Péter második levele

1. Rész

1. Simon Péter, a Felkent Jézus rabszolgája és apostola: azoknak írok, akik velünk egyenlő értékű hitben részesültek Istenünknek és az üdvözítő Felkent Jézusnak igazságosságában,
2. Kegyelem és békesség töltsön be titeket Istennek és Urunknak, Jézusnak megismerésében!
3. Amint minket mindennel megajándékozott az Ő isteni hatóereje, ami az élethez és az Istenben való boldogsághoz kell, Annak megismerése által, aki minket az Ő dicsőségére és az erényre elhívott,
4. amelyek által értékes és a legnagyobb ígéreteket ajándékozta azért, hogy ezek által részesei legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a kívánságban van e világban.
5. éppen ezért, minden igyekezettel azon legyetek, hogy bőségesen adjatok a hitetekhez erényt (jó cselekedeteket), az erényhez pedig ismeretet,
6. az ismerethez pedig önuralmat, az önuralomhoz pedig kitartást (hosszűtűrést), a kitartáshoz pedig az Isten tiszteletét (félelmét),
7. az Isten tiszteletéhez pedig testvériességet (testvérek kedvelését), a testvériességhez pedig szeretetet,
8. mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket sem tétlenné (hatástalanná), sem gyümölcstelenné a mi Urunk a Felkent Jézus megismerésére nézve,
9. mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, aki megfeledkezett a régi vétkeiből való megtisztulásról,
10. ezért testvérek, még inkább igyekezzetek elhivatástokat és kiválasztástokat szilárddá tenni, mert ha ezeket teszitek, nem botlotok meg soha,
11. mert így gazdagon megadják nektek a bemenetelt a mi Urunknak és üdvözítőnknek, a Felkent Jézusnak korszakra szóló Királyságába.
12. ezért igyekszem mindig emlékeztetni titeket ezekre, noha ismerősök vagytok és szilárdak a jelenvaló igazságban,
13. igazságosnak tartom pedig, hogy ameddig ebben a sátorban vagyok, ébresztgesselek titeket emlékeztetés által,
14. tudom, hogy gyorsan meglesz a sátorom letétele, amint Urunk, a Felkent Jézus is tudtomra adta,
15. igyekszem pedig hogy mindenkor módotokban legyen elmenetelem után is ezekről megemlékezni,
16.  mert nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve ismertettük meg veletek az Urunk a Felkent Jézus hatalmát és megjelenését, hanem szemtanúi lettünk nagyságának,
17. mert amikor az Atya Istentől azt a megbecsülést és dicsőséget kapta, hogy hozzá a nagyszerű dicsőségtől ilyen szózat jött: "Ez az én szeretett Fiam, aki megnyerte tetszésemet (kedvem lelem)"
18. és ezt az égből jött hangot hallottuk, amikor Vele együtt voltunk a szent hegyen,
19. és még szilárdabbul tartjuk a prófétai szót, amelyre igen jól teszitek, ha figyeltek, mint egy sötét helyen világító mécsre, amíg a nappal felragyog, és a hajnalcsillag (fényhozó) feljön a szívetekben,
20. először is ezt értsétek meg, hogy az írás egy jövendölése (próféciája) sem származik saját magyarázatunkból,
21. mert soha ember akaratából nem hoztak próféciát, hanem a Szent Szellemtől sugalmazva szóltak Istentől emberek.

1. Támadtak pedig hamis próféták is a nép körében, mint (ahogy) köztetek is lesznek hamis tanítók, akik romboló szakadásokat (pusztító tévtanokat) vezetnek be, megváltó Urukat is megtagadják, magukra gyors pusztulást hoznak
2. és sokan követik őket kicsapongásaikban, akik miatt a valóság útját káromolják,
3. akik kapzsiságukban (többet bírni-vágyásukban) költött (mesterkélt) szólamokkal eladnak titeket, akik számára az ítélet már régtől fogva nem marad el, és a romlásuk nem szunnyad,
4. mert ha Isten a vétkező angyalokat nem kímélte, hanem az alvilág sötét üregeibe taszította őket, hogy ott maradjanak őrizetben az ítéletre
5. és a régi világnak sem kedvezett, hanem csak Noét az igazságosság hírnökét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvizet zúdított az elvetemült világra,
6. és Szodoma és Gomora városát elhamvasztotta, pusztulásra ítélte, hogy példát állítson azoknak, akik a jövőben elvetemültekké lesznek
7. és az igazságos Lótot, akit a gonoszok kicsapongó magaviselete meggyötört, kiragadta,
8. mert az igaznak - mivel közöttük lakott - látva és hallva törvénysértő tetteiket, napról-napra gyötrelmet okozott igazságos lelkének,
9. ért hozzá az Úr, hogy az Istenben boldogokat a megpróbáltatásból kiragadja, a nem igazakat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartsa,
10. főként pedig azokat, akik beszennyező vágyakban a (hús)test után járnak, és a felsőbbséget megvetik, vakmerők, önfejűek, nem rettegnek a dicső(ségben lévő)ket káromolni,
11. holott az angyalok, bár erősségre és hatalomra nagyobbak, nem hoznak ellenük az Úr előtt káromló ítéletet,
12. ezek pedig, mint oktalan állatok, amelyek természettől arra vannak, hogy megfogják és elpusztítsák őket, tudatlanságukban azokat káromolják, akiket nem ismernek, és azzal, hogy rontanak, maguk is megromlanak,
13. megkapják a bért gonoszságukért, akik élvezetnek tartják a nappali tivornyát, szennyfoltok és szégyenfoltok, kéjelegnek a csalárd kívánságaikban, amikor veletek együtt lakmároznak,
14. akiknek szemei telve vannak azzal, akivel házasságot törnek, és telhetetlen vétkekkel csábítgatják a meg nem szilárdult lelkeket, szívük be van gyakorolva a kapzsiságra: átok gyermekei!
15. Akik az egyenes utat elhagyták, és eltévedtek, elindultak a Bálám – a Beor fiának – útján, aki az igazságtalanság bérét megszerette,
16. magát pedig kitette a saját törvénytelenségének: egy hangtalan igavonó állat emberi hangon megszólalt, és meggátolta a próféta esztelenségét,
17. ezek víztelen források és forgószéltől kergetett felhők, akiknek a sötétség homálya van fenntartva,
18. mert nagyhangú, üres szólamokkal (hús)testi vágyakra, kicsapongásra csábítják azokat, akik alighogy elmenekültek azoktól, akik tévúton járnak,
19. szabadságot ígérnek nekik, holott a romlottság rabszolgái, mert mindenki annak a rabszolgaságába kerül, aki legyűrte,
20. mert ha azok, akik a világ förtelmeitől megmenekültek az Úr és üdvözítő a Felkent Jézus  megismerése által, de újra belekeveredve hatalmába estek, azoknak az utolsó állapota rosszabb lett az azelőttinél,
21. mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna meg az igazság(osság) útját, minthogy azt megismerve visszaforduljanak (elpártoljanak) a nekik átadott szent parancsolattól,
22. végbe ment rajtuk az igaz példabeszéd: a kutya visszafordult ahhoz, amit kihányt és a megfürdött disznó a sárban hempereg.

1. Ez már a második levél szeretteim, amelyet nektek írok, hogy fölkeltsem bennetek az emlékeztetés által a napfénytiszta gondolkodást,
2. hogy eszetekbe jussanak azok a beszédek, amelyeket előre megmondták a szent próféták, és a mi parancsolatunk, akik az Úrnak és üdvözítőnek apostolai vagyunk,
3. először ezt értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódok fognak jönni, akik saját kívánságaik szerint járnak,
4. és ezt mondják: Hol van az Ő visszajövetelének ígérete? mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdete óta van,
5. mert ezek készakarva elfelejtik, hogy az egek már régen megvoltak, és a föld vízből és víz által állott össze az Isten szavára,
6. amelyek által az akkori világ vízzel elárasztva elveszett,
7. a mostani egeket pedig és a földet ugyanaz a szó elnapolta a tűz számára, fenntartva az ítéletnek és az elvetemült emberek pusztulásának napjára.
8. Ez az egy pedig ne kerülje el figyelmeteket, szeretteim, hogy egy nap az Urnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap,
9. nem késik el az Úr az ígérettel, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hanem hosszútűrő irántunk, nem az a szándéka, hogy valaki is elvesszen, hanem mindenki gondolatmód megváltozásra jusson (helyet kapjon).
10. Eljön pedig az Úr napja, mint egy tolvaj, amelyben az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek pedig hőtől elégve felbomlanak, a föld is, a benne lelhető dolgok is.
11. miután mindezek így felbomlanak, milyeneknek kell lennetek szent magatartástokban és az Isten tiszteletében,
12. akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amely által az egek tűzben égve felbomlanak, és az elemek hőtől elégve megolvadnak,
13. mi pedig új egeket és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben az igazságosság lakik,
14. ezért szeretteim, mivel ezeket várjátok, legyetek rajta, hogy szeplőtelenül és kifogástalanul találjon (titeket) Ő békességben
15. és a mi Urunk hosszútűrését üdvösségnek tartsátok, ahogyan a mi szeretett testvérünk, Pál is, a neki adott bölcsesség szerint írta nektek,
16. ahogyan minden levelében is, amikor bennük ezekről szól, amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amelyeket a tanulatlanok és meg nem szilárdultak kicsavarnak, mint a többi írásokat is, a saját vesztükre.
17. Ti, tehát, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, őrizkedjetek, nehogy az erkölcstelenek tévedése elsodorjon benneteket, vagy ki ne essetek saját szilárdságotokból,
18. növekedjetek pedig a mi Urunk és üdvözítőnk, a Felkent Jézus kegyelmében és ismeretében. Övé legyen a dicsőség most is, és a korszak napjára!