Pál első levele a korintusiakhoz

Rész

Pál, a Felkent Jézusnak Isten akarata által elhívott apostola és Szósztenész testvér,
Isten (kihívott) gyülekezetének (eklézsiájának), amely Korintusban van, a Felkent Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunknak a Felkent Jézusnak nevét, minden helyen, náluk és nálunk.
Kegyelem néktek és béke(sség) Istentől, a mi Atyánktól és a Felkentjétől az Úr Jézustól.
Hálát adok Istennek mindenkor érettetek, az Isten kegyelméért, amelyet Isten adott nektek a Felkent Jézusban,
hogy mindenben meggazdagodtatok Őbenne, az Igében és minden ismeretben,
úgy, amint a Felkent tanú(bizony)ságtétele megszilárdult bennetek,
így ti nem szűkölködtök semmiféle kegyelmi ajándékban, feszülten várjátok a mi Urunknak a Felkent Jézusnak a megjelenését,
aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek (kifogástalanok) lesztek a mi Urunknak, a Felkent Jézusnak napján,
hűséges (hithű) az Isten, aki elhívott a Fiának, a mi Urunknak, a Felkent Jézusnak közösségébe.
Intelek pedig titeket a mi Urunk a Felkent Jézus nevéért, hogy ugyanazt mondjátok (egyformán szóljatok) mindnyájan és nehogy szakadások legyenek köztetek, hanem legyetek egyek [egybekö(töz)ve] ugyanazon értelemben és ugyanabban a felfogásban,
mert nyilvánvaló lett előttem felőletek, testvéreim Kloé hozzátartozói által, hogy viszályok vannak köztetek.
Mondom pedig ezt, mert mindegyiktek így beszél: én Pálé vagyok, én pedig Apollósé, én pedig Kéfásé, én pedig a Felkenté,
részekre oszlott a Felkent? Pál lett keresztre feszítve (kínkaróra vonva) érettetek, vagy Pál nevébe lettetek bemerítve?
Hálát adok, hogy senkit közületek nem merítettem be, hacsak nem Kriszpuszt és Gáioszt,
hogy nehogy azt mondja valaki, hogy az én nevemben merítettem be,
de bemerítettem Sztephanász házanépét is, azonkívül nem tudom, hogy valaki mást, bemerítettem volna,
mert nem bemeríteni küldött engem a Felkent, hanem örömüzenetet hirdetni, nem szóbeli bölcsességben, nehogy tartalom nélkülivé (üressé) legyen a Felkent keresztje (kínkarója),
mert a kereszt (kínkaró) szava azoknak, akik elvesznek, bolondság ugyan, de nekünk, akik megtartatunk (üdvözülünk), Isten(nek) hatalma,
mert meg van írva: elpusztítom a bölcsek bölcsességét, az értelmesek értelmét semmissé teszem,
hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e (világ)korszak (aion) szószólója (vitázója)? Nem bolondsággá tette-e Isten e világ (kozmosz) bölcsességét?
Mert mivel az Isten bölcsességében nem ismerte fel a világ a saját bölcsessége által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által mentse meg a hívőket,
mivel egyfelől a zsidók csodajeleket kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek,
mi egy keresztre feszített (kínkaróra vont) Felkentet hirdetünk, aki a zsidóknak ugyan botrány, a nemzeteknek pedig bolondság,
de maguknak az elhívottaknak, mind zsidóknak, mind görögöknek a Felkent: Istennek hatóereje, és bölcsessége,
mert az Isten bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességénél és az Istennek a gyöngesége erősebb az emberek erejénél,
mert tekintsétek csak elhívásotokat testvérek, mivelhogy nem sokan vagytok bölcsek (hús)test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan előkelők,
hanem a világ bolondjait választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, ami a világnak gyönge, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket
és ami a világnak (kozmosz) nem előkelő (alacsonyrendű), sőt lenézett, azt választotta ki az Isten, a szinte semminek látszókat, hogy a valaminek látszókat megsemmisítse,
hogy így ne dicsekedjék egy (hús)test sem Isten színe előtt.
Belőle vagytok pedig ti a Felkent Jézusban, aki bölcsességgé lett nekünk Istentől, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká,
hogy amint meg van írva: aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

Rész

Én is amikor hozzátok mentem testvérek, nem azért mentem, hogy fölényes (fellengzős) ékesszólással és bölcsességgel hirdessem nektek az Isten tanú(bizony)ságtételét,
mert úgy döntöttem, hogy ne tudjak köztetek más valakit, csak a Felkent Jézust, éspedig a keresztrefeszítettet (a kínkaróra vontat),
és én gyöngeségemben és félelemmel és sok rettegéssel telve mentem hozzátok,
és a beszédem és igehirdetésem nem bölcsesség rábeszélő szavaiban állott, hanem a Szellem és hatóerő megmutatásában,
hogy a mi hit(hűség)ünk ne emberek bölcsességében, hanem Isten hatalmán nyugodjék (hatóerejében legyen),
bölcsességet ugyan szólunk a tökéletesek között, de nem ennek a (világ)korszaknak (aionnak) a bölcsességét, sem nem e (világ)korszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak,
hanem szóljuk Istennek bölcsességét titokként, az elrejtettet, amelyet előre elrendelt az Isten a (világ)korszakok (aionok) előtt, a mi dicsőségünkre,
amelyet senki e (világ)korszak (aion) vezetői közül nem ismert, mert ha megismerték volna a dicsőség Urát, nem feszítették volna keresztfára (kínkaróra),
hanem amint írva van: amiket szem nem látott és fül nem hallott, és amit ember szíve föl nem fogott, azt készítette el az Isten azoknak, akik Őt szeretik (az Őt szeretőknek),
mert nekünk föltárta az Isten a Szellem által, mert a Szellem mindeneket kutat, az Isten mélységeit is,
mert ki tudja az emberek közül, mi az ember (belső) lényege, ha nem az ember szelleme, amely benne van? így az Isten titk(os dolg)ait sem ismeri senki, csak az Isten Szelleme,
mi pedig nem a világrendszer (kozmosz) szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megtudjuk (megismerjük) azokat, amiket Isten kegyelemben ajándékozott nekünk,
ezeket szóljuk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem a Szellem tanításaiban, szellemiekhez szellemieket kapcsolva együvé,
egy lelki ember nem fogja föl (fogadja el) ami Isten Szelleméé, mert bolondság számára és nem tudja (nem képes) megérteni, mivelhogy szellemileg kellene megítélnie (megvizsgálnia) mindeneket,
a szellemi ember azonban megítél (megvizsgál) mindent, de Őmaga senki ítélete (vizsgálata) alá nem esik,
mert ki ismerte meg az Úr gondolatait (értelmét) úgy, hogy oktathatná Őt? Mi pedig a Felkent gondolkozásának (gondolkozásmódjának) birtokosai vagyunk,

Rész

én tehát testvérek, nem szólhattam nektek mint szellemieknek, hanem mint (hús)testieknek, mint a Felkentben kiskorúaknak,
tejjel itattalak titeket, nem kemény eledelt adtam, mert még nem bírtátok volna el, de még most sem bírjátok el,
mert még (hús)testiek vagytok, mert amikor köztetek féltékenység és viszály van, nem (hús)testiek vagytok-e és nem emberi módon jártok-e el?
mert amikor valaki ezt mondja: én ugyan Pálé vagyok, másik pedig: én Apollósé, nem vagytok-e (túl)emberiek?
mi hát Apollós? és mi Pál? szolgák (diakónusok), akik által hívők lettetek, ahogy mindegyiknek az Úr megadta,
én ültettem, Apollós öntözte, de az Isten adta a növekedést,
úgyhogy semmi az aki ültet, sem az aki öntöz, hanem a növesztő, Isten,
az ültető pedig és a növesztő egyek, de mindegyik a saját jutalmát kapja meg a fáradozása szerint,
mert Istennek vagyunk munkatársai, Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
Az Istentől nekem juttatott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá, ki-ki pedig nézze meg, hogyan épít rá,
mert más alapot senki nem rakhat a lerakott alapon kívül, amely a Felkent Jézus,
ha pedig valaki erre az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, avagy (holt)fát, szénát, szalmát épít,
mindenkinek a munkája nyilvánvaló lesz, mert az a nap nyilvánosságra hozza, mivelhogy tűzben lepleződik le és hogy kinek milyen a munkája, a tűz teszi próbára (vizsgálja meg),
ha valakinek a munkája megmarad, amelyet ráépített, jutalmat nyer,
ha valakinek a munkája leég, kárt vall, de ő maga megmenekül (üdvözül), de úgy mintegy a tűzön keresztül (tűz által),
nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?
ha valaki az Isten templomát lerontja, lerontja azt az Isten, mert Isten temploma szent, ezek vagytok ti.
Nehogy valaki becsapja magát, ha valaki azt gondolja, hogy bölcs tiköztetek ebben a (világ)korszakban (aionban), legyen bolond, hogy bölcsé lehessen,
mert e világ bölcsessége bolondság (oktalanság) az Isten előtt, mert meg van írva: Aki megfogja a bölcseket álnokságukban,
és ismét: az Úr ismeri a bölcsek érveléseit, hogy azok hiábavalók.
Úgyhogy senki ne dicsekedjék (hencegjen) emberekkel, mert minden a tiétek,
Pál is, Apollós is, Kéfás is, a világ (kozmosz) is, az élet is, a halál is, a jelenvalók is, az eljövendők is, minden a tiétek, ti viszont a Felkentéi, a Felkent pedig az Istené.

Rész

Úgy számítson minden ember, mint a Felkent szolgáit (parancsvégrehajtóit) és Isten titkainak sáfárit,
ami egyébként a sáfároktól megkövetelhető, hogy mindegyik hű(séges)nek bizonyuljon,
de nekem a legkisebb gondom, hogy ti ítélkezzetek rajtam, vagy egy emberi ítéletnap, de magam sem ítélkezem magamon,
mert semmit sem tudok magamra, de azért még nem vagyok igazolva, Aki pedig megítél engem az Úr az.
Úgyhogy ne mondjatok semmi ítéletet idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki fényre hozza a sötétség rejtekeit is, földeríti a szívek szándékait is, és ekkor dicsérete lesz kinek-kinek az Istentől.
Ezeket pedig testvérek, példaképpen alkalmaztam magamra, és Apollósra, hogy rajtunk megtanuljátok: ne többet annál, mint ami írva van, nehogy bármelyikőtök felfuvalkodva kérkedjék az egyikkel a másik rovására,
mert ki ítélhet téged különbnek? mid van pedig, amit nem kaptál? ha pedig kaptad te is, mit dicsekszel úgy, mintha nem kaptad volna?
már jóllakottak vagytok, már meggazdagodtatok, nélkülünk királyokká lettetek, és bár csakugyan királyokká lettetek volna, hogy mi is veletek együtt királyokká lennénk,
mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat utolsóknak rendelt, mint halálraszántakat, hogy látványul (színházzá) lettünk a világ számára, angyaloknak is, embereknek is,
mi bolondok (oktalanok) vagyunk a Felkentért, ti pedig okosak a Felkentben, mi gyöngék, ti pedig erősek, titeket dicsőítenek, minket pedig lebecsülnek,
mind a jelen óráig éhezünk és szomjazunk és meztelenek vagyunk, és vernek minket, hajléktalanok, házatlanok vagyunk,
fárad(oz)unk is, saját kezünkkel dolgozva, szidalmaznak, mi áldást mondunk; ha üldöznek, eltűrjük (elhordozzuk),
rágalmaznak, megvigasztalódunk, mintegy a világ söpredéke lettünk, mindeneknek szemetévé mind a jelen napig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szeretett gyermekeimet intelek,
mert ha tízezer tanítótok (nevelőtök) volna a Felkentben, de nem sok atyátok van, mert a Felkent Jézusban az örömüzeneten (evangéliumon) keresztül én nemzettelek (hoztalak létre) titeket,
intelek hát titeket, az én utánzóim legyetek.
Ezért küldtem hozzátok Timótheust, aki szeretett és hűséges gyermekem az Úrban, ő majd eszetekbe juttatja az én utasításaimat a Felkent Jézusban, amint mindenütt minden (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) tanítok,
de mintha nem mennék el hozzátok, olyan felfuvalkodottak egyesek.
Pedig hamarosan elmegyek hozzátok, ha az Úr akarja, és megismerem a felfuvalkodottaknak nemcsak a szavát, hanem a hatóerejét,
mert nem szóban van az Isten Királysága, hanem hatóerőben.
Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok vagy szeretetben és a szelídség szellemével?

Rész

Általában az a hír járja, erkölcstelenség (paráznaság) van köztetek és pedig olyan erkölcstelenség (paráznaság), amilyen még a nemzetek között sincsen, hogy valaki apjának feleségével él
és ti pedig felfuvalkodtatok, ahelyett hogy inkább keseregnétek, és eltávolítanátok közületek azt, aki ezt a dolgot elkövette?
Mert én ugyan mint testileg távollevő, de szellemben jelenlevő, már ítéletet mondtam, mintha köztetek lennék, a fölött, aki ezt megtette,
a mi Urunk Jézusnak a nevében összegyűlve ti és az én szellemem együtt az Úr Jézus hatalmával:
átadjuk az ilyet a sátánnak, a (hús)testének romlására (pusztulására), hogy a szelleme megmeneküljön (üdvözüljön) az Úr Jézus napján,
nem szép a ti dicsekvésetek. Nem tudjátok, hogy parányi kovász az egész tésztát megkeleszti?
Tisztítsátok el a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, mint ahogy kovásztalanok vagytok, mert a mi pászka bárányunkat, a Felkentet feláldozták érettünk.
Úgyhogy ne ünnepeljünk régi kovásszal, és ne is a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az őszinteség és való(igaz)ság kovásztalanságával,
megírtam nektek abban a levélben, nehogy összekeveredjetek a cédákkal,
nem összességében e világ cédáival és telhetetlenéivel, és rablóival és bálványimádóival, mert akkor ki kellene a világból mennetek,
most pedig megírtam nektek, nehogy összekeveredjetek azzal, akit testvérnek neveznek, de céda, vagy telhetetlen, vagy bálványimádó, vagy káromkodó, vagy részeges, vagy rabló, az ilyennel nehogy együtt egyetek,
mert mit tartozik rám, hogy a kívülállókon bíráskodjam? vagy nem a belülvalókat ítélitek meg?
A kintlevőkön pedig az Isten ítélkezik. Távolítsátok el (irtsátok ki) a gonoszt magatok közül,

Rész

merészel-e valaki közületek, ha valami peres ügye van a másikkal a nemigazak előtt és nem a szentek előtt törvénykezni
vagy nem tudjátok, hogy a szentek fogják e világot megítélni? És ha általatok lesz megítélve a világ, méltatlanok vagytok arra, hogy a legkisebb ügyekben ítélkezzetek?
nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? nem hogy a mindennapi élet ügyeiben!
ha tehát a mindennapi élet ügyeiben kell ítélkezni, azokat ültetitek bírói székbe, akiket semmibe se vesznek a (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában)?
megszégyenítésetekre mondom, ennyire nincs köztetek egy bölcs (ember) sem, aki ítéletet képes mondani testvérei között?
hanem testvér testvérrel pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt?
Egyáltalán már az is veszteség nálatok, hogy pereitek vannak egymással, miért nem szenveditek el inkább az igazságtalanságot? miért nem tűritek el inkább a kár(osodás)t?
sőt, ti műveltek igazságtalanságot, és ti okoztok kárt és pedig testvéreiteknek,
vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanoknak Isten Királyságába nem lesz részük? Nehogy tévelyegjetek, se cédák, se bálványimádók, sem házasságtörők, sem elpuhultak, sem férfiakkal fajtalankodók,
sem tolvajok, sem telhetetlenek, sem részegesek, sem káromkodók, sem rablók nem részesülnek Isten Királyságában
és ilyenek voltatok néhányan, de megmosattatok, de megszentelődtetek, de megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk Szellemében,
minden megengedett (szabad) nekem, de nem minden hoz hasznot, minden megengedett nekem, de engem le ne igázzon (hatalmába semmi ne kerítsen, ne váljak rabjává),
az ételek a hasnak, és a has az ételeknek van, az Isten pedig ezt is, azt is hatályon kívül fogja helyezni,
a test pedig nem a cédaságnak, hanem az Úrnak és az Úr a testnek van, és az Isten az Urat is életre keltette, és hatalma által minket is életre kelt,
nem tudjátok, hogy a testetek a Felkentnek tagja, elvegyem hát a Felkent tagját és egy cédanő tagjává tegyem? Nehogy így legyen!
vagy nem tudjátok, hogy aki ragaszkodik a céda nőhöz, egy test vele? mert lesznek – úgymond -ketten egy (hús)testté!
aki pedig az Úrhoz ragaszkodik egy Szellem vele.
Meneküljetek a cédaságtól, minden bűn (vétkezés), amelyet tesz az ember, a testen kívül van, de aki cédálkodik, saját teste ellen vétkezik,
vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szent Szellem temploma, amelyet Istentől kaptatok és nem a magatokéi vagytok?
mert drága áron vásároltattatok meg, dicsőítsétek tehát az Istent a ti testetekben,

Rész

amikről pedig írtatok: az az ideális, ha az ember asszonnyal nem érintkezik,
de a cédaság miatt mindenkinek legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak saját férje legyen,
a férj teljesítse a házastársi kötelességét a felesége iránt, hasonlóképpen a feleség is a férje iránt,
a feleség a saját teste felett nem rendelkezik (telj)hatalommal, hanem a férje, hasonlóképpen a férj sem rendelkezik (telj)hatalommal a teste felett, hanem a felesége.
Ne fosszátok meg magatoktól egymást, csak közös megegyezéssel egy időszakra, hogy az imádsággal foglalkozzatok, és azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy megkísértsen benneteket a sátán, az önmegtartóztatás hiánya által,
ezt pedig engedményként mondom, nem parancsképpen,
akarnám ugyan, hogy minden ember úgy legyen, amint én, ámde mindenkinek kegyelmi ajándéka van az Istentől, egyiknek így, a másiknak pedig úgy,
a nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is,
de ha nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb megházasodni, mint (vágytól) égni,
a házasoknak pedig azt üzenem, nem én hanem az Úr: asszony a férjétől nehogy elváljék,
ha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével, és a férfi a feleségét nehogy elhagyja,
a többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és az jónak látja együtt élni vele, ne hagyja el őt,
és amely asszonynak hitetlen férje van, és ez jónak látja együtt élni vele, nehogy elhagyja a férjét,
mert meg van szentelve a hitetlen férj a feleségében, és meg van szentelve a hitetlen feleség a férjében, mert egyébként gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek,
ha pedig a nemhívő (fél) el akar válni, váljék el, nincs rabszolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ily(en) esetekben, hanem békességben élni hívott minket az Isten,
mert mit tudod asszony, hogy a férjedet megmentheted-e? vagy mit tudod te férfi, hogy feleségedet megmentheted-e?
csak ki-ki amint részesül, adta az Úr, kit-kit ahogyan elhívott az Isten, úgy járjon, és minden (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) így rendelkezem,
körülmetélve hívatott el valaki? nehogy eltüntesse; kötülmetéletlenül hivatott el valaki? nehogy körülmetélkedjék,
a körülmetéltség semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem csak az Isten parancsolatainak megtartása fontos,
ki-ki, amely elhívásban elhívták, abban maradjon,
rabszolgaként hívattál el? nehogy törődj vele, ha viszont szabaddá is lehetsz, inkább azt használd ki,
mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr megszabadítottja, hasonlóképpen az elhívott szabad(ember): a Felkent rabszolgája.
Drága áron vásároltattatok meg, ne legyetek emberek rabszolgái!
ki-ki amiben elhívták, testvérek, abban maradjon meg az Isten mellett.
A szüzekre vonatkozóan nincs rendelkezésem az Úrtól, de véleményt adok, mint aki irgalmat nyert az Úrtól, hogy hitelt érdemlő legyek.
Úgy vélem tehát, hogy az az ideális a fennálló (kényszerűség) miatt, hogy jó az ember számára úgy maradni, ahogy van.
Feleséghez vagy kötve? ne keress felbontást, el vagy oldva feleségedtől? Ne keress feleséget,
de ha megházasodol is, nem vétkezel, és ha házasságra lép a szűz, nem vétkezett, de szorongattatásuk lesz a (hús)testben az ilyeneknek, én pedig kímélnélek titeket,
ezt pedig azért mondom testvérek, az idő(szak) rövidre szabott, akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna,
akik sírnak, mintha nem sírnának, és akik örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna,
és akik hasznot húznak a világból, mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világ külső arculata (ábrázata, megjelenési formája),
akarom pedig, hogy gond nélkül legyetek, a nőtlen arról gondoskodik, ami az Úré, hogy tessék az Úrnak,
a nős pedig a világi dolgokról, hogyan legyen kedvére (tessék) az asszonynak,
ezért meg van osztva, a nem férjes asszony és a szűz arról gondoskodik, ami az Úré, hogy szent legyen testében is, a szellemében is, a férjes asszony arról gondoskodik, ami a világé, hogyan legyen kedvére (tessék) a férjének,
ezt pedig javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem, hogy illendően és állhatatosan kitartsatok az Úr mellett.
Ha pedig valaki úgy véli, hogy illetlen az ő leányára ha elvirágzik (eljárt felette az idő) és szükségét látja, amit akar, tegye meg, nem vétkezik, kössenek házasságot,
de aki szilárdan áll szívében, és szükség nem kényszeríti, hatalma van pedig a saját akaratán, és úgy dönt a szívében, hogy megőrzi hajadon leányát, eszményien teszi.
Úgyhogy aki férjhez (házasságra) adja hajadon leányát, jól teszi, és aki nem adja férjhez (házasságra), még jobban teszi.
Az asszony kötve van amíg a férje él, ha pedig férje elhunyt, szabad lesz: menjen férjhez, akihez akar, de csak az Úrban,
de boldogabb lesz, ha úgy marad, a véleményem szerint, pedig én is az Úr Szelleme birtokában vagyok,

Rész

a bálványáldozati húst illetően pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk,
az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít; ha valaki azt gondolja, megismert valamit, még nem ismerte meg úgy, ahogyan ismerni kell,
ha pedig valaki szereti az Istent, az ismeretet nyer Tőle,
a bálványáldozatok megevését illetőleg, tehát tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy,
mert még ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogy sok isten és sok úr,
de nekünk egy Istenünk van az Atya, akiből van a minden(ség), és mi Ővégette (Őérte); és egy Úr a Felkent Jézus, aki által van a minden(ség) és mi Ő általa,
de nem mindenkiben van meg ez az ismeret, egyesek a bálványáldozatokhoz szokottság miatt mind mostanáig a hús úgy eszik, mint bálvány áldozatot és mivel lelkiismeretük gyönge, beszennyeződnek,
az eledel pedig nem állít az Isten elé, mert ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, ha eszünk, azzal se nyerünk.
De ügyeljetek arra, hogy a ti szabad viselkedéstek megbotránkozásra ne legyen az erőteleneknek,
mert ha valaki lát téged, akinek ismereted van a bálványtemplomban, asztalnál ülni, nemde felháborodik a lelkiismerete, mivel gyenge, hogy a bálványáldozatot megegye?
mert tönkre megy a gyönge testvér a te lelkiismereted miatt, akiért a Felkent meghalt.
Így pedig vétkeztek a testvérek ellen, és megsebzitek gyönge lelkiismeretüket, a Felkent ellen vétkeztek.
Ezért, ha az eledel megbotránkoztatja az én testvéremet, semmiképpen sem eszem húst semmikor, hogy a testvéremet meg ne botránkoztassam.

Rész

Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e kiküldött (apostol)? Nem láttam-e a Felkent Jézust, Urunkat? Nem az én munkám vagytok-e ti az Úrban?
Ha másoknak nem vagyok apostol, de bizonyára nektek az vagyok, mert az én küldetésem (apostolságom) pecsétje ti vagytok az Úrban,
ez az én védekezésem azok számára, akik engem vallatnak,
nincs-e jogunk(felhatalmazásunk) arra, hogy együnk és igyunk?
Nincs-e jogunk (felhatalmazásunk) arra, hogy asszony nő(test)vért magunkkal vigyünk mint a többi apostol és az Úr testvérei és Kéfás?
Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk (felhatalmazásunk) arra, hogy ne dolgozzunk [mentesüljünk a (kétkezi) munkától?
Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat és a nyáj tejéből nem eszik?
Tán emberi módon szólom ezeket, vagy a törvény is nem ezeket mondja-é?
Mert a Mózes törvényében meg van írva: ne kösd be a száját a nyomtató ökörnek, talán csak az ökrökre van gondja az Istennek?
Avagy nem mindnyájunkért mondja-e? Mert értünk van megírva, hogy reménységgel kell a szántóvetőnek szántania, és aki csépel, abban a remény(ség)ben teszi, hogy részesül a termésben,
ha mi nektek a szellemieket vetettük, nagy dolog-e az, ha mi tőletek a (hús)testieket akarjuk?
Ha mások nálatok e jogban (felhatalmazásban) részesek, miért nem inkább mi? De mi nem használtuk ki e jogunkat, hanem mindent elviseltünk, nehogy valami akadályt gördítsünk a Felkent örömüzenete elé,
nem tudjátok, akik a szent dolgokkal munkálkodnak, a szent helyből származó ételekkel élnek és akik az áldozati oltár körül forgolódnak az áldozati oltárról részesednek?
Így rendelte az Úr is, hogy az örömüzenet hirdetői az örömüzenetből éljenek,
én azonban nem használtam fel semmit ezek közül, nem azért írtam pedig ezeket, hogy így legyen velem, mert jobb volna nekem inkább meghalnom, minthogy az én jóhíremet bárki lerontsa,
mert ha az örömüzenetet hirdetem (evangelizálok), az nekem nem dicsekvés, mert kényszer ül rajtam,
mert jaj nekem, ha nem hirdetem az örömüzenetet (nem evangelizálok), mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok (érte), ha pedig nem önszántamból, akkor sáfárság van rám bízva,
mi hát az én jutalmam? Az, hogy amikor hirdetem az örömüzenetet, ingyenesség (viszonzás nélkülivé) teszem az örömüzenetet, anélkül, hogy visszaélnék az örömüzenetben gyökerező jogommal,
mert bár független vagyok mindenkitől, mégis mindenkinek a rabszolgájává tettem magamat, hogy többeket megnyerjek
és olyan lettem a zsidóknak, mint zsidó, hogy a zsidókat megnyerjem, a törvény alatt levőknek, mint törvény alatt levő, pedig magam nem vagyok törvény alatt, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem,
a törvény nélkül valóknak, mint törvény nélkül való, pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem a Felkent törvényében való, hogy megnyerjem a törvény nélkül valókat,
a gyöngék számára gyönge lettem, hogy a gyöngéket megnyerjem, mindenki számára minden lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket,
mindezeket pedig az örömüzenetért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.
Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán versenyt futnak, mindnyájan versenyt futnak ugyan, de csak egy kapja meg a (győzelmi)díjat?
Úgy fussatok versenyt, hogy elnyerjétek; a tusázók pedig mindenben megtartóztató életet élnek, ők ugyan azért, hogy hervadó koszorút kapjanak, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant,
én azért úgy futok versenyt, mint aki nem bizonytalan, úgy öklözöm, mint aki nem levegőt csapdos,
hanem megsanyargatom és rabszolgává teszem a testemet, hogy míg másoknak hirdetem az Igét (én) magam méltatlan ne legyek.

Rész

Mert nem akarom, hogy ne tudjátok, testvérek, hogy atyáink mind a felhő alatt voltak és mind átmentek a tengeren,
és mind(nyájan) Mózesbe merítkeztek a felhőben és a tengerben,
és mind(nyájan) ugyanazt a szellemi eledelt ették,
és mind(nyájan) ugyanazt a szellemi italt itták, mert ittak a szellemi Kősziklából, amely követte vala őket, a Kőszikla pedig a Felkent volt,
de legtöbbjükben nem lelte kedvét az Isten, mert elhullottak a pusztában,
ezek pedig előképekül lettek számunkra, nehogy megkívánjuk a rosszat, amint ők megkívánták,
bálványimádók se legyetek, mint néhányan közülük, ahogy meg van írva: leült a nép enni és inni, és felkelt játszani (táncolni),
nehogy cédálkodjunk, mint némelyek közülük, cédálkodtak és elhullottak egyetlen napon huszonháromezren,
nehogy kísértsük Krisztust, mint néhányan kísértették és a kígyók által elvesztek,
nehogy zúgolódjatok, mint néhányan közülük zúgolódtak és elvesztek a pusztító által,
ezek pedig előképszerűen estek azokon, megírták pedig a mi okulásunkra, akikhez a világkorszakok (aionok) vége érkezett,
Úgyhogy aki azt gondolja, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék,
nem ért titeket egyéb kísértés, hacsak nem emberi, de hűséges az Isten, aki nem enged titeket azon felül kísérteni (megpróbálni), mint amit elviselhettek, hanem a kísértéssel együtt elkészíti a kijutást is, hogy képesek legyetek azt elviselni.
Ezért szeretteim meneküljetek el a bálványimádástól!
Mint megfontoltakhoz szólok, ítéljétek meg amit nektek mondok,
az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Felkent vérének a közössége? a kenyér, amelyet megtörünk, nem a Felkent testének a közössége?
mivelhogy egy a kenyér, egy test(ület) vagyunk sokan, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk,
tekintsétek meg a (hús)test szerinti Izraelt, akik az áldozatokat eszik, nincsenek közösségnem az áldozati oltárral?
mit mondok ezzel? hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit?
dehogy! amiket áldoznak, démonoknak és nem Istennek áldozzák, nem akarom pedig, hogy ti a démonokkal közösségben legyetek,
nem ihatjátok az Úr poharát is és a démonok poharát is, nem részesedhettek az Úr asztaláról is és démonok asztaláról is,
vagy haragra ingereljük az Urat? vajon erősebbek vagyunk nála?
Minden megengedett (szabad), de nem minden használ, minden megengedett, de nem minden épít (szolgál épülésre),
senki se a maga érdekét keresse, hanem a másét,
mindent, amit a húscsarnokban árusítanak megehettek anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle,
mert az Úré a föld és annak teljessége,
ha valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, amit előtökbe tálalnak, megegyetek, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csináltok belőle,
de, ha valaki ezt mondja nektek: ez bálványnak szentelt áldozat(i hús)! ne egyetek belőle, egyrészt amiatt, aki figyelmeztetett, másrészt a lelkiismeret miatt,
nem a ti lelkiismeretetek felől mondom, hanem a másikéról, mert miért ítélje el az én szabadságomat a más lelkiismerete?
Ha én kegyelemben részesedem, mit gyalázzanak engem azért, amiért én hálát adok?
tehát akár esztek, akár isztok, akármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek,
ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten (kihívott) gyülekezetét (eklézsiáját),
mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem keresem a magam hasznát, hanem a sokakét, hogy üdvözüljenek (megmentettek legyenek),

Rész

at én utánzóim legyetek, mint én is a Felkenté,
dicsérlek titeket, hogy mindenben emlékeztek rám és amit, ahogyan átadtam nektek, azt megtartjátok.
Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfi feje a Felkent, az asszonynak feje pedig a férfi, a Felkent feje pedig az Isten,
minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére,
minden asszony pedig, aki födetlen fejjel imádkozik vagy prófétál, szégyenbe hozza fejét, mert egy és ugyanaz mintha megnyírták volna,
ha pedig nem akarja fejét befödni az asszony, vágassa le a haját, de ha megszégyenítő az asszonynak a haját levágni vagy kopaszra nyiratkozni, födje be a fejét,
mert a férfinak nem kell befödni a fejét, mert Isten képmása és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége,
mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból,
mert nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért,
ezért tartozik az asszony hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt,
igaz ugyan, hogy nincs asszony férfi nélkül, se férfi asszony nélkül az Úrban,
mert bár az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által, de minden Istenből van,
Magatokban ítéljétek meg: illik-e asszonynak födetlen fővel imádkozni Istenhez?
nemde a természet is arra tanít titeket, hogyha egy férfi hosszú hajat visel, nincs tisztességére,
ha pedig egy asszony visel hosszú hajat, dicsősége (dísze) neki, mivelhogy haját fátyol gyanánt kapta,
ha pedig valakinek akadékoskodni tetszik, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten (kihívott) gyülekezeteinek (eklézsiáinak),
de amikor ezt a rendelkezést adom, nem dicsérlek meg titeket, mert nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze,
mert először is amikor összegyűltök a (kihívott) gyülekezetben, hallom hogy szakadások vannak köztetek, ezt részben el is hiszem,
mert szakadásoknak kell is lenni köztetek, hogy a kipróbáltak kitűnjenek köztetek,
amikor tehát összegyűltök egy helyre, nem lehet úrvacsora evése,
mert ki-ki a saját estebédjét (vacsoráját) veszi elő, hogy elfogyassza, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl (ittas),
hát nincsenek házaitok az evésre és ivásra? vagy lenézitek az Isten (kihívott) gyülekezetét (eklézsiáját) és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük sincs? mit mondjak nektek? dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek.
mert én az Úrtól kaptam, amit át is adtam nektek (közöltem is veletek), hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,
és hálát adott, megtörte és ezt mondta: ez az én testem, amely tiérettetek van, ezt tegyétek a rám való emlékezésül!
Hasonlóképpen a poharat is fogta a vacsorázás után, ezt mondta: ez a pohár az új szövetség az én véremben, ezt tegyétek, ahányszor isszátok emlékezésül én rám,
mert ahányszor eszitek e kenyeret, és isszátok a poharat az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jön,
azért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza a poharat, vétkezik az Úr teste és vére ellen,
vizsgálja meg tehát az ember önmagát és úgy egyék a kenyérből és igyék a pohárból,
mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a Testet, ítéletét eszi és issza önmaga számára,
ezért gyengék és betegek, és alusznak köztetek sokan,
pedig ha magunkat megítélnénk, nem vonnánk magunkra ítéletet,
ha pedig az Úr ítél meg bennünket, nevelésünkre szolgál, nehogy (netán) a világgal együtt ítéletre menjünk.
Azért testvéreim, ha összegyűltök az evésre, egymást megvárjátok,
Ha valaki éhes, otthon egyék, nehogy ítéletre jöjjetek össze. A többi dologban majd amint oda érkeztem, rendelkezem.

Rész

A szellemiek felől pedig testvérek nem akarom, hogy tudatlanok legyetek,
tudjátok, hogy amikor pogányok (nemzetbeliek) voltatok, a néma bálványokhoz vezettek, amint hajszoltak titeket,
azért tudtotokra adom nektek, hogy senki aki Isten Szellemében szól, nem mondja: Jézus átkozott! és senki nem mondhatja: Jézus az Úr! Csakis a Szent Szellemben.
A kegyelmi ajándékok különbözők, de ugyanaz a Szellem.
A szolgálatokban is különbségek vannak, de az Úr ugyanaz,
az erőmegnyilvánulásokban is különbségek vannak, de az Isten ugyanaz, aki mindeneket munkál mindenekben,
de mindenkinek a Szellem megnyilvánulását haszonra (előbbrevitelre) adják,
mert az egyik ugyan a Szellem által a bölcsesség szavát kapja, a másik pedig az ismeret szavát, ugyanattól a Szellemtől,
egy másik a hithűséget ugyanabban a Szellemben, ismét mások a gyógyítás kegyelmi ajándékait kapják egyazon Szellemben,
mások hatalmas csodatévő erők munkáit, mások a prófétálást, mások pedig a szellemek megítélését, ismét mások a nyelvek nemeit, mások a nyelvek magyarázatát kapják,
mindezeket pedig egy és ugyanaz a Szellem műveli szétosztva külön mindenkinek amint elhatározza,
mert ahogy a test egy, bár sok tagja van, és a test minden tagja noha sok van, mégis egy test, így van a Felkent is,
mert mi is egy Szellemben mind egy testté lettünk bemerítve, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájunkat egy Szellem itatott át,
mert a test sem egy tag, hanem sok.
Ha ezt mondja a láb: mivelhogy nem vagyok kéz, nem vagyok a testből való, mégis nem a testhez tartozik-e?
és ha ezt mondja a fül: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való, ennek ellenére nem a testből való-e?
ha az egész test csak szem, hol a hallás? ha az egész csak hallás, hol a szaglás?
Ámde az Isten helyezte el a tagokat egyenként, mindegyiküket a testben, amint akarta,
ha pedig mind egy tag volna, hol volna a test?
most pedig sok tag van, de egy test.
nem mondhatja pedig a szem a kéznek: nincs rád szükségem, vagy a fej a lábnak: nincs rátok szükségem,
hanem sokkal inkább amely tagjai a testnek gyengébbeknek látszanak, sokkal szükségesebbek,
és amelyeket a test kevésbé értékes részeinek gondolunk, azokat nagyobb megbecsüléssel vesszük körül, és az illetlen részeink több illendőségben részesülnek,
az illendő részeinknek pedig ilyesmire nincs szükségük, de az Isten úgy szerkesztette a testet, hogy a híjával levőknek nagyobb megbecsülést adott,
nehogy meghasonlás támadjon a testben, hanem egymásról gondoskodjanak a tagok,
ha szenved egy tag, vele együtt szenvednek mind a tagok, akár dicsőségben részesül egy tag, együtt örülnek vele mind a tagok,
ti pedig a Felkent test vagytok és tagja részenként,
egyeseket az Isten a (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) először apostolokul rendelt, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul, azután csodatevő hatóerőt (hatalmat) adott, azután a gyógyulás kegyelmi ajándékait, segítőkészséget, kormányzóképességet, nyelvek nemeit adta,
vajon mind apostol-e? talán mind próféták? talán mind tanítók? talán mindben megvan a csodatevő erő?
Talán mind bírják a gyógyítás kegyelmi ajándékát? Talán mindnyájan szólnak nyelveken? Talán mind magyarázók (tolmácsok)?
Törekedjetek a nagyobb kegyelmi ajándékokra és egy még kiválóbbutat mutatok nektek,

Rész

Ha emberek és angyalok nyelvén szólok, de szeretet nincs bennem (birtokomban), olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom
és ha prófétáló tehetségem van is, és ismerem (felfogom) a titkokat mind, és minden ismeretet (tudományt) és ha megvan minden hit(hűség)em, úgy, hogy hegyeket mozdítok el helyükből, de szeretetem nincs, semmi vagyok,
ha szét is osztom minden vagyonomat és ha odaadom a testemet, hogy megégessék, de szeretet nincs bennem, semmit sem használ.
A szeretet hosszútűrő, a szeretet jóságos, nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik (nem henceg), nem fuvalkodik fel (nem pöffeszkedik),
nem illetlenkedik (nem illemsértő), nem keresi a maga hasznát (a magáét), nem lobban haragra, nem tartja számon a rosszat (nem rója fel),
nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül a való(igaz)sággal.
Minden elfedez (eltakar), mindent elhisz, mindent (elvárva) remél, mindent elvisel (teher alatt marad).
A szeretet soha nem roskad össze, de a jövendőmondások (próféciák) hatályukat vesztik, a nyelvek megszűnnek, az ismeret elmúlik (elenyészik),
mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk,
amikor pedig eljön a tökéletes (végcélba jutás), akkor, ami töredékes (a részbeni), elmúlik,
amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítélem, mint gyermek, de amikor férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat,
mert jelenleg tükör által homályosan ( rejtélyes képet) látunk, akkor pedig színről-színre (szemtől-szembe), jelenleg töredékes a tudásom, akkor pedig úgy ismerek majd mindent, amint én is megismertettem,
most pedig megmarad a hit(hűség), az (elváró) remény, a szeretet, ez a három: ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet,

Rész

törekedjetek a szeretetre, buzogjatok a szellemi ajándékokért, de leginkább, hogy prófétáljatok,
mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem Istennek, mert senki sem érti, Szellemben szól pedig titkokat,
aki pedig prófétál, embereknek szól épülést, buzdítást és vígasztalást,
aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál a (kihívott) gyülekezetet (eklézsiát) építi,
akarnám pedig, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de még inkább, hogy prófétáljatok, nagyobb a prófétáló, mint a nyelveken szóló, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet épülésére legyen,
most pedig testvérek, ha elmegyek hozzátok nyelveken szólva, mit használok nektek, ha nem szólok nektek kinyilatkoztatásban is, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban?
Éppen így a lélektelen hangszerek is akár fuvola, akár citera, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük meg mit fuvoláznak, vagy amit citeráznak?
Mert ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki készül harcba?
Így ti is a nyelveken szólás által, ha nem jól érthető szavakat szóltok, hogyan ismerik meg, mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
Ki tudja például, hogy a hangoknak milyen sokféle neme van a világon és egy sem érthetetlen,
ha tehát nem ismerem a hang jelentését, a szóló számára idegen maradok, és az, aki szól, az idegen marad a számomra,
ezért ti is, mivel szellemi ajándékokért buzogtok, igyekezzetek, hogy abban bővölködjetek, ami a kihívott gyülekezet (eklézsia) épülésére szolgál.
Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is magyarázza,
mert, nyelveken szólással imádkozom, szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen,
hogy van tehát? imádkozom Szellemmel, de imádkozom értelemmel is, éneklek Szellemmel, de éneklek értelemmel is,
mert ha Szellemmel adsz hálát, az ott helyet foglaló avatatlan hogyan mond Áment hálaadásodra, ha nem érti mit mondasz?
mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül,
hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken,
de a (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) inkább akarok öt szót az értelemmel szólni, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót nyelven szólásban.
Testvérek, értelemben ne legyetek kis gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, de az értelemben tökéletesek(végcélba jutottak) legyetek.
A törvényben írva van, hogy: másféle nyelveken és másféle ajakkal szólok majd ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám, ezt mondja az Úr,
tehát a nyelveken szólás nem a hívőknek van jelül, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek,
ha tehát egybegyűl az egész (kihívott) gyülekezet (eklézsia) egy helyen és mindenki nyelveken szól, és bejönnek a be nem avatottak vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök (elment az eszetek)?
de ha mind prófétálnak, és bejön egy hitetlen vagy avatatlan, és azt mind meggyőzik (megfeddik), mind megítélik,
a szíve rejtett dolgai a felszínre kerülnek, és akkor arcra borulva imádja az Istent és megvallja, hogy valóban az Isten bennetek van,
hogyan van tehát testvérek? amikor összegyűltök, akinek van zsoltára (dicsőítő éneke), tanítása, kinyilatkoztatása, nyelvadománya, annak magyarázata, az mind épüléstekre legyen,
ha nyelveken szól valaki, kettő vagy legfeljebb három, mégpedig egymás után és egy magyarázza meg,
ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában), önmagának szóljon és az Istennek.
Próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, és a többiek ítéljék meg,
de ha egy másik ott ülő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el,
mert egymás után mind prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon és mindenki felbuzduljon (vigaszt vegyen),
és a próféta szellemek a próféta szellemeknek alávetik magukat,
mert Isten nem a zűrzavar (felforgatás) Istene, hanem a békességé, amint a szentek összes gyülekezeteiben,
az asszonyok a (kihívott) gyülekezetekben hallgassanak, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja,
ha pedig valamit tanulni akarnak, otthon, a saját férjüket kérdezzék meg, mert nem illendő dolog (szégyenletes) asszonyoknak szólni a (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában),
vagy tőletek indult ki az Isten Igéje vagy csak hozzátok jutott el?
Ha valaki azt gondolja, hogy ő próféta, vagy szellemi ember, vegye tudomásul (ismerje fel): amiket írok nektek, az Úr parancsa,
ha pedig valaki ezt nem ismeri el, őt sem fogják elismerni.
Úgyhogy testvéreim, törekedjetek (buzduljatok fel) a prófétálásra és a nyelveken szólást se akadályozzátok (tiltsátok),
minden illendő módon (ékesen) és rendben történjék.

Rész

Ismertetem veletek testvérek az örömhírt (evangéliumot), amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelyben álltok is,
amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy amint hirdettem nektek, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké,
mert azt adtam át nektek először, amint magam is kaptam: hogy a Felkent meghalt a vétkeinkért az írások szerint,
és hogy eltemették, és hogy életre kelt harmadnapon az Írások szerint,
és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül legtöbben életben maradtak mostanáig, de néhányan elhunytak,
azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostoloknak,
minden apostol közül pedig utoljára mint egy idétlennek (torzszülöttnek) megjelent nekem is,
mert én vagyok a legkisebb az apostolok közül, aki nem vagyok elég alkalmas arra sem, hogy apostolnak hívjanak, mivelhogy üldöztem az Isten (kihívott) gyülekezetét (az eklézsiát),
de Isten kegyelme számára vagyok az, ami vagyok, és a belém árasztott kegyelme nem lett eredménytelen (tartalom nélküli, üres), hanem mindnyájunkat felülmúlóan többet fáradoztam, de nem én hanem az Isten velem lévő kegyelme,
tehát akár én, akár ők: így hirdetjük (hírnökünk) és így lettetek hívőkké.
Ha pedig a Felkentet hirdetjük, hogy a halottak közül életre kelt, hogyan mondhatják közületek egyesek, hogy halottak feltámadása nincs?
de ha nincs halottak feltámadása, a Felkent sem kelt életre,
ha pedig a Felkent nem kelt életre, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hithűségetek is,
sőt Isten hazug tanúbizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy Isten ellen tanúskodtunk, hogy életre keltette a Felkentet, akit nem keltett életre, ha a halottak csakugyan nem kelnek életre,
mert ha a halottak nem kelnek életre, akkor a Felkent sem kelt életre,
ha pedig a Felkent nem kelt életre, hiábavaló a ti hithűségetek is, még bűneitekben vagytok,
akkor azok is, akik a Felkentben elhunytak, elvesztek,
ha csak ebben az életben reménykedünk (elváróan) a Felkentben, szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
De a Felkent életre kelt a halottak közül, zsengeként az elhunytak közül,
mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is,
mert ahogyan Ádámban mindenki meghal, úgy a Felkentben mindenki megelevenedik,
mégpedig mindenki, amikor sorra kerül (a maga rendjében): a zsenge a Felkent, azután akik a Felkentéi sz Ő eljövetelekor,
azután a vég(cél), amikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl (félretesz) minden vezetőséget és minden fennhatóságot és hatalmat,
mert addig kell királyként uralkodnia, míg az ellenségeit mind lábai alá veti,
utolsó ellenségként eltöröltetik (félretétetik) a halál,
mert Ő mindeneket lábai alá vetett, amikor pedig azt mondja, hogy mindent alá vetett, nyilvánvaló, hogy Azt kivéve, aki neki a mindenséget alávetette,
amikor pedig alávetett neki mindeneket, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, Aki neki a mindenséget alávetette, hogy az Isten legyen minden mindenekben,
mert ugyan mit tesznek azok, akik a halottakért merítkeznek be? ha a halottak nem kelnek életre, miért merítkeznek be a halottakért?
mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden órában?
naponként halálos veszélyben forgok, ami oly igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Felkent Jézusban, a mi Urunkban,
ha csak emberi módon viaskodtam a vadállatokkal Efézusban, mit használ ez nekem? Ha a halottak nem kelnek életre, akkor együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk,
nehogy tévelyegjetek! elrontják a jó erkölcsöt a rossz társaságok (beszélgetések).
Józanodjatok ki az igazságnak megfelelően, és ne vétkezzetek, mert némelyeknek nincs Isten-ismeretük, azért szólok, hogy megszégyenüljetek!
de mondhatná valaki: hogyan kelnek életre a halottak? milyen testben jönnek elő?
Balga, amit te elvetsz az nem kel életre, míg meg nem hal
és amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a csupasz magot: például búzáét vagy valami egyébét,
az Isten pedig testet ad annak, amint akarja és minden egyes magnak saját testét,
nem minden (hús)test ugyanaz a (hús)test hanem más az embereké, más pedig a barmok (hús)teste, más pedig a madarak (hús)teste, más pedig a halaké,
és vannak égi [égen (túl)levő] testek, és földi (földön lévő) testek, de más az égenlévők dicsősége, és más a földönlévőké.
Más a Nap ragyogása (dicsősége) és más a Hold fényessége (dicsősége) és más a csillagok tündöklése (dicsősége), mert az egyik csillag különbözik a másiktól fényességben (dicsőségben),
így van a halottaknak a feltámadásával is, elvettetik romlásban, életre kel romlatlanságban,
elvetik dicstelenségben, (gyalázatban), életre kel dicsőségben, elvetik erőtlenségben, életre kel (ható)erőben (hatalomban),
elvetik a lelki testet, életre kel a szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is.
Így van megírva is: lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő Szellemmé,
de nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi,
az első ember földből, porból való, a második ember égből (való),
amelyik a porból való, olyanok lettek a porból valók is, és amilyen az égen levő (égi), olyanok az égen levők (égiek) is
és ahogy viseltük (hordoztuk) a földinek a képmását, viselni (hordozni) fogjuk az éginek a képmását is,
ezt pedig mondom (állítom) testvérek, hogy (hús)test és vér Isten Királyságát nem nyerheti el sorsrészül, sem a romlandóság a romolhatatlanságot nem nyerheti sorsrészül.
Lám, titkot mondok nektek: mindnyájan nem hunyunk el, de mindnyájan elváltozunk (mássá leszünk),
hirtelen ( osztatlan időben) egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra, mert harsona szólal meg és a halottak életre kelnek romolhatatlanságban, és mi elváltozunk (mássá leszünk),
mert ennek a romlandónak fel kell öltöznie a romolhatatlanságot és e halandónak a halhatatlanságot,
amikor pedig ez a romlandó magára ölti a romolhatatlanságot és ez a halandó felöltözik halhatatlanságba, akkor bekövetkezik (beteljesül) az Ige, amely írva van:
Elnyelte a halált végleg (győzelembe)! Hol van halál a győzelmed? Hol van halál a tövised?
A halál tövise pedig a bűn, a bűn hatóereje a törvény,
de Istené a kegyelem, Aki adja nekünk a győzelmet, a mi Urunk a Felkent Jézus által,
azért szeretett testvéreim, szilárdak legyetek, mozdíthatatlanok (kitartók), bővölködjetek (tegyetek minél többet) az Úr munkájában, tudva, hogy a ti fáradozásotok nem hiábavaló (tartalmatlan) az Úrban,

Rész

ami pedig a szentek részére való gyűjtést illeti, ahogy meghagytam a Galácia (kihívott) gyülekezeteinek, ti is úgy tegyetek!
Az első szombaton mindegyitek tegye félre magának és rakja össze, amit sikerül, nehogy akkor legyenek gyűjtések, amikor (oda)megyek,
amikor pedig odaérkezem, akiket javasoltok (kipróbáltnak találtok) (ajánló) levéllel elküldöm, hogy elvigyék kedves ajándékotokat Jeruzsálembe,
ha pedig megéri (méltó lesz), hogy én is elmenjek, velem együtt fognak jönni,
akkor megyek hozzátok, amikor Makedóniába átmegyek, mert átutazom Makedónián,
nálatok esetleg, ha lehet ottmaradok és a telet ott töltöm, majd elkísérhettek oda, ahová megyek,
mert nem csak átutazás közben akarlak titeket most látni, ezért remélem, hogy ideig nálatok maradok, ha az Úr megengedi.
Efézusban pünkösdig maradok,
mert nagy és hathatós kapu nyílt fel nekem, de az ellenszegülő is sok,
ha pedig megérkezik Timótheus, lássatok utána, hogy félelem nélkül legyen nálatok, mert az Úr dolgában munkálkodik, mint én is,
de nehogy valaki őt lekicsinyelje, kísérjétek el őt békességben, hogy eljusson hozzám, mert várom őt a testvérekkel együtt.
Ami pedig Apollós testvért illeti, sokat kértem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképpen nem akart most elmenni, majd elmegy, amikor ideje lesz,
legyetek éberek (virrasszatok), álljatok meg hithűségben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek,
minden dolgotok szeretetben történjék.
Kérlek pedig titeket testvérek, hisz tudjátok, hogy Sztefánász háza(népe) Akhája első termése és a szentek (diakóniai) szolgálatára adták magukat,
hogy ti is rendeljétek magatokat alá az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad.
Örülök pedig Sztefánász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mivelhogy a ti hiányotokat ezek pótolták,
mert felüdítették az én szellememet, a tiéteket is, részesítsétek tehát, elismerésben az ilyeneket.
Köszöntenek titeket Ázsia (kihívott) gyülekezetei (eklézsiái), sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő (kihívott) gyülekezettel együtt.
Köszöntenek titeket a testvérek mind. Köszöntsétek egymást szent csókkal.
Köszöntésemet saját kezűleg (írtam): Pál
ha valaki nem kedveli az Urat, legyen átkozott. Maran atha!
Az Felkent Úr Jézus kegyelme veletek (együtt)!
Szeretetem mindnyájatokkal a Felkent Jézusban.