Pál első levele a thesszalonikaiaknak

Rész

Pál és Szilvánusz és Timótheus a thesszalonikaiak kihívott gyülekezetének (eklézsiájának) az Atya Istenben és az Úr a Felkent Jézusban: kegyelem nektek és békesség,
hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok az imádságainkban szüntelenül,
emlegetjük a ti hithűségetek munkáját és a szeretetetek fáradozását és a mi Urunk a Felkent Jézusra váró reménységetek kitartását a mi Istenünk és Atyánk előtt.
Tudjuk Istentől szeretett testvérek, hogy választottak vagytok,
mivelhogy a mi evangéliumunk nálatok nem csak szóval történt, hanem hatóerőben és Szent Szellemben és sok meggyőződéssel (teljességgel), amint tudjátok, milyenek voltunk köztetek a ti érdeketekben,
ti is a mi utánzóink lettetek és az Úréi, befogadtátok az Igét sok nehézségben a Szent Szellem örömével,
így lettetek ti példaképpé minden hívő számára Makedóniában és Akhájában,
mert tőletek zendült ki (visszhangzott) az Úr Igéje nem csak Makedóniában és Akhájában, hanem a ti Isten iránti hűségeteknek minden helyre elhatolt, úgyhogy nincs arra szükség, hogy mi szóljunk valamit erről,
mert ők maguk hirdetik felőlünk, hogy milyen volt a hozzátok való érkezésünk, és hogyan fordultatok az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Isten rabszolgáivá legyetek,
és várjátok az Ő Fiát az egekből, akit életre keltett a halálból, aki kiragad minket az eljövendő haragból,

Rész

mert ti magatok is tudjátok testvérek, hogy a hozzátok való bemenetelünk nem volt hiábavaló
hanem, noha előbb szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, Filippiben bátorságot merítettünk a mi Istenünkből, hogy szóljuk hozzátok az Isten evangéliumát sok tusakodással,
mert a mi vigasztalásunk nem megtévesztésből, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból származik,
hanem, amint kipróbált minket az Isten, hogy ránk bízza-e az evangéliumot, úgy szóljunk, nem mint akik embereknek igyekszünk tetszeni, hanem Istennek, aki megvizsgálja a szíveinket,
mert soha hízelgés szavával nem éltünk, amint tudjátok, sem kapzsiság látszatával, Isten a tanú (rá),
(sem) nem kerestünk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól,
felléphettünk volna tekintélyünk súlyával, mint a Felkent apostolai, de oly nyájasak lettünk köztetek, mint ahogy egy tápláló anya melegíti a gyermekeit,
így kedveskedtünk nektek, szívesen odaadtuk volna nem csak Isten evangéliumát, hanem a magunk lelkét is, azért, hogy szeretteinkké lettetek nekünk,
mert emlékeztek, testvérek, a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra, mert éjjel és nappal munkálkodtunk, nehogy valakinek terhére legyünk, így hirdettük nektek az Isten evangéliumát,
ti vagytok a tanúk (rá) és az Isten, mily szentül és igazságosan és kifogástalanul viseltük magunkat irántatok, akik hívőkké lettetek.
Ugyancsak tudjátok, hogy mint az édesapa a gyermekeit,
egyenként intettünk titeket és buzdítottunk és tanú(bizony)ságot tettünk, hogy járjatok méltóan ahhoz az Istenhez, aki elhívott titeket az Ő Királyságába és dicsőségébe,
ezért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy elfogadtátok Istennek tőlünk hallott Igéjét, nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem annak, ami a valóságban, Isten szavának, amely munkálkodik bennetek, akik hívőkké lettetek,
mert ti, testvérek, utánzóivá lettetek az Isten kihívott gyülekezeteinek (eklézsiájának), amelyek Júdeában vannak a Felkent Jézusban, mivelhogy ti is ugyanazok szenvedtétek honfitársaitoktól, mint ők maguk a zsidóktól,
akik az Úr Jézust megölték és a prófétákat is, és minket is üldöznek, (és) az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei.
Akadályoznak minket abban, hogy a nemzeteknek szóljunk, hogy üdvözüljenek, így töltik be vétkeik mértékét mindenkor, utolérte pedig őket a harag véglegesen,
ti pedig, testvérek, miután árván maradtunk tőletek egy kis időszakra, külsőleg csak, de nem szívben, még serényebben igyekeztünk, a ti arcotokat viszontlátni sok vágyódással,
azért akartunk elmenni hozzátok, én Pál ugyan egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a sátán.
Mert ki a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy dicsőségünk (győzelmi) koszorúja, ha nem ti, a mi Urunk Jézus előtt az Ő megjelenésekor?
mert ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Rész

Ezért amikor már nem bírtuk tovább, jónak láttuk, hogy inkább egyedül maradunk Athénban,
és elküldtük Timótheust, a testvérünket és Isten szolgálatvégzőjét a Felkent örömhírében (evangéliumában), hogy megszilárdítson titeket és bátorítson a hithűségben,
nehogy valaki megtántorodjon ezekben a nyomorúságokban (szorongattatásokban),
mert ti magatok tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve, mert amikor nálatok voltunk előre megmondtuk nektek, hogy nyomorúság vár ránk, amint meg is történt, tudjátok is,
ezért én sem bírtam már tovább, elküldtem, hogy értesüljek hithűségetekről, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi fáradozásunk,
de most, hogy megjött Timótheus hozzánk tőletek, és hírül hozta nekünk a hithűségetek és szereteteteket, és hogy jó emlékezetben tartotok minket mindenkor, és kívántok minket látni, és mi is titeket,
ezért bátorítást vettünk, testvérek bennetek, minden bajunkban és nyomorúságunkban a ti hithűségetek által,
mivelhogy mi feléledünk, ha ti megálltok az Úrban,
mert milyen hálával tudnánk Istennek viszonzásképpen fizetni értetek, mindazért az örömért, amellyel örülünk miattatok a mi Istenünk előtt?
Éjjel és nappal szerfölött könyörgünk azért, hogy láthassuk orcátokat, és helyrehozhassuk hithűségetek hiányait.
Maga pedig az Isten és az Atyánk, és a mi Urunk Jézus egyengesse a mi utunkat (ti)hozzátok,
titeket pedig az Úr gyarapítson, tegyen bővölködőkké szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, mint mi is vagyunk irántatok,
hogy szilárdítsa meg szíveteket feddhetetlen szentségben Istenünk és Atyánk előtt, a mi Urunk Jézus eljövetelkor minden szentjeivel.

Rész

Egyébkét tehát testvérek, kérünk és bátorítunk titeket az Úr Jézusban, hogy amint kaptátok tőlünk, hogyan kell forgolódnotok (járnotok-kelnetek) és Istennek tetszenetek, akképpen forgolódjatok is, hogy annál előbbre jussatok,
mert tudjátok, milyen meghagyásokat (utasításokat) adtunk nektek az Úr Jézus által,
mert ez az Isten akarata: a ti megszentelődésetek, hogy tartózkodjatok a cédaságtól,
tudja közületek mindenki a maga edényét megtartani szentségben és megbecsülésben,
ne szenvedélyes érzékiségben, mint a nemzetek, akik nem ismerik az Istent,
nehogy túlkapást kövessetek el, és hasznot húzva megkárosítsa testvérét, mert mindez(ek)ért bosszút áll az Úr, amint előre megmondottuk nektek, és erről tanú(bizony)ságot tettünk,
mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.
Azért tehát, aki ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki a Szent Szellemét is belénk adta,
ami a testvérek iránti kedvességet illeti, nem szükséges írnom nektek, mert titeket Isten tanított meg arra, hogy egymást szeressétek,
hiszen ezt teszitek is minden testvér iránt az egész Makedóniában, arra buzdítunk pedig titeket, testvérek, hogy még inkább gyarapodjatok ebben,
és becsületbeli dolognak (kötelességnek) tartsátok, hogy nyugodtak legyetek, és saját dolgotokat végezzétek és munkálkodjatok két kezetekkel, amint nektek meghagytuk;
hogy illedelmesen forgolódjatok a kívülvalók felé, és semmilyen hiányotok nem lesz.
Nem akarunk pedig titeket tudatlanságban hagyni testvérek, azok felől, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs (elváró) reménységük.
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, így az Isten is az elhunytakat a Jézus által elő fogja vezetni, Ővele együtt,
mert ezt nektek mondjuk, az Úr szavában, hogy mi, az élők, akik megmaradunk az Úr eljövetelére, semmiképpen sem előzzük meg az elhunytakat,
mivelhogy maga az Úr száll alá az égből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával és először a halottak támadnak fel a Felkentben,
azután mi, akik megmaradunk, velük együtt egyszerre elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőben, és így mindenkor az Úrral együtt leszünk.
Azért bátorítsátok egymást ezekkel a szavakkal.

Rész

Az időkről és időszakokról, testvérek, nem szükséges nektek írnom,
mert ti magatok pontosan tudjátok, hogy az Úr napja, mint a tolvaj az éjszakában, úgy jön el,
amikor azt mondják: békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem tör rájuk, mint a szülési fájdalom a várandós asszonyra, és semmiképpen nem menekülnek meg,
de ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap, mint egy tolvaj, meglepne titeket,
(mert) ti mindnyájan a fény fiai vagytok és a nappal fiai, nem vagyunk az éjszakáé sem pedig a sötétségé,
tehát nehogy elszunnyadjunk, mint a többiek, hanem virrasszunk és legyünk józanok,
mert akik szunnyadnak, éjjel szunnyadnak, akik részegeskednek, éjjel részeg(edn)ek (le),
mi pedig a nappaléi vagyunk, józanok legyünk, öltsük fel a hithűség és a szeretet mellvértjét (páncélját) és az üdvösség reménységének sisakját,
mivelhogy nem szánt minket az Isten haragra, hanem az üdvösség megszerzésére a mi Urunk a Felkent Jézus által,
aki meghalt értünk, (azért) hogy akár virrasztunk, akár elszunnyadunk, egyaránt vele együtt éljünk,
ezért buzdítsátok egymást, és építse egyik a másikat, amint teszitek is.
Kérünk pedig titeket, testvérek, ismerjétek el azokat, akik fáradnak köztetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket,
és munkájukért viseltessetek irántuk túláradó szeretettel. Legyetek békességben egymással.
Buzdítunk pedig titeket, testvérek, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a kicsiny hitűeket, karoljátok fel a gyengéket, legyetek hosszútűrők mindenkivel szemben.
Vigyázzatok, nehogy valaki a rosszért rosszal fizessen, hanem mindenkor törekedjetek a jóra egymás iránt és mindenki iránt.
Mindenkor örüljetek,
Szüntelen imádkozzatok,
mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Felkent Jézusban rátok nézve,
a Szellemet nehogy kioltsátok,
a prófétálást nehogy kevésre becsüljétek,
mindeneket vizsgáljatok meg (felül) az (eszményi) szépet tartsátok meg,
mindentől, ami gonosznak (romlást hozónak) látszik, tartsátok magatokat távol.
Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket egész végig, és egész valótok: a szellem s a lélek és a test, kifogástalanul őriztessék meg a mi Urunk a Felkent Jézus eljövetelére,
hithű, aki elhív titeket, Ő meg is teszi.
Testvérek, imádkozzatok értünk.
Köszöntsétek a testvéreket mind szent csókkal.
Esküvel kötelezlek titeket az Úrra, hogy olvassátok fel a levelet minden testvérnek.
Az Úr a Felkent Jézus kegyelme veletek.