoztál bennünket ebbe a pusztaságba, hogy meghaljunk? Jobb lett volna nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint meghalni ebben a pusztaságban.'
[19] Megszántalak sóhajtozásaidban, és mannát adtam nektek étekül; az angyalok kenyerét ettétek.
[20] Amikor szomjaztatok, nem hasítottam-e ketté a sziklát, hogy víz ömöljön bõségesen? A hõségben fáknak leveleivel védelmeztelek.
[21] Termékeny földeket osztottam szét köztetek; kiûztem a Kánaánitákat, a Perizeusokat és a Filiszteusokat elõttetek. Mit tehetnék még értetek? mondja az Úr.
[22] Így szól a Mindenható Úr: Amikor a pusztában voltatok, a keserû forrásnál, szomjasan és nevemet káromolva,
[23] Nem küldtem rátok tüzet a káromlás miatt, hanem egy pálcát dobva a vízbe megédesítettem a patakot.
[24] Mit tegyek érted, ó Jákob? Nem engedelmeskedsz nekem, ó Júda! Más nemzetekhez fordulok majd és adom nekik az én nevemet, hogy megtartsák rendeleteimet.
[25] Mivel elhagytál engem, én is elhagylak téged. Amikor kegyelmemért könyörögsz, nem fogok kegyelmet mutatni.
[26] Amikor hívsz, nem fogok figyelni rád; mert vérrel mocskoltad be kezedet, és lábaid fürgék a gyilkolásra.
[27] Nem olyan ez, mintha engem hagytál volna cserben; saját magadat hagytad cserben, mondja az Úr.
[28] Így szól a Mindenható Úr: Nem úgy bántam-e veled, ahogy az atya a fiával vagy az anya a lányával, vagy a dajka a gyermekeivel,
[29] hogy ti az én népem legyetek és én legyek Istenetek, és hogy fiaimmá legyetek és én atyátok?
[30] Összegyûjtöttelek, ahogy a kotlós szárnya alá gyûjti ivadékait. És most, mit cselekedjem veletek? Kitaszítalak jelenlétembõl.
[31] Amikor áldozatot ajánlasz nekem, elfordítom arcomat tõled; mert elvetettem ünnepeidet, és újholdjaidat, és a  test körülmetélését.
[32] Szolgáimat, a prófétákat küldtem hozzád, de megfogtátok és levágtátok õket, és testüket darabokra szaggattátok; az õ vérüket számonkérem rajtatok, mondja az Úr.
[33] Így szól a Mindenható Úr: Házatok elhagyatott; szétszórlak titeket, ahogy a szél elhordja a szalmát;
[34] és fiaitoknak nem lesznek gyermekei, mivel veletek együtt figyelmen kívül hagyták parancsolataimat, és azt tették, ami gonosz az én szemeim elõtt.
[35] Eljövendõ népeknek adom házatokat, akik hisznek majd bennem anélkül, hogy hallottak volna engem. Azok, akiknek nem mutattam semmilyen jelet, cselekszik majd rendeléseimet.
[36] Nem ismernek prófétákat, mégis visszaemlékeznek korábbi állapotukra.
[37] Hívlak, hogy lásd az eljövendõ nép háláját, akiknek gyermekei nagy örömmel örvendeznek, habár nem látnak engem testi szemeikkel, mégis a szellem által hisznek majd az én szavaimnak.
[38] És most, atyám, tekints büszkén a keletrõl érkezõ népre;
[39] vezetõjükül adom majd Ábrahámot, Izsákot, és Jákobot és Hóseást és Ámost és Mikeást és Joelt és Abdiást és Jónást
[40] és Náhumot és Habakukot, és Sofóniást, és Aggeust, Zakariást és Malakiást, aki az Úr követének is hívatik.

4Ezra.2

[1] Így szól az Úr: Kihoztam ezt a népet a fogságból, és az én szolgáimon, a prófétákon keresztül parancsolatokat adtam nekik; de õk nem hallgattak rám, és érvénytelenné tették rendeléseimet.
[2] Az anya, aki szülte õket, így szól hozzájuk: 'Eredjetek, gyermekeim, mert özvegy vagyok és elhagyatott.
[3] Felneveltelek örömmel; de gyászolva és fájdalommal elveszítettelek, mert vétkeztél az Úr Isten elõtt és azt tetted, ami gonosz az én szemeim elõtt.
[4] És most mit tehetnék érted? Mivel özvegy vagyok és elhagyatott. Menjetek, gyermekeim, és kérjétek az Úr kegyelmét.'
[5] Hívlak, atyám, hogy tanúskodj a gyermekek anyja mellett, mert azok nem tartják meg szövetségemet,
[6] hogy szerezz zûrzavart közöttük, és rontsd meg anyjukat, hogy ne legyenek utódaik.
[7] Szórassanak szét a nemzetek között, legyen nevük beszennyezett a földön, mert megvetették szövetségemet.
[8] Üdvözlégy, Asszíria, aki elrejted az igazságtalanokat magadnál! Ó, gonosz nép, emlékezz, mit tettem Szodomával és Gomorrával,
[9] amelyeknek földje szurok rakások és hamuhalmok alá van temetve. Így teszek majd mindazokkal, akik nem hallgatnak rám, mondja a Mindenható Úr."
[10] Így szól az Úr Ezsdráshoz: 'Mondd meg népemnek, hogy nekik adom Jeruzsálem királyságát, amelyet Izraelnek akartam adni.
[11] Sõt, visszaveszem magamhoz azok dicsõségét, és odaadom ezeknek a többieknek az örökkévaló lakóhelyet, amelyet Izraelnek készítettem.
[12] Az élet fája fog illatozni nekik, és nem kell veszõdniük (gürcölniük), sem fáradozniuk.
[13] Kérj és adatik; imádkozz, hogy napjaid kevesek legyenek, és megrövidítsenek. A királyság már elõ van készítve számodra; légy éber! (vigyázz, õrködj)
[14] Hívlak, ó menny és föld, tanúnak, mert kívül hagyom a gonoszt és jót teremtettem, mert élek én, így szól az Úr.
[15] Anya, öleld át fiaidat; neveld fel õket örömmel, ahogy a gerlék; erõsítsd meg lépteiket, mert kiválasztottalak, így szól az Úr.
[16] És felkeltem a holtakat helyükrõl, és kihozom õket sírjaikból, mert felismerem nevemet bennük.
[17] Ne félj, gyermekek anyja, mert kiválasztottalak, így szól az Úr.
[18] Segítséget küldök majd neked, szolgáimat Ézsaiást és Jeremiást. Az õ tanácsuk szerint felszenteltem és elõkészítettem neked tizenkét fát, melyek különféle gyümölcsöktõl roskadoznak.
[19] és ugyanennyi forrást, melyek tejet és mézet árasztanak, és hét hatalmas hegyet, amelyeken rózsák és liliomok nyílnak; ezek által örömmel töltöm el gyermekeidet.
[20] Vigyázd az özvegyek jogait, biztosíts igazságosságot az apátlanoknak, adj a szükséget szenvedõknek, védd meg az árvát, ruházd fel a mezítelent,
[21] ápold a sebesültet és a gyengét, ne gúnyold a bénát, óvd a csonkákat, és láttasd meg a vakokkal az én ragyogásomat.
[22] Védelmezd az öreget és az ifjút falaidon belül;
[23] Ha halottat találsz, tedd sírba és jelöld meg, és elsõ helyet adok neked feltámadásomban.
[24] Állj meg és légy csöndben, én népem, mert nyugalmad el fog jönni.
[25] Jó dajka, tápláld fiaidat, és erõsítsd meg lábaikat.
[26] Az én szolgáim közül, akiket neked adtam, egy sem fog elpusztulni, mivel kikérem õket a te sokaságod közül.
[27] Ne aggodalmaskodj, mert amikor eljön a megpróbáltatás és gyötrelem napja, mások sírnak majd és szomorkodnak, de te örvendezel és bõvelkedsz majd.
[28] A népek irigyelnek téged, de nem tudnak majd semmit tenni ellened, így szól az Úr.
[29] Kezeim betakarnak majd téged, hogy fiaid ne jussanak a Gyehennára.
[30] Örvendezz, ó anya a fiaiddal, mert én megszabadítalak, így szól az Úr.
[31] Emlékezz fiaidra, akik alusznak, mert én kihozom õket földi rejtekhelyeikrõl, és megkegyelmezek nekik; mert én irgalmas vagyok, így szól a Mindenható Úr.
[32] Öleld át gyermekeidet, amíg eljövök, és kegyelmet hirdetek nekik; mert forrásaim túlcsordulnak, és az én kegyelmem nem hiúsul meg.”
[33] Én, Ezsdrás, azt az utasítást kaptam az Úrtól a Hóreb hegyén, hogy menjek Izraelhez. Amikor közéjük jöttem, õk elutasítottak engem, és megtagadták az Úr parancsolatait.
[34] Ezért ezt mondom néked, ó nemzet, amely hall és ért, Várjad a te pásztorodat; õ örökkévaló nyugalmat ad majd neked, mert õ, aki az idõk végén eljön, közel van.
[35] Légy kész a királyság jutalmaira, mert örökös fényesség fog világítani rájuk mindörökké.
[36] Menekülj ennek a kornak az árnyékából, részesülj a te dicsõségednek örömében; nyíltan felhívom a Megmentõt tanúnak.
[37] Fogadd el, amit az Úr rád bízott és légy vidám, hálákat adva Neki, aki elhívott a mennyei királyságokba.
[38] Kelj fel és állj talpra, és lásd meg az Úr ünnepnapját, és azoknak nagy számát, akik el lettek pecsételve.
[39] Azok, akik eltávoztak ennek a kornak az árnyékából, dicsõséges öltözéket kaptak az Úrtól.
[40] Jöjj tisztába magaddal, ó Sion, és állítsd össze a te népednek listáját, akik fehérbe vannak öltözve, akik betöltötték az Úr törvényét.
[41] Gyermekeid száma, akiket vágytál, immár teljes; könyörögj az Úr erejéért, hogy a te néped, akik a kezdetektõl elhívottak voltak, megszentelõdjenek."
[42] Én, Ezsdrás, a Sion hegyén nagy tömeget láttam, amelyet nem számlálhattam meg, és mind énekekkel   imádták az Urat.
[43] Volt közöttük egy hatalmas termetû ifjú, magasabb mindenkinél, és mindegyikük fejére koronát helyezett, de õ magasabb rangú volt náluk. És lenyûgözve álltam ott.
[44] Aztán kérdeztem az angyalt, Kik ezek, én uram?”
[45] Õ válaszolt, mondván: Ezek azok, aki letették a halandó öltözetet és felöltözték a halhatatlant, és megvallották az Isten nevét; most megkoronáztatnak, és pálmaágakat kapnak.”
[46] Akkor így szóltam az angyalhoz, Ki az az ifjú, aki koronákat tesz a fejükre és pálmaágakat a kezükbe?”
[47] Õ válaszolt, mondván: Õ az Isten Fia, akirõl tanúságot tettek a világban.” Így hát dicsérni kezdtem azokat, akik bátran megálltak az Úr nevéért.
[48] Akkor az angyal így szólt hozzám: Menj, mondd el népemnek, mily hatalmasak és számtalanok az Úr Isten csodái, amelyeket láttál."

4Ezra.3

[1] A mi városunk lerombolását követõ harmincadik évben én, Szalatiél, akit Ezsdrásnak is hívnak, Babilonban voltam. Nyugtalanság vett rajtam erõt, ahogy ágyamban feküdtem, és gondolataim felbugyogtak szívemben,
[2] mert láttam Sion elhagyatottságát, és a jólétét azoknak, akik Babilonban éltek.
[3] Szellemem erõsen zaklatott volt, és aggodalmas szavakkal kezdtem szólni a Magasságoshoz, mondván:
[4] "Ó Legfõbb Úr, nem Te szóltál-e a kezdetkor, amikor megalkottad a földet – segítség nélkül – és parancsoltál a pornak
[5] és lett Ádám, mint élettelen test? Mégis a Te kezed munkája volt, és Te lehelted belé az élet lehelletét, és a te jelenlétedben lett élõvé.
[6] És vezetted õt a kertbe, amelyet a Te jobbod ültetett, mielõtt a föld megjelent.
[7] És egyetlen parancsolatot adtál elé; de õ megszegte azt, és te azonnal halálra jelölted ki õt és leszármazottait. Népek és nemzetek származtak belõle, emberek és családok számolatlanul.
[8] És minden nemzet a saját akarata szerint járt, és istentelen dolgokat cselekedtek elõtted, és megvetettek téged, és te nem gátoltad õket.
[9] Azonban, a maga idejében özönvizet hoztál a világ lakosaira és elpusztítottad õket.
[10] És ugyanaz volt a sorsuk: ahogy a halál érte Ádámot, úgy érte õket a vízözön.
[11] De meghagytál közülük egyet, Noét és házanépét, és mind az igazakat, akik tõle származtak.
[12] Akkor azok, akik a földön lakoztak, elkezdtek sokasodni, gyermekeket és népeket és sok nemzetet hoztak létre, és megint csak még istentelenebbek voltak, mint õseik.
[13] És amikor gonoszságot cselekedtek elõtted, kiválasztottad egyiküket magadnak, akinek neve Ábrahám volt;
[14] és szeretted õt, és csak neki felfedted az idõk végének dolgát, titokban, éjszaka.
[15] Örökké tartó szövetséget kötöttél vele, és megígérted, hogy sosem hagyod el leszármazottait; és adtad néki Izsákot, és Izsáknak adtad Jákobot és Ézsaut.
[16] És elválasztottad Jákobot magadnak, de Ézsaut elutasítottad; és Jákob nagyon megsokasodott.
[17] És amikor kivezetted leszármazottait Egyiptomból, elvitted õket a Sinai Hegyéhez.
[18] Meghajlítottad az egeket és megráztad a földet, és megmozgattad a világot, és a mélységek megremegtek, és az idõket összezavartad.
[19] És a Te dicsõséged áthaladt a tûz, a földrengés, a szél és a jég négy kapuján, hogy átadja a törvényt Jákob leszármazottainak, és a te parancsolataidat Izrael utódainak.
[20] Azonban nem vetted el tõlük gonosz szívüket, azért, hogy törvényed gyümölcsöt teremhessen bennük.
[21] Mivel az elsõ Ádám, megterhelve egy gonosz szívvel, bûnt követett el, és legyõzetett, ugyanígy voltak mind, akik az õ utódai.
[22] Így azután a betegség állandósult; a törvény, és a gonoszság gyökere együtt volt jelen az emberek szívében, de a jó eltávozott, és maradt a gonosz.
[23] Az idõ múlt és az évek teltek, és te felemeltél magadnak egy szolgát, akinek neve Dávid.
[24] És parancsoltad, hogy építsen egy várost a te nevednek, és helyet az áldozatok bemutatására.
[25] Ez sokáig így zajlott; de a város lakosai áthágták a törvényt,
[26] mindenben úgy cselekedve, ahogy Ádám és az õ összes leszármazottai tettek, mert nekik is gonosz volt a szívük.
[27] Ezért a te ellenségeid kezébe adtad a várost.
[28] Ezután így szóltam szívemben: Vajon Babilon lakosainak tettei jobbak? Ezért szerezhetett hatalmat Sion felett?
[29] Mert amikor ide érkeztem, istentelen tetteket láttam számolatlanul, és sok bûnöst látott lelkem ez alatt a harminc év alatt. És megfélemlettem szívemben,
[30] mert láttam, hogy Te elviseled azokat, akik vétkeznek, és megkíméled azokat, akik gonoszan cselekszenek, de elpusztítottad népedet, és megõrizted ellenségeidet,
[31] és nem mutattad meg senkinek, hogyan lehetne felfogni a te útjaidat. Vajon Babilon tettei jobbak-e a Sionénál?
[32] Avagy megismert-e más nép téged Izraelen kívül? Vagy mely törzs hitt a te szövetségedben, ahogy a Jákob törzse?
[33] Mégis az õ jutalmuk nem jött el, és vajúdásuk nem hozott gyümölcsöt. Mert én sokfelé utaztam a nemzetek között, és láttam, hogy jólétben vannak és bõvelkednek, pedig megfeledkeznek a te parancsolataidról.
[34] Ezért most tedd mérlegre gonoszságainkat és azokét is, akik a földnek lakosai; és így kiderül majd, melyik irányba lendül a mérleg nyelve.
[35] Mikor volt olyan, hogy a föld lakosai ne vétkeztek volna elõtted? Vagy melyik nemzet tartotta meg parancsolataidat?
[36] Lehet, hogy találsz néhány egyedülálló embert, akik megtartották parancsolataidat, de nemzeteket nem fogsz találni.

4Ezra.4

[1] Ezután az angyal, aki hozzám küldetett, akinek neve Uriel, válaszolt
[2] és mondta nekem, "A te gondolkodásod teljesen félreérti ezt a világot, és azt hiszed, megértheted a Magasságos útjait?"
[3] Akkor ezt mondtam: "Igen, uram." És õ válaszolt nekem, "Azért küldtek, hogy megmutassak neked három utat/irányt, és hogy eléd adjak három kérdést.
[4] Ha egyet megfejtesz közülük, én is megmutatom azt az utat, amit látni kívánsz, és megtanítalak, miért gonosz a szív."
[5] És mondtam: Beszélj, uram.” És így szólt, Menj, mérd meg nekem a tûz súlyát, vagy mérd meg a szelek mennyiségét, vagy hozd vissza az elmúlt napokat.”
[6] Én válaszoltam, mondván, Kicsoda tudná ezeket megtenni, amiket kérsz tõlem?”
[7] És õ ezt mondta, Ha azt kérdeztem volna tõled: hány lakhely van a tenger szívében, vagy hány patak folyik a mélység forrásából, vagy hány folyam árad az égbolt fölött, vagy hol van a pokol kijárata, vagy melyik a paradicsom bejárata –
[8] talán így válaszoltál volna: Sosem jártam a mélységekben, sem a pokolban még nem voltam, sem a mennybe nem emelkedtem még fel.
[9] De én csak a tûzrõl, a szélrõl és a napokról kérdeztelek, olyan dolgokról, melyeket ismersz, és amelyek nélkül nem is élhetnél, mégsem adtál feleletet róluk!"
[10] És ezt mondta, "Nem érted azokat a dolgokat sem, amelyek között felnõttél;
[11] hogyan foghatná fel elméd a Magasságos útjait? És olyasvalaki, akit már megrontott ez a romlott világ, hogyan érthetné meg a romlatlanságot?” Amikor ezt hallottam, arcomra estem
[12] és mondtam neki, "Jobb volna nekünk, ha nem is volnánk itt, mint hogy itt élünk istentelenségben, és szenvedünk és nem értjük, miért."
[13] És válaszolt nekem, mondván, "Jártam egy erdõben, és a fák egy tervet készítettek
[14] és mondták, 'Jöjj, engedj járni minket és háborúzunk a tengerrel, hogy visszahúzódjon elõttünk, és mi még több erdõt alapíthassunk.'
[15] És ugyanígy a tenger hullámai is tervet készítettek és mondták, 'Jöjj, engedj felkelni minket, hogy legyõzzük a szárazföld erdõit, és még több területet szerezzünk magunknak.'
[16] De az erdõ terve hiábavalóság volt, mert jött a tûz és felemésztette;
[17] ugyanígy a tenger hullámainak terve is, mert a homok erõsen ellenállt és megállította azokat.
[18] Ha most te bíró volnál közöttük, melyiknek adnál igazat és melyiket ítélnéd el?"
[19] Én válaszoltam, mondván, Mindkettõ ostoba tervet eszelt ki, mert a föld az erdõnek van fenntartva, és a tenger az õ helyére van helyezve, hogy ott hordozza hullámait.”
[20] Válaszolt nekem és mondta, Helyesen ítéltél, de miért nem teszel így a saját ügyedben is?
[21] Mert ahogyan a föld az erdõé és a hullámok a tengeréi, úgy a földnek lakosai csak azt érthetik, ami a földön van, és aki odafönt a mennyben van, az értheti azt, ami a mennyek magasában van."
[22] Akkor válaszoltam és mondtam, Könyörgöm, uram, miért lettem én felruházva az értelem képességével?
[23] Mivel én nem a magasság dolgairól tudakozódom, hanem a mindennap tapasztalt dolgaink felõl: miért lett Izrael átadva a pogányoknak szégyenszemre; miért lett szeretett néped istentelen törzseknek adva, és apáink törvénye erõtlenné lett és az írott szövetség nem létezik többé;
[24] és miért távozunk a világból úgy, mint a sáskák, és életünk olyan akár a köd, és nem vagyunk kegyelemre méltóak.
[25] Mit fog tenni õ az õ nevéért, amelyrõl hívatunk? Ezekrõl a dolgokról kérdeztelek."
[26] Válaszolt nekem és mondta, Ha élsz még, látni fogod, és ha sokáig élsz, gyakran csodálkozol majd, mert a korszak sebesen rohan a vég felé.
[27] Mert ez a kor nem fogja tudni meghozni a megígért dolgokat az igazaknak a kitûzött idõben, mert ez a korszak telve van szomorúsággal és erõtlenséggel.
[28] Mert a gonosz, amelyrõl kérdeztél, már el van vetve, de az aratás még hátra van.
[29] Ha azért azt, amit elvetettek nem aratják le, és ha a hely, ahová a gonoszt elvetették nem tûnik el, akkor nem jön el annak a mezõnek az ideje, ahol a jó lett elvetve.
[30] Mert a gonoszság magvának egy szeme el lett vetve Ádám szívében a kezdetektõl, és mily sok istentelenséget okozott mostanáig, és fog még okozni ezután, amíg eljön a cséplés ideje!
[31] Gondold el tehát, mennyi istentelen gyümölcsöt hozott egy szemernyi gonosz mag.
[32] Amikor pedig számolatlanul vettetik majd nagycsomó mag, milyen hatalmas szérüskertet töltenek majd meg!”
[33] Ezután válaszoltam és mondtam, Mennyi idõ még, és mikor lesznek meg ezek a dolgok? Miért oly rövidek és gonoszak a mi éveink?”
[34] Válaszolt nekem és mondta, Ne siettesd jobban, mint a Magasságos, mert a te sürgetésed saját magadért van, de a Magasságos sokak miatt sietteti az idõt.
[35] Nem kérdezõsködnek-e az igazak lelkei az õ kamráikban ezekrõl a dolgokról, mondván: 'Mennyi ideig kell még itt maradnunk? És mikor jön el a mi jutalmunk aratása?'
[36] És Jeremiél, az arkangyal válaszolt nekik és mondta, 'Amikor a hozzátok hasonlók száma betelik; mert õ lemérte mérlegen a korszakot,
[37] és megmérte az idõket mérõrúddal, és megszámlálta az idõket számuk szerint; és nem fogja kimozdítani vagy felkelteni õket, amíg az a mérték betelik.'"
[38] Ezután válaszoltam és mondtam, Ó legfelsõbb Úr, mindannyian telve vagyunk istentelenséggel.
[39] És talán mi miattunk van késleltetve az igazak cséplésének ideje – a föld lakosainak bûnei miatt.”
[40] Válaszolt nekem és mondta, Menj, és kérdezz meg egy asszonyt, aki gyermekkel viselõs, hogy vissza tudná-e tartani méhében a gyermeket, ha egyszer letelik az õ kilenc hónapja."
[41] És mondtam, Nem, uram, nem tudná.” És õ mondta nekem, A Hádesban a lelkek kamrái olyanok, mint az anyaméh.
[42] Mert ahogy a vajúdó asszony igyekszik, hogy mielõbb megszabaduljon a szülési fájdalmaktól, éppúgy ezek a helyek is sietnek visszaadni mindazt, amik nekik adattak a kezdetektõl.
[43] Azután a dolgok, amelyeket látni vágysz, feltárulnak neked.”
[44] Én válaszoltam és mondtam, Ha kedves vagyok szemeid elõtt, és ha lehetséges, és ha érdemes vagyok rá,
[45] mutasd meg nekem ezt is: hogy több idõ van-e hátra, mint amennyi elmúlt, vagy számunkra a nagyobb rész már eltelt.
[46] Mert ismerem azt, ami elmúlt, de azt nem tudom, mi következik."
[47] És mondta, Állj a jobb oldalamra, és megmutatom neked egy példázat értelmét.”
[48] Így hát mellé álltam és figyeltem, és megpillantottam egy lángoló kemencét elõttem, és amikor a lángok kialudtak, odatekintettem és láttam, hogy füst maradt utánuk.
[49] És ezután egy vízzel teli felhõ jött elém és lezúdult a heves és viharos esõ, és amikor a zivatar elvonult, esõcseppek maradtak utána a felhõben.
[50] És mondta, Jól figyeld meg ezt; mert ahogy az esõ több, mint a cseppek, és a tûz hatalmasabb, mint a füst, úgy az elmúlt idõk is sokkal nagyobbak voltak; de a cseppek és a füst megmaradt.”
[51] Akkor imádkoztam és szóltam, Gondolod, hogy én megérem azokat a napokat? Vagy kicsoda lesz életben azokban a napokban?”
[52] Õ válaszolt nekem és mondta, A jeleket illetõen, amikrõl kérdeztél engem, részben válaszoltam; de nem azért küldettem, hogy az életedrõl beszéljek neked, mert azt nem ismerem.”

4Ezra.5

[1] Most pedig, ami a jeleket illeti: vigyázz, közelednek a napok, amikor a föld lakosain nagy rettegés lesz úrrá, és az igazság útja elrejtetik, és a föld hit nélkül való lesz.
[2] És az igazságtalanság megnövekedik még annál is jobban, ahogyan most látod, és jobban, mint amirõl valaha hallottál.
[3] És az ország, amit most uralkodni látsz, puszta és néptelen lesz, és az emberek elhagyatottnak találják.
[4] De ha a Magasságos életben tart, láthatod majd, ahogy zûrzavarba taszítják a harmadik korszak (periódus) után; és a nap hirtelen felragyog majd éjszaka, a hold pedig nappal.
[5] Vér fog csöpögni a fákból, és a kövek megszólalnak; az emberek megzavarodnak, és a csillagok lehullanak.
[6] És olyasvalaki fog uralkodni, akitõl ezt nem várnák a föld lakosai, és a madarak együtt repülnek el messzire;
[7] és a szodomai tenger halakat vet ki magából; és egyvalaki, akit sokan nem ismernek, hallatja majd hangját éjszaka, és mindenki hallja majd a hangját.
[8] Káosz lesz sok helyen, és gyakran törnek ki tûzvészek, és a vadállatok elhagyják odúikat, és havibajos asszonyok szörnyeket szülnek majd.
[9] És sós víz keveredik az édesvizekbe, és a barátok egymással hadakoznak; akkor az értelem (ésszerûség) elrejti önmagát, és a bölcsesség visszavonul kamráiba,
[10] és sokan keresik majd, de nem találják, és az igazságtalanság és féktelenség megnövekszik a földön.
[11] És az egyik ország kérdezi a szomszédját, 'Járt-e igazságosság, vagy bárki, aki igaz módon cselekszik, tenálad?' És az válaszol majd, 'Nem'.
[12] És abban az idõben az emberek remélnek majd, de nem elégíttetnek meg; munkálkodnak majd, de tevékenységeik nem lesznek sikeresek.
[13] Ezek azok a jelek, melyeket engedélyem van elmondani neked, és ha ismét imádkozol, és könyörögsz, ahogyan most, és böjtölsz hét napig, ezeknél nagyobb dolgokat is hallhatsz majd."
[14] Ezután felébredtem, és testem erõsen reszketett, és lelkem annyira zaklatott volt, hogy elájult.
[15] De az angyal, aki beszélt velem, megfogott, megerõsített és talpra állított.
[16] Azután a második éjszakán Phaltiél, az emberek egyik vezetõje jött hozzám és szólt, Hol voltál? És miért szomorú az arcod?
[17] Avagy nem tudod-e, hogy rád bízatott Izrael az õ számûzetése földjén?
[18] Kelj fel azért és egyél némi kenyeret, hogy nehogy elhagyj bennünket, mint egy pásztor, aki magára hagyja a nyájat kegyetlen farkasok prédájául."
[19] Akkor így szóltam, Hagyj magamra és ne gyere hozzám hét napig, azután újra gyere ide.” Õ megértette, amit mondtam és magamra hagyott.
[20] Így tehát böjtöltem hét napig, gyászoltam és könyörögtem, ahogy Uriel, az angyal tanácsolta.
[21] És hét nap után az én szívem gondolatai ismét nagyon szomorúak voltak.
[22] Azután a lelkem visszakapta a megértés szellemét, és újra beszélni kezdtem a Magasságos jelenlétében.
[23] És mondtam, Ó legfelsõbb Úr, a föld minden erdejébõl és az összes fák közül Te kiválasztottál egy szõlõtõkét,
[24] és a világ minden földje közül kiválasztottál magadnak egy vidéket, és a világ minden virága közül kiválasztottál magadnak egy liliomot,
[25] és a tenger összes mélységeibõl egy folyót árasztottál magadnak, és minden városok közül, melyek valaha épültek, a magadénak szentelted Siont,
[26] és minden teremtett madár közül egy galambot magadénak neveztél, és minden létrehozott nyáj közül gondoskodtál a magad számára egy bárányról,
[27] és a rengeteg ember közül magadénak vettél egy nemzetet; és ennek a népnek, akiket szerettél, adtad a te törvényedet, amelyet mindenek helyeselnek.
[28] És most, Ó Uram, miért adtad át az egyetlent a sokaságnak, és szégyenítetted meg az egyetlen gyökeret a többi között, és szórtad szét a te egyetlenedet a sokaság közé?
[29] És azok, akik ellenkeztek ígéreteiddel, eltaposták azokat, akik hittek a te szövetségedben.
[30] Ha valóban meggyûlölted a te népedet, a te saját kezedtõl kellene büntetést szenvedniük."
[31] Amikor ezeket elmondtam, hozzám küldetett az angyal, aki elõzõ éjjel velem volt,
[32] és így szólt hozzám, Hallgass rám, és én majd tanítalak téged; figyelj rám, és új dolgokat mondok neked."
[33] És szóltam, Beszélj, uram” És õ mondta nekem, Nagyon nyugtalan az elméd Izrael miatt? Avagy jobban szereted-e azt, mint a Teremtõje?”
[34] És mondtam, Nem, uram, csak a szomorúságom miatt beszélek így; mivel a szívem halálán van minden órában, amíg próbálom megérteni a Magasságos útjait, és kikutatni ítéletének részleteit.”
[35] És õ mondta nekem, Nem fogod tudni.” És mondtam, Miért nem, uram? Minek születtem hát? Vagy miért nem lett az én anyámnak méhe a sírom is, hogy ne kelljen látnom Jákob szenvedését és Izrael népének kimerültségét"
[36] Mondta nekem, Számláld meg nekem mindazokat, akik még nem jöttek el, és gyûjtsd össze a szertefoszlott esõcseppeket, és tedd, hogy az elhervadt virágok újra nyíljanak;
[37] nyisd meg nekem a lezárt kamrákat, és hozd elõ az azokban bezárt szeleket, vagy mutasd meg a hang képét (megtestesült hangot); és akkor majd elmagyarázom neked azt a szenvedést, amelyet szeretnél megérteni."
[38] És én szóltam, Ó, legfelsõbb Úr, kicsoda tudhatná ezeket a dolgokat, ha nem Õ, aki nem emberek között lakozik?
[39] Ami engem illet, én bölcsesség nélkül vagyok, hogyan beszélhetnék azokról a dolgokról, amit kérdeztél tõlem?”
[40] Õ mondta nekem, Ahogy nem tudod megtenni az említett dolgokat, éppúgy nem tárhatod fel ítéletemet, vagy a szeretet célját, amelyet megígértem az én népemnek."
[41] És szóltam, Mégis várj, ó Uram, te valóban gondjaidba veszed azokat, akik a vég idején élnek, de mit tegyenek azok, akik elõttünk éltek, vagy mi, vagy azok, akik utánunk jönnek?”
[42] Õ mondta nekem, Ítéletemet egy körforgáshoz hasonlítanám; ahogy nincs lassúság az utolsóknak, úgy nincs sietség az elsõknek.”
[43] Akkor válaszoltam és mondtam, Nem teremthetted volna meg egyszerre mindazokat, akik voltak, akik vannak és akik lesznek, hogy hamarabb elvégezhesd ítéletedet?”
[44] Õ válaszolt nekem és mondta, A teremtés nem siethet jobban, mint a Teremtõ, és a világ sem bírná el egyszerre (egy idõben) mindazokat, akik teremttettek benne”
[45] És mondtam, Hogy lehet akkor, hogy egyszer már teremtettél egy idõben mindeneket? Ha tehát minden teremtmény egyszerre élt és a teremtés fenntartotta õket, talán most is képes lenne ellátni mindannyiukat egyszerre.”
[46] Õ mondta nekem, Kérdezd meg egy anya méhét, szólván, 'Ha tíz gyermeket szülsz, miért szülöd egyiket a másik után?' Mondd azért neki, hogy hordozza mind a tízet egy idõben.”
[47] Szóltam, Ez persze nem lehetséges, egyszerre csak egyet lehet, a maga idejében.”
[48] Õ mondta nekem, Mégis adtam én a föld méhét azoknak, akik idõrõl idõre bele vettetnek.
[49] Mert ahogy egy gyermek nem szülhet, és ahogy egy asszony megöregszik és többet nem adhat életet, éppígy szerveztem meg a világot, amelyet alkottam."
[50] Akkor kérdeztem és mondtam, Mivel megadtad nekem a lehetõséget, engedd, hogy szóljak elõtted. Ez a mi anyánk, akirõl szóltál nékem, fiatal még? Vagy már kezdi elérni az öregséget?"
[51] Õ válaszolt, Kérdezz egy asszonyt, aki gyermekeket szül, és õ majd elmondja neked.
[52] Mondd neki, Miért mások azok, akiket mostanában szültél, mint azok, akiket azelõtt, miért kisebb termetûek?'
[53] És õ válaszol majd neked, 'Azok, akik az ifjúság erejébõl születtek, különböznek azoktól, akik az idõskor ideje alatt születtek, amikor az anyaméh meggyengül.'
[54] Ezért vedd eszedbe azt is, hogy te és a kortársaid kisebb termetûek (gyengébb szellemi kaliberûek) vagytok az elõttetek élteknél,
[55] és azok, akik utánatok jönnek, kisebbek lesznek nálatok, mivel olyan teremtéstõl születnek, amely már öregszik és elveszíti az ifjúság erejét."
[56] És mondtam, Ó Uram, könyörgök neked, ha kedvet találtam elõtted, mutasd meg a te szolgádnak, kiken keresztül fogod meglátogatni a te teremtésedet."

4Ezra.6

[1] És õ mondta nekem, A föld körforgásának kezdetén, mielõtt a világ kapui helyükre kerültek volna, és mielõtt az összegyûjtött szelek fújtak volna,
[2] és mielõtt a mennydörgés robaja hallatszott volna, és mielõtt a villámlás fényei világítottak volna, és mielõtt a paradicsom alapjait lerakták volna,
[3] és mielõtt a gyönyörû virágok láthatóak lettek, és mielõtt a mozgás erõi létrejöttek, és mielõtt az angyalok számolatlan seregei összegyûltek,
[4] és mielõtt a levegõég magasságai felemeltettek, és mielõtt az égboltozat mértékei nevet kaptak, és mielõtt Sion zsámolya megalapíttatott,
[5] és mielõtt a mostani évek kiszámoltattak; és mielõtt a jelenlegi bûnösök elképzelései elidegenedést szültek, és mielõtt elpecsételtettek azok, akik a hit kincseit gyûjtögették -
[6] akkor már elterveztem ezeket a dolgokat, és általam lettek meg, nem más által, ahogy a vég is általam jön majd el és nem más által."
[7] És válaszoltam szólván, Mi fogja az idõket különválasztani (megosztani)? Vagy mikor jön el az elsõ korszak vége és a következõ korszak kezdete?"
[8] Õ mondta nekem, Ábrahámtól Izsákig, mert õtõle született Jákob és Ézsau, mivel Jákob keze Ézsau sarkába kapaszkodott a kezdetektõl.
[9] Mert Ézsau a vége ennek a korszaknak, és Jákob a kezdete a következõnek.
[10] Mert az ember kezdete az õ keze, és a vége az õ sarka; a sarok és a kéz között ne keress semmi mást, Ezsdrás!"
[11] Válaszoltam és mondtam, Ó legfelsõbb Úr, ha kedvet találtam elõtted,
[12] mutasd meg a te szolgádnak a jelek végét, amelyeket mutattál nekem elõzõ éjjel."
[13] Õ válaszolt és mondta nekem, Állj lábaidra és hallani fogsz egy erõs, messzehangzó hangot.
[14] És hogyha a föld, amelyen állsz erõsen megremeg
[15] mialatt a hang beszél, ne rémülj meg; mert a szózat a végidõrõl szól, és a föld alapjai érteni fogják
[16] hogy a beszéd érinti õket (rájuk vonatkozik). Remegnek és rázkódnak majd, mert tudják, hogy az õ végüknek meg kell lennie."
[17] Amikor ezt hallottam, lábamra álltam és figyeltem, és egyszerre egy hang szólt, és hangja olyan volt, mint sok vizeknek zaja.
[18] És így szólt, Vigyázz, mert a napok közelednek, és amikor eljövök, hogy meglátogassam a föld lakosait,
[19] és mikor megkövetelem majd a gonoszság cselekvõitõl az õ gonoszságuk büntetését, és mikor teljes lesz Sion megalázása,
[20] és amikor rákerül majd a pecsét erre a korszakra, amely elmúlóban van, akkor ezeket a jeleket mutatom majd: az égbolt elõtt könyveket nyitnak meg, és mindenek együtt láthatják azokat.
[21] Egy éves csecsemõk szólnak és beszélnek majd, és a várandós asszonyok idõ elõtt adnak életet gyermekeiknek, három és négy hónapra, és ezek élnek és táncolnak majd.
[22] Bevetett területek pusztává válnak hirtelen, és teli raktárak váratlanul üresen találtatnak;
[23] és hangosan szól majd a trombita, és amikor mindenek hallják, hirtelen megrémülnek majd.
[24] Abban az idõben barát a baráttal harcol mint ellenséggel, és a föld és annak lakosai megfélemlenek, és a kutak forrásai megállnak, és három órán át nem folynak majd.
[25] És úgy lesz, hogy aki csak megmarad mindazok után, amiket elõre megmondtam, õ maga megmenekül és látja majd megváltásomat az én világom végén.
[26] És látják majd az embereket, akik felvitettek, akik születésüktõl fogva nem ízlelték a halált; és a föld lakosainak szíve megváltozik majd, és másmilyen szellemmé változik.
[27] Mert a gonosz kitöröltetik, és az álnokság kioltatik;
[28] virágzik majd a hûségesség, és a romlottság legyõzetik, és az igazság, amely oly sokáig gyümölcstelen volt, megnyilatkozik."
[29] Amíg beszélt hozzám, észrevettem, hogy a hely, ahol álltam, apránként elkezdett elõre-hátra rázkódni.
[30] És mondta nekem, Ezen az estén ennyit mutattam neked.
[31] Ha azért újra imádkozol és böjtölsz megint hét napig, ismét kijelentek majd neked ezeknél nagyobb dolgokat is,
[32] mert a te hangod meghallgattatott a Magasságos elõtt; mert a Mindenható látta a te becsületességedet és észrevette tisztaságodat, amelyet ifjúságod óta megõriztél.
[33] Ezért küldött engem hozzád, hogy megmutassam mindezeket neked, és hogy azt mondjam: 'Higgy és ne félj!
[34] Ne légy készséges fölösleges gondolatokkal foglalkozni az elmúlt idõket illetõen, nehogy elhamarkodottan ítélj az utolsó idõket illetõen.'"
[35] Ezután ismét zokogtam és böjtöltem hét napig, ahogy korábban, azért, hogy teljesítsem a három hetet, ahogy megmondatott.
[36] És a nyolcadik éjszakán a szívem a bensõmben ismét nyugtalan volt, és beszélni kezdtem a Magasságos jelenlétében.
[37] Mivel a szellemem nagyon feltámadt bennem, és a lelkem aggodalmas volt.
[38] Így szóltam, Ó Uram, te szóltál a teremtés kezdetén, és az elsõ napon mondtad, 'Legyen a menny és a föld megalkotva', és a te igéd véghezvitte a munkát.
[39] És ezután a Szellem lebegett, és sötétség és csend borított mindent; az ember hangja még nem volt jelen.
[40] Azután parancsoltad hogy egy fénysugár hozassék elõ a te kincstáradból, hogy láthatóvá legyen a te alkotásod.
[41] És újra, a második napon, megteremtetted az égbolt szellemét, és parancsoltad, hogy válassza ketté a vizeket, hogy egyik részük felfelé menjen, másik részük maradjon odalent.
[42] A harmadik napon parancsoltad a vizeknek, hogy gyûljenek egybe a föld hetedik táján; hat részt szárazzá tettél és megõrizted, hogy némelyiket teleültessék és megmûveljék, és azok szolgáljanak elõtted.
[43] Mert a te igéd kijött, és a munka egyszerre elvégeztetett.
[44] Mert hirtelen gyümölcsök teremtek végtelen bõségben, és különféle ízûek voltak; és virágok utánozhatatlan színekben; és illatok kimondhatatlan illatokkal. Ezek a harmadik napon lettek alkotva.
[45] A negyedik napon parancsoltál a nap fényességének, és a hold fényének, és a csillagok rendjeinek, hogy jöjjenek létre;
[46] és parancsoltad nekik, hogy szolgálják az embert, akit majd megformálsz.
[47] Az ötödik napon parancsoltad a hetedik vidéknek, ahol a vizek összegyûltek, hogy hozzon élõ teremtményeket, madarakat és halakat; és úgy történt.
[48] A néma és élettelen vizek élõ teremtményeket hoztak, ahogy a parancs szólt, hogy a nemzetek hirdessék a te csodálatos munkádat.
[49] Azután életben tartottál két teremtményt; az egyiknek nevét nevezted Behemótnak, és a másiknak neve Leviatán.
[50] És elválasztottad õket egymástól, mert a hetedik vidék, ahol a vizek összegyûltek, nem bírta megtartani mindkettõt.
[51] És adtad Behemótnak az egyik szárazföldet, mely a harmadik napon jött létre, hogy azon éljen, ahol ezrével vannak hegyek;
[52] de a Leviatánnak a hetedik vidéket, a vizek részét adtad; és megtartottad õket, hogy azok és akkor egyék majd meg õket, amikor te akarod.
[53] A hatodik napon parancsoltad a földnek, hogy hozzon barmokat és vadakat és csúszómászó állatokat;
[54] és ezek fölé helyezted Ádámot, mint uralkodót minden munkádon, amit készítettél; és õtõle származunk mi mindannyian, a nép, akit te kiválasztottál.
[55] Mindezeket azért mondtam el elõtted, Ó Uram, mert azt mondtad, mi vagyunk azok, akiknek teremtetted a földet.
[56] A többi nemzetekrõl pedig, akik szintén Ádámtól származtak, azt mondtad, hogy semmik azok, és olyanok mint a köpet, és az õ sokaságukat egy csepphez hasonlítottad a vödörben.
[57] És most, Ó Uram, lásd, ezek a nemzetek, melyek semminek neveztetnek, uralkodnak felettünk és pusztítanak bennünket.
[58] És mi, a te néped, akit a te elsõszülöttednek hívtál, egyetlenednek, érted buzgóknak és legdrágábbnak, mi az õ kezeikbe adattunk.
[59] Ha a világ valóban számunkra lett teremtve, miért nem birtokoljuk azt úgy, mint örökségünket? Meddig lesz ez még így?"

4Ezra.7

[1] Amikor befejeztem e szavak szólását, az angyal, aki elõzõ este elküldetett hozzám, ismét eljött,
[2] és mondta nekem, Kelj fel, Ezsdrás, és hallgasd a szavakat, amelyeket elbeszélni jöttem."
[3] Mondtam, Beszélj, uram.” És õ mondta, Van egy tenger, amely nagy szélességû, tágas és hatalmas,
[4] de bejárata egy keskeny résznél van, amely olyan, akár egy folyó.
[5] Ha tehát bárki el akarja érni a tengert, hogy lássa vagy hajózzon rajta, hogyan juthatna a tágas részre anélkül, hogy keresztülmenne a keskeny részen?
[6] Másik példa: Van egy város, amely síkságon épült, és telve van minden jó dologgal;
[7] de a bejárata szûk és egy meredek helyen található, ahol tûz van jobbkéz felõl és mély vizek a baloldalon;
[8] és egyetlen ösvény vezet csak át köztük, vagyis a tûz és a víz között, így egyszerre csak egy ember mehet azon.
[9] Ha most ez a város örökségül adatik egy embernek, hogyan fog az örökös hozzájutni örökségéhez, anélkül, hogy átmenne a veszélyek között, melyek elõtte állnak?"
[10] És mondtam, Sehogy, uram.” És õ mondta nekem, Így van az Izrael osztályrészével is.
[11] Mert én kedvükért alkottam a világot, és amikor Ádám áthágta rendeletemet, ítélet alá került ami teremtetett.
[12] És így ennek a világnak a bejáratai szûkek és bánattal teliek és fáradságosak; kevés van belõle és gonosz az, telve veszéllyel és sok viszontagsággal.
[13] De a nagyszerûbb világ bejáratai szélesek és biztonságosak, és igazán megtermik a halhatatlanság gyümölcsét.
[14] Ezért hacsak az élõk keresztül nem mennek a nehézségek és hiábavalóságok megtapasztalásán, soha nem kaphatják meg azokat a dolgokat, amelyek elõ vannak készítve számukra.
[15] És most miért vagy zaklatott, látván, hogy pusztulás a sorsod? És miért vagy megrendülve, látva, hogy halandó vagy?
[16] És miért nem azon töröd a fejed, ami eljövendõ, ahelyett, ami jelenvaló?"
[17] Akkor válaszoltam és mondtam, Ó legfelsõbb Úr, lásd, te elrendelted a te törvényedben, hogy az igazak öröklik ezeket a dolgokat, és az istentelenek elpusztulnak.
[18] Ezért az igazak elviselnek nehéz körülményeket is, miközben jobb idõkben reménykednek; de azok, akik gonoszul cselekednek, megszenvedik a nehézségeket és nem fognak jobb idõket látni."
[19] És mondta nekem, Nem vagy te jobb bíró, mint Isten, vagy bölcsebb a Magasságosnál!
[20] Hadd pusztuljon el sok a mostani élõk közül, inkább, mint hogy az Isten törvényét, mely elébük adatott, semmibe vegyék!
[21] Mert Isten szigorúan megparancsolta azoknak, akik a világba jöttek, amikor jöttek, hogy mit tegyenek azért, hogy életük legyen, és mire figyeljenek, hogy elkerüljék a büntetést.
[22] Azonban õk nem voltak engedelmesek, és ellene szóltak; hiábavaló gondolatokat eszeltek ki maguknak,
[23] és gonosz csalásokat tûztek ki célul maguknak; még azt is kijelentették, hogy a Magasságos nem létezik, és figyelmen kívül hagyták útjait!
[24] Megvetették az õ törvényét, és megtagadták szövetségét; hûtlenek voltak rendeléseihez, és nem vitték véghez az õ munkáját.
[25] Ezért, Ezsdrás, az üres dolgok az üreseké, és a teli dolgok a teljeseké.
[26] Mert lásd, eljön az idõ, amikor a jelek, amelyeket elõre megmondtam neked, megtörténnek, és a város, amely most nem látható, megjelenik majd, és a föld, amely most el van rejtve, feltárul majd.
[27] És mindazok, akik megszabadíttattak a bajokból, amelyeket elõre megmondtam, látják majd az én csodáimat.
[28] Mert az én fiam, a Messiás, megjelenik az övéivel, és akik megmaradnak, (négy)száz évig örvendeznek majd.
[29] És ezután az én fiam, a Messiás, meghal majd, és mindazok, akikben emberi lélekzet van.
[30] És a világon visszaállíttatik az eredeti (õsi) csendesség hét napig, ahogy az elsõ kezdetkor volt; és senki sem marad meg.
[31] És a hét nap után a világ, amely még nincs ébren, felköltetik, és ami megromolhat, elpusztul majd.
[32] És a föld kiadja majd azokat, akik benne alszanak, és a por is azokat, akik csendesen nyugszanak benne; és a kamrák kiadják a lelkeket, amelyeket rájuk bíztak.
[33] És a Magasságos megjelenik majd az ítélõszékben, és a könyörület eltávozik és a türelem visszavonul;
[34] és csak az ítélet marad, az igazság megáll, és a hûségesség megerõsödik.
[35] És kárpótlás következik majd, és a jutalom szemmel láthatóan megnyilvánul; az igazságos cselekedetek felébrednek, és az igaztalan tettek sem alszanak majd.
[36] Akkor megjelenik a kínok szakadéka, és szemben vele lesz a nyugalom helye; és a pokol kemencéje megnyittatik, és szemben vele az öröm paradicsoma.
[37] Akkor a Magasságos így szól a nemzetekhez, amelyek feltámasztattak a halálból, 'Nézzetek ide, és lássátok, kit tagadtatok meg, kit nem szolgáltatok, kinek a parancsolatait vettétek semmibe!
[38] Nézzetek erre az oldalra és a másikra; itt gyönyörûség és nyugalom van, ott pedig tûz és kínok!' Így beszél majd hozzájuk az ítélet napján --
[39] amelynek nem lesz napja sem holdja sem csillagai,
[40] sem felhõ, sem mennydörgés, sem villám, sem szél, sem víz, sem levegõ, sem sötétség vagy este vagy reggel,
[41] sem nyár, sem tavasz vagy hõség, sem tél vagy fagy és hideg és zúzmara, sem esõ sem pára,
[42] sem dél vagy éjjel, sem hajnal vagy ragyogás vagy fényesség vagy fény, hanem csak a Magasságos dicsõségének ragyogása, amelynél mindenek megláthatják, mi lett elkészítve számukra.
[43] Mert nagyjából egy év-hétig fog ez tartani.
[44] Ez az én ítéletem és annak elõírt rendje; és egyedül neked mutattam meg ezeket.”
[45] Válaszoltam és mondtam, Ó legfelsõbb Úr, eddig is ezt mondtam, és most is ezt mondom: Áldottak, akik életben vannak és megtartják a te parancsolataidat!
[46] De mi lesz azokkal, akikért imádkoztam? Mert kicsoda nem vétkezett az élõk közül, és kicsoda nem szegte meg szövetségedet az emberek közül?
[47] És most azt látom, hogy az eljövendõ világ gyönyörûséget fog hozni egy kevésnek, de sokaknak kínokat.
[48] Mert gonosz szív növekedett fel bennünk, amely elidegenített minket Istentõl, és romlásba vitt minket és a halál útjára vezetett bennünket, és a kárhozat ösvényét hozta elénk, és messzire eltávolított bennünket az élettõl – és nem csak néhányunkat, hanem majdnem mindeneket, akik csak teremtettek!"
[49] Õ válaszolt és mondta, Figyelj rám, Ezsdrás, és én tanítalak téged, és figyelmeztetlek ismét.
[50] Mert ez okból a Magasságos nem egy, hanem két világot teremtett.
[51] Mert te azt mondod, hogy az igazak nincsenek sokan, hanem kevesen, míg az istentelenek hemzsegnek, halld hát a magyarázatát ennek a dolognak.
[52] Ha csak egy kevés értékes köved van, közéjük keversz-e ólmot és agyagot?"
[53] Mondtam, Uram, hogy tenném?”
[54] És mondta nekem, Nem csak ennyi, hanem kérdezd a földet és õ elmondja; hallgass rá és õ kijelenti neked.
[55] Mondd neki, 'Te aranyat és ezüstöt és rezet készítesz, és vasat, ólmot és agyagot is;
[56] de az ezüst gyakoribb az aranynál, és a réz az ezüstnél, a vas a réznél, az ólom a vasnál és az agyag az ólomnál.'
[57] Ítéld meg tehát, mely dolgok értékesebbek és kívánatosabbak, azok-e, amelyek gyakoriak, vagy azok, amelyek ritkák?"
[58] Mondtam, Ó, legfelsõbb Úr, amibõl bõven van az értéktelenebb, és ami ritka, az sokkal drágább."
[59] Õ válaszolt és mondta, Fontold meg magadban ezt a gondolatot, mivel valóban, akinek nehezen szerzett dolga van, az jobban örvendezik, mint aki olyat birtokol, ami bõségesen kapható.
[60] Éppígy lesz az ítélet is, amelyet megígértem; mert örvendezni fogok a kevesek fölött, akik megmentetnek, mert õk azok, akik által most uralkodik dicsõségem, és rajtuk keresztül megdicsõíttetik az én nevem.
[61] És nem fogok gyászolni azon sokaság miatt, akik elpusztulnak; mert õk most már olyanok, mint a köd, és hasonlatosak a lánghoz és a füsthöz – felgyújtatnak és elégnek, és eltöröltetnek."
[62] Én válaszoltam és mondtam, Ó föld, mit is hoztál létre, ha az elme/lélek is porból készült úgy, ahogy a többi teremtett dolog!
[63] Mert jobb lett volna, ha maga a por meg sem születik, hogy így az elme/lélek se formálódhasson meg belõle.
[64] De most az elme/lélek velünk együtt növekszik, és így amiatt gyötrõdünk, hogy elpusztulunk, és ezt tudjuk is.
[65] Hadd siránkozzon hát az emberi nemzetség, de a mezõk vadjai örvendjenek; panaszkodjék minden megszületett, de a négylábú vadak és a nyájak örvendezzenek!
[66] Mert jobb soruk van nekik, mint nekünk; mert õket nem várja ítélet, és nem tudnak semmi büntetésrõl vagy megváltásról sem, amely az õ haláluk utánra ígértetett volna.
[67] Mert mi jó származik abból nekünk, ha megtartatunk életben, de kegyetlenül kínoztatunk?
[68] Mert mindenek, akik megszülettek, részt vesznek a gonoszságokban, és bûnökkel teljesek és rakva vannak vétkekkel.
[69] És hogyha nem kellene ítélet elé járulnunk halálunk után, az talán jobb volna nekünk."
[70] Õ válaszolt és mondta, Amikor a Magasságos megalkotta a világot és Ádámot és mindazokat, akik tõle származtak, legelõször az ítéletet készítette elõ, és azokat a dolgokat, melyek az ítélethez tartoznak.
[71] És most próbáld megérteni a saját szavaid által, hiszen te mondtad, hogy a lélek/elme együtt növekszik velünk.
[72] Mert ez okból kell a föld lakosainak kínoztatniuk, mivel, habár volt ismeretük, mégis bûnöket követtek el, és habár megkapták a parancsolatokat, nem tartották meg azokat, és habár birtokukban volt a törvény, hûtlenül bántak azzal, amit kaptak.
[73] Mit kell tehát mondaniuk majd az ítéletkor, avagy hogyan válaszolnak majd az utolsó idõkben?
[74] Mert igen hosszú ideig volt a Magasságos türelemmel a föld lakosai iránt, és nem az õ kedvükért, hanem az idõk miatt, amelyeket elõre elrendelt!"
[75] Válaszoltam és mondtam, Ha kedvet találtam elõtted, ó Uram, mutasd meg ezt is a te szolgádnak: vajon halálunk után, azt követõen, hogy kileheljük lelkünket, nyugalomban tartatunk-e, amíg eljön a teremtés megújulásának ideje, vagy azonnal kínoztatni fogunk?"
[76] Õ válaszolt és mondta, Megmutatom neked ezt is, de ne társítsd magadat azokkal, akik megvetést hintettek, se ne számláld magad azok közé, akik kínoztatnak.
[77] Mert neked kincsed van munkáidból a Magasságos elõtt; de ez nem lesz megmutatva neked a legutolsó idõkig.
[78] Most, ami a halált illeti, így szól a tanítás: Amikor a döntõ rendelet kijön a Magasságostól, hogy egy ember meghaljon, a szellem elhagyja a testet, hogy visszatérjen ahhoz, aki adta, és elõször is imádja a Magasságos dicsõségét.
[79] És ha ez egy azok közül, akik megvetést mutattak, és nem õrizték meg a Magasságos útját, és akik semmibe vették törvényét, és gyûlölték azokat, akik félik az Istent –
[80] az ilyen szellemek nem léphetnek be a lakóhelyre, hanem azonnal elmennek gyötrelmek közepette, örökké gyászolva és szomorúan, hét úton/módon.
[81] Az elsõ mód, mert megvetették a Magasságos törvényét.
[82] A második mód, mert nem tudnak bûnbánatot gyakorolni, hogy élhessenek.
[83] A harmadik mód, hogy látni fogják majd a jutalmat, ami azoknak lett elõkészítve, akik bíztak a Magasságos szövetségében.
[84] A negyedik mód, hogy át kell gondolják a gyötrelmet, amelyet saját maguknak okoztak az utolsó napokban.
[85] Az ötödik mód, hogy látniuk kell, ahogyan angyalok õrzik a többiek lakhelyét mélységes csendben.
[86] A hatodik mód, hogy látniuk kell, ahogy némelyikük belezuhan a kínokba.
[87] A hetedik mód rosszabb, mint az összes elõzõleg említett, mert teljesen el kell pusztulniuk nagy zûrzavarban és felemésztõdniük gyalázatban, és elsorvadniuk nagy félelemmel, amikor látják majd a Magasságos dicsõségét, aki elõtt vétkeztek életük során, és aki elõtt megítéltetnek az utolsó idõkben.
[88] Ez pedig a rendeltetése azoknak, akik megõrizték a Magasságos útjait, amikor elválasztódnak halandó testüktõl:
[89] Azalatt az idõ alatt, amíg abban éltek, szorgalmasan szolgálták a Magasságost, és ellene álltak a veszélyeknek minden órában, hogy tökéletesen megõrizzék a Törvényadó törvényét. 
[90] Ezért ez a róluk szóló tanítás: 
[91] Elõször is látni fogják nagy örömmel annak a dicsõségét, aki magához veszi õket, és hét módon fognak megpihenni.
[92] Elsõ rendben, mert nagy erõfeszítéssel igyekeztek legyõzni a gonosz gondolkodást, ami bennük volt, nehogy eltérítse õket az életbõl a halálba.
[93] Másodszor, mert látják a tanácstalanságot, amelyben az istentelenek lelkei tévelyegnek, és látják a büntetést, amely azokra vár.
[94] Harmadszor, látják a tanúságtételt, amelyet az, aki formálta õket, tud róluk, hogy életük során megtartották a törvényt, amely bizalommal adatott nekik.
[95] Negyedszer, megtapasztalják a nyugalmat, amelyet mostantól élvezhetnek, összegyûlnek kamráikban, és angyalok õrzik nyugalmukat teljes csendben, és a dicsõséget, amely az utolsó napokban vár rájuk.
[96] Ötödször, örvendeznek, hogy megmenekültek minden romlandó dologtól, és öröklik majd az eljövendõket; és emellett látják a nehézségeket és gürcölést, amelyekbõl immár megszabadíttattak, és a végtelen szabadságot, amelyet megkapnak és élvezhetnek a halhatatlanságban.
[97] Hatodszor, megmutatják nekik, hogyan fog arcuk fényleni, akár a nap, és hogyan válnak majd olyanokká, mint a csillagok fénye, és romolhatatlanná válnak attól fogva.
[98] Hetedszer, és ez nagyszerûbb, mint az összes elõbb felsoroltak, örvendeznek majd nagy bátorsággal, és bizonyosságuk lesz megtévesztések nélkül, és boldogok lesznek félelem nélkül, mert sietnek, hogy meglássák annak arcát, akit életükben szolgáltak, és akitõl megkapják majd jutalmukat, amikor megdicsõíttetnek.
[99] Ez az igazak lelkeinek sorsa, ahogyan elõre megmondatott; és az elõbbi kínok várnak azokra, akik nem  szívlelik meg ezeket."
[100] Válaszoltam és mondtam, Lesz tehát idõ hagyva a lelkeknek, miután elválasztatnak a testektõl, hogy lássák mindezt, amit leírtál nekem?"
[101] Õ így szólt, Szabadságuk lesz hét napig, hogy ez alatt a hét nap alatt láthassák azokat, amelyeket neked elmondtam, és ezután összegyûjtik õket a saját lakozóhelyükre."
[102] Válaszoltam és mondtam, Ha kedvet találtam elõtted, mutasd meg a te szolgádnak, hogy lesz tovább, vajon az ítélet napján az igazak közbenjárhatnak-e majd az istentelenekért, vagy esedezhetnek-e a Magasságoshoz értük,
[103] atyák a fiakért, fiak a szülõkért, testvér a testvérért, családtagok a rokonokért, vagy barátok a nekik kedvesekért."
[104] Válaszolt nekem és mondta, Mivel kedves vagy elõttem, ezt is megmutatom néked. Az ítélet napja meghatározó, és mindeneknek megnyilatkoztatja az igazság pecsétjét. Ahogyan az apa most sem küldi fiát, sem a fiú az apját, sem a gazda a szolgát, sem a barát a barátot, hogy betegeskedjék vagy aludjon, vagy egyen, vagy gyógyuljon õhelyette,
[105] éppígy nem fog senki másvalakiért imádkozni azon a napon, sem másra nem terheli a saját dolgát; mivel akkor mindenki a saját igazságosságát vagy igaztalanságát viseli majd."
[36(106)] Válaszoltam és mondtam, Akkor hogyan lehet. hogy azt találjuk, hogy elõbb Ábrahám imádkozott Szodoma lakóiért, késõbb Mózes a mi atyáinkért, akik vétkeztek a pusztában,
[37(107)] és õutána Józsué is Izraelért Akán napjaiban,
[38(108)] és Sámuel a Saul napjaiban, és Dávid a döghalál miatt, és Salamon a szentélyben levõkért,
[39(109)] és Éliás azokért, akik az esõt kapták, és azért, aki halott volt, hogy élhessen,
[40(110)] és Ezékiás is az emberekért Szanhérib idejében, és sokan mások is imádkoztak sokakért?
[41(111)] Ha tehát most, amikor a romlottság megnövekedett és az igazságtalanság megsokasodott, az igazak mégis imádkoznak az istentelenekért, miért nem lesz majd így akkor is?"
[42(112)] Válaszolt nekem és mondta, Ez a jelenlegi világ még nem a végsõ; nem lakozik benne a teljes dicsõség; ezért akik erõsek voltak, imádkoztak a gyengékért.
[43(113)] De az ítélet napja ennek a korszaknak a végét jelenti majd, és az eljövendõ halhatatlan korszak kezdetét, amelyben nem lesz romlottság,
[44(114)] a bûnös élvezeteknek vége szakad, a hitetlenség kivágatik, és megnövekedik az igazságosság és megnyilatkozik az igazság.
[45(115)] Ezért akkor majd senki sem fog tudni megkönyörülni azon, aki kárhozatra elítéltetett az ítéletben, vagy ártani annak, aki gyõzedelmes."
[46(116)] Válaszoltam és mondtam, Ennyit mondok csak, hogy jobb lett volna, ha a föld meg sem alkotja Ádámot, vagy pedig, ha már megalkotta, visszatartotta volna a bûnök elkövetésétõl.
[47(117)] Mert mire jó az, hogy mindenki szomorúságban él most, és büntetést várhat a halál után?
[48(118)] Ó, Ádám, mit tettél? Mert bár te voltál, aki bûnbe esett, az elesés nem egyedül a tiéd, hanem a miénk is, akik a te leszármazottaid vagyunk.
[49(119)] Mert mit ér az nekünk, hogy egy örökké tartó korszak ígértetett számunkra, ha olyan tetteket cselekszünk, amelyek halált hoznak?
[50(120)] És mit ér, hogy örökkévaló reménység ígértetett nekünk, ha egyszer szánalmasan elbuktunk?
[51(121)] Vagy hogy biztonságos és egészséges lakóhelyek vannak fenntartva számunkra, hogyha mi gonoszul élünk?
[52(122)] Vagy hogy a Magasságos dicsõsége fogja védelmezni azokat, akik tiszta életet élnek, ha a leggonoszabb utakon járunk?
[53(123)] Vagy hogy megnyílik a paradicsom, amelynek gyümölcsei romlatlanok, és amelyben bõvelkedés és gyógyulás vár, ha nem léphetünk be oda,
[54(124)] mert helytelen/illetlen helyeken éltünk?
[55(125)] Vagy hogy az önmérsékletet gyakorlók arca jobban fog ragyogni a csillagoknál, ha a mi arcunk feketébb lesz a sötétségnél?
[56(126)] Mert amíg éltünk és bûnöket követtünk el, nem vettük figyelembe, hogy hogyan kell majd szenvednünk halálunk után."
[57(127)] Válaszolt és mondta, Ez a lényege a küzdelemnek, amelyet minden földre született embernek meg kell harcolnia,
[58(128)] ha legyõzetik, azokat kell szenvednie, amikrõl beszéltél, de ha gyõzedelmes, azokat kapja majd, amelyekrõl én beszéltem.
[59(129)] Mert errõl beszélt Mózes is az embereknek, amikor még élt, mondván, 'Válasszátok magatoknak az életet, hogy élhessetek!'
[60(130)] De õk nem hittek neki, sem az õt követõ prófétáknak, sõt még nekem sem, aki velük beszéltem.
[61(131)] Ezért nem lesz bánkódás a pusztulásuk felett, hanem inkább öröm azok miatt, akiknek a üdvösség biztosítva van."
[62(132)] Válaszoltam és mondtam, Tudom, Ó Uram, hogy a Magasságos irgalmasnak hívatik, mert könyörületes azokkal, akik még nem jöttek el erre a világra ;
[63(133)] és kegyelmesnek, mert kegyelmez azoknak, akik bûnbánással/töredelmesen fordulnak a törvény felé;
[64(134)] és türelmesnek, mert türelmet tanúsít azok felé, akik bûnösök voltak, hiszen az õ teremtményei;
[65(135)] és bõkezûnek, mert inkább ad, minthogy elvenne;
[66(136)] és nagy részvétûnek, mert kegyelmét egyre bõségesebben árasztja az élõkre és az eltávozottakra és a még eljövendõkre,
[67(137)] mert ha nem bõveltetné õket, nem volna élete a világnak és lakosainak;
[68(138)] és adakozónak hívatik, mert ha nem árasztaná ki jóságát, hogy azok, akik bûnöket követtek el, megszabadíttassanak azokból, akkor az emberiségnek még csak egy tízezred része sem élhetne;
[69(139)] és bírónak, mert ha õ nem bocsátana meg azoknak, akiket szavával teremtett és nem törölné ki bûneik sokaságát,
[70(140)] akkor minden bizonnyal csak igen kevés maradna meg a megszámlálhatatlan sokaságból."

4Ezra.8

[1] Válaszolt nekem és mondta, A Magasságos sokak részére teremtette ezt a világot, de az eljövendõt kevesek számára.
[2] De mondok egy példázatot, Ezsdrás. Amint a föld is elmondja, ha kérdezed, hogy nagyon sok agyagot biztosít, amelybõl edények készülnek, de csak kevés olyan port, amelybõl arany keletkezik; éppígy van a jelen világ rendje.
[3] Sokak teremttettek, de kevesen tartatnak meg."
[4] Válaszoltam és mondtam, Idd ki tehát a megértést bõséggel ó én lelkem, és igyál bölcsességet, ó én szívem!
[5] Mert nem saját akaratodból jöttél a világba, és akaratod ellenére távozol, mert csak kevés idõ adatott az életre.
[6] Ó Uram, aki felettünk való vagy, engedd a te szolgáidnak, hogy imádkozzunk elõtted, és adj magot a mi szívünknek, és mûveld meg értelmünket, hogy gyümölcs teremhessen, amely által minden halandó, aki emberi testnek hasonlóságában van, életet nyerhet.
[7] Mert egyedül csak Te létezel, és mi a te kezednek munkái vagyunk, ahogy kinyilatkoztattad.
[8] És mert Te adod az életet a testnek, amely az anyaméhben formálódik, és ellátod azt tagokkal (testrészekkel), és amit teremtettél tûzben és vízben õriztetik, és kilenc hónapon át az általad teremtett méhben tartatik meg a te teremtményed, amelyet abban teremtettél.
[9] De az is, ami megtart, és az is, ami megtartatik, mindkettõ a Te gondviselésed által marad meg. És amikor a méh kiadja, ami benne teremtetett,
[10] a Te parancsodra a tagokból (vagyis a mellekbõl) tej fakad majd, amely az emlõk gyümölcse,
[11] hogy ami megformáltatott, tápláltasson egy ideig; és azután majd te vezérled õt a te kegyelmedben.
[12] Felnevelted õt a te igazságosságodban, és irányítottad törvényed által, és megdorgáltad bölcsességedben.
[13] Te fogod elvenni életét, hiszen õ a te teremtményed; és te fogsz neki életet adni, mivel õ a te munkád.
[14] Ha tehát hirtelen és gyorsan elpusztítod õt, aki oly nagy munkával formáltatott a te parancsod által, mivégre készítetted õt akkor?
[15] És most nyíltan szólok: Az egész emberiséget jól ismered; de én a te népedrõl beszélek, akik miatt én bánkódom,
[16] és a te örököseidrõl, akik miatt könyörgök, és Izraelrõl, aki miatt szomorkodom, és a Jákob magjáról, akikért nyugtalankodom.
[17] Ezért imádkozom elõtted magamért és õmiattuk, mivel látom a mi elbukásunkat, akik lakozunk ezen a földön,
[18] és hallottam, hogy sebes lesz az eljövendõ ítélet.
[19] Ezért halld meg hangomat, és értsd meg szavaimat, és én szólok elõtted." Ezsdrás imájának kezdete, amelyet felvitele elõtt mondott. Így szólt:
[20] Ó Uram, aki az örökkévalóságban lakozol, akinek szemei magasságosak, és akinek felsõ kamrái az égben vannak,
[21] akinek trónusa minden nagyságot felülmúl, és akinek dicsõsége meghaladja az értelmet, aki elõtt az angyalseregek reszketve állnak,
[22] és akinek parancsára azok széllé és tûzzé változnak, akinek szava bizonyos és kijelentései biztosak, akinek rendelete erõs, és akinek parancsa rettenetes,
[23] akinek tekintete kiszárítja a mélységeket, és akinek felháborodása megolvasztja a hegyeket, és akinek igazsága örökre megáll --
[24] halld, Ó Uram, a te szolgádnak imáját, és figyelmezz a te teremtményed fohászára; hallgasd szavaimat.
[25] Mert amíg csak élek, szólni fogok, és amíg van bennem értelem, válaszolok.
[26] Ó, ne nézd a te népednek bûneit, hanem azokat figyeld, akik igazságban szolgáltak téged.
[27] Ne figyelj azoknak igyekezetére, akik gonoszul cselekszenek, hanem azoknak erõfeszítéseire, akik a megpróbáltatások közepette is megtartották szövetségedet.
[28] Ne azokra gondolj, akik bûnösen éltek a te színed elõtt; hanem emlékezz meg azokról, akik készséggel elismerték, hogy félni kell téged.
[29] Bárcsak ne az lenne az akaratod, hogy elpusztuljanak, akik a csorda útját járták; hanem azokra figyelnél, akik dicsõségesen tanították a te törvényedet.
[30] Ne légy haragos azokra, akik a vadállatoknál is rosszabbak; hanem szeresd azokat, akik állandóan a te dicsõségedbe vetik bizalmukat.
[31] Mert mi és a mi apáink olyan utakra tértünk életünkben, amelyek halált hoznak, de te miattunk, bûnösök miatt irgalmasnak hívattatsz.
[32] Mert ha megkönyörülsz rajtunk, akiknek nincs igazságos cselekedete, akkor te kegyelmesnek fogsz hívatni.
[33] Mivel az igazak, akiknek sok tettük van elõtted, megkapják majd jutalmukat a saját tetteik következményeként.
[34] De micsoda az ember, hogy dühös vagy rá; vagy micsoda ez a romlandó faj, hogy ennyire megkeseredtél ellene?
[35] Hiszen igazság szerint nincsen azok között, akik megszülettek, egy sem, aki ne cselekedett volna gonoszul, és az élõk között nincs senki, aki ne vétkezett volna.
[36] Mert ebben, Ó Uram, megnyilatkozik majd a te igazságosságod és jóságod, ha irgalmas leszel azokhoz, akiknél nincsenek jó tettek felhalmozva."
[37] Õ válaszolt nekem és mondta, Néhány dolgot helyesen mondtál, és a te szavaid szerint fog történni.
[38] Mert valóban nem fogok aggódni azoknak megformálása miatt, akik bûnösek, vagy a haláluk miatt, az ítéletük vagy elpusztításuk miatt;
[39] hanem örvendezek az igazak teremtése felett, és az õ zarándoklatuk felett, és megváltásuk, és jutalmuk megadása felett.
[40] Ezért ahogy szóltam, úgy legyen.
[41] Mert ahogy a földmûves is sok magvat szór szét a földjén és számtalan palántát ültet, és mégsem fog az összes elvetett mag kicsírázni a kellõ idõben, és nem minden palánta fog gyökeret ereszteni; épp így nem mindenki, aki elvettetett a világban, fog megmenekülni."
[42] Válaszoltam és mondtam, Ha kedvet találtam elõtted, hadd beszéljek.
[43] Mivel ha a földmûves magjai nem csíráznak ki, mert nem kaptak esõt a kellõ idõben, vagy ha tönkretette a túl sok esõ, azok elpusztulnak.
[44] De az ember, akit saját kezeddel formáltál és a te képmásodnak hívatik, mert olyanná lett készítve, mint te magad, és akinek kedvéért készítettél mindeneket – olyanná tetted volna õt is, mint a földmûves magva?
[45] Nem, ó Uram, aki felettünk vagy! Hanem õrizd meg népedet és légy irgalmas a te örököseiden, mivel kegyelmes vagy a te saját teremtményeidhez."
[46] Õ válaszolt nekem és mondta, A jelenlegi dolgok azoké, akik most élnek, és a jövõnek dolgai azoké, akik majd ezentúl élnek.
[47] Mert te távolról sem vagy képes jobban szeretni az én teremtésemet, mint ahogy én szeretem azt. De gyakran hasonlítod magad az igazságtalanokhoz. Ne tedd soha!
[48] De még ebbõl a szempontból is dicséretes vagy a Magasságos elõtt,
[49] mert megaláztad magad, ahogy illik hozzád, és nem számítottad magad az igazak közé, csak hogy megkaphasd a legnagyobb dicsõséget.
[50] Sok nehézség fogja érni a világ lakosait az utolsó idõkben, mert nagy büszkeségben jártak.
[51] De gondolj a saját esetedre, tudakozódj a dicsõségrõl, amely azoké, akik hozzád hasonlóak,
[52] mert számotokra van megnyitva a paradicsom, elültetve az élet fája, elõkészítve az eljövendõ korszak, sok minden biztosítva, egy város felépítve, nyugalom elõkészítve, jóság megalapozva és bölcsesség tökéletesítve elõzetesen.
[53] A gonosz gyökere el van pecsételve elõletek, a betegség számûzve tõletek, és a halál elrejtve; a pokol megfutamodott, és a romlottság el van feledve;
[54] a bánat elmúlt, és végül a halhatatlanság kincse világosan megmutatkozik.
[55] Ezért ne kérdezz többet arról a sokaságról, akik elvesznek.
[56] Mert õk is megkapták a szabadságot, de megvetették a Magasságost, és semmibe vették az õ törvényét, és elhagyták az õ útjait.
[57] Sõt, még az õ igazait is megtaposták,
[58] és azt mondták szívükben, hogy nincsen Isten – habár nagyon jól tudták, hogy meg kell halniuk.
[59] Mert ahogy azok a dolgok, amiket elõre jeleztem neked, várnak rátok, éppúgy megvan a szomjúság és a kínzatás, amely azokra vár. Mert a Magasságos nem szándékozott az embert elpusztítani;
[60] hanem õk maguk, akik teremttettek, gyalázták meg annak a nevét, aki alkotta õket, és õk voltak hálátlanok afelé, aki elkészítette nekik az életet.
[61] Ezért az én ítéletem immár közel van;
[62] Nem sokaknak mutattam ezt meg, hanem csak neked, és még néhány hasonlónak." Akkor válaszoltam és mondtam,
[63] Figyelmezz, Ó Uram, jelek sokaságát mutattad meg nekem, amelyeket az utolsó idõkben teszel majd, de azt nem mutattad meg, mikor lesznek ezek."

4Ezra.9

[1] Válaszolt nekem és mondta, Gondosan mérlegelj elmédben, és amikor látod, hogy az elõre megmondatott jelek bizonyos része megtörtént,
[2] akkor tudni fogod, hogy ez az az idõ, amikor a Magasságos eljön, hogy meglátogassa a világot, amelyet teremtett.
[3] Tehát amikor a világban földrengések történnek, emberek összecsõdülnek, nemzetek ármánykodnak, a vezetõk megrendülnek (ingadoznak), az uralkodók összezavarodnak,
[4] akkor tudni fogod, hogy ez az, amirõl a Magasságos beszélt hajdanán, a kezdetektõl fogva.
[5] Mert ahogy a földön mindeneknek nyilvánvaló a kezdete és kézzelfogható a vége;
[6] épp így vannak a Magasságos idõszakai: a kezdetek megvalósulnak csodákban és hatalmas munka által, a vég pedig jutalmazásban és jelekben.
[7] És úgy lesz, hogy mindenki, aki megkíméltetik és megmenekülhet a elvégzett dolgai, vagy a hite, amellyel bízott, következtében,
[8] mindazok túlélik majd a veszélyeket, amelyek megjövendöltettek, és látják majd üdvözítésemet az én földemen és az én határaimon belül, amelyet megszenteltem magamnak a kezdetektõl fogva.
[9] Azután azok, akik most gyalázzák az én útjaimat, csodálkoznak majd, és akik lenézéssel elutasították azokat, kínok közt fognak lakozni.
[10] Mert azok is, akik nem fogadtak el engem életükben, habár megkapták jótéteményeimet,
[11] és akik megvetették törvényemet, amíg még volt szabadságuk, és nem értették, mégis semmibe vették azt, amíg a megbánás lehetõsége még nyitva állt elõttük,
[12] azok haláluk után kínok közt fogják elismerni azt.
[13] Ezért ne légy továbbra is arra kíváncsi, hogy hogyan lesznek az istentelenek megbüntetve; hanem azt tudakozzad, hogyan lesznek az igazak megmentve, azok, akiké a korszak, és akiknek kedvéért a korszak alkottatott.”
[14] Válaszoltam és mondtam
[15] Eddig is ezt mondtam, most is mondom, és fogom is újra mondani: többen vesznek el, mint ahányan megmenekülnek,
[16] ahogy a hullám is nagyobb egy vízcseppnél.”
[17] Válaszolt nekem és mondta, Amilyen a mezõ, olyan a mag, és amilyenek a virágok, olyanok a színek, és amilyen a munka, olyan a termék, és amilyen a földmûves, olyan a szérü.
[18] Mert volt idõ ebben a korszakban, amikor a most élõk miatt készülõdtem, még a számukra lakóhelynek
[19] szánt világ megalkotása elõtt, és senki sem állt/mondott ellent nekem, mert senki sem létezett;
[20] de most azok, akik ebben a világban lettek megalkotva, amely el van látva végeláthatatlan fennsíkokkal és kimeríthetetlen legelõkkel egyaránt, romlottá lettek útjaikban.
[21] Így tehát megvizsgáltam világomat, és lásd, az el volt veszve, és az én földemet, és az veszedelem volt azoknak eszközei miatt, akik belefurakodtak.
[22] És láttam ezt, és nagy nehézségek árán megóvtam néhány (embert), és megmentettem magamnak egyetlen szemet a szõlõfürtbõl, és egyetlen fát a hatalmas erdõségbõl.
[23] Tehát hadd vesszen el a sokaság, amely hiába született, de hadd meneküljön meg az én szõlõm és az én fácskám, mert sok munkával tökéletesítettem meg azokat.
[24] Ha te most újabb hét napot vársz – azonban ne böjtölj ezalatt;
[25] hanem menj ki egy virágos mezõre, amelyen nem épült még ház, és egyed a mezõ virágait, és ne ízlelj húst és ne igyál bort, hanem csak virágot egyél,
[26] és imádkozz a Magasságoshoz folyamatosan – akkor eljövök és beszélek veled (újra).”
[27] Így tehát kimentem, ahogy utasított engem, a mezõre, melynek neve Ardat; és ott leültem a virágok között és a mezõ növényeibõl ettem, és a táplálék, amelyet adtak, megelégített engem.
[28] És hét nap elteltével, ahogy a fûben feküdtem, az én szívem ismét nyugtalankodott, ahogy korábban.
[29] És megnyílt a szám, és beszélni kezdtem a Magasságos elõtt, mondván,
[30] Ó Uram, Te megmutattad magadat közöttünk, a mi atyáinknak a pusztaságban, amikor kijöttek Egyiptomból, és amikor az ember nem járta és gyümölcstelen pusztában jártak;
[31] és így szóltál, ’Halld, ó Izrael, és figyelmezz szavamra, ó Jákob nemzetsége.
[32] Mert íme, én elvetettem törvényemet beléd, és az gyümölcsöt hoz majd benned, és megdicsõülsz általa örökre’
[33] Azonban a mi atyáink, habár megkapták a törvényt, nem tartották meg azt, és nem vigyáztak a parancsolatokra; ám a törvény gyümölcse mégsem semmisült meg – hiszen nem is tudna, mert az a Tiéd.
[34] Azok azonban, akik kapták, elvesztek, mert nem tartották meg azt, ami bennük el volt vetve.
[35] És íme, a törvényszerûség az, hogy amikor a földbe magot hintenek, vagy a tengerre száll egy hajó, vagy bármilyen edénybe ételt, italt tesznek, és aztán amikor az, amit elvetettek, vagy kibocsátottak vagy belehelyeztek elpusztíttatik,
[36] akkor az elvész, de a dolgok, amelyek befogadták õket, megmaradnak; ám velünk mégsem így történt.
[37] Mert mi, akik megkaptuk a törvényt és vétkeztünk, el fogunk veszni, és a szívünk is, amely befogadta azt;
[38] a törvény azonban nem fog elveszni, hanem megmarad dicsõségében.”
[39] Amikor ezeket mondtam szívemben, felnéztem és egy asszonyt láttam a jobbomon, és íme, hangosan gyászolt és siratott, és mélységesen meg volt rendülve szívében, és ruhái szakadtak voltak, és hamu volt a fején.
[40] Akkor elengedtem a gondolatokat, amelyek addig foglalkoztattak, és hozzá fordultam
[41] és mondtam neki, Miért siratsz, és miért gyászolsz szívedben?”
[42] És õ mondta nekem, Hagyj engem, uram, hogy magamban sírjak és tovább gyászolhassak, mert nagyon megkeseredtem szellememben és mély a bánatom.”
[43] És szóltam hozzá, Mi történt veled? Mondd el nekem.”
[44] És õ mondta, A te szolgád meddõ volt és nem volt gyermekem, pedig már harminc éve élek a férjemmel.
[45] És annak a harminc évnek minden napján és minden órában könyörögtem a Magasságoshoz, éjjel és nappal.
[46] És harminc év után Isten meghallotta a te szolgáló leányodat, és megtekintette erõtlen állapotomat, és figyelembe vette az én gyötrelmemet, és fiat adott nekem. És hatalmasan örvendtem felette, én és a férjem, és minden szomszédaink; és nagy dicsõséget adtunk a Hatalmasnak.
[47] És nagy odaadással neveltem fel.
[48] És amikor felnõtt és én eljöttem, hogy feleséget vegyek neki, kijelöltem egy napot az esküvõi lakomára.”

 

4 Ezra 10.

 

[1] De az történt, hogy amikor a fiam belépett az esküvõi kamrába, összeesett és meghalt.
[2] Akkor mindannyian kioltottuk a lámpákat, és minden szomszédunk eljött, hogy részvétet nyilvánítson; és én csendes/nyugodt maradtam egészen a második nap estéig.
[3] De amikor mind befejezték a vigasztalásomat, hogy nyugodt legyek, felkeltem éjszaka és eljöttem, kijöttem erre a mezõre, ahogy láthatod.
[4] És most az a szándékom, hogy nem térek vissza a városba, hanem itt maradok, és sem enni, sem inni nem fogok, hanem szünet nélkül gyászolok és böjtölök halálomig.”
[5] Akkor kibontakoztam a látásokból, amelyek még mindig foglalkoztattak, és haragosan szóltam hozzá, és ezt mondtam,
[6] Te asszonyok legbolondabbja, nem látod a mi gyászunkat, és hogy mi történt velünk?
[7] Hiszen Sion, mindannyiunk anyja, mély gyászban és nagy fájdalomban van.
[8] Nagyon helyénvaló gyászolni most, mert mi mind gyászolunk, és szomorkodni, mert mi mind szomorúak vagyunk; te egyetlen fiú miatt bánkódsz, de mi, az egész világ, a mi anyánkért.
[9] Kérdezd hát a földet, és õ elmondja majd neked, hogy õ az, akinek gyászolnia kell mindazért a sokaságért, akik õrajta éltek.
[10] És kezdettõl mindenek tõle születtek, és még fognak is; és íme, majdnem mindegyik kárhozatra jut, és nagyobb részük pusztulásra ítéltetett.
[11] Kinek kell hát jobban gyászolnia, annak, aki hatalmas sokaságot veszített el, vagy neked, aki egyet sirat?
[12] De te mondhatod, ’Az én siránkozásom nem olyan, mint a földé, mert én az én méhemnek gyümölcsét veszítettem el, amelyet fájdalommal szültem és bánatban hordtam;
[13] Ám a föld esetében ez a világ folyása (így mennek a dolgok) – a sokaság, amely ma benne él, ahogy jött, úgy el is távozik majd.’
[14] Én viszont ezt mondom neked, ’Ahogyan te bánatban szültél, éppúgy adta a kezdetektõl a föld is gyümölcseit, amely az ember, Annak, aki alkotta õt.’
[15] Most azért tartsd meg a te szomorúságodat magadnak, és viseld bátran a bajokat, melyek jöttek rád.
[16] Mert ha elismered, hogy az Isten határozata igazságos, visszakapod majd a fiadat a maga idejében, és imádnak majd téged az asszonyok között.
[17] Ezért menj vissza a városba a férjedhez.”
[18] Ezt válaszolta nekem, Nem megyek; nem fogok visszamenni a városba, hanem itt halok meg.”
[19] Ezért újra szóltam hozzá és mondtam,
[20] Ne mondd ezt, hanem gyõzõdj meg a Sion gondjairól, és aggódj Jeruzsálem szomorúsága miatt.
[21] Mert láthatod, hogy a mi szent helyünk (el van hanyagolva), oltárunk ledöntve, és templomunk lerombolva;
[22] Hárfáink elhagyatva hevernek, és énekünket elhallgattatták, és örvendezésünknek véget vetettek; a mi lámpásunknak fényét kioltották, a mi szövetségünknek ládáját kifosztották, a mi szent tárgyainkat megfertõztették, és a nevet, amelyrõl neveztetünk, káromolták; szabad férfiaink gyalázkodást szenvedtek, papjainkat halálra égették, Lévitáinkat fogságba vetették, szüzeinket bemocskolták, és feleségeinket elrabolták; igaz férfiainkat elhurcolták, kicsinyeink elvesztek, ifjaink foglyokká lettek, és erõs embereinket erõtlenné tették.
[23] És ami mindennél fontosabb, Sion pecsétje – mivel elveszítette dicsõségének pecsétjét, és azok kezébe adatott, akik gyûlölnek minket.
[24] Ezért rázd le a te nagy szomorúságodat, és tedd félre sok bánatodat, hogy a Hatalmas könyörülhessen rajtad ismét, és a Magasságos békességet adhasson neked, és feloldozzon gondjaidból.”
[25] Mialatt beszéltem hozzá, íme, az õ arca hirtelen rendkívül fényleni kezdett, és ábrázata ragyogott, akár a villámlás, én pedig túl rémült voltam, hogy a közelébe menjek, és szívem megfélemlett. Amíg azon tanakodtam, mit jelent ez,
[26] íme, az asszony hirtelen hangos és félelmetes kiáltást hallatott, amelynek hangjától megremegett a föld.
[27] És odanéztem, és íme, az asszony nem volt többé látható, hanem egy alapokkal bíró város állt ott, és egy hatalmas kiterjedésû hely mutatkozott meg. Akkor megijedtem, és hangosan így kiáltottam,
[28] Uriel, hol van az angyal, aki elõször hozzám jött? Mert õ volt az, aki belevitt ebbe az ellenállhatatlan zavarodottságba; a végem bomlottság lett, és az imám szégyenné vált.”
[29] Ahogy kimondtam ezeket a szavakat, íme, az angyal, aki elõször is jött hozzám, odajött és rám tekintett;
[30] és íme úgy feküdtem ott, mint egy holttest, és megfoszttattam értelmemtõl (elveszítettem az eszméletemet). Akkor megragadta a jobb kezemet, és megerõsített engem és lábamra állított, és így szólt hozzám,
[31] Mi bajod van? És miért vagy zavart? És miért zavarodott meg a te értelmed és a te elmédnek gondolatai?”
[32] Szóltam, Mert magamra hagytál engem! Úgy tettem, ahogy utasítottál, és kimentem a mezõre, és íme olyat láttam és látok még most is, amit nem vagyok képes megmagyarázni.”
[33] Õ így szólt, Állj fel, ahogy férfihez illik, és én majd irányítalak.”
[34] Szóltam, Beszélj, uram; csak ne hagyj magamra, mert idõ elõtt meghalok.
[35] Mert olyat láttam, amit nem ismerek, és olyat hallottam, amit nem értek.
[36] Avagy megcsalatik az én elmém, és álmodik a lelkem?
[37] Most azért könyörgöm, hogy adj magyarázatot a te szolgádnak erre a zavarba ejtõ látomásra.”
[38] Válaszolt nekem és mondta, Figyelj rám és én felvilágosítalak, és beszélek neked a dolgokról, amelyek megijesztettek téged, mert a Magasságos sok titkot felfedett már neked.
[39] Mert látta a te igazságos magaviseletedet, hogy állandóan szomorkodtál a te néped miatt, és erõsen gyászoltál Sion felett.
[40] Ez tehát a látás jelentése.
[41] Az asszonyt illetõen, aki kis idõvel ezelõtt megjelent elõtted, akit gyászolni láttál, és vigasztalni kezdted – de most már nem egy asszony alakját látod, hanem egy alapokkal bíró város jelent meg elõtted –
[42] és aki elbeszélte neked fiának szerencsétlen sorsát, ez a magyarázat:
[43] Ez az asszony, akit láttál, akit most megalapozott városként látsz, ez Sion.
[44] És hogy azt mondta neked, hogy meddõ volt harminc évig, azért volt, mert 300 év telt el a világban, mielõtt felajánlás/áldozat lett volna téve/felajánlva benne.
[45] És 300 év elteltével Salamon megépítette a várost, és áldozatokat ajánlott fel; ekkor szült a meddõ asszony fiat.
[46] És hogy elbeszélte, hogyan nevelte fel azt nagy törõdéssel, ez volt a jeruzsálemi tartózkodás idõszaka.
[47] És hogy azt mondta, ’Amikor a fiam belépett az esküvõi terembe, meghalt’, és hogy ez a csapás letaglózta õt, ez volt a pusztulás, amely Jeruzsálemet érte.
[48] És íme, te felismerted a hasonlóságot, és hogy hogyan gyászolja a fiát, és vigasztalni kezdted õt a történtek miatt.
[49] Ezért a Magasságos, mivel látta, hogy õszintén gyászolsz és mélységesen szenvedsz miatta, megmutatta neked az õ (Sion) dicsõségének ragyogását, és szépségének kedvességét.
[50] Ezért mondtam neked, hogy olyan mezõn tartózkodj, ahol nem épült ház,
[51] mert tudtam, hogy a Magasságos felfedi neked ezeket.
[52] Azért mondtam neked, hogy olyan mezõre menj, ahol nincsen alapozása semmilyen háznak,
[53] mert semmilyen emberkéz által emelt épület nem állhat meg ott, ahol a Magasságos városa megmutatkozik.
[54] Ezért tehát ne félj, és ne engedd megrémülni szívedet; hanem menj be és lásd meg az építmény nagyszerûségét és mérhetetlen nagyságát, amennyire lehetséges a te szemeiddel meglátni azt,
[55] és azután hallasz majd dolgokat, annyit, amennyit füleid hallhatnak.
[56] Mert áldottabb vagy, mint sokan mások, és úgy hívattál a Magasságos elõtt, ahogyan csak kevesek.
[57] De holnap éjjel maradj még ezen a helyen,
[58] és a Magasságos megmutatja majd neked álomlátásokban, amiket a Magasságos tenni fog azokkal, akik az utolsó napokban lakoznak a földön.”
[59] Így (ott) aludtam azon az éjszakán és a következõn, ahogy parancsolta nekem.

 

4 Ezra 11.

 

[1] A második éjjelen álmot láttam, és íme, a tengerbõl feljött egy sasmadár, amelynek tizenkét tollas szárnya és három feje volt.
[2] És figyeltem, és íme, kiterjesztette szárnyait az egész földkerekségre, és az egeknek minden szelei fújtak feléje, és felhõk gyülekeztek körülötte.
[3] És láttam, hogy a szárnyaiból ellentétes szárnyak nõttek ki; de azok kicsiny és gyönge szárnyak lettek.
[4] A fejei pedig nyugton voltak; a középsõ fej nagyobb volt a másik kettõnél, de az is együtt nyugodott azokkal.
[5] És figyeltem, és íme, a sasmadár felszállt szárnyain, hogy uralkodjon a földön és annak lakosain.
[6] És láttam, ahogy minden dolog az ég alatt neki adatott, és senki sem szólt ellene, egyetlen teremtmény sem a földön.
[7] És figyeltem, és íme, a sasmadár felemelkedett az õ karmain, és kiáltást hallatott a szárnyainak, mondván
[8] Ne vigyázzon egyszerre mindegyik; hadd aludjon mind a maga helyén, és figyeljen, amikor rá kerül a sor;
[9] a fejek pedig maradjanak utoljára.”
[10] És figyeltem, és íme, a hang nem a fejébõl jött, hanem a teste belsejébõl.
[11] És megszámoltam az ellentétes szárnyait, és íme, nyolc volt belõlük.
[12] És figyeltem, és íme, a jobb oldalon felemelkedett egy szárny, és uralkodott az egész földön.
[13] És mialatt uralkodott, elérkezett a vége és eltûnt, úgy, hogy helye sem találtatott. Akkor a következõ szárny emelkedett fel és uralkodott, és folytatta uralkodását hosszú ideig.
[14] És mialatt uralkodott, ennek vége is elérkezett, és éppúgy eltûnt, ahogy az elsõ.
[15] És íme egy hang szólt, ezt mondván neki,
[16] Hallgass rám, te, aki egész mostanáig uraltad a földet; kijelentem ezt neked, mielõtt eltûnsz.
[17] Senki sem fog olyan sokáig uralkodni teutánad, mint te, vagy akár csak fele annyi ideig.”
[18] Akkor a harmadik szárny felemelte magát, és fennállt, ahogy az elõzõek, majd ez is eltûnt.
[19] És így tovább az összes szárnyak; egyik a másik után hatalmat gyakorolt, és azután soha többet nem volt látható.
[20] És figyeltem, és íme, kellõ sorrendben a következõ szárnyak szintén felemelkedtek a jobb oldalon, azért, hogy uralkodjanak. Volt köztük, amelyik uralkodott, mégis hirtelen eltûnt;
[21] Mások közülük felemelkedtek, de nem volt hatalmuk.
[22] És ezután figyeltem, és íme, a tizenkét szárny és a két kicsi szárny eltûntek;
[23] és semmi más nem maradt a sasmadár testén, csak a három fej, amely nyugodott, és hat kicsi szárny.
[24] És figyeltem, és íme, két kicsi szárny a hatból elvált a többitõl, és a jobboldali fej alatt voltak; a többi négy pedig a helyén maradt.
[25] És figyeltem, és íme, ezek a kicsi szárnyak eltervezték, hogy felemelkednek és átveszik a hatalmat.
[26] És figyeltem, és íme, az egyik felállt, de hirtelen eltûnt;
[27] a második is, és ez még gyorsabban eltûnt, mint az elsõ.
[28] És figyeltem, és íme, a fennmaradt kettõ egymás között kitervelte, hogy együtt fognak uralkodni;
[29] És amíg terveztek, íme, a nyugvó fejek közül az egyik (a középsõ) felébredt; mert ez nagyobb volt, mint a másik két fej.
[30] És láttam, hogyan szövetkezett a két fej önmagával,
[31] És íme, a fej a vele levõkkel együtt felkelt, és elnyelte a két kicsi szárnyat, amelyek uralkodni akartak.
[32] Sõt ez a fej irányítást szerzett az egész föld felett, és nagy elnyomással uralta annak lakosait; és nagyobb hatalma volt a világ fölött, mint az összes szárnynak, amelyek elõtte voltak.
[33] És ezután figyeltem, és íme, a középsõ fej szintén eltûnt hirtelen, ahogy a szárnyak tették.
[34] De a másik két fej megmaradt, amelyek uralták a földet és annak lakosait.
[35] És figyeltem, és íme, a jobboldali fej elnyelte a baloldalit.
[36] Azután egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám, Nézz magad elé, és figyeld meg, amit látsz.”
[37] És figyeltem, és íme, egy oroszlánhoz hasonló teremtmény emelkedett ki az erdõbõl, ordítva; és hallottam, ahogyan emberi hangon szólt a sasmadárhoz, és beszélt, mondván,
[38] Figyelj és én szólok hozzád. A Magasságos ezt mondja neked,
[39] ’Nem te vagy-e az, aki megmaradt a négy vadállat közül, amelyeket készítettem, hogy uralkodjanak világomban, hogy az idõk vége általuk jöhessen el?
[40] Te, aki negyedikként jött el, legyõzted mindegyik vadállatot, amelyek elõtted voltak; és uralkodtál a világon nagy rettentéssel, és az egész földön súlyos elnyomással; és oly sokáig lakoztál a földön megtévesztéssel.
[41] És megítélted a földet, de nem igazságban;
[42] Mert te bántottad a szelídeket és megsebezted a békességest; gyûlölted az igazat beszélõket, és szeretted a hazugokat; leromboltad azoknak lakóhelyét, akik gyümölcsöket hoztak, és leomlasztottad azoknak falait, akik nem törtek ellened.
[43] És ezért a te arcátlanságod feljutott a Magasságos elé, és a te büszkeséged a Hatalmashoz.
[44] És a Magasságos rátekintett az Õ idõszakaira, és íme, azoknak vége volt, és a korszak befejezõdött (teljes volt)!
[45] Ezért bizony el fogsz tûnni, te sasmadár, és a te félelmetes szárnyaid, és leggonoszabb kicsi szárnyaid, és rosszindulatú fejeid, és leggonoszabb karmaid, és a te egész értéktelen tested,
[46] hogy az egész föld, felszabadulva a te erõszakosságod alól, felfrissüljön és életre keljen, és reménykedhessen annak ítéletében, Aki teremtette azt.”

 

4 Ezra 12.

 

[1] Amíg az oroszlán ezeket mondta a sasmadárnak, figyeltem,
[2] és íme a fennmaradt fej eltûnt. És a két szárny, amelyek fölé kerültek, felemelkedtek és elindultak, hogy uralkodjanak, és uralmuk rövid volt és felfordulással teljes.
[3] És figyeltem, és íme, ezek is eltûntek, és a sasmadár egész teste elégett, és a föld rendkívül megrémült.
[4] Akkor felébredtem nagy tanácstalanságban és nagy félelemben, és így szóltam szellememhez,
[5] Íme, Te hoztad ezt rám, mert a Magasságos útjait kutatod.
[6] Íme, az én elmém még mindig kimerült, és nagyon gyenge vagyok szellememben, és egy csepp erõ sem maradt bennem, a nagy félelem miatt, amellyel megrémültem ezen az éjszakán.
[7] Ezért most könyörögni fogok a Magasságoshoz, hogy erõsítsen meg a végig.”
[8] És így szóltam, Ó, Felséges Uram, ha kedves vagyok elõtted, és hogyha igaznak számláltattam elõtted sok más után, és ha az én imádságom valóban eljutott a te orcád elé,
[9] Erõsíts meg és mutasd meg nekem, a te szolgádnak, a jelentését és értelmét ennek a rettenetes látomásnak, hogy teljesen megnyugtathasd az én lelkemet.
[10] Mert te érdemesnek találtál engem arra, hogy láthassam az idõk végét, és az idõszakok utolsó eseményeit.”
[11] Õ mondta nekem, Ez a jelentése a látomásnak, amelyet láttál:
[12] A sasmadár, amelyet a tengerbõl láttál feljönni, az a negyedik királyság, mely megjelent a te atyádfiának, Dánielnek látomásában.
[13] De neki nem volt úgy elmagyarázva, ahogy én most elmondom, vagy megmagyaráztam neked.
[14] Íme, közelednek a napok, amikor egy királyság fog felemelkedni a földön, és félelmetesebb lesz, mint minden elõtte volt hatalom.
[15] És tizenkét király fog uralkodni benne, egyik a másik után.
[16] A másodikként uralkodó pedig hosszabb ideig fog uralmat gyakorolni, mint bármelyik a tucatból.
[17] Ez a magyarázata a tizenkét szárnynak, amit láttál.
[18] Ami a hangot illeti, amely beszélt, és amely nem a sasmadár fejébõl, hanem a teste belsejébõl jött, ez annak magyarázata:
[19] Annak a királyságnak az uralma idején nagy küzdelem lesz majd, és az a bukás szélére kerül;
[20] Mindazonáltal nem fog elbukni akkor, hanem visszanyeri korábbi erejét.
[21] Ami a nyolc kicsiny szárnyat illeti, amelyeket szárnyakhoz tapadni láttál, ez a jelentésük:
[22] Nyolc király fog felkelni, akiknek ideje rövid lesz, és éveik gyorsan cserélõdnek;
[23] És kettõ közülük elpusztul, amikor az idejének fele közeledik; és nyolc másik megtartatik addig, amíg elközelít az idejüknek vége; kettõ pedig megtartatik egészen a végig.
[24] Ami a három nyugalomban levõ fejet illeti amelyeket láttál, ez arra a magyarázat:
[25] Az utolsó napjaiban a Magasságos három királyt fog felemelni, és azok sok mindent megújítanak abban (a királyságban), és még nagyobb elnyomásban uralják majd a földet
[26] és annak lakosait, mint mindazok, akik elõttük voltak; ezért a sasmadár fejének hívatnak.
[27] Mert ezek azok, akik beteljesítik gonoszságát, és utolsó tetteit megcselekszik.
[28] Amikor pedig láttad az egyik nagy fejet eltûnni, azt jelenti, hogy az egyik király ágyában hal meg, mégpedig szenvedések között.
[29] A fennmaradt kettõt illetõen pedig, kard fogja elpusztítani azokat.
[30] Mert az egyiknek kardja fogja elpusztítani azt, aki együtt volt azzal; de õ maga is kard által vész el az utolsó napokban.
[31] Ami a két kicsi szárnyat illeti, amelyeket láttál átmenni a jobboldali fejhez,
[32] ez a magyarázat: Ezek azok, amelyeket a Magasságos megtartott a sasmadár végére; ez az az uralom, amely rövid volt, és felfordulással teljes, ahogyan láttad.
[33] Ami pedig az oroszlánt illeti, akit az erdõbõl láttál elõjönni és ordítani és beszélni a sasmadárhoz, megítélve azt igazságtalanságáért, és mindazokat a szavait illetõen, amelyeket hallottál
[34] ez a Felkent, akit a Magasságos megtartott a napok végéig, aki a Dávid leszármazottjából fog támadni, és eljön és szól hozzájuk; õ majd leleplezi azokat istentelenségükért és gonoszságukért, és felsorolja elõttük az õ felfuvalkodott üzelmeiket.
[35] Mert elõször élve állítja azokat az õ ítélõszéke elé, és miután megdorgálja õket, azután elpusztítja azokat.
[36] De irgalmasan megmenti az én népemnek maradékát, azokat, akik megõriztettek szerte a határaimon, és örömmel tölti el majd õket, amíg eljön a vég, az ítélet napja, amelyrõl az elején beszéltem neked.
[37] Ez volt az álom, amelyet láttál, és ez a magyarázata.
[38] És egyedül te voltál méltó arra, hogy megtudd a Magasságosnak ezt a titkát.
[39] Ezért írd le mindazokat a dolgokat, amelyeket láttál, egy könyvben, és rejtsd el azt;
[40] És taníts azokról a néped bölcseinek, akiknek tudod, hogy szívük képes lesz megérteni és megtartani ezeket a titkokat.
[41] De várj még hét napot itt, hogy megláthasd azokat, amiket a Magasságos még meg szándékozik mutatni neked.” Ezután magamra hagyott.
[42] Amikor az emberek meghallották, hogy eltelt a hét nap és én még nem tértem vissza a városba, összegyûltek mind, a legkisebbtõl a legnagyobbig, és eljöttek hozzám, és szóltak hozzám, mondván,
[43] Mivel bántottunk meg téged, vagy milyen kárt okoztunk neked, ami miatt elhagytál bennünket és ezen a helyen tanyázol?
[44] Mert az összes próféták közül egyedül te maradtál meg nekünk, mint egyetlen szõlõfürt a termésbõl, és mint egy lámpás a sötét helységben, és mint egy biztos kikötõ a viharból megmenekült hajónak.
[45] Nem volt-e elég a sok rossz, amely ért bennünket?
[46] Ezért ha te is elhagysz bennünket, bizony jobb lett volna nekünk, ha mi is elpusztulunk Sion égésekor!
[47] Mert nem vagyunk mi jobbak azoknál, akik ott meghaltak.” És hangosan sírtak. Akkor feleltem nekik, mondván,
[48] Légy bátorságos, ó Izrael; és ne szomorkodj, ó Jákob háza;
[49] mert a Magasságos emlékezetében tart téged, és a Hatalmas nem feledkezett meg rólad küzdelmedben.
[50] Ami engem illet, sem el nem hagytalak titeket, sem vissza nem vonultam tõletek; hanem azért jöttem erre a helyre, hogy imádkozzam Sion kipusztulása miatt, és hogy irgalomért könyörögjek a szenthelyünk megalázása miatt.
[51] Most menjetek, mindenki térjen a maga házába, és néhány nap múlva eljövök hozzátok.”
[52] Az emberek pedig visszatértek a városba, ahogy mondtam nekik.
[53] Én pedig hét napig a mezõn ültem, ahogyan az angyal utasított; és csak a mezõ virágaiból ettem, és ételem növényekbõl állt azok alatt a napok alatt.

 

4 Ezra 13.

 

[1] Hét nap elteltével álmot láttam éjszaka;
[2] És íme, szél támadt a tenger felõl és felkavarta annak minden hullámait.
[3] És figyeltem, és íme, a szél egy emberforma alakot alkotott, amely a tenger szívébõl jött ki. És figyeltem, és íme, ez az ember a menny felhõivel együtt szállt; és amerre csak fordította az arcát, minden megremegett tekintete alatt,
[4] És amikor csak felhangzott hangja a szájából, mind, akik hallották szavát, megolvadtak, mint a viasz, amikor a tûz melegíti.
[5] Ezután figyeltem, és íme, megszámlálhatatlan sokaságú ember gyûlt össze az egek négy szelei felõl, hogy harcoljanak a tengerbõl kijött ember ellen.
[6] És figyeltem, és íme, õ kimetszett egy hatalmas hegyet magának, és felrepült arra.
[7] És próbáltam meglátni a helyet vagy területet, ahonnan a hegyet kimetszették, de nem tudtam.
[8] Ezután figyeltem, és íme, mindazok, akik összegyûltek ellene, hogy háborúzzanak vele, nagyon ijedtek voltak, mégis harcba merészkedtek ellene.
[9] És íme, amikor látta a közeledõ sokaság támadását, õ nem emelte fel kezét, sem lándzsát, sem másmilyen harci fegyvert nem tartott kezében;
[10] Hanem azt láttam, ahogy a szájából mintegy tûzpatakot árasztott, és ajkairól lángoló leheletet, és nyelvérõl szikraesõ lövellt elõ.
[11] Mindezek eggyé álltak össze, a tûzpatak és a lángoló lehelet és a nagy vihar, és ráhullottak az elõre törõ sokaságra, mely készen állt harcolni, és felégették mindazokat, és így hirtelen semmi más nem maradt a megszámlálhatatlan sokaságból, csak por és hamu és a füstnek szaga. Amikor ezt láttam, elámultam.
[12] Ezután láttam ugyanazt az embert lejönni a hegyrõl, és magához hívni egy másik sokaságot, amely békés volt.
[13] Akkor sok ember jött hozzá, voltak közöttük boldogok és voltak bánatosak; néhányan megkötözve voltak, néhányan pedig másokat hoztak felajánlásul. Akkor felébredtem nagy félelemben; és könyörögtem a Magasságoshoz, mondván,
[14] A kezdetektõl megmutattad szolgádnak ezeket a csodálatos dolgokat, és méltóvá tettél arra, hogy meghallgasd imámat;
[15] mutasd meg tehát nekem ennek az álomnak is az értelmét.
[16] Mert ahogyan elmémben forgatom, Jaj azoknak, akik az utolsó napokban megmaradnak! És még inkább jaj azoknak, akik nem maradnak meg!
[17] Mivel azok, akik nem maradnak meg, bánatosak lesznek,
[18] Mert megértik, mi lett elkészítve az utolsó napokra, de nem érik azt meg.
[19] De azoknak is jaj, akik megmaradnak, és ugyanezen ok miatt! Mert nagy veszélyeket látnak majd és sok nyomorúságot, ahogyan ezek az álmok megmutatták.
[20] És mégis jobb ezeket a dolgokat megtapasztalni, habár veszélynek teszi ki magát az ember, mint eltûnni a világból mint a felhõ, és nem látni meg, mi történik majd az utolsó napokban.” Válaszolt nekem és mondta,
[21] Elmondom neked a látomás értelmét, és megmagyarázom azokat a dolgokat is, melyeket említettél.
[22] Amit azokról mondtál, akik megmaradnak, íme ez a magyarázat:
[23] Aki abban az idõben elhozza a veszedelmet, õ maga fogja megvédelmezni azokat, akik bajba jutnak, akiknek van munkásságuk és hitük a Mindenhatóban.
[24] Értsd meg azért, hogy áldottabbak azok, akik megmaradnak, mint azok, akik meghaltak.
[25] Ez pedig a látomás értelme: Ami az embert illeti, akit a tenger szívébõl láttál feljönni,
[26] Ez az, akit a Magasságos sok idõn át elrejtett, aki majd megváltja az õ teremtését; és õ fogja irányítani azokat, akik megmaradnak.
[27] Ami a szelet és tüzet és vihart illeti, amit az õ szájából láttál kijönni,
[28] És hogy nem tartott kezében sem lándzsát, sem harci fegyvert, és mégis megsemmisítette a nagy sokaságot, amely az õ legyõzésére tört, ez az értelme:
[29] Íme, közelegnek a napok, amikor a Magasságos megváltja azokat, akik a földön vannak.
[30] És megzavarodik az elméjük a földön lakozóknak.
[31] És háborúkat terveznek egymás ellen, város város ellen, terület terület ellen, egyik nép a másik ellen, és királyság királyság ellen.
[32] És amikor ezek a dolgok megtörténnek, és feltûnnek a jelek, amelyeket korábban mutattam neked, akkor felfedem az én Fiamat, akit a tengerbõl feljövõ emberként láttál.
[33] És mikor a nemzetek meghallják az õ hangját, minden ember elhagyja majd a saját földjét, és odahagyják a háborúskodást, amelybe egymás ellen vonultak;
[34] És egy megszámlálhatatlan sokaság fog összegyülekezni, ahogyan láttad, azzal a szándékkal, hogy legyõzzék õt.
[35] De õ a Sion hegyének tetejére áll majd,
[36] És eljön Sion és láthatóvá lesz minden embernek, elõkészítve és felépítve, ahogyan láttad, hogy a hegy kéz érintése nélkül lett kifaragva.
[37] És õ, az én Fiam, megdorgálja majd az egybegyûlt nemzeteket az õ istentelenségük miatt (ezt jelképezte a vihar),
[38] És vádolja majd õket szemtõl szembe az õ ördögi gondolataikkal és a kínokkal, melyekkel majd megkínoztatnak (ezt jelképezték a lángok), és erõfeszítés nélkül, a törvény által fogja elpusztítani õket (ezt jelképezte a tûz).
[39] Ami a másik sokaságot illeti, melyet õ maga köré gyûjtött, és amely békességes volt,
[40] Ezek a tíz törzs, amelyeket Hóseás király idején fogságba hurcoltak saját földjükrõl, akiket Szalmanezár, Asszíria királya vetett fogságba; átvitte õket a folyón és idegen földre hurcolta õket.
[41] De ezek tervet készítettek maguknak, mely szerint elhagyják a nemzetek közösségét, és egy még távolabbi területre mennek, ahol ember még nem élt soha,
[42] Hogy ott majd megtarthassák azokat a rendeléseiket, melyekrõl korábban megfeledkeztek saját hazájukban.
[43] És elindultak az Eufratesz folyó keskeny ösvényein.
[44] Mivel abban az idõben a Magasságos jeleket adott nekik, és megállította a folyó csatornáit, míg õk átkeltek rajta.
[45] Hosszú út várt rájuk azokon a területeken keresztül, egy másfél éves utazás; Arzaret annak az országnak a neve.
[46] Azután az utolsó idõkig ott laktak; és most, amikor hamarosan újra visszatérnek,
[47] A Magasságos ismét megállítja majd a folyó vizeit, hogy még egyszer átkelhessenek. Ezért láttad a nagy sokaságot békében összegyülekezni.
[48] De azok, akik megmaradnak a te népedbõl, akik az én szent határaimon belül találtatnak, megmenekülnek majd.
[49] Ezért amikor õ elpusztítja az összegyülekezett nemzetek tömegeit, megvédelmezi majd a megmaradt embereket.
[50] És nagyon sok csodát mutat majd nekik.”
[51] És szóltam: Ó, Felséges Uram, magyarázd ezt meg nekem: Miért láttam ezt az embert a tenger szívébõl feljönni?”
[52] Õ válaszolt nekem: Ahogyan senki sem ismerheti meg, vagy tudhatja, mekkora a tenger mélysége, épp úgy senki a földön nem láthatja az én Fiamat, vagy azokat, akik vele vannak, csak majd az Õ napjainak idején. (amikor eljön az Õ ideje)
[53] Ez az értelme az álomnak, amit láttál. És egyedül te kaptál efelõl világosságot,
[54] Mivel te elhagytad saját utadat, és az enyémnek szentelted magad, és kutattad az én törvényemet;
[55] Mert a bölcsességnek rendelted alá az életed, és édesanyádnak nevezted a megértést.
[56] Ezért mutattam meg neked ezeket, mivel díjad van a Magasságosnál. És három nap múltán újabb dolgokat fogok elmondani neked, és hatalmas és csodálatos dolgokat magyarázok majd meg.”
[57] Ezután felkeltem és sétáltam a mezõben, nagy dicsõséget adva és dicsõítve a Magasságost az õ csodás dolgaiért, melyeket idõrõl idõre cselekedett,
[58] És amiért õ irányítja az idõszakokat, és minden dolgot, amely csak történik a maga idejében. És ott maradtam három napig.

 

4 Ezra 14.

 

[1] A harmadik napon, mikor egy tölgyfa alatt üldögéltem, íme egy hang hallatszott a velem szemközti bokorból, és így szólt: Ezsdrás, Ezsdrás.”
[2] És válaszoltam: Itt vagyok, Uram”, és lábaimra álltam.
[3] Akkor így szólt hozzám: Megmutattam magamat egy bokorban és beszéltem Mózeshez, amikor az én népem Egyiptom rabságában volt;
[4] És elküldtem õt, és kivezettem népemet Egyiptomból; és felvittem õt a Sinai hegyére, ahol sok napon át velem volt;
[5] És sok csodás dolgot beszéltem neki, és megmutattam neki az idõk titkait, és kinyilatkoztattam neki az idõk végét. Ezután parancsoltam neki:
[6] ’Ezeket a szavakat nyíltan szólhatod, emezeket azonban tartsd titokban.’
[7] Neked pedig most ezt mondom;
[8] Tedd félre a szívedben a jeleket, melyeket mutattam neked, és az álmokat, amelyeket láttál, és a magyarázatokat, melyeket hallottál;
[9] Mert felvitetsz az emberek közül, és attól fogva az én Fiammal és a hozzád hasonlókkal fogsz élni, amíg eljön az idõknek vége.
[10] Mert ez a korszak már túljutott ifjúságán, és az idõk elkezdtek megöregedni.
[11] Mert a korszak tizenkét részre lett felosztva, és ebbõl kilenc már elmúlt,
[12] És a tizediknek is a fele; így tehát még két rész van hátra, a tizedik szakasz második felén kívül.
[13] Ezért most rendezd el házadat, és intsed népedet; vigasztald meg az elgyötörteket közöttük, és tanácsold a bölcseket. És most mondj le a romlandó életrõl,
[14] És vesd el a halandó szerint való gondolataidat; távolítsd el magadtól az emberi terheket, és szakítsd el magadat a te gyönge természetedtõl,
[15] És vesd félre a számodra leginkább fájdalmas gondolatokat, és siess megmenekülni ezektõl az idõktõl.
[16] Mivel az általad eddig látottaknál sokkal rosszabb gonoszságok fognak történni ezek után.
[17] Mert minél gyengébbé válik a világ az öregsége miatt, annál jobban megszaporodik a gonoszság a lakói között.
[18] Mert az igazság egyre inkább eltávolodik, és a hamisság egyre közelebb férkõzik. Mert az a sasmadár, amelyet látomásban láttál, immár készülõdik, hogy eljöjjön.”
[19] Akkor feleltem neki, mondván: Hadd szóljak a te színed elõtt, Uram.
[20] Mert íme, elmegyek, ahogy parancsoltad, és inteni fogom a most élõ embereket; de ki fogja figyelmeztetni azokat, akik majd csak ezután születnek meg? Mivel a világ sötétségben van, és a lakosai világosság nélkül.
[21] Mert a te törvényedet elégették, és így senki sem ismeri már a dolgokat, melyeket Te cselekedtél, vagy amelyeket cselekedni fogsz.
[22] Ezért, ha kedvességet találtam elõtted, küldd el a Szent Szellemet nekem, és én majd leírok mindent, ami a világban történt a kezdettõl fogva, mindazokat a dolgokat, melyek írva voltak a te törvényedben, hogy az emberek megtalálhassák az ösvényt, és hogy azok, akik az utolsó idõkben élni szeretnének, életet találhassanak.”
[23] Felelt nekem, mondván: Menj, gyûjtsd össze a népet, és mondd meg nekik, hogy ne keressenek téged negyven napig.
[24] És készíts elõ magadnak sok író-táblát, és vidd magaddal Sareát, Dabriát, Selemiát, Etánuszt és Ázielt – õket ötüket, mert ezek megtanultak gyorsan írni;
[25] És gyere vissza ide, és én meggyújtom majd szívedben az értelem lámpását, amely nem fog kialudni, amíg be nem fejezed, amit le kell írnod.
[26] És amikor befejezted, néhány dolgot nyilvánosságra hozhatsz majd, de lesz néhány, melyet titokban kell a bölcseknek átadnod. Holnap ebben az órában elkezded az írást.”
[27] Ezután elmentem, ahogy parancsolta nekem, és egybegyûjtöttem az embereket, és szóltam:
[28] Halld ezeket a szavakat, Izrael,
[29] Atyáink Egyiptomban jövevényként éltek, majd kimenekíttettek onnan,
[30] És megkapták az élet törvényét, amelyet azonban nem tartottak meg, és amelyet õutánuk ti is áthágtatok.
[31] Azután földet kaptatok birtokul a Sion földjén; de ti és a ti atyáitok gonoszságot követtetek el, és nem tartottátok meg az utat, melyet a Magasságos parancsolt nektek.
[32] És mivel õ igazságos bíró, a maga idejében visszavette tõletek, amit adott.
[33] És most itt vagytok, és a ti testvéreitek még inkább benne vannak.
[34] Ha most ti képesek lesztek uralni elméteket és megrendszabályozni szíveteket, akkor életben tarttattok, és a halál után kegyelmet nyertek.
[35] Mert a halál után eljön az ítélet, amikor ismét életre kelünk majd; és akkor az igazak nevei ismertté válnak, és az istentelenek tettei leleplezõdnek.
[36] Hanem most senki se jöjjön énhozzám, és ne keressetek engem negyven napig.”
[37] Azután magam mellé vettem az öt embert, ahogyan parancsolta nekem, és kimentünk a mezõre, és ott maradtunk.
[38] A következõ napon, íme, egy hang szólt hozzám, mondván: Ezsdrás, nyisd ki szájadat és idd meg, amit én adok neked inni.”
[39] Akkor kinyitottam a számat, és íme, egy teli poharat kínáltak nekem; olyasmivel volt tele, mint a víz, de a színe olyan volt, mint a tûznek.
[40] Elvettem és ittam; és amikor megittam, a szívem megtelt értelemmel, és mellkasomban megnövekedett a bölcsesség, mert szellemem visszanyerte emlékezetét;
[41] És megnyíltak ajkaim, és nem voltak többé bezárva.
[42] És a Magasságos értelmet adott az öt férfinak is, és váltásban írták, amiket diktáltam, olyan betûkkel, melyeket korábban nem ismertek. Negyven napig ültek, és nappal írtak, és éjjel ették kenyerüket.
[43] Ami engem illet, nappal beszéltem, és nem hallgattam éjjel sem.
[44] Így a negyven nap alatt kilencvennégy könyv íratott meg.
[45] És amikor a negyven nap véget ért, a Magasságos ismét szólt hozzám, mondván: Hozd nyilvánosságra az elsõ huszonnégy könyvet, amit írtatok, hadd olvassák az arra érdemesek és az érdemtelenek egyaránt;
[46] De õrizd meg a többi hetvenet, hogy a néped között levõ bölcseknek adhasd azokat.
[47] Mert bennük van az értelem csírája, a bölcsesség forrása, és a tudás folyama.”
[48] És így tettem.

 

4 Ezra 15.

 

[1] Azt mondja az Úr: Figyelj, és beszéld el népem fülének a prófécia szavait, melyeket adok a te szádba,
[2] És írasd le velük papírra; mert hitelesek azok és igazak.
[3] Ne rettenj meg az ellened való cselszövéstõl, és ne zavarjon meg a veled szembeszegülõk hitetlenkedése.
[4] Mert minden hitetlenkedõ az õ hitetlenségében fog meghalni.”
[5] Íme” azt mondja az Úr gonosz dolgokat hozok a világra, kardot és éhínséget, és halált és pusztítást.
[6] Mert romlottság borított el minden földet, és az õ ártalmas tetteik elérték tetõpontjukat.
[7] Ezért” mondja az Úr
[8] Nem hallgatok tovább az õ istentelen tetteikrõl, melyeket tiszteletlenül elkövettek, és nem fogom elviselni gonosz viselkedésüket sem. Íme, ártatlan és igaz vér kiált hozzám, és az igazak lelkei folytonosan kiáltanak.
[9] Bizonnyal megbosszulom õket” mondja az Úr és magamhoz veszem közülük mind az ártatlan vért.
[10] Íme, az én népemet mintegy mészárszékre viszik, ahogy a nyájat; (de én) nem fogom engedni, hogy továbbra is Egyiptom földjén lakozzanak,
[11] Hanem kihozom õket hatalmas kézzel és kinyújtott karral, és megverem Egyiptomot dögvésszel, ahogy korábban is, és tönkreteszem minden földjét.
[12] Hadd gyászoljon Egyiptom és annak alapjai a fenyítés és a büntetés dögvésze miatt, amit az Úr hoz majd rájuk.
[13] Gyászoljanak a földmûvesek, akik a talajt felszántják, mert az õ magjaik elhalnak, és fáikat üszög és jégesõ és szörnyû vihar teszi tönkre.
[14] Jaj a világnak és akik abban élnek!
[15] Mert a kard és az ínség közel van hozzájuk, és nemzet kel majd fel, hogy harcoljon más nemzetekkel, karddal a kezében.
[16] Mert nyugtalanság lesz az emberek között; erõt gyûjtenek egymás ellen, és oly nagy lesz hatalmuk, hogy nem fogják tisztelni királyukat vagy vezetõik fõnökét.
[17] Mivel ha valaki fel akar menni egy városba, nem fog tudni.
[18] Mert büszkeségük miatt a városok zûrzavarosak lesznek, a házakat lerombolják, és az emberek félnek majd.
[19] Az ember nem fogja sajnálni szomszédját, hanem karddal megy annak háza ellen, és fosztogatja annak javait, a kenyérnek éhezése miatt és a nagy megpróbáltatás miatt.
[20] Íme” mondja az Úr összehívom a föld összes királyát, hogy féljenek engem, a felkelõ naptól kezdve és a délvidéktõl kezdve, keletrõl és Libanonból is; hogy visszafizessem nekik, amit õk adtak nekik.
[21] Ahogyan ezek cselekedtek az én választottaimmal eddig a napig, én is úgy teszek majd, és visszafizetek szívük szerint.” Így szól az Úr Isten:
[22] Az én jobbom nem kíméli a bûnösöket, és kardom nem múlik el azokról, akik ártatlan vért ontottak a földön.”
[23] És tûz jön majd ki az õ haragja által, és felemészti a föld alapjait, és a bûnösöket, ahogy a szalmát, amely lángra lobban.
[24] Jaj azoknak, akik bûnt cselekszenek, és nem tartják szem elõtt parancsolataimat.” Mondja az Úr;
[25] Nem fogom megkímélni õket. Távozzatok, ti hitetlen gyermekek! Ne szennyezzétek be szentségemet!”
[26] Mert ismeri az Úr mindazokat, akik vétkeznek ellene; ezért halálra adja majd õket.
[27] Mert most csapások vannak az egész földön, és azokban fogtok maradni; mert Isten nem fog megmenteni titeket, mivel vétettetek ellene.
[28] Íme, rettenetes látvány tûnik fel keletrõl!
[29] Arábia sárkányainak nemzetei jönnek sok harci szekérrel, és attól a naptól fogva, hogy elindulnak, az õ zúgásuk szétterül az egész földön, hogy aki csak hallja, megrémül és remegni kezd.
[30] És ugyanígy a Karmoniak (?), nagy haraggal telve, elõtörnek majd, mint az erdõ vaddisznói, és hatalmas erõvel jönnek, és csatába szállnak, és az asszírok földjének egy részét felmorzsolják fogaikkal.
[31] Ezután a sárkányok megemlékeznek származásukról, és még erõsebbé válnak; és hogyha összefognak nagy erõvel, és ellenük fordulnak, hogy üldözzék azokat,
[32] Akkor azok rendezetlenné lesznek és elnémulnak a (sárkányok) erejétõl, és megfordulnak és elmenekülnek.
[33] És az asszírok földjérõl lesben álló ellenség támad és bekeríti õket, és elpusztítja egyiküket, és félelem és remegés lesz úrrá seregükön, és határozatlanság a királyaikon.
[34] Íme, keletrõl fellegek jönnek, és északról és délrõl is; ezek megjelenése nagyon rémisztõ, telve vannak dühvel és zivatarokkal.
[35] Egymásnak rontanak, és nagy viharral árasztják el a földet, a saját viharukkal; és olyan magasan árad majd a kard által kiontott vér, mint a lovak hasa,
[36] és az ember combja és a teve háta.
[37] És félelem és hatalmas rettegés lesz a földön; és akik látják majd azt a dühöngést, rémülettõl lesznek sújtva és megdermednek a rettegéstõl.
[38] És ezután súlyos viharfelhõk gomolyognak elõ dél felõl, és északról, és más részük nyugatról.
[39] És a keleti szelek legyõzik a haragban növelt felleget, és eloszlatják azt; és a vihar, amely a keleti szél által pusztítani készült, erõteljesen elsodortatik dél és nyugat felé.
[40] És nagy és hatalmas felhõk jönnek, telve dühvel és viharral, hogy lerombolják az egész földet és minden lakosát, és hogy a magaslatokra és fennsíkokra rettenetes vihart bocsássanak,
[41] Tüzet és jégesõt és repülõ kardokat és áradásokat, hogy minden mezõ és minden patak telve legyen azoknak a vizeknek a sokaságával.
[42] És lerombolnak városokat és falakat, hegyeket és dombokat, az erdõk fáit, a rétnek füvét és terményeit.
[43] És egyenesen Babilonig mennek, és elpusztítják õt (nõnemû).
[44] Odamennek és körülveszik; kiárasztják rá a vihart és annak minden dühét; azután a por és a füst felszáll a mennybe, és mindazok, akik vele voltak, siratják majd õt.
[45] És akik túlélik, szolgálni fogják azokat, akik elpusztították õt (nõnemû).
[46] És te, Ázsia, aki osztozol Babilon csillogásában, és az õ személye dicsõségében –
[47] Jaj neked, nyavalyás hitvány! Mert olyanná tetted magad, mint õ; felcicomáztad lányaidat paráznaságra, hogy megelégítsd és dicsõítsd szeretõidet, akik folyton vágyakoztak utánad.
[48] Utánoztad azt az utálatos szajhát minden tetteiben és csalásaiban; ezért ezt mondja Isten:
[49] Gonoszokat küldök rád, özvegységet, szegénységet, éhínséget, kardot, és járványokat, hogy elhagyatottá legyenek házaid, és pusztulásba és halálba vigyenek téged.
[50] És a te hatalmadnak dicsõsége úgy fog elfonnyadni, mint egy virág, ez fog veled történni, amikor a hõség megnövekszik.
[51] Meggyengülsz majd, ahogy a nyomorult asszony, akit megvertek és megsebesült, és így nem fogadhatod majd hatalmas szeretõidet.
[52] Nem sújtanálak ilyen erõteljesen” így szól az Úr
[53] ha nem gyilkoltad volna állandóan az én választottaimat, ujjongva és tapsolva kezeiddel, részegségedben az õ halálukról diskurálva.
[54] Cicomázd fel arcod szépségét!
[55] A parázna jutalma van a szívedben, ezért megkapod majd a megtorlást.
[56] Ahogyan az én választottaimmal cselekszel,” így szól az Úr úgy fog Isten cselekedni veled, és viszontagságoknak tesz majd ki.
[57] Gyermekeid éhen halnak, te pedig kard által hullasz el, és városaidat eltörlik, és minden néped, akik a nyílt vidéken laknak, kard által vesznek el.
[58] És akik a hegyekben és felföldeken élnek, elhullanak az éhségtõl, és saját húsukat eszik majd kenyér utáni éhségükben, és saját vérüket isszák majd víz utáni szomjúságukban.
[59] Mindenek közt a legboldogtalanabb te leszel majd, és új csapásokat szenvedsz majd.
[60] És ahogyan tovább vonulnak, szétverik majd a gyûlöletes várost, és lerombolják földed egy részét, és eltörlik dicsõséged egy darabját, visszatérvén az elpusztított Babilonból.
[61] És letörnek téged mint a tarlót, és olyanok lesznek neked, mint a tûz.
[62] És felemésztenek téged és a te városodat, a földedet és a hegyeidet; tûzzel felégetik minden erdõségedet és gyümölcshozó fáidat.
[63] Gyermekeidet fogságba viszik, és kifosztják gazdagságodat, és eltörlik a te ábrázatod dicsõségét.”

 

4 Ezra 16.

[1] Jaj neked, Babilon és Ázsia! Jaj neked, Egyiptom és Szíria!
[2] Öltözz zsákruhába és szõrruhába, és jajgass gyermekeidért és sirasd õket; mert a te pusztulásod közel van.
[3] A kard már elküldetett terád, és kicsoda fordíthatná vissza?
[4] Tûz lett elküldve rád, kicsoda olthatná ki?
[5] Csapások lettek rád küldve, és ki tudná elfordítani azokat?
[6] Kikerülheted-e az éhes oroszlánt az erdõben, vagy elolthatod-e a tarlót emésztõ tüzet, ha már elkezdett lángolni?
[7] Visszafordíthatsz-e egy erõs íjász által kilõtt nyilat?
[8] Az Úr Isten küldi a csapásokat, és kicsoda fordíthatja el azokat?
[9] Tûz árad ki az Õ haragja miatt, és kicsoda olthatná el azt?
[10] Villámot lobbant fel, és kicsoda ne félne? Menydörgést hallat, és kicsoda ne rettegne?
[11] Az Úr megfenyít, és kicsoda ne lenne egészen megrendülve az Õ jelenlétében?
[12] A föld és annak alapjai megrendülnek, a tenger a mélységekig felkavarodik, és annak hullámai és a halak is abban háborognak az Úr jelenlétében, és az Õ erejének dicsõsége elõtt.
[13] Mert az Õ jobbja, amely az íjat feszíti, erõs, és a nyilai, melyeket kilõ élesek, és nem tévesztenek célt, miután kilövik õket a világ szélei felé.
[14] Íme, a csapások ki lettek küldve, és nem térnek vissza, amíg le nem gyõzik a földet.
[15] A tûz fellobbant, és nem oltatik ki, amíg meg nem emészti a föld alapjait.
[16] Ahogyan az erõs íjász által kilõtt nyílvesszõ nem tér vissza soha, éppígy nem fordulnak majd vissza a földre kiszabott csapások.
[17] Jaj nekem! Jaj nekem! Kicsoda ment meg engem azokban a napokban?
[18] A szomorúság kezdetén, amikor sok lesz a kesergés; az éhezés kezdetén, amikor sokan elpusztulnak; a háborúk kezdetén, amikor a hatalmasságok megrettennek; a csapások kezdetén, amikor mindenek megrendülnek. Mit fognak tenni [az emberek] ilyen körülmények között, amikor bekövetkeznek a csapások?
[19] Íme éhezés és járvány, üldöztetés és szorongattatás lesznek elküldve, hogy megjavuljon az ember.
[20] Azonban még ezek által sem fognak elfordulni romlottságuktól, sem nem fognak figyelmezni az ostoroztatásra.
[21] Íme, az élelmezés/ellátás annyira olcsó lesz a földön, hogy az emberek azt képzelik majd, a béke garantált számukra, és akkor fognak a csapások elterjedni a földön – a kard, az éhezés, és nagy zûrzavar.
[22] Mert sokan a föld lakói közül éhségtõl vesznek majd el; és akik túlélik az éhséget, kard által halnak meg.
[23] És a holtak kivettetnek akár a trágya, és nem lesz senki, aki vigasztalja õket; mert a föld elhagyatott lesz, és a városok romba dõlnek.
[24] Senki sem marad majd, hogy mûvelje a földet vagy vessen belé.
[25] A fák gyümölcsöt hoznak, és kicsoda gyûjti össze?
[26] A szõlõfürtök megérnek, és ki fogja kisajtolni azokat? Mert minden helyen nagy elszigeteltség lesz;
[27] Az ember vágyakozik majd, hogy láthasson egy másik embert, vagy akár csak hallja valaki más hangját.
[28] Mert egy egész városból csak tízen maradnak meg; és kint a mezõn csak ketten, akik elrejtõztek a sûrû ligetekben, és sziklahasadékokban.
[29] Ahogyan egy olajkertben három vagy négy oliva marad csak fenn minden fán,
[30] Vagy ahogyan egy szõlõlugasban néhány fürtöt hagynak csak ki azok, akik figyelmesen szüretelnek a szõlõben,
[31] Így azokban a napokban is csak három vagy négy [ember] marad meg, akiket meghagynak azok, akik karddal kutatják át a házakat.
[32] És a föld kietlen lesz, és mezõi tüskebokornak lesznek átadva, és útjai és minden ösvényei tüskét fognak hajtani, mert nem lesznek birkák, akik járjanak azokon.
[33] A szüzek gyászolnak majd, mert nem lesz võlegényük; az asszonyok gyászolnak majd, mert nem lesz férjük; leányaik gyászolnak majd, mert nem lesznek segítõik.
[34] A võlegényeiket háborúban ölik meg, és férjeiket az éhség pusztítja el.
[35] Halljátok ezeket a dolgokat, és értsétek meg, ó szolgái az Úrnak.
[36] Íme az Úrnak beszéde, fogadjátok be; ne hitetlenkedjetek az Úrnak beszédében.
[37] Íme a csapások már közel vannak, és nem késnek.
[38] Ahogyan a viselõs asszonynak a kilencedik hónapban, amikor közeledik a szülés ideje, nagy fájdalmai vannak a méhében már két vagy három órával korábban is, a gyermek pedig nem késlekedik egy percet sem, amikor kibújik a méhébõl,
[39] Épp így a csapások nem fognak késlekedni, hogy kiáradjanak a földre, és a világ nyög majd, és fájdalmak fogják el minden oldalról.
[40] “Halljátok szavam, ó én népem; készüljetek a csatára, és a csapások közepette legyetek olyanok, mint az idegenek ezen a földön.
[41] Hadd legyen az, aki elad, olyanná, mint aki menekül; legyen a vevõ olyanná, mint aki veszít;
[42] Legyen az, aki üzletel, olyanná, mint aki nem termel hasznot; és legyen az, aki házat épít olyanná, mint aki nem fog abban élni;
[43] Legyen a vetõ olyanná, mint aki nem fog aratni; és ugyanígy a tõkét metszõ olyanná, mint aki nem fogja a szõlõt szüretelni;
[44] Azok, akik házasok, olyanná, mint akiknek nem lesznek gyermekeik; és akik nem házasok, olyanná, mint az özvegyek.
[45] Mert akik munkálkodnak, hiába dolgoznak;
[46] Mert idegenek fogják szüretelni gyümölcseiket, és fosztogatják javaikat, és ledöntik házaikat, és fogságba viszik gyermekeiket; mert fogságban és éhezésben nemzik gyermekeiket.
[47] Akik üzleti vállalkozást vezetnek, kifosztatnak; minél jobban imádják városaikat, házaikat és vagyontárgyaikat, és saját magukat,
[48] Annál inkább leszek dühös rájuk a bûneik miatt“ mondja az Úr.
[49] Ahogyan egy tiszteletreméltó és erényes asszony utálja a szajhát (irtózik tõle),
[50] Éppígy fogja gyûlölni az igazságosság a romlottságot, amikor az feldíszítgeti magát, és szemébe mondja a vádakat; amikor eljön Õ, aki kikutat minden bûnt a földön, kicsoda védelmezheti meg.
[51] Ezért ne legyetek olyanok, mint õ (nõnemû), vagy az õ tettei.
[52] Mert íme, csak egy kis idõ még, és a gonoszság eltöröltetik a földrõl, és igazságosság fog uralkodni felettünk.
[53] Ne mondja egyetlen bûnös sem, hogy nem vétkezett; mert Isten parázsló szenet éget mindazok fején, akik így beszélnek: “Nem vétkeztem Isten és az Õ dicsõsége elõtt.“
[54] Íme, az Úr ismeri az emberek minden tetteit, elképzeléseiket és gondolataikat és a szívüket.
[55] Így szólt: “Legyen meg a föld“, és az elõállt; “Legyen meg a menny“, és az elõállt.
[56] Szavára helyükre kerültek a csillagok, és Õ ismeri a csillagok számát.
[57] Õ az, aki kutatja a mélységeket és azok kincseit, aki kimérte a tengert és minden benne lévõt;
[58] Aki körülkerítette a tengert a vizek közepette, és szavával a vizek fölé függesztette a földet;
[59] Aki kiterjesztette az egeket mint egy boltozatot, és a vizeken vetett neki alapot;
[60] Aki vizek forrásait helyezte a sivatagba, és vízgyûjtõket a hegyek tetejére, hogy folyókat indítson a magasból, hogy öntözzék a földet;
[61] Aki megalkotta az embert, és szívet helyezett a teste közepébe, és lélegzetet és életet és értelmet adott neki,
[62] És a Mindenható Isten szellemét; aki minden dolog alkotója, és aki kikutatja az elrejtett dolgokat a rejtekhelyeken.
[63] Bizony ismeri elképzeléseiteket, és hogy mit gondoltok szívetekben! Jaj azoknak, akik vétkeznek és el akarják rejteni bûneiket!
[64] Mert az Úr szigorúan megvizsgálja majd minden tetteiket, és nyilvános látványosság lesz mindannyiótokból.
[65] És amikor bûneitek kiderülnek az emberek elõtt, szégyenre adnak titeket; és azon a napon a saját bûneitek fognak vádolni benneteket.
[66] Mit fogtok tenni? Vagy hogyan rejthetnétek el bûneiteket Isten és az Õ angyalai elõl?
[67] Íme, Isten a bíró, féljétek Õt! Hagyjatok fel bûneitekkel, és felejtsétek el a ti gonoszságaitokat, hogy sose kövessétek el azokat többé; akkor Isten vezet majd benneteket, és megment minden nyomorúságtól.
[68] Mert egy hatalmas sokaság lángoló dühe íme fellobbant ellenetek, és néhányatokat elvisznek majd, hogy olyasmivel etessenek, ami bálványoknak volt áldozva.
[69] És azok, akik beleegyeznek, hogy egyenek, gúnyolódásnak és megvetésnek lesznek kitéve, és lábakkal megtapostatnak.
[70] Mert sok helyen és a szomszédos városokban nagy lázadás/felkelés lesz azok ellen, akik félik az Urat.
[71] Olyanok lesznek, mint az õrültek, senkit sem kímélnek, hanem kifosztják és elpusztítják azokat, akik továbbra is félik az Urat.
[72] Mert lerombolják és fosztogatják az õ javaikat, és kiûzik õket otthonaikból.
[73] Akkor az én választottaimnak kipróbált értéke nyilvánvaló lesz, mint a tûzben edzett aranyé.
[74] “Halljátok, én választottaim“ így szól az Úr. “Íme, a megpróbáltatás napjai közel vannak, és én majd megszabadítlak benneteket.
[75] Ne féljetek vagy kételkedjetek, mert Isten a ti vezetõtök.
[76] Ti, akik megtartjátok parancsolataimat és tanításomat“ azt mondja az Úr Isten “ne engedjétek, hogy bûneitek lerántsanak titeket, vagy a ti gonoszságaitok legyõzzenek benneteket.“
[77] Jaj azoknak, akiket fojtogatnak az õ bûneik, és akiket elárasztanak/ki sem látszanak az õ gonoszságaik, ahogyan egy mezõt fojtogat a bozót, és annak ösvényeit ellepik a tüskék, annyira, hogy senki sem járhat rajta!
[78] Lezárják azt és tûznek adják, hogy megeméssze.